A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1958-04-18 / 16. szám
2-TK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 5a ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Cgy évre__________________$6.00 One Year_________________$6.00 fél évre _________________ S3.50 Half Year________________$3.50 littered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ... 1 ÁPRILIS 15 IS ELMÚLT . .. Jó érzés ez: elmúlt a jövedelmi adó bevallás és Ibefizetés utolsó batárideje. Megfizettük az adónkat, többé-kevésbbé pontosan, becsületesen. Most egy évig erre nem lesz gondunk. Kivéve azoknak, akiket beeitál az adószedő és— felvilágositáso'kat kór. Sokan szerencsésen járnak: az adószedő csekket küld házhoz, visszatérítést. Tiszta haszon. Április 15 után mindenki elégedett. Ki kissé, ki inkább, ki leginkább örül annak, bogy baj nélkül elmúlt ez a nap. örüli az, akinek minden egyes keservesen megkeresett dollárjából leszedte az adót a kegyetlen adóihivatal. Örül az, akinek elefántnagyságu levonásait elfogadta az adóhivatal. Például az az üzletember, aki a Galapagos szigeten nyaralt s ami emléktárgyakat onnan hazahozott, azt kiállította az üzletihelyiségében. Az ilyen üzletember a galapagosi kiruccanás költségeit, több mint 10,000 dollárt, mint “üzleti kiadást” levonhatja az adó alá eső jövedelemből. Kevéisibbé örül az a nagyur, aki tavaly 400,000 dollárt keresett. Maradt belőle, becsületes adót leváltás alapján, majdnem 40,000 dollár — majdnem 10 százalék. Persze a nagyur érvényesíthet holmi galapagosi “üzleti kiadásokat” és azzal néhány százalékkal többet ment meg. Legjobban örülnek az olaj- lés gáz milliomosok. Az ő részükre a kongresszus külön törvényt csinált: Évi jövedelmükből mindenekelőtt levonhatnak 27 százalékot, ami pedig a megmaradt 73 százalékot illeti, az is csak kis részben esik adózás alá, mert sok fúrási, kísérleti, termelési és egyéb költséget levonásba hozhatnak. Itt egy pár példa: A Rerr-McGee Oil Go. tiszta haszna 1955-ben több mint két és fél millió dollár volt és a vegyes leírások lés levonások után a jövedelmi adó mindössze 18,000 dollárt tett ki, Kerr oklahomnai szenátornak, a vállalat egyik tulajdonosának, nem volt kifogása az ellen, hogy milliós hasznából ily kevés jut a köznek. Tavaly még többet keresett Kerr-McGee — majdnem nyolc millió dollárt — és ekkor már egy és háromnegyed millió dollár volt a jövedelmi adó. Ez sem rossz, mindössze 21 százalék, szemben az 52 százalék részvénytársasági jövedelmi adóval, amit az olajosokon kívül minden nagyobb vállalat fizet. Még cifrább a hires Superior Oil Co. esete, amely hárem éven át annyi sokat Írhatott le a profitjából, hogy egyetlenegy cent jövedelmi adót nem kellett fizetni. Országos hírnévre ez a Superior Oil társaság pár évvel ezelőtt tett szert, amikor 2500 dollárral meg akarta vesztegetni Case dakotai szenátort, hogy gázdrágitási törvény mellett szavazzam Roosevelt és Truman elnökök kétségbeesetten próbálkoztak a kongresszusnál, hogy ezt az égbekiáltó olajos igazságtalanságot legalább enyhítsék, de nem lehet semmit tenni, az olajmilliomosoknak ellenállhatatlanul nagy befolyásúik van a törvényhozásra. SZÉLJEGYZET Béke-felvonulást rendezett pár száz ember New Yorkiban. Tiltakoztak a ihidrogénbomba-robbamtási kísérletek folytatása ellen. Mert az ilyen robbantások nyomában Strontium 90 jut a levegőibe, a mezekre, a füvekbe és mezőkön legelő tehenek tején át az emberi szervezetbe és ott csontrákot és fehérvérűséget (leukémiát) okoz, amelyet vérráknak is neveznek. Igen, igen, veszélyeikkel járnak ezek a robbantások, de ezért nem mondhatunk le arról, hogy lépést tartsunk a szovjet fegyverkezésével, nem kockáztathatjuk nemzeti biztonságunkat. És önkéntelenül feltolul egy kérdés: Azok a masírozó blék eb arátok, miért éppen most vonultak fel, most, amikor a szovjet propagandisták bejelentették, hogy ők abbahagyták a robbantási kísérleteiket? Tálán alá akarták támasztani a kommunista propagandát? És felmerül még egy kérdés: Ha abbahagyták, miért hagyták abba ( visszavonásig) az oroszok a robbantási kísérleteiket? Talán azért, mert a márciusi szibériai robbantások nyomában olyan Strontium 90 tartalmú kisugárzás történt, amely közelben-távolban az orosz nép körében sok kánt okozott? Még nem állapították meg véglegesen, hogy mi történt, de anynyit már tudunk, hogy a szibériai robbantások után 300 százalékkal erősebb volt a veszélyes kisugárzás, mint bármely eddigi amerikai robbantásnál. Amerika külömböző városaiból indultak el a békemenetelők, akik most fáradt Iá baikat pihentetik a UN épülete előtt. HOGYAN SZÜLETETT MEG A RÁKÓCZI INDULÓ? A Rákóczi-féle szabadságharcok lelkesedése szülte a magyar zeneköltészet csodás varázsu, 'hires daltermékét, a Rákóczi ind'ulót. Hol támadt, kitől való, kinek a révén terjedt el, minő események hozták létre ezt a gyönyörű dalt, vajmi kevesen tudják. A múlt század 60-as éveiben ben az abszolutizmus alatt sínylődő magyar iró- és művészvilág egyes alakjai, kezdték először kutatni a Rákóczi induló keletkezését, de többet nem tudtak megállapítani ők sem annál, mint hogy a mai formájában ismeretes induló a Rákóczi keringőjénck motívumaiból fejlődött s a 19-ik század elején a zempléni felkelő csapatok ezzel az indulóval vonultak Sárospatakra, a Rákóczi várába. Az a feltevés, hogy a Rákóczi induló, úgy, ahogy ma ismerjük, a hires cigányprímástól, Biharitól való, inkább csak feltevés. Ellenben az tény, hogy Scholl Miklós Eszterházy gyalogezredbeli karmester, ki ezt az indulót “Az Eszterházy-ezred kedvenc in)Jutója” címen 1809- ben saját neve alatt Bécsben kiadta, közönséges plágiumot követett el, mert egy olyan szerzeményt, mely akkor már a nép körében is ismeretes volt, anélkül, hogy ahhoz a maga alkotóképességéből legkevesebbet tehetett volna, sajátjának vallott, végérvényesen eltulajdonított és tisztességtelen utón neve alatt terjesztett, holott a szerzőségben soha minemü része nem volt. Azóta kutattak tovább is a titokzatos módon támadt induló szerzője után, de a kutatásnak egyedüli pozitív eredménye csak az lett, hogy a Scholl Miklós plagizáesása még inkább nyilvánvalóvá lön, a Bihari szerzősége pedig a hagyományok, régi emlékezések és elbeszélések révén újabb valószinüséget nyert. Hogy hol támadt és kitől való a Rákóczi induló eredeti dallama, melyet Bihari esetleg feldolgozhatott, a legújabb időkig kétséges volt, sőt a szerző személyének kiléte még mindig tisztázatlan, de a vastag homályba némi világosságot mégis vetett egy derék francia tudós. De Gerando Ágoston, ki már jó régen: 1845-ben, “Erdély és lakói” cimü, Párisban, francia nyelven megjelent munkájában, az erdélyi história főbb mozzanatainak ismertetése keretében ezt az érdekes kérdést szintén felvette. Az ő megállapítása szerint Erdélyben, a szerencsétlen végű zsibói csatában, tehát Zsibó környékén támadt a Rákóczi kesergője s onnan vitték szét a Rákóczi katonái a lelkesítő dalt, mely nemsokára legkedveltebb indulója lett az országnak. “Maradt egy nagyszerű emléke a kuruc hadjáratnak. Egy dallam, melyet a hős vezér, Rákóczi Ferenc után nevezték el. Érdekes, hogy Magyarországon a nagy gondolatokat és mély érzéseket neim a költemények, hanem a nemzeti dalok szentelték meg. Ezekben a dalokban kevés a zenei tűliás, kevés a csinált művészet. A természetesség, a váratlan hatás uralkodik rajtuk s ez a vonás adja meg eredeti jellegüket. Látszik, hogy e dalok alkotói olyan emberek voltak, akik tudtak érezni és képesek voltak érzéseiket a maguk közvetlen erejében kifejezni. Ha a szivek valami szent ügyért lángolnak, találkozik mindig egy-egy ember, aki tolmácsává lesz a közérzületnek s igy támadnak az örökszép nemzeti dalok.” A zsibói vereség után Rákóczi szomorúan vonult viszsza Magyarország felé. De egyszerre csak visszhangoztak a hegyi utak a tárogatók zenéjének keserves szavától. Egy ismeretlen, tán valami lovas, megható dallamot rögtönzött, melybe beleöntötte a szomorú helyzet egész fájdalmát. Magyarország más részében a francia iró élénkebb és vidámabb menetű Rákóczidalokat hallott, melyek bizonyára egy győzelem napján átmadhattak, mert ebben a háborúban könnyen teremtek a népköltők és a nagy drámának minden mozzanata megszületett egy-egy dallamot. Ha gondolatban egyesitjük ezeiket a szétszórt részeket, ezeket a strófákat, melyeket itt-ott hallani, egy valóságos összefüggő nagy költemény áll előttünk. A Rákóczi Induló nemcsak fenséges ének, hanem himnusz és hősköltemény. Mindaz a sok remény, könny, dicsőség, fájdalom, mindez gyönyörűen van benne kifejezve. Szinte előttünk látjuk az egész dráma lefolyását. Először néhány elnyújtott szomorú hang; Magyarország szenved és sir. Egyszerre fegyverbe hívás, mélységes könyörgés. Siessetek! A haza kérve nyújtja felétek karjait, hogy segítsetek rajta. Most jön az induló; lassan és méltóságosan. Azután a harc, ez rövid. A győzelmi ének következik. Ügyeljetek! Az ellenség megerősödve jön viszsza . . . Ah! A harc hosszú . . . A kétségbeesés kiáltásai! Jaj! Minden elveszett. A panaszos hangok ismétlődnek, hosszúra nyúlnak, hogy az utókor is sirassa a nagy veszteséget. DEPRESSZIÓ A BÖRTÖNÖKBEN A New York állami Sing Sing börtönből 40 rabot idő előtt próbaidőre szabadonbocsátanának, de nem tehetik ezt, mert nem tudnak állást szerezni nekik. És a szigorú előírás szerint próbaidőre nem bocsátható 'ki az, akire kint nem vár munka és kereset. Hasonló depressziós hirek jönnek más börtönökből is, az ország minden részéből, ahol nagy a munkanélküliség. MINDENNAP EMLÉKEZZ! Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Akárhány esztendő múlik el felednünk, mindazt, ami történt, nem szabad felednünk. Emlékezünk, mikor ránk törtek a szörnyek, s felyókká dagadtak a kiontott könnyek. János jelenése szörnyvalóra válott, s tankok tápod ták el az egész országot. A szabad hazáért kezdtük mérkőzésünk, s vérbe tiporták mind szent embervetésünk. Menekült a magyar “kard nyúlt barlangjába”, segélyért sikoltott, jaj, de mindhiába. Dolgos kispolgárok vagy tudósok voltak: vagy börtönben ülnek, vagy már régen holtak. Elmúlt a szvasztika a múltak ködébe, s még gonoszabb latrok léptek a helyébe. Nagymesszi keletről: a Kremlinből jöttek, s egyre pusztítanak, egyre öldökölnek. Bár Sztálin már meghalt, Kruscsev jött helyébe, s most a vörös jogart ő tartja kezébe. De az eb ugyanaz, csak más a nyakszija; eben cserél gubát, aki másnak hijja. De ki törhet lőcsöt a vörös hadakkal, elnyomják a magyart, sok-sok gyilkos tankkal. Szabadságkoporsók, eltiprott éltekkel: rabnépek kisérik temető-énekkel. Nagy sziget a nagy tengerben Csaknem egy egész évig tartó kemény harcok árán a francia idegenlégió végleg meghódította Madagaszkár szigetét, amelynek utolsó királynőjét azután elhozták Franciaországba. A diszkiséretnek nevezett században ott volt a légió egy magyar altisztje is, Szabó István, aki hazaérkezése után a néhai “Vasárnapi Ujság”-ban megírta a leigázott szigetlakoknak, a malgaszoknak utolsó harcait. A királynét egy pár évre internálták, bár a hajóraszállás alkalmával nem ezt ígérték neki. Az internálótáborban a királynő őfelségének megtetszett egy jóképű csendőrőrmester és hozzáment feleségül. Ezzel francia állampolgáré lett, a táborból kiszabadult és boldogan élt a nyugalomba vonult őrmesterrel egy provencei faluban, 1915-ben bekövetkezett haláláig. Madagaszkár hatalmas kiterjedésű sziget az Indiai óceán délnyugati részében; körülbelül négyszer akkora, mint Magyarország. Lakosainak száma az utolsó statisztika szerint 3,598,728, akik közül francia 20,000, a többi benszülött. Afrika keleti partjától, Mozambiquetól 210 mérföldnyire van, ami a hajók számára egy napi járóut. Fővárosa Tananarive, hetvenezer lakossal. A franciák már a 17. században próbáltak ezen a nagyon termékeny és gazdag szigeten kereskedelmi telepeket létesíteni, de minden vállalkozásuk meghiúsult, mert a vezetőembereknek csak a gyors meggazdagodás és a rablás volt a céljuk. Amikor Benyovszky Móric, a magyar kalandor kamcsatkai fogságából megszökött és 1772 nyarán Párisba érkezett, a francia kormány elé terjesztette azt a tervét, hogy Madagaszkárból francia gyarmatot kellene csinálni .Tervét elfogadták, kapott pénzt és hajót, de legelőször a Madagaszkártól messze keletre fekvő régibb francia gyarmatba, a ma Réunionnak nevezett szigetre kellett mennie, mert annak a kormányzója alá rendelték a madagaszkári vállalkozást. Tudnunk kell, hogy Réunion útjába esik a Kelet-Ázsia és a Fokföld közt járó hajóknak, Madagaszkár pedig ebből az útból kiesik, mert az úttól nyugatra fekszik. Réunionban igen sok volt az ott már nagyon meggazdagodott francia kereskedő; ezek a magyar kalandor vállalkozásában üzleti versenyt láttak és mindenképpen igyekeztek azt meghiúsítani. Benyovszky százhúsz emberrel szállott partra Madagaszkárban és megalapította Louisburg városát. A benszülöttek nyelvét hamar megtanulta és1 annyira megnyerte bizalmukat, hogy rábízták terményeik értékesítését. A benszülötteket sikerült szövetségbe tömöritenie; törvényhozótestületet cs közigazgatást szervezett számukra és igen gyorsan leszoktatta őket némely vad szokásukról, (ilyen vad szokásuk volt például az, hogy a szerencsétlen napokon született gyermekeket megölték.) De minél szebb eredményeket ért el, annál jobban áskálódtak ellené a franciák. Négy évi küzdelem után Franciaországba ment Benyovszky, hogy a kormánytól nagyobb erkölcsi támogatást kérjen, de Párisban megelőzték őt ellenségeinek hazug jelentései és a kért támogatást nem kapta meg. Benyovszky elkeseredésében Bécsbe ment és ajánlkozott, hogy Madagaszkárt megszerzi Ausztriának és Magyarországnak. Mária Terézia királynő látta, hogy Benyovszky értékes ember; tehát grófi rangra emelte és ezredessé tette, de nem küldte viszsza Madagaszkárba, hanem kinevezte Fiume kormányzójának. Akkoriban Fiume még kicsiny és jelentéktelen város volt; Benyovszky, akinek nagyszabású tervei voltak, unta magát Fiúméban, le is mondott a kormányzóságról és Londonba ment, ahol felajánlotta Madagaszkárt az angoloknak. De az angoloknak sem kellett ez a nagy sziget.. Benjamin Franklin, akit még Párisból ismert, ahol ő volt az első amerikai nagykövet, meghívta Benyovszkyt Amerikába. Egy baltimorei nagykereskedő társult Benyovszkyval és egy hajórakomány árut adott neki, hogy azt madagaszkári terményekért cserélje be. 1784 végén érkezett az amerikai árukkal Benyovszky Madagaszkárba, ahol a benszülöttek igen jól fogadták, és legfőbb törzsfőnöküknek választották. Erre a régibb francia gyarmatosok Ile de France szigetéről katonaságot küldtek ellene és 1786 május 23-án agyonlőtték. A malgasz nem egyfaju nép; nemzetiségei közül legműveltebb a hóvá; ezeknek száma egymillió. Bár a többi nemzetiségek nyelve egészen más, a hóvanyelvet mindenki megtanulja. Ez ugyanis rendkívüli egyszerű nyelv, — nincsenek benne sem névelők, sem ragok, sem ejtegetések, sem hajtogatások, még kevésbé rendhagyó igék és mondattani szabályok. A kereszténységet hatszázezren vették fel, a többiek egyelőre nem akarnak a kereszténységről hallani, bár nem kevesebb, mint hat felekezet hittérítői fáradoznak közöttük. A közigazgatás részben a benszülöttek kezében van, akik nagy gondot fordítanak a népoktatásra. Népiskoláik száma már az ezerkétszázat meghaladja.
