A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-05-03 / 18. szám
Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 10, 11—Ifi Én vagyok a jó Pásztor.. . A jó pásztor életét adja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres és nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztor és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atvát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elmélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a lelkeknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította az embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságra, vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét is feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az igazi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogv a nyájnak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkastól és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltotta őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbb farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől és az ördögtől. A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bárányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri juharnak a természetét és szokását, tudja, hogy melyikkel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó vezető, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő. Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja magáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mert ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát, száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni való nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismeri az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Is- > meri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hát í íz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismeri óinden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondoatainkat is; isméit a szándékunkat, úgy ismer bem lünket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmondhatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak: “Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolbóí válók.” :. .. • Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban jjíéllene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve, hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert hát valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közül is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A kereszténvek azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha igazán az Ur Jézusé lennének,, akkor eg egyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kellene, hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd ő is mindenkor jó pásztorunk lesz. INDIAI MlfSZIO HÍREK p. Polgár István jezsuita j atya Bengáliában terjeszti aj hitet a hinduk körében és a; missziói munkája közben arról sem feledkezik meg. hogy ő magyar. Csondipur faluban templomot épített és azt az országalapitó magyar királyról, Szent Istvánról nevezte el. A templom építését főleg amerikai magyar katolikusok áldozatkészsége tette lehetővé. Most azt jelenti a páter, hogy megvett a csondipuri j templom részére egy szép’ nagy feszületet és a missziói kinai barátja, James Wa-Kin- Chow ingyen elkészítette a fakeresztet. Szép dolog, Írja P. Polgár, hogy pogány ember csinálta ezt a gyönyörű müvet. Készen van a templom részére Szent István király olajfestménye is, Sister Alexandra magyar apáca mesteri müve. Ennek rámáját is a kinai készítette el, aki már korábban az összes ablakokat és ajtókat is megcsinálta —( mindezt ellenszlogáltatás nélkül. A NATO három “nagyfejüje” a párisi főhadiszálláson. Balról-jobbra: Lauris Norstad tábornok, az amerikai főparancsnok, az angol Earl Mountbatten, a tengeri erők parancsnoka és a francia Paul Ely tábornok, a szárazföldi erők parancsnoka. A lelkiismeret vizsgálata Ott ül a templomban, és macskajajos hang ulatában mindentől utálkozik, főleg önmagától. Legszívesebben kibújna a bőréből. A templom tiszta, hiivös levegője ugyahogy megnyugtatja. Halkan csosszanó lépteket hall. Idősebb pap indul a gyóntatószék felé. Hajlott a háta. mint egy barna árnyék, eltűnik a szék sűrű rácsa mögött.. Most frissen kopogó lépések neszeznek. Valaki becsukta mögötte a gyóntatószék ajtaját. Ő, aki ott ül a közelben, illetlenül az órájára néz. Pár perc múlva nyílik az ajtó. Ezen a pár percen múlna? Ilyen egyszerű lenne? Felsóhajt és most hirtelen nagyon is nyugtalanító lesz a templom csendje, és szinte zaklató az a néma várakozás, ahogy a pap benn ül a gyón-: tatószékben és megadóan vár. Pár percen múlna, esetleg fél órán ? Ez hát a bünbánat szentsége, áz hogy az ember letérdel a gyóntatószékben és az öreg pap fülébe súgja a bűneit? S utána megszabadul a szörnyű tehertől ? — Ez nem a bünbánat szentsége — mondja neki a sok ellenkezést hallott gyóntatóatya türelemmel a sekrestyében. — ön tulajdonképpen nem a pap fülébe súgja bűneit, az öreg pap csak eszköz. Ha úgy .tetszik: helyettes. És a pap, mint ahogy már eddig is sokszor megtette, katekizmust tanít egy felnőtt embernek, aki sok-sok ezer földi, dologhoz jól ért, csak “éppen” hitének dolgaiban, a tényeiben járatlan, mert róluk alkotott fogalmai és ismeretei torzak és elmosódottak. Egyszerűen világosan magyaráz a lelkiatya . . . a bünbánat szentsége az a szentség, amelyben a pap Isteji helyett Most még egy kis harmoniumöt is vesz ez a magyar-barát és keresztény-barát kinai jótevő. A templom harangjaira még mindig kell pénz. Páter Polgár kéri, hogy adományokat erre a címre küldjenek: Rév. Fr. I. Nikolic, S. J., 1150 Carrol St., Brooklyn 25, N. Y. Minden jótevőjének, aki 100 dollárt küld, a Páter elküldi a csondipuri Szent István templom gyönyörű szines képét. A Páter címére csakis leveleket küldjenek, mert ha pénz van egy levélben, azt biztosan ellopják, irta már többször kis missziós újságjában. Pénzt kizárólag a fenti, ibrooklyni címre küldjenek. A Páter cime: Rév. Fr. S. Polgar, S. J., Morapai P.O. Magrahat, 24 Pargaiias, India. megbocsátja a kérész tség után elkövetett vétkeket. Krisztus akkor alapította, mikor az utolsó vacsora termében rálehelt a tanítványokra s mondá: “Vegyétek a Szentleiket. Akikek megbocsájtjátok bűneiket, megbocsátanak nekik: és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva. . . Tehát a papnak, Krisztus helyettesének és eszközének kell eldöntenie, vájjon a bűnt meglehet-e bocsátani vagy meg kell tartani. Éppen ezért ismernie kell a biint. — És a bünbocsánat, tisztelendőatyám, nem függ esetleg a papi önkénytől? — Sokszor hallottam már ezt a laikus kérdést és éppen ezért mindig szívesen válaszolok rá. Ismétlem, a pap Krisztus eszköze és a gyónásban minden bűn bocsánatot nyerhet, még az u.n. fenntartott bűnök is. Önkényről szó sem lehet, mert hisz Krisztus isteni szándéka az volt, hogy az elkárhozástól mindenkit meg-Ä Kát, Aggmenház hírei Dacára a mindennapos zivatarnak, esőnek, közben még a hónak is, legnagyobb meglepetésünkre megszólalt a kis fülemile, jelezve május közeledtét, amelyet a katolikus világ Megváltónk szent Anyjának tiszteletére szentel. Az Aggmenház területén levő Kegyhely megnyitási és azzal kapcsolatosan Mária szobrának m e g ik oronázási ünnepélye máj u s 12-én, Anyák Napján lesz, a St. Margit egyházközség rendezésében, Msgr. Köller Endre plébános vezetésével. Kezdete délután 3 órakor. Autóbuszok most is közlekedni fognak. A Szeplőtelen Fogantatás szobrát a Szt. Margit egyházközség gyermekei fogják megkoronázni. Az enyhe májusi levegő nemcsak a lelkünket, hanem a testünket is föl fogja üdíteni. Épen azért hozzuk el magunkkal a betegeseket, az öregeket is. Hívjuk meg a szomszédainkat és jó barátainkat. És jó édesanyáinknak hozzunk egy kis örömöt Anyák Napján ezzel a szép kirándulással. Ki tudja, mily különös kegyelmet tartogat számunkra a mi jó mennyei Anyánk. Mily szép lenne, ha az egyletek zászlójukat is elhoznák és zászlóik alatt csoportosulva vennének részt a szentségi körmenetben. Egyházi szertartás után az Aggmenházi Bizottság fáradhatatlan tagjai az újonnan átépített hallban a testi fölüdülésről is gondoskodni fognak, Az Isteni Megváltó Ággmenháza mentsen, a lelkiatyát pedig csak ez a szempont vezetheti a feloldozásnál. Mikor a Szentirás meg nem bocsátható bűnökről beszél, mindig csak a szándékos megátalkodottságra, a Megváltó megfontolt visz szautasítására gondol. S amit még tudni kell: ahhoz, hogy a bünbánat szentségében részesüljünk, szükséges a lelkiismeert-vizsgálat, a bánat, az erős fogadás és a gyónás. Vétkezik az, aki a feladott elégtételt szándékosan nem végzi el. A lelkiismeretvizsgálat eszköz a cél elérésére — a gyónás teljességére. A legfontosabb a bánat. Valódinak i kell lennie, azaz őszintén bánnunk kell bűneinket, meg kell tagadnunk a vétket. A bánat tehát akarat kérdése. — Nem érzelemé? — Nem bizony, bár lehetne benne érzelem is, de a lényeg mégis az akarat. Az akarati elfordulás a bűntől azzal a kívánsággal, bárcsak sohasem követtük volna el. Jó, ha bíinbánatunk mozgatója Isten iránti szeretetünk, de elégséges, ha a büntetéstől való félelem vezet vissza a Megváltóhoz. Az előbbinek a teológusok a tökéletes bánat, az utóbbinak a kevésbbé tökéletes bánat nevet adták. A bünbánatból önként folyik az erős fogadás, vagyis az az eltökéltség, hogy soha többé bűnt nem követünk el. — Hiszen ez az én bajom, kedves atyám. Itt állok szemben kinzó kételyemmel. Hogyan lehet tökéletes az ember bánata és mikép fogadkozhatik, ha tudja, hogy legközelebb újra csak ott térdel a gyóntatószékben és majdnem ugyanazokat a bűnöket suttogja el . . . — Sajnálom, hogy eddig ez visszatartotta a gyónástól. Mert a lényeges az, hogy a gyónó a gyónás előtt komolyan bánja, hogy az Istent bűn nel megbántotta és erősen megfogadja, hogy a jövőben minden erejével küzd a bűn ellen. A kisgyermek is sokszor megbántja szüleit az élet folyamán, de a szülő készségesen megbocsát, valahányszor gyermeke szemét elhomályosítja a bánat és ragyogóvá fényesiti a jóra való szándék . . . Fölösleges kételyeivel párhuzamosan figyelmeztetem még egy gyónást akadályozó “nehézségre.” Ez a lelkiismeretvizsgálatnál lép fel. A lelkiismeret-vizsgálatnak józan gondossággal kell megtörténnie, de nem fölösleges aggályoskodással. Ha ki is felejtettünk egy biint, az a gyónásban a többivel együtt bocsánatot nyer. Hiszen a Megváltó a szándék tisztaságát nézi. A kifelejtett bűnt pedig a legközelebbi gyónáskor valljuk be. A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM Szent Márk 15, 43—47; Ifi, 1—8. Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bátran beméne Pilátushoz, s káré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdezd őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozó a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevé őt, gyolcsba takará és betevé őt a sírba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeritett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették. És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sirhoz ménének — napfeltekor. És mondták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? És oda tekintvén látták, hogy a kő el van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bemenvén a sírba, látónak egy ifjút ülni jobbkéz felől, hoszszu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; ime a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elíutának a sírból, mert elfogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szóltak, mert féltek vala. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap fellőtte előtt, feltámadt halottaiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos Szűztől, úgy most, a dicsőséges feltámadás alkalmával a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igazság uj Napja az egész földkerekséget elárassza világosságával. Valamennyi szentatya tanitása szerint az Ur feltámadása a sírbolt megnyitása nélkül történt. Krisztus Urunk az ő sírboltját elzáró kövön keresztül isteni ereiével áthatolva támadt fel halottaiból, megdicsőült testben. A kenethozó asszonyok midőn bementek a sírba és abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üresen találták, részint azért, mert angyalokat vettek észre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsaknak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jézust; féltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy megölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisztus feltámadását hirdetik. Krisztus feltámadása alapja a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázódása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteljes élete szintúgy reménynélküli lenne; akkor a világi élet lenne a dicsőség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a lélek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség válságára vezérel, mert az ő feltámadása nekünk is feltámadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk. MEGCSONTOSODOTT AGGLEGÉNY Chapelle Claude Emanuel (1626-1686) francia költőt folyton zaklatták barátai, miért nem nősül meg végrevalahára. A költő ezt válaszolta: nak nincs hitele; akinek nincs engedelmes felesége, annak nincs nyugalma, akinek nincsenek gyermekei, annak nincsen öröme és akinek nincsenek rokonai, annak nincsenek gondozottjai. De akinek mindezekből semmije sincsen..., az — Akinek nincs pénze, an- j gond nélkül élhet. Tragédia husvét után. Ez a kisfiú könnyeket hullat, mert a husvétra kapott szép kifestett tojások összetörtek kezében. a JC5 PÁSZTOR g-IK OI.DaE A szándék tisztasága fontosabb« mint a vétkek telje! felsorolása
