A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-06 / 1. szám

Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 2. fej., 1-12 szakasz Mikor pedig megszületett Jézus a judeai Betle­hemben, Heródes király napjaiban, ime, bölcsek jövenék napkeletről Jeruzsálembe, mondván. Hol va­gyon, aki született, a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni Őt. Hallván pedig ezt Heródes király, megzavarodék s vele együtt egész Jeruzsálem. S összegyüjtvén mind a napi fe­jedelmeket és a nép Írástudóit, tudakozódék tőlük, hol kell a Krisztusnak születnie? Azok pedig mon­dák neki: Juda Betlehemében, mert igy van megír­va a próféta által: És te Betlehem, Juda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Juda nagyjai közt, mert belőled származik a vezér, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt. Akkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket és pontosan megtudakolá tőlük az időt, mikor a csillag nekik megjelent. S elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjenek, kérdezősköd­jetek szorgalmasan a gyermek felől és ha megtalál­tátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén, imád­jam őt. Kik miután meghallgatták a királyt, elmené­­nek. S ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttük méné, miglen oda érkezvén, megállapodék a hely fölött, ahol a gyermek vala. Amint pedig meg­látták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket any­jával, Máriával és leborulva, imádák őt. És megnyit­ván kincses ládáikat, ajándékokat adának neki ara­nyat, tömjént és mirhát. És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más utón téré­nek vissza országukba. SZENTBESZÉD Sokféle jelentősége van ennek az ünnepnek. Az első keresztények ezen a napon ülték Krisz­tus születésének ünnepét. Vizkeresztnek mondják Jézus keresztelkedésé­­nek emlékére a Jordán vizében. Az Egyház vizet szen­tel ezen a napon. Háromkirályok ünnepe ez azonkívül. A keresz­tény ember nagy örömmel áll be ezen a napon a há­rom napkeleti bölcs kíséretébe, hogy együttesen ad­ja át szivének adományát a kis Jézusnak a Megvál­tás kegyelméért. Mégis igen kevesen gondolunk arra, hogy ez öröm teljes ünnep hátterében fekete árnyékként hú­zódik meg a gonosz Heródes sötét szándékával. A betlehemi gyermekmészárlás. Miért? Mert a gyer­mek, akit idegen hatalmak hódolattal látogatnak meg, útjában van Heródesnek. Azért olyan nyugtalan az éjszakája. Türelmetlenül várja vissza az idegen ven­dégeket. S hogy nem jönnek vissza, pokoli terv fo­­gamzik meg az agyában: Halomra öletni parancsol­ja a betlehemvidéki sok száz ártatlan kisdedet . . . Jajveszékelő anyáktól elrabolt kis csecsemők ki­omló vére pirosra festi a mai örvendetes ünnep al­konyát. Jeremiás jövendölése beteljesedett: “Szózat hal­latszott Rómában, nagy sirás s jajgatás: Rachel si­ratta fiait s nem akart vigasztalódni, mert nincse­nek.” Rövid idő múlva az Isten trónja előtt kis gye­­rek-lelkek százai játszadoztak a vértanuság pálmács­­káival. Zokogó szivü bethlehemi anyák emlőiről szag­gatják _ le durva lelkű katonák magzataikat hogy kardjaikkal vagdalják szét gyönge testüket és meg­fagyasszák a mosolyt hófehér arcocskáikon. Heródesek, ha talán más formában is, de ma is végzik kegyetlen munkájukat az úgynevezett — “mo­dern” családokban. Hány mosolygásra indult kis gyerekarc kerül a modern családi élet büntemetőjé­­be! Keller Pál német költő Írja az “Aprószentek” című költeményében, hogy a bethlehemi megölt kis­dedek lelkei évenkint egyszer felkerekednek és meg­találván a gonosz Heródes lelkét, üldözik át minde­nütt s nem hagynak nyugtot neki. Végig üldözik az évszázadokon is. A huszadik századhoz érve, meg­állnak egy Heródes-lelkü “modern” anya előtt. He­ródes odamutat. Az aprószentek erre sietve elhagy­ják Heródest; ugyanis az ilyen édesanyák rosszab­bak Heródesnél is! Csökkentik a hadikiadásokat A múlt héten Krusosevék ösSzeihivták a szovjet parlamentet és benyújtották az 1956 évi költségve­tést, azzal az utasítással, hogy a a képviselők azt egy­hangú lelkesedéssel tudomásul vegyék. Ez meg is történt. A költségvetés szerint 12 Százalékkal keveseb­bet költenek fegyverkezésre, mint a múlt évben. En­nek azonban nincsen semmi jelentősége, mert a szov­jet költségvetésben sok katonai kiadás, mint polgári kiadás van álcázva, például, mint nehézipari kiadás. X 9Ö PÁSZTOR Idomított macskák. A.múltban azt hitték, hogy a cicusokat lehetetlen idomíta­ni. A detroiti Harry Delian rácáfolt erre a legendára. Az ő kandúrjai még boxol­­ni is megtanultak. MIT HOZ A JÖVŐ? Ismét ránk virradt egy újabb év hajnala, mely sor­sunkat hordozza magában és melynek fátyolét előre nem lelhet fellebbenteni. Ezért Is­tenen kívül senkisem tudhat­ja, mit hoz a jövendő. Isten bölcsen rendezte ezt igy el, mert ha jövőnket is­mernénk, nagyon sokszor nem lenne erőnk szembenézni az eljövendő megpróbáltatá­sokkal. Sajnos, a legtöbb ember igy is eltékozolja idejének nagy­­résziét. A hitélet, valamint tu­domány, irodalom, művészet ápolása és a jóság gyakorlása helyett, hitvány élvezetekre vagy közönséges szórakozá­sokra fordítja idejének leg­nagyobb részét. Pedig mennyi jót, mennyi léleknemesitőt lehetne tenni egy évben! De ki teszi meg? Ki az, aki a felebaráti szeretet szellemében élne? Nagyon kevesen vannak ilyenek. A bethlehemi jászol még idevilágit, szinte érezzük még közelségét. De ki tartja meg annak a parancsait, aki e já­szolban született? Az ember, sajnos, csak ak­kor szokott ideig-óráig magá­ba szállni, amikor csapások látogatják meg. Szinte azt hi­­hetnők, hogy talán ezért láto­gatja meg az embereket oly sűrűn Istennek sorscsapása. Most egy újabb esztendőbe léptünk bele. Szökő esztendő­be. Ami azt jelenti, hogy a szokásos 365 nap helyett eb­ben az esztendőben 366 nap lesz. Van, akinek még ez az egy nap is fontos, mert ennyivel is többet végezhet valamely jó ügy érdekében. De sokkal többen vannak olyanok, akik­nek életében egy hónap kü­lönbség sem jelent sokat, mert akár kevesebb, akár több egy hónappal az eszten­dő, úgysem végeznének sem­mi érdemlegeset. Kínában nagy ünnepsége­ket és nagy istentiszteleteket szoktak tartani újévkor, hogy kiengeszteljék az “Idő Iste­nét”, aki egyaránt hozhat ránk jó sorsot vagy balsorsot, de az elmúlt idő múlhatatla­nul elmúlik és nem jön többé vissza soha. De a mi szilveszter-újévi mulatozásainkon nem sok szó esik Istenről, vagy épen sem­mi. És nem is gondolunk ar­ra, hogy az “Idő Istenét” ki­engeszteljük, mert a soha vissza nem térő napokból bo­torul annyit eltékozoltunk. Igazság szerint azt sem tud­juk, hogy újév éjjelén miért hejeh uj ázunk olyan hango­san. A legtöbb ember nem is sejti, hogy ez pogány szokás volt és ennek csak a felét vettük át: a mulatozást. A másik felét, melynek némi morális tartalma is volt, elfe­lejtettük. A régi népeknél a gazdagok ugyanis újév nap­ján annyi szegényt ültettek asztalaikhoz, amennyi csak elfért. Ezeket azután megven­dégelték és ezüstpénzeket is osztottak ki közöttük. A meg­vendégeltek azután hálából “boldog újévet” kívántak há­zigazdáiknak. In n ót szárma; zik az újévi jókívánság. De az Idő múlását legszeb­ben, legtisztábban mégis csak a bibliai felfogás fejezi ki: Minek előtte hegyek letté­nek és fold és világ formálta­­ték, öröktől fogva, mindörök­ké Te vagy Isten! <CX. zsol­tár, 2. vers.) A karácsonyi idő liturgiájá­ban olvassák Fulgentiusnak, az afrikai Ruspe püspökének gyönyörű homiliáját. Ünnepe január l-ére esik, 468-ban szü­letett, a népvándorlás első korszakának utolsó évtize­deiben. A római birodalom nyugati felében ekkoriban már mindenütt a germán bar­bárok az urak, akik a régi tartományokat nemzeti ki­rályságok rangjára süllyesz­tették és akkor már elavult világnézetüket, az arianiz­must rá akarták erőszakolni latin alattvalóikra. így volt ez Afrikában is, melynek egész északi pereme római provincia volt és száz évig )430—533) a vandáloknak közmondásosan hirdetté vált uralma alatt állott. , Fulgentius, miután gondos vallásos és világi nevelésben részesült, a imái Tunis déli részén fekvő szülővárosában, Theleptében a város procura­­tora, pénzügyigazgatója lett. Csakhamar otthagyta azon­ban jól jövedelmező állását és szerzetes lett. Mint ilyen 500 körül bejjjgta Olaszországot. Nem maradhatott meg ked­velt magányában: 508-ban Ruspe népe püspöknek köve­telte a szentéletü, nagytudá­­su szerzetest. Püspöki tisztét csak két évig gyakorolhatta; 510Jben Trasimund, a vandál 'király, Afrika valamennyi ka-Az ősrégi magyar temetési ének pedig ezt zokogj a sirató szavakkal: “Minden múlandó, minden halandó.” De a fenti zsoltár szavai szerint az idők múlásában is az a magasztos gondolat van, hogy Isten végtelen és szent­sége« lelke minden időket be­tölt. De közülünk vájjon ki gon­dol arra, hogy újév napján milyen nagy, milyen hatal­mas feladatok tornyosulnak elénk, alkotásokban, társadal­mi téren, a felebaráti szeretet gyakorlásában és Istennek tetsző sok-sok más dologban. Arra sem gondol senki, hogy az év kezdetét csak ak­kor volna jogunk hangos vi­galmaik között megünnepelni, na az elmúlt évet méltón él­tük volna át és méltón fejez­tük volna be . Emberek: legyünk jók mindnyájan ebben az uj év­ben! ' (Sz. L.) tolikus püspökét, számszerint hatvanat Sardinia szigetére küldte számkivetésbe. Szellemi , vezérük, Fulgen­tius, ettől kezdve tollal har­colt az őket elnyomó arianiz­mus ellen. A király kiváncsi volt a nagy tudósra és maga elé idézte Carthagóba. A püs­pök fényesen válaszolt a neki feltett kérdésekre; a vita egész anyagát azután hatal­mas könyvben foglalta össze. Mivel az ariánus püspökök mitsem tudtak rá felelni, a király kénytelen volt felkér­ni, hogy térjen vissza szám­űzetése helyére. A nagy szigeten ezután Ful­gentius újabb müvekkel lep­te meg a világot, többek kö­zött a katolikus hitről szóló hatalmas hittudományi [kézi­könyvvel (De fide.) 523-ban társaival együtt visszatérhe­tett Afrikába és 10 évig gon­dozhatta nyáját. Mikor 633-ban szeretettől és tisztelettől övezve sírjába tért, mindenki tudta, amit Bossuet mondott róla sok év­század: múlva; ő volt korának legnagyobb hittudósa és leg­szentebb püspöke. HALLOTTA MÁR? . . . hogy Skótország tele van Smithekkel. Minden ezer skót közül 16-nak Smith a neve. A TUNIS! PÜSPÖK Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 3-ik rész, 6. szakasz Azon időben eljőve Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltessék tőle. János pedig ellenzé, mondván: Nekem kell tőled megkereszteltet­­nem és te jössz hozzám? Felelvén pedig Jézus, mon­dá neki: Hagyd ezt most, mert igy illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá. Megkereszteltet­­vén pedig Jézus, azonnal feljőve a vízből és ime meg­­nyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képében lejönni és rászállani. És ime szózat lön meny­­nyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik. SZENTBESZÉD Azon időben, mikor keresztelő Szent János hir­dette az isteni Megváltót és maga f öli helyezte, mond­ván, hogy ő arra se méltó, hogy Jézus sarusziját meg­oldja és mikor keresztelő Szent János mindenkit bün­­bánatra serkentett és keresztelt s igy előkészité az embereket Krisztus malasztjára, eljőve Jézus Gali­leából és pedig Názáret nevű városkából, ahol magá­nosságba vonulva élt törvényszerinti (fogadott) aty­jával, Szent Józseffel, akinek munkájánál segítségé­re volt harminc éves koráig. Ezen idő elteltével Jé­zus a Jordán mellé Jánoshoz ment hogy megkeresz­teltessék általa. Keresztelő Szent János őt megkeresztelte a Jor­dán vizében, harminc éves korában, Róma építése után 780-ik év január 6-án. Megkereszteltetvén pe­dig Jézus, azonnal feljőve a vízből s ime, megnyitó­nak neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képé­ben lejönni és rászállni. Nem keresztelő Szent Já­nos keresztségének erejénél fogva, hanem Krisztus alázatosságának és imádságának az érdeménél fog­va nyílt meg az ég és szállott le a Szentlélek Ő reá, mert az imádságra s az imádkozóra szállt le a Szent lélek. Mielőtt Krisztus Urunk tanitói hivatalát meg­kezdte volna, ritka példáját adta az alázatosságnak. A Tanitó a tanítványnak, az Ur és az élő Isten Fia a szolgának, a hírnöknek alávetette magát. Ebből nyilvánvaló, hogy minden nagy dolognak jó kezdete az alázatosság. Az Ur Jézus először cselekedettel ta­nította azt, amit később szóval adott elő. Az isteni Megváltónk megalapította a kereszt-­­ség szentségét és annak felvételét elrendelte: ime, is­teni Mesterünk saját maga ment előre jó cselekedet­tel és példával, megkeresztelkedvén csupán vízben* hogy a vízben és Szentlélekben történendő kereszb­­ség felvételére az embereket ösztönözze. Aki mást jóra oktat, előbb maga is tegyen jót. Mennyi és mily nagy megdicsőitése ez az alázatosságnak! Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. A Zengő Tavak Szigetén elnémult a kommunista harang Ceylon szigetén, ahol rejtelmesen zengenek az őserdők acélkékvizü tavai, elhallgattatták a kommu­nista baj- és zajcsinál ókat. A módszer, melyet Sir John Kotelawala miniszterelnök alkalmazott, egy­szerű, mint az egyszeregy. Kitiltotta az országból Tolsztoj, Gorkij és más orosz írók regényeit és en­nek folytán kiapadtak a ceyloni kommunisták pénz­forrásai. Nincs moszkvai pénz, nincs kommunista agitáció. Mi az összefüggés? A nagyon tanulságos ösz­­szefüggés a következő: TOLSZTOJ ÉS KRUSCSEV A szovjet Ceylonban, mint mindenütt a világon, terjeszti az orosz kultúrát. Mindenhová elküldi a ré­gi orosz irodalom nagyjainak halhatatlan müveit, angol fordításiban, szép kiadásokban, nagyon olcsó áron. A ceyloni kommunista szervezetek ezeket a remekműveiket 30 centjével árulják, a könyvekért Moszkvának egy centet sem kell elküldeniük, meg­tartják a teljes bevételt és ebből finanszírozzák poli­tikai aknamunkájukat: kiadnak lapokat és röpirato­­kat, gyűlésekre nagy termeket bérelnek. Hasonló­képpen az orosz filmek bemutatásának teljes jöve­delmét is megtarthatják maguknak. Amikor a cey­loni kormány ezeket az összefüggéseket felfedezte, betiltotta a könyv- és filmbehozatalt Oroszországból iéis a hatás mindjárt megmutatkozott. Nem lévén pén­zük, a ceyloni kommunistáik nem tudják folytatni agitációjukat. A sziget déli részében Matara város volt kom­munisták legerősebb vára. A múlt héten ott választás volt s a 10 kommunista városi tanácsos jelölt közül 9 kibukott. A ceyloni kommunista párt anyagi nehézségeire jellemző az a felhívás, amelyet a múlt héten kibocsá­tottak: Oly nagy a pénzhiány, hogy a párt kénytelen lenne eladni Colombo fővárosában levő központi épületét, ha a párttagok nem adományoznak eleget a mozgalom és a propaganda céljaira.

Next

/
Oldalképek
Tartalom