A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-02-03 / 5. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 40» 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre_________________$6.00 fél évre --------------------------$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _______________$6.00 Half Year _______________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. FELSZÁLLOTT A PÁVA Emléktáblát kapott Parisban Ady Endre. “Az embersiirüs gigászi vadon”, a magyar poé­ta Bakonya végre viszonozta a nagy költő nagy sze­relmét. Némi késéssel ugyan, de ott díszeleg a dom­bormű a Rue Casimir-Delavigne egyik szállodájának, a Grand Hotel des Baleons falán. Itt élt, álmodott és lázongott az ifjú Ady Endre. Innen küldte legszebb verseit (haza a magyar lapoknak, itt érte utol élete ‘nagy szerelme, Léda, akihez annyi gyönyörű verset irt. A francia akadémia tagja, a világhírű író Jules Romains méltatta Ady Endrét a plakett leleplezése­kor. Dallos Miklós szobrászművész alkotása a dom­bormű, amely Ady fejét ábrázolja. Andersen Feli­cia franciára fordított Ady verseket olvasott fel. Auer Pál, volt magyar követ beszélt az egylbesereglett ma­gyarokhoz. ' Páris magyarjainak számára elégtétel ez a kul­­tureseimény, a francia főváros elismerése. Olvasóin­kat bizonyára érdekelni fogja, hogy a Szabadság és az Amerikai Magyar Népszava párisi munkatársa, a kiváló költőnő és írónő, Mayor Ilonka indította el az akciót az emléktábla megvalósításáért. Nem volt könnyű dolga, temérdek akadályba ütközött az en­gedély elnyerése és a domborműnek a szálloda falá­ba való elhelyezése. De Mayor Ilonka nem vesztette el a kedvét, türelmét. Két évi fáradhatatlan harc után célt ért és az Ady plakett leleplezése megtörtént. Felszállott a páva a vármegyeházra, sok szegény legénynek szabadulására ... — irta Ady Endre. A felszabadulás balul ütött ki Magyarországon és a sza­badság szavát ima csak külföldön hirdethetik a ma­gyarok. - *My Endre szelleme ott lebeg a a^eneküK hontalan magyarok fölött és vezérli őket halhatatlan verseivel. EGY KIS PÉNZ TANÁCSRA Cincinnatiban súlyos büntetést kapott egy Ber­nard Rumpke nevű ember adócsalás miatt. Rumpke meggazdagodott abból, amit mások eldobtak — tud­niillik a város egy szeméttelepének koncessziója volt az övé. Képzelhetjük, mennyi adót titkolt el, ha a bí­róság egy évi börtön mellett 50,000 dollárra ítélte. Rumpke tanulatlan ember volt és ügyvédje a tárgyaláson azt szerette volna, ha a biró'ság tudatlan­ságát enyhítő körülménynek tekinti. De a bíró azt fe­lelte, hogy aki ennyi pénzt keres, “az költhet belőle valamit tanácsra is”. A magunk részéről ehhez hozzátehetjük, hogy a törvény nem ismerése sohasem volt mentség. Továb­bá, ha Rumpeknak volt annyi esze, hogy milliós va­gyonra tegyen szert, bizonyára volt annyi is, hogy tisztában legyen: nagy jövedelem után nagy adót kell fizetni. Az a gyanúnk, hogy nem a tudás hiány­zott belőle, hanem a jószándék. Rumpke esete csak egy a sokezer közül. Uncle Sam kincstárát évente öt billió dollárral károsítják meg az adócsalók. Rendszerint azok, akik könnyeb­ben fizethetnék meg az adót, mint a kisember, aki­nek munkahelyén automatikusan levonják azt. ASSZONYREGIMENT? Európában elterjedt az a legenda, hogy Ameri­kát az asszonyok kormányozzák. Az európaiak logi­kája körülbelül így hangzik: Pénz beszél, pénz kor­mányoz, Amerikában az asszonyoké a pénz, tehát ők beszélnek és kormányoznak. Valami igazság van ebben a legendában, de ez persze legenda marad mindaddig, amíg a Fehér Ház­ba nem vonul be az első elnöknő s a Legfelsőbb Bíró­ság padjain nem foglal helyet egy szoknyás főbíró. A statisztika, amely sokat tud és sóikat hazudik, elárul egyet-mást, ami alátámasztani látszik az euró­pai legendát. És pedig: Amerikában 100 házasodási korban levő nőre 109 férfi esik. Ebiből következik, hogy a nők válogat­hatnak, és tudjuk, hogy a nők, amikor egy férfit fel­mérnek, nem a testmagasságát és a testsúlyát, meg az agyában felhalmozódott műveltséget mérik, ha­nem diszkrét pillantással belekukkantanak a bank­számlájába is. És amikor kimondták a boldogító igent, az a bankszámla az ő bankszámlájuk . . . Az amerikai feleség átlag hat évvel éli túl a fér­jét. Özvegysége hat évében azzal a bankszámlával kizárólag ő rendelkezik. Állásban van, pénzt keres jelenleg 21 millió nő. 4 héten át tanulmányozták Amerikában a palié oltásokat ezek az orosz orvosok, akik elismerték, hogy Amerika “az első volt” a polió elleni szérumtermelésben. A történelem hires Ínyencei TIBERIUS CSÁSZÁR Ha Tiberius római császár kicsapongó életmódjával fog­lalkozunk, ne feledjük, hogy a császár 78 évet élt. A halál akkor érte utói, amikor ked­venc tartózkodási helyére, Capri szigetére utazott. Út­közben megbetegedett és kénytelen volt egy vidéki kas­télyban megszállni, amely valamikor Lucullusé volt. De még akkor is enni kért, ami­kor már magas láz gyötörte. A haláláról fennmaradt fel­jegyzések szerint megtagad­ták tőle a táplálékot és ez a körülmény siettette halálát. A legsúlyosabb büntetés­nek amelyet unokáira, Néró­ra és Drususra mért, az éh­­halált tartotta. Nagy gyönyö­rűsége telt benne, amikor Drusus a palatinusi földalat­ti üregekbe bezárva annyira szenvedett az éhségtől, hogy a fekhelyéül szolgáló szalmát akarta megenni. A legna­gyobb csodálatot érezte az olyan férfiak iránt, akik az evés téréÁ különös hőstettek­re voltak képesek. Suetonius | történetiró adatai szerint egy I sötét múltú embert nevezett | ki rendőrfőnökké egész sereg előkelő és érdemes jelölttel szemben. Ennek az egyénnek az volt az egyetlen képesíté­se a súlyos felelősséggel járó hivatalra, hogy amikor egy­szer a császár vendége volt, vele együtt birta az ivást és egy borral teli kancsót egyet len hajtásra iiritett ki. Tiberius már fiatal korában olyan nagy képességeket árult el az ivás terén, hegy bizalmas körben a Beberius (italos) gúnynévvel illették. Trónralépése után Pompo­­nius Flaccust, és Lucius Pisot mérkőzésre hivta ki, amely távevésből és ivásból állt és nappal elkezdve, éjszakán át folytatva másnap estig tartott egyfolytában . ERŐS ÁGOST Erős Ágost, Szászország uralkcdóhercege és Lengyel­­ország királya, elég hatalmas volt, aUÉÉ^Aomv Nasv Péter orosz cárnak szövetségese és Károly svéd királynak ellen­sége legyen, de az utókor job­ban tudja róla azt, hogy óriá­si testi ereje és alkatának megfelelő vértjét és sisakját még ma is mutogatják Drez­dában. Azt mondják róla, hogy nyitott tenyerén fel tu­dott emelni egy gárdistát -tel­jes fegyverzetben. Óriás lé­tére kötelességének tartotta, hogy étkezés közben hatal­mas mennyiségeket íogyasz­­szon el. Lelkes barátja volt minden kicsapongásnak. Amikor Liv­­lahiiot el akarta szakítani Svédországtól és erre a cél­ra szövetségeséül nyerte meg Nagy Pétert, az orosz uralko­dóval együtt tizenöt egymást követő napot dcrbézolt végig. Nagy Frigyes is lelkesedés­sel látta abbeli képességeit, amikor tizenhatéves korában atyjával együtt látogatóban járt Drezdában Ágostnál, aki ekkor még csak Szászország uralkodóhercege volt. Ágostnak egyébként is kü­lönös ötletei voltak. Drezdá­ban sok milliót éírő porcellán' gyűjteményt állított össze és Frigyes porosz királynak át­engedte legjobb dragonyosez­­redét, hogy tizenkét drága vá­zát kapjon érte cserébe. Rit­kaságokért a legképteleneibb összegeket fizette ki. Volt egy hatalmas képe, amelyet hat­ezer rőf vászonra festettek. Egy óriási tűzijátékhoz ti­zennyolcezer fa törzsét hasz­nálták fel. Mulatságaira sem sajnálta a pénzt. Egy Mühl­­bergben rendezett nagyszabá­sú ünnepély 2 millió márká­jába került. Az európai országok aggo­dalommal gondoltak arra, hogy mi fog történni Lengyel­­ország trónjával Ágost halála után. Ágost azt akarta, hogy hasonló nevű fia legyen az örököse. Svédországnak és Franciaországnak azonban más szándékai voltak és Ágost az osztrák uralkodóház­zal is összezördült .Ezért Fri­gyes Vilmos porosz királlyal akart szövetséget kötni. A porosz király nem tudta, hogy rokonának mik a valódi cél­jai. Hogy ezzel tisztába jöj­jön, érdekes tervet szőtt. Grumbkow hadügyminisz­tert, akiről mindenki tudta, hogy tehetséges ivó és soha nem veszti el önuralmát, bár­mennyit öntött is a garatra, Drezdába küldte, hogy egy­két estét Ágosttal töltve a bor segítségével csalja ki belőle titkát. Ez a versenyivászat egyike volt a világtörténelem legádázabb küzdelmeinek. És Ágost már nem volt az a fér­fiú, aki egykor volt. Erős bé­nulás érte, amelyből csak rö­viddel halála előtt gyógyult fel. Vitellius Vitellius római császár ahy­­nyira falánk volt, hogy a leg­piszkosabb hulladékot is ké­pes volt megenni. Fiatal korában Galba csá­szár kormányzóvá nevezte ki egy közeli provinciába. Gal­ba, amikor figyelmeztették, hogy Vitellius könnyen a fe-A Jó Pásztor Verses Krónikája FOLYIK A TÖRTÉNELEM Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Krónikása vagyok jelennek és múltnak, s megtanultam, amit sokan nem tanultak. Kitártam szélesre az eszme-kalitkát, s megtanultam sok-sok rejtélynek a titkát. Nem kérdezem, meddig hatol el a hangom, lángoló lélekkel kongatom harangom. Sem náci, sem bolsi nem lehet irányom, Uncle Sam volt s maradt örök ideálom, S mivel nincs kantárja U. S.-ben a szónak, sajtókofák engem hivtak árulónak. Ki tudja a gyorsan elsuhanó mában a rohanó holnap, mit rejthet magában? Ringó szőlőfürttel ki tud szóba állni: mily hordóban fog majd lelke borrá válni? Ki tudhatja lelkünk szunnyadozó álmát, mely múltba, jövőbe könnyű füstként száll át? Napok jönnek-mennek tűnő éltünk felett, s ezer kérdésünkből egyre sincs felelet. Életnek, halálnak vagyunk hordozója, mily célra, mily végre? — Isten a tudója. Volt már a magyarnak gyászos Nagypéntekje, amikor rázuhant Trianon keresztje. És most újra ott függ a vérző kereszten a bolsik lakmároznak a haldokló testen. Kis nép bár a magyar, gyásza Égig ér fel, mégis országokat táplál szellemével. De a földön még sincs helye a Nap alatt, s keserű szájában, ha jut is, rabfalat. Egy nép felfüggesztve újabb keresztfára: feltámad-e még a magyar valahára? Most jó idők vannak, a férjek többet keresnek, mint valaha. Következésképpen az asszonyoknak több pénzük van, mint volt valaha. Akár dolgoznak és keresnek, akár otthon maradnak — sok péizük van. Öt év óta nagy változások voltak, 5-10 ezer dol­lárt ma 80 százalékkal több család keres, mint öt év előtt; 10 ezer dollárnál többet kereső családok szá­ma 1950 óta 90 százalékkal növekedett. Van pénz Ibőven és ha az európai legenda igaz lenne, ma nem­csak otthon, hanem a közéletben is csak az asszo­nyok hangját lehetne hallani ... BUDI ÉS PEST - RÉGEN A magyar fővárosnak nagy és gazdag múltja van, csakhogy ez az elmúlt szépség is tragikus, mint ahogy tragikus maga a nemzet egész története. Alig van város a világon, amelyet annyiszor kellett volna újra építeni, mint Pestet és Budát. A mai Óbuda he­lyén például már a Krisztus előtti századokban pezs­gő életű civilizáció volt s a római birodalom utolsó császárai alatt Aquincumban már császárt koronáz­tak, mégpedig római császárt, II. Valentiniánust, és Aquincum megfelelő keretet tudott adni a világ urá­nak ragyogó bevonulásához. Aztán jött a népvándorlás. A longobárdok itt vívták meg szörnyű csatájukat a hunokkal és Vénus temploma, Probus császár villája, Valentinianus cir­kusza, a dunai kőhíd, a vízvezeték rengeteg oszlop­sora szétmállott, kő-, cserép- és szobortörmelékké vált és ezer esztendő a maga szélviharaival, esőivel, iszapjával, porával, tüzveszedelmeivel kelta, kvád, hun, longobárd, jazig, avar, szláv hordáival befedte, kimosta, megőrölte és lerombolta a tornacsarnokot, a füthető folyosókkal, lépcsőcsarnokkal, váróterem­mel, medencékkel ellátott gőzfürdőt, a Mitra temp­lomot, az oszlopos bazilikát és az egész ragyogó antik világot. így tűnt el az első korszak. Midőn a magyarok a 9-ik század végén ide értek a Dunához, csak kihalt és szomorú romokat találtak az egykor pompás és zajos római város helyén. De ekkor egyszersmind elkezdődik Buda története is. Tisztázatlan kérdés, hogy azelőtt mi volt a neve és miért és mikor kezdték hívni Óbudának. Annyi bizo­nyos, hogy az első Árpádok korában már ezen a né­ven emlegetik, de jelentősége nem volt nagy, csak amolyan királyi mulató vagy nyaralóhely, mint ké­sőbb Visegrád, vagy Gödöllő. I. Frigyes német birodalmi császár 1189-ben Ma­gyarországon járt s a német krónika ekkor nevezi először Óbudát Etzelburgnak, ahol a császár a ma­gyar királlyal vadászaton mulatozott. A császár járt már itt, még pedig 42 évvel ezelőtt s akkor még meg­volt a szép római vízvezeték és a színház csaknem egészen épen. Most már csak néhány kődarab jelezte a helyet, és a király várkastélya, a templom és a pré­­postság épületei nagyrészt a régi Aquincum kövei­ből épültek. Budapest történetének ez lehetne a má­sodik fejezete, de ennek a második kornak a hőse nem Óbuda, hanem a folyam másik partján fekvő Pest, amely a 13. század elején már érdemes a vá­ros névre, többnyire német, vagy német vegyületü lakossággal. Budának még akkor hire-hamva sincsen, ha­csak Budának nem akarjuk nevezni azt a pár viskót, amely a Várhegy és a Gellérthegy között néz szem­be a mai pesti belvárossal. A német Ofen néven nem Budát értették, hanem Pestet, habár valószínű, hogy az a régi szláv Ovenből származik, amely szó kőszik­lát és barlangot, tehát valószínűleg a Gellérthegye' I és a mellette lévő révet jelentette. így nevezték a ve * le szemben levő magyar-német falut is Ofennek, vagy Pestnek, megkülönböztetve azt Óbudától, amely kö­rülbelül egy mérfölddel állott feljebb, mint a jobb­parti Pest. Az Árpádok korában tehát, ha valaki kimondta ezt a szót, hogy Pest, vagy németül Ofen, akkor ezen a mai pesti belvárost és vele szemben a Gellérthegy és Várhegy között levő szűk völgyteknőt értette, amely utóbbi a tatárjárás előtt jelentéktelen kis telepecs­­ke volt, szemben a balparti paraszti, kézműves, mar­hakereskedő, gabonaőrlő, vagyonos és vidám Pesttel. A 13. század elején Pesten már gazdag tőzsérek van­nak, zsidók, mohamedánok, pesti szaracénusok, olasz kőművesek, szász hospesek s ekkor telepednek itt meg (1230) a dominikánus szerzetesek, akik nemcsak tem­plomot és kolostort építenek, hanem azt erős falak­kal veszik körül, amelyek mintegy belső várfalul szol­gálnak a lakosság számára is. (FOLYTATJUK) je fölé nőhet, megvető moz­dulattal jelezte, hogy nem fél tőle, mint vetélytárstól és csak ennyit mondott: — Senkitől sem kell oly ke­véssé tartani, mint attól, aki csak a gyomra szükségletei­vel törődik. Az a provincia még Vitellius telhetetlen ét­vágyát is ki fogja elégíteni. Az események úgy alakul­tak, hogy Galba halála után Vitellius került a trónra. Éle­tét ezután is válogatott dor­bézolással töltötte. Napjában három-négyszer főzette a leg­­izesebb fogásokat és hogy mindenkor enni tudjon, meg­szokta, hogy kihányta azt, amit egyszer elfogyasztott. Lakomáit azonban többnyi­re úgy rendezte, hogy bará­tai viseljék a költségeit. A nap különböző óráira más és más barátaival hivatta meg magát. Suetonius feljegyzé­seiből tudjuk, hogy egyik ba­rátja 400,000 ezüst, garas költ­séggel szerezte be egy lakoma kellékeit. Az öccse, aki kü­lönös igyekezettel járt a ked­vében, sorozatos vendéglátá­sai alkalmával 2000 halat és 7600 madarat tálaltatott fel. Vitellius azonban túltett rajta, még pedig egy tiszte­letére összeállított uj eledel avatási ünnepén. Ezt a fogást Minerva pajzsának nevezték. Óriási edényben szolgálták fel a pirított halból, páva- és facánagyvelőből, flamingó­­nyelvekből és orsóhalbelek­­ből álló keveréket. Az egyes alkatrészeket külön hadiha­jók szállították! távoli vidé­kekről. Falánkságát soha nem bírta csillapítani és olyan mohó volt, hogy a féligfőtt halat vagy alig piruló süteményt .a tűzről kapta le és nyelte le. . Életmódjához méltó véget ért: a csőcselék körülfogta, agyonverte és holttestét be­ledobta a Tiberisbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom