A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-11-02 / 44. szám
2-iK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: )gy évre----------------------------$6.00 One Year________________:$6.0 'él^évre __________________$3.50 Half Year________________$3.5 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Offic oi Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. VÉNASSZONYOK NYARA Amerikában “Indián nyárnak” nevezik az őszi verőfény meleg ragyogását, amely megbizsergeti ereinket és csalóka reményt nyújt a kerteknek, ligeteknek, hogy a nyárnak még nincs vége. De az Októberi, novemberi ál-meleg máról-holnapra fagyhullámmal végződhet, mint az történt már számos esetben. Az idei nyár csak nevében volt “nyár”. Csúf hideg napok, hetek, hónapok rontották el az úgynevezett nyári vakációt. Most kaptunk pár heti kárpótlást: hála az "indián nyárnak. De a szőrös hernyó bundája vastagabb az idén és szőrméje barnább. Ebből tudjuk, hogy az idén kemény télnek nézünk elébe. Ne vezettessük hát félre magunkat a csalóka meleggel, amely olyan kellemes ilyenkor ősszel. A hangyák szorgalmasan gyűjtik a télire való elemózsiát, a vándormadarak már szárnyra keltek és az esték hüse int bennünket, hogy ami késik, az nem múlik: a tél zord hidege feltartóztathatlanul közeleg felénk. MINDENKI SZAVAZZON! Az ország minden részében összemérték fegyvereiket a politikai pártok a választási kampány során. A jelöltek kifejtették álláspontjukat minden politikai kérdésben. Mi hallgattunk és figyeltünk; megbeszéltük nézeteinket barátainkkal és gyakran azokkal is, akik másképp vélekednek, mint mi. Volt időnk bőségesen arra, hogy végleges véleményünk kialakulhasson. A vitatkozás és érvelés ideje végétért. Az elhatározás napja közel van. Ha ezen a napon nem végzünk el személyesen egy rendkívül fontos aktust, hosszú hónapok fáradozásai a jelöltek és politikai pártok és programjuk mérlegelése körül — mind hiábavalók voltak. A választás napján, november 6-án, le kell adnunk szavazatunkat. Ezen alapszik a demokratikus kormányforma. Ez az amerikai polgár kiváltsága és egyszersmind kötelessége is. Kétségtelen, hogy úgy Eisenhower, mint Stevenson győzni szeretnének. De mind a ketten úgy érzik, hogy a demokrácia elvének sérelmével nyert győzelem, csak ál-győzelem volna, mert olyan kormány, amely nem képviseli a népet, csak bitorolja a hatalmat. Mindkét jelölt oly demokráciát kiván, mely nem elvont fogalom, hanem gyakorlat és tevékeny részesedést, szabad választást követel a néptől. Senkisem Írhatja elő, kire szavazzunk és senkisem fogja tudni, hogy kire adtuk le szavazatunkat. Külömböző indokok külömböző elhatározást váltottak ki polgárainktól, de mindenki a saját legjobb belátása szerint dönt. Legtöbben közülünk természetes és egyszerű tevékenységnek tekintik a demokráciában élő polgárnak e szereplését. De sokan közülünk tudják, hogy a diktatúrák uralma alatt élő népmilliók sohasem szavazhatnak szabadon. Megbecsülhetetlen jog ez és ezért büszkén és örömmel kell gyakorolnunk. Aki egy kis időveszteségtől vagy fáradságtól visszariad, gondolja meg: A polgárság nemtörődömsége, közömbössége mindenütt diktatúrák létrejöttéhez vezetett. A KORMÁNYZÁS TITKA Macchiavelli, minden idők legnagyobb politikai elemzője, azt irta egyszer, hogy a kormányzás titka “elhitetni a néppel, hogy azt akarja, amit mi akarunk.” Ezt a szövegezést nem tartjuk épen szerencsének, de tény, hogy Macchiavelli óta sokan megpróbálták. Mondhatnánk, hogy a diktatúrák és demokráciák között lényegében az a külömbség, hogy az előbbi erőszakkal akarja elhitetni a néppel, amit jónak tart, mig az utóbbi azt tartja jónak, mit a nép is jónak tart. Ezekben a napokban véres lázongások vannak a föld több pontján. A magyar nép véráldozatait ezúttal figyelmen kívül hagyva — mert lapunk más helyén foglalkozunk vele — a marokkói lázadásokra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Marokkot a franciák jól kormányozták — saját elgondolásuk szerint jól. Emelték iparát, kereskedelmét, javították a közegészséget és iskolázást. Nomád arabokból civilizált városi lakosságot csináltak. Ez eredmény. A HAZUGSÁGOK AKADÉMIÁJA Kampány-költségek a régi jó időkben Magyarhonban azokban az időkben még folyt a bor a választók gégéjén és folyt az édes szó a jelöltek ajkán, mikor még Emmer Kornél peckesebben járt, s mikor még szám tálán libával több liba volt Magyarországon, mikor még Szende Béla magyar nadrágot viselt és Kemény miniszter a ferencvárosi burgerekhez járt vizitekre. Hát ezekben az időkben történt, hogy Hódmezővásárhely volt képviselőjéhez beállított egy öregasszony és igy szólt hozzá: — Jó reggelt kívánok, nagyságos uram. Hogy mint szolgált az éjjeli nyugodalma? Ejnye, de friss színben van nagy ságod, hála legyen érte az Urnák . . . A “nagyságos demokrata” bámészan nézte a magyaros arcú asszony-nénit. Látott ő már százat, tán ezret is ilyenformát, de hogy ezt az egyet látta volna valaha, nem emlékezett rá. — Ejnye, talán bizony nem is ösmer lelkem nagyságos uram? Nem-e? Ugy-e nem? Oh, oih! Hát én vagyok a Tóth Mjáthéné (Hódmezővásárhelyről. Ejnye, ejnye galambom, nagyságos uram, hát nem is tudja, hogy az uram szokta a zászlóját hordani? . . . Hogy feledkezhetett meg rólunk annyira ? Dehogy, dehogy is . . Már hogy is ne lemékeznék, ott a templommal átellemben lakunk, abban a sárga kőházban . . . eperfa van a házunk előtt . . . No, ugy-e, ugy-e . . . A jelölt ur, mit tegyen, ráhagyta, hogy emlékezik. Sőt talán képzeli is, hiszi is, hogy emlékezik. — Csizmadia az uram. A jómódú Tóth Máté. Nagy kortese nagyságodnak. Haragusznak is rá sokan emiatt ... De csak hadd verje ki őket az irigység szeplője, nagyságos uram ... — Foglaljon helyet, kedves Tóthné asszonyom. Miben szolgálhatok kegyednek? — Hát égy kis bajunk esett, ■kérem "alassan. Eljöttem az urammal. Síikor már összevettük a sok bort s haza készültünk, az uram elcsúszott a lövasuton, kificamította a lábát hát már négy napja vagyunk tovább, mint ahogy számítottuk a költséget . . . Azért jöttem be, én galambom, nagyságos uram,'hogy vagy harminc forintocskát kérjek kölcsön, mig haza érünk. Azon nyomban tesszük postára. — Tudom, kedves Tóthné asszonyom. Szívesen teszem. A Jó Pásztor Verses Krónikája MERENGÉS Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ A NAGY ÉLETFÁRÓL hull az emberlevél; ma még hajráz, rohan és holnap már nem él. Mégsem gyötri lelkünk kinos, fájó tudat, hogy mig egyik görnyed, másik mindig mulat. Hogy sokaknak sorsa verejtékes pokol, sok meg Floridában nyaralgat valahol. Hogy sokan bányában hullatják vérüket s a bányabáróra tűzik fel érmüket. Sokan parkban hálnak, mert nem telik ágyra, sokan meg kincsüket hordják csak rakásra. S amig sok-sok hősnek fábul van a lába: másik, heje-huja, elmegy a korcsmába. HÚZD RÁ CIGÁNY, HÚZD RÁ: nem kérdem az árát; akármit is huzol, én vallom a kárát. Olvasó és múzsa engem korhol egyre: a pegazus bőrét ne húzzam a hegyre. Ne potyogtassam el rímeim a rögre; ne legyek koplaló vén igric örökre. Ne cirpeljek verset, ne faragjak nótát, vessek tüzbe minden rég elkopott kótát. Törd össze a lantot . . . kinek kell költészet? Nagyot kacag rajtad ivászat-evészet. Ha buzog is benned költészet és véna: költés helyett maradj százszor inkább néma. De a marokkóiaknak más az elgondolásuk arról, hogy milyen legyen a saját életük és hajlandók harcolni érte. Modem francia hadseregek tehetetlenek a lázadókkal szemben. A tanulság? Népeket nem lehet kormányozni akaratuk ellenére — és ez nemcsak a marokkóiakra vonatkozik. Aztán nem olyan nagyon sietős. Elment Tóthné asszony a harminc forinttal s alighogy betette maga után az ajtót, benyitott a vásárhelyi polgármester. — Akárcsak Vásárhelyen volnék. Egyitek megy, a másik jön — mondja mosolyogva a képviselő. — Ki volt itt tőlünk? — Az az asszony, akivel a lépcsőn találkozhattál. — Az? Nem ösmerem. Sohasem láttam. — Már hogyne ösmemédJ Tóth Máténé. Csizmadia a férje. A templommal szemben lakik. — No ott ugyan nem lakik. Tóth Máté csizmadia nincs is Vásárhelyen. — Tyű! Akkor hát engem meglopott- az az asszony harminc forinttal. — Jegyezd a “Választási költségek” című rubrikába. Oda is jegyezte az érdemes képviselő. Hanem nagy szerencséje volt ebben a szerencsétlenségben, hogy harmadnapra, amint a Kerepesiuton sétált, egyszer csak megpillantotta Tóth Máténét. — Tóth Máténé! Álljon csak meg egy szóra. —- Könyörüljön rajtam, nagyságos uram. A kényszerűség a nyomor . . . — Jól van, jól van . . . megbocsátok egy feltétel alatt. Sőt kapni fog tőlem tiz forintot. — Mit kell cselekednem, kezét, lábát csókolom? — Lakik itt a Vas-utcában egy Násfay nevezetű képviselő, Erdélyből való. Rettenetesen fösvény ember ... ha azt is lefőzi úgy, mint engem harminc forint erejéig, akkor én tőlem meg van még a tiz forint jutalom. — Megpróbálom a nagyságod kedvéért, isten nevében. Meg is próbálta. Aznap este Násfay képviselő ur azzal a panasszal ült le a tarokkhoz a klubban, hogy mennyi mindenféle kiadása van az embernek . . . Ma is ötven forintot kellett kölcsönözni egy kerületbeli asszonynak. — No, de — mondá — az ilyesmi mindig hasznos befektetés. A jó emberek pontosan megküldik . . .és a szívesség jóize a szájukban marad. — Persze, persze — szólt a vásárhelyi követ hamis szemhunyorgatással. — Az okos ember sok bolondot tesz meg a választói kedvéért. Másnap reggél Tóth Máténé megjelent a tiz forint jutalomért. — Itt van öt forint — mondá a tréfás ur — a többiért poroljon be. S ezzel felölté kabátját és hihetőleg valami pártgyülésre ment dörgedelmes szónok-Franciaországnak egy vidéke, a Gascogne, ősidők óta hires arról, hogy ott születnek a világ leghazugabb emberei. Moncrabeau városában van egy főiskola, amelyet a Hazugok Akadémiájának hívnak. Ez az akadémia minden esztendő májusának közepén tartja az évzáró vizsgáját. Hogy a Hazugok Akadémiája milyen régi, azt senki se tudja megállapítani. De minden jel arra mutat, hogy több évszázados múltra tekinthet vissza. A régi adatok bizonyítják, hogy az akadémia növendékei csakis gascognei lakosok lehettek, később azonban megváltozott ez és most már másokat is felvesznek oda, az egyetlen kikötés csak az, hogy franciának kell a növendéknek lenni. A dolgozatokat borítékba kell tenni és viaszkos pecséttel kell ellátni. A dolgozatoknál a hallgatóknak elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy hazudni — finoman kell. Vagyis ebben az iskolában arra tanítják meg a hallgatókat, hogy a hazugság a hazugságért magáért van, nem pedig azért, hogy eszköz, legyen valami cél elérésében. Biztos, hogy ilyen értelmezésben ennek az akadémiának már valami köze van az irodalomhoz is. i - * mm Whistler, a nagy amerikai festő, aki hires volt a szellemességéről, azt tartotta, hogy a hazugság a legfinomabb művészi forma. Költő hazudj, de rajt’ ne kapjanak ...” — tanáísolta Arany János a poétáknak a Vojtina Art Poeti:ájában. Ezzel szemben a gascognei hazugsági akalémia azt tanácsolja, hogy a költő hazudjon, de kapják rajta. Tudják meg az emberek jóelőre, hogy itt hazugságról van szó — ellenben lássák azt is, hogy i hazugság művészi formában történik, van eleje, tözepe és vége, meg van komponálva, kerek, szép egész alkotás. A hazugsági akadémia vizsga dolgozatát úgy feli megkonstruálni, mint egy irodalmi alkotást. A dolgozatok megbirálásánál olyan komolyak a :süri tagjai, mintha a dolgozatokat az Academie Francaise elé nyújtanák be. CSODÁIM INDIÁNOK Közel 100,000 olyan indián él ebben az országban, ikiket a mi értelmezésünk szerint vallás nem érint és akiknek hitét őseiktől leszárma£tatott szellemi felfogás tartja életben. Az indiánoknak nincs egységes vallásuk. Műiden törzsnek és vidéknek megvan a maga sajátos szjkása, ceremóniája és hite. A “nagy isteni szellem” mélyebb értelmű felfogását nem találja meg az er> ber egyetlen törzsben sem, bár minden törzs hisz jó §s rossz szellemekben, amik többnyire a természeti tünemények, tárgyak és állatok mögött sejtetik létezésüket. így például egy szellem segíthet az indián betegségén. Ugyanis nem ismeri az indián a poklot sem abban az értelemben, ahogy leírták. A szellemvilágba való lépése nem függ földi életétől vagy moráljától, hanem természetes következménykép jut oda. Érdekes a hite az indiánnak a varázslatban és a varázslóknak, akinek emberfeletti képessége, hogy a szellemeket befolyásolni tudja. Különösen megfogja az embert, hogy az indián, aki hisz a lélekben, azt tartja, hogy amikor az ember beteg, a lélek eltávozott ... A kuruzsló kötelessége tehát az eltávozott lelket visszahívni. Igen sok törzs hiszi, hogy a falvaik közelében egy láthatatlan épp olyan halott falu fekszik, ahová az élő elköltözik halála után. Az erkölcs igen magas fokra emelkedett az indiánok között. Lelkiismeretük kifejlett, erős. A törzs hite szentirás volt: Aki nem tartotta be Ígéretét, vagy a törzs kebelében ellopott valamit, kiközösítették. A gyilkosokat szintén erősen sújtották. Raymond A. Hare (balról), Amerika uj kairói követe Egyiptomba érkezett. latot tartani a rendőrség, asek ellen—amiket Tisza Pista korrupció és mindenféle tár-meghonositott és terjedni ensadalmi botrányok és kinövAged. Robotrakétákat szállítanak az uj amerikai jetrepülőgépek.
