A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-20 / 3. szám
iw OLDXC «■‘p--* Jézus meggyógyít egy bélpoklost EVANGÉLIUM Szent Máté, 8, 1—12 Az időben, mikor Jézus lejött a hegyről, nagy lereg követé őt. És ime, egy bélpoklos jőve hozzá, imádá őt, mondván: Uram, ha te akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, Jézus illeté őt, szólván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal megtisztula poklossága. S mondá neki Jézus: Nézd, ezt senkinek se mondd, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak és áldozd föl az ajándékot, melyet Mózes rendelt, bizonyságul nekik. Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados járula hozzá, kérvén őt és mondván: Uram, szolgám inaszakadtan fekszik házamban s kegyetlenül gyötrődik. Mondá neki Jézus: Megyek és meggyógyítom őt. És felkelvén a százados, mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondjad és meggyógyul az én szolgám. Merthisz én is hatalom alatt álló ember vagyok, katonák lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj, ő megy, és a másiknak: Jöszte, ő jön, és szolgámnak: Tedd ezt, és ezt teszi. Hallván pedig ezt Jézus, csodálkozék és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam akkora hitet Izraelben. Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról és telepednek Ábrahámmal Izsákkal és Jákobbal a menynyek országában az ország fiai pedig majd kivettetnek a külső sötétségbe, ott lészen sirás és fogak csikargatása. SZENTBESZÉD Két gyötrődött, két szenvedő ember járult egykoron a mai szent evangélium szerint Jézushoz. Az egyik zsidó poklos volt, maga szenvedett, tehát saját magáért könyörgött, amikor azt mondta: “Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem”, a pogány ellenben másért szenvedett, tehát nem magáért,' hanem a szolgájáért esedezett, amikor igy szólt: “Uram szolgám házamban fekszik inaszakadtan és gonoszul gyötrődik”, Jézus az irgalmas, a könyörületes, mind a kettőn segít; a zsidón éppúgy, mint a pogányon. A zsidónak azt mondja: És azt akarom, tisztulj meg; de hozzáteszi: “és áldozd fel az ajándékot, melyet Mózes parancsolt.”, vagyis légy hálás az Istennek gyógyulásodért. A pogánynak is felel Jézus és azt mondja: “Elinegyek és meggyógyítom szolgádat.” Ha kissé jobban megfigyeljük Krisztus kettős feleletét, vagyis azt, amit a zsidónak és azt, amit a pogánynak ad, észre kell venni, hogy Krisztus a pogánynál mintegy kedvesebben járt el, talán bizony azért, mert Jézust meghatotta a pogány nemes eljárása, hiszen a zsidó csak a saját maga baja miatt, a pogány ellenben más baja miatt fordult hozzá, de talán sokkal inkább azért, mert Jézus a pogányban több hitet, több bizalmat és alázatosságot látott, mint a zsidóban. És valóban, amikor Jézus végighallgatja, a pogány elmondja: “Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd és meggyógyul az én szolgám.” Krisztus — mint az írás mondja — csodálkozott és igy szólt követőinek: bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izra-Amint egykoron, úgy ma is kétféle gyötrődő, elben.” kétféle szenvedő járul a csodatevő Jézushoz a keresztények között is. Vannak olyan keresztények, akiket csak a saját bajuk vagy betegségük késztet Jézushoz fordulni. Vannak sokan, talán igen sokan, akik mintegy vakon és siketen járnak a nagyvilágban, akik nem látják embertársaik nyomorát, nem hallják testileg és lelkileg szenvedő felebarátaik keserves jajjait, sőt vannak még olyanok is, akik nemhogy könyörület fogja el szivüket, nem is szeretnek a más bajára gondolni sem. Az ilyenek csak akkor fordulnak Jézushoz, ha bajban vannak s akkor is csak úgy imádkoznak: Uram, szabadíts meg minket, csak minket, mert elveszünk. MISSZIONÁRIUS TRAGÉDIA Ecuador délamerikai országban, a tengerpart mentén lévő őserdőben öt amerikai protestáns miszszionárius a keresztény hitre próbálta téríteni az Auca indiánokat, akik közismerten a legelmaradottabbak 'és a 'legvadabbak az összes indián törzsek közül. A misszionáriusok nem tértek többé vissza az őserdőiből s többnapi keresés után repülőgépről felfedezték mind az ötnek nyilakkal átszűrt, szörnyen megcsonkított holttesteit. Az Auca indiánok ismerői azt gyanítják, hogy valószinüleg az indiánok barátságuk jeléül felajánlottak a keresztény téritőiknek szárított emberfejeket s mivel ezek ilyen ajándékot visszautasítottak, boszszuból lemészárolták őket. ...-- j PÁSZTOR Imával nyilt meg a 84-ik konkresszus második ülésszaka. ROSSZ FA JÓ GYÜMÖLCSE A vámos és a farizeus EVANGÉLIUM Szent Lukács 18, 10—14 Mondá az Ur e példabeszédet: Két ember méné fel a templomba, hogy imádkozzanak, egy farizeus és egy vámos. A farizeus állván, igy imádkozék magában: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, házasságtörők, mint ez a vámos is. Kétszer bőjtölök hetenkint, tizedet adok mindenből, amit bírok. És a vámos távol állván, szemeit nem akará felemelni az égre, hanem mellét véré, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek. Mondom nektek: ez megigazulva méné házához, inkább, mint amaz; mert minden, aki magát felmagasztalja, megaláztatik és aki magát megalázza, felmagasztaltatik. Irta: Sisier ALEXANDRINA (India) SZENTBESZÉD A gőgös farizeus voltaképen nem is imádta az Istent, hanem önmagát dicsérte, mondván: Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint más emberek. Nem jelent ez mást, mint azt, hogy őkivüle az emberek mind bűnösök? A gőgös, hogy magát felmagasztalja, másokat megvet és elnyom. Ilyen az ő önszeretete, melynél fogva annyira tetszett önmagának, hogy mások mind nem tetszettek neki. íme, a vámos láttára még növekedett a farizeusban a gőg. Kevélységből, jogtalanul, igazságtalanul, méltatlanul ítélte el bűnösnek a vámost, ki már töredelmesen megbánta bűnét és megigazult. A vámos szerénységből, alázatosságból s tiszteletből szemeit sem merte felemelni az égre; mintegy méltatlannak tartva magát arra, hogy az égre feltekintsen, ahol a dicsőséges Isten trónol, akit ő vétkeivel megsértett; hanem mellét véré, ahol a szive van és abban az akarat, amely minden bűnnek a kezdete és az oka. Majd azt mondotta: Isten, légy irgalmas nekem, szegény bűnösnek. A vámos nem gondolt másokra, nem vádolt másokat a bűnnel, hanem saját magát; nem számlálta fel vélt erényeit, hanem csak kegyelemért könyörgött; nem áradt el szavakban, hanem rövid kis fohász Istenhez volt az ő imádsága. És ennek az őszinte imádságnak az lett az eredménye, hogy csak a vámos igazult meg Isten előtt alázatossága által s nem a farizeus. Kövessük mindnyájan az alázatos vámos példáját. Alázzuk meg magunkat az Isten hatalmas keze alatt; hiszen önmaga felől semmit se tartani, másokról pedig jól vélekedni, ez a nagy bölcsesség, ez a kiváló tökéletesség. A BRINK RABLÓKAT ELFOGTÁK Hat évvel ezelőtt, 1950 január 17-én, Bostonban fegyveres banditák behatoltak a Brink páncélos pénztárkocsi vállalat központi irodájába, megkötözték a Brink őröket és 2,700,000 dollárt raboltak el, közte 1,200,000 dollárt készpénzben. Ez volt a legnagyobbméretü rablás Amerikában. A tetteseknek nyoma veszett. Azóta a bostoni rendőrség és az FBI tanuk és 'gyanúsítottak ezreit hallgatta ki és faggatta, de mindezideig nem volt eredmény. Nemcsak a tettesek tűntek el, hanem a lopott bankók közül egy sem került forgalomba. Nyilván a rablók elégették azokat a (bankókat, amelyeknek sorszámait annakidején az újságok közölték. Január 18-án ez a bünügy elévült volna s a tetteseiket nem lehetne többé felelősségre vonni. De csodák csodája, most, pár nappal az elévülési határnap előtt, a rablók egyike, Joseph F. O’Keefe, a springfieldi börtönben, ahol egy azóta elkövetett betörés miatt ül, jelentkezett és leleplezte az egész rablóbandát és — önmagát. Az FBI nyomban lecsapott a banditákra. Hatot letartóztatott. Ketten börtönben vannak. Kettőt még nem találtak meg. Egy tavaly meghalt. Mindjárt felmerül a kérdés: Miért árulta el társait O’Keefe? Ő ezt a magyarázatot adja: Azért, mert attól tartott, hogy bűntársai, ha szabadon maradnak, elteszik őt láb alól. Erre a feltevésre és aggodalomra nyomós oka volt: ugyanis már kétizben gyilkos merénylet tervét szőtték ellene társai. A vizsgálat eddigi eredménye szerint Joseph F. McGinnis bostoni italüzlettulajdonos volt a vezére a bandának, amely másfél 'éven át alapossággal készítette elő a példátlanul merész és példátlanul sikeres rablást, ahogyan hadvezérek nagy katonai akciókat készítenek elő. Tág ur a feleségével és két gyermekével a mi kis missziós falucskánkba jött. A plébános ur, egy kitűnő misszionárius, mindjárt talált részükre egy kis kunyhót és foglalkozást is adott mindkettőnek, a fiúcska és kisleány pedig mihozzánk kerültek az árvaházba. Ezzel megszaporodott a családok száma kis missziós falucskánkban. Az asszony nagyon szorgalmasan jött a hitoktatásra és egy jó szorgalmas és becsületes asszonyka volt, úgyszintén a két gyermek is. Nagyon szétfogadó jó gyermekek voltak. Mindenki hamarosan megszerette őket és jól is tanultak. De a férfi!? — A neve Tag volt, de csakhamar a falubeliek kénytelenek voltak neki egy másik nevet is adni: Csór, ami annyit jelent, hogy tolvaj, mert az is volt. Éjjelenként rabolni ment. Ott egy kis kunyhóban egy öreg asszonyka békésen éjjeli álmát aludta, ki egyetlen és minden kincsét, eg yvastag ezüst nyak-karikát már sok éve a nyakán hordotta. Mikor még fiatal volt, a keservesen megspórolt rúpiákat súlyban átcserélte az ékszerésznél, hogy későbben, ha bajba vagv nyomodba kerülne, ismét beválthassa pénzben. Éjjeli sötétben berontott ez a Tág ur 'hozzá és erőszakkal lehúzta fejéről azt az ezüst karikát, de úgy, hogy a szegény aszszonyka feje is majdcsak vele nem ment. Kiabálására jöttek tüstént a szomszédok, de az ügyes tolvaj villámsebességgel eltűnt a láthatárról. Egy másik sötét éjjelen egy kecskét lopott, azután meg levágta a legszebb banán-fürtöket, majd ellopta a sárgaréz edényeket a kunyhóból és igy majdnem minden nap valahol lopott. Jó felesége sohasem látott semmitsem a lopott dolgok ból, de lelkileg sokat szenvedett, és nagyon szégyelte magát férje ezen tettei miatt, ő és két gyermeke nagyon jók maradtak és mivel nagy érdeklődéssel és szorgalommal megtanulták a hittant, meg is lettek hamarosan keresztelve és mindenki kedvelte őket, de nem a férjét. Tág ur nyugodtan folytatta továbbra is éjjeli foglalkozását és sajnos, mindig szerencsével, mivel nagyon tudott átkozódni, amitől az itteniek nagyon félnek és mert a tolvaj ur bosszúval fenyegetőzött. Nagyon ravasz és ügyes volt lopásában, senki sem tudta őt rajtacsipni, vagy feldedezni, hogy hová teszi és mit csinál a lopott dolgokkal. Ravasz és okos volt, mint a róka. Sikerei még nagyobb buzgóságot adtak neki éjjeli ördögi munkájában. De mégis, addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik! így volt ez a mi Tág urunkkal is. Két esztendőn keresztül űzte lopását, nemcsak a mi kis missziós falunkban, hanem a szomszéd falvakban is. Senki sem akart szóba állni vele és mindenki kerülte őt; mindenkitől meg volt vetve. Ezt ő nagyon jól tudta és szenvedett is eleget ezen súly alatt, de életmódját azért mégsem változtatta meg. Mivel az ember egy társadalmi lény, úgy ő is keresett barátokat magának. Ő még mindig hitetlen volt. A megkeresztelkedés őt teljesen hidegen hagyta. Hogy felesége és gyermekei már régen keresztények voltak, azzal sem törődött. Kaparintott magának pogány barátokat, kik a miszsziónk ellenségei voltak. Ezekkel jött Tág urunk egy éjjel a missziónkba lopni és kiürítették az egész rizsát és dált (dál egy hüvelyes vélemény, a benszülöttek főeledele a rizs után) az éléskamránkból. A kár 100 rúpián felül volt. Zsákokban cipelték el zsákmányukat. Reggel mi feltörve találtuk éléskamránkat és a kiszórt rizsa nyomai a szomszéd faluig tartottak, hol meg is találtunk 2 zsák rizsát' Most itt volt az idej e a Tág urat feljelenteni. A missziós Páter kérésére csakhamar még is jelent egy angol hivatalnok, aki a kihallgatást végrehajtotta. Erre a kihallgatásra mindenkinek el kellett jönnie, ahol a Tág ár már valamit ellopott, a közeli és távoli falukból. A kitűzött időre, mintha népvándorlás lett volna, annyi nép jött öszsze, mór alig volt hely az udvaron. Mindenki, ki csak meg lett lopva, megjelent, mert eddig szótlanul tűrték a bajt a félelem miatt. Most azután mindenki kipakolt és most igazán kitűnt, hogy Tág ur milyen egy ravasz, ügyes és hatalmas tolvaj volt. A kihallgatás után Tág ur egy évi börtönre lett elitélve. így iegalább mindenki egy évig éjjel nyugodtan aludhatott. A kihallgatás és elitélés után a Tág urat tüstént megkötözték és egy üres kamrába becsukták, mig nem lett átvevetve az innen kissé messze eső börtönbe. E kamrának az ablaka az udvarra nézett, mely erős vasrudakkal el volt látva. Ami itt lejátszódott, az felejthetetlen maradt előttem. Tág a vasrácsos ablak mögött állott vad tekintettel és vörös mérges fejjel mind hangosabban átkozódott és visszafizetéssel fenyegetett bennünket. 13 éves Walterkája pedig az ablak alatt szótlanul sirdogált és édesapjára szomorúan helyezte szemeit. Mit szenvedett ez a kicsi ár ‘.atlan tiszta szív e nehéz pillanatokban! Ő jól megértette az édesapja helyzetét. Ő nagyon szerette édesapját, szive rajta csüggött és esze minden gondolata. Édesapját így látni, nem birta elviselni, mert tiszta szive édesapja ártatlanságában hitt. Ő nem tud+a elképzelni, hogy az ő édesapja, kit annyira szeretett, tolvaj volna. Ezért csak szivet lépőén zokogott és szemeit egy pillanatra sem vette le édesapjáról, mig csak a csendőrök apját el nem vitték. Kedves főnöknőnk jól ismerte a gyermekek anyját, tüstént magához vette őt két gyermekével és gondoskodott mindenben róluk. Egy év után visszajött az édesapa. A család1 ismét a faluba ment előző lakásukba. Az asszony és gyerekek nagy szeretettel fogadták a kiszabadult foglyot és gondoskodjak róla, mivel senkise akart munkát adni neki. Egy bizonyos ideig még csendőri felügyelet alatt állott. Nagyon meghatotta őt, midőn latta, hogy mennyi szeretettel gondoskodtunk mi távolléte alatt családjáról. 'Ez megpuhitotta kemény szivét és soha többé nem tudott a kisértés erőt venni rajta ismét. Becsületes ember vált belőle. Jó magaviseleté folytán és felesége és gyermekei sok kérésére eljöhetett mihozzánk hitoktatásra és kellő próbaidő után ó is keresztény lett. Ezzel a nappal beszállt a béke és szeretet e házba és állandó lakója maradt mindvégig. Walter közben Calcuttába került, hol megtanulta a főzés mesterséget és hamarosan egy nagy konyhának főszakácsa lett jó fizetéssel. Szép öszszegeket összespórolva, egy szép napon hazajött édesszüleihez. Az édesanyja nagy örömmel látta fiát és azt- is, hogy még mindig a régi jó fiú. Hamarosan a gondos anya egy szép kis keresztény feleségről Is gondoskodott jó fia részére. Hamar meg lett tartva az esküvő is. Az apa boldogan nézte a fiatal szép párt. Walter és Pia mintaszerű katolikus életet éltek mindenki épülésére. Közben az apa meg öregedett, de napjai boldogságban úsztak, derék fiát látva, ki jó fizetéséből szép öszszeget nyújtott rendesen öreg szüleinek. így múltak az évek szépen békében. A fiatal asszony öt gyermeknek adott életet Egy fiú és négy lány. Pia azonban hirtelen meghalt. A mi miszsziónk a gyermekeket rögtön magához vette. Walternek csak egy vágya volt, hogy mi olyan jól neveljük fel gyermekeit, mint ahogyan azt édes felesége tette. Ő havonta keresete egy szép részét nekünk küldte, gyermkei felnevelésére. A fiú nagyon tehetségs volt. A közép osztályok után egy Páter segítségével bejutott ingyen a gimnáziumba, azután a szemináriumba, mivel pap akart lenni. így lett a fiú Walter öröme. így hozott egyszer a rossz fa jó gyümölcsöt is. TRÓNÖRÖKÖSRE VÁGYIK SORAYA Soraya, a 23 éves szép perzsa királyné, öt évi házasság után még mindig gyermektelen. Kétségbe van esve, attól tart, hogy ugyanaz a sors éri, mint húgát, aki az időközben elkergetett Faruk egyiptomi király felesége volt, de elvesztette férjét, mert nem tudott fiuörököst szállítani királyi férjének. A szép királyné férjével tavaly Amerikában járt, itt tudós professzorok megvizsgálták, kezelték, de nem tudtak a baján segíteni. Most egy orosz tudós segítségét reméli. Moszkvába utazik, ahol Koriscovszkij tanár elektromos és rádióaktiv eljárásának fogja alávetni magát. AMERIKAI HADIHAJÓKAT KAP BONN KORMÁNYA A nyugatnémet kormány 12 hadihajót, torpedóromboló típusút, kér Amerikától. Ezek a hajóá főleg a jövő német haditengerészeinek kiképzésére fognak szolgálni.
