A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-30 / 13. szám
8-IK oldal: Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 16, 1—7, Mikor elmúlt a szómat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Salome illatszereket vásárolának, hogy elmenvén, megkenjék Jézust. És korán reggel a hét első napján a sirhoz ménének napfelkeltekor. S mondák egymás közt: Ki hengeriti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából? Odatekintvén pedig, látták, hogy a kő már el van hengeritve. Mert igen nagy vala. És bemenvén a sírboltba, egy ifjút látának ülni jobbkéz felől, hosszú fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názárethi Jézust keresitek, feltámadott, nincsen itt, imhol a hely, ahová tették őt. De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott majd meglátjátok őt, amint mondotta nektek. SZENTBESZÉD “Feltámadott Krisztus e napon, Alleluja, hála légyen az Istennek!” Ezzel a gyönyörű hálaénekkel, ezzel a magasztos “Te Deum”-mal üdvözli ma, Husvét szent ünnepén az Anyaszentegyház híveit. Ezzel a lelkes öröménekkel, az uj, a szebb, az örök életet hirdető igékkel örvendezteti meg ma, a feltámadás Golgotha nagy napján az Egyház a Jézus Krisztus hivő, a Krisztust szerető lelkeket. Az éj sötétsége ime elmúlott s a nappal világossága elközeledett, a halálnak félelmetes része eltünt-s helyébe az életnek bátorító biztató angyala lépett. A Nagypénteknek néma gyásza, amelynek éles fájdalmában Krisztus Urunk keservesen kiáltott fel: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” A Husvétnak hangos örömére változott, amelynek élénk ujjongásában Krisztus Urunk lelkendezve kiált fel: “Feltámadtam, béke veletek, én vagyok, ne féljetek!” Miként a tavasz évről-évre hirdeti a nagy természetben a tél elmúltával az élet diadalát, akként a Husvét ünnepe is évről-évre hirdeti a Nagypéntek elmúltával Krisztus feltámadását. Ami a rügyfakadás, ami a virágnyilás a természetben, az a mi hitünkben, Krisztus feltámadása. Rügy nélkül, virág nélkül nincs tavasz. Krisztus feltámadása nélkül nincs igazi vallás, nincsen igazi hit. . . Ami Krisztus feltámadása előtt történt, az csak előkészületi állapot volt, hasonló ahhoz az időkhöz, amelyet a mag a föld méhében tölt. Amint a magnak igazi élete a rügyfakadással, a virágnyilással kezdődik, éppen ugv Krisztus dicsősége is a feltámadással indul meg útjára. Ha a megfeszített és eltemetett Krisztus nem támadt volna fel, akkor ugyan ki követte volna Krisztust, akkor ugyan hol maradtak volna az apostolok a vértanuk? Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor sírja egyben tanításának a sírja is lett volna, és akkor ma nem uralkodnék az életben, az emberek között, az emberek szivében. Krisztus feltámadása a keresztény vallásnak az alapja; az a bizoynos sziklára épített alap, amelyet hiába ostromolnak, hiába verdesnek a bősz hullámok és a vészes viharok. Ezen az alapon megtörik minden ellenséges támadás, minden ördögi fondorkodás. Krisztus feltámadása az a bizonyos fenséges nyitány, melyet az apostolok, hitvallók, vértanuk beláthatatlan sora követett. Mert Krisztus feltámadása az erő, a hatalom, amellyel az apostolok megindultak hóditó útjukon, s amely erő és hatalom mind a mai napir fenntartotta Jézus Krisztus tanításait és fenti fogja tartani a jövőben is, az idők végeztéig. Krisztus feltámadása minden, a kezdet és a vég, a vallásnak ereje, hatalma és tartalma. A .TŐ PÁSZTOR Fekete péntek és csendes szombat Ilyedkicr minden fi igydlmeztciti a Krisztus-tóvtTvet, hogy ezen a napon minden idegszáiunkkal az egyszeri, történet mi véres áldozatra gondoljanlatk, amely a keresztfán' végbement. Nagypéntek a keresztény ó-kortól fogva a gyász és fájdalom napja. Igaz, hogy Jézus halála a megváltást sze rezte meg számunkra, de ezer a napon mégsem a Megváltásból fakadt örömre gondol Egyházunk, hanem annak drága árára: Jézus szenvedésére és halálára. Ezért hallgatnak a harangok, ezért fekete a Nagy péntek liturgikus színe, ezért borul a papság a szertartás kezdete előtt az oltár előtt a földre. Szent János evangélista Passióját halljuk: utána e pap ünnepélyes imádságokai ériekei A>z Egyház mint az egész világért könyörgő édesanya, nemcsak saját tagjaiért imádkozik, az egyházi és világi elöljárókért, hanem a hitetlenekért, pogányokért és zsidóikért is. Azután Nagypénteken legszebb szertartása következik : a hódolat a Kereszt előtt. A pap az oltár mellett állva, lebontja a violaszinü leplet az Ur Jézus fejéről és úgy énekli: “íme a keresztnek fája, melyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk !” Utána feljebb lép az oltáron a pap és leibontja a leplet úgy, hogy megláthatjuk Jézus karját, szent kezét, amellyel annyi beteget gyógyított meg, annyi szenvedőt vigasztalt meg. Mikor az oltár közepére lép, egészen lehullik a lepel és igy mutatja meg a népnek az üdvösség nagy jelét: a keresztet. Azután leteszi egy íe kete szőnyegre és háromszor letérdelve megcsókolja. Őt kö vetik a hívők. Miután a pap kcnmneitíben elhozta a melléikoltártcl a Szentséget, megkezdődik a csonkamise, melyből a lényeg hiányzik: az átváltozás. Utána a már elkészített Szentsirhoz vonulnak. A Szentostyát díszes szentségtartóiba helyezik és az oltár trónusán helyezik el. Fehér csipkefátyol borítja a Szentséget: ez emlékezteti a hívőket a halotti lepelre, amelybe Jézus testét burkolták. Reánk köszönt a “csöndes szombat’’. Ezen a napon valamikor nem volt szentmise, hiszen az Ur Jézus a sirban nyugodott. Az a -mise, amely délelőtt van, valamikor régen éjféli miséje előtt az Egyház tüzet szentel; görögikatoliikusok ma is éjfélkor ünnepük Krisztus feltámadását. A vigília miséje előtt az Egyház tüzet szentel; ez a szent tűz Jézus tanítását jelenti, amelyről azt mondotta, hogy tüzet jött bocsátani a földre. Hatalmas gyertyát szentelnek meg utána ; a feltámadt Krisztus szimbólumát, a húsvéti gyertyát. Keresztalakiban öt tömjéngeuezdet illesztenek bele, Jézus öt megdicsőült szent sebét jelképezik ezek. A húsvéti időiben ez a gyertya ott áll az oltár baloldalán, az evangéliumos oldalon.. A plébániatemplomokban azután megszentelik a keresztkutat ; századokkal ezelőtt ezen az éjszakán volt ugyanis sok felnőttnek ünnepélyes keresztsége. Végül az allelujáis szentmise következik. Glóriakor “kikötik” a harangokat, hogy hirdessék ünnepélyes zúgásukkal az örök nagy igazságot: Krisztus feltámadt! A szentlecke után a pap háromszor énekli mind magasabb hangon az Allein ját és a húsvéti örömöt kifejező éneket: “Dicsérjétek az Istent!” Hosszú idő óta nem lehetett már hallani ezt az éneket. Estefelé van a legszebb húsvéti szertartás: a feltámadás. Régi középkori szertartás ez, mely főleg Közép-Európában marad meg. A papság a Szentsirhoz vonul, ott elénekliik a feltámadás zsoltárát, a 188-ik zsoltárt: “Istenem, te megvizsgáltál és jól ismersz engemet, jól tudod, hová visz utam, látod keltem s fektemet!” A pap utána kezébe veszi a Szentséget és a nép felé fordulva énekli: “Pax vobis, ego sum, allein ja! — Békesség veletek, én vagyok, ne féljetek!” Utána pedig: “Resurrexit — Feltámadott!” A körmenet a "őoltárhoz megy és ott a pap ílkezdi a húsvéti diadalénéket. ‘Feltámadt Krisztus e napon alleluja! ...” és ennek éneke mellett a hívők serege lobogó zászlóikkal vonul a Ikivilágitobt ablakszemekkel Krisztusnak kódoló utcákra és úgy hordozzák körül Ikörmenetben a Feltámadt szobrát, kezében a dia- Jal zászlajával baldachin alatt ledig Krisztus feltámadt testét az Oltárisizentségben. Mire aztan mindenki ünnepi lélekkel hazafelé ballag ős a terek és az utcák feketéinek az ünneplő seregtől, leszállanák a tőidre a Husvét szent éjszakájának .sízeJid árnyai. Ezen a szent éj szakán szimbólummá válik minden: fény, viz, tűz, olaj, nap, hold, csillagok s hirdeti az igazságot: Krisztus elsőszülött a testvérek között föltámadt és megnyitotta nekünk az Örök Élet kapuját Alleluja! HÚSVÉTI LÁTOMÁS Messze Indiáiban, Morapai faluban évek óta missziós szol-j gálatok végez, keresztény hitre próbált téríteni hindukat Polgár István jezsuita atya. Sok más foglalatossága mellett egy kis egyházi lapot is kiad idonfcint. Ebben a lap-' ban, amelynek “Ahol a Pál-! mák Virágoznak” a szép cime, olvastuk a következő levelet: Kedves jó Misszionárius Atya! Szeretettel köszöntőm a kedves jó Misszionárius Atyát majd egy teljes év távlátábcl.; — Az 1955. 1. 31-én keletkezett levelét megkaptam és elmondhatatlanul örültem neki! Igérnli tetszett benne nekem az újévi, “Pálmát”, mely sajnos nem érkeeztt meg eddig. Emiatt halasztódott a levélírás, köziben olyan körülmények közé kerültem, hogy nem ehetett Írnom. De remélem ez a levelem jó egészségben talála a kedves jó Misszionárius Atyát, amit a jó Istentől szivjől kívánok. Most el fogom mesélni, milyen gyönyörű Hiusyétom volt 2Z idén! —• Nagycsütörtök éjjel egy széjp, fehér felhőkeresztet láttam az egem! De el kell mondanom az előzhosszat. Már csak aüg-alig bírtam ellentáldni, amikor meg jelent a lelki szemeim előtt egy sziép fehérruhós Jézus, amint a tanítványaival lassan felvánszorog az Olajfáik hegyére vért verejtékezni, — miattam! És én pedig arcátlanul be akarok feküdni i ugyanakkor az ágyba aludni! j Ettől nagyon eiszégyeltem magaim és azonnal indultam a templomiba. Útközben felnéztem az égre, mert szép teliholdas éjszaka volt és a legnagyobb csodálkozásomra azt láttam, hogy egy szép fehér szabályos keskeny felbcesik kettészelte a holdat, és a hold két oldalából fénycsóva sugárzott kii, az adta meg a kereszt alakot. A Holdat egy különös szép tompa fényudvar vette körül, és az egész úgy hatott, mintha egy nagy 01- táriszentség ragyogott volna az égen. Bennem azt az érzést keltette, hogy ezt jutalmul kaptam moist az önmegtagadásért. Ez eltelitett elmondhatatlan nagy boldogsággal. Nem is tudtam elmozdulni a helyemről, és szerettem volna valakinek megmutatni, de nem láttáim senkitsem, s igy csak magam gyönyörködtem az éjszakában. menyeket is, nehogy ködös legyen az elbeszélés. Nagycsütörtök este virrasztó óra volt minálunk a tempómban. Én is ott szerettem volna lenni, mert eddig még soha nem virrasztót tani, de rém tudtam, hogy viszem ezt keresztül, mert aznap szokatlanul álmos és fáradt voltam. Egész különös nehezeimre esett virrasztási, mert hideg Í3 volt, és azonkívül egy megvetett ágy is nagyon csábított. Mondhatom, nagyon erős kd-Kb. 20 percig lehetett látni ezt a csodálatos szép természeti jelenséget, ami fölött nem tudok napirendre térni. KéccT.b kiderült, hegy még két lány látta ugyanezt, ugyan akkor! Aztán bementem a templomiba, de imádkozni már nem is tudtam, de kerestem ismerőst, hogy mutathassam neki is, én mivel nem találtam kimentem, de addigra már nem lehetett látni mást, csak a szép tiszta égboltot a holddal----Ez volt életem legszebb sértésben voltam néhány óra Husvét ja! Megszólalnak a görög kommunisták Görögországi’ an a szovjet összeesküvést, a kommunista lázadást évekkel ezelőtt letörte a nemzet ellenállása és az amerikai segítség. A kommunista vezérek börtönbe kerültek, vagy fogadott anyaországukba, Oroszországba menekültek. A kormány betiltotta a kommunista pártot és ha itt-ott földalatti kommunista mozgolódás mutatkozott, azt erélyesen elnyomták. Azóta bőven folyt Görökországban az amerikai dollár, élelem és technikai segély. INGATAG KORMÁNY És mégis, a múlt vasárnapi általános választás alkalmával (amikor mellesleg megjegyezve, elsőizben szavaztak nők is) a hangos propaganda jelszavak közt talán leghangosabb volt a kommunisták csatakiáltása: “Amerikaiak, takarodjatok!” Kibújta,k rejtekhelyeikről a kommunisták és beszivárogva az úgynevezett demokrata — a valóságban Amerikaellenes, isemleges — koalícióba, ott érvényre juttatták politikai befolyásukat. A nyugati szövetség oldalán álló kormánypárt a 300 iképviselőházi mandátumból mindössze 155-öt nyert el, tehát oly minimális többséget, amely aligha biztosítja a nyugodt kormányzást. Máris arról beszélnek Athénben, hogy hamarosan újra kell választani. A NÉP ELÉGEDETLEN A vasárnapi választás eredménye világosan mutatja, hogy a görög nép elégedetlen. Tény az, hogy az amerikai segítségből csak nagyon kevés jutott a népnek Görögországban éppen úgy, mint más európai országokban, ahol a Marshall-terv millióiból gyárakat építettek, de a gyárosok a munkásaik bérét nem emelték a drágasság mértékében. Husvét vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, I. rész, I. szakasz I. Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél vala, és Isten vala az Ige. 2. Ez vala kezdetben az Istennél. Mindenek ö általa lettek, és nála nélkül semmi nem lett, ami lett. 3. Benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága. És a világosság a sötétségben Világosodik, de a sötétség azt fel nem fogta. 4. Vala egy ember Istentől küldetve, kinek János vala neve. Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyén a világosságról, hogy mindnyájan higyjenek ő általa. * 5. Nem vala ö a világosság, hanem hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Igaz világosság vala ez, mely megvilágosit minden e világra jövő embert. 6. E világon vala és a világ ő általa lett, és a világ őt meg nem ismeré. Tulajdonába jöved, de övéi be nem fogadták őt. 7. Valakik pedig beíogadák öt, hatalmat ada nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, kik az ő nevében hisznek. 8. Kik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfiú akaratából, hanem az Istentől születtek. 9. És az Ige testté lön, és miköztünk lakozék; és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyetlenegy szülöttének dicsőségét, telve malaszttal és igazsággal. 10. János bizonyságot tőn felőle és kiálta, mondván: Ez az, kiről mondottam: aki utánam jövendő, előttem lett; mert előbb vala nálamnál. II. És az ő teljességéből vettünk mi mindnyájan, malasztot malasztért. 12. Mert a törvény Mózes által adatott; a malaszt és igazság pedig Jézus Krisztus által lett. SZENTBESZÉD Láttatok-e valaha a temetőben sirkövet, melyre ez lett volna Írva? Legyen valaki bármilyen hires „udos, a világtól ünnepelt ember, sírjára ezt Írják: Itt nyugszik ez és ez. Lehet ő bármilyen gazdag ember, egész vagyona nem-ér-annyit, hog-y ettől a fökL- darabkától, a sirgödörtől meg tudta volna magát váltani ; ott fog elporladni a sirban. De ezzel szemben mi történt Jézus sírjával, aki életében szegény volt, halála is csúfos volt? Nem megy feledésbe. Az ő sírja nem az elmúlás emléke, hanem a győzelem, a hatalom, az örök élet bizonyítéka. Jézus sírja sohase lesz az emberiség emlékezetből kitörölve, sőt évről-évre szaporodik azok száma, kik Jézus siriához hittel, hálával, szeretettel eltelve zarándokolnak. Testi szervezetünk ásványi, növényi és állati anyagokból^ áll, melyeket a lélek éltet. Testi szervezetünk tehát kicsinyített mása a nagy természetnek és ezért nem lehet csodálkozni, ha együtt érzünk a természettel, ősszel, mikor látjuk hullani a fák leveleit, szomorúság fog el. Nem szívesen fogadjuk a telet sem, mint a természet halálát. De ha jön a tavasz, örömmel üdvözöljük és egész természetünk uj életre ébred. így vagyunk a husvét ünnepével is. Husvét napján a templomba sietnek az emberek. A templomok, mint a megáradt folyók, öntik magukból az emberek ezreit és amerre csak nézünk, ünneplő, örvendő arcokat látunk. Kinek szól a húsvéti harangszó? A sírjából dicsőségesen feltámadt Krisztusnak, aki feltámadásával meggyőz bennünket arról, hogy a halál után van egy más élet, hogy nerpcsak az anyagi természetben van a tél után tavasz, ujjáébredés, hanem az emberi egyéni életben a halál nem a végleges megsemmisülést jelenti, hanem van feltámadás, van örök élet. Azért énekeljük husvétkor: “Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halálával a halált és a sirban lévőknek életet ajándékozott.” De ez az ünnep csak azokra örvendetes, akik hisznek Jézusban mint Megváltójukban, akik megtartják törvényeit és igy életükkel kiérdemelték a boldogabb tulvilági életre a jogot. Vájjon milyen érzéssel vannak eltelve husvét napján azok, akik az istentelenség utján járnak? Azokra csak elszomorító lehet éppen úgy, mint aha az első husvétkor félelem és rettegés fogta el azok szivét, akik Jézust keresztre feszítették, mert érezték azt, hogy az a Jézus, akit ők nem ismertek el Megváltójuknak, lesz az ő birájuk. Hasonló sors vár azokra is, akik a husvét ünnepében csak egy közönséges napot látnak. A husvét ünnepe hirdeti nekünk azt az igazságot is, hogy Jézus azért is támadott fel, hogy hirdesse nekünk, hogy ő lesz a gonoszoknak igazságos bírája. Az ember élete szakadatlan harc az emberi bűnös szenvedélyek ellen. Ha tehát megtagadtam magamat Krisztusért, akkor méltó vagyok a feltámadás gyümölcseire. Éljünk tehát úgy, hogy ne mint üres magot vessenek a sírba, hanem erkölccsel, becsülettel teli életet, mert istentelen, bűnös élet után nem lehet örvendetes feltámadás.
