A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-12-06 / 49. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; ________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította : Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó llLE GOOD FHEPHEKD PUBLISHING COMPANY SserJcesztbi-ég és kiadóhivatal - Publication Office »736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefoni CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAkT SUBSCRIPTION RATES: Ügy évre________________$6.00 One Year_________________$6.00 gél évre__________ $3.50 Half Year_______________-$3.50 ctered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office ot Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ARAB KIRÁLY WASHINGTONBAN V. Mohamed marokkói király szívesen látott vendég fővárosunkban. Akik véletlenül fényképét látták, a burnuszbán és turbánban, a téves 'benyomást kaphatják egyéniségéről. A marokkói király ugyanis nemcsak a nyugat jó barátja, hanem egyike a legmodernebb haladószellemü államférfiaknak az arab világban. Nem vitás, hogy Mohamed célja anyagi támogatást szerezni hazája részére Washingtonban. Reménye, hogy ezt meg is kapja, nem alaptalan. Eltekintve attól, hogy Mohamed fontos ellensúlyt jelent az arab világban a Nasser által szitott nyugatellenes propagandában, Marokkóban négy amerikai légibázis van. Ha anyagi támogatással csakugyan lehet erősíteni baráti kapcsolatokat, akkor Mohammed az aki kétségkívül megérdemli a támogatást. Marokko kevesebb mint két éve független ország. Fontos érdekünk, hogy a demokrácia táborában tartsuk ezeket az uj országokat, amelyek most kezdik meg önálló nemzeti létüket. A 20. század második felében egy uj országnak alkalma van többfelé tekinteni követendő példáért. Egynémelyik Moszkva felé tekint és ez ma egyike a világ egyik gennyes gócainak, amelyekből súlyos fertőzés következhet. Érdekünk, hogy az uj, független országoknak nemcsak jó példával szolgáljunk, hanem nehéz első lépéseikben támogassuk is őket, és azt hisszük, erre a támogatásra a marokkói király eddigi magaviseletével rászolgált. HONVÁGY Budapesten most divatba jött egy mélabus dal, uton-utfélen azt dalolják az emberek, hogy “Messze járok én, bánat tengerén, mégis este hazahoz a vágyam.” Honvágy ... “Álmok lágy ölén visszavágylak én, napsugara? drága Budapestem ...” A pesti rádió persze felkapta a népszerű nótát és propagandát csinál vele. Belemagyarázza a szabadságharc menekültjeinek érzelmeit: íme, a nyugati háborús uszítok által félrevezetve, meggondolatlanul elszaladtak a nagyvilágba, megfeledkezve a költő intő szavairól, hogy itt élned, halnod kell. Visszavágynak az édes szülőhazába, a napsugaras drága Budapestre. Jöjjenek is vissza, tárt karokkal várja mindnyájukat a haza! Csak egyet felejt el következetesen a rádió megemlíteni : azt, hogy ez az uj dal régi dal. Huber Imre zeneszerző és hegedűművész szerzetté, mcssze-meszsze a nagyvilágban, de nem Camp Khmerben, hanem a kietlen orosz pusztaságban, ahová a hirhedt “munkaszolgálatra” rendelte ki a fasiszta magyar kormány. Az orosz pusztaságból, az életveszélyes aknamezőkről vágyott vissza Hu'ber Imre — egy szabad Magyarország szép fővárosába. Az eredeti kottán még ma is olvashatja akárki, a pesti rádió propagandistája is a dátumot: “Kiev, 1942-43.” Honvágy . . . Igen, a szabadságharc sok menekültjének szivét mardossa a honvágy, sokan férfias nyíltsággal megmondják az amerikai hatóságoknak, a menekültsegitő intézmények vezetőinek, az egyetemek igazgatóinak: hogy ha majd felszabadul Magyarország, viasza akarnak térni és itt szerzett tudásukat, tapasztalataikat szülőhazájuk javára akarják értékesíteni. Ez az igazság, nem pedig az, hogy a szabadságharc menekültjei megbánták, hogy elhagyták az országot és visszavágynak a Kruscsev-Kádárféle kommunista pokolba. TEJ, MINT ORVOSSÁG Az American Public Health Association jelentetne, hogy sikerrel jártak dr. Berry Campbell és dr. ’William E. Peterson, a minnesotai egyetem tanárainak kísérletei. Különféle, betegségek bacillusait ojtották tehenekbe, amelyek aztán úgynevezett “antibodies” ellenszereket termeltek ki tejükben. A természet ilymódon védi a tehén borját a betegségek ellen. Do ha ezt a tejet emberek isszák, éppen úgy immunissá válnak a szóbanforgó betegségek bacillusaival szemben, mint a borjak. Más szóval a jövőben nem kell majd injekció, amely néha elkésve érkezik. Ojtás helyett tejet iszunk és egészségünk miatt nem kell A JÖ PÁSZTOR A pásztorbotok erdejében Irta : ERDEI JENŐ A pásztorok karikásáról a népszinmütől a klasszikus müvekig hallottunk és olvastunk mindenütt, és a népszínművek hősei dalaikat is karikásostorral a vállukon adtáK elő. A karikás mellől elmaradhatatlan a hot is; sőt aki a pásztoréletet közelebbről ismeri, nagyon jól tudja, hogy a bot szerepe sokkal nagyobb és jelentősebb a magyar pásztorolás történetében. Annyira, hogy a sok rendű és rangú pásztornépség valósággal versenyez egymással atekintetben: kinek.' van nagyobb botja? Gicses-gaosos kurtabot elég a malacok legeltetését irányító kondásnak. Azonban amilyen kurta a disznótereléshez megfelelőé fadarab, annál hosszabb a juhászbot, mert az nem a jószág megáobálására való, hanem a rászögezett kampót nyújtja a j uh ok lába után s ha ez a kampó beleakadt a juhok inába, — bizony nem tudnak azok többé egy lépést sem tenni a pásztor akarata ellenére. Hogy a bot milyen fontos ebben a foglalkozásban, azt már egy 1717-ből való csallóközi pásztorszabályzat megírta. S a pásztcrcéh tagjaitól egyenesen megkövetelték, hogy: “Egyik kezűikben legyen gyertya, a másikban juhászbot.” Régen bezzeg, versengtek is a jó botért a jó pásztorok! Egy botnak alkalmas bokor vagy tölgy igazi álmuk teteje volt, és sokat vitatkoztak afölött, vájjon csakugyan az árva-tölgyfából készülhet-e a legerősebb jószághajtó eszköz. A veres gyűrűi a nem volt alkalmas arra, hogy vele a jószág körül járjanak, mert azt tartották: minden állat elspirvaH tőle. A 1 fekete gyürü'tak, tartósnak és erősnek tartották; de csak akkor, ha három hétig pácolták a lóistállóban a hidlás alatt. A gulyások csakis a tölgy-1 fa mellett foglaltak állást; a | régi századokból minden emlék arra vall, hogy a tölgyfa tartóssága felülmúlhatatlan volt. Az idők folyása és századok múlása kellett ahhoz, hogy megelégedjenek, mint azt Luby Margit, a kiváló néprajz,tudós bizonyította, — a galagonyával, a csipkcfával. Kísérleteztek az akácfával is; csakhogy azzal mindig baj volt, mert a súlypont változatlan helye, az egyensúly, nem maradt meg mindig; kezdetben nehéz volt, s végül nagyon elkönynyült; s ha egyszer a botban a súlypont változtatja a helyét, már nem áll annyira kézbe és nem lehet pontos irányítással utána dobni a legelésző állatoknak. Ha egy pásztor kezéből nem úgy futott ki a bot, ahogy szerette volna, már hasunáihatatlannak tartották. Ha a vége ütötte meg a jószágot, attól eltörhetett a lába, szut kaphatott, sőt csonttályog is érhette az állatot. Az összsroncsolt has vagy a kiütött szem nem vetett valami jó fényt a pásztor tehetségére. Ép ezért a bol hajítás művészetét csak az tudta igazi tehetséggel végrehajtani, akinek kezéből lapjával érte a bot a jószágot. Ettől nem tört semmije és a pásztor is kitöltheti, dühét a rendbontón! Aki nem mestere valaminek, ördöge az annak, — és éppen ezért kidobták maguk közül azt a próbabojtárt, aki mindenáron dobálni akarta a jószágot a kezébe adott bottal, holott nagjon sok h tűi tássa 1 ésdíSsrWSPI^t'. ‘ A leg ták ilyen ügyekben az ellenőrzést az ügy efogy ott jelöltek fölött is, és bizony nem ismertek kíméletet, ha egyszer az ő éles szemük szerint rossz volt az ifjak kezejárása! Aki közöttük mesterségét ismerte, az bizony már 40-50 méterre is el tudta a botját dobni. Szóvaji a távolságlemérő képessége és jószágőrző hajlama remekül működött,: az ilyen emberre már jogosan használták a szerintük legméltóságcsabb “pásztor” megszólítást! Nemcsak a bot használatára volt külön tudományuk, hanem ahhoz is külön hozzáértések, fifikék és fortélyok voltak szükségesek, hogy egy faágat jól használható bottá varázsoljanak át! A levágott tölgyfaághoz tüzet raktak és amikor a zsatárnok már nagy hőséget teremtett, beletartot- j ták a leendő botot. Lassan j húzták végig a parazsak között, egészen a közepéig, azután fordítottak rajta egyet és a másik végét dugták a tüzbsi Ezt annál több ügyességgel kellett, elvégezniük, mgrthiszen a nyers háncs átgŐTŐlése miatt igen sokszor meggörbült a törzs. Amikor lehúzták róla a felmelegedett háncsot, legjobban örültek, ha egyenesnek maradt az ág, de ha mégis meggörbült — minden átmelegitési tudományuk ellenére is, akkor is volt még segítség, akkor is kitalálták azt, hogy ha a kétágú fa közé szorítják és kiegyengetik, még mindig használható pásztorbot válik belőle! A bot egyenessége, görcsössége, hajlékonysága szintén "angbs'li különbséget jelezett t pásztorok különböző osztályai között! A gulyás botja sugáregyenes volt min'dig és ősik azt a gulyát nézték gulyásnak, iki kényes volt botja egyenességére, s úgy hordta kezében, sudár teste előtt, mint ahogyan a vőfélyek virágos pálcájukat mutogatva vitték a nép előtt, a lakodalom örömének és díszének növelésére. Ha országos vásáron összeverődött kondás, csordás, juhász, nem is kellett egymás képéibe nézniük, pusztán a botról megállapították, kivel állnak szembe. A kondás gh*csés-göresös kurta bottal jár. Mire is a malacoknak olyan súlyos és komoly eszköz, mint a gulyának? A juhászé viszont a leghosszabb, mert hiszen neki nem dobálásra kellett ez a tiszteletreméltó eszköz, hanem csak a juhok lábának lefogására, amikor el akart egyet-egyet adni, vagy amikor nyírni akarták a juhot. A botok erdejében csak akkor tudunk véglegesen tájékozódni, ha tudomásul veszszük még azt is, hogy egy tehénért nem hajlandók elcserélni ezt a furcsa munkaeszközt. Pipát, harangot, pergőt, kutyát pénzért képesek voltak odaadni, vagy pipát pipával cserélni, ide ‘botot nem vettek át mástól semmi pénzért; egyrészt mert féltek, hogy valami átok van benne, másrészt imert nem állott hozzá a kezük az idegen; ember sulyérzékéhez szokott állatirány itó eszközhöz. A bottal nemcsak dobálództsk', nemcsak hajtották az állatot, hanem amikor a nyáj pihent, erre támaszkodtak. Lehasalniok dicstelen volt, nem méltó hozzájuk; éppen ezért a jószág mellett csakis botjukra támaszkodva tartózkodhattak. Ettől a becses eszköztől semmi áron nem váltak meg, semmiféle élethelyzetben nem tették le, még a templomba is magukkal vitték. Mert a magyar pásztor még’ imaközben sem adja ki kezéből a botját! fa mellett már sokan kiállót- öregebb pásztorok gyakorol-A Jó Pásztor Verses Krónikája SPUTNIK0K KERINGNEK ... Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Mondják: Kruscsev boldog, vodkázik és örül, mert két Sputnik száguldott immár a föld kerül. Mit jelent a Sputnik? A szó szinte kopog: hatalmi jelképet, vörös szimbólumot. A körökben, amit a Sputnikok rónak: láthatatlan jegye ott van a sarlónak. Jaj, hiába minden, nagy a bolsi siker: száguld, egyre száguld a két Sputnik iker. Üzenetet visznek Holdnak és bolygóknak: őket ismerjék el bolsi hódítóknak . • • i Valóban a bclsik hatalma égig ér: övék már a Mars is, meg a Göncölszekér . . . | y Igaz, lemaradtunk a versenyben csúnyán; sántikálva járunk ccak a Hadak Utján. Mig mi a footbailért lelkesedtünk holtra: Sputnikokat rúgtak bolsik az égboltra. Felébredtünk végre! S bár sántikálunk: a nagy esés után mégis talpra álltunk. Tudjuk már, hogy hova s merre visz az utunk: lát„uk már a nagy gólt, amit rúgni fogunk. Nem leszünk már többé aluszékony, dőre: Uncle Sam szent utján marsolunk előre, Nem vetjük hitünket többé bolsi gazba, s villámolva széliünk az égi magasba! többé aggódni. Legalábbis nem a különféle fertőző betegségek miatt. Még az allergia ellen is segítséget nyújt a tej, amely igy nemcsak nélkülözhetetlen tápszer, de egyben orvosság is lesz az emberiség számára. A segítség, amit az ojtásokkal kezelt tehén teje nyújt, nemcsak átmeneti természetű. Hetek alatt, fokozatosan úgynevezett “antibodies’/ halmozódik fel az emberi szervezetben. Ilymódon megelőzve a betegségeket, a gyermekek is egészségesen vészelhetik át a szokásos járványos éveket, melyeket a múltban elkerülhetetlennek tartottak az orvosok, kanyarót, himlőt és más fertőző betegségeket. Hála a hűséges háziállatnak, amely eddig is oly szerény önzetlenséggel gondoskodott rólunk, az emberiség egészségesebb lesz és marad. A MAGYAR HÁZ Ha faluhelyen bejárjuk a házakat, látjuk, hogy valamennyi egy terv, egy rendszer szerint épült. Mégpedig nemcsak egy faluban, vagy egy vidéken, hogy azt gondolhatnánk, ugyanaz az építőmester építette őket, azért egyformák. Nem. Az egész országban egyformák a magyar házak. Győrmegyében épugy, mint Gömörmegyében, vagy a székely vidéken. Külső díszítésük, a meszelés színe, a homlokzat kifestése helyenkint változhat, de az alapja valamennyinek egyforma. A közös nemzeti vonás. Hogyan lehet az, hogy a magyarok ilyen egyforma házakat építenek az egész országban? Elteredt-e ez a szokás, vagy magukkal hozták még a honfoglaláskor ? Hogyan hozhatták volna magukkal, mikor a honfoglaló magyarok nem laktak házakban, hanem sátrakban! A történelemből tudjuk, hogy az első századokban Magyarországon nem volt állandó lakóhely. A törzseknek megvolt a maguk területe és ezen vándoroltak egyik helyről a másikra. Mikor állataik valahol a füvet lelegelték, felszerték a sátorfájukat és tovább költöztek a gulyával és a ménessel együtt. A-z első királyok egész serege szigorú rendeletet adott ki, melyben a magyarokat az egyhelyben való lakásra kényszeritették. Igen nehezen ment a dolog, hogy a folytonos költözködéshez szokott népet egy helyre lekössék. Rosszul is épültek ezek az első házak, mert nem értett a magyar a házépítéshez. E^ső Béla királyt is ilyen rosszul épített ház összeomlása ütötte agyon Dömösön. Igaz, hogy azt mondták róla, hogy az Isten büntetése volt, mert bátyja ellen fegyvert fogott és erőszakkal foglalta el trónusát. Azonban lassankint hozzászokott a nyugat-európai viszonyokhoz a magyar és kezdtek épülni faluk és városok, tanyák és puszták. A sátor helyett kőházba költöztek az emberek. De a magyar a házat is úgy építette, mintha sátor volna. A sátor a magyar ház mintája. Ez a magyarázata annak, hogy az egész országban egyforma a házak alaprajza, mert mindenütt a sátor képe lebegett a házépítő előtt. A sátor legfontosabb helyén, a közepén volt a tűzhely. Fölötte nyitva volt a sátor csúcsán a tető, hogy a füst ki tudjon szállni. És mit látunk a magyar házban ? A ház közepén ma is ott van a tűzhely, a konyha. A tűzhely fülüfrtu._t a mag-as, nyitott kémény, hogyha, felszálló füst kimé- "v-i hessen rajta. Csak rá kell néznünk erre a kéményre és eszünkbe jut a régi sátor csúcsos teteje. Bizony itt van előttünk a magyar sátor közepe, a tűzhely most is, ezer esztendő múlva. Amig a tűzhely a sátor közepén volt, jobbra ói balra tőle a sátor oldalában volt a lakóhely és a k mara. A mai magyar falusi házban is igy van ez még mindig. A konyhától jobbra és balra szobába lépünk. Az eredeti régi tervezésű házakban nincs is több helyiség. Csak annyi, amennyi a sátorra emlékeztet. A tűzhely és jobbra-balra tőle a lakás. Régen függönyök választották a helyiségeket, ma falak. Ennyi az egész külömbség a régi magyar sátor és a mai magyar ház között. A fejlődés azonban mégis látható. Az egyik szoba szebb, tágasabb, becsületesebb, mint a másik. Ennek a szobának a rangját az emelte fel, hogy az utca felé fekszik. Ez a szép szoba. Az ablakon fehér függönyök, virágok, különösen, ha lány van a háznál. A szoba egyik sarkában a szegletbe illesztett pad, előtte az asztal. A két ablak között tükör, egy szentkép és alatta az örök mécses. Testes almárium terpeszkedik a fal mellett, tetején cifra edények, egy pár birsalma és a kalendárium, meg a biblia a zsoltáros könyvvel. Tornyos nagy ágy húzódik tovább puff adó vánkosok- i kai és dunyhákkal. Az ilyen dunyhával járta meg az egyszeri angol, aki lefeküdt az ágyba s mikor ma- 1 gára húzta a dunyhát, azt hitte, hogy ez arravaíó, hogy még ráfekszik valaki. Azért kijelentette, hogy csak hadd jöjjön az, aki folibe fekszik, mert ő már el akar aludni. A konyhasarokban emelkedik a boglyas kemence. Kis pad veszi körül. Ide telepszik melegedni az, aki nagyon megfázott odakinn. A macska egész nap ott heveV a jó melegen. Itt üldögélnek az öregek is, akiknek már hülőben van a vérük. Ebben a szobában áll még rendesen a tulipános láda is, amelyben az asszony nép legszebb holmija van éltévé. Ide teszik el a fontos Írásokat és a pénzt is, ha van. A másik szobi a konyha másik oldalán kisebb és nem is becsülik annyira, itt már csizma, ruhanemű lóg szabadon a falon. Félig lakás csak, félig kamara. Idegent ide nem vezetnek be. Rendesen tornác is húzódik végig a ház egész hosszában. Még ez is a sátor maradványa. A sátor bejáratát elfedő ponyvát ugyanis elől föl lehetett csapni, két póznával kifesziteni és itt az ernyő árnyékában szerettek üldögélni. Ennek az ernyőnek emléke a tornác és oszlopai a régi póznák utódai.
