A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-31 / 44. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre_________________$6.00 One Year__________________$6.00 fél évre ________________.S3.50 Half Year ---------------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. TÚLLŐTT A CÉLON A választási kampány hevében Nixon alelnök, a republikánusok vezércsatárja, kiadta a jelszót, hogy a párt novemberben csak úgy győzhet, ha a szócsaták során az ellenzéket tulkiabálja, az ellenségnek minden állítását kalapácsütés erejével lecáfolja. De nemcsak tagadni kell, hanem állítani is, és abból a megállapításból kell kiindulni, hogy Amerika népének még. sohasem volt hat olyan jó éve, mint Eisenhower elnök és a republikánus párt kormányzata alatt, beleértve a válság és munkanélküliség sovány esztendejét is. Ennek a programnak szellemében Nixon még azt is állította, hogy a republikánus kormányzat helyes és eredményes “felszabaditási politikát” folytatott, híven az 1952 évi választási kampány alatt tett ígéretéhez. Ezen a ponton a New York Post megáll és elmélkedik a felszabaditási politikáról. Ez a kampányjelszó természetesen eljutott Magyarországba, csalókt reményeket ébresztett a magyar lelkekben és vég eredményben ennek az ígéretnek tudható be, hogy a magyar hazafiak 1956 októberében halálmegveic bátorsággal szálltak szembe az orosz tankokkal. A reménykedést keserű csalódás váltotta fel — fejtegeti tovább a new yorki lap vezércikke — és ez a keserűség nem egyhamar fog elmúlni. Ez a keserűség mint rossz szellem lebeg azoknak a magyar hősöknek sirhantjai felett, akik a halál torkába rohanva, mifelénk, Amerika felé néztek segítségért, amelyet nem adtunk, talán nem is adhattunk nekik. Ez a keserűség, ez a nyugtalanító szellem komor intéssel fordul a politikusok felé: A felszabadítás szóval könnyelműen ne játszatok, soha, soha. Mégis, Nixon most azzal dicsekszik, hogy a jelenlegi kormányzat felszabaditási politikája sikeresnek bizonyult. Mit gondol: a magyaroknak kurta az emlékezetük? ŐSZINTESÉG! ROHAM? Az egész világot meglepte a Moszkvából jött hir, hogy egy hatalmas orosz repülőgép, útban Pekingből Moszkva felé, lezuhant. Meglepetést keltett e2 a hiradás, mert az oroszok nem szoktak jelenteni légi vagy egyéb katasztrófákat. Azt a hamis látszatot akarják kelteni a hallgatással, hogy náluk minden megy mint karikacsapás, bajok, lezuhanások, felrobbanások, kisiklások csak a reakciós,' kapitalista, imperialista országokban fordulnak elő. Most megjött a magyarázat Berlinből: Az oroszországi légi katasztrófának öt német áldozata is van a keletnémet szovjetzóna ifjúsági szervezetének öt vezetője, akik diákkonferencián vettek részt a kínai fővárosban. Megoldódott tehát a rejtély: A szovjet urai nem őszinteségi rohamukban árulták el a katasztrófát, hanem azért, mert annak német áldozatai is voltak s igy a szerencsétlenséget nem lehetett eltitkolni. Kruscsevék nagyon jól tudják, hogy ami a keletnémet szovjetzónában vagy annak lakosai életében történik, az nem maradhat sokáig titok. Őszinteségi roham akkor sem fogja el a szovjet vezéreket, amikor sputnik vagy rakéta kísérletnél baleset történik. Azt, hogy a hivatalos sajtónak csak kedvező híreket szabad közölnie, Mussolinitól tanulták az oroszok. A pekingi rádió jelenti, hogy a repülőgép összes utasai, 64-en, köztük 16 kínai kormányhivatalnok, életüket vesztették. ALÁVALÓ TOLVAJ A clevelandi sajtó első oldalas, kéthasábos cikkben háborodott fel azon, hogy két vak embert megloptak. A vakok frissítő italokat árultak a Városháza előcsarnokában. Itt surrant pénzes ládájukhoz a tolvaj és 25 dollárt emelt ki onnan. A tisztes társadalom szemszögéből nézve valóban gyalázatos dolog történt. Vakot megrabolni — ajávalóság. : De a tolvajt éppen az jellemzi, hogy kirúgta maga alól a polgári erkölcs padlóját és nincsenek morális meggondolásai. A gonosztevőben — mint ez már közmondássá vált —.nincs betyárbecsület sem. Miért tenne hát kivételt a vakokkal? A tolvaj ott lop, ahonnan a lehető legkönnyebben tud valamit elemeim. Ilii a bankok kasszáihoz veszélytelenebbül férhetne hozzá, valószínűleg ezeket részesítené előnyben. VÁLLALOM A FELELŐSSÉGET Garnier, a szovjet derby győztese a budapesti nemzetközi lókiálliiáson. Garniert most Amerikába hozzák versenyezni. Ezt a cikket Déry Tibor, napjaink egyik legkiválóbb magyar Írója irta. 1956 november 2-án jelent meg, két nappal azelőtt, hogy az ellenség betört Budapestre és vérbefojtotía a magyar nép rövidéletü dicsőséges szabadságharcát. Déry Tibor ma az ellenség börtönében sínylődik. BARÁTAIM! Nehezen szántam magam j arra, hogy megszólalja c. i Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vé": ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázitottál: ogy fogsz elszámolni a haottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkolok kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ra- I vaszt. I! iszek az emberi lelj kiismeretben és a vádlottak í padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy irótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre hanem a népakarat. Isszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak félszavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendülve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen gységesen felelt rá, egyetemleges egészében puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a “suhanc” szó szent előttem. Évek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: , ájultan hallgatott. Október 23-án felállt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendültén és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy ahogy kívántam és kértem óm -reméltem: 1848 ifjúsága után most támadt a hazának egy 1956-os ifjúsága is. Elsősorban őhozzájuk szólok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kiviil rekedtünk, uj hazára lelünk. De tiz év alatt lépésről-lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni és ehelyett vérből és hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magam azért is, hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar Íróknak: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyilt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok,‘meg: óvjátok meg a forradalmat ! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van és egy életünk. Ha szavamnak van hitele: fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk! Bízzunk a nép erejében és tisztességében. Ne folyjon több vér! Tisztelet a halottaknak. A Jó Pásztor Verses Krónikája HALOTTAK NAPJÁRA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmentetek messze, elmentettek régen: testetek a földben, lelketek az égben. Nyugodjatok békén anyaföld ölében, lem vagytok egyedül az örök sötétben. Veletek virrasztunk, lelkünk körülrgpked s mint az örök mécses, világit ott nektek. Hisz mikor a testtől elválik a lélek: megnyílik kapuja fönt a magas égnek. Földi porhüvelyét a lélek elhagyja 3 lelkünk simogatón az ég befogadja. Ti is megváltatok régen testetektől ; reánk mosolyogtok a magas Egekből. Kedveseink ott fönt, nem hiába vártok: Halottak szent napján emlékezünk rátok. Ősz van bár, zöld repkény kúszik a romokra s virágokat hintünk drága sírotokra. Virággal hintjük be a porladó testet, mert a sir örökre rátok emlékeztet. Méltó rá sírotok, hogy könnyünk öntözze, mert a sir a földet éggel köti össze. És a szivünkben nyílnak az örök virágok, amig szeretettel emlékezünk rátok. Ugye-ugye, ti sem feledtek el minket s értetek dobogó fájó sziveinket? Kedveseink, egykor utánatok megyünk s egy tisztább világban újra egyek leszünk. Mikor lámpásai az égi azúrnak esténként ragyogva felettünk felgyulnak. Csillagszemetekkel ti néztek le reánk s akaratlanul is imára nyil a szánk. Apák, anyák, mátkák, testvér, apró gyermek léíekalakban majd egykor ránk ismernek. Levetkőzünk mindent, ami testi-földi s mennybéli ruháját lelkünk is felölti. Szétágazott éltek, kik egy töröl voltak: Isten országában újra egybeforrnak.-__JL_____;_____________________'________1______________~___________________ ' A becsületes ember mértékével mérni a bűnöző cselekedetét oda vezet, hogy ezekután azt mondhatnék: épkézláb egészséges embert meglopni — az kevéebté súlyos bűn, ezért tehát enyhébb Ítélet jár a tolvajnak. Az ügy csattanója, hogy a tolvajt elfogták és a rendőrségen alaposan rápiritottak, hogy szégyelje magát. Nem azért, mert 25 dollárt lopott, de mert két vaktól lopta. A. tolvaj szégyenkezve Ígérte, hogy legközelebb jobban fog vigyázni, nehogy vakokat károsítson meg. AZ ALVILÁG MINISZTERELNÖKE Frank Costello kalandos pályafutása A 67 éves Frank Costelloval ismét sokat foglalkozik az amerikai sajtó és — a szövetség bíróság. Ötéves börtönbüntetését kell kitöltenie. Nem fantasztikus bűneiért kerül vasrácsok mögé. Adócsalásért kapta az öt esztendőt a minden hájjal megkent racketter, akit joggal neveznek “az alvilág miniszterelnökének.” Jogászok csakúgy, mint a szövetségi ügyészek majdnem elismeréssel állapították meg róla, hogy Amerika legnagyobb szakértője abban, mint kell kis üzletembereket megsarcolni “védelem címén.” Senki olyan ügyesen nem tudott tilos árukat az országba csempészni, mint a nagy szervező Costello. Játéklebujokból is sápot húzott és különféle üzleti érdekeltségeinek számát csak ő maga ismerte. Bámulatos ravaszsággal tudta leleplezni tiltott tizeiméit. Kifelé, a világ csak az ápolt, jólöltözött, majdnem előkelő megjelenésű Costellot ismerte. Gyakori vendége volt a művészek által látogatott bároknak, éttermeknek. Szeretett golfpályákra, lóversenyekre járni. jjiÍ| Ismerte a jótékonysággal járó publicitás értékéi és ezért adakozott, de mindig ügyelve arra, hogji másnap minden újság megírja milyen áldott jó szive van. * * * * # f 8g§ Az Üdvhadsereget is támogatta — a Copacabana Club révén, ahol vacsorát adott és gyűjtést rendezett hasonszőrű “nagylelkű” racketeerek között. Jótékonysági akció ürügyén meghívott ismert notabilitásokat, sőt New York egyik főbiráját is, aki lé^re ment és csak másnap, a lapokból értesült, hogy miféle társaságba keveredett és mint használták f~? tekintélyét Costello céljaira. Costello egyik mániája az öltözködés volt, évente 30 kék ruhát csináltatott és ezeket az év végén rendszerint elajándékozta. Mint minden proletár gyerek. Costello is imádja az uj ruhát, uj cipőt, uj nyakkendőt, uj inget. Körmeit naponta maniküröztette és ötdolláros borravalókat adott a manikürösnőknek. A börtönben erre aligha lesz alkalma. Platina manzsetta gombokat viselt és zsebében állandóan többezer dollárt tartott, bankjegy göngyöleg formájában. Egyizben, szórakozottságában 27,300 dollárt felejtett egy bérkocsiban. Costello, mint a legtöbb olasz gangster, “az óhazából” vitorlázott át Amerikába szerencsét próbálni. Egy calábriai faluban született •és egy harlemi tömegszálláson ált. éveken át családjával. Amikor már kezdett “tollasodni”, átköltözött Greenwich Viliágéba. Itt került összeköttetésbe az alvilág akkori notórius alakjaival. 1908-ban letartóztatták rablótámadásért. Másodszor 1915-ben fogták el, mert engedély nélkül hordott revolvert. Amikor kiszabadult a börtönből, export-import üzleteit kezdett. Alkoholt csempészett át Kanadából Amerikába. A vállalkozás olyan jól ment, hogy heti 5000 dollár volt a jövedelme. A sikeren felbátorodva “terjeszkedni” kezdett és az ügyészség becslése szerint a harmincas években már évi négymillió dollár volt a bevétele. Ekkor kapta alvilági tisztelőitől “a miniszterelnök” becenevet. A Kefauver féle szenátusi vizsgálóbizottság leleplezései után 14 hónapot töltött a milani Federal Correction Instituteben. Idegeit annyira megviselték az izgalmak, hogy megbetegedett. Másfél évvel ezelőtt egy haragosa merényletet kísérelt meg ellene, revolverrel lőtt rá és a golyó a fejét sebesitette meg. Orvosai nem hiszik, hogy az öt évi börtönt túléli — mert lelkileg sokkal érzékenyebb, mint testileg “a miniszterelnök.” KÖLCSÖN KENYÉR VISSZAJÁR Franz Trugut Bárót mint a Monarchia nagykövetét küldte uralkodója Lengyelországba. Amikor a báró a lengyel királynál bemutatkozó kihallgatásra ment, nagy tereimbe vezették. Itt azt látta, hogy egy előkelő megjelenésű ur körül egész sereg férfi lesi a szavát. Azt hitte, hogy a kör közepén a király áll, akit ő még sohasem látott. Odasietett hozzá, mélyen meghajolt és belefogott szónoklatába. Pár pillanat múlva észrevette, hogy a körülállóík kuncognak . . . Nem ér tette a dolgot, tovább beszélt, meglehetős zavartan. Annál is inkább, mert a “király” kegyesen hallgatta . . . Végül kiderült, hogy az, akit ő a királynak vélt, Staekelberg gróf, Katalin cárnő nagykövete, aki igy tréfálta mag uj kollégáját. Thugut báró lenyelte a tréfát, de hamarosan visszaadta. Pár nap múlva a királynál estebéd volt, melyre az egész diplomáciai kart meghívták. Lakoma után kártyáztak és a véletlen úgy hozta, hogy Thugut, Stackelberg és a király került össze egy partiba. Mikor Thugut báróra került a hívás sora, kidobott egy káryát és azt mondta: Treff király! Ön téved, kedves báró — jegyezte meg az uralkodó, ez nem király, hanem treff búb! — Ejnye, milyen szórakozott 'vagyok! — mentegetőzött a báró, — amióta Lengyelországban vagyok, most másodszor esik meg velem, hogy a szolgát királynak nézem! . . . Hallotta már? . . . hogy afrikai vadásztársaságok fő hús eledele a gazella pecsenye. . . hogy James Monroe óta az amerikai elnökök nem járnak rövid nadrágban.
