A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-21 / 8. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TOLGYESY MIHÁLY — Bent kell lennie a házban. — De neim hallja, hogy nincs? — Akikor nem tudom, hol •van. Ezen a kapun nem ment ki. Legalább én nem láttam. Elemér a legnagyobb mértékben ingerült volt. Innen-onnan már tizenkét óra s ötkor már a vasútnál szeretne lenni. Az igazgató távollétében az ápolókat kezdte ki­kérdezni, de ezek fölöttébb óvatosak voltak s nem f e leltek kérdéseire. Erre mindannyian kifogytak a türelemből s az öreg Darvai végre azt inditványozta, hogy fel kell keresni szobájában Darvainét. Attól bizonyára meg­fogják kapni a kívánt felvilágosítást. — Jól van, — szólt Elemér. — önök keressék fel az ápolónőt s én azalatt itt bevárom az igazgató visszatérté. Medgyessy nemsokára előjött. A kapus rögtön jelentette neki, hogy látogatóik jöttek az intézetbe. — Látogatók és ilyenkor? — kérdezte meglepet­ve. — Kicsodák? — Csak egynéhányat ismerek közülök . . . köz­tük van az Icig zsidó ... No ez ugyan derék látogató. — Az öreg Darvai is itt van unokájával, Gizel­lával. • — Hah, az a kígyó! — kiáltotta Medgyesy. — De majd megtanítom őt. Dühösen bement a házba. Elemért egyedül látta ácSprogni az iroda előtt, de nem szólította meg őt, hanem egyenesen bement az irodáiba. .• - V Csakhamar Elemér is utána ment.- — Az igazgató-úrhoz van szerencsém? -—-kér­dezte. — Az vagyok, — volt a kurta válasz. — Mit kí­ván? . — Kívánságom at egy-két szó val leh etetlen el­mondani, — felelte Elemér. — Én pedig hosszabb tárgyalásokba nem aka­rok fjoesátkozni. Dél elmúlt, az én hivatalos órámnak vége. Ilyen időben nem szokás látogatóba menni se­hova sem. Ki ön voltalkép? — Ezt mindjárt meg fogja tudni. E szavak után névjegyét adta neki. Az igazgató egy pillantást vetett rá. — Ez a név ismeretlen előttem, — mondottá. — Most hallom először. Mit kíván? — Egy állítólagos elmebeteget keresek. — Állítólagos? — kérdezte az igazgató gúnyo­san. — Itt csupa valóságos elmebetegek vannak. De hadd halijaim, ki lenne az? — Úgy értesültem, hogy Gyárfás Ilonka név alatt adták be. — Téved, uram. Ilyen nevű 'beteg nem fordul elő a návlajistromban. — Talán téved, igazgató ur. Nyilván úgy áll a dolog, hogy már nem emlékszik a né vre. — Mondom, hogy nincs, — erő. i e te Medgyesy. — Érje be ezzel s távozzon mielőbb intézetemből. Elemér szinte hátratántorodott. — Igen, igen, — erősítette Medgyesy. — Nekem az ilyenben kitűnő emlékezőtehetsegem van. — De nekem vannak tanúim. — Ugyan, ikik ezek? — Először Nagy Aladárra hivatkozom, aki ezt a nőt ide beadta. Itt van továbbá az öreg Darvai és unokája, Gizella, aki mindenbe be van avatva. — Tanúit egyszerűen ki fogom dobatni. Hol vannak? Elemér megmondta neki, hogy Darvainé ápoló­nőhöz mentek. Erre csaknem1 a levegőibe ugrott az igazgató. \ . — Ez már mégis hallatlan vakmerőség! —. üvöl­tötte. — De majd megtanítom én őket! Bőszükén távozott az irodából, b egyenesen a folyosó végébe sietett, ahol Darvainé szobája volt. Elemér utána ment. Darvaiék ott állottak az ajtó előtt s tanakodtak, hogy mitévők legyenek. Az ajtót nem lehetett kinyit­ni, mert a kulcsot az igazgató tartotta magánál. Darvainé az ajtón át keservesen panaszkodott, hogy be van zárva, s már napok óta úgyszólván még táplálékot Beim vett magáihoz. Darvai méltatlankodott. — Ez mégis cudarság! — kiáltotta. — Hogy mer az igazgató valakit személyes Szabadságától megfosztani? Gyerünk hozzá. Hadd beszéljek a fe­jével. Mindannyian elindultak vissza az iroda felé. De már akkor szembejött velük Medgyesy. Hadonászó kezein meglátszott, hogy nagyon fel van indulva, de az öregben is forrt a méreg. — Hogy mer ilyet csinálni az ur? — kiáltotta már messziről. — Ugyanezt kérdem én is, — nézett a szemébe Medgyesy. — Mit akarnak? — Azt akarom, hogy a menyemet azonnal bo­A JŐ PÁSZTOR csássa szabadon. — De ki az ön menye? — Darvainé ápolónő. . — Az a kétszínű teremtés? Most éppen bünteté­sét üli le. Majd bőszükén fordult Gizellához: — Magának megtiltottam, hogy még egyszer ide betegye a lábát. — De miért zárta be az ápolónőt? — kérdezte Elemér. — Azért, mert akartam, önöknek nem áll jo­gukban engemiet kérdőre vonni. De nehogy engem részrehajlással, vagy igazságtalansággal vádolhassa­nak, ime meg fogom tenni Ikivánságuikat. De előre bocsátom még egyszer, hogy én az önök Gyárfás Ilon­kájukról nem tudok semmit. — Talán csak nem emlékezik jól, — szólt ismét Elemér. — A beteg nő vallomás szerint a tizes számú szobában volt elhelyezve. Az igazgató most előkapta az intézetben levők névjegyzékét. — Tessék átnézni, — nyújtotta át Elemérnek. — Száz aranyat leteszek a szegények javára, ha ben­ne találja e nevet. — Úgy mondották, hogy a tizes számú szobá­ban van elhelyezve, — jegyezte meg Elemér. — Ez se áll! — kiáltotta Medgyesy. — Nézze meg jól a lajstrom tizedük számát. Egyáltalán sem­mi sincs benne, tehát üres. — Ez nem bizonyiték, — vágott vissza Elemér. — Egyébiránt bocsássa ki Darvainét, az majd felvi­lágosít bennünket. — Igen, igen, — erősitette Gizella. — A tizes számú szoba néhány nap előtt még nem volt üres. Abban volt a beteg, aki Lorántffy Elememének mondta magát. Mindezt a nénikémtől tudom. - — Az igazgató rátámadt — Maga hallgasson! Maga kígyó! Ezt már az öreg Darvai sem hagyhatta szónélkül s az igazgató elé toppant : \r ~ " • y — Száz szónak is egy a vége. Ha most tüstént fel nem nyitja ezt az ajtót s menyemet ki nem bocsát­ja, akkor én azt betöröm. Melyik nagyobb? Február 22-én a demokra­ta párt országos bizottsága a kampány alap javára ban­ketet rendez. Egy teríték ára 100 dollár és a banket szóno­ka, a nap hőse Harry S. Tru­man lesz. Mit fog mondani Truman? Éles szavakkal da­rabokra fogja tépni a repub­likánus párt és az Eisenho­wer kormányzat politikáját. Persze a republikánusok nem fognak adósok maradni az élesszavu Harrynak. Visz­­sza fognak vágni. De ki fog visszavágni ? Eisenhower nem fog visszavágni, mert neki az az elve, hogy a piszkos mun­kát végezzék el mások. Ebből az következnék, hogy a de­mokraták ócsárlását Nixon alelnökre fogja bízni Eisen­hower. De Paul M. Butlernek, a demokrata országos bizottság elnökének, más eszméje tá­madt: Harry Trumannak ne az alelnök, hanem a helyet­tes elnök feleljen. Hogyan, hát az Egyesült Államoknak helyettes elnöke is vn? Igen, mondja Butler; az el­nöki teendők legnagyobb ré­szét Sherman Adams végzi. UTAZÁS A HOLDBA Dónald Farrel pilóta két napon át a Hold lakója volt, jelenti a hadvezetőség, de nem hallgatja el azt a tényt, hogy a Hold első lakója az egész idő alatt San Antonio, — Azt próbálja meg! — kiáltotta az igazgató. — De mit is vitatkozom én önökkel. Csak azért se nyi­tom . ki, önöknek semmi keresni valójuk sincs itt. Tá­vozzanak ! Elemér meglepetve nézett rá: — Uram, ön úgy látszik igen el van (bizakodva. Ilyen hangon nem illik beszélni égy olyan embernek, mint ön. Nekem vannak tanúim, hogy a tizes számú szobában még néhány nap előtt lakott valaki. Nagy Aladár ur is megerősítheti ezt’. V , , b . ' i — No hiszen, szép tanukkal vette magát körül, — gúnyolódott Medgyesy. - Nagy Aladár ur jobban tenné, ha dolga után látna és adósságait töMesztéíié. Erre meg Nagy Aladár jött méregbe. — Magának- az én adósságaimhoz semmi köze! — kiáltotta. — Magának úgy sem tartozom. Azt a bizonyos beteget én hoztam ide, tehát itt kell lennie. És ha gonoszság van á dologban ,azok, akik bűnösek, el is kell, hogy vegyék megérdemelt büntetésüket. — No nézzék ezt a bitangot! — ordított Med­gyesy. — Ő a legnagyobb lator is még ő akarja az er­­kölcsbiró szerepét játszani. Tex.-ban tartózkodott, vagy­is kétlaki holdlakó volt. A pilótát hét napra bezár­ták pgy acél zárkába, amely­ben ő ugyanolyan légköri ha­tásoknak volt kitéve, mintha a Holdba repült volna és visz­­sza. Megfigyelése egy uj tu­domány, légüri orvostudo­mány szolgálatában állt. A re­pülési orvosok megállapító t­­ták, hogy Farrell testhőmér­séklete, lélekzése és szívveré­se nórmális volt. A légüri uta­zás szükségletei szerint össze­állított könnyű menüket jó étvággyal fogyasztotta el zárkájában. E sikeres kísérlet után most már tudjuk, hogy az ember ép testtel és ép lélek­kel tehet oda-vissza kirándu­lást a Holdra. Mikor? Ez a nagy kérdés. — Nem erről van szó, — vágott közbe Elemér. — Én látni akarom azt a beteget, akit ez az ur ide hozott. — Mi köze önnek ahoz? — Bizonyára tc'bb, mint önnek. Az a beteg az én feleségem, kit tudtom és akaratom ellenére hoz­tak ide. Nekem tehát természetes jogom van őt ke­resni és önnek kötelessége őt kiadni. Ha ezt meg ten­ni vonakodik, akkor majd a hatóság segítségét fo­gom igénybe venni. Legelőször kívánom, hogy. az ápolónőt bocsássa ki. ......... . . . : ;.ú' — Igen, igen! — kiáltotta Darvai. Az igazgatót Elemér szavai félelembe ejtet­ték s nem mert tovább . ellenkezni. Ha bíróság elé ke­rül a dolog és Nagy ellene tanúskodik, akkor házku­tatást kap, ezt pedig sehogy se szeretné, mert ártana az intézet eddigi hírnevének. Elővette tehát a kulcsot s felzárta az ajtót. Dar­vainé Gizellát és apósát meglátva, örömsikollyal bo­rult a nyakukba. — Nézze néni, — kezdte Gizella —, már itt van az az ur, akinek a levelet küldtük. Darvainé most a szép fiatal emberre nézett: — ön Lorántffy Elemér? — Az vagyok — Tehát mégis megkapta levelemet? — Nem kaphattam még, mert még előbb eljöt­tem hazulról. Más uton-módon jöttem én az igazi nyomra. És most beszéljen valamit az én drága fele­ségemről. MindeneelŐtt mondja el, hogyan néz ki, vájjon csakugyan az-e? — Gyönyörű szép szőke no, nefelejts kék sze­mekkel és végtelen kedves arccal. — Ő az, ő az! — kiáltotta Elemér csaknem ma­gánkívül. — És hol van ő most? — A tizes számú cellában kell lennie. — De az igazgató ur azt állítja, hogy a cella üres. (FOLYTATJUK) Az amerikai és az orosz kormány közt a közelmúltban megállapodás jött létre tudó­sok, művészek, diákok, stb. kölcsönös látogatásainak elő­mozdítására. A cél: a két nemzet közti kulturális kap­csok megerősítése. Az amerikai Jewish Labor Committee azonban úgy véli, hogy ilyen kulturális kapcso ­lat felvétele időszerűtlen ad­dig, amig a szovjet urai nem adnak felvilágosítást arról, hogy miért és mily körülmé­nyek közt “tűntek el” nagy számban az utolsó tiz évben Oroszországban zsidó tudó­sok, irók, költők, művészek, színészek, zenészek, számsze­­rínt körülbelül négyszázan. A Committee arra kérte az amerikai külügyminisztériu­mot, hogy követeljen szám­adást a szovjet kormánytól. HELYESÍRÁS — NEHÉZ CARBONDALE, 111. — A Southern Illinois egyetemen, az állattani osztályon, a taná­rok megállapították, hogy az elsőéves diákok hadilábon áll­nak az angol helyesírással. Például a flea (bolha) szót sokan igy Írták: flee (sza­ladj-) A levizsgáztatott 235 diák közül csak 40-nek Írása volt hibátlan. 7-ík oldal A LEGSZEBB AJÁNDÉK AZ UJ Bizonfi Szótári AMERIKA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTÁR EGY KOTETREN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1736 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio 68 ÉV ÉS 68 HALOTT “A tuniszi incidens” — igy lesz feljegyezve a történelemben egy határmenti tuniszi falu-bombázá­sa, melyet francia repülőik nagyobbrészt amerikai re­pülőgépekkel végeztek. Attól kell tartani, hogy ez á bombázás, amelynek 68 tuniszi férfi, nő és gyermek esett áldozatul, a francia befolyás végét jelenti Tu­niszban. Érdekes történelmi hasonlatosság: A bombatá­madást az üldözés joga alapján rendelte el a francia katonai parancsnok. Az üldözés joga azit jelenti, hogy ha más ország felől támadták a franciákat, ők a meg­torlást át vihetik abba a másik országiba. Ebben az: esetben a franciák azt állítják, hogy egy repülőgé­pükre, amely algiériai terület felett volt, algériai fel­kelők a szomszédos Tuniszból tüzeltek, igy tehát nekik, a franciáknak, joguk volt tuniszi területen megtorlást alkalmazni. Ennek az álláspontnak és cselekedetnek első alkalmazása 1881-ben történt, amikor egy ellensé­ges arab törzs Tuniszból támadott algériai terület­re. Akkor a francia katonai parancsnokság kiadta a jogos üldözés jelszavát és tuniszi területre behatolva vette üldözőibe a f elkelőiket. De a franciák akkor nem elégeltek meg a megtorlással, hanem; követelték Tu­nisz szultánjától, hogy ismerje el Franciaország pro-?; lektorátusát Tunisz felett, ez meg is történt és azóta, tehát 68 éven át, Tunisz francia fennhatóság alatt állt — a múlt évig, amikor Tunisz önálló köztársaság: lett. 68 évi francia uralom végleges eltűnése Tunisz­ban talán a történelem évkönyveiben együtt lesz fel­jegyezve 68 tuniszi halálával ... Mindenesetre már ma a francia kormány belátja é:s beismeri, hogy a légi támadás hiba volt, melynek nem szabad megismétlődnie. A szabad világgal szem­ben nagyon elhidegült Tunsz arab népe nemcsak ez­zel az incidenssel kapcsolatban, hanem azért is, mert Amerika sokszázmilliós segítsége erősiti a franciá­kat az algériai háborúságban. ÖSSZEESKÜVŐK New Yorkban a szövetségi vádhatóság vádat emelt Car-, los Prio Socarras volt cübab köztársasági elnök és nyolc' társa ellen, akik Floridábári előkészületeket tettek egy katonai expedíció küldésére Cubába, a BZatista kormány megbuktatására. Ilyen akciót az amerikai semlegességi tör­vény tilt. HALLOTTA MÁR . . .? . . . hogy a nárcisz a nevét kábító (narkotikus) illatáért kapta. A 7 legjobb vicce Egy öreg orosz, aki már a cárizmus idején kivándorolt Amerikába, találkozott New Yorkban egy uj emigránssal, aki Kinán és Japánon keresz­tül menekült az élenjáró bi­rodalomból. — Mondd csak, testvérkém — kérdezte az öreg — még mindig olyan szegények Oroszországban a parasztok? — Igen. — Övék a föld ? — Nem. — Még mindig lopnak a hi­vatalnokok ? — Igen. — Most is nlviin n tifkns-AMERIKAI-0R0SZ KULTURCSERE rendőrség, mint a cár atyuská idejében volt? — Sokkal komiszabb, ; — Van elég vodka? ' — Van. — Hány százalékos? — Negyvenöt. ' * — Az én időmben csak? V negyven százalékos volt. Ez* ért az öt százalékért érdemesj volt forradalmat és vérfürdőt­­csinálni?! . . .------------------, , %

Next

/
Oldalképek
Tartalom