A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-11-23 / 47. szám
2-iK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Publighed by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: (Ügy évre---------------------!SE.$6.00 One Year_________________S6.01 Pél évre----------------------------$3.50 Half Year_________________$3.5( ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Offic( of Cleveland. Ohio, under the Act of March 3rd. 1879. HÁLAADÁS Thanksgiving Day a legrégibb amerikai ünnep. Eredete 335 évre vezethető vissza, a massachusettsi, plymouthi kolónia háromnapig tartó lakomájára. A pilgrimek, akiket Angliában üldöztek, mert elszakadtak az angol egyháztól, 1620-ban a Mayflower hajón Amerikába hajóztak, hogy itt szabadon gyakorolhassák a vallást, amelyben hittek. A kis hajót a vihar megtépte és 102 utasa, férfiak, nők és gyermekek, már több mint három hónapig szenvedtek az utón, amikor november havában Cape Cod homokos partjain sikerült horgonyt vetniök. . A hosszadalmas utazás kimentette élelmiszerkészleteiket. Terveik szerint az újvilág délebben fekvő tájain kellett volna kikötniük és nem az északi homokos vidéken, ahol késő ősszel semmi lehetőség sem volt arra, hogy veteményes kerteket kezdjenek, így mielőtt még a tavaszi ültetéshez foghattak volna, sokan elpusztultak közülük a rossz táplálkozás következtében. Tavaszfelé egy indián állított be hozzájuk és angolul szólította meg a csodálkozó pilgrimeket. Samoset volt a neve, aki korábbi telepesektől tanulta meg a nyelvet. A pilgrimek megosztották vele sovány éléskamrájuk tartalmát, viszont Samoset hálából megtanította őket, hogyan kell indián kukoricát ültetni és hal hulladékokkal megtermékenyíteni a talajt. Samoset ott is maradt, mint indiánvezető és tolmács. Az 1621-iki tavaszi évszak meleg esőt hozott a vidékre. Több indián is meglátogatta őket, Massasoit törzsfőnökkel együtt. Az ősz azután foőséges termést hozott, úgy hogy a telep kormányzója, William Bradford háromnapi ünnepet rendelt el. Az indiánok ■* j- is~rncg1'iwták*d lakomára, HÁLAADÁS NAPJÁN Szive magyar volt — nyelve idegen Emlékezés Liszt Pereme, aki magyar faluban született, franciául beszélt és német földön halt meg Hetven év múlt el azóta, hogy a magyar nemzet és vele együtt az egész müveit világ elvesztette minden idők és minden népek egyik legnagyobb zeneművészét, Lisz Ferencet. Távol hazájától, Bayreuthban, a Wagner-kultusz Mekkájában halt meg Liszt Ferenc, akinek szive, lelke, művészi valójának legjava magyar volt. Kitűnik ez nemcsak leveleiből és egyéb hátrahagyott Írásából, valamint a magyarsággal szemben közel félszázadon át tanúsított külső viselkedéséből; mindennél sokkal erősebb bizonyságot tesz róla az ötven és egynéhány magyar tárgyú, magyar alkalomra és magyar ihlettséggel szerzett zenemű, amelyekkel a leghathatósabban hozzájárult a magyar nemzeti géniusz művészi becsének világszerte történt elismeréséhez. Ha Liszt Ferenc irodalmi hagyatékában kutatunk, lépten-nyomon akadhatunk a hamisítatlan magyar hazafias ság nyomaira. Ezek a megnyilatkozások annál meghatóbbak, mert teljesen mentesek az anyagi önzésnek árnyékától. Már alig huszonhét éves korában, 1838 május havának végén ezt Írja Velencéből Mas'sard Lambertnek a pesti nagy árvíz okozta pusztitásck 'hírére: Egy súlyos esemény hire oly érzelmet ébresztett fel énbenneim. amely mindaddig --------------------------------------csak szunnyadt. Reggel egy velencei lapban részletes tudósítást olvastam a pesti szerencsétlenségről. Ez a vészhir valósággal megrázó hatással volt reám. Valami rendkívüli részvét, egy ellenállhatatlan belső szükség arra kényszeritett, hogy a sok szerencsétlen emberen segítsek. Ezek a lelki folyamatok a haza fogalmát érttették meg velem. Szivemben a gyermekkori emlékek tiszta, érintetlen kincseire akadtam. “Miagam is ehhez az erőteljes néphez tartozom, így kiáltottam fel, — én is fia vagyok ennek az őseredeti nemzetnek. Oh, én távoli szülőföldem! Én meszszeágazó nagy családom! A te kiáltó fájdalmad visszaszólított körödbe . . . ” aki az angolok nem kis meglepetésére kilencvened magával jelent meg az ünnep reggelén. Az indián vendégek legjobb vadászaikat küldték ki az erdőbe, akik csakhamar öt hatalmas őzzel megrakodva tértek vissza. A gyarmatosok vadkacsákat, ludakat és pulykákat lőttek le, amit halakkal, rákokkal tetéztek meg. A rendelkezésre álló kukoricakenyér, szilva és hagyma kiegészítette az ételek rendjét, úgy hogy gazdák és vendégeik kiadós lakomát csaphattak. A háromnapi ünneplés befejeztével Bradford kormányzó megállapította ugyan, hogy az élelmiszer készletek alaposan lecsökkentek, hogy nyárig be kell osztaniok azt, amijük megmaradt, de bízott az isteni gondviselésben, hogy az majd ismét megsegíti őket. Ez az eredete Thanksgiving Day hagyományának. Ahogy az évek múltak, az amerikaiaknak mind több okuk lett arra, hogy Isten különös gondviseléséért hálát adjanak. Ma a világ leghatalmasabb nemzete vagyunk, akik termékeinket más országok népeivel is szívesen megosztjuk. Mindenkinek van személyes oka arra, hogy hálát adjon Teremtőjének. FÉL GYŐZELEM Az izraeli hadvezetőség még csak hozzávetőleges becslést tud adni a Sinai félszigeten az egyiptomiaktól elvett fegyverek mennyiségéről és értékéről. A becslések 50 és 70 millió dollár közt vannak. A zsákmány legnagyobb része orosz eredetű. Az izraeli vezérkar főnöke szerint az orosz fegyverek mennyisége nagyobb volt a szükségesnél, több, mint amenynyit az egyiptomiak használhattak volna .Továbbá, ugyancsak a vezérkari főnök szakvéleménye szerint, a fegyverek közt voltak legmodernebbek, komplikáltak, csak alapos mechanikai ismeretekkel biró katonák kezelhetők. Ilyen katonái Nassernek csak kis számban vannak, miértis nem lehet semmi kétség afelől, hogy a fegyvereket az oroszok a maguk részére szállították, vagyis az volt az elgondolásuk, hogy egy napon bevonulnak Egyipomba és ott készen találják a teljes katonai felszerelést. Az izraeli vezérkarnak ezt a felfogását megerősíti az angol kormány is. Ők is tisztában vannak azzal, hogy a szovjet nem csak azért fegyverezte fel Egyiptomot, hogy Izraelt tönkreverhesse, hanem — elsősorban — azért, hogy megvethesse a lábát a Közép-Keleten, az arab világ urává legyen, Nyugat- Európát megfossza ,az arab olajtól, gazolintól és ezzel az európai védelmi szövetséget annyira meggyengitse, hogy bátran megkockáztathatja a világháborút az egész világ meghódítására. Ezeknek a tényeknek és összefüggéseknek tükrében világos kép alakul ki: Az angolok, franciák és A Jó Pásztor Verses Krónikája FARKASOK DALA Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ MOST IS DÜBÖRÖG MÉG a véres zivatar s vérző homlokával tovább küzd a magyar. Kering fölöttünk még muszkák vérkarója, bolsi acél sasok, ragadozó héja. Muszka tank dübörög, nem egy, de ezernyi, a magyart akarja mind-mind leteperni. Muszka ágyuüteg, muszka kozák-szotnyák a magyar hősöket zúzzák és tiporják. Vér csillog a rögön, az őszi vetésen . . . nem feledem soha, jól emlékbe vésem. Zug a szél, sirása pusztulásról zenél: mégis küzd a magyar és jobb sorsot remél. SEGÍTSÉGÉRT SIKOLT Hungária Asszony, hogy a magyar felett szabad sors virrasszon. Le a rabtartókkal, le a zsarnoksággal, szembenézünk, ha kell, inkább száz halállal. Szabad világ: egykor mi ozmántól védtünk, segíteni ti is fogtok-e hát nékünk? Hallga, a magyar nép segítségért sikolt, döntsük hát meg együtt a bősz muszka pokolt. A magyarok hona ezer éves ország s hónukat a muszkák mégis elkobozzák. Indulj szabad világ! A küzdők már várnak s zengjük együtt dalát a szent szabadságnak! FELVIRRAD MÉG EGYSZER Magyarország napja s boldog lesz, ki éltét majd e Naptól kapja. Most még letiporva, most még összezúzva a rabság igáját véresen is huzza. Muszkaszij a lábán, de fegyver kezében s hőssé magasodik a szent harc hevében. Rajta magyar, rajta! Álld tovább a harcod, senki nem harcolt még ennél szentebb harcot. Rohamuk áttöri a muszkák bősz hadát és lelkesen zengik a farkasok dalát: “Fázunk és éhezünk, átlőve oldalunk, de szabadok leszünk, avagy mind meghalunk!” izraeliek mégis jól tették, hogy az Egyesült Nemzetek elveivel dacolva támadtak. Mert sikerült megsemmisíteniük és zsákmányolniok az Egyiptomnak küldött orosz fegyverek jó részét, sikerült enyhíteniük a közelkeleti háborús veszélyt és most az Egyesült Nemzetek szervezete és elsősorban Amerika által követelt visszavonulást végrehajthatják abban a tudatban, hogy há nem is győztek, mindenesetre nyertek. Azonnal hazasiet és fényes sikerrel hangversenyez az árvízkárosultak javára. Ugyanezt teszi teljes önzetlenséggel még számos más alkalommal, egészen 1886-ban bekövetkezett haláláig. Sok ezer forintot tesznek azok az összegek, melyeket ilyen módon Magyar ország emberbaráti, kulturális é-s zenemüvelési céljainak * juttatott. Egyik német életrajzírója (Nohl) is nem csekély fontosságot tulajdonit Liszt Ferenc művészeti fejlődése szempontjából a magyar hazaszeretet erőteljes fölébredésének. Hangoztatja, hogy “az a fiatalkorában is már nagy szellemű művésziélek se volt képes* kivetkőzni a nemzeti összetartozás eleven érzéséből, jóllehet már akkor úgy látszott mintha művészetének és műveltségének világpolgári jelleménél fogva, teljesen elnyomta volna magában a nemzeti különlétre irányuló belső szükségességét. 1840 január elsején óriási lelkesedés közepette diszkardot nyújtanak át neki a Nemzeti Színházban. Ezt a hatalmas ovációt Liszt a következő francia beszéddel köszönte meg; Kedves honfitársaim! — lehetetlen énnekem Önökben csupán közönséget látnom. Ezt a kardot egy oly nemzet képviselői ajánlották fel nekem, amelynek vitézsége és lovagiassága közismert és átalánosan csodált. Én ezt a kardot egész életemben mint legbecsesebb és a szív e innék legkedvesebb tárgyát fogom megőrizni. Engedjék meg nekem, mint olyan embernek, aki dicsőségnek tartja, hogy ebben az országban született, hogy ezentúl is müveimmel és cselekedeteimmel háláljam meg az önök jóságát. Magyarországnak nem kell hátul maradnia bármely dicsőségre nézve; ez az ország fiainak hősiességénél és képességeinél fogva a ŐSZINTE BESZED Szókimondó ember úgy beszél, ahogy érez Bemard Shaw angol humorista iró egy alkalommal egy nagyobb társaságban volt, ahol egy gondolatolvasó produkálta magát. — Az ön gondolatát is el tudom olvasni, mester — fordult fontoskodva Shawhoz. A kegyetlen iró igy vágott vissza: — Hogy lehet az akkor, hogy még nem takarodott el innen? ❖ * * Rabelais, a kiváló francia szatirikus iró, — nagytudományu orvos is volt. Egy alkalommal egy beteg asszonyhoz hívták. Rabelais megtapogatta a beteg pulzusát és megkérdezte: — Hány éves? ( — Nyolcvankilenc, — felelte gyönge hangon a beteg. — Nyolcvankilenc éves! — kiáltott fel a doktor és ellökte az öregasszony kezét. — Hát meddig akarja még cipelni az életét? S azzal otthagyta a beteget. ❖ * Maurice Dekobra francia iró előtt egyszer panaszkodott egy színházigazgató, hogy ügyei nagyon rosszul állanak. — Tekintélyes kiadásaim vannak — mondta az írónak — a házbér, az adó, a személyzet, a művészek. Egyszóval: minden reggel, amikor az ágyból felkelek, háromezer frank kiadásam van. — Miért nem marad az ágyban? — kérdezte Debokra. ❖ * * Alfonso spanyol király egy katonai lázadás után személyesen szeretett volna meggyőződni csapatainak hűségéről. Elhatározta tehát, hogy megszólit néhány katonát, kik egy laktanya előtt mint őrszemek teljesitettek szolgálatot. — Tudod-e, ki vagyok? — kérdezte az egyik katonától. — A legmagasabb feljebbvalód. Ha most megparancsolnák neked, hogy lőjj rám, mit csinálnál? — Engedelmeskednék, felség — felelte a katona. Másik három katona ugyanezt felelte. Azonban az ötödik katona, akit megszólított, kijelentette, hogy nem lőne. — Derék fiú vagy — szólt a király megelégedetten. — Végre találok egy embert, ki királya eletét fölébe helyezi parancsainak. De mondjad csak, miért nem lőnél reám? — Mert kürtös vagyok, felség — felelte a katona. * * ' * Adolf György, Schaumburg-Lippe hercegség fejedelme, amidőn lSöS^ban Frankfurtban a fejedelmek kongresszusa ülésezett, a város által rendezett nagy ünnepélyen is megjelent, amelyre Frankfurt város előkelőségei is hivatalosak voltak. A német szövetség fejedelmei a diszterem külön elzárt részeben kis asztaloknál ültek és élénk társalgásba m rültek. Egyszerre általános mozgás támadt a felséges uraságok között. A koronás fők felemelkedtek, hogy egy épen körükbe lépő, semmit se mutató pici uracskát üdvözöljenek: csupán Adolf György herceg maradt az összes jelenlevők bámulatára ülve. Erre odalépett hozzá a hesseni választófejedelem és ezt súgta a fülébe: — De, kedves herceg, ón nem fogja ezt az urat üdvözölni? Nem tudja, kicsoda ez az ur? — Nem. — Hi ez Rothchild báró. — Eh mit! Semmi közöm hozzá! Egy fillérrel • sem tartozom neki. nemzetek élén van hivatva haladni. Szeretett honfitársaim, iha kell hogy újra kardot rántsunk és vérünket ontsuk, történjék ez utolsó csöppig a mi jogunkért, királyunkért és hazánkért . . . Hogy nem olcsó szóvirág, hanem mélyen átérzett valóság volt a tetterős harci készségnek ez a fellobbanása, mutatja az a tény, hogy Liszt Ferenc nyolc évvel később benső barátságot tartott a szabadságharc egyik legideálisabb alakjával, az első felelős minisztérium elnökével, Battyány Lajos gróffal, akinek tragikus halálára szerezte 1849- ben Fünerailles (Temetés) című és 1849 octobre 6 alcímmel ellátott gyász-zenedarabját. Petőfi Sándor a költő csalhatatlan ösztönével már 1840- ben egészen a miénknek tudta Liszt Ferencet. Hozzá irta Pápán azt a sokat idézett versét, amelynek kezdősorai: Hirhedett zenésze a világnak. Bárhová juss, mindig hű rokon. A költemény végső akkord- í ja mély bepillantást enged azokba a hő vágyakba, amelyeket a magyar nemzet nagyjai Liszt Ferencre nézve akkoriban tápláltak: Állj közénk és mondjuk: Hála égnek, Még van lelke Árpád nemzetének . . . A mester azonban nem karddal állt a magyarok közé, hanem távol az öldöklő fegyverek zajától folytatta világhódító diadalutját mint magyar művész. A szabadságharc lezajlását követő hetedik évben, 1856 nyarán Pestre megy, hogy a hercegprimási bazilika felszentelése alkalmára szerzett esztergomi miséjét személyesen dirigálja. Néhány évvel később újra Pesten jár és innen francia nyelvű levelet ir Sayn-Wittgenstein Karóim hercegnőhöz, amelyben magyar földön ezúttal szerzett legfrissebb benyomásait ily- ‘ képen írja le: (Folytatjuk.)
