A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-13 / 2. szám

A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL j Emlékezzünk a régiekről | j___________________________________________ ____________________N Fekete Madár főnök (Canadian Scene) Az ős-kanadaiak, az indiánok, úgy élnek a köztudatban, mint szótlan, kevés beszé­dű nép. Egyik szónokuk azonban olyan rekordot ál­lított fel, amelyet méltán megirigyelhet a világ va­lamennyi közéleti embere. Több mint 14 óra hosszat beszélt egy indiánokból álló hallgatósághoz. A szónok neve Fekete Madár Főnök volt és a Pottawatomie törzshöz tartozott. Fekete Madár a Michigan taván született.. Csatlakozott sóikkal híre­sebb kortársához, Tecumsehhez, azokban a harcok­ban, amelyeket az indián földekre pályázó amerikai csapatok ellen vívtak. Mikor Amerika 1812-ben hadat üzent Kanadának, Tecumseh és Fekete Madár a Ka­nadát védő angol csapatokhoz csatlakoztak. Fekete Madár résztvett 1812 julius 17-én a Fort Holmes amerikai erőd bevételében. Száznál több Chip­pewa és Ottawa indiánt talált ott, akik semlegesek maradtak a két fehér sereg mérkőzésében. Fekete Madár elhatározta, hogy toborzó beszé­det mond. Röviddel hajnal után találkozott a semle­ges indiánokkal és elkezdte buzdítani őket, hogy csat­lakozzanak azokhoz a törzsedhez, amelyek a határ­sértő amerikai csapatok ellen küzdöttek. Szenvedé­lyes szónoklata napnyugtáig tartott. Felsorolta mind­azokat a sérelmeket, amelyek Washington idejétől 1812-ig érték törzsét. Beszédének meg volt a hatása. Amint beszédét befejezte, hallgatói harci üvöltésekre kezdtek. Más­nap elindultak, hogy megtámadják a Chicago köze­lében lévő amerikai erődöket. Fekete Madár vezetésé­vel a csoportnak sikerült felgyújtani Dearborn erő­döt. A támadás során több nőt és gyermeket megöl­tek, de mikor az erőd megadta magát, az indiánok szabad elvonulást biztosítottak az életben maradot­taknak. A bevándorló pacsirtája (Canadian Scene) Phil Shackleton ottawai iró és gyűjtő mondotta el a Kanadába vándorolt Charlie történetét. Charlie angol pacsirta volt. Charliet valaki ajándékba adta egy angolnak, aki 1834-ben Kanadába jött szerencsét próbálni. Az aján­dékozó majdnem elszalasztottá a hajót, amelyen a kivándorló utazott és külön hajót bérelt, hogy utolérje a Themze folyó torkolatánál, Gravesendnél. A kiván­dorló hajó hajótörést szenvedett a St. Lawrence folyó­ban, Quebec városa alatt. Charlie és gazdája azonban túlélték a szerencsétlenséget. A madár gazdája cipész-üzletet nyitott a King Streeten, Torontóban és szép napokon kitette a bolt elé Charliet egy kalitkában. A madár énekével sok Kanadába jött angol szivében ébresztett honvágyat. Felső-Kanada kormányzója, Sir Francis Bond Head, hallotta a madár énekét és meg akarta vásá­rolni, de a csizmadia nem volt hajlandó eladni. Száz dolláros, sőt még magasabb ajánlatokat is visszauta­sított. Amikor a csizmadia meghalt, a madarat a kor­mányzó házába vitték, de ott nem énekelt. Mikor né­hány hónap elteltével kiderült, hogy a madár szo­morú, Sir Francis odaadta valakinek, akinek “külső körülményei hasonlóak voltak a csizmadiáéhoz.-” És Charlie ismét elkezdte az éneklést. Kilenc évi éneklés után Charlie kimúlt. Marad­ványait Sir Francis Angliába küldette, ahol kitömték. A kormányzó a következő feliratot helyeztette a ki­tömött madár kalitkájára: “Ezt a pacsirtát egy szegény bevándorló hozta Kanadába. Útközben hajótörést szenvedtek a St. Law­rence folyón és miután 9 évig dalolt Torontóban, ál­talános részvét mellett halt meg, 1843 március 14-én.” Elsősorban a gyermekeket mentették az árvíz elől Calif ormában. Halál az országúton Egy kimerítő tanulmány arról, hogy mi okozza az autóbaleseteket Aerocycle a hadsereg újfajta légi közlekedési eszköze. Az elmúlt évben forgalmi baleset következtében 36,000 ember vesztette életét — több, mint amennyi az egész /koreai háborúban. A forgal­mi balesetek sebes ültjeinek száma pedig — beleérve azo­kat, akik egész életükre rok­kantak lettek, tízszer na­gyobb, mint a koreai háborúé volt. A közönség sokat hall a forgalmi balesetekről, de még mindig nincs tisztában annak fantasztikus méreteivel. Mi okozza a forgalmi baleseteket és a hihetelen méretű mé­szárlást az országutakon ? Természetes, hogy a hatósá­gok régen próbálnak javíta­ni a helyzeten, de az első ki­merítő tanulmány most je­lent a Motor Vehicle Bureau megbízásából. A két évig tar­tó tanulmányban mérnökök, útépítési szakértők, lélekbú­várok és más szakértők vet­tek részt. LÉLEKTANI OKOK A tanulmány szerint a bal­esetek oka két csoportra osztható: technikai és lélek­tani okokra. A kettő közül a lélektani okok mérhetetlenül fontosabbak. Ez kiviláglik abból, hogy a legtöbb baleset nem az elhanyagolt utakon történik — ahol a motorosok mérsékelt sebességgel hajta­nak — hanem az úgynevezett super highwaykon, ahol a hajtási körülmények ideáli­sak. Tévedés ne essék, a balese­tek egy része technikai okok következménye és ezeken ál­landóan próbálnak javítani. Keskeny országutak, hibá­san épített kanyarok, rossz állapotban lévő autók — fő­leg rossz fék — hiányos jelző és figyelmeztető táblák mind mind hozzájárulnak a balese­tekhez. A részegség szintén behajtja a maga adóját, 16.5 százalékban részes a halál­esetekben. Riossz időjárási viszonyok, köd, jég, hó, eső nagy számban szerepelnek a statisztikában. De a halálese­teknek legalább fele olyan körülmények között történik, hogy a technikai körülmé-Tej a zacskóban A földmivelésügyi minisz­térium közli, hogy angliai és dániai sikeres k i s é riet ek alapján valószínűleg lesz nem sokára Amerikában is papir­nyeket nem lehet kárhoztat­ni miattuk. IDEGÁLLAPOT KÉRDÉSE Az amerikai hajó — mond-, ja a jelentés — annyira hoz­zá van szokva autójához, hogy nincsen tudatában mi­szerint egy potenci álisan gyilkos szerszámot kezel. Mert egy 3000 fontos autó, amely nem több mint 5 mér­­földes sebességgel halad, már képes csontot törni, ha megüt valakit és 10 mérföl­­des sebesség mellett gyilkol­hat. Az amerikai hajtok zöme fegyelmezett és rendelkezük a kellő ügyességgel a hajtás­hoz. Külföldi szakértők, akik a forgalmi \viSZonyokat tanul­mányozták nálunk, nem győzték magasztalni a haj­tők fegyelmezettségét és Ügyességét, ahogy “nagy járümeiket kezelik”. De a közel 60 millió hajtó között akad egy bizonyos százalék, amelynek idegállapota a ’“ne­urózis határán jár” — mint a jelentés mondja és belőlük kerülnek ki a forgalmi szabá­lyok megsértői és áldozatai egyaránt. MI HAJTJA A HAJÓT? Mji hajtja a hajót? — kér­dezi a tanulmány, másszóval mi készteti arra, hogy olyan kockázatokat vállaljon, ame­lyeket normális ember nem vállalna. A válaszra csak az idegorvos tudna felelni, mert az minden esetben más. De bizonyos típusokat még igy is meg tudnak külömböztetni. A leggyakoribb típus a “lá­zadó” az autoritás ellen. Nem tud beletörődni abba, hogy törvény és rendelet korlátoz­za az ő mozgási szabadságát. Titokban mindig reméli, hogy a rendőr nem fedezi fel sza­bálysértéseit. És miután né­hányszor megússza baj nél­kül, szabállyá válik nála az, hogy rendeletek csak a “va­sárnapi bájtoknak” valók. Ő sokkal jobb hajtó, semhogy baja essék. A türelmetlenség és ideg­­fáradtság a százalékszerüen ha vagy plasztikba csomagol­ható fagyasztott tej. Dániá­ban már árusítják a tej koc­kákat, főleg hajósoknak, kik több heti utazásra mennek. A fagyasztott tej még három hónap után is úgy ízlik, mint friss tej. szintén nagy bajok okozói. A munkától kimerült ember, amint siet haza, mindig kész felesleges kockázatot vállal­ni. Kevéssé gondol, hogy né­hány perc külömbség vajmi kevéssé éri meg a kockáza­tot. A legveszélyesebb hajtó azonban a “diktátor”. A DIKTÁTOR TÍPUS Amit a jelentés ‘‘diktátor típusnak” nevez, az nem más, mint a mindenki által ismert hajtó, aki alkatilag képtelen eltűrni, hogy előtte más ko­csi legyen, ragaszkodik ah­hoz, hogy megcsinálja a ka­nyarodét a szembejövő ko­csi előtt és büszke arra, hogy minden utján sebességi “re­kordot” állít fel. Az ilyen ember ideggyó­gyászati kezelésre szorul. Ha hajlamait nem tudná a haj­tásban kiélni akkor azok más­hol bukkannának fel. Az ilyen típusa hajtó idegileg ki­egyensúlyozatlan, rendszerint megbizhatatlan, nem tűr el­lenvéleményt. Hogy mennyire idegalkat kérdése a baleset ennél a faj­tánál, arra jellemző a vizsgá­lat, amelyet a Columbia egye­tem ideggyógyászai végeztek Több mint 5000 haj tót vizs­gáltak meg, akik balesetet szenvedtek, és akikről meg­állapították, hogy kisebb-na­­gyobb mértékben neurotiku­suk.. Közülük két éven belül 2563, tehát több mint a fele, újból balesetet szenvedett. Normális ha j toknak még hu­szadrésze sem volt másodszo­ri balesetben ugyanazon két év alatt. IDEGORVOSI VIZSGÁLAT A tanulmány azt javasol­ja, hogy azoktól a haj toktól, akiket idegileg megbizhatat­­lannak találnak — és élve úsztak meg első balesetüket — vonják meg a hajtási en­gedélyt. Ez logikusnak lát­szik, de nem olyan könnyű végrehajtani. Először is hosz­­szu ideig tartó vizsgálat tud­ja csak megállapítani egy egyébként normálisan visel­kedő emberben a nerurózist — másodszor pedig a kérdés­ben mindig eltérhetnek a vé­lemények, és a hatóság, mely ezen az alapon vonja meg a hajtási engedélyt, kártéríté­si pernek teheti ki magát. A tanulmány szerzői tisz­tában vannak ezekkel a ne­hézségekkel de ragaszkodnak hozzá, hogy a “vérfürdő az országúton” addig nem szű­nik meg, amíg megmaradunk a tévhitben, hogy az útháló­zat javítása elég a balesetek csökkentéséhez. Úthálóza­tunk csakugyan rászorul a javításra, de a tény az, hogy az elmúlt 20 év alatt folytono­san javult — és ugyanakkor folytonosan emelkednek a balesetek. Közben pedig két­ségbeejtő elgondolni, hogy a forgalom minden évben több áldozatot követel, mint egy háború . . . FORDULT A KOCKA Németországból és Ausztriáiból már nem jelent­keznek tömegesen amerikai vizűmért, mert ma már az a jelszó, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon. Mindkiét országban az amerikai segítség annyira megerősítette a gazdasági életet, hogy meglehetősen általános a jólét és alig van munkanélküliség. Nyugat Németországban inkálbb munkáshiány van, annak el­lenére, hogy havonta átlag 25,000 német menekül át nyugatra a keletnémetországi szovjetparadicsomból, ahol egyre keservesebb az élet. (HOVÁ TŰNTEK A FARMOK? Elnyelte a farmok százezreit a föld ? Nem a föld nyelte el a farmokat, hanem a pénz. Pénzes emberek, gazdag részvénytársaságok felvá­sárolták a kisebb farmokat és nagybirtokokat létesí­tettek. A földművelés és állattenyésztés ma már olyan nagyipar, mint az acél vagy autó gyártás vagy a szépségápolás. A Census Bureau az országban több mint négy és háromnegyed millió farmot számlált, amelyek ki­terjedése 3 aker vagy több. “Vagy több” — ez je­lenthet többszázezer akert. Csakugyan, az amerikai farmok átlagos kiterjedése 242 aker, jelenti a Census Bureau. Többszázezer akeres farmok csak kis szám­iban vannak, aminthogy General Motors és U. S. Steel vállalatok is csak kis számban vannak. Kis farmerek alig látják hasznát a paritásos ár­alátámasztásnak, mert nincsen módjukban termékei­ket a kormány raktáraiba elszállítani. A segítséget inkább a nagyobb és legnagyobb, leggazdagabb far­mok kapják, például Maine államban, Aroostook megyében, a burgonyatermesztő nagybirtokok. KÖSZÖNET A Jó TANÁCSOKÉRT Bensőn földművelésügyi miniszter kétségbe­esésében, amiért nem talál megoldást a farmernép bajaira és problémáira, magukhoz a panaszkodó farmerekhez fordult: adjanak tanácsot, ha tudnak. Adjanak akármilyen tanácsot, csak azt ne tanácsol­ják, hogy a kormány térjen vissza a 90 százalékos paritáshoz. A miniszter kérése meghallgatásra talált. 2335 levelet, 2335 tanácsot kapott. Minthogy Mr. Benson­­nak naponta csak 24 óra ideje van és a levelek olva­sásán kívül még egy és más dolga is van, több mint két tucat titkárnőre bízta az olvasást és osztályozást, de megígérte, hogy mind a 2335 tanácsadójának sze­mélyes levélben fog köszönetét mondani jó és rossz tanácsaikért. Itt egy pár kóstoló a hatalmas buza-konkoly ke­verékből : FALU ÉS VÁROS A városi levélírók — nevezzük őket tiszteletbeli farmereknek — általában helyeslik a Benson-féle farmer politikát: azt, hogy hajlékony, vagyis kisebb ár-alátámasztást kell nyújtani a farmereknek. Az igazi farmerek legtöbbje azt javasolja, hogy a kormány a felvásárolt feleslegekből osztogasson iskoláknak, közintézményeknek és külföldi szegény 'népeknek. Sokan a “talaj-bank” politikát helysük. Ez azt jelenti, hogy a framerek csökkentsék a gabona Vetést és ehelyett földjeik egy részét füvei vessék be, miáltal a termőföld minősége feljavul. “Dobják a tengeribe a sok búzát, ami senkinek sem kell!” — tanácsolja egy farmer. 150 levélíró élesen elitélte Bensőn farmpolitiká­ját. 79-en azt írták, nem tudnak jobb tanácsot adni Mr. Bensonnak, mint azt, hogy vonuljon nyugalomba. EGYRE KEVESEBB FARM A Census Bureau (népszámlálási hivatal) más­ként vélekedik, mint a new yorki bank, illetőleg számadataival más képet nyújt a farm helyzetről. 1950 és 1954 közt az amerikai farmok száma 600,- 000-el csökkent, vagyis több, mint egytizeddel. 1950- ben 5,382,162 farm volt az országban, 1954-ben már csak 4,782,393. (Ez a statisztika csak azokat farme­rokat vette figyelembe, amelyeknek kiterjedése há­rom vagy több aker és évi termelése 150 dollár vagy több.) A hivatalos statisztika legérdkesebb megállapi­­tása ez: ma kevesebb farm van Amerikában, mint volt 1890-ben. IRADŐ ARMER

Next

/
Oldalképek
Tartalom