A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-27 / 39. szám
3-IK OLDAL UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT BRIFLINGTON, Anglia — Harry Bowden, az egyik legnépszerűbb angol zenekar 52 éves klarinétosa, izgatottan faggatta orvosát, mi lehet az oka annak, hogy a hangszeréből hamis hang jött ki. Az orvos érdeklődött a karnagynál, aki azt mondta, hogy nincs semmi baj a klaritétos játékával. Mégis, Bowden másnap levetette magát emeleti lakása ablakából és szörnyethalt. LISSZABON, Portugália — Cukorkaeső' hullott San Domingo falura a napokban és egy levélke is hullott a magasságból: “Köszönet, gyermekek, a kedves fogadtatásért. Madame Sarrat.” Évekkel ezelőtt történt, hogy egy kis privát repülőgép, Casablanca afrikai városból jövet, motorhiba miatt kénytelen volt San Domingo portugáliai falu határában leszállni. A repülőgép utasát, aki Madame Sarrat néven mutatkozott be, a falusi gyermekek barátságosan fogadták. Most azt hiszik az azóta már f elnőtt gyermekek, hogy Madame Sarrat átrepült a f alujukon, ő dobta le a cukorkákat. WASHINGTON — A kongresszus többhónapi szenvedélyes vita után megszavazta az Úgynevezett polgári jogi törvényt, amely a négerek szavazójogának gyakorlását próbálja biztosítani. 1875 óta ez az első törvény a négerek politikai jogainak biztosítására. PARIS — Marcel Tetei 24 éves lengyel fiatalember, amerikai állampolgár, wisconsini egyetemi ösztöndíjjal a feleségével tanulmányi és nászutra ment Olaszországba. Útközben kiszálltak Párisban a vonatról és ott helyben, az állomáson letartóztatták Marcelt, mint francia katonaszökevényt. Azért, mert ő Párisban született, amikor szülei átutazóban ott tartózkodtak. Szüleit azóta a német nácik Auschwitz» ban gázkamrában megölték. “Csak formalitás”, mondották a francia hivatalnokok, amikor a lengyel születésű amerikait letartóztatták; mindössze arról van szó, hogy, mivel Franciaországban született, Franciaországban köteles lett volna katonai szolgálatra jelentkezni. Vagy köteles lett volna 21-ik születésnapja előtt lemondani a francia állampolgárságról. MOSZKVA — A Szovjet Rosszija cimü újság akciót indított a sorbaállás ellen. Azt Írja, hogy a hivatalnok, illetőleg az elárusítók lassúsága és lustatása az oka annak, hogy az emberek hosszú sorokban állnak az irodák és üzletek előtt és ez rossz benyomást tesz. Azt nem Írja a Szovjet Rosszija, hogy ha hivatalnokokban nincsen is hiány, annál nagyobb hiány van árukban és inkább ez az oka az üzletek előtt kígyózó népnek, mint a kiszolgálók lassúsága. AMSTERDAM — A holland atomkutatási intézet közli, hogy egy mocsárban, amelyben atomgyártási hulladékokat dobtak, deformált békákat találtak. Némelyiknek egy extra lábuk, másnak eggyel kevesebb lába van; egyes békáknak negyedik lábán 15—20 hosszú ujj van. LONDON — Némi meglepetéssel értesült Vicki Benet amerikai platinaszőkehaju énekesnő arról, hogy a londoni Caxton Hall anyakönyvezetői hivatalban David J. D. Nugent* báró kivette a kettőjük nevében a házassági engedélyt. Ijedten felkiáltott a platinaszőke szépség: “My goodness, mit fog ehhez szólni a barátom Amerikában!” És mit mond a báró? Azt mondja: “Ez egy rábeszélési kísérlet akart lenni.” BÉCS — Herr Bauer hiába tagadta, hogy gyengéd érzelmi szálak fűzik Fraulein Hildához. Az “elidegenítési” perben koronatanúként szerepelt a TV. Úgy történt a dolog, hogy a bécsi televízión utánozták Ed Sullivan szokását, hogy időnkint a TV-studió közönsége felé fordítja a kamerát és a bécsiek a lakásukban a televízió előtt ülve látják, hogy kik ülnek a stúdiókban. Hát bizony ott voltak ők ketten, Herr Bauer és Fraulein Hilde, szorosan egymáshoz simulva, a felperesnő férje a balkarjával átölelve tartja a kis csinost. A férj és a kis csinos egyenkéint 800 schilling pénzbírságot kaptak. TOKIO — Tecu Katajama szocialista vezér Moszkvába utazik egy kilenctagú pártküldöttséggeí. Hogy mi a célja a moszkvai látogatásnak, arról csak egy dolgot említett elutazása előtt: Minthogy Kruscsevnek mindig eljár a szája, amikor vodkával leitta magát, igyekezni fog őt mértékletességre tanítani. Erre a leckére feljogosítja őt az a tény, hogy ő a japán mértékletességi liga elnöke. LONDON — A fiatalkorúak bírája előtt Henry Brown azt vallotta, mint tanú és mint sértett fél, hogy 15 éves fia őt rendszeresen elpáholta minden héten egyszer. “Nem múlt el hét verekedés nélkül”, mondta a papa, “és bizony mindig a fiú győzött.” A .TÓ PÁSZTOR Henry Cabot Lodge kemény szavakkal bélyegezte meg a szovjetet a magyarországi vérengzésekért a UN előtt. Oldalt Sobolev szovjet követ látható a két gyászmagyar delegátussal, Hollai Imrével és Mod Péterrel. Krisztus atlétái Történet az elfelejtett máltai lovagokról akikről újból hallott a világ a magyar szabadságharc idején | Emlékezzünk a régiekről | A FEHIBHIGYI LEGENDA A kuruc világ idején kétszer sem kellett biztatni a Fehérhegyek lakóit, hogy üssék a császár katonáit. Ha girbe-görbe országukba bevetődött, nem volt annak ott maradása. Hamarosan ’’kigyomlálta” onnan a tűz fejedelme, Ocskay László. Rendesen úgy volt, hogy amikor már szétugrasztotta a betolakodókat, az igy szétvert seregek lézengőin a további szerepet a Fehérhegyek lakói vették át. Ezeknek aztán kétféle metódusuk volt erre. Vagy ott marasztották őket az örök feltámadásig; vagy pőrére vetkőztették s egy szál mogyorófavesszőt nyomva kezükbe, kibotozták az országból, hogy hirt vigyenek haza övéiknek: mit tészen az magyar fegyver. Egy alkalommal nagyon nekitüzesedtek a jó atyafiak. Moravcsik Misó, a fehérhegyiek vezére, valamelyik erdőcsapáson összeakadt egy szimatoló vasas járőrrel, éppen akkor, amikor ő Széniéről Sasvárra iparkodott a szép Katusnyák Marinához, jegybeli mátkájához látogatóba. A máltai lovagok egyike a legrégibb vallási rendeknek, de olyanok, mint egy kihalóban lévő faj. A világ nem tud, vagy legalább is nem tudott róluk a magyar szabadságharc idejéig. Azokban a válságos hetekben az osztrák-magyar határ mentén azonban a máltai lovagok csodát müveitek. Érdemes lenne egyszer utánajárni, hány menekült magyar köszönheti életét a máltai lovagok jóságának és bátorságának. A máltai lovagok támogatták a menekülteket, Útikalauzul szolgáltak, élelemmel, ruhával, szállással látták el őket és gyakran életüket kockáztatva surrantak meg a határon belül, hogy egy megsérült vagy rokkant menekülőt áthozzanak bzitonságba. A LOVAGOK MÚLTJA A máltai lovagok rendje több mint 900 év előtt alakult, a keresztes hadjárat idején. Egyenruhájuk a vörös palást volt, rajta a nyloc szögletü kereszttel és a pallosszerü kard. A vörös palást a páncélzatukat takarta. A máltai lovagok első feladata a zarándokok védelme volt a muzulmánok ellen. A Szentföld felszabadítása után Európa minden részéből ezrével zarándoltak a hívők a Szentföldre, de muzulmán banditák gyakran háborgatták őket. A lovagok kisérték és védelmezték a zarándokokat és levéltárukban ma is számos hős harc emlékét őrzik. Később a középkorban a lovagok főleg jótékonyságnak szentelték idejüket és erejüket. Kórházakat alapítottak, fertőző betegeket ápoltak. Kórházaik, amelyeket Málta szigetén, Jeruzsálemben és a közelkelet más részein alapítottak, máig is léteznek. KRISZTUS ATLÉTÁI Amig a világ emlékezett rájuk, inkább csak jótékonyságukról ismerte őket. Egy időben kórházlovagoknak is nevezték őket. De volt két évszázaduk, amikor inkább harci tetteikről voltak híresek a keresztesháboruk alatt. Ők végezték a legveszélyesebb elővéd és utóvéd szolgálatokat, amikor a kereszteslovagok harcoltak. Harci kiválóságaikért az egyik pápa “Krisztus atlétáinak” nevezte őket és az elnevezés hoszszu ideig divatban volt. A máltai lovagok száma mindig korlátozott volt, mert ősi nemeség volt szükséges ahhoz, hogy valaki ennek az áldozatos lovagi és vallásos rendnek tagja lehessen. A lovagrend pápai engedéllyel alakult, de minden országban, ahol működik, kormány engedélyre is van szüksége. Tagjainak száma ma is kevesebb, mint 9000. Amerikában 300 máltai lovag van, mert a 19. század óta a rend nem ragaszkodik a nemes címhez a felvételben. Természetesen csak katolikusok lehetnek a rend tagjai és Amerikában Spellman newyorki bíboros a máltai lovagok főnöke. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLATOK E'z a kicsiny és exclusive szervezet diplomáciai kapcsolatot tart fenn számos országgal és saját útleveleit bocsátja ki. Sok világszerte ismert személyiség a máltai lovagok útlevelével utazik és azt elismerik minden országban, ahol a rendnek diplomáciai képviselete van. Érdemes megjegyezni, hogy például Otto Habsburg, a volt trónörökös szintén máltai útlevéllel utazik. A rendnek Olaszországban van a legtöbb tagja, mert ott állította fel főhadiszállását, amikor Jeruzsálem visszafoglalása után a kereszteslovagok visszavonultak a Szent földről. A vörös köpenyt ma már természetesen felváltotta a polgári öltözék, de ma is viselik a vörös karszallagot, az ismert nyolc szögletü kereszttel. Tevékenységük ma már főleg jótékonysága jellegű, de érdemes megemlíteni, hogy a tengeren is jótékonykodnak, nem egy esetben sietve végveszélyben lévő hajók segítségére. Olaszországban e célból partőrséget is tartanak fenn. A MAGYAR SZABADSÁGHARC Valami 350 osztrák máltai lovag segített a szabadságharc idején a magyar menekülteknek, kiegészítve néhány tucat olasz lovaggal, akik hazájukból átjöttek segíteni. Jótékony tevékenységükről már említést tettünk. Keveseknek van azonban tudomásuk arról, hogy a máltai lovakoknak volt a legjobb kémszervezetük a határ mentén. Tudomásuk volt a Szovjet és a magyar határőrség mozdulatairól, úgy hogy állandóan tudták, a határnak melyik pontján legelőnyösebb az átszökési lehetőség. Embereik megvesztegettek határőröket — két üveg konyak volt az átlagos “fizetés” — és j elzőszolgálatot állítottak fel a határ mentén. Noha a központtól határozott utasításuk volt, hogy ne menjenek át a határon, számos esetben megtették, mikor látták, hogy egy menekülő megsérült, elvesztette az útját vagy közel volt a végkimerüléshez. A menekülteket azután saját költségükből támogatták tovább, maguk fizetve még az autóbusz szolgálatot is. VISSZA AZ ISMERETLENSÉGBE . . . A máltai lovagok tettei közül sok filmvászonra kívánkozik. Menekültek mesélik, hogy több esetben valósággal megváltoztatták a- határt, hogy megtévesszék az oroszokat és a magyar határőröket. A határjelző póznákat előre vitték néhányszáz méterrel, hogy megkönnyítsék a menekülők vergődő útját. A póznákra kitűzték az osztrák zászlót és megvilágították fényszóróval. Mikor az oroszok ezt megtudták, hangszóró állomásokat állítottak fel, hogy tőrbecsalják a menekülőket. “Osztrák területen vagytok, itt kell jelentkezni” — kiáltotta egy hang németül és a szerencsétlen menekülő belesétált az orosz katonák karjába. A lovagok viszont ugyancsak hangszó-, rón figyelmeztették a menekülteket a trükkökre. Ez volt valószínűleg a máltai lovagok utolsó nagy fellobbanása, amikor regényes múltjuk hagyományainak szellemében működhettek. Most visszatérnek a történelem sülyesztőjébe, az ismeretlenségbe, de ragyogó múltjukat egy újabb fényes fejezettel bővitették. Ez abban az időben történt, amikor Ocskay Sasvárnál fényes győzelmet aratott a császári ármádián; sőt éppen a győzelem szoros összefüggésben állott Moravcsik Misónak a császári vasasokkal történt találkájával. Furcsa találkozás volt ez. Moravcsik Misó éles szeme már a lejtőről pillantotta meg a patrulyt ,amely egy helyen csak izgett-mozgott, mintha nem találna helyet az erdők rengetegében s valami fölött tanakodnék. Vegyes érzelmek támadtak benne ezek láttára. Nagy oka volt erre. Egyszerre eszébe jutott minden. Az a sok kegyetlenség, amelyet az ő földjén még nem is oly régen elkövettek ezek az Istentől elrugaszkodott fickók, amikor atyját s több atyafiát halálra kínozták, amijük volt elvitték s lakóhelyeiket rájuk gyújtották, s mindezt azért, mert e föld népe a kurucokkal tart. Igaz ugyan, hogy ezért megfizetett nekik nagyuruk, Ocskay őnagysága, mert később aztán Szomolánynál úgy helybenhagyta őket, hogy még a generálisukat is foglyul ejtették a kurucok a jablonici várkastélyban, ahova néhány tisztjével menekülni próbált. Hej, az a szomolányi diadal! De sok derék legény ^vitézségét zengi. Ámde az ő gyászát s kárát nem pótolta ez. Első pillanatban arra gondolt, hogy kikerüli őket, más csapáson folytatja útját. De meggondolta. Mégsem. Gyávaság lenne tőle, aki, ha a nagyur üzenete parancsolta, társaival nem egy császári katonának kötött már útilaput a talpára rozsdás fegyvere végével. Némi habozás után tovább haladt azon a bizonyos csapáson, amelynek elhajlásánál a lovas patruly vesztegelt. Ezek a jó szerencsét várják, gondolta. Pedig alighanem ismét rosszban töri a fejét ez a népség, ha már erre a vidékre jött. Amint Moravcsik Misó a vasasok elé került, szinte örvendezve fogták ezek körül. — Hé ember! Merre lehet innen az országutra kijutni? — kérdezte érzés ütötte meg a legény szi-Valami különös érzés ütötte meg a legény szivét erre a kérdésre. A gyűlölet, a káröröm egyszerre tolakodott fel benne. — Már mint hova? — egészítette ki a kérdést a kérdezett s bőbeszédűséggel magyarázta meg a vasasoknak, hogy két úthoz is lehet innen eljutni. Az egyik Sasvárnak, másik Szenicnek vezet. — Sasvárra iparkodtunk erre — adta meg a választ a vezető, — de eltévedtünk. Ez az önkéntelen vallomás egyszerre a helyzet urává tette a legényt. Érezte, hogy föléje került a vasasoknak. Uj gondolat villant meg agyában. Milyen kedvező alkalom . . . Úgy hull eléje a szerencse, mint az érett gyümölcs, csak utána kell nyúlnia . . . És ezek a fickók még jó szolgálatot kívánnak az itteni néptől, akiket mindannyiszor agyonkinoznak, valahányszor idekerülnek!? — No, ha igy van, akkor jó szerencsétek, hogy velem jöttetek össze, mert egy darabig együtt megyünk, onnan aztán megmutatom az utat, amely nem enged, amig csak nem jöttök a célhoz — magyarázta tovább a legény. Aztán megindult a lovasokkal s vezette őket a szövevényes utakon, szorosan mellettük haladva. Valahol az egyik átjárónál ismét gondolt egyet. Előkotorászott tarisznyájából egy jókora palackot és megkínálta vele a patruly embereit. Nem utolsó ital volt benne. Jó igazi pálinka. Hamisitlan otthoni főzés. ízlett nekik nagyon, mert jókat húztak belőle. Rövidesen meg is volt a hatása. Megeredt tőle a nyelvük. Mind beszédesebbekké lettek. Golfozás közben igy pihen Ike Newportban. (Folytatjuk)
