A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-12-28 / 52. szám
T - - T ~T~ 8-TK OLD AD Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM* Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, amiket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlására és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjárni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szívből a gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órában odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mindazoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miután mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, viszszatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve bölcsességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Istennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig békességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólít bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretetnek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “tétetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? ' Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami erkölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szinte hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az, Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyöj yörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért szenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha; lem Krisztus azért született a földnek, hogy mi megszülessünk lélekben az égnek, hogy tanítását elfogadjuk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi más, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű ,an, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komoran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétségelenül az emberek javára adta és rendelte — és mégis mily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga javára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat maga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? NEHBU WASHINGTONBAN Nehru indiai miniszterelnök a múlt héten Washingtonban és Gettysiburgban az elnök vendége volt. A két államfő órákhosszat tartó beszélgetéseket folytatott, amelyeknek részleteiről azonban nem nyilatkozhattak, mert éppen a legkényesebb kérdésekben az eszmecsere bizalmas természetű volt. A találkozónak nagy világpolitikai jelentősége volt, mert Nehru ma a semleges ázsiai világnak elismert szellemi vezére. Nehru a washingtoni újságírók előtt diplomatikus tartózkodással, de mégis felvilágosító módon nyilatkozott egy és más kérdésről. A legfontosabbak: JOBB JÖVŐ FELÉ Szerinte — és nyilván az amerikai kormány nézete szerint is — Izraelnek és az arab országoknak valami módon meg kell egyezniük a békés együttélésben. A világbiróság elé kell vinni a szuezi kérdést: annak eldöntését, hogy miképpen kell a csatornát nyitva tartani a világforgalom számára. Nehru nézete szerint a sztálinizmus, vagyis a korlátlan kommunista terroruralom, Oroszországban halott, nem támadhat fel többé. Kilátás van arra, hogy előbto-utóbb az orosz nép demokratikus jogokat fog kapni és saját kezébe veszi sorsának irányítását. * / , Csuenláj kínai miinszterelnök Nehru utján azt üzente Washingtonba, hogy szeretné a keletázsiai fcezültecg enyhítését, az Amerikával való kiegyezést. k VA TI Í.TT’TTjí? A kincstár uj bankjegyeket nyomatott, milliószámra, hogy a használtakat kivonják a forgalomból. ó esztendő estéjén Irta, Dr. NÉMETH KÁLMÁN Az óesztendő napja leáldozott. Haldoklik az elvénült esztendő. Mintha halotti torát ülnék egy átkozott uzsorásnak, úgy muzsikálnak és lakmároznak jobbra-balra. Asztalomhoz idehallszik a szilveszterező város víg, muzsikás zaja. Bummog, dörmög valahol egy nagybőgő. Az ablakomról letakaritom a zúzmarát és egy percre kinézek. Pislogó színes fénybogarak égnek a ködben. Csilingelős, patacsattogás. Emberek kínjával kent szekéren rohan az élet: egy rabszolgavilág. Fényes szobák szalonjából kivetődik a hóra a csillárok fénye. Én mégis azokat az óhazai ablakokat látom meg először, amelyek sötéten maradtak. Szegény gazdáik nem mulatnak, nem ülik meg az óév torát. Korán lebujtak rogyaik alá. A kályhájukban nem duruzsol a tűz. A szél fütyül benne. Nem pattog a régi jókedv a szobában. Az edényen pattog a máz, mikor megfagy a szobában a mosdóviz. Jtt-ott yjrrasztanak még a magyarok az óesztendőnek, de már inkább csak szokásból. Itt-ott babonás játékba fognak a fiatalok. Miközben az öregeik a szentelt krétáért kutatnak 'az almáriumban és fel Írják a szemöldökfára a három királyok kezdőbetűit, a vidám fiatalok a jövő titkait feszegetik és pajzán kacagások között ólmot öntenek. Ez a vidám kacagás úgy cseng kedvesen, mintha angyali csengőnek volna a hanga. Ez a vig kacagás az uj esztendőnek a' színpadi belépője, az indulója. És ez a fontos! A jövő?! Hiszen megöntjük mindannyian az “ólmot”, tervezünk, feszegetjük az ismeretlen jövendőt. Csitri kis ólomcsipkék, alakzatok támadnak a vízben. Az ember önt magának fellegeket, légvárakat, tündéreket és kígyókat. Egyikünk kíváncsibb a másiknál. Az államférfi kicsi ágyút önt magának és azt mondja: — Nini, jövőre béke lesz. Az otthontalan ember pici házat lát az ólomtésztában és azt mondja: — Nini, megházasodom. Otthonom, fészkem lesz. A rab börtönkulcsot önt magának és azt mondja: — Nini, jövőre kiszabadulok. A beteg kicsi ólomkoporsót önt és felsikit: — Jaj édesanyám, én meggyógyulok jövőre. Mindenki a maga szebb és boldogabb jövőjét magyarázza bele a szeszélyes kis ólomlepénybe. És mindenki nagy kiváncsi szemmel néz a csillogó jelképre. Pedig amit a babonás kedves játék neki jósol, egészen bizonyosan máskép leszen. Az még nem is hasonlít ama valósághoz, ami az uj év első harangszavára elkezd, felénk jönni, dübörögni, mint egy zakatoló, nehéz mozdony. Most én ott hagylak az ólom öntésnél, játsszál csak és áb-| rándozzál, kedves magyarom. Én valami bizonyosságot keresek. Valamit csak ki kell olvasnunk a jövőből a magunk számára, ami több az álomnál. Ami nem lapul össze a fejünkre dübörgő mozdony alatt, mint a szilveszteri ólomcsipke. Ami kemény, ami erős, ami ellenálló, ilyen valóság kell nekünk. Ez a valóság, ez a szilveszteri kedves szerencse pedig egy gondolat. Ez a mi hitünk, a mi Gondviselő Istenünkben. Ez a szent Istenhit, II. Rákóczi Ferenc, Erdély fejedelmének a hite, aki a legsötétebb jövő előtt, a legnagyobb bizonytalanságban énekelte kedves, megnyugvó hitével : Győzhetetlen én kószálom, Én Istenem, erős várom, Oltalmamat Tőled várom. Ez a hit a legédesebb szilveszteri valóság. Minden más csak álom és bizonytalanság, csak rézkrajcár, amit a mozdony sínjére tettek pajkos gyermekek. A jövő bizonytalan szeszélyeitől nem menthet meg az egészségem, g a z d agságom. Nemcsak a párnám nem biztos. Nemcsak a barátság és egészség szakadós. De még a talaj sem biztos, amin járok. Hiába feszegeted a jövőt. NEW YORK. — Mrs. Hedwig Rosenthal, egy világhírű zongoraművész 83 éves özvegye, elment a New York Times szerkesztőségébe és közölte, és jelenlétével bizonyította, hogy ő él. Tehát — állapította meg rémülten a városi rovat vezetője — hamis volt a lap előző napi számában megjelent gyászjelentés. Mrs. Rosenthal nemcsak azt tagadta, hogy meghalt volna, hanem azt is, hogy ő 83 éves korában . . . él. Udvariasan megkérdezte a szerkesztő, hogy hát hány éves? Azt felelte Mrs. Rosenthal: “Húsz éves múltam” Arra kérdésre, hogy nagyon nehezte-e a hamis gyászjelentés miatt a lapra, Mrs. Rosenthal egy kis anekdotával felelt: “Az Associated Press hirügynökség, amely éppen oly elismert megbízható és igazmondó hirszolgálatot végez, mint a New York Times, egyszer azt a hirt hozta, hogy Amerika leghíresebb humoristája, Mark Twain, otthonában meghalt. Amire Párisból a következő táviratot kapta az Associated Press: Az a hir i hogy én meghaltam, nagy (Világosságot nem gyújt néked sem ember, sem a tudománya. Csak egy valami van, ami a tépelődő vergődő lelket | egy magasabb fokozatra emeli, kínos jelenéből felsegíti, bizalom Istenben. Ez a hit nekünk erőt közvetít. Ne i jesztgessen se halálmadár, sem a csontosarcu halál. A hit fehér szárnyakat ad, amikre rábízhatod magadat. Amikkel nekivághatsz a jövő ködtengerének. A madár sohasem fél, hogy leesik, hisz szárnya .van. A hit szárnya nem Ikarusz szárnya, amit a nap melege leolvasztott és a jeges légáramok felborzoltak. Bízzatok benne! Senkise remegjen az újévi harangszókor és senki fel ne sírja a koporsóba tett halott évet, amint fehér szemfedője alatt görcsös kezével szorongatja csúnya, rossz emlékeinket. Hadd vigye, ami elmúlt. És hadd jöjjön hófehér galambszá~nyain az Ifjú Jövő. Segítség Angliának A szuezi krízis Angliában gazdasági nehézségeket okozott, amelyeket az ország saját erejéből nem tud leküzdeni. Ezért az Export-Import Bank most 500 millió dollár kölcsönt adott az angol kormánynak, hogy megfizethesse az amerikai olajat és egyéb importokat. miértékben túlzott. Mark Twain.” Hogyan került a hamis gyászjelentés a nagyon gondosan szerkesztett New York Times gyászrovatába? Azon a napon a szerkesztőségben megjelent egy hölgy, tetőtől talpig feketében, és ő közölte, hogy a nagynénije, Mrs. Hedwig Rosenthal meghalt 83 éves korában, az Isten nyugasztalja. Az unokahug olyan jó benyomást tett a városi reporterre, hogy ez azonnal felvette az adatokat és a a gyászjelentést betette a napi lapba. Vájjon ki lehetett az a rosszmájú unokahug ? Mrs.' Rosenthal azt mondja, hogy neki Amerikában nincsen unokahúga. Mrs. Rosenthal férje, Moriz Rosenthal, aki 1946-ban meghalt, világszerte ismert zongoraművész volt, egyike Liszt Ferenc utolsó tanitványai-nak. Férje halála óta Mrs. Rosenthal hotellakosztályában zongoraleckéket ad, jelenleg huszonkét tanítványa van. A régi Becsben Mrs. Rosenthal tekintélyes zenei kritikus volt. 1938-ban a nácik elől menekült férjével együtt Amerikába. Mrs. Rosenthal nem halt meg... Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosán megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: Elmenvén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulának. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amig odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy örömmel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találák a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más utón térének vissza hazájukba. i Mikor pedig azok visszatérnek vala, ime megjelenék az Urnák angyala Józsefnek álomban, és mondá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom néked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak anyját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodálatos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyermekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözitő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözitő szent gyermeksége tulajdonképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermekségét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üdvözitő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni üdvözitő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél nagyobb gyöngeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az Üdvözitő életének valamelyik titkában, irántunk való szeretetből, épen azért annál jobban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az Üdvözitő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk!” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivreható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igazságai között, amely oly szelíden, megható módon szólna szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely áj tatosságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De végtelenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az Ő képviselőivel s felebarátainkkal szemben. ILLETÉKTELEN BEAVATKOZÁS... A szovjet álláspontja az, hogy a háború, amelyet Magyarország ellen folytatott, a magyarok belügye volt, ahhoz senkinek semmi köze. Amilyen aljas csürés-csavarás ez, éppen olyan képtelenség aA oroszoknak az a mostani állítása, hogy Nixon alelnök ausztriai látogatása a magyar menekültek körében —az osztrák semlegesség megsértése. Miután a magyar szabadságharcot vérbefojtotta, a szovjet most el akarja téríteni a világ figyelmét a magyar tragédiáról. Ez persze nem fog sikerülni a Kruscsev bandának. Aminthogy nem fog sikerülni az uj propagandaháboru sem, amely azt akarná a világgal elhitetni, hogy a magyar nép nagyon boldog volt a szovjet uralom alatt és csak Amerika izgatta a magyarokat felkelésre. Még egyre menekülnek A határon át még mindig éjjel-nappal özönlik a magyar nép Ausztriába. A szigorúbb határzárlat ellenére is naponta átlag 1500-an lépnek szabad földre. Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15.
