A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-10-11 / 41. szám
Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a hajócskába, átkele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozónak neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könynyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bűneid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pedig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyódnak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív valahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul &i ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Tehozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vágyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül ismét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert látunk. De láthatunk még mást is ... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisztushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botránkozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inaszakadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem Utasítja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, ízt mondja áz inaszakadtnak: “Bízzál fiam, megboesájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöttem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja mindenütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye. Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni érdek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Istenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket.” KOMMUNISTA FOGYÓKÚRA A Daily Worker, az amerikai kommunista párt központi napilapja, nem napilap többé, hanem csak hetenkint négyszer jelenik meg négy kis oldal terjedelemben és a hét végén 12 oldallal. “Már eddig is csak kölcsönpénzekkel és könyöradományokkal tudták a lap megjelenését biztosítani”. “A baj okát legtöbb olvasónk jól tudja”, Írják az elvtársak: az előfizetések folytonos csökkentése, a hirdetők bojkottja. De hozzáteszik, hogy a “baloldal válsága” is rontott a helyzeten. Ezt úgy kell érteni, hogy különösen a magyarországi szabadságharc hatása alatt sokan, egyre többet hátat fordítottak a kommunistáknak — itt épp úgy, mint mindenütt a világon. Tíz év előtt az amerikai kommunista pártnak 74,000 tagja volt, ma csak 10,000-en vannak és egyre fogynak. Persze egyéb és korábbi okai is voltak annak, hogy egyre többen elhidegültek a kommunistáktól. A Daily Worker- eretnek szerkesztői, Gates és Clark, felsorolják ezeket az egyéb okokat. A támadás Dél-Korea ellen, amelyet a Daily Worker annakidején a fegyvertelen délkoreaia-k és az imperialista amerikaiak támadásának hamisított. A Sztálin és a Kruscsev (kormányzatok antiszemitizmusa. Kruscsev leleplezése Sztálin gaztetteiről. Sztálin és Kruscsev erőszakos eljárása Tito Jugoszláviája, illetőleg Gomulka Lengyelországával szemben. A keletnémet 'szovjetzóna népének lázadása és a lázadás brutális vérbefojtása a szovjet által. A szovjet magyarországi vérengzése a múlt év novemberében. A JÓ PÁSZTOR Washingtonban a Chesapeake & Potomac Telephone Co. főhadiszállását picketelik a Western Electric alkalmazottai. A FÁKIRÁNAI ÁRVAHÁZBAN Irta: Sr. ALEXANDRIA BETTIAH, INDIA — Árvaházunk a szántóföldek közepette magas pálmák gyűrűjében Fákiránában fekszik. Ez a terület először egy fakirnak, azaz egy hindu remetének birtoka volt. Tőle vette meg az egészet a miszszió Rajta azután fel lett épitve az árvaház és a hely a fákirtól kapta a nevét “Fákiráná.“ Azóta a terület az Istennek van szentelve. Júniusban ott töltöttem 2 hetet az indiai kosárfonás művészete elsajátítása és egy néhány szobor megfestése végett. Az első napon mindjárt jött is az első meglepetés. Este volt már és az apróság hosszú sora a közös esti ima után a kápolnából éppen a hálóterem felé haladt, midőn a közelben zene hallatszott, mely hangosabb és hangosabb lett és mindha mifelénk irányulna. Valóban egy néhány perc múlva lakodalmaskodók betöltötték az udvart. El lehet képzelni a gyermekek örömét, egy csapásra vége lett az esti csendnek, merthiszen ilyesmi még sohasem történt az árvaházban. Kíváncsian körül is lett fogva tüstént a gyermekektől a hordozó kocsi (pálki), melyben a vőlegény méltóságosan ült. Egy piros fölsőkabátban és egy sárga dhutiban, mely olyan mint egy római tóga. Fején meg egy arannyal himzett magas sapkával és nyakáh vastag virágkoszoruval. Kis öccse ült mellette, legyezve a vőlegényt. A zene szüntelenül edősen szólt. Mdőn a gyermekek beteltek a nézéssel, a hosszú menet zene és fáklyák mellett ismét kiindult a főkapun. A vőlegény óhaja volt, mivel Fákiráná éppen útjába esett, ezzel az árvaház gyermekeinek egy kis örömet szerezni, ami sikerült is. De hol volt a mennyasszony? Az árvaháztól nem meszsze a szántóföldeken 6 házból álló kis tanyácska van. A lakói mind pogányok, de mégis jólelkü szomszédok. Itt lakik a mennyasszony, ki vőlegényét várta. Itt a pogányoknál az esküvő mindig éjjel lesz megtartva, és érfélig Jcell, hogy be is legyen fejezve. A ház szokás szerint fehérre lesz meszelve, melyre mindenféle állatok, virágok és pogány istenek lesznek festve. Egy brahmán végzi az esküvői szertartást. Ezen ceremóna után, Bettiáhba, a vőlegény házába lesz vive a fiatal menyecske, ami neki egy szomorú búcsút jelent. Egy nagyon lefüggönyözött hordókocsiba lesz ő ültetve, rokonságtól körülvéve. Előtte a vőlegényt viszik egy nyitott kocsiban. A menyasszonynak az egész utón nagyon hangosan jajveszékelnie kell. Mutatni, hogy ő most egy nagy áldozatot hoz — vőlegényéért, mert ő rossznéven venné, ha nem mutatná ki szomorúságát. Az esküvő után csak nagyon ritkán szabad a leánynak ismét kedveseit otthon meglátogatni. Édesapja meg éppenséggel sohasem látogathatja meg öt uj otthonában. Nem könnyű itten a pogány leányok férjhezmenése, mivel ők előzőleg sem vőlegényüket, sem pedig annak hozzátartozóit sohasem láthatják. Teljesen idegen családba kell menniük, ahonnan nincs többé visszatérés. így a jajgatás és sirás az utón nem alaptalan. * Klárensz, a 6 éves és Tamás, az 5 éves kisfiú, ministránsok itt az árvaházban. Csodálkozva néztem ottlétem alatt, hogy milyen ájlatosan és jól ministrálnak, hangosan, tisztán kimondva minden szót. Csupán a nagy misekönyvet nem mestereibe, mivel az súlyos és részükre még elérhetetlen magas az oltár. Ezt a misemondó papnak magának kell megtennie. A' rájukszabott kis ministráns ruhájukban aranyosak. A füstölőt meg a szentáldozási tálcát nagyon szépen kezelik. * A kosárfonás megtanulása után hozzáfogtam a szobrok megfestéséhez. A kis Tamás oly nagy érdeklődései figyelte munkámat, hogy szeméről lehetett olvasni, hogy legszívesebben velem festene, Én ezt látva, nem tudtam magamat visszatartani, midőn éppen Szt. József szobrának bajuszát és szakálát festettem. Tehát megkérdeztem Tamást: —- Talán te is szeretnéd, ha arcodra bajuszt és szakáit festenék ? — Ó igen, nagyon szedetném, tessék rámfesteni. így szólt a sürgető örömteljes válasz, és máris előttem állt, fejét magasra emelve, mozdulatlanul. Egy pár perc és már is ott ült, a Tamás arcán egy kanyargós nagy magyar bajusz a kivánt szakállal. Büszkén és boldogan rohant most a kis fickó, többi társaihoz, bemutatni magát. Rögtön hangos lett az egész árvaház. Nagy kiabálásba és nevetésbe tört ki a sok apróság. Tapsolva rajongtak körül a kis ministránst. ő meg magát hősnek gondolva közöttük, velük örvendezett. Tamás magán hagyta egész nap férfias jellegét. Az olaj festék meg közben jól rászáradt arcára. Másnap reggel már nem is gondolt bajuszára és a mosakodásnál a szappan és viz nem oldotta fel a festéket. Mivel korán reggel még sötét volt, senkinek sem tűnt ez föl. A kápolnában is csak két gyertya fénye • világított az oltáron, meg egy kis petroleum lámpa.' De lassacskán kinappalodott és vele a kis ministráns szép arca is napvilágra jött. Nagy volt a meglepetés a kápolnában. Senki sem mozdult ellene valamit tenni, mivel éppen a szt. mise közepéhez jutottunk és Klárensz már kétnapja beteg volt. Mise után azután meg lett ostromolva minden oldalról a kis fiú. — Miért van még mindig bajuszod és szakálod? Csak most eszmélt föl a kis hős és tüstént rohant is a homok dombhoz és azzal dörzsölte tisztára az arcát. Clifton Daniel ujságiró és Margaret Truman 3 hóna pos kisfiúkkal New Yorkban. Pünkösd után 18. vasárnap « EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11 Azon időben: A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a halászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemenvén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig megszűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Krisztus és a halászok. Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradozván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresztem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadöz vala hálójuk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban valának, hogy jöjjenek segítségükre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem plmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdeihez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, akik Simon társai válának. És mondá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embereket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és min-' denöket elhagyván, kiveték őt. SZENTBESZÉD 1 Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mivel minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a halakat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem magyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván: — Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mondá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embereket fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszintén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket megtérítik és az embereket a világ romlottságából kivonják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiába és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis némely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hivek; az apostoli eszközök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a megfogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangéliumban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivattak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmával elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, hanem e meghívás után elmentek folytatni a halászatot. A mai evangéliumi szakaszban előadott második felhívás után azonban elhagyván szüleiket, családi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek mindenkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz. Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is például földi életünk pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség.
