A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-09-20 / 38. szám
MK 0ED5I? Pünkösd után 15. vasárnap EVANGÉLIUM / Szent Lukács 7, 11—15 Az időben történt, hogy Jézus egy Nairn nevű városba méné és vele ménének tanítványai s nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közeledett, ime egy halottat vivőnek ki, egyetlen fiát egy anyának, aki özvegy volt s a város sok népe méné vele . . . Kit mikor meglátott az Ur, megkönyörülvén rajta, mondá neki: Ne sirj. És oda menvén, illető a koporsót, mire azok, akik viszik vala, megállanak. És mondá: Ifjú, mondom neked, kelj fel. És felüle a halott’ és beszélni kezde. És átadá őt az anyjának. SZENTBESZÉD “Az időben Jézus egy városba méné, amely Naimnak nevezteték. Mikor pedig a város kapujához közeledett, ime egy halott viteték ki, egyetlen fia anyjának, ki özvegy vala.” Jézus Naimba megy s ott egy halottal találkozik. A halott egy özvegynek egyetlen fia. Nairn annyit jelent, mint kedves, Jézus tehát egy kedves helyre megy és mégis mily szomorú menet jön elébe. Kedves helyre megy, hogy kissé megpihenjen, hogy lelke felüdüljön, kedélye felviduljon s ime pihenésről szó sem lehet; kedélye elborul, a lelke pedig megnehezül, hiszen halottat lát, egy özvegy asszonynak egyetlen fiát. Ez az élet, kedves Olvasóim. Ez a világi, a földi • élet képe. Kedves helyeket keresünk abban kedves dolgok után járunk szüntelen, valahogy szeretnénk kedvessé tenni körülöttünk mindent: a hajlékunkat, a környezetünket, az embereket és az eseményeket egyaránt, de haj, amidőn “Nairn,” vagyis a “kedves” felé törekszünk, mindig találkozunk mi is egy-egy halottal, egy-egy bánattal, egy-egy szenvedéssel, mely azt mondja nekünk: Ember, az élet nem menyasszonyi menet és nem lakodalom csupán; van abban, sőt talán még sokkal több halottas menet is, van abban talán még sokkal több temetés is. Ember, az élet nem csupán derű, van abban na.'“yon sok ború is, az élet nemcsak fény, van abban ; vagyon sok árny is és az életbe nem minden rózsa, /an abban nagyon sok tövis is . . . Ámde nemcsak testi halottakkal találkozunk az [Jetben, nemcsak testi bajok és szenvedések szegélyezik az életnek utait, hanem vannak abban lelki halottak, vannak abban lelki bajok és szenvedések is. És a holt testeknél sokkal szomorúbbak a holt lelkek, a testi bajoknál és szenvedéseknél sokkal fájóbbak a lelki bajok és szenvedések. A holttestnek útja — amint jól tudjuk — a sírba vezet, ahol az a test elporhad ugyan, de poraiból előbb vagy utóbb uj élet támad, a holt léleknek útja azonban a kárhozatba visz ,ahol ugyan nincsen poriadás, de nincsen — feltámadás senvr De van, igenis van; van Krisztusnál, aki amint annak a naimi halottnak azt mondta: “Ifjú mondom neked, kelj fel,” úgy annak a halott léleknek, a lelki halottnak is azt mondja: “Bízzál fiam, a te hited megszabadított téged.” Igenis, van úgy testi, mint lelki feltámadás annál, aki azt mondta magáról: “Én vagyok az élet és a feltámadás, aki én bennem hisz, ha meg is halt, élni fog.” Meghalt a naimi ifjú, azonban Krisztus szavára feltámadt; meghalt Lázár, de Jézus neki is azt mondta: “Lázár, jöjj ki!” sőt meghalt maga Krisztus is, de harmadnapra saját szavára és saját erejéből Ő is feltámadt; meghalunk valamennyien, meghal minden ember, de egyszer majd az Ur mindenkinek azt fogja mondani: “Kelj föl!” Mert hát, aki teremtett bennünket, az fel is támaszthat, aki testünket a nemlétezésből a létbe helyezte át, az azt a testet a porból még inkább keltheti fel uj életre . '. . Mert hiszen a teremtés nagyobb csoda, mint a feltámadás. A teremtés ugyanis egészen uj élet, a feltámadás azonban az életnek csak egy újabb formája. Kelj fel testem az éj sötétségéből a nappal világosságára, mert a világosság a te mindened, de kelj fel lelkem is a bűn sötétségéből az erény fényességére, mert a fényesség a te mindened, mert neked hit, remény és szeretet kell, ezek nélkül sötét vagy, sorvadt vagy, halott vagy. Ne feledjük el, kedves Olvasóim, amit Krisztus Jézus a naimi ifjúnak mondott: “Kelj föl!” az voltaképen mi nékünk — mindanvnyiunknak szól. Kelj fel, kelj fel az életre, mert ha már a testednek is élnie kell, jóllehet, csak a porból lett, akkor még inkább kell élnie lelkednek, amely az Istentől való. A léleknek élete a földön a hit, azért higyj, remélj és szeress és a hit majd megszabadít téged. Amen. A TOYOPET ÉS AZ IMPERIAL Melyik autó jobb: a japán Toyopet vagy a Chrysler-féle Impedial? Ez a kérdés pólitikai vita, sőt zajos tüntetés és sajtóháboru tárgya lett Japánban. Amikor Kishi miniszterelnök Toyopet autójában utazik a városban, mindenfelé ünnepük, éljenzik. De amikor a napokban Imperial autóját — a miniszterelnökség hivatali autóját — használta, kifütyülték. Kishi azzal védekezett a hazafiatlanság vádja ellen, hogy az Imperiallal vidéki birtokára utazott és az országút göröngyös és süppedő, hogy a Toyopettel alig tudott volna előrejutni. A PÁSZTÓI! Négy kommunistavezér tanácskozik titokban a Kremlinkén: Krustyev, Mao, Tito és Gomulka. Mirjám csodái AZ ÖRÖK ÉLET AZ IGAZ EMBER JUTALMA ii. "AZ ENYÉMEK ÖRÖKKÉ ÉLNEK!" Mirjám most széttekintett a mezőn, valami ennivalót keresett galambjának. Csak most vette észre a vihartól megtépett, összetört virágokat. Meglepetten kiáltott fel:, — Nézd, kis Jézus, minden virág meghalt az éjjel, csak a Tiéid élnek! Jézus arca komoly volt, mint egy nagyé és ezüstharangként csengő hangja örök igeként szállt a légben: ■ — Az enyéimnek nem árthat á vihar, az enyémek örökké élnek! . . . — A Te virágaid, kis Jézus? — Nem, Mirjám, hanem áz enyémek, az emberek . . . — Kik a Tieid? Atyád, anyád, testvéred? Ugye, én is a tiéd vagyok? Ugye, engem sem hagysz meghalni, 'hanem feltámasztasz, mint a galambot? — Ha jó és engedelmes leszel, Mirjám, akkor te sem halsz meg soha. — Lásd, kis Jézus, milyen rossz vagyok, meg sem köszöntem Neked, hogy a galambomat felébresztetted. A virágaidat néztem csodálkozva, pedig nagyon örülök, hogy Te életre keltetted. Nagyon okos vagy Te, kis Jézus, sokkal többet tudsz, mint a nagyok ... Én Neked adom az arany nyakláncomat és a szép selyemkendőmet is. Akarod? — Nem, Mirjám, tartsd meg magadnak. — Ugye, haragszol rám, mert elfeledtem megköszönni Neked . . . — Mirjám, te nem tudod, hogy úgy van azzal minden ember: ha szenved, akkor igen nagynak látja a szenvedést, de ha megszűnik az, akkor azt gondolja, így kellett ennek lenni és elfelejti azt is, aki a szenvedését megszüntette, azt is, amit szenvedett. — Megint úgy beszélsz, mint a nagyok, de mondok Neked valamit, kis Jézus . . . Atyám nem akarta, hogy Veled játszam. Azt mondja, már 11 éves vagyok, pár év múlva férjhez kell mennem , és nem szabad gyerekes játékokat játszanom . . . De én szeretlek Téged és nem engedelmeskedem neki. — Engem csak akkor szerethetsz, ha engedelmeskedel szüleidnek. Ha áthágod: atyád parancsát, akkor Isten akaratának sem fogsz engedelmeskedni és nem élsz az enyéimmel örökké. — De én nem akarok meghalni soha. Majd engem is támassz fel, ha meghalok, épp úgy, mint a galambomat. Az utón Mirjám anyja közeledett. A kisleány boldogan futott eléje, vállán vitte a madarát. — Nézd, anyáim! Jézus feltámasztotta a kis meghalt galambomat. Az asszony meglepetten megállt. — Nem lehet az, leányom! Ami egyszer meghalt, az halott is marad. — De nézd, anyám, él és tudod, hogy még tegnap este meghalt! — Bizonyára csak elrejtőzött benne az élet, de nem volt még élettelen. — Hiába is beszélsz, anyám. — szólt kedvét veszítve a leányka, -— én tudom, hogy Jézus támasztotta fel. Nézd meg a virágait! Az egész mező füve a sárban fekszik, csak az Ő virágai szépek. És Ő mondta, hogy az Övéi sohasem halnak meg. —- Bolondul szól Ő, gyermekem. Már én is azt mondom, ^mit atyád, hogy nem szabad Vele játszanod. Jöjj haza, Mirjám! — Nem megyek. Nem hagyom itt a kis Jézust! A fiú szelíden a leánykára nézett és halkan, hogy csak Mirjám hallja, igy szólt: — Engedelmeskedj! Mikor a falu elnyelte őket, Jézus letörölte a szemébe gyűlt könnyeket, melyeket nem az asszony bántó szava, hanem gyermeklelkének szeretete és a sajnálkozás csaltak szemeibe. Azután megsimogatta a mező ibeteg virágait és újból mosolygott gyönyörű kis arca, amint azokba az élet visszatért. És a mező értelemnélküli virágai hálásan vették körül ; illatukkal a kicsiny testben j élő hatalmas szellemet. ! HÚSZ ÉV ÚJÁN Elmúlt húsz esztendő. Mirjám, az Izsák özvegye, kétségbeesetten virraszt haldokló leánya mellett. A beteg arca fehér, mint a gyolcs, kebléből fáradtan, ziláltén tör fel lélegzete . . . Mirjám zokogva csókolgatja gyermekének leomló haját. — Syra, mindenem, ne halj meg! Mi lesz velem, ha te elmégy? Gyönyörű, édes galambom! . . . Összerázkódik. Egy régen | elfelejtett kép jut hirtelen az ' iszébe . . . Élettelen, fehér galamb mellett sir a kislány, mint most zokog az anya gyereke mellett. De jött az aranyhaju, csillagszemü fiú... rálehelt a madárra és az újra életet nyert. Syra felnyitotta szemeit, ajka halkan suttogott: — Anyám, ne engedj! . . . Én félek . . . Oly sötét a halálnak vögye! . . . Anyám, fáj a szivem . . . Úgy szorítja a halál . . . Anyám, ne engedj! . . -Mirjám görcsösen zokogott. Óh, miért is nem tudok rajtad segíteni? Bárcsak beszélhetnék a halál angyalával, hegy hagyja meg a te fiatal életedet és vegye el helyébe az enyémet. A szél nieg-megrázta a fák lombjait. A száraz ágak hozzáütődtek az ablakhoz. Mirjám megremegett. (FOLYTATJUK) Két néger fiút nem ejigedtek az arkansasi Little Rock középiskolájának területére a katonák. Pünkösd után 15. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 22, 36—46 Azon időben: Egy törvénytudó jőve Jézushoz, kísértvén őt és mondván: Mester, melyik a főparancsolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeresseed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első ‘parancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták. Összegyüjtvén pedig a farizeusokat, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Ki fia? Mondá nekik: Miképen híja tehát Dávid őt lélekben Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, mig ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem? Ha tehát Dávid őt Urának híja, mimódon fia ő? És senki egy szót sem feleihete neki, sem nem meré őt senki az naptól többé kérdeni. SZENTBESZÉD Midőn Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, a farizeusok közül előállott egy törvénytudó és kérdé Jézustól: Mester, melyik a főparancsolat a törvényben? Mondá Jézus a törvény tud ónak: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második parancs hasonló ehhez, tudniillik a második parancs az első paranccsal együtt van megparancsolva. Szeressed tehát felebarátodat, mint tennenmagadat. E két parancsolaton, Isten s felebarát iránti szeretet parancsain függ az egész törvény és a próféták. Azért mondja Szent Pál a következőket: “Aki felebarátját szereti, a törvényt betöltötte. Mert: ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen, ne kívánd a másét ... és ami egyéb parancsolat van, mind ebben az igében foglaltatik: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat.” Az Ur Jézus Krisztus felhasználta az alkalmat, midőn a farizeusok Őt megkisérték, hogy nekik személyéről és méltóságáról, hogy ezáltal minket is arra tanítson, hogy a rosszat jóra változtassuk, a kisértést oktatásra, a képmutatást tanításra, a rossz tettet jótéteménnyé változtassuk. Tanította Jézus ezen alkalommal a farizeusokat ami, hogy a Messiás, azaz a Krisztus nemcsak tiszta ember, — amint ők vélték —, de Isten is, ember is és pedig, összegyüjtvén a farizeusokat a templomban, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Vagyis a törvényben megígért Messiás felől? Ki fia a Szentirás vallomása szerint? Mondák a farizeusok Jézusnak: Dávidé. A farizeusoknak azt kellett volna mondaniok, hogy Krisztus, mint Isten, Istennek Fia — a Szentirásnak eme szavai szerint: “Fiam vagy te, én ma szültelek téged,” mint ember pedig: Dávidnak fia. Ámde a farizeusok, akik isteni sugallat hiányában voltak, emberi elképzeléssel azt hitték, hogy Krisztus csak tiszta ember. A farizeusok részéről helyes lett volna a felelet, ha azt mondták volna, hogy a Messiás, a Krisztus emberi természete szerint fia Dávidnak, isteni természete szerint azonban úgy Dávidnak, mint mindnyájunknak Ura. Ámde, mivel a farizeusok a földi Messiás eszméjével voltak eltelve, ki nekik Dávid földi országát vissza fogja állítani, azért homályosak voltak előttük a Messiás isteni természetéről szóló jövendölések; ennélfogva a farizeusok megszégyenülve visszavonultak és senki közülök egy Szót se felelhettek Jézusnak, sem nem merték a farizeusok többé fogas kérdésekkel faggatni az Ur Jézust. Isten és felebaráti szeretet vezéreljen minket is az élet utain. Teljes szivünkből, teljes elménkből, teljes lelkűnkből szeressük Istenünket végtelen tulajdonságainál fogva s ama végtelen jótéteményekért, amelyekkel Isten minket elhalmozott és naponkint elhalmoz. Isten iránti szeretetből kifolyólag szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat, mert Isten az ő képét viselő teremtményeiben is akar szerettetni. VÖRÖS ES SZŐRE Az egész világ csodálkozik Szukarno indonéziai köztársasági elnök pálfordulásán, az amerikai demokrácia helyszíni tanulmányozása és egekig magasztalása után szóval és tettel bebizonyított kommunista' barátságán. A new yorki Newsweek folyóirat, a titok nyitját keresve, a diplomaták körében tudakozódott és azt az információt kapta, hogy Szukarno legutóbbi moszkvai látogatása idején megismerkedett egy csinos szőke orosz nővel, akit aztán magával is vitt hazájába. (Ahol két törvényes felesége van . . .) Az indonéziai főügyész elkobozta a Newsweek magazint és közhírré tette, hogy büntetés vár mindenkire, aki ezt a számot magánál rejtegeti.
