A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-05 / 14. szám

2-IK OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkeszti,>ég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: ágy évre ___;______________$6.00 Fél évre__________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year___________:_____.$6.00 Half Year_________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office ol Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. ' HAZUDNAK ÉS ZSAROLNAK Azt mondják a kommunisták itt és az óhazában, hogy az uj vámrendelet azért vált szükségessé és ha­laszthatatlanná, mert sokan visszaéltek az '‘ellenfor­radalmi lázadás” után kihirdetett vámmentességgel és óriási mennyiségű élelmiszereket küldtek óhazai rokonaiknak és barátaiknak, például némelyek több száz fent kávét, kakaót és teát. Bár nem voltunk jelen a iszeretetcsomagok fel­bontásánál Budapesten, szemükbe mondjuk a hazu­goknak, hogy hazudnak és erről további vitának nin­csen helye. Mert már Hitler megmondta ugyan, hogy egy hazugságnak, hogy hitele legyen, nagynak kell lenni, de ezt nem szabad úgy értelmezni, 'hogy be le­lhet adni az embereknek olyan nagy1 hazugságot is, mint a Tátra, a Mátra és a Fátra együttvéve. Ha ebben a hegymagasságu hazugságban egy porszemnyi igazság lenne, az orvosláshoz nem lenne szükség csodagyógyszerre, egy tabletta aszipirin megtette volna: Elég lett volna a küldhető mennyi­ségeket megszabni. Világos, hogy ha meg akarják akadályozni száz font kávé küldését, akkor nem szükséges egy font kávéra oly1 magas vámot kivetni, amit a szegény óhazai rokon vagy barát nőm tud megfizetni. Mi átlátunk — mindenki átlát — a nagy hazug­ságon. De ez csak a fele, az ártalmatlanabb fele a históriának. Csúnya zsarolás az, amit ezzel a hazug­sággal leplezni akarnak. A zsarolás abban áll, hogy miután a vámrendelettel úgyszólván lehetetlenné tették az óhazában leginkább nélkülözött élelmisze­rek küldését, arra akarják kényszeríteni az amerikai magyarokat, hogy az állítólag vámmentes IKKA cso­magokat rendeljék meg — dollár befizetéssel. Akár­mennyit! Ha az amerikai rokon kemény dollárokat fizet, ők nem törődnek a mennyiséggel. Illetőleg de­hogyis nem törődnek; törődnek, de éppen ellenkező­leg, arra törekszenek, hogy minél több IKKA csomag rendelést és minél több kemény dollárt kaparinthas­sanak meg. Miért korlátozzák, példának okáért, a kávé küldését csomagban és miért nem korlátozzák kávé rendelését IKKA utján? Azért, mert nagy a különbség. Olyan nagy a különbség, mint a dollár és forint közt. Dollárra, dollárok ezreire és tízezreire nem az­ért van szüksége a Kádár kormánynak, hogy a nél­külöző magyar nép nyomorán valamelyest segíteni tudjon, hanem azért, hogy megolajozhassa a kom­munista hazugságpropaganda hadiszekerének ten­gelyeit. Azért, hogy a mi pénzünkön miellenünk iz­gathasson. Ehhez kéri Kádár János az amerikai ma­gyarság szives támogatását. A mi válaszunk egy kemény NEM! A SZENTFÖLD MÚLTJA Az a terület, amit ima nagy általánossággal “kö­zel keletnek” nevezünk, és főleg az egykori Palesztina területe, az emberi kultúra egyik nagy bölcsője volt. Három nagy vallás született ezen a területen — ke­resztény, zsidó és mohamedán — és az emberi faj­nak Írott történelme itt kezdődik. Emberek már él­tek régebben is a világnak más részein, de nem vol­tak eléggé fejlettek, hogy feljegyzéseket vezessenek ügyeikről. De ez a föld, amelyet “Szentföldnek” is nevezünk, sajátos módon a történelem kezdete óta a legtöbbet vitatott föld volt és a legtöbb vér folyt érte. Az emberi civilizáció gócai ma már máshol van­nak, nem a közelekeleten, de nem tudjuk elfelejteni, hogy mai civilizációnk alapiát itt rakták le. Itt tudott az ember először Írni, vagyis gondolatait 'lerögzíteni,, itt alakult ki az “állam”, mint a nemzet közjogi kife­jezésének gondolata, az építészet, képzőművészet, csillagászat, orvostudomány első alappilléreit itt rak­ták le. A Szentföldnek hosszú története van és, sajnos, nagyon véres. Tragikus, hogy az ember, aki itt esz­mélt leghamarabb! öntudatra, képességeit nemcsak saját fajának boldogitására, hanem pusztítására használta. Ma, amikor a Szentföld ismét puskaporos hordó lett, emlékezzünk rá, hány meghódítója volt: egyiptomiak, asszírok, babilonok, perzsák, görögök, rómaiak, törökök és angolok. A Szentföld mindig nagy eszmények csatatere volt. Vér és kultúra keve­redik ezen a területen, melyet körül leng a múlt szel-A világ leggyorsabb tengeralattjárója, az angol flotta szolgálatában Áprilisi tréfa Régi meggyökeresedett ha­­nyomány, hogy április elsején megtréfálják egymást az em­berek. Honnan származik ez a szokás, kevesen tudják. Van­nak, akik az áprilisi szeszé­lyes, bolondos időjárásnak tu­lajdonítják, de az “április bo­londjának.” van állítólagos tör­ténelmi alapja is. Háromszáz évvel ezelőtt Henrik francia király idejé­ben az udvari bolond tréfálta meg a fényes társaságot. Áp­rilis elsején egy nagy bálon viszkető- s tüsszenteport szórt szét a fényes teremben. Ter­mészetesen óriási riadalom támadt. A királyi testőrség kapitánya maga vette kezébe az ügyet és, előkelő urakról lé­vén szó, a legtapintatosabban folytatta le a nyomozást. A gyanú az udvari bolondra há­rult, aki rögtön bevallotta, hogy ő volt a tettes. Halálbün­tetéssel sújtottak volna bárki mást, aki az udvari bálon ha­sonlót merészelt volna elkö­vetni, de hát a bolondnak min­dent szabad és igy az udvari mulattató büntetlenül úszta meg az ügyet. És azóta járatják mindenki­vel az év negyedik hónapjá­nak elsején “április bolond­ját”. A világ leghíresebb áprilisi tréfáját a napóleoni háborúk idejében Londonban követték el. A tréfa értelmi szerzője egy abban az időben ismert hírlapíró, Theodore Hook volt. ő maga is megírta ennek a hires április elsejének törté­netét, évekkel később, egyik novellájában. Theodore Hook március vé­­gefelé fogadott háziasszonyá­val, hogy a Bemer streeti kis házat, ahol lakott, világhíres­sé fogja tenni. Április elsején nagyobb tömeg fogja körül­venni a házat, mint amennyi London legnagyobb színházá­ba befér. Az idős hölgy tartot­ta a fogadást. Theodore Hook március utol só hetét levélírással töltötte. Többezer levelet küldött szét Londonban. Irt egyszerű pol­gárembereknek, akikkel levél­ben közölte, hogy április else­jén egy dúsgazdag öreg ban­kár vagyonát fogják köztük szétosztani. Irt Canterbury ér­sekének, hogy a Bemer St.-en meghalt valaki és vagyonát jótékony célra hagyta. Jöjjön el az érsek ur, sőt értesítse London többi előkelő egyházi férfiát is. A főbiróság elnöke is kapott «irvelet, úgyszintén néhány neves ploitikus, ma­­gasrangu katona, sok állami tisztviselő, több neves iró, szí­nész és festő. Már napokkal a fontos dá­tum előtt óriási izgalom vett erőt a városon. Mert akik ezt a meghívót megkapták, azon­nal értesítették barátaikat, is­merőseiket, akik mind kiván­csiak lettek a nagy eseményre. Elkövetkezett április elseje. Már kora hajnalban óriási tö­meg állta körül a kis házat. Déltájban érkeztek meg a po­litikusok és a többi előkelősé­gek. Diszes egyenruhákban magasrangu katonatisztek si­sakjai villogtak. Fürge újság­írók ott járkáltak a tömegben, kezükben ceruzával és papír­ral, jegyezgetve, mintha vala­melyik nagy társadalmi ese­ményen lennének jelen. A ko­ra délutáni órákban már oly nagy volt a tömeg, hogy külön rendőri készültséget kellett ki­vezényelni a rend fenntartá­sára. Megérkezett még valaki, akit nem is várt Hook és aki­nek nem is mert volna levelet küldeni: a yorki herceg. Theodore Hook és társai egy szomszédos lakásból néz­ték a felvonulást és várták az eseményeket. Ilyen tömegre ők nem számítottak. De a so­kaság sem gondolt arra, hogy egy jókedvű férfi ennyi em­bert tudjon rászedni. Amikor megtudták, hogy csak tréfa volt az egész, kövekkel zúzták be a Berner utcai ház ablakait, betörték az ajtókat és csak a rendőrség erélyes fellépésének volt köszönhető, hogy nem rombolták össze a lakás be­rendezését is. Másnap a lapok felháboro­dottan irtak az áprilisi tréfá­ról, Hook azonban megnyerte a fogadást; háza körül való­ban annyi ember tolongott, mint amennyit a legnagyobb londoni sziház sem lett volna képes befogadni. Kit szeretnek? Németország nyugati olda­lán körkérdést intéztek ezrek­hez, szeretik-e az országban állomásozó külföldi katoná­kat. Minden tizedik felelet úgy hangzott, hogy ezek csak za­vart csinálnak és jó lenne, ha minél előbb hazautaznának. Mégis, mely katonákat sze­retik aránylag legjobban? A szavazás eredménye ez volt: 1. Belga. 2. Angol. 3. Fran­cia. >és utolsó: Amerikai. Légi katasztrófák A Csendes tenger felett le­zuhant egy hatalmas katonai személyszállító repülőgép, 67 utasa — mind katona — a ten­gerbe füllt. A hét legjobb vicce... Egy magyar falu termelő­­szövetkezete f e n n á 1 lásának ötödik évfordulóját ünnepli. Az egyik szövetkezeti tag fel­díszíti az emelvényt és azon elhelyezi Kádár és Kruscsev képét is. Mikor ezt észreveszi a szövetkezet elnöke, mérge­sen rákiabál: — Mit csinálsz, te szeren­csétlen? Vedd le azonnal an­nak a gazembernek a képét! Mire a paraszt megszólal: — Melyikét ? . . . A Jó Pásztor Verses Krónikája GYÁSZOS SORS Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ GYÁSZOS SORSA van most minden kicsi népnek, akik a muszkasors árnyékában élnek. De vaj’ mért rendelték az égi hatalmak, hogy legrosszabb sorsa legyen a magyarnak? Nincs értéke többé vagyonnak, életnek, mert sohsem tudhatják, hogy mire ébrednek? Meghal a művészet és a szegény múzsa: ez is, az is Moszkva vasszekerét huzza. Kis embermagzatok, jövő reménységi: saját fészkükben kell reszketni és félni. De egyben közös már minden nemzet elve: fel kell készülni a közös védelemre. MIKOR A NAPSZEKÉR felér delelőre, lefelé tart útja, tudjuk már előre. A muszkagőg túl már büszke delelőjén, megkezdi hát útját pályája lejtőjén. Az orosz síkságok, az orosz hegységek, lassan az ébredés láztüzében égnek. Árnyékosak rég már az orosz távolok s uj széltől borzongnak az orosz folyamok. Ezért indult meg a véres offenziva, de a magyar szívbe uj jelszó van irva: “Megünnepeljük majd győzelmünk szent napját s vérmezőkről megtért gyermekeink apját!” lerne. Azt 'kívánjuk, bárha a múlt szelleme már nyu­govóra térne és a véres viszályokat, az eszmények és érdekek összecsapását a megértés váltaná fel. ILYEN VOLT PEKING - REGEN Takács Zoltán egyetemi tanár 1936-ban tanul­mányúton volt a Távolkeleten. A következőkben szá­molt be pekingi élményeiről. Tangku kikötője előtt mérföldnyire sárga a ten­ger. A hajó kerülővel jut be a kikötőbe. A partok közt ki- és beúszó hajók különösen hatnak, mert a mólók feltöltődése következtében sokszor nem látszik kö­rülöttük a viz. A korareggeli napfényben már mesz­­sziről látszottak a tájképre annyira jellemző okker­sárga, négyszögletes, lapostetejü vályogházak. Épp­oly egyszerűek és igénytelenek ezek, mint a többiek, Törökországtól kezdve, Indián át mindenütt. Mikor elhagytam Tangku kikötőjét, nagy lapály tárult elém. Teljesen szárazföldi kép, amely eszembe juttatta a mi magyar pusztánkat. A Nagy-Ázsia ke­leti határterületét jellemző akácok, fűzfák és nyár­fák összhangjába nagyszerűen illettek a bambuszli­getek. A fűz Kinában nem ugyanaz a fajta, mint nálunk. Ágai mélyen lecsüngnek, és úgy repkednek a szélben, mint a mi szomorufüzeinké, de a lombo­zata ritkább. Amint a vonat közelebb vitt a régi fővároshoz, uj képek jelentkeztek. A nyugtára hajló Nap sárga fényében feltűntek a távoli kék hegyek halvány árny­képei. Egymagában is mély benyomást keltő tájkép. Előterükben azonban más árnyak jelentek meg az aranyporos levegőben: épületek körvonalai. Legel­sőnek a várostól délre, az “Ég templomáénak kúpos fedele. Azután a város falainak négyszögletes ka­puépületei és más nehéz tetők, egyelőre bizonytala­nul, mint lusta tömegek a napsugártól átszőtt köny­­nyü ködben. Megérkezésem után két riksát fogadtam: egyet a magam, egyet pedig poggyászaim számára. Mikor a külső faltól a belsőhöz érkeztünk, a kuli hátra­fordult, és szolgálatrakészen mosolyogva figyelmez­tetett: “The Borbidden City”. A “Tiltott város”, mely csak a császárok és udvarok számára épült. Való­ban a tiltott város volt a kaputornyok és a sarok­csarnokok sárgamázas cserépfedeleivel. A pekingi császári palota épülettömege lenyű­göző hatású. Elrendezése a négy világtájat jelképe­zi. Az épületek fedelének aranysárga máza is jelké­pes. A sárga ugyanis a császári hatalom színe, mely úgy árasztotta el valamikor a kínaiak tartományát, mint a közeli Góbi-sivatag porfelhője. Északról jött, akárcsak amaz. Első éjszakámat nem Pekingben, hanem a váro­son kívül, Pamacsangban töltöttem, néhai kedves ba­rátom, Szabó Géza kiváló magyar műgyűjtőnek, a budapesti Keletázsiai Muzeum lelkes mecénnásának vendégszerető házában. Egy régi stílusban épült uj kinai palotában lakott, amely eredetileg a “magán­­háborúkat” viselő egyik tábornoké volt. Gépkocsi­ján vitt ki a városból az északnyugati kapun át, majd egy darabig a tatárváros fala mellett, hol szénhordó tevék himbálódzó sorai haladtak el mellettünk las­sú léptekben. Jó kócosak voltak, éppen vedlett a bő­rük. Szépnek ugyan nem szépek ezek a kitűnő álla­tok, de megnyerők és méltóságteljesek. Épületóriások, por és tevék. Ezek voltak első pekingi benyomásaim. Képzeljünk magunk elé egy mesébe illő épüle­teket magábazáró óriási négyszöget. Ez a város szi­ve. A falak közé zárt épülettömb: a császári palota. A palotát körülvevő falnak négy kapuja van. Délen, keleten, nyugaton és északon egy-egy. Azért emlí­tem elsőnek a délit, mert minden fontos kinai épület főbejárata ebben az irányban nyílik. A császárváros körül — ugyancsak négyszöget leiró falak közt — terül el a tatárváros, amelyben egykor a hóditó mandzsuk ivadékai laktak. A tatár­­várostól délre a valamivel-szélesebb, de rövidebb ki­nai város szintén négyszögalaku. A kinai város déli falának közepén kapu nyílik, a Yung Ting Men. In­nét nyílegyenest vezet az ut északra, egész Pekin­­gen keresztül, az északi falig. A főutcák mindenütt párhuzamosak ezzel az úttal, vagy függélyesen ke­resztezik. Egyszóval az egész városban, sehol máshol nem látható mértékben kifejezésre jut az ősrégi gon­dolat, amely isteni erőt lát a mindenségben és jelké­pében, a négy égtájban. Tanulmányaimat legtöbbnyire azokban a csar­nokokban folytattam ,melyek a Palota délnyugati részén emelkednek, a négyszögü falon belül. Össze­foglaló nevük Wu Ying Tien — a “Fegyveres Hősies­ség Csarnoka.” Előttük folyik a Csin Sui Ho, az “ Aranyi olyóviz.” Lankás ut vezet fel a kapuhoz, keletről is, nyu­gatról is. A kapu tágas nyílásában asztalok és szé­kek állnak. A látogató itt leülhet teázni. E kapuk mögött a következő udvar északi felén sorakoznak egymás mögé a T‘ai Ho Tien, a “Leg­felsőbb Összhang Csarnoka”, a Csüng Ho Tien, a “Középső Összhang Csarnoka” és a Pao Ho Tien, a “Gondviselő Összhang Csarnoka.” Ezek a pekingi Palota legfelségesebb építményei .Köztük is a leg­csodálatosabb a T’ai Ho Tien. Itt fogadta a császár az udvar szerencsekivánatait újév napján, meg a téli napforduló, saját születésnapja, a győzelmi hírek tudtuladása és más nagy események alkalmából.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom