A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-10 / 41. szám

1 8*IK OLDAE Pünkösd utáni 20. vasárnap J / EVANGÉLIUM / Szent János 4. fej., 46—53. szakasz. Az időben, mikor Galileába indult, jól fogad­ták őt a galileabeliek, mivelhogy látták mindazt, amit Jeruzsálemben müveit vala az ünnepen, mert ők is ott valának az ünnepen. Tehát Jézus ismét a galileai Kánába méné, hol a vizet borrá változtatta. Volt pedig Kafarnaumban egy királyi ember, akinek fia beteg volt. Midőn ez meghallotta, hogy Jézus Ju­­deából Galileába érkezett, hozzáméne és kére őt, hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halá­lán van. Mondá azért neki Jézus. Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek. Feleié a királyi ember: Uram, jöjj le, amig meg nem hal gyermekem. Mondá neki Jézus: Menj el, a te fiad él. Hitt az em­ber a beszédnek, melyet Jézus mondott neki és el­­méne. Amint hazafelé tartott, már elébe jöttek szol­gái és jelenték, mondván, hogy fia él. Tudakozódék tehát tőlük az óráról, mikor jobban lett, s mondák neki, hogy tegnap hét órakor hagyta el őt a láz. Meg­érté tehát az apa, hogy épen ebben az órában mond­ta neki Jézus: A te fiad él. És hitt ő és egész háza. SZENTBESZÉD Ebből a csodás történetből két mozzanatot fi­gyeljünk mi meg, közelebbről ... Az egyik mozzanat az, hogy a királyi embert a fia érdeke, a fia gyógyu­lásának kikönyörgése vitte Jézushoz ... Ha fia nem lett volna beteg, akkor talán sohasem tért volna meg. Ez az egyik mozzanat. A másik pedig az, hogy az apa a fia révén, a fia által lett hívővé, a fia által ért Jézushoz. Ebből a két mozzanatból tanulhat és tanuljon is a szülő és a gyermek egyaránt. Az evangéliumi ki­rályi embert fiának a testi betegsége, a fia életéért való aggódás vitte az Ur Jézushoz. Minden bizony­nyal ez az apa előzőleg sok mindent megpróbált már i *s csak mint utolsó menedékhez fordult Jézushoz . . . Tanulják meg a szülők azt, hogy gyermekeik nem­csak testi, hanem még inkább a lelki bajaikban is já­ruljanak Jézus elé és tanulják meg azt is, hogy Jézus ne legyen az utolsó menedék, hanem legyen az első! A gyermek sorsa végtére is az Isten kezében van. Ez egyszer bizonyos! De bizonyos az is, hogy minél jobbak a szülők és minél buzgóbban tudnak imád­kozni gyermekeikért, annál többet képesek kieszkö­zölni Istennél gyermekeik érdekében. Mózes anyja beállott cselédnek a királyi leányhoz, akinél fia ne­velkedett, csak azért, hogy fia közelében legyen s annak javát szolgálhassa. így kell beállani minden >'.gyes apának és anyának gyermeke kedvéért a jó Is­ién szolgálatába. A gyermekek pedig tanulják meg, hogy a szülők az ő közbenjáróik Istennél, hogy a szülők imádkoz­nak érettük, imádkoznak az ő földi s örök boldog­ságukért . . . ROMEO ÉS JULIA TRAGÉDIÁJA RÓMA — Enzo Fornari 24 éves daliás ifjú úgy szerette Maria Pepe 17 éves szép varrólányt, mint a veronai Romeo szerette Júliát. s Az esküvőre már megtörtént minden előkészü­let és együtt voltak a szükséges Írások. Az Írások közt volt Maria születési bizonyítvá­nya, amelyből kiderült, hogy ő törvénytelen szüle­tésű leány, lelencházból vitte haza Filomena Pépé özvegy asszony. Maria kétségbeesetten szólt szerető anyjához, aki nem az ő anyja volt: “Vége a boldogságomnak^ Enzo nem fog velem megesküdni.” De igen, de igen, biztatta, vigasztalta a jóságos nevelőanya. De hiába, Maria vigasztalhatatlan ma­radt. Pár órával később Ifilomena asszony a konyhá­ban egy cédulát talált: “Elmegyek örökre. Ne is ke­ressen senki.” Egy héttel később a Tiberis sárga vizéből kiha­lászták egy fiatal leány holttestét, a városi halottas­­házba vitték. Amikor ezt a hirt az újságban olvasta, Enzonak első gondolata és, Filomane asszonyhoz szólva, első szava ez volt: “Menjünk, nézzük meg, biztosan Maria . . .” Maria volt. Megsiratták szegény szép leányt, akit egy szó, egy kegyetlen szó elválasztott örökre a boldogság­tól. Enzo bement a fürdőszobába. Kisvártatva ki­jött és igy szólt Filomena asszonyhoz: “Mérget it­tam.” Kórházba vitték, de alighogy ágyba fektették, már halott volt Julia Rómeója. A Helene nevű hurrikán milliós károkat okozott Myrtle Beachon, Carolinában. S JÖ PÁSZTOR A “SZÉLÜTÉS” OKAI NÉHÁNY HASZNOS TUDNIVALÓ ARRÓL. HOGY MI OKOZZA A BETEGSÉGET Időnkint egy-egy betegség valami prominens személy ál­tal dramatizálva lesz — ilyen eset volt például Roosevelt polioja vagy Eisenhowcv el­nök szélütése. Ilyenkor aztán többet tudunk meg a beteg­ségről, az újságok széltében­­hosszában leírják és szakér­tők nyilatkoznak. A beteg­ség, ami az elnököt legutóbb érte, népies magyar nyelven “gutaütés”, de általában “szélütésnek” vagy egysze­rűen “hüdésnek” nevezik. Va­lójában nem más, mint az az állapot, amelyben az agy nem kap elég vért, mert valami akadályozza, hogy elegendő vér jusson az agyba. Miután ez egyike a leggyakoribb be­tegségeknek Amerikában — és némileg összefüggésben áll a szív állapotával is — érdemes ezt a betegséget kis­sé jobban szemügyre venni, miután a középkorúak betegsé ge. Kevesen tudják azonban, hogy gyermekek, sőt csecse­mők is áldozatai lehetnek en­nek a rendkívül elterjedt be­tegségnek. szesedése folytán nyílásuk összeszűkül és a vér nem tud elég simán áramlani rajtuk. Ez rendszerint össze van köt­ve azzal, hogy a vérben egy zsiradékszerü anyag van, aminek neve cholestrol. A cholestrol süriti, majd röggé változtatja a vért ahol szűk nyílásra talál. E’z a leggyako­ribb eset. Az is előfordulhat azonban, hogy egy vérrögöt vagy gyakran buborékot a véráram a test más részéből visz az agy felé. .2 Egy másik oka a szél­ütésnek a vérömleny. Az agy felé vezető egyik ér vagy ma­gának az agynak egyik ere megreped a mészlerakódás és keménység miatt. Ebből nehe­zebb kigyógyulni, mint a szél­ütés bármely más formájából. Tudniillik az érnek egy darab­ja megrongálódott és ritkán nő össze. Még ha össze is nő, rendszerint megszükül. Né­hány esetben sikerrel pótol­ták a megrongált érdarabot, de ezek kivételek^ nyomás és görcs A “KIS” SZÉLÜTÉS A szélütésnek baljóslatú hire van, az emberek rend­szerint halállal vagy végleges bénulással hozzák összefüg­gésbe. Az igazság az, hogy a szélütések többsége “kis” szélütés, amely nem okvetle­nül rövidíti meg az ember éle­tét. Gyakori eset, hogy vala­ki átesik egy kis szélütésen, anélkül hogy tudomása lenne róla. Az agyvelőnek rengeteg oxigénra van szüksége — a testünk által elhasznált mennyiség 20 százalékára'. Az oxigént az agynak csak a vér tudja szállítani. Minden perc­ben mésfél pint vérnek kell az agyon áthaladnia, hogy kellően el legyen látva oxi­génnel. Ha az agysejtek öt percig nem kapnak vért, el­halnak és beáll a halál. Ha csak kis területen halnak el az agy sejtek, akkor bénulás következik be. A bénulás természete attól függ, hogy az agynak melyik része maradt vér nélkül és mely sejtek haltak el. Az el­nöknek, mint emlékezetes, egy ideig a betegsége alatt nehézsége volt a beszéddel, különösen bizonyos hangok­kal. Ez azt jelenti, hogy agyá­nak ama sejtjei maradtak vér nélkül, amelyek a beszédet mozgató idegeket irányítják. De agyának vértelensége sze­rencsére csak rövid ideig tar­tott és igy a kár nem volt végleges. A SZÉLÜTÉS OKAI A szélütésnek valójában 4 főoka van és azok a követ­kezők : 1. A vérrög. Az erek elnpe-3. Ismét másik formája a szélütésnek “compressziő” vagy összenyomódás által jön létre. Itt az történik, hogy egy megdagadt agy sejt — pél­dául kóros daganat miatt — nyomást gyakorol egy szom­szédos véredényre és megál­lítja folyamát. 4. Egyik leggyakoribb for­ma az érgörcs. Az orvosok nem tudnak megegyezni ab­ban, hogy mi okozza az ér­görcsöt, de a tény az, hogy a görcs összehúzódást okoz, ugyanúgy mint amikor gör­csöt kapunk bármely tagunk­ban. Az összehuzódott ér ter­mészetesen megakadályozza a vér keringését az agy felé. A FIATALSÁG SZEREPE Bár a szélütések 75 százalé­ka olyan embereket ér, akik 50 évnél idősebbek, említet­tük, hogy fiatalok is szenved­hetnek tőle. A fiatalság azon­ban, mint oly sok más beteg­égnél is, nagy előny ebben az esetben. Fiatal embereknél ugyanis a megrongált vér­edények szerepét gyakran a szomszédos véredények veszik át. Gyakran esik meg, hogy fiatal embernek valamely testrsze szélütés folytán meg­bénult, de később visszanyer­te mozgását. Ez azt jelenti, hogy a szomszédos véredé­nyek fokozatosan átvették á megrongált véredények sze­repét. Ha gyermekkorban, vagy épen csecsemőkorban követ­kezik be a szélütés — ami persze ritka — a betegség magyarázata az, hogy a vér­edényeket valami betegség rongálta meg, például reuma­tikus láz. A szélütés átlagos I életkora azonban 64 év, és valami ki nem derített oknál fogva, áldozatai inkább fér­fiak mint nők. NEM TUDJUK MEGELŐZNI Egyelőre az orvostudo­mánynak nem áll rendelkezé­sére semmiféle eszköz a szél­ütés megelőzésére, — kivéve, hogy megfelelő táplálkozással és elegendő testmozgással csökkenteni lehet a szélütés valószinüségét. Szerencsére a szervezet maga — különösen az egészséges, erőteljes szer­vezet, képes egymagában is regenerálódni. Az orvosok szerepe az, hogy a szélütés után a vért hígítani igyekez­nek, hogy a rögképződésnek elejét vegyék. Ma már. jó gyógyszerek vannak, ame­lyek hígítják a vért. Az elnök, másfél évvel a betegsége után még mindig szedi a gyógyszereket, ame­lyek hígítják a vérét. A szélütést nem lehet köny­­nyedén venni, de emlékezni kell arra is, hogy gyakori és hogy nem az élet végét jelen­ti, sőt még csak nem is a hasz­nos, munkával telt évek vé­gét. Amerikának minden év­ben kétmillió szélütéses be­tegsége van, de az eseteknek csak kis százalékában okoz halált és még kisebb száza­lékban végleges bénulást. SÁRGARÉPA DETROIT — A megyei számvevőség 10 dolláros csekket kapott ezzel a kisé­­rőlevéllel: “Évekkel ezelőtt többször voltam a megyei kór­házban és a kórház zöldség­kert j éből sárgarépát lopkod­tam. Az Ur kegyelme meg­tartott, most már egészen egészséges vagyok és itt kül­döm a rég elfogyasztott sár­garépa árát.” FARUK KISAUTÓT VETT NÁPOLY'— Faruk, a trón­­javesztett kövér egyiptomi ki­rály és nőcsábász, vett egy Ford Thunderbird autót, de nem tudja hasznát venni, mert — nem fér át a kocsi ajtaján. . . . hogy Paul Revere, az amerikai függetlenségi hábo­rú hőse, francia származású volt, apja Périgueux francia városban született. . . . hogy a rozsdásodás több veszteséget okoz, mint tüzek és árvizek. . . . hogy a vatikáni ker­teket Rafel, a nagy festőmű­vész tervezte meg. Pünkösd utáni 20. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 7. rész, 30. szakasz Azon időben egy városba méné Jézus, mely Naimnak neveztetik s vele ménének tanítványai és nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közelgett, ime egy halott viteték ki, egyetlen fia any­jának, ki özvegy vala és a város igen sok népe ment vele. Kit mikor meglátott az Ur, könyörülvén rajta, mondá neki: Ne sirj. S oda járulván, illeté a kopor­sót. Azok pedig, akik viszik vala, megállának. És mondá Jézus: Ifjú, mondom neked, kelj fel! És felüle, aki megholt vala és szólni kezdett. S átadá őt anyjának. Elfogá pedig mindnyájukat a félelem s magasztalták az Istent, mondván: Nagy próféta tá­madt köztünk és hogy az Isten meglátogatta az ő né­pét. SZENTBESZÉD A nainü özvegy anya meghalt egyetlen fiának feltámasztásáról szóló szent történetben szemeink elé van állítva a halál képe, hogy itt, a világon örök­ké nem élhetünk, azt a mindennapi tapasztalás elég­gé tanítja. Nincs emberheá illőbb cselekedet, mint a halál gondolatával megbarátkozni s a haláltól nem félni. Semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy minden egyes embernek kivétel nélkül, előbb-utóbb meg kell hal­nia. Hisz a Szentirás is azt mondja, hogy: “Elvan végezve, hogy az emberek egyszer meghalljanak.” Tálán az tölti el félelemmel keblünket, hogy a halál ideje bizonytalan. Igaz, hogy mi nem tudjuk a halál idejét; mert sokszor a legnagyobb beteg is felgyó­gyul és a legegészségesebb ember is rögtön meghal­hat . . . Úgy éljünk tehát nap-nap mellett, mintha azonnal kellene meghalnunk. Annak tudása, hogy hamarább halunk meg, mintsem azt gondolnók, arra bírjon minket, hogy sem erőben, sem ifjúságban, sem egészségben ne biza­kodjunk és megjobbulásunkat, és az erkölcsi jámbor­­ság gyakorlását ne halogassuk napról-napra és ne hagyjuk életünk végére, hanem kezdjük meg lelki üdvösségünk munkálását azonnal, fiatal korunkban, életünk erejében s akkor a testi halál után a túl világi életben a valódi boldogságot, Istennek szinről-szinre vUó látását elérhetjük; azért ne rettegjünk a halál­tól, hanem inkább Szent Pál apostollal fohászkod­junk, — mondván: “Kívánok elválni és az Ur Jézus Krisztussal lenni.” Hírek a világ minden részéből LONDON. — Cyril Salmon bírói névtelen levél­író megöléssel fenyegette meg, mert kilenc fehér Ted­­dy-boyt .(fiatal gangsziert) négerek bántalmazása mi­att egyenkint négy évi börtönre ítélt. A zavargások Notting Hill külvárosban napokon át tartottak s okuk főleg a négerek bevándorlása folytán fokozódott lakás­hiány volt. ATHÉN. — Az Athos-hegyi orosz orthodox kolos­torban tűz pusztított, mire az athéni orosz követ pénz­segélyt ajánlott fel a szerzeteseknek. Ezek visszautasí­tották az ajánlatot és hozzátették üzenetükhöz, hogy nem hajlandók elfogadni a követ bejelentett látogatá­sát. BARI, Olaszország. — Egy olasz hajó ide hozta Husszein jordáni király két páncélos Mercury autóját. (Talán menekülésre készül a király? . . . ) MOSZKVA. — A Leninről elnevezett jégtörő ha­jót három atomreaktorral látták el. A hajó egy évig vizen lehet egyfolytában, mindössze néhány gram urá­niumot fog elhasználni naponta. a PUSZTULÁS UTÁN MI LESZ? Az amerikai bankok a Federal Reserve System­­től felhívást kaptak, hogy gondoskodjanak előre a bankszolgálatról atomháború esetében. Hivatalos né­zet szerint atomháborúban az a fél fog győzni, amely a tömeges pusztulás és a pusztító ellentámadás után hamarább tud ismét lábraállni. Abból a feltevésből indulnak ki, hogy atom- és hidrogénbomba támadás esetében 40 millió amerikai életét vesztené és 30 millió megsérülne, a legtöbben rádióaktiv kisugárzás folytán. De nagy területeken egyáltalán nem lenne pusztulás és a lakosságot ott csak pánik fogná el, az elpusztult területekről az életbenmaradottak oda menekülnének, élelmet és haj­lékot keresve. Ily körülmények közt a nemzet meg­maradása függ attól, hogy akik életben maradtak, azonnal magukhoz térjenek és támadásba mehesse­nek át. Félig-meddig normális életnek előfeltétele, hogy az embereknek pénzük legyen. És itt a bankok­ra nagy feladat vár. Gondoskodni kell arról, hogy akinek valamely elpusztult bankban volt takarékbe­tétje, pénzüket felvehessék más, épségben maradt bankokban, melyek az elszámolást majd később meg­ejthetik az elpusztult bankkal, amikor ennek újjá­építése megtörténik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom