A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-11 / 2. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: £gy évre _______________$6.00 One Year _______________$6.00 Fél évre _________________$3.50 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FEGYVER ÉS LEFEGYVERZÉS Sajátos módon, manapság a világban párhuza­mosán halad a fegyverek fejlesztése és a lefegyver­zésre irányuló erőfeszítés. Amíg a UN külön (bizottsága erről tárgyal, és Bulganin erről levelezik Eisenhower elnökkel, hirt kapunk arról, hogy 5000 mérföldes röptávolságu ra­kéta, amelyet a “végső fegyvernek” neveznek, — mert nine ellene védekezés —, közel áll a megvaló­suláshoz. Úgy az oroszok, mint a nyugati szövetsége­sek erősen dolgoznak rajta és pillanatnyilag mi előbb­re vagyunk a versenyben, de ebben sohasem lehetünk teljesen biztosak. Szerintünk a lefegyverzés kérdése a visszájáról van megfogva. Abból indulunk ki, hogy egyetlen nép sem szeret fegyverkezni, Kivéve, ha hóditó becsvágyai vannak veszélyeztetve érzi magát. De ha ez a két eset fennáll, akkor sohasem lehet hatásos lefegyverzési tervet létesíteni. A szabályokat mindig ki lehet ját­szani, titokban fegyverkezni, mint Németország ese­tében történt a huszas és harmincas években. Az atombomba korában még könnyebb titokban fegy­verkezni. A probléma nem a fegyverkezés megakadályo­zása, hanem az okok megszüntetése, amelyek a fegy­verkezést szükségessé teszik. Ennélfogva az erőfeszí­tésnek az okok megszüntetésére kell irányulnia. Saj­nos azonban, tekintettel a nemzetközi kommunizmus cselszövő jellegére, ez a feladat semmivel sem kisebb, mint a lefegyverzés. De legalább a helyes irányba történjék az erőfeszítés és ne fecséreljük erőfeszité­­seinket céltalanul. ÉHES SZÁJAK A világ népessége rohamlépésben nő, főleg Ázsiában. A termelés egyelőre nem tud lépést tarta­ni a szaporulattal. A primitiv népek nem tudnak gon­doskodni magukról. Miközben milliószámra hoznak világra uj élőlényeket, saját maguknak sincs elegen­dő betevő falatjuk. Ha Amerika nem gondoskodna róluk időről-időre, milliók vesznének éhen. Kínában évről-évre éhínség pusztít, milliókat döntve sírba. Indiáiban ugyancsak milliók éheznek és százezrek halnak éhen. Nehru minden igyekezete, hogy születés szabályozást vezessen be, kudarccal jái't. Vörös Kina sem tudta elérni ezt. Évszázadok alatt beleidegződött a népbe a hagyományos gondo­lat, hogy “a nagy család” az, amire büszke lehet. Az hogy a gyerekek éheztek, hogy néha egész életükben nem laktak jól, “a sors akarata”, melybe bele kell nyugodni, vélték ezek a primitiv, tudatlan emberek. A kommunisták által annyit gyalázott “kapita­lista” nemzetek kezdték meg a tudományos kutató munkát a tömegélelmezés érdekében. A tengerekben levő különféle növények ezreit vették isorra, inig rá­bukkantak egy algára, amely proteinben dús és mely­nek tápértéke felér a hússal. Kellő kezelés után ez a tengeri növény Ízletes étellé alakítható át. Japánban már nagyban gyártják és forgalomba is hozták a sze­gényebb népréteg körében. Kína, csendben, leutá­nozta az eljárást. India amerikai módszer alapján folytatja a kísérleteket. Valamikor az ősidőkben a tenger volt a bölcsője minden élőlénynek, az embernek is. Most ismét a tenger sietett a segitségünkre . . . “NE BÁNTSD A MAGYART” A váradi réten fiuk labdáz­tak. Török fiuk, magyar fiuk együtt labdáztak, mert akko­riban olyan világ volt Magyar­­országon, hogy a törökök pa­rancsoltak itt. A váradi vár­ban Ali basa volt az ur. A vá­­•radi és környékbeli magyarok mind az ő adófizetői voltak. A labdázás végével hazafelé mentek a fiuk. A törökök fel a várba, ahol laktak. A ma­gyarok házai, mint eresz alatt a fecske-fészkek, a vár tövé­ben húzódtak meg. A vár tövében történt, hogy Ali basa egyik fia, a tizenkét esztendős Ahmed afölött való bosszúságában, hogy a labdá­­zásban a magyarok győztek, összekapott a legjobb labda ütővel, Miskával, a csizmadia fiával. Miska erősebb is volt, meg bátrabb is volt Ahmednél, az­ért egy darabig csendesen tűr­te a török fiú szidalmait. Csak akkor hagyta el a bé­­ketürése, amikor a török ba­sa fia a magyarokat kezdte szidalmazni. — A magyarok mind gyáva kutyák, — kiáltotta a török fiú. — Elhallgass, mert torkod­ra forrasztom a szót! — felelt Miska. — De bizony gyáva kutyák vágytok mind! — ismételte Ahmed. Miskának se kellett több. Mindjárt földhöz vágta a török fiút, aztán jól megagya­­•bugyálta. VANNAK KÖZTÜK KOMMUNISTÁK? A Kilmer táborban nem múlik el nap anélkül, hogy egyik vagy másik menekült fel ne ismerne egy kommunistát vagy ávost. Minden ilyen esetben a Be­vándorlási Hivatal azonnal kihallgatja a vádlót és s vádlottat, úgyszintén tanukat, és most azt jelenti, hogy eddig még egyetlenegy esetben sem találtak bi­zonyítékot a tábor bármely lakója ellen. A Beván­dorlási Hivatal rámutat arra, hogy a menekültek kö­zül soknak idegei fel vannak dúlva, sok köztük való­sággal hisztérikus, rémlátó. Egy esetben sem látott a Bevándorlási Hivatal okot arra, hogy szabadság­­harcos menekültet visszakiildjön oda, ahonnan jött —- azokhoz, akik ellen fegyverrel harcolt vagy akik elől élete kockáztatásával menekült. Zádor Ervin magyar viziplólóbajnok (lennt) megse­besült, amikor az oroszok az olimpiászon rúgni, ver­ni kezdték 4:0 vereségük után. A Jó Pásztor Verses Krónikája MIT HOZHAT AZ UJESZTENDŐ? Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmúlt már az uj év, amire úgy vártunk, de csak a távolban ködlik eszmevárunk. Hol a békegalamb, csőrében zöld ággal? Rég elvesztve útját, viharok közt szárnyal. Hol van a reménység, hol van a szabadság? Rabláncát csörgeti most is a magyarság. Hogy küzdnek meg éhhel, hideggel és faggyal, .ni lesz rabláncával, mi lesz a magyarral? Hol a Szabad Világ szabad akaratja? Moszkva prédájaként mindenki elhagyja . . . ? Ezeréves nemzet . . . ezeréves ország, s ime a vörösök gazul elkobozzák. Ó-évünk lezárult: uj lépett nyomába, s megrémülve láttuk, hogy véres a lába. faj, nem igy képzeltük, jaj, nem igy kívántuk, habár ábrázatját már előbb is láttuk. De mégsem sejtettük akkor még eíőre, hogy vérben fürdik meg az uj esztendőre. Jönnek az uj hírek éterhullám szárnyán: messze-messze van még a magyar szivárvány. 3ok-sok magyar élet halódva, szétszórva: ki lesz a magyarnak végre gondozója? Mert hiába irom rímbe a borzalmat, könnyes versem nem nyújt igazi oltalmat. ö-évnek múlásán kezdetén az újnak: véres kétségeink százszor felujulnak. Mert bár életünkbe hág az uj esztendő, nem sejtjük, mit takar benne a jövendő? Mi lesz a magyarral s útját hogyan rója, a magyar viharvert hányatott hajója? Hol a csendes sziget? Hol; virul a remény, s elérjük-e sorsunk viharvert tengerén? . . . Gond az uzsorásunk . . . Halál a bankárunk: feltámadásra vagy temetésre várunk? Halálra, életre nyerünk-e alkalmat? — Fönt a Szent Magasság lezárt ajkkal hallgat . Ahmed sírva, jajgatva fu­tott a vár felé, Miska pedig csendesen hazafelé ballagott. — Szegény Miska! — mond­ták a magyar fiuk, utána te­kintve. — Néked is befelleg­zett. Bizonyosan kétfelé vágat a basa, hogy a legkedvesebb fiát megbántottad! De megijedt ám otthon az öreg csizmadia is, amikor Mis­kának a cselekedetét meghal­lotta. Kérges, öreg kezét resz­ketve tette fia fejére. Megál­dotta Miskát és igy szólott hozzá: — Fiam, ott van egy vándor­tarisznya a sarokban. Azt akaszd a nyakadba, aztán menj, amerre a két szemed visz. Meg ne találjanak a ba­sa vitézei. Miska megfogadta apja ta­nácsát. Mire az este leszállóit volna a váradi tornyok felé, Miska már messzire járt a puszta­ságban. A váradi tornyok kö­zül már csak a legmagasab­bat látta, amidőn visszanézett. Éjjel, egy bokorban meghú­zódva hallotta a pusztaságban a török katonák kiáltozását, akik az ő üldözésére indultak. Csattogtak a lovak patkói, zö­rögtek a fegyverek, Miska pe­dig mindig csak azt hajtogat­ta magában: — Vájjon nem történt-e bán­­tódása szegény öreg édes­apámnak? Aztán mikor megvirradt, újra neki indult a pusztaság­nak. Meg sem állott addig, mig Debrecenbe nem ért. Éppen vásár volt Debrecenben. A csizmadiák sátrakban árulták a csizmát. Megszólított egy jó­képű öreg mestert, akinek a haja, arca, bajusza, meg a szeme hasonlított az édesap­jáéhoz. Annak bizalmasan el­mondta a történetét. Az öreg debreceni csizmadia a vállára ütött Miskának! — Derék fjj^vagy! Jól tet­ted, hogy nem engedted bán­tani a magyart. És magához vette Miskát inasnak. ifi Sok esztendő múlott el ez­után. Miska már szakállas, ba­juszos legény lgtt, kitanulta a csizmadiaságot. Egyszer megszólítja a mes­tere : — Ejnye, Miska fiam, mire való már az, hogy annyit né­zegeted magad a kútnak a tükrében? Nem való az férfi emberhez. Miska elszégyelte magát: — Megvallom, májszter ur, hogy miért nézegetem maga­mat a kút vizében. Azt nézem, nézegetem, hogy hasonlitok-e még ahoz a régi Miskához, aki a váradi réten labdázott? — Ahá, ihát Váradra ké­szülsz? — kiáltott fel az öreg mester. Elmehetsz, fiam, nyu­godtan Váradra. Senkisem fog téged ott megismerni, még ta­lán az édesapád sem. Hát csak eredj, fiam! így is történt. Miska elment Debrecenből, még pedig a leg­közelebbi vásár napján. Ott őgyelgett, nézelődött Váradon a vásári sokadalom­­ban, a csizmadiák sátrai kö­zött. Kereste mindenfelé az apját. Egyszer csak lát egy öreg megrokkant vállu ősz embert görnyedezni egy tucat csizma terhe alatt. A csizmák rúdra voltak akasztva, az ember pe­dig már nagyon öreg, fáradt ember volt. Miska nyomban odaugrott: — Majd én segítek, bátyáim A vállára kapta a rudat a csiz­mákkal és az öreg ember tető­től talpig végignézte: — Ha a fiam élne, — mor­mogta, — éppen ilyen . volna, mint te vagy. Miska, aki már előbb felis­merte az öregben az apját, csendesen mondta: — Meglehet, hogy én va­gyok a fia . . . Az öreg ember nem szólt, csak boldogján rámosolygott Miskára. DEMOKRATA KONGRESSZUS A múlt héten összeült az uj, 85-ik kongresszus és első feladata volt a megszervezkedés, ami azt je­lenti, hogy a képviselőházban és a szenátusiban szava­zás utján döntik el, hogy melyik párt tagjai legye­nek az egyes bizottságok elnökei és többségi tagjai — demokraták vagy republikánusok? A kongresszus képviselőházában nem volt két­ség, hogy a demokratáknak jutnak a legfontosabb tisztségek: a képviselőház elnöki tisztje és a bizott­ságokban az elnöki állás és a tagság többsége, mert­­hiszen a novemberi választáson a demokraták nagy többségre tettek szert. Rayburn képviselőt immár nyolcadszor megválasztották a képviselőház elnöké­nek és megkezdődött a bizottsági elnöki megválasz­tások kiosztása is. Más volt a helyzet a szenátusban. Ott mindösz­­sze egy a demokraták többsége. Ha egy demokrata a republikánusok oldalára áll, a republikánusoknak jutnak a bizottsági elnöki tisztségek — McCarthy, Jenner és a többiek újra hatalomra jutnak. TITOKZATOS LAUSCHE Nagy volt ez a veszély, mert Frank J. Lausche ohioi demokrata szenátor a választási kampány so­rán úgy nyilatkozott, hogy ha Eisenhower lesz az uj elnök, ő még megfontolja, hogy ha szenátus meg­szervezésénél egyik vagy másik oldalra áll-e. A sze­nátusban ezért a szavazást feszült izgalom előzte meg. Egy embernek, Frank J. Lauschenek szavaza­tától függött, hogy a republikánus elnököt, annak főleg külpolitikáját és kinevezési jogát ellenőrző sze­nátus baráti vagy ellenzéki vezetés alatt lesz-e az el­következő két évben. v Akik respektálják Lausche sokszor hangozta­tott, már-már közmondásossá vált függetlenségét, abban bizakodnak, hogy a republikánusok javára fog­ja billanteni a mérleget. A demokraták rettegtek a gondolattól, hogy Lausche cserbenhagyja őket. De Lausche nem hagyta cserben a pártját, de­mokrata szenátor kollégáit. A demokrata vezetés mel­lett szavazott. A megkönnyebbülés sóhaja morajlott végig a szenátus üléstermén. KÉT-PÁRT-KORMÁNYZÁS A kongresszus mindkét házában tehát a demok­rata párt lesz hangadó, de lojális ellenzék lesz, kü­lönösen külpolitikai kérdésekben; háború és béke életbevágó problémáinak megoldásánál együtt fog működni az elnökkel, aki az alkotmány szerint el­sősorban felelős a kűlpoíitika irányításáért. A szenátus megszervezésének volt még egy drá­­jj mai epizódja. Neely 82 éves westvirginiai demokrata szenátor, aki csipőtöréssel kórházban feküdt, hord­ágyon vitték be az ülésterembe, majd, miután szava­zatát leadta, visszavitték a kórházba. Az uj kongresszus első, legsürgősebb feladata lesz az állásfoglalás az elnök javaslata dolgába?1, hogy felhatalmazást adjanak neki gazdasági segi> ség nyújtására és esetleges fegyveres beavatkozásra a Közel-Keleten, hogy meghiúsíthassuk a szovjet be­törését az olajban gazdag arab világba. A magyarokkal rokon északi népeknél érdekes szokások fűződnek a halott kultuszához. Az osztjá­­koknál és voguloknál az özvegyen maradt nő nyirfa­­héjból, fából és bőrből bábut készít, amely az elhuny­tat ábrázolja. Hat hónapon át minden nap odaülteti az asztalhoz a főhelyre, étellel, itallal kínálja és min­dig magával hordja. A bábu ruhájának és ékszerének olyannak kell lennie,. aminőt az elhunyt férje viselt életében. A jakutok .a kun sirszobrok kezdetleges válto­zataképpen a halott emlékére alakját híven utánzó fabábut faragnak, melyet díszes helyen állítanak fel a szobában: a száját zsírral megkenegetik és húst tesznek elébe. A sámán a halottas állványára emberi alaknak megfelelően kifaragott deszkát állít, melynek törzs­része madárformáju. A temetéskor a halottal együtt a bábot is szánra helyezik és bőrbe kötözve otthagy­ják a sir mellett. A bábnak a halotti kultuszban már a régi Egyip­tomiban is szerepe jutott. A régi egyiptomiak ugyan­is fából, mészkőből és gránitból, de leginkább zöld vagy kék zománccal bevont égetett aranyból halotti nahát, úgynevezett sebti-t készítettek, amely a mú­mia hü mása volt. Testét bepólyázták, két karját a mellén keresztbe tették. Válláról zsákot lógattak le gab ona be foga dás ára. A sebti-t a mumia-sirba temették a halottal együtt, mert a néphit szerint a sebti munkálta meg a halott helyett az alvilági földet. Ha a tivornya elfaj­zott, a csapongó jókedv csöndesebb mederbe terelése végett fekete koporsót vittek körül a felnőttek között. A vásott gyermeknek pedig halotti Ibabát, sebti-t ad­tak játékszerül, hogy az fékezze meg túláradó jóked­vét. Szerkesztőé^ és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 __________________53____________________________ ÉSZAKI rokonnépek különös HALOTTI SZOKÁSAI

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom