A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 3. szám

8-HC OLDAL T ifi pTSTTOW Vizkereszt után 2. vasárnap / | EVANGÉLIUM / Szent János 2, 1—11 Azon időben harmadnapon menyegző lön a ga­­lilei Kánáfcan és ott vala Jézus anyja.- Meg volt pedig hiva Jézus is tanítványaival együtt a menyegzőre. És fogytán lévén a bor, mondá Jézus anyja neki: Nincs boruk . . . Feleié neki Jézus: Mi közöm ne­kem és neked, ó asszony? Még nem jött el az én j órám. Mondá az ö anyja a szolgának. Amit nektek mond, cselekedjetek. Vala pedig ott hat kőveclér el­helyezve a zsidók tisztulására, egyenkint két vagy három korsó tartalmú. Mondá nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És színig tölték azokat. És mondá nekik Jézus ismét: Merítsetek most s vigyé­tek a násznagynak. És elvivék. Amint pedig megiz­­lelte a násznagy a borrá vált vizet és nem tudta, hogy honíiét való az, de tudták a szolgák, akik a vizet me­rítették vala, előhivá a násznagy a vőlegényt s mon­dá neki: Minden ember először a jó bort adja és mi­után megittasodtak, akkor az' alábbvalót, te pedig mindeddig tartogattad a jó bort . . . Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában és nyilvá­nosságra hozá dicsőségét, és hívének őbenne tanítvá­nyai. SZENTBESZÉD Krisztus Urunkat egy alkalommal a kánai me­nyegzőn találjuk édesanyiával és tanitványaival együtt. Ez volt Krisztus Urunknak első nyilvános fellépése a világ előtt. Egy menyegzőn jelenik meg először, megjelenik pedig édesanyja és tanítványai társaságában, tehát ünnepélyesen, hogy nyomatéko­san és félreismerhetetlenül jelezze, hogy a földön a legszentebb intézmény és a legszebb kötelék a házas­ság, de éppen azért az szorul legjobban és leginkább az Isten kegyelmére és malasztjára. Nem tudjuk, hogy ki volt az a boldog pár, akik­nek a házasságát maga Krisztus áldotta meg, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Krisztus a házas­ságot valóban megáldotta és első csodájával kitün­tette. Ez reánk nézve a kánai menyegző nagy tanul­sága, ez az első krisztusi csoda nagy bizonyságtétele. A házassás: isteni intézmény és a házasságot ■"írisztus megáldotta . . . Manapság a házasság intéz­ménye körül bizonyos bűnös könnyelműség, káros felfogás kapott lábra és terjedt el az emberek kö­rött. Azt kezdték már terjesztgetni, hogy a házasság vsak holmi embert szerződés és azért azt nem is ke1’ okvetlenül a templomban megkötni, elég az úgyneve­zett “polgári” házasság, sőt mi több, az még jobb is, . nert hát abból könnyebb kibújni. Az ám, de hát amint a fegyelmen is csak kis rési kell ütni, azután magától is könnyen lazul az tovább éppen igy az emberek sem állottak meg a polgári há­zasságnál, hanem következett az elválások sora, kö­vetkezett az úgynevezett “próbaházasság”, a szabad szerelem hangoztatása. A huszadik század társadalma azzal, hogy a há­zasságtól, mint isteni intézménytől elfordult, és ar­ról letörölte a szentségi jelleget, alapjában megingat­ta a családot. A Vizkereszt utáni második vasárnapon tartotté az Egyház Jézus szentséges nevének ünnepét és Jé­zus éppen ezen a vasárnapon áldotta meg a házas­ságot. Jegyezzük meg: Krisztus Urunk Egyháza ez­zel arra tanít, hogy az a házasság számíthat manap­ság is Jézus áldására, amely házasságot Jézus széni nevében, vagyis Jézus tanítása és akarata szerin! kötnek meg. Mert Jézus nevén kivid nincs üdvösség sem a földön, sem az Égben. Adja Isten, hogy minder házasságot Isten nevében kössenek meg. William W. Mein 20 éves német bevándorló és Isolde Constantine volt cselédlány titokban megesküdtek, mert a fiú gazdag szülei ellenezték a házasságot. A fiú apja pert indított, hogy semmisítsék meg a há­zasságot azon a címen, hogy a Californiában élő fiú még nem nagykorú. Fagyott halat szállított ez a teherhajó, amelyet a nagy hidegben jeges zúzma­ra lepett be New York kikötőjében. 1 A nyomor, a bűn és a hit •Napnyugta volt és^ az esti szél lágyan lengette a magas pálma leveleit. Nagyon kelle­mesen: hat az esti hűvös szel­lő a napi tikkasztó hőség után. Azonban az éhségtől síny­lődő három kis játszó gyer­mek. két fiú és egy leányka, a rozoga kis szaknatetős kunyhó előtt nem érzi a kii­­lömbséget a levegőiben, mivel életűk csupa szenvedésből áll. A szűk udvar sarkában, mely csupán 4 lépés hosszú és épp olyan széles, guggol egy mo­­gorvaarcu férfi és foltoz egy pálmalevelekből készített ré­gi szemvédőt. Éppen az utol­só levelet szövi a védőbe és belekiált a kis kunyhóba: “Hé, asszony, ma nem lesz főzve? A gyermekek éhesek és várják a vacsorát, te meg nem törődsz velük?” E szavakra az ajtóban meg­jelent egy nagyon sovány, sá­padt arcú asszonyka, karján egy kis csecsemővel. Szemei kisírva, haja rendetlen, ruhá­ja elképzelhetetlenül szegény és azt mondja: “Mit főzzek én? Adjál ne-1 keni pénzt, hogy bevásárol- i hassak egy vacsorára valót, akkor főzök is tüstént”. Egy goromba arcütés, és a fiatal gyönge asszonyka hát­ratántorogva feljajdult. A kis csecsemő a karján feléb­redt és sírni kezdett. Az asz­­szony erre kis gyermekét a karjai közé fogva, sírva el­hagyta az udvart. A férje pe-Irta: Sister A. Beltiah. India dig a kunyhóba menve, nem szűnt meg az asszonyára ká­romkodni, mint egy eszeve­szett. Közben besötétedett. Sohi­dáni, a leányka, kis fiutest­­vérkéjével a kunyhóba lépett. Nyugtalanul ment ott az egyik sarokból a másikba, mig vég­re megfogta az apját ruhájá­nál és mondá: “Ai, jöjj!” A leányka különös viselke­dése menésre kényszeritette a vad, goromba embert. Szótla­nul haladt is leánya mellett. Sohidáni volt apja kedvence. ő mostan apját a falun ke­resztül messze, cukornád és kukorica földeken át vezette, mig végre egy embermagas­­ságu füvei benőtt helyre ér­keztek. Itt kissé beljebb men­ve, a leányka hirtelen megállt és apját figyelésre figyelmez­tette. Gyenge sirás hallatszott ki a nádból. A férfi egy kissé előrehajolt a hang után, az­után egy ugrással ott termett, kiáltva: “Bábu — gyerme­keim!” Retter-“tes látvány volt ez. : Homályos holdvilágnál a ma­­] gais fűben feküdt egy mezte­len csecsemő, föléje hajolva egy sakál vérszomjazó sze­mekkel. A csecsemő kezecs­kéin és lábain már láthatok voltak a ragadozó állat fo­gainak nyomai. Egy vad kiál­tással elragadta a férfi gyer­mekét a bestia elől. Néhány nap múlva ott ál­lott a sápadt asszony !kis gye-EDEN BUKÁSA vekével a Motiihár-i bíróság előtt, kihallgatás végett. Szemben pedig a tanuk: a fér­fi és Sohidáni, a 'leányka. Most be kellett vallania, hogy ő látta, midőn édesanyja a gyermekkel a földekre ment. Kihallgatás után a biróság, részvéttel volt a sápadt, za- ■ vart asszonnyal. Egy évi bőr- j tönbüntetést kapott csupán, | a halálnak szánt csecsemőjét is magával vihette a börtön­be. A börüönőrnek meg lett parancsolva, hogy az asszony­nak jó kosztot adjon. A férj­nek egy kellő foglalkozást ad­tak. A három gyermeket a missziónk fogadta be. Közben falukban kitört a kolera. A mi árváink közül is többen megbetegedtek. Saj­nos Sohidáni is. Az okos kis­leány súlyos helyzetét felfog­va, hamarosan, mig nem ké­ső, kérte a szent keresztséig felvételét. Mosolygó arcai és boldog szívvel fogadta a meg­újulást, utána azután be is hunyta csillogó szemeit örök­re. Egy év után \ a börtönből édesanyja kiszabadult. Soká­ig ült és sirdogált kis angyala sirhalma előtt . . . Midőn az anya kifáradt sí­rásától, hozzánk jött a misz­­sz iánkba és ott felvételt kért. Mindannyiszor későbben, ha én összetalálkoztam ezzel a szomorú arokifejezésü sötét­­szemű asszonykával, önkény­telenül mindig arra a szép sö­tét violasziwü virágra gon­doltam, amely a kelythében I hordja az Ur szenvedése ösz- i szes jeleit. “Sir a nemzet” — ezek a szavak kisérték az an­­;'ol sajtóban a hirt, hogy Anthony Eden miniszter- Jnök lemondott. . Személyi és nemzeti tragédia volt ez. Eden, Churchill tanítványa, egész életén át arra készült Jel, hogy az angol nemzet és birodalom sorsát fogja rányitani, 1955 májusában Churchill lemondása után ■élhoz ért és most, a szuezi katasztrófa megbuktatta. \ szuezi katasztrófa több billió dollár kárt okozott lemzetének és megdöntötte Anglia hatalmát a Kö­­sép-Keleten, ahonnan az angol iparnak nélkülözhe­­etlen olaj jön. Olyan veszteség érte Angliát, mint a izenhárom amerikai gyarmat elvesztése Lord North niniszterelnököt hibás politikája következtében. A szuezi inváziót Eden azzal a céllal indította meg, hogy megbuktassa Nassert, Egyiptom nagy­zási hóbortban szenvedő diktátorát. De kudarcot val­lott. Eisenhower és Bulganin együttes erővel meg­fordították a történelem és a sors kerekét, az ellen­séges egyiptomi diktátor győzött és az amerikai de­mokrácia legerősebb tengerentúli barátja porba hul­lott. Sir az angol nemzet és keserű panaszokat hal­lat. Azt mondják sokan, egyre többen odaát, hogy Amerika azért seprüzte ki Angliát az olajban gaz­­iag Közép-Keletről, hogy elfoglalja ott Anglia helyét. A királynő uj miniszterelnököt nevezett ki Ha­rold Macmillan eddigi külügyminiszter személyében. De az uj miniszterelnöknek csak a személye uj: az uj kormány és a konzervatív párt többsége, ame­lyet ez a kormány képvisel, továbbra is azon a néze­ten van, hogy Eden helyesen járt el, amikor megkí­sérelte a kótyagosfejü, zavart csináló egyiptomi kis Hitler megbuktatását. A jövő megmutatja, hogy ki csinált nagyobb hibát. THIS IS AMERICA!.. NEW YORK. — Felkere­sett bennünket szerkesztősé­günkben egy javakorbeli, sze­rény magyar munkásember, Tatay Károly, aki a győri va­gon és gépgyárban dolgozott mint vasesztergapad kezelő. Felmutatja személyazonos­sági igazloványt. Ezt a győ­ri rendőrség állította ki és úgy szól, hogy Tatay népel­lenes magatartás miatt na­ponta jelentkezni tartozik a rendőrségen ... Kilmer bői pár nap előtt ér­kezett New Yorkba, itt nem kellett a rendőrségen, mint gyanús és veszélyes egyén­iek, jelentkeznie, ellenben je­lentkezett az R. Hoe Co. gép­gyárban és mindjárt felvet­ték 2 dollár 56 cent órabér­rel. A száműzetés keserű ke­nyerét kellett megizlelnie, mert: This is America! Tatay, aki rövid ideig a kommunisták börtönében is ült, aktiv részt vett a forra­dalmi harcokban, aztán 70 kilométert gyalogolt, mig el­érte az osztrák határt és a szabad világot. Khmerben T. Woohy brooklyni ügyvéd vet­te vélőszárnyai alá, mindjárt elközvetitette a Hoe gyárhoz és annak magyarszármazásu foremanje Bakó János mind-J Zakkeus vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács, 19, 1—10 11 Azon időben: Jőve Jézus Jerikóba, és egy Zak­keus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag vala, kívánta látni Jézust, hogy ki ő; de nem láthatná a seregtől, mert .alacsony termetű vala. És előre fut­ván, felhága egy vad fügefára, hogy lássa őt; mert ott vala átmenendő. És midőn ama helyre jutott, fel­tekintvén Jézus, látá őt, és mondá neki: Zakkeus, sietve szállj le, mert ma a te házad­ban kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. Mikor ezt mindnyájan látták, zugolódának, mondván, hogy bűnös emberhez tért be. Megállván Zakkeus, monvá az Urnák: Uram, ime javaim felét a szegényeknek adom; és ha valamiben valakit meg­csaltam, négyannyit adok vissza. Mondá neki Jé­zus: ma lett üdvössége e háznak, mivelhogy ő is Áb­rahám fia; mert az ember fia azt jött keresni és üd­vözíteni, mi elveszett vala. SZENTBESZÉD Zakkeus vámszedő volt és mint ilyen sokakat megkárosított, bűnös módon szerezte vagyonát és ép­pen ezért, mikor Jézus bement ennek a bűnösnek a házába, megszólták Jézust, mert az emberek úgy gondolkoznak, hogy ki kivel barátkozik, olyan őmaga is. Ámde Jézus azért tért be Zakkeus házába, hogy megtérítse őt. Jézus ugyanis, amint bement a házba, tanítani kezdett. Zakkeus megtérésével üdvösséget szerzett önma­gának és háza népének, mert belátta azt, hogy a va­gyonnál, a földi jólétnél és örömöknél van drágább kincs és ez a mi halhatatlan lelkünk és ezt a halha­tatlan lelket földi dolgokért nem szabad áruba bo­csátani, gonosz cselekedeteinkkel nem szabad elvesz­teni, mert mint a szentirás mondja: “mit ér, ha az ember az egész világot is megnyeri, de lelkének kárát vallja?” . Jézus tanítása nem tiltja a földi vagyonszerzést, :ie szabályozza, mert ez kell az élet fenntartásához, lézus is, mikor a földön élt és tanitványaival járt­kelt, perselyök volt és ebből fedezték kiadásaikat. Jézus nem tiltja a földi mulatságokat, vidámságot, hiszen ö is ott volt tanitványaival a kánai menyeg­zőn. Élvezzük az élet örömeit, szórakozásait, de min­iig úgy, hogy azok élvezete által lelkünk ne*valljon kárt. Lelkünk drága kincs, mert az Isten képére van teremtve. A mi ősünk a mindenható Isten és az ő vég­telenül szerető szive adta meg a léleknek a létezés jo­gát. És hogy ezt a drága kincset, a mi lelkünket, el ne kótyavetyéljük, nemcsak arra kell törekednünk, hogy hosszú legyen a mi földi életünk, hanem hogy az az élet Krisztus tanítása szerinti élet legyen. ■ Az emberek életük meghosszabbítására vagyono­kat költenék, de hogy életük erényes, igazi keresz­tény élet legyen, azzal már keveset törődnek. Sajnál­ják azt a pár lépést megtenni, meb, a templomba ve­zet; sajnálják azt a küzdelmet, melyet a kisértések a test gonosz kívánságai és emberi gyengességeik el­len kell folytatni. Az ilyen emberen elmerülnek az anyagiakban, mint Zakkeus tette, földi erszényök talán teli van, de lelkűk kincsesládája üres. Mások felteszik magukban, hogy ezentúl becsü­letes életet fognak élni, de ez csak beváltatlan Ígéret marad életük végéig, amikor meg kell jelenniük Krisz­tus itélőszéke előtt. És akkor mi lesz? Egy festő lángban álló háznak festette le a poklot, melynek aj­tajára ez volt Írva: “Holnap.” Igen, a pokol csupa jószándékkal van kikövezve. Drága kincs a mi lel­künk. azért ne halasszuk az időt, hogy lelkűnkkel törődjünk. járt felismerte, hogy a gyár­­nagy ilyen emberre van szük­sége. HOL JOBB? NEW YORK. — Irving Po­tash kommunista vezér meg tudná mondani, ha kérdez nők hol jobb, a szabad Ameriká­ban vagy a félig vagy negyed­részben szabad kommunista Lengyelországban. Potash börtönben ült a kommunista összeesküvésben való részvé­tele miatt kiszabadulása után deportálás várta őt, a kény­­•szerdeportálás helyett az ön­kéntes távozást választotta s hazautazott s z ül ő f oldjéré, Lengyelországba. Ez két évvel ezelőtt volt, és most Bronxville, N. Y.-ban egy vendéglőben felismerték és tiltott visszatérés címén le­tartóztatták, szövetségi bíró elé állítják. Érdekes, hogy a felesége, amikor a letartóztatásról érte­sítették, hitetlenül rázta a fe­jét. “Az lehetetlen, mondta, biztosan tévedés van a dolog­ban, az én férjem Lengyelor­szágban van, a napokiban kap­tam tőle levelet ...” De a szövetségi bíró előtt Potash beismerte, hogy ő Potash. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom