A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-13 / 24. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

— Bestia! —'kiáltotta —, te vagy oka imindeinneik. Nagyságos ur, — tette ih'ozzá Eleimérihez fordulva, — rá vagyok szedve. Ezek a cigányok kelepcébe csaltak bennünket.

— De nem 'hallja, hogy a rablók már lövöldöznek? — mondotta Elemér.

— Dehogy rablók. A cigányok lövöldöznek ránk.

— Lehetetlen, káplár ur.

— De úgy van, nagyságos uraim. Nézzen csak szét. Nincs itt egyetlen egy se közülelk. Az éj leple alatt elibénik kerültek s ránk lövöldöznek.

— De miért tennék ők ezt?

— Tudóim én már, mi volt a céljuk, — felelte erre a káplár. — Ezek a bitangok nagyságodat ki akarták csalni és kifosztani. Azért nem tetszett nekik, hogy mi is eljöttünk.

— Lehetetlen, káplár ur. Hogy tud ily bizalmatlan lenni?

— Mert isimerem azt a csőcseléket. Mivel látták, hogy tervük meg van hiúsítva, csupa ibosszdklól ideoda vezettek bennünket a pusztán, végre becsaltak az erdőibe és onnét ránkJ ö v ö 1 d öztek.

— Azt nem hihetem, — rá %La fejét Elemér. — Gondolja csak meg, náluk volt a fi leségem gyűrűje.

— Hogy imilkiépen jutottak ehhez a gyűrűhöz, az még titok, de meg vagyok győződve, hogy mese mindaz, amit a rablókról mondtak. A legrosszabb a dologban az, hogy most ki se találunk az erdőből.

— Én pedig ez egyszer csak azt mondom, menjünk előre, — mondotta Elemér.

A káplár megcsóválta a fejét.

— Nem tanácslom, nagyságos uram. Én meg vagyok győződve, hogy rablónak itt hire hamva sincs. Ez nem egyéb csel vetésnél a cigányok részéről.

E pillanatban a pandúrok egyike elkiáltotta magát:

— Ott bujkál valaki.

De már akikor a másik pandúr célba is vette a bujkálót és rálőtt. Az illető elbukott, de a világért egy hangot sem adott. Talán nem is volt meglőve s csak azért dobta magát a földre, hogy még egyszer céka ne vehessék.

— A fickót meg kell keresni! — kiáltotta a káplár.

Az egyik pandúr úgy vélekedett, hogy meg kellene gyújtani a zseblámpát.

— Világért se, — mondotta erre a káplár. — Csak nem akarsz céltáblául szolgálni az ellenfél golyóinak. Csak keressétek őt igy, de gyorsan.

Meg is találták. A fickónak csakugyan semmi baja sem volt. Hogy ráismerjenek, a pandúrok egyike meggy újított egy szál gyufát s rávilágított.

Most kisült, hogy cigány.

—- Nem megmondtam? — kiáltott fel a káplár. — A gaz cigányok lövöldöztek ránk. Most már bizonyos, hogy kelepcébe akarták önt csalni, nagyságos uram.

Elemér kény telen volt belátni, hogy a káplárnak igaza van. Egyrészt örült, hogy kikerülte a veszedelmet, másrészt mély fájdalmat keltett benne a tudat, hegy a nejével való viszontlátás örömétől ismét elesett.

A mai kaland tehát eredménytelenül végződött, egy éjszakát hiába áldoztak; rendőri szempontból azonban mégsem egészen hiába, mert a pandurkáplár nem tért vissza üres kézzel, amennyiben az elfogott cigányt és az öreg vajdámét a megyeház börtönébe kísértette, nagyban fogadkozván, hogy kiveszi belőlük az igazságot.

XXXVI. FEJEZET.

Az uj haramia.

Horváth Vilmos az utolsó tizesf is e’lköltöttie a csárdában. Most már semmije sincs tcübé. Pénzecskéje elúszott, dolgozni már neim, tud, koldulni szegyei, mi tévő legyem?

Ekkor eszébe jutott, amit a cigány a múltkor mondott neki. Döfni kell irgalmatlanul. Vérnek kell folynia. Öklével nagyot ütött az asztalra, hogy csak úgy táncoltak a poharak, aztán elrohant.

Nemsokára csendes házikójának konyhájában látjuk őt, amint vadul forgó szemekkel válogatja ki a konyhakések közül a legélesebbeket.

— Döfni fogek, — mormogta magában foőszültem. — Ha az enyéim nem alkar lenni, ne legyen másé se.

A nagy kést csizimaszáráfoa dugta, s útnak indult Darvaiék felé. Este volt imár s az öreg ur szokása szerint a “klubban” volt.

Gizella nagy nénje társaságában az asztalnál ült s mint mindig, most is kézimunkával foglalkozott.

Vilmos betámiolyigott a szobába. Nem annyira szánalom, mint irtózat volt ilyen állapotban látni ezt az embert.

AjóPÁSn^OS I > - ; |

Valósággal olyan volt, mint az ágról szakadt. Haja kuszában lógott beesett arcára, szeme őrületesem forgott, ruháján kocsmai piszokfoltok tarkállottaik.

Gizella felszökött ültéből s méltatlankodva nézett rá.

— Mit alkar maga itten? — szólt rá élesen. — Magának itt semmi keresnivalója nincsen, legkevésbé pedig ilyen állapotban. Maga részeg. Lódul jen.

Horváth Vilmos erre előrántotta csizmaszárábcl a kést. . .

Ezt látva, Gizella ijedt sikollyal hátrált. Darvainé csaknem kővé vált az ijedtségtől s egy percig szinte dermedtem nézett rá, azonban csakhamar összeszedte magát s a részeknek útjába állott.

Horváth Vilmosban felébredt a vadállat s félretaezitván Darvainét, űzőbe vette Gizellát, ki az asztal körül futott.

Az éles kést magasra tartva, Vilmos szinte magán kívül libegte:

— Ütött a számadás órája. Miután én nem bírhatlak, ne bírjon más se.

Gizella az asztal lábán megbotlott s megtámtorodott . . . e pillanatban döfött feléje Horváth.'

Éles sikoly hasította át a levegőt. A lány kiömlő vére pirosra festette fehér házi ruháját.

Vilmos a vér láttára megtámtorodott, aztán eldobva a kést, elrohant.

— Ment, anélkül, hogy tudta volna, hogy hova. A bűntudat föld cinfutóvá tette. Nem volt sehol nyugta; Gizella sikoltása még egyre fülébe csengett, a kicimő vér szinte lángolt szemei előtt.

Céltalanul bolyongott egész reggelig. Az erdőhöz érve bement is egy fa alá rogyott.,

— Most már gyilkos is vagyok, — mormogta magában. — Megöltem egy leányt, akit szerettem, vagyonomat elvertem, érdemes-e imiég ilyen körülmények között élni? Valóban nem érdemes. Ha nem veszem el életeimet én magam, elveszi majd a hóhér. Mert bizonyos, hogy halálra ítélnek.

Felállt és zsebében kotorászva, elővett egy kötelet, melyet már régtől fogva magánál hordott.

— Ezzel már régen fel akartam magamat akasztaná, — mormogta magában. — De nem bírtam rászánni magamat. Az idő most elérkezett. Megérteim az akasztói ára.

Egy alkalmas fát kiválasztva, a kötelet egy kiálló ágon erősítve, felakarta magát akasztani.

E pillanatban előtte termett egy szálas férfi, aki vadászruhába volt öltözve.

— Mit csinálsz? — kérdezte megütközve.

Horváth Vilmos révet eg tekintettel nézett rá s

szinte nem akarta elhinni, hogy még ezen a világon van.

— Úgy látom, — folytatta az ismeretlen —, fel akartad magadat akasztani?

Vilmos igenlőleg bólintott fejével.

— És miért? — puhatol ódzott az ismer eitlen.

— Meguntam az életemet, — vetette oda az idege nmek Vilmos.

— Hím, —csóválta fejét a vadász — és miért untad meg? Szegény vagy?

— Most már az vagyok. Mindenemet elvertem.

— No ez derék, — mosolygott az idegen. — Bizonyosan szerelmi csalódás adta kezedbe a kötelet?

— Az, — bólintott fejével Vilmos. — Igazán elmondhatom magamról: “Volt egyszer egy szeretőm, de már régen”.

— Ej, ej, — mosolygott az idegen. — Még e legsiralmasabb helyzetben is mennyi humor van benned. Valóban kár volna felakasztani magad.

— Pedig ez lenne rám nézve a legjobb.

— Ejnye no. Hogy elhagyott a szeretőd, hát olyan nagy baj ez? Van még elég leány a világon.

— De olyan, mint ő, nincs több —- mondotta Horváth Vilmos csaknem sírva. — És én megöltem őt.

Az idegen most meglepetve nézett rá.

— Mit hallok? Megölted őt? Már ez valami. Most bizonyára emiatt vagy menekülőben. Se baj, majd csak ikilábolsz ebből a bajból is. Mi a foglalkozásod?

— Csizmadia vagyok.

— És a neved ?

— Horváth Vilmos a neveim, de hegy hívják önt?

— Hallottad-e valamikor hírét Angyal Bandinak? Ez én vagyok. És miután előtted felfedeztem magam, ennélfogva velem fogsz jönni.

Vilmos remegve nézett a hires betyárra.

— Irgalmazzon nekem, — mondotta. — Hiszen

nekem egy árva krajcárom sincs többé. Jobb lesz, ha átenged sorsomnak. ,

— Nem, — mondotta Angyal Bandi. — Velem fogsz jönni. Éppen szükségünk van egy vargáyi. De máskülönben is tetszel nekem. Ne is beszélj. Velem kell jönnöd!

Horváth Vilmos egészem meg volt zavarodva. Ámde jól meggondolva a dolgot, igazán nem lehet okosabbat, mint beállami a ibindták közé. Angyal Bandi zsiváinytársaságába. Egy titkos szó belsejében azonban mégis rosszalta ezt.

— Nem, neim, — tört ki tiltakozva. — Szó sincs róla, hogy veled menjek. Nem leszek én zuivány.

(Folytatjuk)

UíSÁGOSHU

BALSZERENCSÉJE

Bruce Maly 12 éves Plain Dealer újság kihordó fiút nagy veszteség érte. Eltűnt kutyája, Tippy, amely állandó kisérője volt. Mialatt a gyerek kutyáját kereste, valaki ellopta kerékpárját. Bruce szerdán ünnepelte 12-ik születésnapját, de nem tud annak örülni, mert nlékülözi kutyáját és biciklijét. Anyja, Mrs. Edward Maly, 4496 Outlook drivei, borrklyni lakos reméli, hogy fia talán még visszakapja kerékpárját, melyre az újságok részére uj drótkosarat vett. Fekete-piros szinü. A kutya, amely 6 hónapos fekete szinü, erősen göndör szőrű amerikai fajta, olyan mint egy coker spaniel.

W VENDÉGEI

800 vendége volt a Young Women’s Christian Association évi gyűlésének, amelyet diszebéd keretében tartottak meg a Hotel Carterben. Megjelent a gyűlésen Ileana román királyi hercegnő is, aki 1950-ben hagyta el hazáját és jelenleg férjével Dr. Issarescuval és hat gyermekével Bostonban él. A hercegnő méltatta a hatalmas amerikai társadalmi és szellemi szervezetek működését s öszszehasonlitást tett az áldásos amerikai szellem és a kommunisták által bevezetett megkötöttség között. Ileana 11 éves kora óta tagja a YWCA-nak, aki Romániában sok ifjúsági és társadalmi szerv munkájában vett részt és a leánycserkészek vezetője volt. Két könyvet is irt.

Mildred H. Esgar, a YW visszavonuló ügyvezető igazgatója, aki meleg ünneplésben részesült a gyűlésen, köszöntötte a hercegnőt és szívélyes szavakkal üdvözölte a jelenlevőket.

SZERENCSÉS

ÖSSZEÜTKÖZÉS

Frankié Yankovic, Cleveland hires poíkakirálya banjo, tangóharmonika, gitár és más hangszerekkel felszerelve utazott Rootstown, O.-ba, Ravenna közelében. Az a’.’tóban Yankovic négy muzsikusával utazott, amikor a kocsi beleszaladt egy trailorba. A hangszerelj szanaszét hevertek az utca burkolatán, darabokra törve, de komoly sérülést senki sem szenvedett. Kénytelenek volta kszereplésüket lemondani hangszerek hijján, de a fontos, hogy a muzsikusok nem szenvedtek bajt.

VIZBEFULLADTAK

A parti őrség és a tűzoltóság együttesen kereste Fatius Papatatiau 34 éves west sidei lakos tetemét, aki egy fagylalt truckról a Doan Creek vizébe esett vasárnap és nemcsak Papatatiaut találták meg, hanem a 8 éves Nathanial Todd, Jr. holttestét, ki társával, Lamont Jacksomial a közeli Sowinski játszótéren játék közben beleestek a vizbe. Lemontnak sikerült kiúsznia a vízből és igyekezett kimenteni kis pajtását, aki nem tudott úszni és belefulladt a vizbe.

Mmdszenty

diszdoktorátusa

A philadelphiai St. Joseph College igen szép formában fejezi ki elismerését Mindszenty József bíboros hercegprimás iránt, aki tudvalevőleg az 1956 évi októberi forradalom óta a budapesti USA nagykövetségnek a vendégszeretetét élvezi. A biborost a College junius 8-án, vasárnap megtartandó ünnepségén tiszteletbeli doktorrá avatják és a külügyminisztérium utján hozzá juttatják az erről szóló díszoklevelet.

* 7-3 oLrAL ■

Balról: Desiree svéd hercegnő 20-ik születése napján Stockholmban. Jobbról: Margaret angol hercegnő, aki most ismét Peter Townsend kapitánnyal jár ki.

HIÚSÁGOK VÁSÁRA

Medici Cosimo Toszkána nagyhercege festészettel és szobrászattal is foglalkozott, azonban jelentékenyebb eredményt nem ért el soha. Egy alkalommal egy Neptun-szolbrot faragott márványból és az egyik firenzei közkert előtt helyeztette el. Kíváncsian kérdezte meg Michelangelot:

— Mit szól a szobromhoz?

— Oh, oh, — felelte Michelangelo — kérni fogom a Mindenhatót, bocsássa meg jó uramnak azt a hibáját, hogy egy ilyen pompás márványdarabot enynyire elrontott.

i *

Nazreddin Hodzsa török filozófus, Bajazid szultán mulattatója, szellemes ember volt. Bajazid a tatárok ellen viselt háborújában tisztjeinek nagyobb részével nem lévén megelégedve, mind le akarta őket fejeztetni. A szultán főemberei leszörnyüködtek, de nem tudtak ezen a nagy bajon segíteni.-Akkor Nazreddin Hodzsa igy szólt a szultánhoz:

— Hatalmas szultán, csak minél hamarabb ölesd meg az árulókat, nem érdemelnek jobb sorsot ! Mi hasznát tudnád venni nekik? Vedd kezedbe te a zászlót, én pedig nyakamba akasztom a dobot. Mi egyedül fogunk a tatárokkal megütközni.

Erre a tréfás megjegyzésre a szultán jobb belátásra tért és tisztjeinek megkegyelmezett.

Szászy Schwartz Gusztáv, az európai hirü jogtudós, a római és a magánjog kiváló tanára, hiú ember volt és megkövetelte, hogy rangjához méltóan szólítsák őt. A méltóságos professzor ur épen vizsgáztatna hallgatóit, amikor az egyik jelölt izgalmában megfeledkezett az illemről és igy szólította meg őt:

— Kedves tanár ur!

Szászy Schwartz erre igy felelt:

— Miért nem mondja: Kedves Schwartz ur!

*

Antisthenes görög filozófus egy napon hallotta, amint rossz hírben álló emberek dicsérik őt.

— Félek — szólt akkor a bölcs — hogy valami rossz cselekedetet követtem el.

A Navy legújabb irányítható rakétafegyvere, amely 65 mérföldes távolságig halat! és elpusztít minden ellenséget. A rakéta neve: Tales.