A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-06-21 / 25. szám

Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács. 14, 16—24 Az időben egy ember nagy vacsorát szerze és sokakat meghiva. S elküldé. szolgáját a vacsora órá­jában megmondani a hivatalosoknak, hogy jöjjenek, mert már minden el van készítve. És kezdék magukat mindnyájan sorra mentegetni. Az első mondá neki: Földet vettem s ki kell mennem megnézni azt, kérlek, ments ki engem. Másik meg mondá: Öt iga ökröt vet­tem és megyek megpróbálni azokat; kérlek ments ki engemet. Másik ismét mondá: Feleséget vettem, azért nem mehetek. Hazamenvcn a szolga, jelenté urának mindezt. Erre megharagudván a házigazda, mondá a szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcái­ra s a koldusokat, bénákat, vakokat és sántákat hozd be ide. És mondá a szolga: Uram, megtörtént, amint parancsoltad, azonban még mindig van hely. Akkor mondá az ur a szolgájának: Menj ki az utakra és a sövényekhez és kényszeritsd bejönni a járókelőket, hogy megteljék házam. Mondom azonban nektek, hogy senki ama férfiak közül, akik hivatalosak voltak meg nem Ízleli az én vacsorámat. SZENTBESZÉD Nyolc napon keresztül fényes ünnepséget rendez az Egyház a tabernákulum csendjében rejtőzködő Krisztusnak. Erről zeng az ének, szentbeszédekben e szent titkot hirdetik a vallásos élet mélységeiben el­merülő és boldogságot találó lelkeknek; ezért öltözik virágos illatúra az oltár és száll az ég felé naponkint a kellemes illatú tömjénfüst. Valóban méltó, hogy ez az ünnep a katolikus lé­leknek boldogságos legyen, hiszen az Oltáriszentség a nap világosságunk egén. E fényes ünnepség között eszünkbe kell, hogy jusson az is, aki hivatalánál fogva elsőrangú szerepet tölt be az isteni titok létrejötténél épen úgy, mint a ki­szolgáltatásánál. Könnyen rájöhetünk arra, hogy ki­csoda ez. Nem más, mint a felszentelt pap, akinek oly nagy méltósága van, amely messze felülmúlja még az angyalokét is: a krisztusi szavakkal leparancsol­­latja az eget a földre és kezeiben tarthatja Azt, aki az ég és f öldnek hatalmas Ura és Istene. Mit mondjak a papi méltóság szentségéről en­­;lél többet? Tudja ezt nagyon jól a gonosz világ és ezért támadja olyan hevesen a papságot, mert érzi, _hpgy a papságon.ejtett tiszteletlensé' különös segítsé­get nyújt a hit legyöngitéséhez. Hiszen a pap és a szentmise, valamint «íz Oita­­riszentség közt szoros kapcsolat van. Nem lehet bán­­tani a papot, hogy egyszersmind ne ejtsünk csorbát özeken is és fordítva is mondható: nem vagyok igaz tisztelője, és kevésre becsülöm én az Oltáriszentséget, ha nem becsülöm meg méltókép a papi méltóságot, melynek köszönhetem azt. Milyen viselkedést tapasztalhatunk a papsággal szemben? Vannak közönyösek. Elismerik, hogy szükségük van papra a keresztelésnél, esketésnél és temetésnél. Vannak korlátolt értelműek, akik parancsolni akarnának a papnak. Mi fizetjük, a mi szolgánk le­gyen ! Nem gondolják meg, hogy a rendőrt, bírót, min­den állami hivatalnokot is ők fizetnek és mégsem pa­rancsolnak nekik, de ép az ellenkezője történik. Az ilyeneknek nem ártana megtanulni azt, hogy a pap csak az Istennek szolgája. Vannak gonoszok. Ezek nyílt ellenségek, min­denki észreveszi azt, hogy a gyűlölet hajtaja őket. Végül: az igazak csoportja. Ezek Isten szolgáját tekintik a papban és meleg szeretettel, ragaszkodás­­/gal veszik őt körül, mint legnagyobb jótevőjét lelkűk­nek. A hadgyakorlatokon helicopter vette át az öszvér szerepét. A London közelében fekvő Cowdray kastélyban ismét kisértetek járnak, Írják az angol lapok, nyilván, hogy turistákat vonzanak az ósdi épületbe. ŰRNAPJA M egyház harca az eretnekekkel Űrnapját, a Szentháromság vasárnapját követő csütörtö­kön üljük, azon a napon, ame­lyet az Utolsó Vacsora miatt szerettek az Eucharisztiának szentelni. A gondviselő isteni működésnek köszöni eredeti az Ur testének és vérének emlékünnepe is. A közismert történeti tény a következő. 1209-ben kapta először Bel­giumban, Montcornillonban B. Julianna, az ágostonrendi apá­ca, kinyilatkoztatását: “Ifjúsága idején mindany­­nyiszor, amikor Krisztus Szü­ze, Julianna belemélyedt az imádságba, Istennek nagy és csodálatos jelét látta. Megje­lent neki a hold, csodásán fénylett, de gömbölyű testé­ről egy darabka le volt törve. Miután hosszú időn át újra és újra szemlélte ezt a láto­mást, csodálkozott nagyon, mert, nem tudta, hogy* mit fe­­lentett”. Végre megkapta a magyarázatot: az Üdvözítő azt akarja, hogy szent testének 's [ vérének ünnepe legyen a Szentháromság ünnepét köve­tő csütörtökön. Juliannának nagyon sokáig kellett várnia. Csak huszon­egy év múlva mondta el lelki­atyjának látomását és csak harminchét év múlva ülték meg először az Űrnapot, 1246- ban, Lüttichben. Mikor Pan­taleon Jakab, lüttichi főszer­­pap IV. Orbán néven a Világ­egyház trónjára került (1261- 1264), megnyílt az ut, hogy az egész Egyházra nézve kö­telező ünnep legyen az Űrnap­ja. Orbán a sokáig habozott, hiába kérte őt a lüttichi püs­pök erre a lépésre. Éppen Or­­vietóban töltötte a nyári hó­napokat, amikor a szomszédos Bolsenaból nagy csoda hire érkezett; egy pap kezében Át­változáskor a Szentostya vé­­rezni kezdett. A véres korpo­­rálét 1264 junius 19-én meg­mutatták a pápának, aki erre augusztus 11-én elrendelte az egész Egyházban Űrnapja ün­nepét. Mivel azonban két hó­nappal ezután meghalt, a bul­lát nem tekintették kötelező­nek és csak V. Kelemen pápa rendelte el végleg 1312-ben az Űrnapja megülését. Eddig a közismert, történe­ti tények. Itt is meg kell ke­resnünk azonban a mélyebb okokat: miért éppen ekkor kezdődött ez a mozgalom ? 1209-ben kapta először Julian­na sokszor megismétlődő lá­tomását. Ebben az évben kez­dette el Montforti Simon gróf a véres háborút az albigens rémuralom ellen. Húsz évig tartott ez a háború. Az albi­­gensek a 12-13. század fordu­lóján a városok fölfelé törek­vő polgári elemét szervezik forradalmi utón; a píipökök hatalma alól akarnak minden­áron szabadulni. A főpapság abban a korban anyagias, él­vezi a gazdagságot. A kanono­kok éppen a 13. század elején abbahagyják a közös életet és külön házaikban élik nagy­úri életüket. És ekkor “uj eretnek hit lopta be magát lassan a sziklazugok, a föld­alatti tárnák útvesztőibe . . . A püspökök világi hivságok­­nak és a hatalomnak éltek. Hadat vezettek, földi javakat gyűjtöttek, fejedelmi pompá­val hivalkodtak. A szerzete­sek mint hozzáférhetetlen vá­rakba zárkóztak el monosot­­raikba. A templomok üresen álltak. A nyáj szerteszéledt... Az uj hit behálózta már egész Németországot, Frankföldet, Itáliát és eljutott a tengeren­túlra. Angliába is, de igazi fellegvára a Dél mosolygó, azúr- és aranyfényekben für­dő tartományaiban volt” — irta le a helyzetet “Magóg Fiai” cimti történeti regényé­ben Kálbd^íiklójj Nqs ezéka^Kretnek albin­­gensek és a velük rokon wal­­diak, Jézusról azt hitték, hogy csak látszat-teste volt. Ezt onnan tudjuk, hogy a meg térni szándékozóktól hitval­lást követelt az Egyház, “hogy Jézus igazi emberr anyától született igazi teste van . . . Szűz Máriától szüle­tett igazi születéssel: evett és ivott, aludt, fáradtan pihente ki az ut fáradalmait ...” — az Euvcharisztiáról pedig azt kellett vallaniok, “hogy a mi Urunk Jézus Krisztus igazi teste és igazi vére lesz az át­változás után a kenyér és a bor.” Ezért már a 12. században az eretnekek elleni szellemi harcban felhasználásra került az Eucharisztia. Szent Bernát igy győzte meg a szakadár pápával tartó aquitániai her­ceget: miután hiába prédikált neki, “szeme elé helyezte a félelmetes Ostyát, most már nem kérő, hanem fenyegető, lángbaborult arccal és lángoló szemekkel és igy sürgette fé­lelmetes szavakkal: Kértünk téged és te megvetettél min­ket. íme, eljött tehozzád a Szűznek Fia, ki az Egyháznak feje és ura . . .” A 13 század az Eucharisztia százada lett, és ezért figye­lemreméltó, hogy ünnepét Krisztus akkor kezdte sürget­ni, 1209-ben, mikor az ehili­­tett eretnekségek ellen a 20 éves hadjárat megkezdődött. 1209 azért is jelentős év, mert ekkor jelent meg III. Ince pápa előtt az a szikár, alacsony, szürkeruhás um­­briai parasztruhába öltözött férfi tizenkét társával együtt, hogy működéséhez elnyerje a pápa szóbeli engedélyét. Isten szegénykéje, Assisi szent Fe­renc támasztotta meg a pápa álmában a Laterán roskadozó falait és a. Poverello és rend­je lett az Eucharisztia kultu­szának fő terjesztője, a má­sik kolduló renddel, a domon­kos prédikáló testvérekkel együtt, kiknek legtudósabb, legnagyobb tagjára bízta még az ünnep kihirdetése előtt IV. Orbán pápa az uj ünnep misé­jének kidolgozását. Aquinói szent Tamás, a hit­tudós és költő, eleget is tett ennek a felszólításnak és mai napig az ő szövegeit használja az Egyház az Eucharisztia ünnepén. A Ka!. Aggitienhái hírei Junius 27-én üli az Egyház a Mindenkor Segítő Szűz Anya ünnepét. Miután a mi kegy­helyünk ezt a szép nevet vise­li, méltó, hogy mi is kivált­képen megünnepeljük. Amit meg is fogunk tenni junius 30-án, délután 3 órai kezdettel a Szent Erzsébet egyházköz­ség rendezésében. A’ rozsailiatos' júniusban szívesen keresünk fel lelkünk eszményeképének, a Minden­kor Segítő Szűz Anyánknak kegyhelyét. Bár földi életünk­ben nem láthatjuk meg őt, de mert nagyon szertnők és re­méljük is ezt elérni az örök­kévalóságban, azért már most iparkodunk külsőleg is meg­mutatni hozzá való szerete­­tünket, azért látogatjuk oly szívesen a tiszteletére szen­telt kegyhelyeket, azért ren­dezzük a Mindenkor Segítő Szűz Anya bucsunapját is, amelyre szeretettel hívjuk meg magyar testvéreinket kegyhelyünk buesunapjára. Autóbuszok a szokott idő­ben és helyen közlekedni fog­nak. Hogy a zarándokok nem­csak lelkileg, hanem testileg is fölüdülhessenek, arról az Aggmenházi Bizottság fárad­hatatlan tagjai gondoskodni fognak. Az újonnan felépített nagy hallban terített asztal vár rájuk. A Szt. Margit egyházköz­ség Oltáregylete és Rózsafü­zér Társulata Űrnapján 1 na­pos lelkigyakorlatot fog tar­tani a kegyhelyen. Jelentkez­ni lehet Krajnyák Andrásné­­nál: WA 1-3494. Modern harangjáték a szabadságharcosok emlékére STOCKHOLM, Saskatche­wan. — A múlt héten szerdán szentelték fel a reginai érsek által celebrált nagymise ke­retében a stockholmi Szent Erzsébet római katolikus tem­plom uj modern elektromos haragjátékát, felajánlva Is­tennek hálás megemlékezésül az október 23-án megindult magyar szabadságharc hősei­re és mártírjaira. Egyben megemlékeztek ar­ról, hogy 500 év előtt Kapisz­­trani Szent János — aki ke­reszttel a kezében segített ki­vívni a nándorfehérvári győ­zelmet — éppen október 23-án halt meg. Pünkösd után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 4, 18—24 Azon időben járván Jézus a galileai tenger mel­lett, láta két testvért: Simont, ki Péternek hivatik és testvérét, Andrást, amint 'hálót vetettek a tengerbe (mert halászok voltak). S mondá nekik: Jöjjetek utá­nam és emberek halászaivá teszlek titeket. Azok pe­dig mindjárt elhagyván hálóikat, követték Őt. Onnan tovább menyén, látott más két testvért: Jakabot, Be­­bedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hajóban aty­jukkal, Zebecleussal kötözgették hálóikat s hivá őket is. A.zok pedig mindjárt elhagyván hálójukat, köve­ték Őt. . . És körüljára Jézus egész Galileát, tanítván zsinagógáikban, hirdetvén az ország evangéliumát és meggyógyítván minden nyavalyát és minden beteg­séget a nép között. ! SZENTBESZÉD Galileában Jézus egy alkalommal a tibériási ten­ger mellett járt azért, hogy az apostolságra meghív­ja Pétert és Andrást, Jakabot és Jánost. A tenger partján észrevett az Ur két hajót: az epeikben volt Simon, aki Péternek hivatik, azaz kőszirtnek, szírt­­erős férfiúnak; a másikban volt Simon-Péternek fi­­testvére: András, ami görög szó és magyarul annyit jelent, hogy bátor, férfias és erős. Krisztus belépett az egyik hajóba, amely Péteré volt és onnan tanította az összesereglett népet, aztán megparancsolta Péternek, hogy vesse be hálóját a tengerbe, aki engedelmeskedett és oly sok halat fogott egyszerre, hogy a háló szakadozott és a halak bősége megtöltötte mind a két hajót. Itt hívta meg másodszor az Ur Pétert és Andrást apostolaivá, részint a csodála­tos halfogással, részint pedig szóval, mondván: Jöj­jetek utánam, én foglalkozásokat sokkal jobbra s magasztosabbra változtatom és emberek halászaivá teszlek titeket, hogy az embereket a világ romlottsá­gából kivonjátok és a mennyországnak megnyerjétek. Péter és András mindjárt elhagyták hálóikat és követték Jézust; elhagyták hajóikat, a házaikat, halá­szati foglalkozásukat, szolgáikat, szüleiket és roko­naikat, családbelieiket és minden egyebet Szent Pé­ternek Krisztushoz intézett eme szavai szerint: “íme, mi mindent elhagytunk és téged követtünk, mi lesz tehát most velünk?” _______________ Péter és András meghívása után Jézus egy kissé távolabb ment és látott két testvért: Jakabot, Zebe­­deus fiát s testvérét, Jánost, amint atyjukkal. Zebe- Ttertssai kötözgették hálóikat; ezeket is meghívta az Ur, akik részint Krisztus hivó szózata által, részint a csodálatos halfogás folytán, részint pedig társaiknak, Péternek és Andrásnak példája következtében felbuz­dulva követték Krisztust, elhagyván hálóikat és aty­jukat és mindenüket. Ez volt az apostolok második meghívása. Az apostolok ezen négyes fogatán emelkedünk fel az égbe; eme négy szögletkövön épült az első Egyház. Peter ugyanis példájával int minket, hogy Krisztus hivó szózatának engedelmeskedjünk; András példá­jával int minket, hogy a meghívásnak férfiasán ele­get tegyünk; Jakab arra int, hogy az ellenséget el kell ejteni; János pedig péld,át nyújt nekünk, hogy mind­ezek betöltésére gyakran esedezzünk a jó Isten ma­­lasztjáért. E négy apostol buzgósága szolgáljon nekünk pél­dául. Elválaszthatatlanul csatlakozzunk Krisztushoz s hagyjunk el mindent, ami a legfelségesebb Isten-em­berrel való összeköttetésünket megzavarná. Midőn ar­ról van szó, hogy Krisztushoz tartozik-e valaki, vagy Krisztus-ellenes, nyilvánosan adjuk jelét annak, hogy mi Krisztus hivei vagyunk, akiért, ha kell, minden­ről lemondunk s követjük Őt. Amerikai repülőgép kinai ágyutüzben A Hornet amerikai repülőgép-anyahajó gépei szokásos repülési gyakorlataikat végezték s eközben az egyik repülőgép kissé eltért előirt irányától és 8 mérföldre megközelítette a kinai tengerpartot. Ki­nai parti ágyuk tűz alá vették, a repülőgép megron­gálódott, de vissza tudott repülni a Hornet fedélze­tére­­, i.fl . §00.000 kínait öltek meg Kina kommunista diktátora, Mao Ce-tung, most közölte népével és a világgal, hogy 1949 októberé­től 1954-ig 800,000 kínait “likvidáltak”, vagyis poli­tikai okból meggyilkoltak. Újabban már nem likvi­dálnak, mert rájöttek arra, hogy a terror nem vezet jóra, mint ezt a magyarországi szabadságharc meg­mutatta. Újabban már inkább a meggyőzésre és felvilágosításra helyezik a fősulyt. Szabad ország FRESNO, Cal. — G. W. Huffman városi biró felmen­tette Joseph Suliingert, aki arculcsapta a szomszédját, amikor ez vonakodott a ku­tyáját az ő kertjéből elvinni. Azt mondta a biró: A kutya jogtalanul tartózkodott a szomszéd kertben, tehát tu­lajdonosa köteles lett volna el­távolítani onnan, és amiért ezt nem tette, megérdemelte a pofont. j X JŐ ^ASZTOK 8-IK OLD3LD

Next

/
Oldalképek
Tartalom