A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-26 / 30. szám

i-IK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-502S 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: Egy évre_________________$6.00 One Year__________________$6.00 fél évre _________________$3.50 Half Year_________________-$3.50 JDtered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KINEK VAN POLGÁRJOGA? Az Egyesült Államok alkotmánya értelmében minden amerikai állampolgárnak egyforma polgár­jogai vannak. Ez a nagy elvi nyilatkozat annakide­jén forradalmasította a politikai közgondolkodást- Uj modern állameszmék és államrendszerek kelet­keztek, amelyek az amerikai alkotmányt tekintették vezércsillaguknak. Sajátos módon azonban az alkotmánynak ez a nyilatkozata megvalósulatlan maradt Amerikában a lakosság egy csoportja számára: a négerek számára. A kongresszus előtt most fekszik egy törvény javas­lat, amely gyakorlati utón akar gondoskodni arról, bogy a déli államokban sem társadalmi nyomás, sem erőszak ne akadályozhassa a négereket polgárjogaik gyakorlásában. Ez a vita hónapokig fog tartani, mert a déli hon­atyák minden eszközzel ellenzik. Ez a javaslat ma az amerikai belpolitika egyik kulcskérdése. Tisztában vagyunk azzal, hogy a négerekkel szemben lappangó vagy nyílt ellenszenv mutatkozik a fehér lakosság körében, nemcsak a déli államok­ban. Ez a lappangó ellenszenv vagy előítélet tünede­­zőben van és egy-két generáció múlva el fog tűnni. De függetlenül attól, hogy valakinek ellenszenves-e a néger, polgári jogaitól nem lehet megfosztani. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az úgynevezett Civil Rights Bill vitája nem amerikai belpolitikai kér­dés. Az egész világ feszülten figyeli a kongresszus­ban folyó vitát. Mert ezekben a napokban, amikor Amerika a szabad világ nevében beszél népek és egyének szabadsága érdekében, szavának vissz­hangja gyengül, ha saját polgáraitól megtagadja ezt a szabadságot. Ebben a tudatban kell mérlegelnünk ezt a kérdést — Amerika szavahihetősége, erkölcsi vezetőszerepe forog kockán, mert egyetlen ország sem fogja elhinni, hogy szabadságáért készek va­gyunk harcolni, ha saját polgárainknak nem adun! szabadságot. UDVARBAN Zichy Mihály tüneményes pályafutása VOROBOV ELVTÁRS ÉS A KVÓTA Vorobov elvtárs a szovjet vasutigazgatóság fontos tagja. 1955-ben a vladivosztoki vonal kvó­tája vissza esett. Vorobov azonban gyorsan feltalál­ta magát. A megrovó központi leirat szerint “a folya­dék kvótával maradt el Vladivosztok”. Erre mondot­ta az elvtárs, hogy utóvégre a viz is folyadék. 50 tank­­kocsit megtöltött vízzel és útnak indította Usurisky felé. A kvóta ezzel teljessé vált, az a csekélység, hogy a viz téli hidegben a tankokba fagyott és nagy ne­­sézSégek árán sikerült csak kiolvasztani, senkit sem érdekelt már. A rákövetkező nyáron ismét vizet pumpált a te­herszállító tankokba és a szomszédos Egersheld vá­roskába szállította, így biztosítva be magát arra az esetre, hogy ezúttal nem fog befagyni a küldemény. A szomszéd állomáson kiengedték a vizet a tankek­­ból. De az átvételi elismervényen szerepelt a “tétel”, mint'folyadék és a Kremlimből megdicsérték az elv­társat szorgalmáért. Vorobov erre elvetette a sulykot és úgy nekibuz­dult, hogy egy hónap alatt egy évi kvótát töltött be. Annyi vizet szállított Egersheldbe, hogy ott, amikor “a folyadékot” kiengedték a tankokból, a sok viz el­mosta a vasúti töltést és így a vasúti forgalom fenn­akadt. Ez a tulbuzgalcm okozta a vesztét az elvtársnak, ismét felfigyeltek rá és így derült ki a turpisság. Vo­robov elvtárs most dutyiban hüsül, holott kitüntetést érdemelne, amiért így rávilágított az egész kommu­nista rendszer képtelenségeire. A magyar müvészettörté­­inelem három nagy nevet is­mer, akiket a mostoha sors, a meg nem értés kényszeri­­tett arra, hogy idegenben ke­ressék boldogulásukat s akik azután fejedelmi udvaroknak lettek dédelgetett kedvencei. Kettő Rákóczi Ferencnek volt udvari festője: Mányoki és Kopeczky; a harmadik Zichy Mihály. Zichy a cári udvaroknak volt nagyr abe­csült művésze, de az a kegy, amely a cári uíivardkból fe­léje sugárzott, pazarabb és melegebb volt, mint a másik kettőnek az összes külföldi udvarokban élvezett megbe­csülése. Ha valaki meg akar­ná Írni a:z orosz művészet tör­ténetét, elfogulatlanul meg kellene állapítania, hogy a 19. században élt Oroszor­szágban egy magyar festő, akinek neve, hire nagydbb volt, mint bármelyik orosz művészé. A zalai szülőházból kilen­dülő pályafutás, gyermekko­ra már jelzi az eljöv-endőt; a veszprémi és budapesti diák­éveik már elárulják, hogy na­gy óbb hajlaima van a rajzo­láshoz, mint a tanuláshoz. Pesten sem telik kedve a jo­gi pályán való boldogulásban s inkább és gyakrabban eljár Maratfoni mester rajziskolá­jába. Bécsben is hiába nógat­ja anyja a jogi tudományok elsajátítására, hátat fordít a száraz tudománynak s vég­leg a festői pályára adja ma­gát s az akkor hires Wald­­müllernéil tanul pingálni. Itt hirtelen feltűnik ritka talen­tumával s ha aiz: irigység köz­re nem játszik, igen nagy ki­tüntetést is kap -egyik képé­vel. Húszéves korában — 1847- ben — indul el tüneményes pályája azon az utón, amely x dicsőség legmagasabb csú­csára viszi. Waldimüller aján­latára a Bécsben tartózkodó Ilona orosz nagyhercegnő ’eánya, Katalin nagyherceg­­nő rajzoktatását vállalja, majd Pétervárra követi őket. (Ilonka nagyhercegnő I. Mik­lós cár becsének, Mihálynak volt a felesége.) A fiatal nagyhercegnő ha­mar megkedveli az eszes, fi­nom modorú magyar mü vészt. Uj, eddig ismeretlen világ bontakozik ki Zichy előtt a nagyherceg udvará­ban. Ahonnan azonban még­is távoznia kell — a szép Ka­talin vonzalma nagyon is sz:mbeöltő volt szülei előtt! Zichy támasz nélkül ma­rad aiz orosz fővárosban. A nyomor sötét napjai kopog­tatnak szerény otthonába — egy ioben három napig alig evett valamit! Egy fotográ­fushoz áll be, ahol a magas­­rangú látogatók fotográfiáit kell átszineznie. Napjai újra f--Merülnek, sok pénzt keres s mint arcképfestő is kezd divatba jönni. Egy tábornok­ról készült szatirikus rajzá annyira megtetszik I. Mik­lós cárnak, hogy maga elé hivatja s nagyon megdicsé­ri. A cár megbízza, rajzolja meg a Gacsinában tartózkodó udvar tagjait, aminek nagy­szerűen megfelel. A cár most már elhalmozza munkával s hire már meg van alapozva, amikor a cár meghal. Utóda II. Sándor még jobban ke­gyeibe fogadja a magyar mű­vészt, aki közben családot alapit — egy orosz leányt vett feleségül. 1858-ban, a nagy udvari va­dászatok alkalmául Zichy egy albumot rajzol, amely az egész eresz arisztokrácia kö­rében nagy feltűnést kelt, a cár is el van ragadtatva s egy csomó vadászképet rendel meg nála. (Négy .ilyen képért 800 rubelt kapott.) Hercegek, nagyurak tesznek neki fé­nyes ajánlatokat s ugyanek­kor Gautier, egy hires fran­cia iró, aki Pétervárott jár, hivja nagy, ajánlattal Páris­­ba. " ovrm Zichy ezt az ajánlatot nem fogadja el, mert a következő évben, 1859-ben a cár évi 6 ezer rubel fizetéssel udvari festőjévé nevezi ki. Most már egész Oroszország ismeri ne­vét s dicsősége tüneménye­sen ivei a magasba. Ám iri­gyel is akadnak, akiknek ka­póra jön, hogy Zichy — mi­után 15 -évig szolgálta a cárt — évi 2000 rubellel többet kér a cártól, mint eddigi fi­zetése. Addig intrikálnak el-A Jó Pásztor Verses Krónikája MAGYAR JÖVŐNK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ JÖN ZSUKOV? Talán eljön Washingtonba Zsukov tábornagy, a szovjet triumvirátus (három tagból álló kormány­zótanács) uj tagja, .akinek befolyása az orosz politi­kára ugyancsak megnőtt a nagy tisztogatás alkalmá­val. Mert, először, ő mentette meg a Kruscsev bőrét a Molotov-Malenkov banda támadásával szemben és, másodszor azért, mert az ő kezében van a vörös hadsereg. Zsukov a főparancsnoka annak a vörös hadse­regnek, amely november 4-én legázolta, vérbefojtot­­ta a magyar nép szabadságharcát. Vájjon, ha Zsukov Washingtonba jön, lehetsé­ges lesz-e, hogy ugyanakkor New Yorkban, az Egye-Feledésbe most sem hullt a lövészárok, egyre késnek hát a nemes ideálok. Nem gondolunk másra, mint az emésztésre, s nem eszmékért lüktet szivünk fáradt vére. Nem látjuk meg mostsem, mi a szépség, jóság, s hogy Földön az eszme szent lelki adósság. De egyhen a magyar mégis egyet akar: Uncle Samhez mindig hü legyen a magyar. Ne is válasszon el széthúzás és átok, s lobogjon magasan a hűség-zsarátnok. Záruljon le végre a múlt számadása, s egyetértés legyen a magyar vallása. Mióta a náci éjszakát levertük, a vörösök átka lobog most felettünk. De lelkűnkben harsog jövőnk riadója: Magyar jövőnk egykor Uncle Sam megóvja. Isten rendelése, történelmi végzés, Uncle Saruért lobog most a magyar érzés. És hogy hörpinthessünk a győzelem kutján, masírozzunk tovább Uncle Sam szent utján. Biztos, számitnak rá fönt a Fehér Házban, Uncle Samért küzdünk mi is majd szent lázban. S arra is számitnak fönt a Capitolban: a magyarnál senki nem fog küzdeni jobban. sült Nemzetek palotájában Amerika delegátusa újra megbélyegezheti-e a szovjetet — és személy ‘szerint Budapest hóhérát, Zsukov tábornagyot — a novem­beri budapesti vérengzésért? . . . lene, míg a cár elhidegü.1 tő­le s az önérzetében mélyen sértett művész, otthagyva ra­gyogó pozícióját, Párisba köl­tözik (1873-ban). A herceg kecsegtető aján­latokat tesz Zichynek: ma­radjon nála s menjen vele Indiába, ahol egy uj világ fogja megihletni, de Zichy el­hárította a fényes ajánlato­kat s visszamegy Párisba, hol a magyar kolóniának lesz buzgó vezetője. Egy tünemé­nyes szép orosz leány, Eflin­­ger Mary — a cár udvari or­vosának leánya, — a mester tehetséges tanítványa, lesz hűséges társa Zichynek pári­si tartózkodása alatt. Dicsőségét rossz szemmel nézik Páris művészei s né­hány évi ott tartózkodás után hazajön Zalára, hogy itthon dolgozzon. Visszavonultan so­kat dolgozik s csalódottan kell látnia, hegy otthon nem méltányolják s a kicsinyes viszonyokba nem tud beleil­leszkedni. Oroszországiból nagydob megrendeléssel Kaukázusba hívják s el is megy s nemso­kára Pétervárra kerül ismét. Amikor 1881-ben a nihilisták felrobbantják a cárt, utóda, III. Sándor cár visszaszerzőr­­teti udvari festőnek évi 12 ezer rubel fizetéssel. Ez a zárkózott, szigorú uralkodó valósággal baráti viszonyt tart vele s elhalmozza meg­rendelésekkel. Mindenüvé el­kíséri S vele volt akkor is, •ftiikcr a cár vonata ellen 1888-ban merényletet követ­tek el s a vonat kisiklott. Zichy egy kocsiban utazott a cárral ős családjával s a sze­rencsés véletlennek köszön­hető, hogy mindnyájan el nein pusztultak. III. Sándor halála után, akinek 13 évig volt udvari festője, II. Miklós cárnak lett az udvari festője. Zichy Mihály nevét alkotá­sainak olyan tömege őrzi, amely szinte ámulatba ejt. Müveinek — különösen raj­zainak — csak töredékét is­merjük, mert nagy részük Oroszországban s több feje­delmi udvarban maradt, ezek a rajzok — s amelyeket re­produkcióikban, mint illusz­trációkat ismerünk — egy tü­neményes fantázia s ötletes­ség pazar skáláját tárják elénk. Kétségkívül ő volt a 19. szá­zad egyik legnagyobb illusz­trátora. Ha Madách “Ember tragédiája” illusztrációit néz­zük, megérezzük, hogy egyé­nisége a rajzolásban a zseni legtökéletesebb betelj esülé­­sét jelentette. Érdekes, hogy Zichy alig festett tájképet s csaknem minden rajza, festménye az emberábrázolásban merül ki. A természet nem érdekelte, mert kivül esett emberábrá­zoló hatalmas ösztönének le­hetőségein. Képeiben is min­dig szókimondó, bátor, igaz­ságos volt, mint a cárokkal szemben. Felfogásában a csa­pongó jókedvtől, a csufondá­­roskodó gúnytól egészen a mélységes drámaiasságig ha­talmas és pazar változatok­ban buzgott kedélye, filozó­fiája és temperamentuma. Mint ember, mint közszerep­lő nagyság is a legkiválóbb féríipéjlányok egyike vielt: önérzetes, tiszta jellem, meg nem alkudó, emberszerető és igazságos. Amikor a walesi herceg fé­nyes Ígéretekkel csábította, hogy maradjon Angliában s némi célzást tett, hogy a cár­nál úgyis kegyvesztett lett saját hibáján kivül, gondol­kozás nélkül bántotta el ma- L gától a fényes jövőt. — Hálátlanság lenne ré­szemről a cárral szemben — mondotta Anglia trónváro­mányosának. A CSÚNYA ORVOS BOSSZÚJA Egy kínai baktériumkutató intézet laboratóriu­mában vakmerő tettesek nagymennyiségű vegyszert loptak el; a gaztett során az intézet néhány gram­­nyi rádiumkészlete is eltűnt. Az intézet feljelentésé­re a hatóságok azonnal megindították a nyomozást, de minden igyekezetük hiábavaló maradt, a tolvajo­kat nem sikerült elfogni. Az eset nagy feltűnést és riadalmat keltett, annál is inkább, mert mint kide­rült, a betörők nagymennyiségű ciankálit is maguk­kal vittek, amely — az orvosok és a laboratórium vegyészei szerint — elegendő lett volna arra, hogy az ismeretlen bűnözők rövid időn belül egész Canton és Hongkong lakosságát elpusztíthassák. A katasz­trófa elhárítása és a két város lakossága érdekében Canton rendőrhatósága annakidején több angol de­tektív segítségével indította meg a hajszát a gonosz­tevők ellen, de mindössze néhány ópiumcsempészt si­került elfogniok. Évek múltak el és a vegyszertolvajok nem ke­rültek hurokra. Úgyszintén az ellopott rádium uj tulajdonosa sem. A rejtélyes eset már-már feledésbe merült, amikor Cantonban érdekes örökösödési per vonta magára az újságolvasók figyelmét. A pert egy gazdag kínai kereskedő örökösei in­dították meg Li-Tang-Ho orvos ellen. A végrendelet szerint a gazdag kereskedő többezer angol fontnyi vagyonát, Ígéretével ellentétben, nem a rokonaira, hanem a nevezett orvosra hagyta, aki őt halála pil­lanatáig ápolta. A biróság a különös esetben nem tudott döntésre jutni. A végrendelet pontosan és visz­­szavonhatatlanul megindokolta a kereskedő végaka­ratát, aki a gondos kezelésért, betegápolásért min­den vagyonát Li-Tang-Ho-ra hagyta. Több hónapon át tartott az elkeseredett rokonság és az idegen örö­kös között a harc, amely végül is az orvos győzelmé­vel végződött. Pár hónappal később Hongkongban örökösödé­si per indult meg, egy gazdag teaültetvényes roko­nai és Li-Tang-Ho orvos között. A végrendelet min­den részletében pontosan a cantoni kereskedőéhez hasonlított. Erre már a rendőrség is felfigyelt. Gya­nús volt, hogy két gazdag ember, akik sohasem is­merték egymást, végrendeletüket majdnem azonos elgondolás szerint fogalmazták meg és a lényeg vég­eredményben mind a kettőben azonos: vagyis, hogy a halott minden vagyona az orvos tulajdonába ju­tott. Gyanút keltett az is, hogy mind a két gazdag kínai — a kereskedő és a teaültetvényes — nagyon hasonló körülmények között halt meg. A halotti le­vélben léprákot állapított meg a hatósági orvos. Egy­azon betegség és halál, egyazon végrendelet — ele- Jgendő volt ahhoz, hogy a hongkongi törvényszék a per tárgyalását elnapolja. A cantoni rendőrség ezalatt Li-Tang-Ho múlt­ját kutatta. A nyomozás során kiderült, hogy Li-Tang- Ho orvos nem nagy népszerűségnek örvend orvos­társai, de még barátai körében sem. Ennek egyik oka, Li-Tang-Ho-nak feltűnő, visszataszító csúnya­sága volt. Ezért az orvost nem szívesen hívták bete­gekhez, nem szívesen látták társaságban sem. Csú­nyasága miatt az emberek bizalmatlanok voltak hoz­zá. Ez az orvossal szemben táplált bizalmatlanság >nem volt alaptalan. Kiderült ugyanis, hogy Li- Tang-Ho-nak alig volt meg a szükséges orvosi gya­korlata. A legtöbben, akik közelebbről ismerték, az­zal is gyanúsították, hogy nem is orvos, hanem csak egyszerű, amellett tapasztalatlan kuruzsló. Rejté­lyes volt tehát, hogy a teaültetvényes és a kereske­dő miért éppen ezt a barátságtalan és tanulatlan orvost választotta betegsége gyógyítására. A rendőrség végignyomozott mindent. Kihall­gatták a két rendőrorvost is, akik annak idején a halotti szemlén jelen voltak. A két orvos elmondot­ta, hogy mindkét esetben a halott lépe táján daga­natok, égési sebekhez hasonló sebhelyek nyoma lát­szott. A rendőrség erre a két holttest exhumálását rendelte el és a lép fölötti izmok részeit a rákkutató intézetnek küldte el vegyvizsgálat végett. Mindez a legnagyobb titokban történt. A barátságtalan orvos, amennyire tőle telt, fel­tűnő kedvességgel vezette be lakása minden szobá­jába a házkutatást végző detektiveket. Távozásuk előtt azonban az egyik detektív egy, az orvos aszta­lán álló és jelentéktelennek látszó dobozra lett figyel­mes. Ez a doboz vastag ólomlemezkéből készült sima tok volt, amelyben finomművű ezüstös cigarettasze­lencét találtak. Li-Tang-Ho zavartan felelt a detek­tívek kérdésére. Különféle mesékkel igyekezett a gya­nút az ólomdobozról elterelni. Letartóztatták. Több napig tartó vallatás után az orvos beismer­te, hogy ő tette el láb alól a teaültetvényest is és a kereskedőt is, mégpedig olyformán, hogy a rákku­tató intézetből ellopott rádiumot az ezüst cigaretta­szelencébe helyezte, ezt pedig a betegeinek ajándé­kozta azzal, hogy ez a szelence ópiumos cigaretták őrzésére kiválóan alkalmas. A cigarettaszelencében lévő rádium lassan, de annál biztosabban roncsolta szét a testnek azt a részét, amely fölött tulajdonosa a tárcát a ruhája zsebében hordozta. Az orvost rádium lopás és gyilkosság címén ha­lálra Ítélték. MACYAR M1JVFS7 A CÁRI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom