A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-09 / 10. szám

^TTiTT;

X Tö PlSZTö!

Nagyböjt negyedik vasárnapja.

EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15

Az időben Jézus a galileai vagy más néven tiberiási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekszik vala.

Fölméne tehát Jézus a hegyre s leüle ott tanítványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünnepe.

Fölemelvén tehát szemeit Jézus és látván, mondá Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?

Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni.

Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér

sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.

Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy fiú, akinek öt árpakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek?

Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok-fii vala. Letelepedőnek tehát a férfiak', számszerint mintegy ötezren.

KENYEREK ÉS HALAK.

Jézus pedig vévé a kenyereket és hálát adván, álosztá a letelépülteknek, hasonlóképen a halakból is adott, amennyit akartak.

Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek.

Összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltőnek meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után.

Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá tegyék, ismét a hegyre meneküle maga, egyedül.

SZENTBESZÉD

A mai vasárnapi szent evangélium azon nagy csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látható volt, azért érthető a csodát élvező emberek szándéka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül.

A mai szent "evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le.

Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából jő”, — ime most kenyeret ad az embereknek az Isten igéje után.

Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hirdetett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.”

Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenyeret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt.

Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogyha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ö maga mondja olyan szépen a beszédében.:

“Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.”

A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának.

A lesiilifiáiiisiililt tisztelet

Az istentisztelet az igazságosság' megnyilvánulása. Az igazságérzet diktálja, hogy mindenkinek megadjuk azt, ami öt megilleti; azt követeli tőlünk, hagy Istennek erőnkhöz képest megadjuk azt a tiszteletet, mely őt részünkről megilleti. Ezzel a vallásosság vagy az istentisztelet erényének fogalmához jutottunk.

“A vallásosság erényének, — mondja Szent Tamás -— az a f eladata, hogy tisztéletet tanúsítson az egy Isten iránt, mert ő a teremtés kutforrása és mindennek vezetője és kormányzója.”

Tudvalevőleg mindenki iránt tisztelettel tartozunk, ki valamely előnyénél fogva kitűnik és kiemelkedik. Ez megilleti a hatalom képviselőjét méltóságánál fogva, a1 tudóst kiváló tudománya miatt. Mint hogy pedig Isten végtelen hatalommal és fenséggel rendelkezik, mellyel mindent létesít, létében mindent fentant és kormányoz, azért Őit a legnagyobb és legmagasabb tisztelőt illeti meg s ezen tiszteletet az isteni tisztelet különféle mozzanatai által fejezzük ki, amely tisztelet legbensőbb lényegénél fogva ne,m más, mint az Ő végtelen tökéletességének és nagyságának őszinte elismerése.

VÉGTELEN JÓSÁG

Isten jósága, folytonos készsége, hogy velünk jót tegyen, szintién inditódkul szolgálhat arra hogy iránta hódolatunkat és köteles tiszteletünket lerójuk, mert ez az őseik és kutforrás, melyből minden jó szótárad.

Sőt saját bűneink és nyomorúságunk szemlélése is alkalmat szolgáltathat az istentisztelet cselekedeteire, minél jobban megalázzuk magunkat bűnös voltunk meggondolása nál, annál nagyobbnak tűnik fel előttünk Isten az ő hasonlithatatlan fenségében, annál megtisztelőbib Reá nézve a nódolac, melyet Neki felajánlunk.

Szent Ágoston megjegyzi, hogy bűneink alázatos megvallása Istenre nézve dicsőítés és tisztelet épen úgy, mint egy beteg gyógyitása annál nagyobb dicsőséget hoz az orvosnak, miniéi súlyosabb volt a betegség. “Minél súlyosabbak a bűnök — ugymonidl, — melyeikkel magadat vádolod, innál nagyobb a dicsőség, mieyeit Isten azok megbocsátása miatt nyer.”

Ennélfogva mindaz, ami a hódolatnak, tiszteletnek, önmegalázódásnak és alárendelésnek mozzanatát magába foglalja és Isten végtelen fenségének és méltóságának elismerésére szolgál, szintén az istentiszteletnek egyik cselekménye.

AZ ELSŐ ERKÖLCSI ERÉNY

Az istentisztelet az 'erkölcsi erények között a legelső helyet foglalja el. Azért tűnik ki valamennyi erkölcsi erény között, mert az Istennek felajánlott tisztelet és dicsőítés folytán közelebbi viszonyba lép Istennel, mint akármely más erény.

Jelessége kiviláglik továbbá a szentséghez való belső viszonyából is. Szent Tamás szerint ugyanis lényegében egyáltalában nem különbözik a szentségtől. “A szenség — úgymond — abban áll, hogy az ember önmagát és cselekedeteit Istenre irányítja, úgy, hogy ez az istentisztelettől csak névleg, de nem lényegileg is különbözik.”

Valamint az istentisztelet Isten szolgálati ténykedésekkel mint imádsággal, imádás sál, áldozattal rója le a legmagasabb Ur iránt való különös tiszteletét úgy a szentség is mindent Isten szolgálatára, tiszteletére és dicsőítésére vonatkoztat.

AZ ARANYSZÁJÚ PAP

Végre még másik gondolat töltsön el bennünket mély tisztelettel az isteni tisztelet iránt, hogy t. i. ezt nemcsak a magasságban a paradicsom angyalai, hanem itt iá földön is a legnagyobb buzgósággal gyakorolják. E fenséges szellemek nem tartják méltóságukon alulinak a mennyből leszállani, hogy Teremtőjüket és az emberré lett Istent templomainkban tiszteletteljesen imádják és éjjel-nappal bemutassák neki hódolatukat.

Aranyszóju Szent János mondja: “Az isteni tisztelet ama magasztos ténykedése idején, t. i. a szentmise alatt, angyalok állnak a pap mellett, az égi hatalmasságok egész serege dicshimnuszokat zeng s az oltár körül az angyalok karai tódulnak annak tiszteletére, aki magát feláldozza.”

Amit a szent itt mond, azt úgy látszik saját tapasztalatából tudta. Mert Baromius történetíró azt írja róla: “Aranyszájú Szent János, ez a csodálatraméltó pap, a 'konstantinápolyi egyház, sőt az egész földkerekség dísze, élsselméjü férfiú, az Ur házát majdnem minden alkalommal az angyalok seregétől benépesítve látta s különösen a vérnélküli isteni áldozat ünneplésekor.”

Ugy anez a történ sí iró hozzáteszi, hogy ez ia szent néha bámulatos megillet ődéssel beszélte el bizalmas barátainak, mint látta, mihelyt a pap az oltárhoz lépett, az angyalok,at lesízállni a mennyből örömtől ragyogó arccal és vakító ruhában, mint sorakoztak azután az oltár körül és Ikörültekintgetés nélkül, lehajtott fővel, ájtatossáigba és tiszteletteljes hallgatásba merülve, voltak jelen a legszentebb titkoknál. Mily serkentő pélldla ez reánk nézve mily ösztönzés arra, hogy ezeket belsőleg

KÉRELEM

K. Magyar Testvéreink!

100 esztendeje, hogy a Nagyboldogasszciny tiszteletébe emelt göncruskai rám. kát. templom felépült. Azóta sek javitanivaló volna rajta. Ablakai teljesen rosszak. A templomtér kerítés hiányában libák és disznók legelője. A 100-ik évforduló emlékére szeretnénk e hiányokat pótolni. A magunk erejéből azonban erre képtelenek vagyunk.

Azért hozzátok juttatjuk el kérő szavunkat. Támogassatok szent vállalkozásunkban. A jó Isten is megáld érte benneteket ! Aki Istennek ad, százszorosát kapja érte!

Szíveskedjenek miagyar testvéreink körében érdekünkben fáradozni és a gyűjtés eredményéről a göncruszkai róm. kát. plébánia hivatalt értesíteni.

Az adakozók áldozatkészségét hálásan köszönjük és imáinkba zárva őket igaz magyar szeretettel köszöntjük.

Göncruszka, 1956. imárc. 1.

Az Egyházközség nevében:

BOGDÁNYI FERENC, püspöki tanácsos, plébános.

KAPCSÓ ALAJOS

templomgondnok.

és külsőleg erőnkhöz képest utánozzuk.

Jóllehet tehát az istentisztelet főképen belső megalázkodás az Isten végtelen felsége előtt, azért még nem ikell elvetnünk azokat a külső cselekedeteket, amelyekkel szivünk belső megalázkodását nemcsak nyilvánítjuk, hanem azt úgy magunkban, mint másokban növeljük is.

TISZTELET ÉS IMÁDÁS

Mi elismerjük Istent és ennek megfelelőieg alávetjük magunkat végtelen felségének és ez a tisztelet, melyet iránta tanúsítunk ez a szó tulajdonképeni értelmében vett imádás. Más az a tisztelet, mellyel az angyalok és szentek iránt viseltetünk, bizonyos természetfölötti malasztelőnyökön alapul, melyeket azok Istentől nyertek és azért minden tisztelet, melyet irántuk tanúsítunk, melyben őket részesítjük, végre is csak Istenre irányul, és ennélfogva közvetett istentisztelet.

‘Tiszteljük a szenteket mint Isten barátait és a tisztelet, melyet :a szentek iránt tanúsítunk, Istenre háramlik. Aki vértanút tisztel, az mar gát az Istent tiszteli. Aki az Istenanyát tiszteli, aiz magát Istent is tiszteli.”

(FOLYTATJUK)

MSGR. MIHALOVICS

ZSIGMOND NAGYBETEG

WHEELING, Hl. — Msgr. Mihalovics Zsigmond kiváló egyházi írónak, a magyarországi Actio Catbolica volt központi igazgatójának, Mindszenty bíboros egykori benső munkatársának egészségi állapota igán kedvezőtlen.

Msgr. Mihalovicsot tudvalévőiéig le akarták tartóztatni s az utolsó porcokban hagyta el Magyarországot. A kommunistáik úgynevezett népbirósága távollétében tíz évi börtönre ítélte. Egy ideig Rómában élt, majd Samuel Stritdh, a magyar származású chicagói biborosérsek vette pártfogásába, Amerikába hozatta és egyházmegyéje egyik jótékonysági intézményiének lelkészévé tette.

Msgr. Mihalovics teljesen idegen környezetben nehezein viseli betegségének szenvedéseit. Keressük fel miinél számosabban j ókivánsáigainkkal, hogy e nehéz napokban magyar szivek szeretetét érezze áradni maiga felé. Cime: Villa Addol'orata, Wheeling, 111.

APOR GÁBOR FRANCIA KITÜNTETÉSE

Franciaország szentszéki követe Wladimir d’Ormesson 1955 dec. 20-án adta át a francia becsületrend nagykeresztjét Apor Gábornak, a Magyar Nemzeti Bizottmány római megbízottjának. A kitüntetett megbízott a második világháború előtt és alatt Magyarország vatikáni követe volt.

Otthon ninrs baj

Giovanni Gronchi, az olasz köztársaság elnöke, látogatóba jött Amerikába. Nem pénzért, nem segélyért, hanem azért, hogy megérttesse itt az olasz nép helyzetét és felfogását. Gronchi a katolikus demokrata párt balszár nyálhoz tartozik és a kommunizmus veszélye elleni védekezés leghelyesebb módjának tartja a nép milliói részére a jobb megélhetés biztoisitását.

'Gronchi nyugodtan járhatja Amerika nagy városait, nem kell attól tartania, hogy távollétében otthon valami baj' történhet. Vigyáznak a házára. A napokban egy éhes farkas betévedt az elnöki nyári lakikertjébe, de nem tehetett kárt, mert a «szomszédos kolostor szerzetesei puskát ragadtak és lelőtték a betolakodott fenetfädat.

Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a föld hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is el lehet mondani,^ amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” Ég talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bűnük lenne. --------- - -----Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz.

Azon időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették.

Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám.

És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azonnal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, taitékozván.

És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk.

Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek.

És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal, mondá: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen.

És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegető^ a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle és többé beléje ne menj.

És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelé őt, és fölkele.

Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdők őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által.

És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad.

SZENTBESZÉD

Az ifjú, akiről itt szó van, nehéz-nyavalyás volt s ezáltal nagyon gyötörtetett. A nehéz-nyavalya, mely közönségesen az altest kóros idegzetében alapszik, leginkább a holdváltozáskor jelentkezik s azért neveztél-e az ilyen beteget holdkórosnak. Amint a holdkóros fiú atyja előadta a kérését, Jézus eképen felelt: Oh, hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek én veletek, meddig tűrlek titeket?

Krisztus Urunk ezen szemrehányását, melyet a holdkóros fiú atyjának és az írástudóknak tett, nyomban követi az Ó végtelen könyorületessége, amidőn igy szól: Hozzátok őt ide hozzám. És kemény fenyegetés között megparancsolta Jézus a sátánnak, hogy a fiút hagyja el és kiméne belőle az ördög S meggyógyult a gyermek abban az órában.

Az ördögi faj nem űzetik ki, csak imádság és böjtölés által.

Jézus imádságot követel a gonosz lélek kiűzésére, de ha ezek különös hatalommal bírnak, akkor az Istennel való egyesülés különösen erős és a szív tisztaságára való törekvés, az érzéki ösztönök fékezése s az étel, italban még a szükségesektől való megtartózkodás által is, különösen buzgó és töredelmes legyen.

Krisztus Urunk tehát mondani akarja, hogy azoknak, akik erősebb ördögöket akarnak kiűzni, különös szivtisztasággal kell birniok és Istennel legbensőségesebb egyesülésben kell lenniük. Mások szerint ezen eszközök magukra a megszállottakra vonatkoznak, hogy ezek is, amennyiben lelki erejük nincs egészen a sátán hatalmában, saját megszabadulásukra Szintén ezen hitet, úgyszintén azt ,ami ebben foglaltatik, felébreszteni kötelesek, az magától értetődik.

Amire Üdvözítőnk az ilyen gonosz lelkekről tanít, azt a szentatyák utasítása szerint megromlott hajlamaink és szokásos bűneink benső imádság és böjtölés által űzhető ki. Kevélység s érzékiség által jött a bűn a világra; böjtölés által kell az érzékiséget, imádság által pedig a kevélységet legyőzni.

PARTOS ATOMBOMBÁK?

Az oroszok már megint kitaláltak valami újat: azt mondják, hogy atom- és hidrqgénibomba háborúban a kapitalista világ tönkremenne, de a szovjet alig sinylené meg a robbanásokat.

Tulajdonképpen nem is uj, hanem csak újra feltalált megállapítás ez. A szovjet inaigyfejüeik ugyanis, imint éretlen kamaszok, folyton azon a meg oldhatatlan problémán rágódnak, hogy miképpen lehetne egy atomháborút úgy lefolytatni, hogy nekiik semmi bajuk ne essék, ellenben a kapitalista világ a fűbe harapjon. Sztálinnak persze az volt a meggyőződése, hogy az atombomba a szabad világ átka lesz. De aztán jött Malenkov és kimondta az ijesztő szentenciát, hogy bizony az atombomba nem válogatós, nem pártos, hanem vakon pusztít mindenütt, ahol felrobban, a szovjet paradicsomban is. De Malenkov nem sokáig volt az élen, félretolta Kruscsev, és most megint az az igazság, hogy atombombától a kommunistáknak nem kell félniük, de jaj a gonosz kapitalistáknak !

Eden angol miniszterelnök röviden üzent Moszkvának: Nevetséges beszéd S .........