A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-03-14 / 11. szám
8-IK OLDAL Nagyböjt negyedik vasárnapja. EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15 Az időben Jézus a galileai vagy más néven tiberiási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekszik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanítványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünnepe! Fölemelvén tehát szemeit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fii vala. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. KENYEREK ÉS HALAK. Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, élosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is »dott, amennyit akartak. ; Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy ftészülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül. SZENTBESZÉD A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látható volt, azért érthető a csodát élvező emberek szándéka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül. A mai szent evángéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le. Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenyeret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, Smit máshol szóval hirdetett: “Keressétek először Isten országát és az ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenyeret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szükségé volt. Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogyha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ő maga mondja olyan szépen a beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bűnük lenne. őt gyermek égett halálra, amikor két teherautó trailerben tűz ütött ki az illinoisi Romeovilleben. Négy gyermek súlyosan összeégett. XII. Pius pápa Castel Gandalfóban kihallgatáson fogadta a divatszabászok nemrég megalakult szövetségének első kongresszusán résztvett modeltervezőket. A kongresszuson és a pápai fogadáson a mindkét nembeli divattervezők százai jelentek meg. Beszédében a Szentatya elismeréssel emlékezett meg az uj kezdeményezésről, amelynek eredményeképpen a szövetség létrejött. Mint mondotta, ez a szövetség azzal a szándékkal van eltelve, hogy keresztény szempontból foglaljon állást a divat meglehetősen összetett problémájával szemben. Erre annál is inkább szükség volt, mert az öltözködés kérdése igen fontos területe a közéletnek. A Szentatya szerint kell hogy a helyes öltözködés három feltételnek feleljen meg. Higénikusnak kell lennie, eleget kell tennie a szemérem kö vetelihényeinek és eleget kell tennie a szépség követelményeinek is. A három közül a második, amely mintegy ösztönös védelme az ember egyéniségének, meg kell hogy előzze a másik kettőt. Ugyanakkor azonban nem hagyott kétséget aziránt, hogy teljesen jogos a harmadik követelmény, nevezetesen, hogy az öltözet a szépség kifejezése is. Semmi kivetni való nincsen abban, ha a ruhától elvárjuk. hogy eltakarjon bizonyos fizikai tökéletlenségeket. Az ifjúság pedig joggal várja el a divattól, hogy kifejezője legyen a belőle áradó tavasznak és alkalmas legyem arra, hogy — összhangban a szemérem követelményével — megteremtse azokat a lélektani előfeltételeket, amelyek az uj családok alapításához szükségesek. Az érett kor viszont azt kívánja az öltözettől hogy bizonyos méltóságot, komolyságot és szerényebb örömöt tükrözzön. A ruházatnak a Szentatya szerint megvan a maga nyelve. Hűséges kifejezője érzéseinknek, szokásainknak és helyzetünknek. És a divat igen sok lelki és erkölcsi tényező összetevődéséből alakul ki. Ilyenek: a szépnek a szeretete, az újdonság utáni vágy, az emberi személyiség hangsúlyozása, az ellenszenv az egyhangúval szemben és természetesen szerepel a luxus utáni vágy és a hiúság keresése is. A régi felülmulására irányuló vágy erősebb napjainkban, mint valaha. A divat szélsőséges ingadozásait azonban mindenekelőtt mestereinek az akarata határozza meg, akiknek a múlthoz képest soha nem látott eszközök állnak rendelkezésükre. Ugyanakkor rámutatott a Szentatya arra is, hogy a divat ma fontos gazdasági ág is lett: azért kell ezt külön hangsúlyozni, mert ebben a vonatkozásban sokkal nagyobb felelősség hárul a divat irányítóira, mint ahogy azt első pillanatra gondolnánk. Abból a tényből — fejtegette a továbbiakban a Szentatya —, hogy a múltban fellobbantak olykor az un. “hiúság-máglyák”, még nem szabad azt következtetni, hogy a kereszténység azt követelné tőlünk, hogy teljes mértékben lemondjunk a fizikai személyiség és külső díszítésének kultuszáról. Az egyház nem Ítéli el a divatot, csak éppen felhívja a hívek figyelmét, hogy milyen kísértésekkel járhát az. Az emberi test a Szentlélek templomává emeltetett és ezt a méltóságát nem szabad lealacsonyi-Egy lépés előre, egy hátra. tani azzal, hogy olyan öltözködési divatot teszünk magunkévá, amely túlmegy az egészséges szemérem határain. A méltatlan divat a Szentatya szerint elsősorban irányítóinak rossz szándékából ered. A pápa éppen ezért hívja fel a divat kreálóit, hogy ne romlott társadalom igényeinek megfelelően dolgozzanak, hanem olyan társadalom óhajtását tükrözzék, amely a köztisztességre és az emberi méltóságra törekszik. Ebben a vonatkozásban felhívta a figyelmet a luxus ártalmaira, nem utolsósorban azért, mert az esztelen luxus joggal hivja ki azok sértődöttségét, akik csak két kezük munkája után tudnak élni. Végül a Szentatya áldását adta a kongresszus résztvevőire. Olaszország, Franciaország, Svájc, Ausztria, Spanyolország és Anglia divatkreátorai hozták létre a szövetséget, amely a kongreszszus alkalmából a római Palazzo Veneziában nagysikerű divatbemutatót is rendezett. ÖRÖMHÍR orosz farmereknek Krusceev kezdeményezésére, illetőleg parancsára a Kommunista Párt Központi Bizottsága jóváhagyta azt a tervet, 'hogy a kolhozok megvásárolhassák a traktorokat, amelyeket eddig hosszabb-rövidetlb időre bérbevettek az állami traktor állomástól. Ilyen Szerencséről még csak álmodni sem mertek volna a kolhozparasztok Sztálin idejében. A traktorok tulajdonjoga függetlenné teszi őket az állami traktcrállcmásofctól, általában az államhatalomtól. Ugyakkor Kruscsev és a Központi Bizottság elrendelte, hogy a kolhozparasztok adják fel, adják át közös Ibirtoklásra a kolhoznak a kis •veteményes kertet, amely eddig magántulajdonuk volt. Ugyanakkor jelentik Kruscsev és a Központi Bizottság, hogy egyre több kolhoz 'beolvadt állami farmokba. Ez azt jelenti, hogy a kolhozparasztok, akik addig szövetkezeti alapon gazdálkodtak a kolhozban, az állam fizetéses alkalmazottai vá lesznek, önálló paraszt jellegüknek utolsó nyoma elvész. Minszki nagy beszédében Kruscsev bejelentette, hogy a múlt évben több mint ezer termelőszövetkezet (kolhoz) beolvadt nagy állami f armokba. Az itt elmondottakból világosan kivehető, hogy merről fuj a szél: A parasztokat előbb megfosztják kis darabka saját földjüktől, a veteményes kerttől. Aztán a kolhozt, amelyben imát egy kis darabka magántulajdon sincsen, bekebelezik állami farmba, Az-Azon időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte; és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azonnal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, tajtékozván. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal, mondá: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegető a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle és többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelő őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdők őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. SZENTBESZÉD Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötöi’tetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért nevezték az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket? Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának és az Írástudóknak tett, nyomban követi az Ó végtelen könyorületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenyegetés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög s meggyógyult a gyermek abban az órában. Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által. Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzésére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése s az étel, italban még a szükségesektől való megtartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen. Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, különös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legbensőségesebb egyesülésben kell lenniök. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra szintén ezen hitet, úgyszintén azt ,ami ebben foglaltatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik. Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről tanít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékiséget, imádság által pedig a kevélységet legyőzni. Kell az újság Mint a kenyér, kell az újság mindenkinek. Az újságkiadók országos közlönye jelenti, hogy a múlt évben az Egyesült Államokban 1755 napilap jelent meg. naponta több mint 57 millió példányban. Ezek a számok érdekesek, összehasonlítva az előző év adataival. Ugyanis, annak ellenére, hogy a múlt évben hat napilap megszűnt, az összes példányszám emelkedett. Más szóval, egyre több újságolvasó van Amerikában, annak ellenére, hogy a múlt évben számos újság kénytelen volt az árat felemelni két vagy több centtel. tán vége még annak a kevés gazdasági szabadságnak is, amiben eddig részük volt az orosz parasztiaknak. Semmi sem jó, ha rossz a vége. Ki tudja, megértik^e mindjárt az orosz parasztok, mit jelent nekik az örcimihir, hogy övék lesz a traktor, nem kell többé kölcsönözni. Azt jelenti az az örömhír, hogy “Minden a miénk” marad tovább is a jelszó és “Minden az államé” a valóság. A PÁSZTOR _ Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz. PIUS PÁPA A DIVATRÓL
