A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-10 / 2. szám

2-lK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította A j.i tPÁSZTOR Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Saerkesztf»ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 <^fSSfe> 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre__________________$6.00 One Year_________________$6.0t fél évre_________________S3.50 Half Year__________________$3.50 ntered as second class matte,1 September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A SZOKÁS HATALMA 'Marokkó királya, V. Mohammed modernizálni próbálja országát. Többek között törvényt hozott a tö-bbnejüség ellen. De a maradi mór dk, a fanatikus arabok nem hajlandók lemondani e kiváltságukról. Mindössze annyit “haladtak a korral”, hogy beérik 4 feleséggel. Ennek magyarázata, hogy a feleoégtartás ma már többe kerül, mint a régi időkben. Marokkó igaz­­rágügyminisztere annak a reményének adott kifeje­zést, hogy egy-két nemzedék után majd eltűnik a tübbnejüség is az országból. A Korán 4 feleséget en­gedélyez, Marokkó szultánjának 2 felesége van. A berber törzsek például monogámok. Tuniszban is törvényt hozlak a tobbnejüség ellen, de azokat, akik­nek még a tö vény előtt tök! r feleségük volt, nem bün­tetik meg. % A másik “haladás a korral”, hogy tilos a gyer­mekházasság. 15 é1 vernek kell lennie a menyasszony­nak, 18 évesnek a vőlegénynek. Azelőtt 11 éves lá­nyokat vettek feleségül 50 éves arabok. De a szokás hatalma még mindig nagy és való­ban kell hozzá néhány emberöltő, amiig ezek a bar­bár szokások eltűnnek. II. Elizabeth angol királynő két gyermekével és Margaret hercegnővel a Sand­­•ingham kastélyban. Debrecenben mindenki doktor KÉT SZÁZALÉK KAMAT A szovjetről minden rosszat el lehet mondani csak azt neun, hogy uzsorás. Egyiptomnak és Burmá­inak, Afganisztánnak és a magyar népnek hitelbe ac árut és a hitelért mindössze évi két százalék kamatot számit. Nagylelküek! Minden 100 dollár után mindösz­­sze 2 dollár kamatot hajtanaik be az adós országo­kon, amelyeket áru és fegyver szállításokkal boldogi­­tanak. Mi, kapitalista országok gyermekei, csodál­kozva kérdezzük, hogyan találja meg a szovjet a szá­mítását ilyen olcsó hitellel? Itt a magyarázat: Eg’ áruért, ami 100 dollárt ér, 150 dollárt számítanak; igy hát megelégedhetnek nevetségesen csekély ka­mattal, hiszen a 2 százalék nem 3 dollárt, hanem 53 dollárt hoz a moszkvai konyhára. Hiteles tanuk erre a számításra Dr. Nyárádj- Miklós, volt pénzügyminiszter, aki annakidején ke­reskedelmi tárgyalásokat folytatott a moszkvai hamii- Olcsó Jánosokkal. FÜSTBE MENT MILLIÓK Hivatalos statisztika szerint 19 billióval több ci­garettát szívtak el ézidén Amerikában, mint a mull éviben, összesein 410 billiót. Eltekintve attól, hogy a cigaretta árát emelték az utóbbi években a szűrőkre való hivatkozással, a közönség, melyet éveken át fi­gyelmeztettek a világ legkiválóbb kutató intézetei és szakorvosai a tüdő-, gyomor- és tcrckrák -veszélyére, még többet dohányzik. Bízva a filterekben, melyek az orvosok szerin. “a biztonság hamis illúzióját nyújtják csak, de nem védelmet”, az emberek még többet füstölnek, mint valaha. Különös, hogy míg akadnak önfeláldozó ember­barátok, akik életük javarészét áldozzák a nemes célnak, hogy kimutassák a forró dohányfüstben rejlő rákokozó elemeket, azok, akiknek életét akarják megmenteni, ahelyett, hogy megköszönnék az önzet­len segítségét, kézlegyintéssel intézik azt el és eoalk­­azért is folytatják a füstölést. A modern orvostudomány m e-gh ossz abb it ot ta az emberi életet. A National Cancer Society kimutatta, hogy a dohányzás átlagban 5 évvel rövidíti meg az életet. Akit tehát penicillin, terramycin és más cso­dálatos szerekkel megmentenek mondjuk a tüdőgyul­ladástól, az kifog az orvosokon, mert ugyanakkor ön­gyilkosságot követ el a cigarettafüsttel és tüdőrákkal fejezi be életét, öt évvel korábban, mint kellene. A jószimatu vizsla Palágyi Lajosnak, a kitűnő színésznek és szenvedélyes vadásznak volt egy közismer­ten jószimatu vizslája. Bár­hová is ment, mindig magá­val vitte a kutyát, igy egy­szer a Pannóniába is, ahol ebédelni akart. Ordy Árpád, aki aznáp ve­e tartott, szorgalmasan bön­gészi az étlapot. Egyszer csak felfigyel a kutyára és meg­kérdezi: — Miért áll úgy a kutyád, mintha vadat érezne? — Tudod, ez egy kitűnő érzésű vadászkutya. Megszi­matolta, hogy ma fogoly van az étlapon. Csokonai Vitéz Mihály, a | költő és Budai Ézsaiás, a tu­dós között egyszer, barátsá­gos beszélgetésben az a kér­dés is szóba ikerült, vájjon micsoda mesterember van Debrecenben legtöbb? — Alkalmasint csizmadia, tímár vagy iszapó, — véleke­dett a professzor. Csokonai elmosolyodott: — Hát én tudom, hogy Deb­recenben legtöbb a doktor. —- Ugyan ne szóljon, édes öcsém uram! — mondotta a udós professzor. — Hova gondol? Hiszen egész Debre­cenben nincsen több hat or­vos-doktornál, meg tizenöt drurgusnál! Már pedig én csak azt vallom, hogy Debrecenben .ebtöbb a doktor és ha a lagytiszteletü ur nem átall­­a, hát fogadjunk tiz fent jó verpeléti dohányba, hogy ns­­cem van igazam. Budai Ézsaiás nevetve tar­totta oda ,a tenyerét: — Hát fogadjunk, öcsém­­irívm, már csak azért is, mert így kis jó dohány mindig el­eél a magamfajta szegény mb érnék. — Holnap délben bebizo­­íyitom a nagytiszteletü pro­­iesszor urnák, 'hogy nekem ián igazam. — mondotta Cso­konai és elbúcsúzott a jeles tudóstól. Másnap reggel Csokonai Mihály bekötötte az orcáját fehér kendővel, mint akinek • i foga fáj és elindult a piac KEGYETLEN SZELLEMESSÉG Soult marsall, Napoleon egyik hadvezére, egyszer lon­doni tartózkodása alatt meg­látogatott egy gyárat, amely nek munkásai ünnepélyesen fogaiiták és egy munkásnő vi­rágcsokrot is nyújtott át ne­ki. A munkások mind ünnep lő ruhában jelentek meg a fogadtatáson és Soult az üd­vözlő szónoklatra adott vála­szában kijelentette, hogy 100 font sterlinggel kívánja meg­­'utalmazni ezt a figyelmessé­get, már csak azért is, hogy megtérítse a kiadásukat: hi­szen mindegyiküknek fehér kesztyűt kellett vásárolni er­re a ceira. E szavakra kilépett a sor­ból egy munkás és igy szólt: —- Milord, nekem ne ad­jon pénzt kesztyűre, mert az én két kezemet ellőtték Tou­­lousenál az ön tüzérei. Azzal felemelte két béna karját, amellyel bizony csak nagynehezen végezhetett va­lami könnyebbfajta munkát. — Ebben az esetben más­kép kell megemlékeznem ró­lad, — szólt meghatottan a marsall. — A kezeket ellőt ték, de a lábaid ép-k, igy hát harisnyára van szükséged. És tiz font külön jutalom­ban részesítette. KEMPELEN SAKKAUTOMATÁJA Mai napig is rejtély, miben állt Kempelen Far­­ikas, a zseniális magyar feltaláló sakkautornatá jának titka? Valóban gép sakkozott-e, vagy ember ült a fur­csa szerkezetben? Mindkét feltevésnek vannak hívei és van irodalma. A gép maga állítólag akkor pusztult el ,amikor a feltaláló Napóleont megverte sakkban és a császár düheiben összetörte a szerkezetet. A sakkau t cm a ta alkotójáról -csak azt tudja a 'kö­zönség, hegy ezt a gépet szerkesztette. Pedig sok más feltáratlan találmánya is van ennek az elfelejtett ma­gyar zseninek. Kempelem Farkas 1734-ben született. Győrben és Pozsonyban tanult és ia 'kamarabi vata 1 ná 1 volt tiszt­viselő. Onnan helyezték át Bécsibe, ahol bemutatták Mária Teréziának. Ennek a bemutatásnak kevesen tudják a történetét. Hire járt, hogy a császárné -rop­pant szomorú, mert gyakori foetegeskedése miatt kénytelen naphosszat az ágyat őrizni. Kempelen Far­kas megtudta ezt és -egy olyan mozgatható ágyat szer­kesztett, -amelyet az ágyban fekvő -beteg maga ide­­oda irányíthatott. Bemutatták ezt a találmányt a csá­szárnőnek. Nagyon megtetszett neki a furcsa ágy. Feljegyezték -róla: naphosszat azzal szórakozott, hogy az ágyat a s-zcLia egyik végéből a másikba to­logatta. írta: TÓTH BÉLA felé. Alig tette ki a lábát a házból, szemközt megy vele nemes Bisothka uram, a gu­bás-mester és -az az első sza­va, hogy: — A foga fáj a ténsurnak? Meleg hamut rá, nem segít egyéb. húsz fontot,' mert megéri a ta­nulság, hogy milyen tudákcs állat az ember. Csokonai szépen megkö­­szö-'i jte a jó tanácsot és Bi­sothka uram nevével együtt beleírta a könyvecskéjébe. Alig megy tizenöt lépést, találkozik egy öreg diákikai, aki már .messziről kiáltja: — Hideget rá, Miska, hide­get! Tapasztalásból tull-oni, mert nekem is sek bajom volt a fogammal. Vitéz Mihály ezt is szépen megköszönte es ugyancsak 'beleírta a könyvecskcé ébe. Míg kiért a piacra, liag­­alább is húsz íninden rendű jó emberre akadt, aki kérés nélkül is legott ajánlott va­­lamot a fogfájás ellen. De a piacon kezdődött csak igazán az ajánlgatás. A sok jó kofaasszony körülvette Csokonai Vitéz Mihályt és szapora nyelvük forgot!, mint a kerepelő: i — Zsálya használ arrul,' nemzetes uram! — De -már csak jobb a kő­risbogár! — Szé-kfüolaj kell arra, Vi­téz uram! — De bizony fodormenta­­olaj! — Majoránnaolaj! —- Hallgasson ke-dték, Sári néni! A fogfájásnak csak cgy orvossága van: fekete ku­tya szőre, égett borba főve! — No, é-n meg azt mondom, hogy a gőzölés használ! így és még százféleképen beszéltek a jó kofaasszonyok ás CsG-nokai mindent feljegy­zett, a tanácsadók nevével együtt. Mikor aztán a bíró, a fis­­kus, a nótárius meg még vagy ötven úri ember is el­mondta, mikép sciábadulhat meg az ember a fogfájástól, szembe megy a költővel nagytiszteletü Budai Ézfjjás professzor ur^m és ráteszi a kezét Vitéz Mihály vállára: — A foga bomlik öcsérn­­uramnak? Nohát -én csak annyit mondok, 'hogy az el­len csak egy jó orvosság van: a borbély hideg vasa. Csokonai ezt is feljegyez­te, aztán átadta a könyvecs­két az érdemes tudósnak: — Nagytiszteletü -urammal együtt éppen hetvenkilenc ' -ktc-rcm akadt ma reggel, és ha akarnám, lenne még száj is. Mart' Debrecenben min denki doktor. Kérem hát azt a -tiz font verpelétit. Azzal leoldozta képéről £ kendőt. — Nagy lurkó vagy, ccsém de igazad van. — mondott: nevetve Budai Ézsaiás, — csak legyen elég börböncéd küldöm a dohányt, és pedij Ä hangukksináló Makó Lajos, a hires szege­di direktor, nemcsak kit-ünő igazgató, hanem lelkes “pub­likum” is tudott lenni, ha rá­került a sor. Ahányszor uj darabot játszott a szinház, amit rendszerint ő rendezett, a bemutató estéjén a leglel­kesebb tapsoló mindig Makó volt. Valósággal vezette ilyenkor a tapsot, nagyokat kacagott a mókákon, vagy gyászos arccal ült helyén a drámai .jelenetek alatt, .erő­sebb jeleneteknél még köny­­nyel is-' 'kipotyogták.. Valósá­gos hangulatcsináló volt, aka­rata ellenére is. Történt, hogy az egyik is­meri . színházbarátnak meg­halt az egyik legközelebbi ro­kona és hatalmas vagyont ha­gyott rá Örökségül. Barátunk hálából az Örökhagyó iránt, díszes temetést kívánt ren­dezni. Csak azon aggályosko­dott, hogy miután minden ro­kon örökölt valámit, a teme­tésen nem lesz meg a kellő gyászos és -a helyzethez illő hangulat. Gondolt nagyot és meré­szet. Bement a színházba s a következő furcsa ajánlatot tette a méltán meglepett Ma­kónak: — Igazgató ur, kerül, ami­be kerül, de arra vagyok bá­tor kérni, hogy mint szakem­ber vállalja el nagybátyám temetésén a hangulatcsiná­­lást. JÓT TESZ A BAJ Foote, az angol szinpaá egyik legnagyobb komikusa az életben is sokszor megne­­vetette kartársait. Egyszer egy nagyon kiállhatatlan, mo­gorva lorddal találkozott, aki mindig azon siránkozott, hogy nagybeteg. — Hogy van, milord? — kérdezte tőle Foote.-— Rosszul, nagyon rosszul, — volt a válasz — egészen ki­vett a formámból ez a baj. nagyon megváltoztam . . . — Folytassa csak, -milord —- mondta komolyan a -komi­kus — ez -csak előnyére fog szolgálni. Néhány nap múlva megbízták Kempelent, ter­vezzen kutat a schönbru-nni palota elé. Ezt követte gyors egymásutánban a budai várpalota -restaurálása, az apatini szövőgyár felállítása -és a budavári régi szinház felépítése. A budaiak ugyanis panaszkodtak a nádornak, -hogy semmi szórakozásuk eines. Ennek a panasznak az eredménye az lett, hogy Kempelent megbízták a budai várszínház — akikor rendházko­­lai-t-or — átépítésével. Mária Terézia ekkor már sek fontosabb ügyben kikért e Kempelem Fai kas tanácsát. Leányaihoz irt leveleiben minduntalan -említi: megbeszéltem Kem­­pelenn el ez t vagy azt.. . Ekkoriban már Kempelen irta az udvari ünne­pélyekre az alkalmi szín darabokat is. Ismerte a fia­talember az egész udvari társaságot. Egy -alkalommal valami Pelletier nevű francia bűvész bámulatos produkciókat mutatott be az ur­­várnál. Mária Terézia nagyon érdeklődött az ilyesmi iránt és megkérdezte Kempelent : nem csalás e a francia bűvész mutatványa? Kempelen válasz he­lyett hárem -hónap szabadságot kért. Aztán bemutat­ta gépemberét, a hires sakkau torna tát7 Éppen ekkor járt a bécsi udvarnál Pál orosz nagyherceg, Nagy Ka­talin cárnő fia. Mária Terézia sietett megmutatni az orosz trónörökösnek Kempelen találmányát, A trón­örökös -tetszését -megnyerte a csodálatos -gép és így került Kempelen Szentpétervárra. Legalább is igy írták eddig a történészek. Kempelen Béla, a déduno­ka családi adatai szerint azonban az oroszországi ut hiteles története nem ilyen regényes, Egyszerűen az történt, hogy Kempelen Farkas fivére, János, magas­­rangú katonatiszt, Mária Terézia -megbízásából Oroszországba, a cári udvarhoz készült (akkoriban. Ez a tábornok vitte ki öccsét Oroszországba. Oroszországban Katalin eárnő uralkodón ek­kor. Igen megkedvelte Kempelent és sokat tanácsko­zott vele. Kempelen Farkas majdnem ottragadt Oroszországban, mert beleszeretett egy előkelő orosz hercegkisasszonyba. A szerelem azonban ozere-n-c;-ét­­lenül végződött; Kempelennek haza kellett utaznia — a hercegnő nélkül. Legendák terjedtek el rövide­sen, hegy Kempelen Farkas elkészítette a hercegnő pontos viaszmását és ez a viaszbáb élethűen tudta I utánozni a hercegnő mozgását és hangját is . . . Kempelen idehaza megnősült és családot alapi­­lett. Első felesége Piani Franciska volt, ennek halála után pedig Gobelins Annamáriát vette feleségül. Kempelen Farkasnak gyermekei születtek és az utó­dok eladva a csallóközi javakat, beköltöztek Po­zsonyira. SOK A JÓBÓL A hires görög költő, Anak­­reon, egykor Polykratestől öt talentumot kapott ajándék­ba. Két éjszakán át folyvást azzal tépelqdött, mit csinál­jon ezzel a pénzzel s ezután visszaadta Polykratesnek. mert nem akart oly ajándé­kot, mely álmatlanságot okoz. CHARLIE, A BŰNBAK Charles Wilson, aki a General Motors elnöke és Si'senliower elnök hívására honvédelmi miniszter volt, most panaszkodik, hogy Eisenhower bűnbakot akár csinálni belőle, őt teszi felelőssé azért, hogy1 a fegyverkezésre nem kért elegendő pénzt ez év elején a kongresszus-tói. Az igazság, mondotta Charlie az, hogy ő 40 billió körüli összeget javasolt, ellenben az elnök -csak 38 és fél (billiót kért a kongresszustól. A szókimondó Charlie (akinél csak a felesége szókimondóbb) azt is panaszolja, hogy Amerika né­pe -éretlenségről tett tanúságot, amikor hisztérikus ijedelemte esett az orosz sputnik sikere miatt. Min­denki tudta, hogy az oroszok mesterséges, bolygó íei­­röppeatésére készülnek, ez tehát nem lehetett meg­lepetés, mondta Charlie. Ezzel kapcsolatban megemlítendő, hogy Ameri­ka eddig 17 billió dollárt költött rakéta kutatásra és gyártásra. Ezt Truman elnök indította el a koreai há­ború idején, amikor ugyancsak megmutatkozott a harcias Sztálin igazi arculata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom