A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-08-02 / 31. szám
Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM W Szent Lukács 16. fej., 1—9 Az időben vala egy gazdag ember, akinek sáfára zala és azt bevádolták nála, hogy eltékozolta az ő jajait. És előhiván őt, mondá neki: Mit hallok felőled? Adj^ számot sáfárságodról, mert tovább nem lehetsz az én sáfárom. Mondá pedig a sáfár magában: Mit csináljak, mert uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek. Tudom, mit tegyek, hogy mikor elmozdít a sáfárságból, befogadjanak engem a házaikba. Magához hiván tehát arának minden egyes adósát és mondá az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak? Az egyik pedig feleié: Száz csöbör olajjal. És mondá neki: Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar és irj ötvenet. Azután kérdé a másiktól: Hát te mennyivel tartozol? Az pedig feleié: Száz köböl búzával. Mondá neki: Vedd elő adósleveledet és irj nyolcvanat. És dicséré az ur a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert e világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál. Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor elmúltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. SZENTBESZÉD A hűtlen szolga története nem ritkaság ma sem az emberek között. Csodálatos, mily kitünően ismerte az Ur az emberi természetet, hogy példája ma is éppen olyan friss és találó, mint volt abban a korban, amikor az emberi élet, a társadalmi berendezkedés egészen más volt. Tudjuk, hogy az Isten saját szolgálatára rendelt bennünket. Ez a hosszú szolgálat nincsen évek-A hűtlen szolga hez kötve, hanem kezdődik attól a pillanattól, amikor az ember öntudatra ébred, és tart egészen a sírig. Az isteni szolgálatnak megvannak a maga törvényei, belevésve az emberi természetbe s lefektetve a tízparancsolatnak az emberi életet szabályozó pontjaiba. Hányán, de hányán hágják át a mai napon ezeket a parancsolatokat! Bármerre nézünk ma a világban, bármilyen országbeli, bármilyen foglalkozásbeli embereket nézünk, szomorú szívvel kell tapasztalnunk, hogy egyre kevesebb azoknak a száma, akik az isteni parancsolatokat betartják és egyre több azoknak a száma, akik bármilyen áron, lelkűk tisztaságával nem törődve, semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, hogy a saját múló földi életüket gyönyörűségben töltsék. Mi a jelensége a vallásnak és az Ur tanításának a földi sáfárkodásra vonatkozólag? Hol kezdődik a vallásnak irányitó és befolyásoló szerepe? Nem is hinnök, milyen hihetetlen korán! Az emberi élet legkezdetén. A kis iskolások ülnek a padokban és amikor az egyik közülük a földre pillant, észreveszi, hogy ott egy pénzdarab fekszik. Nem nagy össze, mindössze egy “nikli”. Ez a nikli a Jancsi gyereké volt, akinek a mamája uzsonnára adta, de előadás közben elejtette és nem vette észre. A pénz ott fekszik a Pista gyerek lábánál, aki le is hajol érte s felveszi. Senki sem látta ezt a mozdulatot, mindenki az előadást figyelte. Pista gyerek lelkében a gondolatok körben futnak. e, hiszen senki sem tudja, hogy a pénz nálad van. Milyen szép nagy adag fagylaltot lehet ezért kapni . . . De ugyanakkor egy másik hang is megszólal a fiatal lélekben: Te Pista, mit mondott a tisztelendő ur az iskolában? Mit mondott az édesanyád odahaza? . . . Pista erre nagyot sóhajt, mint a birkózó, aki énper. befejezte a küzdelmet. Vallásos lel-A chicagói St. Theresa kinai katolikus misszió papja, Walter Johnson, a gyermekekkel játszik. Missziós munka Indiában P. Polgár István, S.L visszaemlékezései 10 évi missziós munkálkodására Ép 10 év előtt vizirepülőgéppel Calcuttába érkeztem. Rómától idáig 3 nap alatt j öttem. Ebbe be van számítva az egy és fél nap tartózkodásom Káiróban és néhány óra Baszrában és Kárácsiban. Igen, mikor visszatekintek erre a 10 évre, úgy tűnik, mintha tegnap jöttem volna. Elrepült nagyon gyorsan az idő. De közben jó nagy szakállam is nőtt, a kis gyermekek örömére. A szakállam nem hazudik. Saját nyelvén — mivel már szürkülni kezd — mondja, hogy 10 évvel öregebb lettem, betöltöttem a 43 évet. Eleinte nehéz volt. Nem tudtam angolul, kivéve néhány szót. Sőt Baszrában a repülőgépből eltűntek az angol jegyzeteim is. Mindössze 8 hónapot kaptam, hogy elsajátítsam az angol és a bengáli nyelvet. Az angol nyelvre naponta csak fél órát tanított egy 75 éves, majdnem egészen vak páter, a bengálit csak 3 hónapon keresztül, és ez is nem volt nagyon pontos, mivel az első tanítónk nagyon hanyag volt, a második pedig 2 hónap után lemondott. Október 6-án megkezdtem Kháriban misszionáriusi életemet. Ott működtem több mint 3 éven keresztül. Azután itt Morápáiban 6 és fél év óta működöm. Az érdekesebb eseményekről összevont beszámolót adok, hogy jobban megértsék, mit is jelent egy misszionáriusi élet. Beszéljenek egy kicsit a számok! 1943 julius 10-én prgipá szeteltek. Azóta, 1956 december 31-ig hallottam 60,287 gyónást; ebből Európában 5,000-et, tehát 55,287-et a misszióban; ez pedig évente kereken kitesz 5,530 gyónást. Nem sok, de ha tekintetbe vészük a körülményeket, még is szép eredménynek mondható. Khári missziós állomáson 9 külön kisegítő kápolnában miséztem, innét Morápáiból pedig 19 helyen. De az előbbi sokkal nehezebb volt, mivel nagyobbak voltak a távolságok; aztán ott nagy folyókon kellett utazni órákon keresztül avagy gyalog is, többször 10 órát vagy még többet. Persze mikor megjött az esős időszak, az ilyen miszsziós körutak még nagyobb fáradságokkal jártak. Átlagosan évente 60-szor a kisegítő kápolnákban miséztem, tehát 600-szor 10 évben. Ebben az időközben 550 személyt kereszteltem és kiszolgáltam 300 utolsószentséget. Életveszélyben voltam kétszer. Az Isten tervében még nem volt, hogy átköltözzek másvilágra. Egyszer egy kigyó csavarodott a lábomra, legalább 3 kobrát (nagyon mérges kigyó) agyonütöttem. Más kígyóknak a számát már nem is tudom. Több ízben segítettem oltani ház- vagy más égéseket. Legalább két esetben az ördög-üzést gyakoroltam . 2 áldozaton és a jó Isten meggyógyította a szenvedődet. Egyszer, mikor egy utolsószentség kiosztására hívtak, a 10 órai gyaloglás után esős időszakban 12 hólyagot kaptam a két talpomra. Annakidején kis vértanuságnak számítottam ezt, mert a visszameneteli 6 óra rémes gyötrelem volt. Mégis, ha mindent nyugodtan áttenkintek, nincs mire panaszkodni. Csak itt láttam világosan, mit ér egy pap, egy misszionárius. Hány öszszebomlott családot kibékítettem, egybehoztam. Hány szegény beteget megerősítettem az utolsó útra és reményt adtam neki az örök, boldog élet elnyerésére. Csak itt tapasztaltam igazán, hogy mennyire oseretik a kis gyermekek a papot, ha megnyitja szivét a kicsikéknek. Igen, most megértem, hogy miért simogatta, ölelgette az Ur a kicsikéket; csak ilyeneké lesz az örök élet! No aztán írogattam is. Eddig már megjelent 41 szám a kis újságomból: “Ahol a Pálmák Virágoznak.” Nem sok 10 év alatt. De átlagosan ha minden szám megszerkesztésére csak 1 hetet veszünk igénybe (és ennyi időbe kerül, mig az 500 példányt elküldhetem), ez már 41 hetet, 287 napot tesz ki. És mi volt ennek az eredménye? Lelki is volt, anyagi is volt. Sokan megszerették a missziónkat. Sokan a misszionárius működéséből és szenvedéséből erőt szereztek a saját keresztjük türelmes elviselésére. Többen papi, szerzetesi, misszionáriusi hivatást kaptak vagy beléptek a zárdába. Az anyagi eredmény: $5,045.24. Ennek az összegnek a legnagyobb része plment a csondipuri templom építésére és egyötöd része a lap költségére( papiros, rajzok, festék, bélyeg, boríték.) Meg akarom jegyezni, hogy ép a legszegényebbek voltak a legbőszivüek, éspedig az első volt a 78 éves magyar gyárimunkás, Torma János (South Bend, Indianából): $2,550! Ott volt, szintén USA- ból: Rabosky Frankné, $500, Mrs. G. Rosepál $110. Aztán $100-100 Mrs. G. Fodrócy, Mr. Agostin Szász és Miss Julia Csrenkó. De voltak igen sokan $1, 2, 3, 4, 5, 10, 20, 25, stb. — összesen $1,585.24. Mindegyiküknek a jó Isten fizesse meg százszorosán itt a földön, de kiváltképpen a szép mennyországban! Igaz, eleinte nagyon lopdosták a pénzt a levelekből. De mihelyt P. Nikolic, I., S.J. (1150 Carroll Street, Brooklyn 25, N. Y., USA) által kezdték küldeni az adományokat, egyetlenegy cent sem veszett el! Tehát továbbra is e cim, által kérem a jótevőket, hogy küldjék adományaikat. Mielőtt még ezt a kis beszámolót befejezném, megmondom, hogy itt Indiában is jó segítő barátokra találtam. Első helyen állnak a magyarok — kevesen vagyunk ugyan, de összetartunk! — aztán az anglo-indiánok. De a bengálik között is találtam sok jó jellemű személyt. Sr. M. Alexandrina, a magyar kedvesnővér a legnagyobb segítséget nyújtotta úgy szép cikkeivel, mint rajzaival és a nagy festménnyel és miseruhákkal a csondipuri Szent István templom részére. Külön ki kell emelnem kinai barátom, Mr. James Wa- Kin-Chow nagy szerető és segítő szivét, aki ingyen megcsinálta a Szent István templom részére az összes ajtókat és ablakokat; egy nagy keresztet és rámát a nagy olajfestmény részére; egy orgonát és egy nagy harangot is venni fog. Tehát mondhatom, hogy lépten-nyomon érzem a jó Isten segítő kezét. A sok rózsa között itt-ott tövisek is vannak. De ha már mindenki számára érvényes, hogy a keskeny és tövises utón be kell jutnia a mennyek országába, a misszionáriusnak is .ezen az utón kell haladnia, éspedig legelői, hogy példát és bátorságot adjon a nyájának. Szívből köszönöm a jó Istennek, hogy eddig is bőven megsegített, hogy én is legalább valamicskével előmozdíthattam az országát a nemzetek között. Szintén minden egyes, bráminemü jótevőmnek is köszönöm segítségét (az imákat, folyóiratokat vagy másnemű adományokat, mint a verejtékesen megdolgozott pénzüket). Imádkozzanak továbbra is énértem, ke legyőzte a rossz gondolatot és előrehajolva megböki a hátát Jancsinak: Te Jancsi, leejtetted a pénzedet! Hányszor marad el ez a hátbabökés az életben manapság, különösen a felnőttek között, akikre közpénzek vannak bízva. Ki tudja, mi történik a falak mögött, ahol senki sem lát semmit, ahová nekünk, egyszerű embereknek nincsen betekintésünk, de ha volna is, mit értenénk meg abból a szövevényes számtömegből, abból a még szövevényesebb könyvvezetésből, ahogyan az üzleti manipulációk Írva vannak. A hűtlen sáfánt előbb vagy utóbb eléri az Ur keze, akárhogyan is bujkál és jaj neki! Pünkösd után 8. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 14 rész, 58. Az időben látá Jézus a nagy sereget és könyörüle rajtok s meggyógyitá betegeit . . . Beestele'dvén pedig, hozzá jövőnek tanítványai, mondván: A hely puszta, az idő már elmúlt, bocsásd el a sereget, hogy a faluba menvén, maguknak eleséget vegyenek . . . Jézus pedig mondá nekik: Nincs szükség elmenniök, adjatok ti nekik enni . . . Feleiének neki: Nincs itt csak öt kenyerünk és két halunk. Jézus mondá nekik: Hozzátok ide nekem azokat. S miután meghagyta, hogy a sereg letepedjék a szénára, vévé az öt kenyeret és a két halat és az égre tekintvén, megáldá és megszegé és a tanítványoknak adá a kenyereket, a tanítványok pedig a hatalmas seregnek. És evének mindnyájan és megelékedének. És a fennmaradt hulladékokból tizenkét kosárral szedtek össze. Akik pedig ettek, azoknak száma mintegy ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül. És mindjárt kény szeri té Jézus a tanítványokat beszállani a hajócskába és előre átmenni a tengeren, mig elbocsátá a sereget. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk Keresztelő Szent Jánosnak Heródes által a börtönben történt lefejeztetése után egy puszta vidékre, Julia Betszajdájába, Genezáret tavának keleti partjára, Filep negyedes fejedelem tartományába ment, aki jószivü uralkodó volt. Jézus hihetőleg cseleit akarta elkerülni, mert az ő órája még nem jött el. A népsokaság azonban ide is követte az Urat, aki, amint a népet látta, előlépett és könyörüle rajtok, mivel úgy voltak, mint a juhok pásztor nélkül és meggyógyitá betegeiket, akik hozzá mentek, vagy akiket mások vittek eléje. * Miután pedig beesteledett, Jézushoz jövének tanítványai és mondván: A helyi puszta, az idő, az étkezés ideje már elmúlt, hogy ennyi népnek estebédet szerezni lehessen; bocsásd el a sereget, hogy a falvakba menvén, maguknak eleséget vegyenek, hogy éhségüket csillapítsák; mert reggel éhesen jöttek el hazulról, hogy te oktassad és meggyógyítsad őket: ennek folytán egészen estig éhesen maradtak. Jézus pedig mondá tanítványainak: Nincs szükség arra, hogy elmenjenek a falvakba, hogy ételt vegyenek, adjatok nekik ti enni. Krisztus ekképen előkészítette az utat a kenyerek megsokasitásának csodájához; — evégből a népet egészen estig visszatartotta, hogy annak elbocsátását kérelmezzék a tanítványok, akiknek ő megparancsolta, hogy a népnek adjanak enni, hogy igy annál szembetűnőbb legyen a csoda, mennél inkább átlátják a tanítványok azt, hogy szorult helyzetben vannak és hogy étel hiányában oly nagy néptömeget a pusztában megétetni nem képesek. Erre a tanítványok mondák Jézusnak: Nincs itt, csak öt kenyerünk és két halunk. A halak már meg voltak sütve és elkészítve eledelül. Krisztus Urunk pedig mondá tanítványainak: Hozzátok ide nekem azokat, hogy megáldva megsokasitsam. A lelki eledel után éhezők testileg is megelégitetteL így szolgál a természet a léleknek, ha ez az igazi életre jut és testi szükségeink is fedezve lesznek, ha Krisztushoz ragaszkodunk. És a fennmaradt hulladékból tizenkét tele kosarat szedőnek, annak jeléül, hogy az Isten nem fösvénykedik az adományaiban. Az evők száma pedig ötezer férfi volt ... És mindjárt kényszerítő Jézus a tanítványokat beszállani a haj ócskába és előre átmenni a galileai tengeren, mig elbocsátá a sereget. A tanítványok csak nehezen váltak el Jézustól, ki elküldé őket, mivel félre kivánt vonulni, hogy egyedül, nyugodtabban és foganatosabban imádkozzék, de másrészt azért, hogy igy könnyebben meneküljön a néptömegtől, amely őt királlyá akarta megtenni. Az Ur Jézus Krisztus az öt kenyérnek s két halnak megsokasitása alkalmával hálaimádságot mondót t; — ezért kell okvetlen, hogy az asztali étkezés előtt és után mi is imádkozzunk. Pedig mily kevesen tartják meg napjainkban Jézus eme szép példáját. Ha eddig elmulasztottuk, fogadjuk meg erősen, hogy azután minden asztali étkezés előtt és után imádkozni fogunk. hogy még sok jót tehessek az Isten dicsőségére és a halhatatlan lelkek üdvösségéért! Ä KÖTELESSÉG MINDENEK FELETT CHINO, Calf. — Joseph Cisneros 21 éves fiú erőszakot követett el egy 19 éves fiatalasszonyon, aztán nyomban olyan lelkifurdalása támadt, hogy nagyobb mennyiségű aszpirin bevételével és karján az ütőér fel vágásával öngyilkosságot kisérelt meg. “Nem tudom, miért tettem ezt,” — mondta Joeph Cisneros, amikor egy rendőrtisztviselő, a rendőrfőnök helyettese letartóztatta. Ez a rendőrtisztviselő, Edward Cisneros, a megtévedt fiatalember testvérbátyja. “Kötelességemet teljesítenem kellett,” — mondta az idősebb Cisneros. A Jö PÁSZTÓI? g-IK ÖED3LG 1