A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-27 / 39. szám
4IK OLDAL A JŐ PÁSZTOR A LELKETLEN KIZSÁKMÁNYOLÁS FOSZTOGATÁSRA ÖSZTÖNÖZ I bajok orvoslása helyett büntetéssel fenyegetőznek BUDAPEST — A kommunista sajtó nem csinál titkot abból, hogy a nagymérmü üzemi lopásoknak valami mélyebb oka van. ők ugyan — természetesen ,— elitélik a fosztogatókat, de nem tagadhatják, hogy az üzemi tolvaj lás elharapózásának okát a rendszerben kell keresni. íme, hogyan jellemzi a helyzetet a pesti Népakarat: LOPÁS — SZABOTÁZS Mindenki emlékszik még, hogy október-november napjaiban nagyon sok üzemben milyen tudatosan és felelőtlenül osztogatták az üzem, az állam, a nép tulajdonát: anyagokat, sőt kész gyártmányokat. A Csepeli Vas- és Fémmüveknél például tucatjával ajándékozták el a motorkerékpárokat, kerékpárokat, 10—20 kilogrammos tételekben a lugkövet s egyéb anyagokat. Az öntudatos dolgozók, munkások annak idején mindenütt szót emeltek, tiltakoztak a harácsolás, a jogtalan eltulajdonítás ellen. Sajnos, sokaknak tetszett, hogy már ily módon kerül szétosztásra a textília, cipő, élelmiszer és a különböző nyersanyagok. Egy részük nem gondolt arra, hogy ezzel saját magának és dolgozó társainak árt. Mások viszont — jól tudva ezt — tudatosan, megtévesztő jelszavakkal éppen ártani akartak a népnek, az országnak annyit, amennyit csak lehetett. Az anyagi javak szertelen osztogatása természetesen rövid ideig tartott. Az ellenforradalom fegyveres erőinek megsemmisítése, a népi erők megszilárdulása véget vetett az anarchikus állapotoknak. MEGSZŰNT? NEM SZŰNT MEG! Megkérdezhetné valaki, vajon miért kell erről szólni, amikor ez már a múlté? Beszélni kell erről azért, mert ha sikerült is megállítani a lavinát, még ma sem szűnt meg teljesen a nép tulajdonának harácsolása, pazarlása. Magyarán: az üzemi lopás. Szerkesztőségünkbe sok-sok levél érkezik erről. A becsületes emberek a munkásosztály, a dolgozó nép ügyét féltve teszik szóvá, hogy itt is, ott is lopják a festéket, a téglát, eltűnnek a szerszámok, elhordják a faanyagot, stb. A Ganz Vagongyárban a közelmúltban tetten érték az egyik dolgozót, aki a gyár anyagából (közel 1000 forint értékben) munkaidejében két kaput készített és akart kivinni az üzemből. A csepeli motorkerékpár-gyárban havonta megmunkálás közben nagy mennyiségű alkatrész tűnik el, amit “hiányselejtként” mutatnak ki. (Májusban 18,000 forint értékben). Ezek a jelenségek, sajnos, nem szórványosak s azt mutatják, hogy sok még a munkásosztály soraiban a felelőtlen, a kapzsi, a dolgozó nép összérdekeire fittyet hányó ember, aki azt hiszi, hogy a mai körülmények között mindent lehet csinálni. Nincs lelkiismeretfurdalásuk tetteikért. Vajon miért tehetik ezt, amikor törvényeink tiltják és szigorúan büntetik a társadalmi tulajdon megdézsmálóit? Aki lop, harácsol — vagy ilyen szándéka van —, az tisztában van ezzel, de ha azt látja és tapasztalja, hogy nem lépnek fel teljes szigorral, s nem szolgáltatnak példát a bűnök elkövetőivel szemben, biztatást kap sanda szándékaihoz. Sajnos, nálunk sok gyárban, üzemben, sőt az üzletekben sem a közösség, sem a vezetők nem lépnek fel kellő eréllyel a bűnös jelenségekkel szemben. Pedig a tolvajok, a nép vagyonának elherdálói őket károsítják meg elsősorban. Az anyagok, szerszámok, avagy már kész gyártmányok eltulajdonítása — bármilyen mennyiségben is — oda vezet, hogy kevesebb lesz az amúgy is verejtékesen biztosított anyagunk, csökken a munkalehetőség, ennek következményeképpen a dolgozók keresete. És ha sikerül is pótolni az elveszett anyagot, magasabb lesz a ruházati vagy más iparcikkek előállítási költsége. Ezt valakinek meg kell fizetnie, és pedig a fogyasztóknak, a munkásoknak, a dolgozóknak. Ha igy van — és ebben senki sem kételkedhet —, akkor a becsületes vezetőknek és dolgozóknak határozottan, szenvedélyesen kell fellépniök az őket megkárosítókkal szemben. Csiszér István a Lampart Müvektől írja levelében: “Szigorúan felelősségre kell vonni, és ki kell pellengéreim az üzemi tolvajokat, akik szocialista rendünk s a közösség ellen vétenek. A dolgozók többsége nem tesz ilyet és elitéli, kiközösíti mindazokat, akik megkárosítják őket. A Lőrinci Fonó két munkásnője, Szőke Jánosné és Daróczi Lászlóné a többi között a következőket Írja: “A közelmúltban nálunk is előfordult, hogy egyesek lopták a társadalmi tulajdont. Leleplezték őket s várják méltó büntetésüket. Mi, becsületes munká-Ujjáépül a dinamittal felrobbantott Hattie iskola a tennesseei Nash viliében. Ujamerikások Híradója SZABÓ MIKLÓS ÁRULÁSA BÉICS. — A szabadságharc emigráns frontját súlyos csapás érte Szabó Miklós volt kisgazdapárti képviselő hazatérésével. Szabó, aki két év előtt hagyta el Magyarországot, a szabadságharc után csatlakozott a strassburgi Magyar Forradalmi Tanácshoz. Most azzal a hátrahagyott üzenettel, hogy ráébredt arra, hogy a Nyugat elárulta a magyar népet, hazatért. Szabó árulása azért súlyos csapás, mert magával vitte a Forradalmi Tanács bécsi irodájának titkos iratait, többek közt a U. N. ötös bizottság által kihallgatott tanuk teljes névsorát. Ezeknek otthonmaradt családtagjait most kegyetlen megtorlás veszélye fenyegeti. Sokan azt hiszik, hogy Szabó Miklós mint a Kádár kormány kémje csempészte, be magát a Magyar Forradalmi Tanácsba. LEVÉL OTTHONRÓL Kedves Honfitársam, Édesanyja kérésére, azt az aggodalmát közlöm Magával, hogy Maga netalán vissza akr térni Magyarországra. Ezt semmi körülmények között nem szabad megtennie, amig szerencsétlen hazánk fel nem szabadult. Hazatérése borzalmas megkinzást, esetleg halált jelent a Maga számára. Édesanyja pedig ettől reszket a legjobban. Bármit is Írnak, sürgönyöznek Magának, ez mind hamisítás; ne higyjen semmiféle üzenetnek, akár azt Írják, hogy édesanyja haldoklik vagy azt, hogy ő kéri, hogy visszatérjen, vagy azt, hogy ha Maga nem tér vissza, akkor kivégzik. Én elolvastam a neki irt egyik levelét, amelyben Maga önmagát vádolja, hogy gyáván otthagyta hazáját, honfitársait és nem osztozik a közös magyar sorsban . . . Á'térezzük a maguk vágyódását, de értse meg, hogy nem szabad az áldozatok számát növelni, ne akarjanak mártírok lenni. Ha hazánk felszabadulása életünkben nem történik meg (amit nem hiszek), akkor Magának (sajnos a költő szavaival ellentétben) kint kell élnie és meghalnia. Ugyanezt írja és mondja meg minden egyes magyarnak, aki haza akar jönni. Higyjen nekem, most ez az Isten akarata, Isten vele, mindnyájukkal. Imádkozzanak értünk, Magyarországért. NEM VESZTENEK ÉVEKET Még mindig kisért az a tévhit, hogy az uj törvény a fehérkártyásokat megfosztotta attól a lehetőségtől, hogy megkapják az amerikai állampolgárságot. Tény az, hogy parolisok statusának rendezése csak halasztást szenvedett. De aki végül megkapja az állandó itt-tartózkodási e n g e d élyt,1 annak semmiféle károsodása nem lesz, mert a állampolgársághoz szükséges 5 évet az ide érkezés napjától fogják számi tani,/. A FEHÉRKÁRTYÁSOKRÓL Az elnök a múlt héten aláírta az uj bevándorlási törvényt s ez alkalommal kifogásolta, hogy a kongresszus nem tette magáévá egyik és másik ajánlását, egyebek közt azt, hogy törvényesítsék a parolee menekültek itt-tartózkodását. Minthogy a bevándorlási törvény megalkotásánál Walter pennsylvaniai képviselőnek volt legnagyobb befolyása, azt lehetne mondani: hatalma, erre a szemrehányásra ő felelt. Következőképpen nyilatkozott: “Ilyen rendelkezés helytelen lett volna, amire már az a tény is rávilágít, hogy eddig már több mint 100 magyar menekültet vissza kellet küldenünk, mert kiderült, hogy itt-tartózkodásuk ártalmára lenne Amerika biztonságának. Voltak köztük ismert szovjet ügynökök is. Ma már tudjuk, hogy az első mene-1 kült-hullámmal jött úgynevezett menekültek ezreinek 80 százaléka nem a kommunizmus elől menekült, hanem a szabadságharcosok bosszúja elől.” A fehérkártyásök státusának jövő rendezésénél minden egyes esetben vizsgálat tárgya lesz, hogy ki milyen okból, milyen indokból, milyen szándékkal távozott Magyarországból. Aki, például, azért menekült, mert az ÁVH tagja volt és rettegett a nép | haragjától, a szabadságharcosok bosszújától, azt Walter képviselő a fentiek szerint “úgynevezett menekültnek” jellemzi és az ilyen besurrant kommunista vagy terrorista nem várhat jót a közelgő vizsgálattól. MENEKÜLTEK BEREZOV BETEGSÉGE A menekült-bevándorlás még más problémákat is felvetett és egyes problémákat az uj törvény már megoldott. Például megengedi törvénytelen gyermekeknek bebocsátását szüleikkel együtt; megengedi tüdőbetegségben szenvedő szülők, férj, feleség és gyermekek bebocsátását; meg engedi adoptált árvák bebocsátását az eddigi 10 évi korhatár helyett 14 éves korhatárig ; elnéz megbocsátható l félrevezetéseket. Ez utóbbi ponthoz szükségesnek tartjuk a következő tények ismertetését: Annakidején a yaltai egyezmény egyebek közt úgy rendelkezett, hogy a nyugati szövetségesek kötelesek visszaszállítani — akaratuk ellenére is — orosz állampolgárokat Oroszországba. Nagyon sokan voltak akkor és azóta nyugateurópai országokban és bejutottak Amerikába is oroszok, akik semmiáron sem akartak visszamenni hazájukba, ahol valamilyen okból börtön vagy akasztófa vagy Szibéria várt volna reájuk. Sokan hamis adatokkal takargatták személyazonosságukat és származási helyüket és így sikerült Amerikába jönniük. Ha aztán itt rájöttek a hamisításra, az illegális bevándorlókat deportálták. Volt olyan eset is, hogy egy menekült hamis néven szerzett amerikai bevándorlási vízumot, azért, mert attól tartott, hogy ha a szovjet kormány értesül amerikai bevándorlásáról, üldözni fogja otthonmaradt családtagjait. Ez utóbbi hamisításnak i klasszikus esete volt a híressé vált Berezov eset. Egy Berezov néven Amerikába jött menekültről kiderült, hogy igazi neve Rodion Akulsin. Neve Oroszországban jól ismert volt, mert ő jónevü költő. A Berezov nevet azért vette fel, hogy családját otthon ne háborgassák. A bevándorlási hivatal nem tehetett egyebet, kénytelen volt deportálási eljárást indítani a költő ellen. Utána még sok hasonló eset fordult elő s a személyazonossági és más félrevezetések miatt deportáltakat úgy emlegették, mint akik “Berezov betegségbén” szenvednek. Az uj törvény elnézi az ilyen kényszerűségből elkövetett csalásokat. A magyar szabadságharc után is jöttek menekültek, akik “Berezov betegségben” szenvednek. Nem rég közöltünk egy esetet: Wheeling, W.Va.-ban deportálási eljárás indult meg egy pár ellen, amelynek az a “Berezov betegsége”, hogy ők mint férj és feleség jöttek be az országba, holott az egyiknek felesége, a másiknak férje Masok, megvetjük s nem dolgozunk olyanokkal, akik megkárosítják dolgozó társaikat.” Nagy erő rejlik a gyár, az üzem kollektívájának fellépésében! hiszen a becsületes szándékú emberek többségben vannak, s el tudnak bánni a rossz utón járó kisebbséggel. Persze a szigorú, erélyes fellépésen, felelősségre vonáson túl szükség van arra is, hogy rendszeresen szó essék erről a kérdésről a munkahelyeken, a munkások, a dolgozók különböző tanácskozásain. Hasznos dolog lenne a becsületes dolgozók részvételével az olyan rendszeres társadalmi ellenőrzés, mely segítséget nyújtana a pazarlás, a harácsolás, a lopások megszüntetésében.----------------o-----------------AZOK A NŐK HALHATATLAN SZERELEM JERSEY CITY — “Drágám, én olyan nagyon szeretlek téged, hogy hajlandó vagyok egy örökkévalóságig is várni reád.” Ezt irta M|rs. Marie Louise Pohlabel a férjének, aki 1971-ben fog kiszabadulni a börtönből. De ez a halhatatlan szerelem nem akadályozta Mary Louise asszonyt a válókereset beadásában. Válást kért a gyarországon maradt. Az uj törvény az ilyen esetekben módot ad a bevándorlási hivatalnak, hogy méltányosan ítélje meg a hamisítást. | ELVÉTVE MAGYAROK IS... \ Nagyon szépen hangzik, hogy az uj törvény, egyebek közt, megengedi a múlt év december 31-én hatályát vesztett menekült-bevándorlási törvényben engedélyezett vízumokból a felhasználatlanul maradt 18,658 vizűm szétosztását oly idegenek közt, akiknek közvetlen családtagjaik itt vannak. De tudni kell, hogy annak a törvénynek alapján nagy számban jöttek be németek, olaszok, hollandok, görögök is és most ezeknek — nemcsak Amerikába bejutott magyaroknak — kint maradt hozzátartozóik jöhetnek be. Amikor az uj törvény az elnök aláírásával érvényre emelkedett, a bevándorlási ügyekkel foglalkozó hivatalok azonnal megkezdték a vizumkérvénjrek elintézését, vízumok kiállítását. Az első vízumokat ünnepélyes keretek közt nyújtották át Torontóban 3 családtagnak, vagyis oly jelentkezőknek, akiknek hozzátartozói már Amerikában vannak. Hárman voltak ezek az első szerencsések és — egyikük sem magyar. Az egyik: Glevelandban lakó litván férfinek az anyja, aki a háború óta németországi D. P. táborban várt, hoszszu éveken át, erre a nagynapra. A másik: New Yorkban élő török asszonynak az anyja, aki már 51 évvel ezelőtt elhagyta Törökországot, és azóta Párisba élt. A harmadik: Chicagói lengyel menekültnek kintrekedt felesége, akinek a múlt évben sikerült kijutnia Kanadába. szokásos cimeri: kegyetlenség. Mit szólt ehhez Mr. Pohlabel, akit a börtönből vezettek elő a válóper tárgyalására? Mr. Pohlabel a zsebébe nyúlt és kihúzott abból 58 csókos szerelmi levelet. A csókokat Mary Louise lipstickkel kente rá a levelekre. Mit szól ehhez? — kérdezte most a biró a missziszl. — Én csak azért Írtam neki szerelmes leveleket, mert féltem tőle, — volt a felelet. A biró nem hitte el ezt a misszisznek és megtagadta a pár elválasztását. Mary Louise nem tehet egyebet, várnia kell a férjére — nem egy örökkévalóságig, hanem csak 1971-ig, amikor csekkcsalásért 21 évre elitéit férje jó magaviselet cimén kiszabadulhat. Szám játék Az Egyesült Nemzetek 81 tagnezete közül 60 jóváhagyta az ötös bzottság jelentését, amelynek lényege az, hogy az októberi forradalom nem reakciós ellenforradalom volt, hanem a magyar nép szabadságharca. Tiz UN tagnemzet (kommunista és csatlós delegátus) a jelentés ellen szavazott és 11 delegá-1 tus nem szavazott. Szóval 60 szavazattal 10 ellen győzött az a felfogás, hogy a magyar nemzet önszántából fellázadt a kommunista kormányzat és szovjet elnyomás ellen. Tizszerannyi Igen szavazat volt mint Nem. szavazat. De ez nem számit, mondják Kádárék. A világ lakosságának .többsége a kommunista álláspontot helyesli. Beleértve a UN szervezeten kívül álló 600 millió kínait és a szavazástól tartózkodó India 350 millió lakosát ... SIBELIUS MEGHALT Jean Sibelius finn zeneszerző, minden idők egyik legkiválóbb komponistája, meghalt 91 éves korában. A 12 éves Sheldon Elmore 5 hónapig bujkált, míg most végre újból hazakerült Los Angelecbe a szüleihez. A gyerek félt a büntetéstől, mert játék közben elgáncsolt egy idősebb asszonyt, aki a földre zuhant és szivszélhüdésben meghalt.
