A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-01 / 9. szám

Á JŐ PÁSfcl Ott S’jK oldal Vasvármegye változatos sorsa a magyar honfoglalás idején Legkeletibb része a Nagy Károly alapította né­met-frank birodalomnak az a terület volt, melyet ma Vasvármegye foglal el. Ezen a területen egész a Rábáig az úgynevezett Avarok Pusztái terültek el; az egykor félelmetes törzs, megfogyva, Nagy Ká­roly adófizetőjévé vált. A 9-ik század első felében Privina szláv herceget uralta a mostani vármegye délkeleti része, de ő is adófizetője volt a német csá­szároknak. A 9-ik század második felében Pannó­nia és Karintia hercege Arnulf lett, aki a szomszéd szlávokkal már kezdettől fogva sem volt jó viszony­ban. Fejedelmük, Szva topluk 884-ben 12 napon át pusztította tartományait, azonban visszavonultában hadát a pannonok megtámadták s közülök sokat a Rába vizébe szorítottak. A magyarok előnyomulásának hírére Károly né­met császár békét kötött Szvatoplukkal, majd is­mételt harcok után 894. év őszén már a magyar hadak Szvatopluk fiaival. Ez évben már a magyar hadak dúlták Pannóniát, mindazáltal rövid beütéseken kí­vül komolyabb veszély nem fenyegette Arnulf birto­kait. A közbejött bolgár háború következtében (895.) a magyar kalandozó csapatok 896-ban látogattak el ismét Pannóniába, melynek védelmét Arnulf Bras­­lavra bízta. Anonymus tanúsága szerint, Árpád a Csepel-szigetről megindulván seregével, azt 3 részre osztotta, öcsöb és Őse vezérlete alatt az egyik sereg Veszprém elfoglalása után egész Vasvárig nyomult előre, még a római korból fennmaradt várat hévé­vé. A sereg azonban innen csakhamar visszafordult, Árpád pedig a Szt.-Márton hegyén átvonulva, a Rá­ba és Rábcza vidékének elfoglalása Után egész Kő­szegig nyomult előre. A krónikák és hagyományok előadását nem ellenőrizhetjük, tény azonban az, hogy a keleti frank őrgrófság 897—898-ban dőlt meg vég­­kép, mikor a magyarok Pettaut is elfoglalták. A kalandozások korából Vasvármegyét érdeklő emlék nem maradt reánk. A Rába termékeny völ­gye csakhamar oda vonzotta a betelepülőket, akik, miután a Pannóniában fennmaradt egyes falvakban levő keresztényekkel legelőször érintkeztek, a ke­resztény hitet és vele a nyugati civilizációt első sor­ban tanulták megismerni.. A sikertelen kalandozások után a magyar nép elsősorban saját védelmére fordította figyelmét. Ezen célra igen előnyös volt Vasvármegye földrajzi fek­vése. Nyugaton a Lapincs folyó alkotja százados ha­tárát az országnak, északról az északnyugat felé át­vonuló hegylánc a III. Ottó alapította Ostmark felől jövő támadások ellen volt hivatva védelmül szolgál-) ni. A Lapincs folyót környező erdős-völgyes domb-­­vidék egész a Mura mentéig húzódik le, melyet csak egy helyen szakit meg a Rába folyó völgye. E folyó 80 mérföld hosszúságban két részre osztja a várme­gyét s völgye a stájer határtól mindjobban kiszélese­dik. Körmendtől egész Sopronmegyéig, másfelől a Marczal-csatornáig a kis Magyarsikság nyúlványai ágaznak be, Körmendnél a Rába völgyét a régi Pan­nónia országutja keresztezi. Különösen alkalmas volt ez a hadmenetekre, melyeken át betelepülő őseink észak és nyugat ellen egyaránt mint támadók és vé­dők léphettek fel. Mely törzsekből származó családok telepedtek le Vasvármegye területére, nem tudjuk; csak gyanít­hatjuk azon nemzetségekből, melyeknek a vármegye területén levő birtokairól reánk maradt legrégibb oklevelek megemlékeznek. Ezek közül többen Szent István királysága idejében bevándorolt külföldi lo­vagoktól származnak. A Pese és a Nádasd nemzet­ségek a legelsők, melyekről a fennmaradó oklevelek megemlékeznek, majd a Geregen Osl, mely eredeti­leg sopronmegyei; a Lörente, Haraszt, Herény nem­zetségek szerepelnek a tatárjárást megelőző időkben, a Búzád, Hahold, Győr, Héder, Hermann, Jáák nem­zetségek pedig, a hagyományok szerint, betelepült idegenektől származnak. A település és térítés munkája közepeit a ma­gyarok ismételtén betörtek Németország határszéli részeibe, mire III. Ottó német császár, babdenbergi Lipót határgróf segélyével, nemcsak, hogy vissza­foglalta az elveszített határokat, hanem Sopron be­vétele után Szombathelyt is elfoglalta. Ottó császár azonban Géza fejedelem fiának (a későbbi Szent István királynak) Gizella bajor her­cegnővel kötött házassága alkalmával, miután Hen­rik bajor herceggel viszálykodásban élt, nehogy két tűz közé szoruljon, az elfoglalt határszéli részeket visszaadta, Szombathelyt pedig több más várossal Gizella hercegnőnek adta nászajándékul. A letelepü­lő magyarok az itt talált szláv-avar várakat közjavak gyanánt foglalták el, azokat a törzsfőnök által kor­mányozták, mig körülöttük a törzshöz tartozó csalá­dok telepedtek le; igy a területi felosztás központ­jai természetszerűleg a várak voltak. Siet a vasfüggöny mögött Ohio állam fegyintézetében, Columbusban 53 rab önként jelentkezett, hogy rák-oltást kapjanak. Kísérleti célokból történt ez, hogy az orvosok lássák, mint tud az emberi szervezet védekezni a rák ellen. Nem lángelme—csak jó emlékező tehetsége van Néhány érdekes részlet a televíziós programok legújabb hőseiről Amerikának egy uj ideálja | van: az úgynevezett televíziós “quizz programok” hősei, kik bámulatos tudásról tesznek tanúságot és hatalmas össze­geket nyernek. Egy statiszti­kai szemle kimutatta, hogy ezek az uj hősök népszerűbbek mint a. baseball játékosok — vagy filmsztárok. Charles Van Dórén például, egy 30 éves fia­tal professzor többszáz házas­sági ajánlatot kapott és “nem a pénz miatt”, amit eddig ő nyert. Vincent Price filmszí­nész, ekinek népszerűsége már hanyatlani kezdett, há­rom uj főszerepet fog játsza­ni filmen, mert egy műsoron bámulatos jártasságát árulta -el—e—festőművészeiben.— Joyce Brothers, egy csinos női pszychológus, akinek specia­litása a boxolás, komolyan la­tolgatja, hogy elfogadjon-e egy ajánlatot egy film elját­szására, miután a 64,000 dollá­ros program nyertese lett. VÁLTOZÁS AZ ÍZLÉSBEN . . . Az országban ma legalább egy tucat különféle quizz pro­gram van, amelyek népszerű­ségben felülmúlták az eddig legnépszerűbb televíziós mű­sorokat. Sikerük titka termé­szetesen elsősorban a játék láza: a közönség azonosítja magát a versenyzővel és vele együtt szurkol a nagydijért. De — mint a szakértők ki­kutatták — a közönség ízlé­sében is változás állt be. “Az okot nem tudjuk — mondja Dr. Hall McCann, a Columbia egyetem pszychológiai tanára — de a tény itt van előttünk. A közönség kezdi méltányolni a szellem emberét, és ez egész­séges tünet. Fiatal lányok már nemcsak atlétákért ra­jongnak, vagy filmsztárok­ért, hanem olyanokért is, kik­nek szellemi izmai vannak.” A MEMÓRIA MŰVÉSZEI ~ A közönség hajlandó a szel­lem uj hőseit “lángelmének” tekinteni. Semmi sem áll tá­volabb a valóságtól — mondja Dr. McCann. — Ezek az embe­rek rendkívüli érdeklődést tanúsítanak egy bízón yos tárgykörben, ami a hobbyjuk. Ilyen ember sok van. De ha véletlenül valamelyik rendkí­vüli emlékezőtehetséggel van megáldva, akkor jó jelölt vál­hat belőle valamelyik quizz programra. Az iyen programok hősei te­hát elsősorban a memória mű­vészei. De az érdekes az, hogy bár általában jó a memóriájuk csak az általuk választott tárgykörben mutatnak kivé­teles emlékezőtehetséget. Dr. McCann megvizsgált közülük tizet és azt találta, hogy álta­lános emlékezőtehetségük “át­lagos”. A nyerők még egy másik fontos kellékkel rendelkeznek: lélekjelenléttel. Tudjuk, hogy semmiféle képességünk nem működik oyan jól, ha nyomás alatt állunk. A sikeres ver­­senyzőknek tehát jó idegekkel is kell rendelkezniük. Igaz az is, hogy a televíziós progra­mok alapos próbának teszik ki őket, mielőtt a kamera elé ke­rülnek. CHARLES VAN DÓRÉN ESETE A televíziós versenyzők kö­zött kivételt képez Charles van Dórén, akinek nincs spe­ciális érdeklődési köre, hanem minden tárgykörben — base­­balltól kezdve a görög mito­lógiáig — egyforma jártas­ságot árul el. A többi verseny­zők egy maguk által választott tárgykör speciálistási, de Van Dórén nem válogat, minden tárgykörben vállalja a ver­senyt. ' Van Dórén esete csakugyan kivételes és figyelembe kell venni a családi háteret is. Az apja országosan ismert író és kritikus, az anyja régebben finomtollu költő és egy női magazin szerkesztője volt, a nagybátyja a filozófia pro­fesszora és általában az egész családnak régre visszamenő intellektuális múltja van. A fiatal Charles ebben a légkör­ben nőtt fel gyerekkora óta, Nobel díjas irók térdén ült és világhírű tudósokkal játszott szülei otthonában. Számára a a szellemnek ezek az óriási “csak egy csomó bácsi”,vol­tak. Sikerét általában “kíván­csiságának” t u 1 a j donitja. Charles gyermekkora óta “dühös olvasó” volt. Azt állít­ja, hogy egyszer a Bibliát egy week end során elejétől végleg elolvasta. (Azóta több­ször is elolvasta), “HASZONTALAN” ISMERETEK Nem m i n d erí kritikusnak van valami előnyös véleménye ezekről a televíziós hősökről. Azt mondják, hogy egy sereg “haszontalan ismeret” felhal­mozása az agyban nem szük­ségszerűen, vall kivételes ké­pességekre. Gyakran hivat­koznak Einsteinra, századunk legnagyobb természettudomá­nyi lángelméjére, akinek köz­tudottan rossz emlékezőtehet­sége volt. “Minek terheljem meg az agyamat olyasmivel, amit úgyis megnézhetek egy könyvben” — mondta gyak­ran Einstein.” —Valóban, .eltekintve az em­lékezőtehetség iránt érzett csodálattól, a nézőben kétség merülhet fel, hogy nagy szel­lemi képességekre vall-e az, hogy egy 70 éves néni 50 évre visszamenően emlékezik min­den baseball mérkőzés ered­ményére, egy bányász emléke­zetből tudja idézni a Biblia minden sorát vagy postahiva­talnok éjből tudja az amerikai polgárháború minden ütköze­tének dátumát. A valószínű­ség az, hogy érdeklődésük egyoldalú, gondolkodásuk, kö­vetkeztető képességük és kép­zeletük korlátozott. ÜDVÖS HATÁS De akárhogyan vélekednek az igényes bírálók a memória hőseiről, a szakértők üdvös­nek találják a hatást, amit ezek a műsorok a közönségben kiváltanak. Arra hivatkoznak, hogy a régi görögök, aki mai civilizációnk megalapítói vol­tak, egyformán fontosnak tar­tották a test és a szellem ápo­lását. “Ép testben ép lélek” — az ő jelszavuk volt. “Ép itt az ideje — mondja McCann pro­fesszor — hogy ez az ország megtanulja respektálni a szel­lemi teljesítményt.” így hát a televíziós quizz programok hosszú népszerű­ségre számíthatnak. Nem ta­gadható, hogy a nagy dijak — a lehetőség, hogy a ver­senyző meggazdagszik — sze­repet játszik népszerűségük­ben, de ugyanakkor helyes irányba terhelik a közízlést és ezért a közönség minden ré­tegének sorában helyeslésre találnak, VÉTKEZTÜNK! - MONDJÁK MOST A Népszabadság következő cikkéből megsejt­hetjük, hogyan érez ma a bűnbánó magyar kommu­nista, annak a Gerőnék tanítványa, aki a magyar nép irtására felkérte á barbár oroszokat. Mellét veri és megleckézteti önmagát és társait imigyen: “KOLDUSOK LETTÜNK” Ha valaki megkérdené, hogyan dolgozzék a kommunista, legelőször igy felelnénk neki: ‘szeré­nyen, egyszerűen”. Persze, jelszavak nem változtatják meg az em­bereket. Ezelőtt is beszéltünk mi szerénységről, még­is sokunkra ráillett Lenin kifejezése: a “kommunista gőg”. Sok funkcionárius öntelten és hatalmaskodóan viselkedett. A párttagok között mindig voltak sze­rény, emberséges emberek, s voltak könnyen meg­­kótyagosodek. Ha nem vigyázunk, egyikün'k-mási­­kunk ezután is rögtön elbizakodik, mihelyt valame­lyest csökkennek a nehézségek. Bizonyos, hogy ma a körülmények is szerény­ségre, egyszerűségre nevelik a kommunistákat. Sze­gényebb lett az ország, szegényebb lett a párt, szegé­nyebbek lettünk valamennyien. Sokkal kevesebb lesz a fizetett pártalkalmazott, a magasabb beosztá­súak fizetése pedig csökkenni fog. A pártszervek át­adták feleslegessé vált helyiségeiket és épületeiket a rászoruló, lakásnélküli családoknak. Nem lesz min­­den üzemben pártiroda sem. A pártmunka legna­gyobb részét munkaidő után, önként vállalt mozgal­mi feladatul végzik majd a kommunisták. A PÁRT NEM MINDENHATÓ A párttagok korábban felfuvalkodottan hirdet­ték, hogy “nálunk minden a párt, minden siker a párt érdeme”, örökre szakítsunk ezzel a nézettel! Társa­dalmunkban nem a párt az egyetlen hatóerő: ott van az államgépezet, ott vannak a szakszervezetek, az egyéb társadalmi szervezetek, s nem utolsósorban a munkástanácsok is. A párt csak akkor ér el ered­ményt, ha e szervezetekkel és tömegeikkel együtt dolgozik. Teljesen szükségtelen, hogy vállalja mind­ezek feladatait és felelősségét is! A munkástanács például hozhat olyan határt - zatokat, amelyek kötelezik az üzem minden munká­sát, de a pártszervezetnek éppen az az ereje, hogy parancsolgatás nélkül, meggyőzéssel,, felvilágosító munkával is mozgósithatja a dolgozókat. Természe­tesen ez csak altikor lehetséges, ha a párttagok most már nem hatalmi szóval felülről diktálnak, hanem a nép között élnek, megosztanak vele minden örömet és gondot s a nép nyelvén magyarázzák a munkásság igazát, vagyis, ha szerényen, egyszerűen dolgoznak. MÁSNAK IS LEHET IGAZA El kell vetnünk azt a felfogást is, hogy minden kommunistának mindig és mindenben igaza van. Rendületlenül valljuk ugyan a marxizmus-leniniz­­mus tanításait, de nem hisszük, hogy mindnyájan és mindenkor jól képviseljük és helyesen alkalmazzuk ezeket az igazságokat. A pártonkivüli dolgozók na­gyon sokszor többet és jobban látnak, mint egyik­másik kommunista vagy pártszerv. S ha valamiben nincs igazuk, akkor sem fölényeskedve, kioktató vagy letorkoló módon mondjuk meg ezt nekik, ha­nem türelmesen és barátian ,szerényen es egyszerűen. A cyprusi terroristák főhadiszállásán temérdek fegy­vert, valamint gumiálarcokat találtak az angolok. Emlékezzünk a regiekről |

Next

/
Oldalképek
Tartalom