A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-12 / 15. szám

2-1K OLDAL A JŐ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND M, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 , ««S&* 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre---------------------------$6.00 Fél évre __________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year_________________$3.50 intered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. GOMULKA ÉS DULLES Ez a két név, igy együtt említve, egy izgalmas történelmi dráma első felvonásának cime. Lengyel­­ország, amelynek élén most a mérsékelt kommunista Gomulka áll, a sokévi orosz kifosztás után gazdasági válság és éhínség előtt áll, és az orosz segítséget csak igér, de aljg ad — a Gomulka kormányzat összeom­lását várja, hogy felülkerekedhessenek Varsóban a sztálinistáik. Gomulka amerikai segítséget kér és Dulles, aki az amerikai külpolitikát irányítja, válasz­tás előtt áll: adjon-e ne adjon segítséget? Wyszynski lengyel hercegprímás tetteivel taná­csot adott Dullesnek. Amikor nemrég félig-meddig szabad választás volt Lengyelországban, a katoli­kus egyházfejedelem a Gomulka-pártot támogatta, mert attól tarott, hogy Gomulka választási veresége nyomban nyeregbe ültetné a vad lengyel sztálinis­tákat. A hercegprímás eszerint okos lépésnek tartja a gazdasági segítséget is, amely ugyancsak a sztáli­nisták távoltartásáa vonná maga után. Persze a Gomulka-Dulles sakkpárti kimenetele bizonytalan. Moszkva lesben áll és bármely percben úgy lecsaphat Varsóra, mint ahogyan november 4-én lecsapott Budapestre. Ebben az esetben kárbaveszne az amerikai segély. A diplomáciai szójárás szerint ilyenkor önként vállalt kockázatról beszélünk. Fel­szabadítani az orosz gyarmatokat világháború nél­kül nem lehet; ezért a szabad világ, és annak élén Amerika, kénytelen önként kockázatokat vállalni. Tito jugoszláviai kommunista diktátor esetében a kockázat meglehetősen jól sikerült; Tito és a szov­jet ellentéte áthidalhatatlannak tetszik és ennek foly­tán^ szovjet továbbra. is él van zárva a Földközi­tengertől, amelyhez az Adipán át vezet a hadihajók útja. VISSZAKÜLDÖTT LEVELEK A magyar kommunisták legújabb trükkje, mely­nek célja bosszantani az amerikai kormányt és kel­lemetlenkedni az amerikai magyaroknak, hogy visz­­szaküldik a leveleket, melyeken ez a bélyegző olvas­ható : Crusade for Freedom. Nincs riasztóbb szó Kádárék számára mint ez a szó, hogy “szabadság”. A tilalom, a tény, hogy nem továbbítják a szabadságot hirdető leveleket, beisme­rése annak, hogy Magyarországon nincs szabadság. A magyar kommunisták és pátronusuk, a szovjet, azt ígérték a magyar népnek a háború alatt, hogy “felszabadítják.” A felszabadítás olyan zsarnokságot hozott, mely­hez képest a hirhedt Bach korszak liberális, demok­ratikus világ volt csupán. Kádár, aki nemrég tért haza Moszkvából, hety­kén jelentette ki, hogy a szovjet csapatok mindaddig Magyarországon maradnak, amig “szükség van rá­juk.” Milyen szüksége lehet egy állítólag demokra­tikus kormánynak a szomszéd hadseregére? A ma­gyarázat kézenfekvő: elnyomni a népet, amely sza­badságra vágyik, nem pedig orosz szuronyokra, mely élni akar, nem pedig kényszerzubbonyban kimúlni. Ezért tiltakozik hideglelősen Kádár a postabélyeg­zők ellen: a szabadság tiltott szó, tiltott gondolat ma Magyarországon. A ‘tavaszi” hóviharban elakadtak a teherautók a nebraskai Lattsmouth köze­lében. I LOVE YOU TEXAS Híj MARAD A demokrata párthoz hü maradt Texas. Múlt kedden szenátort kellett ott választani, mert Price Daniel szenátor a kormányzói állásért feladta szenátori mandátumát. A republikánusok na­gyon megerőltették magukat, hogy republikánus sze­nátort küldjön az állam a kongresszusba, mert ez esetben a szenátusban 48—48 lenne a két párt szám­aránya és a republikánus elnök szavazatával újra lehetne szervezni a szenátust. Újraszervezés azt je­lenti, hogy az összes bizottsági elnöki tisztségeket a mostani demokrata elnökök helyett republikánusok kapják. Az a veszély fenyegetett, hogy megint nagy­hatalmú bizottsági elnöki megbízást kapnak McCar­thy, Jenner és hasonlók. De Texas hü maradt a demokrata párthoz, Ralph Yarborough demokrata jelölt győzött, és igy a sze­nátusban tovább is többségben maradtak a demok­raták és elmaradt a szenátus “újraszervezése.” Irta: IIELTAY JENŐ Az első angol órán a meste­rem, egy pápaszemes fiatal- ; ember, ki egész életét Berlitz­­alapon rendezte be, leplezetlen érdeklődéssel kérdezte tőlem: — Who is this gentleman? És nyomban meg is adta rá a választ: — It is Mr. Brown. Majd, ugyanolyan érdeklő­déssel, de sokkal lágyakban: — Who is this lady ? És erre gyöngéden felelte: — It is Miss Daisy. így ismerkedtem meg Mr. Brownnal és Miss Daisyvel, akik azután az összes szabá­lyokon végig kisértek minket, mert a mester folyton kapcso­latba hozta őket a nyelv törvé­nyeivel. Mr. Brownnal történ­tek meg az összes rendhagyó igék, Miss Daisy a mellékne­vek fokozása körül játszott nagy szerepet. ^Gyakran együtt is á^-epK^' tek és ha Mr. Brown valaki­nek levelet irt, érthetetlen mó­don mindig Miss Daisy kapta meg ezt a levelet. Viszont, ha Miss Daisy esernyő nélkül el­ment hazulról, mindig Mr. Brown volt az, aki e fiatal an­gol nőt az időjárás viszontag­ságai ellen védelmezte. A dolog azzal végződött, hogy beleszerettem Miss Dai­­sybe. Ezen ne tessék csodál­kozni, Miss Daisy minden sze­relemre méltó volt. Soha szebb leányt! Régen volt, de még ma is emlékszem arra, hogy az én komoly mesterem milyen Ián-' goló színekkel ecsetelte a Miss Daisy bájait. Azt hiszem, a harmadik lecke bonyodalmai között voltunk, amikor a mes­ter rátért ezekre a részletekre. — Miss Daisy nagyon szép leány. Szőke a haja, szemének a színe olyan, mint a búzavi­rágé. A szája azonban (but) kicsi és piros, mint a kettéha­rapott cseresnye (cherry). Miss Daisy tánca (dance) ke­cses, mint a pillangó csapon­góba, édes (sweet) kacagását hallani gyönyörűség. Mr. Brown nagyon örül (very glad). Én igazat adtam Mr. Brown­­nak. Hogy is ne örült volna Miss Daisynek! Azt hiszem, én is meg a mesterem is na­gyon örültünk volna a Miss Daisy édes kacagásának. És én a magam részéről határo­zottan irigykedni kezdtem Mr. Brownra, erre a szerencsefiá­ra, aki az angol nyelvtan és olvasókönyv jóvoltából annyi boldog pillanatot köszönhet Miss Daisynek. Pár leckén át valahogy még tűrtem Mr. Brownnak a ga­rázdálkodását, de azután ele­mi erővel tört ki belőlem a fél­tékenység. Mikor a mester is­mét elkezdett róla beszélni, hirtelen a szavába vágtam: — Kedves uram! Egy bará­ti szívességet kérek magától.. — Ha igazán azt akarja, hogy én valaha az életben megtanuljak angolul (Eng­lish! . szüntesse be Mr. Brown nevét. Nem akarom többé a nevét (name) hallani. Ez a név nekem rendkívül gyűlöle­tes (odious). Mondjam helyet­te akármilyen más nevet. A mester csodálkozva nézett rám, nem értette a dolgot. És kissé habozva, igy szólt: — őszintén szólva, nem egé­szen mindegy. Nekem megvan a saját rendszerem és én min­dig (always) ezzel a két ál­landó alannyal dolgozom. Úgy megszoktam Mr. Brownt és Miss Daisyt, hogy el sem bi­­rom képzelni egyiket a másik nélkül. Megrajzoltam őket magamnak (for me) és úgy látom őket, mintha élnének. Én teremtettem őket, én ru­háztam fel őket a legszebb tu­lajdonságokkal, én csináltam tökéletes gentlemant Mr. Brownból s királynőt (Queen) Miss Daisyből. Büszke vagyok rájuk, mint apa a gyermekeire (children), költő a hőseire úgy akarja, áüWom ílr^lprownt az enyé­szetnek. És szomorutan felsóhajtott, mintha egy drága halottjától búcsúznék. Én pedig — nem szégyellem bevallani — kár­örömmel mosolyogtam azon, hogy ime, sikerült a kellemet­len és veszedelmes (danger­ous) vetélytársat láb alól el­tennem . . . Örömöm azonban, sajnos, nem tartott sokáig. Igaz ugyan, hogy a következő órán Mr. Brownnak már teljesen nyoma veszett, de azért Miss Daisy nem maradt gavalér nél­kül. A Mr. Brown helyét egy még őnála is félelmetesebb nő­hódi tó, maga az angol tanító­ja (teacher) foglalta el. Mind­az, ami eddig Mr. Brownnal történt, jelentéktelen kicsiség volt az uj udvarló kalandjá­hoz képest. — Tegnap Miss Daisyvel ta­lálkoztam (I met her) az An­­drássy-uton (street) —mond­ta a mester egy alkalommal, amikor már a múlt időt kezd­tük tanulni. Megszólítottam őt és megkérdeztem, megen­gedi-e, hogy haza kisérjem? Miss Daisy elpirult, de azután mosolyogva igent (yes) mon­dott. Miss Daisy a Patyolat­­utcában lakik és mi gyalog mentünk. Az ut hosszú, a szi­vem pedig boldog (happy) volt. ügy véltem, itt az alka­lom, hogy szerelemről (love) beszéljek neki . . . Mondanom sem kell, hogy ezt hallván elsápadtam. Tehát ezért pusztítottam el Mr. Brownt? Hiszen Mr. Brown a legjobb esetben is csak légies alak volt, az angol mesterem ellenben valósággal élő fiatal ember (young man). Mig az­előtt csak egy névre voltam féltékeny, most már igazi fér­fival álltam szemközt. Föliz­gatott fantáziával szinte lát­ni véltem, hogyan hajlik an­gol mesterem a Miss Daisy csöpp füléhez, hogy szerelem­ről beszéljen neki, mialatt ha­­zakiséri a Patyolat-Utcába. És látni' véltem, hogyan moso­lyog (smiles) Miss Daisy, aki immár elfeledte Mr. Brownt és most az angol professzor bókjainak örül. És rólam, az ő leghívebb (true), legrajon­­gó'bb lovagjáról, leglángolóbb szerelmeséről nem tud sem­mit (nothing), semmit! En­nek a fele sem tréfa (fun) ! Itt cselekedni kell. A legközelebbi ltokén—még mindig a múlt időt tanultuk — megmutattam Írásbeli dol­gozataimat a mesternek. A rendes feladat helyett egy hi­bákban bővelkedő, nagy fá­radtsággal összetákolt fogal­mazványt nyújtottam át neki. A következő fogalmazványt: — Tegnapelőtt este (eve­ning) megismerkedtem Miss Daisyvel. Szebb volt, mint va­laha. Kék szeme (blue eyes) álmodozva pihent rajtam. El­mondtam neki, hogy amióta angolul tanulok, őrültem imá­dom őt. Szemrehányással il­lettem Mr. * Brown miatt. Ő megesküdött, hogy nem is is­meri Mr. Brownt. Majd szó­ba hoztam önt. Miss Daisy ki­jelentette, hogy ön a világ leg­­kiállhatatlanabb embere és, hogy önök között szerelemről szó sem lehet. A mester ámulva, elhülve, kétségbeesve olvasta ezt a kis értekezést (essay). Láttam az arcán, a tekintetében, hogy a szive (heart) vérzik, mert ép­pen úgy imádja Miss Daisyt, mint én. De elfojtotta keserű­ségét, rideg egykedvűséget erőltetett magára, egy vérta­nú halálmegvetésével kijaví­totta a föladatban észlelt hibá­kat (mistakes) és — látszó­lag — közömbösen rátért a régmúlt szabályainak a ma­gyarázására. De a külső fa­gyosság alatt irtózatos szenve­dély tombolt, a mester olyan volt, mint egy behavazott vul­kán. Szelid hangon kezdett be­le a szabályok fölsorolásába. —Például’. . . ! Tegnap együtt vacsoráztam vala Miss Daisyvel. Osztrigát ettünk vala és hozzá pezsgőt (cham­pagne) ittunk vala. Miss Dai­sy be is vala egy kissé csípve, de ez csak annál szerelmeseb­bé és bűbájosabbá (charming) teszi vala . . . Vacsora után . . . Káröröme ebben a pillanat­ban olyan hihetetlen mértéket öltött, hogy én nem türtőztet­tem tovább magamat. Egy sa­kál dühével csaptam az asz­talra (table) és parancsoló, kihivó hangon vágtam oda neki: — Elég! (Enough) ! Nem tűröm, hogy igy nyilatkozzék a menyasszonyomról! És mialatt a mester meg­semmisülve roskadt a szék­be (chair), én diadalmasan folytattam: — Igen . . . tegnap megkér­tem a kezét! A mester elsápadt, vette a kalapját (hat) és szó nélkül távozott. Többé nem láttam. Azóta már kiábrándultam Mis,3 Daisyből, de ezzel szem­ben még ina sein tudok ango­lul. KONDOR RALÁZS válogatott hasonlatai A női szem olyan, mint a felhő: olykor villámai vannak. * Az ahlak olyan, min a bicska: kinyitják. íje Az orvosság olyan, mint a játékkártya: keverik. * A bosszú olyan, mint a tej: forralják. ❖ A sorsjegy olyan, mint a kocsi: húzzák. ❖ A föld olyan, mint a csizma: sarka van. * Az üvegpohár olyan, mint a nóta: fújják. ❖ Némely ember tekintete olyan, mint az éjszaka: sötét. * A legtöbb bor olyan, mint a csecsemő: megke­resztelik. * A városi ember vasárnap délután olyan, mint az elesett ember lába: kirándul. ❖ Az emeleten lakó ember olyan, mint a váltó: le­jár; a váltó meg olyan, mint a bálkirálynő: forgatják. ❖ A könyv olyan, mint a hónapos szoba: kiadják. ❖ Az indulatos ember olyan, mint a viz: hamar felforr. ❖ A szivar vége olyan, mint a csirke: levágják. ❖ Némely nő olyan, mint tavaly május 12-ike volt: fagyos. A gonosz ember olyan, mint a cirkuszló: ugrat­ják. * Sok nő olyan, mint a kisvárosi szoba: ki van festve. * A jó kártya olyan, mint a tyúkszem: kivágják. ❖ A harag olyan, mint a ló: elragad. ❖ Az eskü atokszor olyan, mint a kenyér: megsze­gik. ❖ A ruha is olyan mint az eső: szakad. ❖ Az ünnep is olyan, mint a ló: megülik. * A gulyapásztor olyan, mint a fa: kihajt. ❖ A csinos leány olyan, mint a tolvaj: kisérik. * • Sok titok hasonlít az időhöz: kiderül. * . v „ r. I A jutalom olyan, mint a zászló: kitűzik. ❖ Sok ember olyan, mint a varrótű: hamar össze­tűz. REGI ADOMÁK Csernoch János Magyarország néhai hercegprí­mása amikor Amerikában járt, azt hallotta, hogy az egyik templom tele van adósággal, mire keserűen jegyezte meg: — Nem csodálkozom rajta, hiszen mi, emberek, Istenhez mindig csak kérni járunk. John Woolcott angol költő, aki szatíráit Peter Pindar álnéven irta, gyakran erősen köhögött, ami ellen orvosa azt rendelte, hogy igyon szamártejet. A költő ezt nem akarta megtenni, de az orvos erős­­ködött, hogy a legbiztosabb orvosság a szamártej, a huruttól csak igy szabadulhat! — Én magam is szenvedtem egyszer ebben a nyavalyában — folytatta az orvos — és a szamár­tejtől gyógyultam meg. — Az semmit sem bizonyít — felelte a költő, — önnek az anyatej volt. ❖ Denis Auguste Affre párisi érseket egy alkalom­mal meglátogatta Olivier, Evréux püspöke. Csevegés közben a beszéd a párbajra terelődött, melyen igen hosszasan vitatkoztak. — De végre is, monseigneur — szólt Olivier püs­pök az érsekhez —, ha önt pofonütnék, mit csinálna? — Monseigneur — felelte az érsek — nagyon jól tudom, hogy valamit kellene akkor csinálnom, de hogy mit tennék, azt nem tudom. ANGOL NYELVLECKE UJAMERIKÁSOKNAK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom