A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-05-25 / 21. szám

S-Hx OLDAL Mexico kegyetlen meghódítója Cortez spanyol kalandor kinpadra feszittette Montezuma császárt A nagy hódítók sorát Cortez Fernand nyitotta meg. Született Medellinhen, a spanyolországi Estre­madura tartomány egyik városában, 1485-ben. Szü­lei szegények voltak, de azért elküldték egyetlen fiukat a világhírű salamancai egyetemre, hogy a papi pályára készüljön. De az ifjú heves természete nem volt arra való, hogy a vallás szelíd igéjét hirdesse, s mikor hire járt Columbus nagy felfedezésének, az alig 18 éves Cortez otthagyta az egyetemet szülői engedelem nélkül és felkereste az újvilágban egyik rokonát, ki Hispaniola sziget kormányzója volt. Ott csakhamar kitüntette magát bátorságával, de egyszersmind kíméletlenségével. A benszülöttek­­kel úgy bánt, hogy még rokona, Óvandó kormányzó is sokalta és azt a tanácsot adta neki, keressen ma­gának egy távolabb fekvő országot, ahol kénye-ked4 ye szerint zsarnokoskadhat. A jó tanácshoz mellé­kelt háromezer aranyat és ezzel az összeggel nekiin­dult Cortez uj pályájának. Kitűzte házának erkélyére a fekete, aranysze­­gésii toborzó zászlót és csakhamar csoportosultak körülötte a kalandorok, kiknek nem volt veszteni va­lójuk. Mikor háromszáz önkéntes volt együtt, fel­szedte a sátorfát és Makakába ment, ahol vagyona roncsaiból élelmiszert vásárolt az útra. A hajókra már nem jutott pénze, de ezeknek tulajdonosait min­denféle csábitó ígérettel érdekébe vonta. S igy 1519. február 18-án tizenegy kis hajóval útra kelt, hogy meghódítson egy birodalmat, mely háromszor akkora volt, mint Spanyolország. A ikalandort a Taborsziko folyam torkolatánál megtámadták a benszülöttek és a véres csatában Cortez győzött. Ez volt az ő hadseregének tüzpróbá­­ja s mondhatjuk, hogy a szedett-vetett kalandorok hősiesen védelmezték a bőrüket. Végül kikötött San Juan, de Uluaban s ott meg­tudta, hogy a parton lakók egy nagy birodalom alatt­valói, melynek császárja, Montezuma, Mexico nevű fővárosban lakik. Ez az ország a műveltség. magas fokán állott, de magában hordta már a romlás csiráját. Lakói bálványimádók voltak, kik bálványuknak emberek­kel áldoztak. Minden esztendőben kétszer olyan vér­ontást vittek végbe vallási rajongásból, hogy a la­kosság száma idővel nem hogy szaporodott volna, de még inkább csökkent. Azonfelül olyan nyomasztó volt a papok uralma — mert Montezuma papi családból származott —, hogy általános volt az országban azl elégedetlenség. Amint Montezuma megtudta, hogy idegen kö­tött ki országában, azonnal követséget menesztett Cortezhez és ráparancsolt, hogy hordja el magát. De a spanyol kalandor oda sem hederitett neki, hanem a part közelében várat épített, hogy legyen seregének hol meghúzódni, ha megtámadják. Mialatt ezzel a munkával el volt foglalva, a Mon­­tezumától elnyomott totonakok népe követeket kül­dött hozzá, hogy segítse őket Montezuma ellen. Cor­tez erre örömest ráállott, mert ilyen szövetségessel azt remélte, hogy könnyebben boldogulhat. A vera-cruzi erősség elkészülvén, Crotez ott­hagyta embereinek egyharmadát, maga pedig két­száz emberével, köztük ötven lovassal a Moszkalai tartomány meghódítására indult. Harmincezer mosz­kalai indult ellene, de amint meglátták a lovasokat, kiket földöntúli lényeknek tartottak, annyira megré­mültek, hogy rögtön meghódoltak és megesküdtek, hogy mindenben követni fogják a spanyol vezért. Húsz napi pihenés után hatezer benszülöttel gya­rapodott seregével a főváros ellen indult Cortez. Egész utján szabaditó gyanánt fogadta a nép és igy diadalmenethez hasonlított a felvonulás Mexico ka­pui elé. Már alig volt egy órányira a fővárostól, mikor előkelő indusok mentek elébe és tudtára adták, hogy maga a császár közeledik. Az első találkozás nagyon barátságos volt s maga Montezuma vezette “vendé­geit” a városba, hol fényes lakás várta őket. Cortez éles szeme rögtön észrevett egy nyugtalanító körül­ményt: az egész 'város szigeteken épült és az össze­köttetést a részei közt csinált utak tartották fenn, amelyeket nagyon könnyen lehetett szétrombolni. Ha tehát valakit egészen körül akarnak zárni, hogy megsemmisítsék, mi sem volt könnyebb annál. Eleinte elég barátságos volt az érintkezés a spa­nyolok és a mexicoiak között. De Cortezt elragadta kapzsisága és mivel látta, hogy a mexicoiak nem mer­nek vele kikötni, ő lépett fel követelő módon. Zsarolta őket, sőt annyira ment vakmerőségé­ben, hogy mikor Montezuma meglátogatta őt, fog­lyul ejtette ama ürügy alatt, hogy ellenségeivel cim­borái. Ez a vakmerő eljárás annyira elkeserítette a me-A.Jtt PaSZTOíí Ä rendörkutya futni hagyja a kábítószer üzért .. Betörés hivatalos tanuk jelenlétében . . , “Tessék ==-=0==^ AZOK A NŐK kisétálni Vígjátékba illő jelenetek játszódtak le három nap egy­másután a római rendőrség­gel, úgy, Ihogy az egész város rajtuk nevet. Az első vidám jelenetet két rendőr és egy rendőrkutya ját­szották le. ők hármasban egy kokainkereskedőt kisérnek a börtön felé vezető utón. Közel a börtönhöz a kokainos ember kiugrik közülük és elszalad. Az egyik detektív utána. A másik leoldja a kutyát. A ku­tya buzgóságában az előtte szaladó üldöző detektív után veti magát. Elfogja és rátá­mad. Amig a másik detektív a társát meg akarja szabadítani a kutyától, a kokainos ember elmenekül. A másik “mozi”-jelenet a központi rendőrkapitányával szemben, Sorelle Adamoli bolt­ja előtt folyt le. Az utón fel és alá járnak az egymást felvál­tó rendőr-őrszemek. Egy te­­herautomobil jön lassan az utón és megáll a bolt előtt. Munkás külsejű emberek ug­ranak le róla, kinyitják az üz­letet és rendesen kihordják belőle az árukat. A kocsi meg­telik mindenfélével, a mun­­káskülsejüek bezárják a bol­tot, felugrálnak az automobil­ra és el hajtanak. Egy óra múlva az üzlettulajdonos je­lentkezik a rendőrségen azzal, mondja a börfönöi hogy 7000 dollár értékű áru­ját elrabolták. A harmadik “kacagtató” jelenet az egyik római börtön­ben folyt le. Armando Silva, büntetett előitéletü, állítólagos kommunista az egyik cella la­kója. Azzal vádolják, hogy há­rom lövéssel ő ölte meg Versi­­nő veronai fascistát. A vizsgá­lati fogságban Silva, aki ele­gáns polgári ruháit viseli, könyveket olvas, ír, a város­ból étkezik. Reggel szokás szerint a bör­tönőr kinyitja a cella ajtó­kat a börtönudvari sétára in­duló foglyok előtt. Silva előtt is megnyitja a cellaajtót, az­után továbbmegy a többi cel­lákhoz. Egy pár pillanattal később Silva felhúzza keztyüjét fog­ja a kalapját és bőr aktatás­káját, kilép a cellaajtón és a még üres folyosón nyugodtan végigsétál egészen a folyosó vasajtajáig. Azután az aj­tónálló őrhöz fordul: — Legyen olyan szives és nyissa ki az ajtót. A börtönőr a tökéletes vi­lágfira bámul és ezt kérdi: — De hát ki ön és hova akar menni?! — Hova megyek ?! — vágja vissza Silva pillanatnyi zava­rában. Azután elneveti ma­gát. xicoiakat, hogy fegyvert ragadtak és megtámadták a spanyolokat. Csak most látta be Cortez, mily nagy hibát követett el, midőn egy olyan városba ment, ahol olyan könnyen elzárhatták a világtól. A me­xicoiak halálmegvetéssel harcoltak és a spanyol ka­landorok életükkel lakoltak volna, ha Montezuma az ő gyávaságában nem enged Cortez fenyegetésé­nek. Kiment a Cortez-lakta palota tetőzetére, hogy népét az ellenségeskedés beszüntetésére felszólítsa. Eközben megtörtént, hogy egy nyílvessző találta és megsebesítette. Az indusok pedig, megrémülve azon, hogy a saját császárjukat megsebesítették, abba­hagyták a harcot. De ezzel még sem mult el a veszedelem. Másnap újból támadtak az indusok és Cortez belátta, hogy csak a gyors visszavonulás mentheti meg őt és em­bereit. A rákövetkező éjjel megkísérelte, de alig, hogy a spanyolok elhagyták védett állásukat, minden ol­dalról megtámadták őket. Gyászos éjszaka volt ez a spanyolokra és a szövetséges moszkalaiakra. Az utób­biak közül négyezren hullottak el, a spanyolokból is csak vagy negyven menekült. Maga Cortez is meg­sebesült. Tokubálban a vera-cruzi erősségben hátraha­gyott emberei hozzácsatlakoztak. De még csak most fenyegette az. igazi veszedelem.Otumiba közelében rá­támadt egy másik mexicoi sereg és egy szerencsés körülmény nélkül vége lett volna az egész hadjárat­nak. Egy Juan Salamanca nevű lovas látva a végső veszedelmet, nekiment a mexicoiaknak és leszúrta lándzsájával a mexicoi tábornokot, ki az ország zász­lóját lengette. Amint a zászló porba omlott, a ben­­szülötteket rettegés fogta el és eldobva fegyverüket, elmenekültek. Cortez hadserege ekkor száznegyven emberből állott. S ezzel a kis csapattal indult neki újból a fő­városnak. Mielőtt a döntő lépésre elszánta magát, felégette hajóit, hogy elzárja emberei előtt a mene­külés útját. 1521 május havában vette ostrom alá Me­­xicot és sikerült neki egy kirohanás alkalmával Mon­tezuma öccsét, Grálimocrint elfogni, ki az ellenállás lelke volt. Az idő alatt Hispaniolából segédcsapatok is ér­keztek s ami ezeknél is fontosabb volt: ágyukat is kapott Cortez. De azért mégis hetvenöt napig tartott az ostrom és 240,000 mexicoi vesztette életét a város védelmé­ben. Cortez első dolga az volt, mikor diadalmasan bevonult, hogy Montezumát és öccsét kinpadra fe­szittette. Mikor a szerencsétlen császár a tüzes rostélyon feküdve, kínjában feljajdult, öccse e szavakkal for­dult hozzá: — Azt hiszed tán, hogy én rózsaágyon nyug­szom? A fővárossal együtt az egész birodalom meghó­dolt és Cortez az ország ura lett. Hozzálátott most a szervezéshez és rövid idő alatt nagyon megbánatta a mexicoiakkal, hogy a végsőkig nem fejtettek ki el­lenállást. CIVAKODÓ ASSZONYOK — Na, ez jó dolog’. Akkor maga foglyoknak néz engem! — De . . .hát ön tudja ... a börtönszabályok. Silva tovább nevet, mintha nagyszerűen élvezné a tréfát, amely a bőrére megy. — Nos, maga, bizonyára, uj ember, különben felismert volna. Én ügyvéd vagyok, Ar­mando Silva védője. — Óh . . .ezer bocsánat. Tényleg uj ember vagyak, a poszton, — Na, hát semmi, jó ember. Csak a kötelességét teljesí­tette. Meg fogom mondani a főnökének, hogy micsoda nagyszerű ember áll itt az öröm. Itt az engedélyem. A megzavarodott őr egy fu­tó pillantást vet a hivatalos aláírásra és a pecsétre az elé­be nyújtott papiroson, ismé­telten bocsánatot kér, mélyen meghajlik és azután udvari­asan kitárja a széles börtön­ajtót a, nevető' ügyvéd előtt . . . hogy az óriás teknősbé­ka, a papagáj és némely holló fajta 200 évig is elél. . . . hogy a kecskének nem sót kell adni, hanem szuper­foszfátot szopogasson. . . . hogy 1900 óta Amerika lakossága megduplázódott, a 65 éven felüliek száma négy­szeres lett. . . . hogy Amerikában több fiú születik, mint leány és .mé­gis több nő van, mint férfi. Ennek magyarázata az, hogy a nők tovább élnek. . . . hogy ami tavaly ősszel Eisenhower elnökkel megtör­tént, az Amerikában event 1,- 800,000 emberrel történik meg és a legtöbb esetről nem jelennek meg sem újsághírek, sem orvosi bulletinek.. A halá­los végű szivattakok száma évenkint átlag 400,000. . . . hogy Monaco hires já­tékbarlangjában, Monte Car­­loban akárki szerencsét pró­bálhat, kivéve monacóiak. . . . hogy a vadludak és a vadkacsák azért repülnek V formációban, mert oldalra lát­nak és oldalról jobban tudják követni vezérüket. . . . hogy Vatikánváros ki­terjedése mindössze egyhatod négyzetmérföld, még kisebb, mint Grace Kelly mopacoi hercegsége. • . . hogy téves az a nézet, mintha Amerikában érvényte­len lenne egy vasárnap kiállí­tott csekk. BRONX. — Két asszony ha­lálra égett egy itteni lakóház harmadik emeletén, amikor egy feleségével civakodó férj felgyújtotta a házat. A tűz 'Színhelye az 1398 Prospect Ave.-n lévő ház volt, amely­nek két felső emelete leégett. A 40 éves Howard Kennedyt letartóztatták g y u j togatás miatt. Az áldozatok, Beryl Santiago és Hortense Williams 34 éves asszonyok, tulajdono­sai voltak a háznak. A tűz Kennedyék lakásában kevéssel éjjel 11 óra után ke­letkezett, amikor már az oda­hívott Edward Canepa rendőr a férjet a másik szobába küld­te, hogy szétválassza felesé­gétől, a 43 éves Priscillától. Miközben a rendőr kikérdezte az asszonyt a másik szobából lángok törtek ki és percek alatt az egész ház lángba bo­rult. Canepa rendőr fellár­mázta az emeleten lakókat, le­ütötte és kihurcolta a gyújto­gató Kennedyt és kivezette az asszonyt és fiát, de mig 9 la­kót sikerült idejében fellár­máznia, a felső emeleten lakó két asszony bennrekedt és el­pusztult. NEW York! — A 34 éves Enrique Calvijo, hat gyermek apja, petróleummal leöntötte és felgyújtotta 605 East 138 Streeten levő lakását, a felesé­gével való reggeli veszekedés után. De előbb hat gyermekét barátaihoz vitte. TELAVIV, Izráel. — Áv­raham ben Mose összeveszett MEGELŐZÉS ARKANSAS CITY, Kan. — Jobb a bűntett megelőzése, mint megtorlása. Laurence Schulte feltétele­sen szabadlábon volt, ‘elmu­lasztotta az előirt időnkénti je­lentkezést, miire letartóztat­ták. És találtak a zsebében egy cédulát, ezzel a szöveggel: “Adja ide az egész pénzt, fegyver van nálam.” TALPRAESETT VÁLASZ IZMIR, Törökország. — Be­törő állt a bíró előtt. Hat be­törést bevallott. És hány be­törést követett el életében? Hányszor ült betörés miatt? —• kérdezte a bíró. Amire a betörő igy felelt : — Az én mesterségem a be­törés, a maga feladata az hogy 26 feleségével. Az asszony jáj­­veszékelve szalad ki a lakásból és a lakásból és a rendőrségig meg sem állt, ahol feljelentet­te férjét, hogy veszekedés köz­ben leöntötte petróleummal és meg akarta gyújtani. * BRONX. — Mrs. Jean Klin­­dworth három hónapai ezelőtt összeveszett 59 éves férjével, Henryvel. A férfi akkor 'bele­lőtt a balkarjába. Utána ki­békültek, de a napokban is­mét összevesztek és most az asszony egy húsvágó késsel 12 szúrást ejtett a mellén. A fér­fit kórházba szállitoták, az asz­­szny azzal védekezett, férje túlsókat ivott. * DENVER, Colo. — Ruben Wolf mult karácsonykor zon­gorát hozatott a háziba, de akármilyen szép volt az a zon­gora, Nancy asszonynak nem tetszett, mert tulmagas volt az ára. Azt mondta a férjének, nagyon szép, de a részletek fi­zetésére nincsen elég pénz, vissza veié! A férj erre dacosan azt fe­lelte, hogy ha a zongora el­megy, ő is elmegy. Visszaküldte a zongorát és az asszony azóta sem látta —-= férjét. Nancy most hűtlen elhagyás címén válást kért és kapott. * AKRON, O. — Floyd Docke­ry, 45 éves, összeveszett a fe­leségével, egész éjjel civakod­tak és a vége az lett, hogy a 42 éves feleség Ruby konyhakés­sel halálra szúrta a férjét. számon tartsa az én bünteté­seimet. FILMKRITIKA LOS ANGELES. — “Az anyós bosszúja” rossz film volt. Előadás után egy a né­zők közül odalépett a pénztá­rosnőhöz, revolvert mutatott és igy szólt: — A darab csapnivalóan rossz volt. Adja ide az egész bevételt. 1 Key Stafford pénztároshő nem tehetett egyebet, odaadta a fegyveres rablónak az egész bevételt, 212 dollárt. HALLOTTA MÁR? ... . . . hogy az ülnököt magya­rul ülnöknek és angolul az el­nököt phairmannek nevezik, az régi jó időkből megmaradt szokás, amikor egy bizottság­ban csak egy személy részére volt szék. “Right over Home Plate ITT VAN MAMA KONYHAI TELEFONJA Okos házvezetőnő . . . Mama a konyhai telefonnal. Válaszolhat hívásokra és félszemmel a főzőkály­hát figyeli. Konyhában levő telefon több, mint hasznos, mert járást kiméi . . . fáradságot ... és sok ebédet ment meg. Rendelése nagyon könnyű . . . hívja csupán a telefon­­társaság üzleti irodáját. THE OHIO BELL TELEPHONE COMPANY Emlékezzünk a régiekről Tévedései! vlgjaíéJka

Next

/
Oldalképek
Tartalom