A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-10-26 / 43. szám

2-iK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapitotta Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon! CHerry 1-5028 __________ _ 53 __________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: £gy évre_________________$6.00 One Year________________$6.0( Fél évre________________$3.50 Half Year ________$3.5( ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KÖSZÖNIK, NEM KÉRNEK BELŐLE... Eisenhower elnök javaslatára a kongresszus tör­vényt hozott, amely szerint a farmereknek elenge­dik a farmjukon használt jármüvek gazolin adóját és ami gazolin adót az év első felében befizettek, azt visszatérítik.', Harminc millió dollák visszatérítést kínáltak fel a farmereknek, A republikánusok ezt az ajándékot azért szavazták meg, hogy november 6-án a farmerek jóindulatát megnyerjék, de a demokra­ták is kénytelenek voltak úgy táncolni, ahogyan a republikánusok fütyültek, mert máskülönben a far­merek megharagudtak volna rájuk. Ilyen a politika — választás előtt . . . De, képzeljék! — a farmereknek nem kell a nagylelkű adomány. A 30 millió dolláros meleg eső elől kitérnek, még csak alig másfél millió dollár ga­zolin adó visszatérítésért jelentkeztek. Hiába nyo­matott és terjesztett az adóhivatal sokszázezer for­muláért, útmutatást, röplapot — az ország minden részében a farmerek elolvasták, aztán eldobták azo­kat. így gallononkint 2 cent papírkosárba vagy az ut szélére került. Mi az oka ennek a dolláreső-bojkottnak? Való­színűleg az, hogy a legtöbb farmer földjére nem dol­lárok, hanem csak nickelek hullottak és ők a pár kvóderért nem vettek maguknak annyi fáradságot, hogy felemeljék a földről. A tanulság: Az amerikai farmer fáradságos munkájáért illő jutalmat akar kapni, alamizsnára nem szorul, alamizsnát nem is fogad el. Magyar vendégszeretet a régi uri világban A régi Pest külföldi kalandorok paradicsoma volt A CSÁBÍTÓ JÖVŐ Valahányszíor cikket olvasunk vagy beszédet hallunk, amely ‘pillantást vet a jövőbe”, kételyeink támadnak, hogy az a jövő olyan lesz, amilyennek szeretnők. Igaz, hogy gyorsabban fogunk közlekedni szárazföldön, levegőbén és tengeren — tehát keve­sebbet fogunk látni a világból. Igaz, hogy a háziasz­­szonyok sugárrezgéses kályhán másodpercek alatt sütnek meg egy csirkét — de vájjon jobb izü lesz-e? Igaz, hogy “teleglobális televízión” leadásokat vehe­tünk majd fel a világ minden részéből — de szépet és jót fogunk-e látni és hallani? A jó ég tudja — számunkra a csábitó jövőt nem az jelentené, hogy gyorsabban utazunk, messzebbre látunk és általában gyorsabban élünk. Jobban aka­runk élni és boldogabbak akarunk lenni. Számunkra a boldogságot az jelentené, hogy a jövőt meglehető­sen előre láthatjuk, tervezhetünk és izgalmaktól men­tesen élhetünk. Boldogak lennénk, ha előre tudnánk, hogy nem veszítjük el munkánkat, hogy fiainkat, fér­jeinket nem viszik el idegen országokba harcolni és utódaink jövőjét nem fenyegeti veszély. Szeretnők, ha a népek nem abban vetélkednének egymással, me­lyik tud jobban rombolni, hanem melyik tud jobban építeni. ' Ilyen gépet, amely ezt a jövőt biztosítaná, még nem találták fel. A magunk részéről azonban meg vagyunk elégedve a 600 mérföld sebességgel köze­ledő repülőgéppel és a villanykályhával, amely egy óra latt süti ki a csirkét, mert nem gyorsabban aka­runk élni, hanem boldogabban. A régi magyar vendégszere­tetről többet írnak a külföldi utazók, mint a saját könyve­ink. Nem is csoda! Hiszen va­lamikor olyan közönséges je­lenség volt Magyarországon a vendégszeretet, hogy szóra se érdemesítették. A múlt század első évtizedei­ben mind sűrűbben forgolód­tak Magyarországban az ide­gen utazók. Mikor a Dunán megindult a gőzhajózás, a' Zrínyi, Árpád, és Nádor ne­vű első gőzhajók seregével hordták az idegent. Az 1825-ik évben megkezdődtek az or­szággyűlések. Ezek is nagy­ban fokozták az idegenforgal­mat. Igen sok angol, német és j francia jött hogy megismer­jék az “ismeretlen keletet”. És egymásután jelennek meg az útleírások. Valamennyi ege­kig magasztalja a magyar vendégszeretetet. Ez — Írják a külföldiek — nem virtus ná­lunk, merthiszen a magyar, ha akar, sem tud -más lenni, mint vendégszerető. Magyar­­országban minden idegent mindenütt szívesen fogadnak. Sok főur és nemes nem en­ged birtokán vendégfogadót nyitni, hogy az idegenek hozzá szánjanak s ne a korcsmába. Beudant francia utazó írja, hogy az idegent nemcsak azok fogadják szívesen, akiknek ajánlva van, hanem minden­ki. Nem is -kell ajánló levél, hiszen a magyar ur -sértésnek veszi, ha valaki korcsmába és nem hozzá száll. így állván a dolog, gondol­hatjuk, hogy nem -sok magyar urnák mohosodott meg a kü­szöbe. Ha idegen szállt a ház­hoz, evésnél a borköszönések (tósztok) egymást -érték. Mi­vel a cigányt sem tolták ki a házból, minden borköszönés­nél ugyancsak szólott a ‘tusch’ Kár; hogy a latin nyelven mon­dott fel-köszöntésekből az ide­genek jobbára csak annyit ér­tettek, mint az ég dörgésből. Az egykori tudósítások sze­rint az ételek mineipüsége és a felszolgálás módja nem min­den külföldinek volt Ínyére. A paprikás halászlét meg a gu­­lyáshust meg i-s emlegették! Barkóczy László báró, székes­­fehérvári püspök vendéglátás­kor maga főzte a gulyáshust. Nem is feledte el az izét, aki evett belőle. A külföldi utazók jelentése szerint a ma^ur urak nehe­zen bocsátották vendégüket más kézre. De ha már minden­áron mennie kellett, utravaló és ajándék nélkül el nem bo­csátották. A magyar kastélyok és kú­riák ilyetén vendégszeretete sok kalandort csalt Magyaror­szágba. Senki sem kutatta kilé­tüket, farsangolhattak ked­vükre télen-nyáron. Isten a megmondhatója, hány “len­gyel” származású űzött és sza­badsághős élt igy magyar kas­télyokban, akik Lengyelor­szágot sohasem látták! Az egyik ilyen lengyel a harmin­cas években mint török basa szerepelt a pesti szalonokban. Valósággal dédelgették min­denütt és ő nagy kedvvel ma­­gyarázgatta az előkelő höl­gyeknek a szent Koránt. Köz­­be-közbe azonban basa létére is vígan ropta a mazurkát. Ki tudja, meddig élte volna igy a világát Pesten, ha a -bécsi rend­őrség el nem csípi és bőjtvas­­ra nem veri a népszerű pesti “basát”. Az egykorú jelentések sze­rint Sulavsky lengyel kalan­dor volt. Ez a Sulavsky Kossuth egyik nővérének a ke­zét kérte meg. Sok főur állan­dóan is tartott -maga mellett egy-egy lengyel számüzöttet. S hogy a rendőrséggel meg ne gyűljék a bajuk, valamelyes foglalkozást is adtak neki. így például Károlyi György gróf lengyele mint könyvtáros szol­gált. A harmincas években egy fiatal brazíliai tengerészkapi­tány tűnt fel^gjidapesten. Ha­mar otthon éhezte magát. Min. denüvé bejutott és mindenüti nagy örömmel fogadták. A legelőkelőbb hölgyekkel tán­colt és a legjobb családok ver­senyeztek, hogy vendégül lás­sák. Mikor észrevette, hogy e rendőrség erősen ólálkodil körülötte, el akart illanni, d( elcsípték. Kisült, hogy nen brazíliai kapitány, hanem al­bán bolto-slegény. A -szeged börtönbe vitték, ahol aztán í memoirjait Írogatta. Valamivel különb legény volt Jochmus generális, ak Konstantinápolyból jött Pest A Jó Pásztor Verses Krónikája TÖRTÉNELEM , , . Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ CSODÁK VILÁGA A vegyészek legújabb felfedezése egy növény tápszer, melynek segítségével babtól kezdve krump­liig minden növény nagyobbra, gyakran kétszeresé­re növeszthető. f A vegyszer izgatja a növény sejtjeit és azt to­vábbi növekedésre serkentik. Gibberellic acid a ne­ve a folyadéknak, mellyel először a japánok kísér­leteztek. A földművelésügyi minisztérium szakértői azt jósolják, hogy ha a szert nagy mennyiségben si­kerül majd előállítani, az egész világ gazdasági élete forradalmi változáson megy majd át pár év alatt. A szegény, elmaradt népek jobb, több táplálék­hoz jutnak, a farmereknek kevesebbet kell termel­niük, de mennyiségben ugyanannyit kapnak és igy jövedelmük nem fog csökkenni. Számos nagy amerikai egyetemen folynak a kí­sérletek a gibberellic acciddal és annak változataival. A mezőgazdasági kiállításokon érthető feltűnést kel­tettek a tojás nagyságú babszemek és dinnye nagy­ságú almák. Bár a csodaszerből aránylag kevés kell, egyelőre drága még és alkalmazása igy költséges. De az emberi képzeletet felgyújtja a lehetőség, MI A TÖRTÉNELEM? Milliók halála; jövendő nemzedék korán sírba szállva. Nem is történelem, mit nem vérrel Írnak, de nem kérdik szavát a sok tömegsírnak. Cél, eszköz és jelszó korszerű változat: s milliók élete a véres áldozat. Haza . . . kötelesség . . . győztes dicső hadak; szenvedés, gyász, ima; könnytenger, vérpatak; csendes tömegsírban sok millió névtelen s azt mondják, hogy ime: Ez a történelem. S valóban mért folyt el tengere a vérnek? Mert igy tetszett néhány hóditó kergének. GYÓGYUL-E MÁR a rab népek szenvedése s pusztul-e már Moszkva vérkonkoly vetése? Más szelek fujnak-e, mint fújtak régebben? Magyar pipacs virit-e a vetésekben? Nem nyögi-e Moszkvát többé Pest és Buda? Épül-e a magyar szabadság-pagoda? Kruscsev és Bulganin, vaj’ mit fuvoláznak? “Be az egy akolba”, mert künn bőrig áznak , . . Mi lesz, ha a szovjet-vetés elfagy télen s lázadók marsolnak majd a sereg élen? Hátha elhervadnak majd ármány és gazság s kivirul tavaszra a világszabadság, hogy valóban paradicsomkert lesz a föld, ha majd tejjel-mézzel folyó Kánaánná varázsolnak minden mezőt, ültetvényt, veteményes kertet. re. 0 sem volt -ugyan török ge­nerális, hanem csupa angol ügynök, de azért mindenki szentül hitte, amit Jochmus generális a saját dicsőségéről mesélt. Szerinte Mahmud szul­tán őrá -bízta a sziriai partok­ra vetendő seregek vezetését: mert tudott dolog volt, hogy ő ő egyike az angol tengerészet legkitűnőbb tisztjeinek. A hadsereget sikerült is Szíria partjáig vinnie, de a basa áru­lóvá lévén, ő is kénytelen volt visszatérni. Most Palmerston angol miniszterelnökhöz -megy fontos j elöntésekkel, miket Ponsoby konstantinápolyi an­gol nagykövet, bízott rá. Gondolhatjuk, hogy csodál­ták a jámbor pestiek a hős ge­nerálist ! A Vadászkürtben, hol a szállását tartotta, egy­mást -érték az előkelő látoga­tók. Aztán ahol megjelent, tejbe-vajba fürösztötték. Történt azonban, hogy mi­kor már egész Pest Jochmus generális dicső tetteiről álmo­dozott, a Vadászkürt szállóban megjelent két fiatal porosz ve­zérkari tiszt. Az egyik Moltke volt, a másik Winkle. Hogy­­hogy-nem. Jochmus generális erre úgy itthagyta lábnyomait hogy senki sem tudta róla, merre is vette útját. Aztán hamarosan kisült, hogy az an­gol flotta e jeles generálisa hesszeni kalandor, aki O’Don­­nel ir származású spanyol tá­bornok alatt szolgált Spanyol­­országban. Onnét üres zseb­bel és dicsőség nélkül tért visz­­sza Angliába és politikai ügy­nökséget vállalt. Egy görög szatócs, aki a -bé­csi fogházban mint Zay báró szerepelt, kiszabadulása után Pestre j ött, a kalandorok eldo­rádójába, és itt mint Bizay bá­ró -igazi gavallérrá vedlett. Pompás kalandjairól az egész város beszélt. Jól házasodott s több városi tanácsossal sógor­­sá-gba jutott. Mindenütt szíve­sen látták. A titkosrendőrségi jelentések szerint nagyban kártyázott és több magyar ne­mesnek mindenét elnyerte. Olyan hire támadt, hogy 1839- ben még egy lipcsei folyóirat is foglalkozott vele. Ez a fo­lyóirat jelenti többek között, hogy az úgynevezett kalando­rokat seholsem látják olyan -szívesen, mint Pesten. Az elő­kelő társaság, amely a világ­ért sem érintkezik az alsóbb osztályokkal, gondolkodás nél­kül felül az eféle idegen ka­landoroknak. Sokáig -élte világát Pesten egy menekült orosz gróf. Bár nem volt semmije, gond nél­kül élt. Hiszen az előkelő kö­rökben mindenütt szívesen lát­ták és terített asztal várt rá. Már azon forgatta az elméjét, miként állandósíthatná ezt a kívánatos állapotot, amikor az éber bécsi rendőrség kisü­tötte, hogy őkegyelme nem is orosz, nem is gróf, hanem né­met sza-bólegény. Igen ügyes embernek mutat­ta magát az eféle kalandorok leleplezésében Müller, a bécsi titkosrendőrség tagja. Pesten mint vivómester szerepelt. Ko­lozsváron és Trencsénteplicen Rollman néven szinészkedett. Aztán a hazárd játékosok kö­zött mint bankadó szerepelt, hogy leleplezhesse a játékoso­kat. ő csípte el Neberle pesti tanár gyilkosát is. A kalandorok számát Pesten nagyban szaporították a szél­hámos pénzügynökök. Nagy divatja volt akkor a részvény­­jegyzésnek és az ügynökök a leghihetetlenebb vállalatok­nak is tudtak aláírókat szerez­ni. Mindent készpénznek vesz­nek itt — írja a titkosrendőr­ség —, részvényeket vásárol­nak és elhiszik, hogy a rész­vénytársaság vízből gyárt pá-EZEREGYÉJSZAKA! MESE Bagdadi diák yankee felesége Helénnel( a csinos, magas amerikai fiatal anyá­val Rómában találkoztunk, amint bagdadi “nászut­­járól” három éves kisfiával, de férje nélkül, haza­térőben volt az Egyesült Államokba. — Férjem, — mesélte Helén — odahaza azt mondotta, hogy keresztény, de mikor Bagdadba ér­tünk, kiderült, hogy nem keresztény. Férjem arab. Mikor egy arab megnősül, a feleségét nem tekinti élettársának; csak rabszolgát lát benne. A feleségét még emberszámba sem veszi, üti-veri, arcul köpi, éj­jel egyedül hagyja, maga meg elmegy a kávéházba. Még odahaza, Tacomában (Wash.) is, esténként sok­szor magamra hagyott a bébivel. Meg is mondtam neki, hogy ha nem változik meg, nem megyek vele Bagdadba. Szentül megfogadta, hogy megváltozik. “Bagdadban sohasem hagylak magadra”, ismételte. De, amikor Bagdadba érkeztünk, csaknem minden éj­jel otthon hagyott a szüleivel, akik nem tudnak an­golul, én meg nem tudok arabul. Szép kis “nászút” volt, mondhatom. így végződött a vöröshaju Helen Johnston ro­mantikája, amely három évvel ezelőtt kezdődött Ta­comában, ahol mint a West Coast légitársaság tiszt­viselőnője megismerkedett leendő férjével, egy kék­­szemü iráki egyetemi hallgatóval. Helén, édesatyja, a nyugalmazott tengerészttiszt tiltakozása ellenére Mrs. Abdul Jebbar Subbagh lett a paloaltoi metho­­dista templomban tartott esküvői szertartáson. Rö­vidre rá megszületett a bébi, akit a helyi metodista lelkész Paulnak keresztelt el. Eleinte minden rend­ben volt, de aztán Abdul szivét elfogta a honvágy és Helen nem tehetett mást, követte férjét Bagdadba. — Azt mesélte, hogy szülei egy 14 szobás házban ílnek — mondotta most Rómában Helen — és a szol­gák hada fog kiszolgálni aranytányérokból. Hát, őszintén szólva, imponált a 14 szobás ház, hiszen ez Amerikában nem mindennapos, de kiderült, hogy Abduléknál még egy rendes mosdó sincs. A ház ret­tentő piszkos volt, az ételt képtelen voltam lenyelni. Szülei azt akarják, hogy egész nap üljek velük a föl­dön és hogy sajátmagam mossam a bébi pelenkáit. Férjemet mindez nem érdekelte. Kértem, hogy köl­tözzünk el, vegyünk ki külön lakást, de erről hal­lani sem akart. Napirenden voltak a veszekedések közöttünk, mig egy reggel elővett egy revolvert és három golyót tett belé. “Egyik a tied,/egyik az enyém, egyik a bébié” — fenyegetőzött. Ekkor elhatároztam, hogy nem hagyom magam tovább terrorizálni. Az amerikai vicekonzul segítségével, aki köz­benjárt érdekében az igazságügyminisztériumban, Helen kisfiával a karján (aki amerikai állampolgár), minden poggyász nélkül, szökött meg bagdadi ottho­nából egy külvárosi pályaudvarra, ahol egy másod­­osztályú jegyet váltott az első basrai kikötőbe in­duló vonatra. “Soha az életben nem teszem ki többé a lábam az Egyesült Államok területéről”, fejezte be szomorú meséjét Mrs. Subbagh. Miéit őszülünk és kopaszodunk7 Dr. Matthew Brunner szerint azok a jelentések, amelyek valakinek egy éjszaka alatt hirtelen bekö­vetkezett megőszüléséről számolnak be valami ide­­delem, vagy végkimerülés következtében, nem lehet­nek hitelesek. Nincs elég adat ma még arra vonatkozólag, hogy pontosan mi okozza a haj megfehéredését, de való­színű, hogy az ok a pigment (festékanyag) gyártó berendezés hibás működése. Ugyancsak nem teljesen világos, mitől kapja az ember a hajszint, nemrégiben azonban az az elmé­let merült fel, hogy a testben jelenlévő különféle fé­mek, — mint vas, réz, nikkel — játszanak szerepet a haj színeződésében. És az sem magától a hajszál­tól függ, hogy valakinek göndör-e, vagy sima a ha­ja, hanem a hajhagymát magában foglaló parányi edényke hajtásaitól. Ez az edényke formálja a haj­szálat, mig az plasztikus és képes felvenni a ráerő­szakolt formát. Dr. Brunner megjegyzi, hogy az ember naponta átlag 20—75 hajszálat vészit és ha a kihullott haj­szálak, valamint az ujranövők között nincs meg a megfelelő harmónia, semmiféle módszer, mint pél­dául masszázs, hajkefe, gyakori hajvágás, vagy ‘»cso­daszerek” alkalmazása nem segít s az ember meg­kopaszodik. MOST MÁR TUDJUK ... Eddig azt hittük, hogy magyarok életük koc­káztatásával azért próbáltak átszökni a vasfüggö­nyön, mert szabad földre igyekeztek, szabad életre vágytak. Most a pesti Szabad Nép kioktat bennün­ket, hogy tévedtünk. A Szabad Nép szerint főleg csak fiatalok kíséreltek meg szökést a magyaror­szági szovjetparadicsomból, mert kalandra vágytak, vap-v azért, hovv rokonaikat meMátovathassák. linkét és homokból készít cuk­rot! Bizony az eféle dolgoknak hire támadt és a külföldön megmosolyogták a jámbor pes­tieket. Nemcsak a titkosrend­őrség, de a lipcsei újságok is hirdették a harmincas évek­ben, hogy Pest a kalandorok városa és eldorádója.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom