A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-03 / 40. szám

Ä JŐ PÁSZTOR T"iJík Qi-jA^Ájü SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY — Ezer mennykő! — kiáltott az öreg. — No ez ! szép. Jó, hogy legalább nyolckor hazajöttél. — Nem onnét jövök közvetlenül. — Hát honnét a pokolból? — A csendőrségről. Erre nagyot nézett az öreg. — Mit kerestél te a csendőröknél? — Nem kerestem én semmit, hanem ők vittek oda akaratom ellenére, — viszonzá Lajos és elbeszélte a történteket. Juci nem hallotta ezt, mert már előbb bement a házba átöltözni. Az öreg Szitás meg megesőválgatta fejét. — Hallod-e, ennek igen könnyen rossz vége lehe­tett volna, — mondotta. — De ugyan hogy is tudtál be­térni? Nem tudtad, hogy ide haza mily nehezen vár­tunk? — Magam sem tudom, hogyan történt, — viszonzá Lajos. — Az ördög vitt rá. De már most elég legyen. Mit tudtam én, hogy éppen ilyenkor csavarodik oda Csóti. A civakodást és a verekedést ő kezdte, e miatt nem is eresztették ki. Az öreg Szitás megint csak megcsóválta a fejét, de mégis abba hagyta s Jucinak, ki átöltözködve ismét ki­jött, intett, hogy szintén hagyja abba. Lajos bement a házba s körülnézett. — Nem jött semmi? — kérdezte. — Tudom már, mit gondolsz, — kapott az alkal­mon Juci, hogy kiperelhesse magát. Az idzést várod? Lajos meglepetve nézett rá. — Honnét tudod te ezt? — kérdezte. — Voltam a kastélyban. Ott tudtam meg. Lajos erre felugrott. — Mit kerestél ott? Utánam mentél kémkedni? — kiáltotta bőszülten. — Oh, nem. Ilyesmire« egy Vasas Juci nem képes. Felmentem, mert aggódtam miattad. De már most bá­nom, hogy egyáltalán aggódtam . . . látom, nem volt miért, vagy kiért. De azért mégis örvendek, hogy fent jártam, legalább megmondtam a magamét. Szitás Lajosnak szivébe vágott ez a beszéd. Átlát­ta, hogy Jucinak félig meddig igaza van, azért elhall­gatott s megreggelizvén, dolga után látott. Az idézésnek ma okvetlenül meg kell érkeznie, er­re való tekintettel folyton szemmel tartotta az utca ajtót, hogy mindjárt megláthassa a törvényszolgát, amint belép. * \ \ ««* Végre jött is Csuka Máté. Lajos mindjárt elébe ment s átvette az idéí ^ t, anélkül, hogy a házbeliek ezt látták volna. Tudta, hogy ebből ismét harag lesz, melynek ki- j kerülése végett titkon akart eltávozni hazulról. Azzal j biztatván magát, hogy ez lesz az utolsó. — Ezt megígértem Lorántffynak, ezt az egyet tehát még megteszem, — mormogta magában. — De többet nem. Másnap csakugyan fel is készült. Szándékát sen­kinek sem árulta el, hanem egyszerre csak útnak in­dult, még pedig gyalog. Úgy számított, hogy útköz­ben majd csak talál olyan alkalmatosságot, mely őt a vasútra viszi. Az öreg Szitás azonban mégis észrevette, hogy elsompolygott s hamarosan a béresek egyikét sza­lasztotta utána azzal, hogy őt hivja vissza. Erre Lajos haragra lobbanva, a béresre támadt: — Kotródjál innét. Még csak az kellene, hogy még tőletek is engedelmet kérjek instanciát is kell hozzátok benyújtani? Kotródjál, annyit mondok. A béres egyedül tért vissza az öreg Szitáshoz, ki most rettenetes haragra lobbant és elkezdett lár­mázni, hogy csakúgy zengett az egész ház. Juci ijedten futott ki, mert már azt hitte, hogy az öreg összekapott Lajossal. Az utóbbit azonban egyáltalán nem látván az udvaron, kérdezte, hogy mi történt? — Hogy a mennydörgés menykő csapna az ilyen dologba, kiáltott az öreg. — Lajos már megint el­ment. — Hova? — kérdezte Juci ijedten. — Mit tudom én? Bizonyosan vagy a kastélyba, vagy talán a törvényszékhez. Hej . . . A kastély felé fordulva fenyegetőleg megrázta öklét a levegőben. — Most majd én megyek fel hozzájuk s meg­mondom nekik a magam nézetét amúgy Istenesen. Juci kifutott az ut közepére, de már nem lát­hatta Lajost, ki bizonyára egy mellékutra tért, hogy ezáltal láthatatlanná tegye magát. A fiatalasszony visszatért a házba és sírva fa­— Oh én boldogtalan. Már nincs benne egy szik­ra szeretet se irántam. Itt hagy engem anélkül, hogy egy szóra is érdemesítene. Az öreg úgy ahogy vigasztalni igyekezett őt, de feltette magában, hogy most majd ő megy fel a kastélyba és olyan patáliát csinál nekik, hogy soha el nem felejtik. Amint útnak indult, éppen Györgyre bukkant, ki nyilván Lajosra leselkedett. Mindjárt rá is tá­madt: — Szeretném tudni, hogy mikor szűnnek meg már egyszer háborgatni Lajost. Mit zaklatják őt folyvást? — Zaklatásról szó sincs, — válaszolt György. — Lajost a törvényszék ki akarja hallgatni a hulla­házban történtekre vonatkozólag. És ez lesz az utol­só eset — legalább a mi részünkről. De ezt az egyet még el kell végezni. És egyáltalán nem értem, miért veszik rossz néven a nagyságos urnák, hogy nejét ki akarja szabadítani ellenségei kezéből. És ha La­jos valami csekélységgel hozzá járul e cél elérésé­hez, ugyan mi rossz van ebben? Nem vagyunk mi pogányok, hogy egymáson ne segítsünk. ZWACK MEGHALT LOS ANGELES — Zwack János, a világhírű magyar li­kőrgyár volt tulajdonosa, aki New Yorkból látogatóban volt Californiában, itt meg­halt 64 éves korában. A Zwack likőrgyárat a kommunista kormány kisajá­tította és Zwack Jánosnak, aki előbb Bécsbe, majd Ame­rikába menekült, csak annyit sikerült elérnie, hogy a tőle elvett gyár likőrjeit nem sza­bad Zwack likőr néven áru­sítani. Zwack likőrt ma csak­is Bécsben gyártanak a csa­lád birtokában levő gyárban. TURISTÁKAT VÁRNAK — Hát igaz, igaz, — mondotta Szitás némileg lecsillapodva. — Nem vagyunk éppen pogányok, de azért mégis kívánatos lenne . . . György szavába vágott: — Tudom már, mit akar mondani. A fiatal me­nyecske félti az urát. Mi nem akarjuk, hogy hábo­rúság legyen kettejük között. Ez okból Lajost nem is bántjuk többé. Csak most ez egyszer akarjuk még igénybe venni s aztán vége. — Hát legyen is vége, — mondotta az öreg. — Én nem akarom örökké a békebiró szerepét játszani közöttük. Öreg napjaimra nyugalmat akarok. Ezzel aztán ott is hagyta Györgyöt, aki azon­ban idejöttének révén mégis elérte, amennyiben meg­győződött arról, hogy Lajos csakugyan elment a bí­rósághoz, de a házi béke kedvéért elhallgatta ezt övéi előtt. Ezt ugyan elég rosszul tette. Juci nem tudta, hányadán áll s emiatt a legnagyobb nyugtalanságban volt. Hogy Lajos már megkapta az idézést, azt az egész házban senki se tudta, ennélfogva nem is tud­hatta senki, hova ment. És ez éppen elégséges volt ahoz, hogy Juci a legborzasztóbb gondolatoknak essék martalékául. Miután férje se délben, de még este sem jött haza, ebből egész biztosan arra következett, hogy Lajos elhagyta őt. Volt most jajgatás. Az öreg nem győzte csiti­­tani őt. — Ugyan hegy gondolhatsz ilyet Juci lányom. Már hogy tenne Lajos ilyet? Bizonyosan bement ta­núskodni. — Hát ezt nem lehetett volna megmondani? Hát én már éppenséggel semmi se vagyok a háznál? Egyébiránt nem is látta senki, hogy idézést kapott volna. Biztosan úgy lesz, hogy azt a másikat keresi. Nagyságos férje lemondott róla, Lajos tehát elérke­zettnek látta az időt, hogy most megszerezze magá­nak. Engem meg majd világ csúfjára kitaszít a ház­ból. — Ugyan, ugyan Juci, hogy beszélhetsz igy. De azért a menyecske nem hallgatott, hanem fokozódó keserűséggel folytatta: — Hiszen előre tudhattam mindezt. Ahol szere­lem nincs, ott nem lehet tartós béke. Lajost úgy be­szélték rá, hogy engem megkéressen. Most itt a kö­vetkezmény. Nem szeretett soha, tehát könnyen el is hagy. Elkezdett jajgatni. Az öreg Szitás a legnagyobb Izgatottságban járt fel és alá a szobában és ősz ha­ját szerette volna tépni. — Borzasztó, borzasztó, — dult-fult magában. — No már Isten akárhova tegye azt a Lorántffyt hogy ilyen bajt okozott nekem. Majd némileg lecsillapodva Jucihoz lépett: — Ne sírj leányom . . . hiszen nem úgy van amint gondolod. Túlságos érzékenységedben olyas­mit képzelsz, ami nem igaz. Megsimogatta Juci arcát. Ez azonban elhárí­totta magától az öreg kezét: — Maga mindennek az oka, — szólt elkeseredve, — maga kényszeritette Lajost. Maga tett ezáltal en­gem szerencsétlenné. — Teremtő ég, — csapta össze kezeit az öreg, — meg már engemet is hibáztatsz? Hát nem az volt-e főtörekvésem kezdettől fogva, hogy boldogok legye­tek? Nem abban fáradtam-e reggeltől estig, hogy ittlétedet kellemessé tegyem? Nem tenyeremen hord­­talak-e? — Apa ellen nincs is semmi kifogásom, — mon­dotta Juci könnyek között. — De magának a szeretete nekem nem elég. Nekem a Lajosé kell, de miután lá­tom, hogy ez nincs meg és hogy én csak útjában ál­lok, ennélfogva tudom, mi a teendőm . Ezt mondva izgatottan felszökött s elkezdett öltözködni. — Hova akarsz menni, Juci? — Megyek haza édesapához. Itt nincs mara­dásom. Visszatérek tehát a szülei házhoz, ahol oly boldog voltam. Oh, oh, minek is jöttem el onnét. Szavát zokogás fojtotta el. — Inkább lettem volna Csóti Lénárde, aki talán jobban megbecsült volna. ^Folytatjuk) BUDAPEST — A kormány Ígéri, hogy januártól kezdve meggyorsítják a látogató ví­zumok kiállítását és hogy a turisták Magyarországon sza­badon mozoghatnak az or­szágnak csaknem minden ré­szén. Bartók fesztivál BUDAPEST — A Bartók Béla emlékének szentelt ze­nei ünnepséget Yehudi Menu­hin amerikai hegedűművész nyitotta meg egy hegedű szo­nátával, amelyet Bartók Béla neki dedikált. A Zeneakadé­mia nézőtere zsúfolásig meg­telt, az 1200 főnyi közönség lelkesen ünnepelte a világhí­rű vendégművészt. A közön­ség soraiban volt Bartók Bé­la idősebb fia Béla, és Kodály Zoltán. Menuhin megállapodott ifj. Bartókkal, hogy vele együtt áttanulmányozza Bartók Bé­la fiatalkori szerzeményeit, amelyek legtöbbje kéziratban maradt. A NÉV VARÁZSA Chicago egyik külvárosá­ban szinielőadáson szerepelt Margaret Truman. A kritika lerántotta: tehetségtelen! Ott volt a papa, az Egyesült Államok volt elnöke, és a ma­ma. — Mit szól a rossz kritiká­hoz, ami a chicagói lapokban megjelent? — kérdezték új­ságírók a papát. — Nem olvastam és nem is fogom olvasni a kritikákat, — felelte Truman papa. — Nekem minden tetszik, amit Margaret csinál. A kedvezőtlen kritika elle­nére a kis színház minden es­te tele van. BOLDOG MACSKA! ST. PETERSBURG, Fia. — Mrs. Alma Culbert vég­rendeletében úgy rendelke­zett, hogy 23,000 dollárnyi va­gyonának kamataiból házá­nak adóit, villany- és egyéb számláit és Baby macskája átlátását fedezze barátnője Elsie Zustovich. Baby halála után a vagyont nem esetleges leszármazottai öröklik, ha­nem Miss Zustovich. Újságíró sztrájk BRANTFORD, Ont., Cana- Ja — Az Expositor cimü lap munkatársai fizetésemelést kértek és, mert azt nem kap­ták meg, sztrájkba léptek. 4z újságírók az amerikai új­ságíró union (American Newspaper Guild) tagjai. Ez az első sztrájk, amelyet az amerikai unió Kanadában el­rendelt. Jó munka jó kedvben IOWA CITY — Az Iowa állami egyetem élettan taná­ra Dr. Horváth M. István ipa­ri és üzleti igazgatók előtt bántott előadásában azt fejte­gette, hogy a coffee break pi­henés nagyon hasznos, de nem elég a kávé, harapniva­­lók is kellenek ahhoz, hogy az emberek jó kedvvel jó mun­kát végezzenek. Hírek a világ minden részéből QUARTO D’ALTINO, Olaszország — Hét évvel ezelőtt történt, hogy a 61 éves Marino Michelangeli öreg apjának udvaráról ismeretlen tettes ellopott 50 tyúkot. Az öreg azóta meghalt és a most 68 éves Marino a napokban Amerikából kapott egy nagy csi­­beszállitmányt, 500 nemesfajtáju csibét. Kísérőlevél is jött a szállítmánnyal: A bűnbánó tolvajnak azért kellett az 50 tyuk, illetőleg azoknak az ára, hogy Amerikáiba kivándorolhasson. Az sikerült is neki és hét év után az ujhazában annyira vitte, hogy meg­fizethette az adósságát. Sőt, mondja Marino Miche­langeli, tulfizette az adósságát. —o— LONDON — David Shadlow 30 éves nős keres­kedelmi utazó testi sértésért és közrendzavarásért feljelentette Joan Croft 31 éves vénkisasszonyt, rá­olvasva a következő bűnöket: 1. Motorbiciklin követ­le városról városra. 2 Bárokban, hotelekben szalad­gált utána. 3. Odahaza naplementétől éjfélig körös­körül kocsikázott a Shadlow háza körül. 4. Felkereste és szerelmi vallomásaival zaklatta őt a cége irodá­jában. 5. Acélsisakot viselt a kisasszony és egyizben azzal fejbevágta az imádott utazót. Mindennek a bajnak forrása az volt hogy Shadlow egyszer felvet­te az autójába a kisasszonyt. A perben tanúként ki­hallgatott rendőr azt vallotta, hogy ez nem az első eset, Miss Joan öt évvel ezelőtt hasonló módon ül­dözőbe vett egy papot, aki emiatt kénytelen volt át­helyezését kérni. A biró a vénkisasszonyt két heti fogházra ítélte és elrendelte, hogy büntetésének ki­töltése után elmeorvosok megvizsgálják. BEÉR-SÉVA, Izrael — Mose David 26 éves ira­ki származású adóhivatalnok, nős és három gyer­mek apja, évek óta szerelmi viszonyt folytatott Grosz Ráchel 23 éves magyar származású asszonnyal, két leány anyjával. Amikor az asszony megmondta neki, hogy elege volt ebből, David kát lövéssel leteritette, aztán önmagát halántékon lőtte. Ez volt az első gyil­kosság Beér-Sévában Izrael állam tiz éves fennállása óta. KINGSTON, Anglia — Mrs. Sophia Wellstead, aki most 107 éves korában meghalt, nemrég igy nyi*­­latkozott: A hosszú élet titka a diéta. Az én diétám ez volt: hideg felvágott, krumplipüré, Uborka, fagy­lalt. —o— FRANKFURT — A vasúti állomás várótermé­ben gyanúsnak tetszett egy férfi, aki egyré-másr’a kiszedett a zsebéből jegygyűrűket és a kabátja uy­­jával fényesre súrolta azokat. A gyanús embert le* tartóztatták és a lakásán találtak mindenféle lopott ékszereket, tulnyomórészben jegygyűrűket. Szabadságharcos menekült nő legyőzte fegyveres támadóját Egy év előtt jöttek Ameri­kába, a szabadságharcos me­nekültjeinek ezreivel, Szabó Endre 45 éves ügyvéd és fe­lesége Emilia, két leányuk­kal. Azóta tanultak egyet­­mást az uj hazában. Az ügy­véd technikai tanulmányait folytatja a Cleveland Engi­neering Institute-ban, a fele­ség pedig csütörtökön este leckét kapott arról, hogy a bátorságnak kritikus helyzet­ben siker a jutalma. Szabó Emilia, modern 100 font súlyú hölgy, csupasz kézzel harcba szállt egy fegyveres emberrel és legyőzte. Késő este, 10 óra után Sza­hátsó részébe. Szabó Emilia pár lépést tett hátrafelé, az­tán hirtelen visszafordult, le­ütötte a rabló fejéről a kala­pot és kivágta a kezéből a revolvert. A rabló ekkor erő­teljesen megragadta, mire ő sikoltozni kezdett. Rövid via­­kodás után a rabló abbahagy­ta a hiábavaló küzdelmet, fel­vette a földről a revolverét és odébállott. Szabó Emilia, aki a szabad­ságharc napjaiban budapesti kórházban gyengéden ápolt betegeket, megmutatta, hogy — tud ő másképp is. HÁLALEVÉL bó Emilia az East oldalon le­vő lakásáról a Buciidra haj­tott, a 60-ik utca sarkán levő parkolóhelyen leállította a ko­csit, férjéhez készült menni a 6300 Euclid Avenuen levő iskolába, hogy együtt mehes­senek haza. A parkolóhelyen éppen be akarta csukni a ko­csi ajtaját, amikor hátulról ütést érzett. Fegyveres rab­­lő ütötte hátba. É-s rászólt: “Ha mozdul, megölöm.” Szabó Emilia ijedten szólt: “Nincs nálam pénz, nézze, itt az er­szényem, nincs benne pénz.” De az üres erszény a rablót nem érdekelte, rászólt a nőre, hogy' menjen a parkolóhely Adorján András gyógyszerész urnák, 1790 N. Lincoln Aye., Chicago, 111. Lábam a bokánál nagyon fájt, alig tudtam ráállani. Használtam egy üveget az őri 4 U Easy Rub csodás hatású bedörzsölő orvosságából; kitű­nő eredménnyel. Én most jól érzem magam, már jól tudok járni. ‘ Hálámat csak úgy tudom kifejezni, hogy mindenkinek fogom ajánlani, mert nekem jót tett és azért merem aján­lani. Tisztelettel: James Vöneki, 304 Diamond St., Philadelphia, Pa. HÁTFÁJÁS. DERÉKFÁJÁS. IZOMFÁJÁS vagy más »esti fájdalmak esetiben dörzsölje be a fájós testrészt 4 V EASY IS U B készítménnyel, amelynek kin-óbált hatását számtalan hálalevól bizonyítja. Nélkülözhetetlen a háznál. — Registered U. S. Patent Office. Magyar ayógyszerész készítménye. — Ára SÍ.50, Canadában 2 dollár. Kérjük á rendeléshez a csekket vayy Money Crderi mellékelni. a. adorjan 1970 LINCOLN AVENUE CHICAGO 14, ILL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom