A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-25 / 43. szám

A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL Emlékezzünk a régiekről ’TO-wsraAry avsg*« Mtp* ■' BRASSÄI BÁCSI, AKI HATVAN NYELVEN BESZÉLT Csakúgy zsongott az Akadémia palotája, ami-! kor a nagytekintélyű tagok egy napon meghívást kaptak, hogy döntsenek Brassai Sámuel egytemi ta^ nár ur akadémiai taggá választása dolgában. Azzal mindegyikük tisztában volt, hogy “Brassai bácsi”, akit az egész ország ezen a néven becézett, nem ma­radhat ki a tagok sorából. Csak éppen azzal nem vol­tak tisztában, melyik szakosztály tisztelje meg ma­gát ezzel a választással. Brassai bácsi ugyanis 97 esztendős hosszú élete során sokmindennel foglal­kozott. Már tízéves korában segített az erdélyi utbiztos­­nak havi 15 ezüstforint gázsi fejében s ezenközben megtanulta alaposan a földméréstant. Unitárius pap­korában gyöngécske salláriumát azzal pótolta ki, hogy vaskereskedéssel foglalatoskodott (amit külön­ben hívei szörnyen rossz néven vettek tőle, ott is hagyta őket hamarosan). Első nagyobb irodalmi mü­ve egy “Bankismeret” cimü munka volt, amelyben igen értelmes közgazdásznak mutatkozott be. Ámde mindezeken túl is bámulatosan sokoldalú volt. Ifjú lé vita-kor áh an az egyik hitközség azért nem fogad­ta el papjának, mivelhogy a jelölt ur “egyszerű kla­viermeister”, tudniillok jól értett a zongorához s tanított is zongorázni, holott önmaga csak úgy ta­nulta meg ezt a nehéz mesterséget, hogy az asztalra krétával rajzolta fel a billentyűzetet — igazi zon­gorára ugyanis nem volt pénze — s ezen a “hang­szeren” tanulta ki a zongorázás művészetét. Melles­leg holta napjáig szívesen hegedült és gordonkázott is. Ez azonban mind csak amolyan mellékes foglal­kozása volt. Igazi tehetsége páratlan nyelvérzéke volt. Tizenkét éves korában beszélt magyarul, néme­tül, latinul és görögül, s ugyanakkor már javában tanulta a francia és az angol nyelvet is. Ez azonban még csak a kezdet kezdete volt. Ő maga vallotta be, hogy egy-egy nyelv elsajátítására neki elegendő egy félesztendő s ilyenformán aztán fel is vitte hosszú élete folyamán hatvanig azoknak a nyelveknek a szá­mát, amelyeken beszélni és jórészben Írni is tudott. Mindezek után, amikor végre hetvenkét éves kó­lában tanárrá nevezték ki a kolozsvári egyetemre, a matematikai tanszékre szólt a megbízatása. S ami­kor aztán 84 éves korában nyugdíjba küldték, úgy játszotta ki a miniszter könyörtelenségét, hogy mint magántanár továbbra is megtartotta az előadásait, csak éppen nem matematikából, hanem — szanszkrit nyelvészetből. Mindezzel csak egészen kis részét emlegettük fel mindannak a tudományágnak, amelyekben Brassai bácsi otthonos volt, s amelyeket nemcsak mint dillet­­táns kedvelt, hanem amelyeket tanított is, sőt köny­veket is irt róluk. Mert az élő és holt nyelveken, meg a matematikán kívül tanított ő biológiát, botanikát, nemzetgazdaságtant, sőt filozófiát is s például ezen a téren egészen alapvető és eredeti magyar bölcse­leti rendszert dolgozott ki. Tanított algebrát, fizi­kát, mechanikát, optikát, kémiát, metafizikát, logi­kát, etikát, jogbölcseletet, indogermán és héber nyel­vészetet is. Csoda-e hát, ha ezek után a nagybölcsesságü akadémikusok igazán zavarban voltak, hová, minő tudomány címkéje alá könyveljék is el ezt a sokol­dalú embert. Mind e tömegnyi tudás birtokosa soha életében nem járt rendszeresen iskolába, aminek roppant sze­génységén kívül volt még egy fontos oka és pedig az, hogy a magántanulóként önmagát művelő gyere­ket semmiképpen nem lehetett rábírni, hogy a törté­nelmet úgy, ahqgy azt a középiskolákban tanították, elsajátítsa. Az anyagiakkal ez a mindhalálig agglegény-em­ber nem sokat törődött s főként nem ismerte a taka­rékosságot. Könyveit a szótárak és a lexikonok kivé­telével mindig szétajándékozgatta; szegény fiukat támogatott, neveltetett, kosztjukat fizette. S nagy gavallér létére sokat költött a társaságbeli hölgyek­nek küldendő virágokra s másfajta ajándékokra is. Egy dologban azonban zsugori tudott lenni: az ide­jére. Nem is tanult volna meg annyi mindenfélét s nem is Írhatta volna meg tömegnyi munkáját, ha az időbeosztásában nem lett volna roppantul pedáns. Kiszámította, hogyha naponta csak egy negyed­órát tölt öltözködéssel, akkor az évenként 90 órát, ötven év alatt 180 napot tesz ki. Minélfogva le kell egyszerűsítenie a ruházkodását. Erre aztán kigon­dolt valami olyan nyakigláb overall-félét, amely egy­ben volt kabát, nadrág, harisnya és mellény is. Mint minden lángeszű embert, őt is elfogta a nyugtalan helyváltoztatás folytonos kényszere. Min­dig útban volt, néha a legsemmitmondóbb ürügyek címén is. így például, ha hire jött annak, hogy Bu­dapesten ilyen vagy olyan világhírű művész lép fél, Néhány érdekes apróság a királyi “mesterség" nehézségeiből Amikor Fülöp spanyol trónörökös a 17. századiban hazafelé tartott ifjú feleségé­vel, “Ausztriai Annával”, a I franciaországi Lyon kapujá­ban a város polgármestere várta és megajándékozta tisztelete jeléül egy tucat fi­nom selyemharisnyával. A trónörökös udvarmestere azonban szigorúan összerán­colta szemöldökét az ajándék láttára. “Polgármester ur — mondta szigorúan — jegyez­ze meg magának, hogy a le­endő spanyol királynőnek nincsenek lábai.” Ausztráliai Anna később feljegyezte nap­lójában, hogy rémületében azt hitte, a “barbár” spanyo­lok levágják királynőjük lá­bát. Az udvarmester termé­szetesen csak azt akarta je­lezni, hogy a leendő király­nő lábairól nem eshet nyil­vános említés . KIRÁLYNŐI LÁBAK Néhány évszázadi telt el azóta és a mai királynők lá­bai — sőt egész testi megje­lenésük — kiemelkedtek ab­ból a sejtelmes atomszférából amely valamikor körülvette őket. Hogy mást ne említ­sünk, a mai divat" folytán a királynő lábai milliók számá­ra épugy láthatók, mint bár­mely más földi halandóé. E megjegyzéseket Erzsé­bet angol királynő és férje, Fülöp herceg amerikai láto­gatásával kapcsolatban bo­csátjuk előre. A királyi oár látogatása természetesen Amerikában nagy esemény, s a királynő megjelenése bősé­ges elemezés tárgya az újsá­gokban. Köztudott dolog, hogy mielőtt Londonból elin­dult az amerikai útra, a ki­rálynő a lábai miatt aggó- i dott legjobban. “Némelyik | napon — mondta — 12 órát I leszek kénytelen a lábamon állni. Milyen cipőt viselhe­tek?” A KIRÁLYNŐ RUHATÁRA A királynő cipőit az ameri­kai útra vagy féltucat cipész tervezte orvosok segítségével. Az orvosok nem tanácsolják, hogy a királynő megerőltető látogatása során kivágott, könnyű cipőket viseljen, mert azok nem adnak tartást a Iá bának. A közönség viszont, és azok, akiknek kötelessége gondoskodni a királynő elő­nyös megjelenéséről, nem akarják, hogy ormótlan cipő­ket viseljen, amelyek egész­ségesek. A cipökérdés azonban csak elenyészően kis részlet azok­ból a problémákból, amelyek­kel egy királynő szembenta­­lálja magát, főleg ha külföl­dön utazik. A királyi csoport­hoz 31 személy tartozik, — orvos, titkár, szobalány, uti­­marsal, beszédiró, stb. A ki­rálynő minden mozdulatát na­gyitó üveg alatt figyeli a kö­zönség és a legkisebb hiba kritika tárgya lehet. Múlt nyáron például a londoni saj­tó rosszalóan jegyezte meg, hogy a királynő az ascoti ló­verseny pályán “megtörölte verejtékező homlokát.” A ki­rálynő akkor már órákig ült a tűző napfényben a páholy­ban, de egy királynőnek ál­lítólag nem illik verejtékez­nie. NEHÉZ MESTERSÉG . . . Erzsébet királynő véletle­nül jó királyi “kiképzést” ka­pott. Még fiatal kislány volt, amikor nagybátyja, a mai 1 windsori herceg lemondott az angol trónról és Erzsébet lett a trónörökös. A király­nőt tehát gyermekkora óta készítették elő feladatára és igy a kötelességtudás szinte veleszületett tulajdonság. A mai uralkodók azonban a nyil­vánosság előtt élnek, nem úgy mint elődeik, és ez olyan fáradalmakkal jár, amiről a közönségnek kevés sejtelme van. Például a koronázás ün­nepségen Erzsébet teljesítmé­nyét “atlétikusnak”, atlétá­hoz méltónak tekintik. Haj­naltól késő éjszakáig kellett a nyilvánosság tüzében álla­nia, az idő nagyrészében ne­héz palástban éf.egy koroná­val a fején, ai^y egymaga 40 fontnál nehezebb. — A közönség nem méltá­nyolja, hogy ez milyen nehéz mesterség — mondta egyszer a királynő magánúton bizal­masainak. —• Ebben a mes­terségben az a legnehezebb, hogy az ember állandóan ki­rakatban él. A “mesterség” fokozottan nehéz, ha a királynő külföl­dön van, és Erzsébet sokat utazik. Amerikai utján a ki­rálynőnek percekre beosztott utiprogramja van és minden megjelenése a nyilvánosság előtt egy “produkció”, ame­lyet tervezni kell. NŐI PROBLÉMÁK ... A királynő például reggel egy sajtókonferenciát tart, délelőtt nyilvános felvonulás­ban vesz részt, délben ebéden jelenik meg, délután hivata­-1 • . ♦ t A j « los látogatásokat tesz és este egy bálon vagy partyn kell megjelenni. A menetrend az öHözésre percre kiszámított időt ad neki. “A menetrendet a férfiak tervezik — jegyez­te meg nemrég a királynő — és elfelejtik, hogy asszony vagyok. Az öltözködésre ugyanannyi időt adnak ne­kem, mint az apámnak ad­tak.” A királynő mintegy 50 ru­hát hozott magával Ameri­kába és valamennyire szük­sége lesz, noha a látogatás csak 8 napos. “Az amerikai nők jól öltöznek és nagyon megnézik más nők ruháit” — mondta a kirlynő a szabónő­jének. A “ruhatárhoz” hozzá­tartozik még néhány nyak­lánc, gyűrű és karperec, ame­lyek közül sok történelmi ér­tékű ereklye, azonkívül egy kis könnyű gyémánt korona, amelyet a királynő esténkint visel hivatalos események al­kalmával. A hallgatólagos szabály a királynő öltözteté­sében az, högy megjelenésé­nek “királyinak, de nem fel­tűnőnek” kell lennie. A HÁZIASSZONY Amit kevesen sejtenek: a királynő, noha egy birodalom jelképes feje, egyben házi­asszony is. Az udvarmester és a palotai alkalmazottak egész serege mellett a ház­tartás végső felelősége még­is az ö vállán nyugszik. Gyermekeinek neveltetése is komoly felelőség. Az ő dönté­se volt például, hogy a 8 éves Charles herceget, a trónörö­köst nyilvános iskolába Íras­sák. (Ebben állítólag a férje befolyásolta, az udvari kö­rök rosszalása dacára.) A királynő “utitársa” Ame­rikában Selwyn Lloyd kül­ügyminiszter, akinek köte­lessége gondoskodni arról, hogy a királynő nyilvános nyilatkozatai megegyezzenek a kormány érdekeivel. Nyil­vános megjelenések előtt ő “javasolja”, hogy a királynő milyen nyilatkozatokat te­gyen, de egyébként a háttér­ben kell maradnia. Noha a királynő valójában “alkal­akkor Brassai bácsi, mint veszekedett zenebarát, nyomban vonatra ült, hogy meghallgassa. Egy ilyen utjánál esett meg aztán vele, hogy hire kerekedett az egyik külföldi énekesnőnek, mint aki úgy énekel, akárcsak az egykor világhírű olasz primadonna, Catalani asszony. A művésznő Pesten is fellépett. De ezt már csak meg kell hallgatnia, gondolta magában Brassai. Vonatra ült s éppen jó­kor érkezett, hogy a hangverseny kezdetére beérkez­zék a Vigadóba. Ám alig hallgatott meg egy-két tak­tust a művésznő előadásából, máris felkelt, kiment a pályaudvarra s a legközelebbi vonattal hazautazott Kolozsvárra. — Elég volt tiz taktust végighallgatnom. Nyom­ban tisztában voltam vele, hogy ez az derék művész­nő még csak nyomába sem léphet Catalaninak, — magyarázgatta másnap kolozsvári barátainak, ami­kor azok csodálkoztak, hogy újra otthon látják őt. A zene volt életének igazi egyetlen nagy szerel­me és szenvedélye. Már a kilencvenhetedik életévét taposta, amikor súlyosan megbetegedett és végre rá­szánta magát, hogy kórházba vonul. Itt kereste őt fel Hubay Jenő, akinek édesapja Brassai bácsi ifjú­korának komponistája volt. S a haldokló öreg tudós megértette azt, hogy Hubay Jenő muzsikálta át a másvilágra. Hubay Jenő hegedűjének édes hangja mellett hunyta le örök pihenőre fáradt szempilláit ez a magyar lángész. Élet a vasfüggöny mögött PANASZOK VÉG NÉLKÜL A budapesti Népakarat levelesládájából: A minap tornacipőt akartam vásárolni. A Lenin körút 122-ben a Sportboltiban is jártam. Hátul a pult­nál nem kaptam megfelelőt, indultam kifelé az üzlet­ből. Mielőtt az ajtóhoz értem, mosolygó középkorú férfi — feltehetően az üzletvezető — szólított meg igen előzékenyen: — Mit nem sikerült vásárolni? Válaszom után hosszasan keresgélt. Végül saj­nálkozva közölte, valóban nincs sötét színben a kí­vánt méret. Hozzátette még: “A szomszédos cipő­boltban, a mozi mellett biztosan tetszik kapni.” Jóleső érzéssel léptem ki az üzletből. Ez a ritkán tapasztalt udvariasság hosszú órákra jókedvre han­golt. Arra gondoltam: Hát vannak üzletek és eláru­sítók a vevők kedvéért is? (Nemcsak fordítva? . . .) Aznap este leejtettem a szemüvegemet. Szeren­csére csak a kerete tört el. Másnap bevittem a 4-es számú OFO-TÉRT-fiókba. Az üzletben nagy tömeg várakozott. Egy néni éppen reklamál. Átnyújt egy szemüve­get. Az elárusitónő — fiatal, csinos teremtés — kiok­tató hangon közli vele: — Ez kérem nem százmazhat tőlünk, mert si­ma üveg, nekünk csak domború üvegünk van. Percek alatt kiderül, hogy az eladónak igaza van. Csupán egy szépséghiba csúfítja el az igazságot: az üveget, miután felvették érte a negyven forintot, el­felejtették átcserélni. Rámkerül a sor. Kissé szorongva átnyújtom a töröttkeretü szemüveget. Egyhetes határidő. Fize­tek. (Csak négy forint — gondolom elégedetten.) Egy hét múlva újabb tömeg. Hosszú, türelmetlen várakozás után, szemüvegem birtokában, boldogan hagyom el az üzletet. Másnap olvasni akarok. Előveszem a szemüve­get: kiesik belőle az üveg. Újra eltörtem volna? Szó sincs róla. Minden rendben van, csak éppen — elfe­lejtették megragasztani. HONG KONG ;— A kínai kormány jelentését, hogy az északi országrészekben a téli vetést elpusz­títással fenyegeti a szörnyű szárazság, itt úgy ma­gyarázzák, hogy ez a jelentés nem más mint propa­ganda. Minthogy a parasztság nem teljesiti a meg­parancsolt beszolgáltatásokat, a kormány már jóelő­­re alibit akar igazolni: ahelyett, hogy a parasztság ellenállását beismerné, a pusztító szárazságra fog hivatkozni. Ilyenek a kommunista propaganda utjai. mázott ja” a kormánynak és az alkotmány értelmében an­nak utasításait kell követnie, formailag a külügyminiszter az “alattvalója.” Erzsébet királynő őszinte érdeklődéssel jött Ameriká­ba és őszinte érdeklődést vál­tott ki. Érdeklődése Amerika iránt egyaránt az államfőé és asszonyé. “Úgy érzem ma­gam — mondta — mintha rokoni látogatóba jöttem vol­na.” CSALADJAINAK JÖVŐJE MEGÉR-E HAVI 25 DOLLÁRT? Ha családjának biztonsága volna veszé­lyeztetve, sokkal több pénzt fizetne en­nél ! Most, anélkül, hogy egyetlen centbe kerülne, sokkal nagyobb biztonságot “vehet”, egész egyszerűen azzal, hogy minden fizetési napon Society-n.cl taka­rékoskodik. Csakis cn tudja, hogy mennyit tehet félre. Egy dolog azonban biztos, — me­lyet hat generáció óta minden Society takarékbetétes bizonyít. Ahogyan nö­veli betétjét, úgy nézhet az egész család bizalommal egy biztonságosabb, boldo­gabb jövő elé. FOR SAVINGS IN THE CITY OF CLEVELAND MEMBER- FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORPORATION A királynő utazik

Next

/
Oldalképek
Tartalom