A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-08-19 / 33. szám
3-IK OLDAU A new yorlki és a párizsi könyvpiacon csaknem egy időben jelent meg L. J. Keating amerikai újságírónak “Az Atlanti-óceán legnagyobb titkának végérvényes megfejtése”' cimü könyve, amelyben az író szavahihető tanuk vallomásai és okmányok alapján magyarázatát adja a “Mary Celeste” nevű angol vitorláshajó legendájának, amely még az újabb időben is többször foglalkoztatta a világsajtót. Sok cikk és magyarázat jelent meg már erről a titokzatos hajóról, de titkát eddig még senki Sem tudta elfogadható módon megfejteni. Az eddig ismert adatok a következők: 1872 december derekán a “Dei Gratia” nevű angol brigg egy vitorláshajót vontatott a gibraltári kikötőbe. Ezt a vitorlást az angol brigg teljesen magárahagyottan, személyzet nélkül találta a nyílt tengeren. Az angol brigg kapitányának jelentése szerint ezt a fantom-hajót december 4-én reggel tiz órakor pillantották meg az északi szélesség 37, s a nyugati hosszúság 18. foka körül. Amikor közelébe érkezett, megdöbbenve vette észre, hogy a mintegy háromszáz tonnás vitorláshajó a hivójeleire nem válaszol. Most már azután mintegy félni érföl dnyire közelítvén meg a hajót, messzelátó segitségével azt is megállapították, hogy a kormányos és a parancsnok helye üres, sőt az egész hajón egyetlen teremtett léleknek nyoma sincs. Gibraltárba érkezvén, Solly-Flood angol főügyész nyomban meginditotta a vizsgálatot, melynek eredményéről a “Liverpool Mercury” és a “Globe” cimü napilapok 1873 február havában a következőkben számoltak Ibe: “Mikor1 a Mary. Celeste vitorlásra ráakadtak, csak a sudárszár vitorlái voltak kifeszitve, s ezekkel a gyönge vitorlákkal tiz napon át hányódott a hajó teljesen magárahagyottan. A hajónaplóban a legutolsó bejegyzés november 24-én kelt, ezen a naplón kívül azonban semmiféle más hajó-okmány vagy jegyzék, amiből a személyzet összeállítására lehetett volna következtetni, nem volt feltalálható. A még most is folyamatban lévő vizsgálat nem vetett felszínre egyetlen olyan adatot, sem, amely a hajó cserbenhagy ásának magyarázatául szolgálhatna. A hajó rakománya, közte pálinkával telt néhány hordó, érintetlen; csupán az egyik pálinkáshordó volt üres. Sérülést, vagy egyáltalán nyomát annak, mintha a hajó tengeri vihart állott volna ki, nem találtak. A kapitány szobájában volt egy harmonium s néhány hangjegyfüzet, valamennyi sértetlen állapotban. A varrógépen állott egy kis olajosüveg, tekercs cérna és gyüszü. A kabinban semmi jele a fosztogatásnak, minden értéktárgy és ékszer a maga rendes helyén. Találtak még ott egy kardot is hüvelyestül, pengéjén vérnyomokkal; meglátszott rajta, hogy a rozsdát megkísérelték eltávolítani a pengéről. A falakon láthatók voltak ugyan kardvágások nyomai, de hogy azok csakugyan viaskodások hevében kerültek oda, nem lehetett megállapitani és azt sem, vájjon a hajót kifeszitett vitorlákkal miért, mely oknál fogva hagyta oda a személyzet. Vájjon a kapitány felesége avagy leánya hová lett, szintén nem volt megállapítható.” A vizsgálatot vezető hatóság súlyos feladat elé került. A kapitány kabinjában női ruhákat találtak, amelyek nagyon kistermetű nőé vagy leánykáié lehettek. A gyöngyökkel ékes csipkelegyező, értéktárgyaik és ékszerek a legnagyobb rendikén és sértetlenül, egyedül a kapitány ruhadarabjai hevertek rendetlenül szerteszéjjel a kabinban, de aranyórája és A Rancho Los Amigos kórház polio betegeit hollywoodi filmsztrárok látogatták meg. Ronald Reagen áll az egyik tolókocsi mögött. A Jő PÁSZTOR A szovjet farmküldöttség Omahában baseball mérkőzést nézett végig. Pompei “feltámadása9* a háborgó Vezúv tövében Érdekes uj leletekre bukkantak a láva takaró alatt ri értelemben vett városház is, a császárok szentélye, a város védőszentjének tiszte letére épített templom és Apollo tem ploma. SZÍNHÁZ 20,000 NÉZŐNEK A római császárok és istenek szobrai díszítették a fórumot és az árkádok az akkori építészet raffinériáival úgy készültek, hogy az ' esetleges rossz időjárás vagy esőzés ellen a legjobb védelmet nyújtottak a fórumon nyüzsgő szenátoroknak és a plebs-nek, az egyszerű népnek. A fórum épületei, a Venus és Pompeius tiszteletére emelt bazilikák nemcsak a lávától pusztultak el, hanem az ókori időkben is soksor pusztított ebben a kisvárosban egy-egy kisebb nagyobb földrengés is. A Kr. e. utolsó század idején a földkerekség egyetlen vidékén sem nézhetünk úgy bele a ikultura fokmérőjébe, mint a halálos éjszakán elpusztult Pompei fejlettségébe. A kisváros lakóinak számához képest sok, ugyanis két színház is volt: az egyiknek 1500, a másiknak 5000 ember a befogadóképessége, de a hires amfiteátrum már 20,000 embert is el tudott a cirkuszi mutatványok, gladiátori játékok számára helyezni. A kisebbik színházban hivatalos színészek játszottak és produkcióikat a mai színészekével bátran összemérhetjük. Az amfiteátrum közepében olyan hatalmas volt az aréna, hogy nagy záporok idej én valóságos tóvá alakult és külön csatornák vezették le az összegyűlt vizet. Az amfiteátrum maga olyan nagy volt, hogy a benne lezajló gladiátori viadalokra az egész környék lakossága eljárt és a futballdrukkerek mai izgalmát előrevetítve, páratlan szenvedélyességgel vetették bele magukat a két ellenfél küzdelmébe. S akárcsak ma, a mérkőzés lezajlása után a két párt hívei bizony akkor sem kímélték egymást, és a győztes avagy legyőzött gladiátorok gyönyörködtetésére külön mérkőzés rendeztek a civilek is. Érthető hát, hogy Amerika turistáit vonzza ennek a halott városnak a “feltámadása” hívogatnak A két millió tagot számláló olasz kommunista párt vezetősége kiadta az utasítást a szervezőknek, hogy igyekezzenek a pártnak megnyerni a katolikus tömegeket — a genfi békülékenység szellemében. NÁPOLY. — A Vezúv ismét háborog és ezzel jó szolgálatot tett a nápolyi olaszoknak, mert a turisták tízezrei tódulnak az öreg Vulkánhoz, hogy megcsodálják a vészesen füstölgő krátert. Ilelicopteren suhannak el fölötte, úgy fényképezik. Közben újra kezdték az ásatásokat Pom peiben, ahol csodálatos mozaikokat, arany-ezüst edényeket és érdekes háztartási cikkeket, szerszámokat a fagyott lávaréteg alatt. A VEZÚV Titus császár idejében, Kr. e. 79-ben, egy teljes városi lávába temetett. Ez a halott város: Pompei. A katasztrófa amely az ezüstös viz, a zöldelő szőlő és. a babér erdők világát merevítette meg örök időkre, nagyobb volt, mint a mostani emberi mérkőzések. Élőlények tusakodása elől el lehet menekülni, vagy győztesként felül lehet kerekedni: ily értelemben nem volt ember ezen a szelíd tájon, aki felvehette volna a küzdelmet a Föld haragjával, az izzó lávatömegekkel szemben. Futásnak indultak, a szőlők pincéiben elrejtőztek, de nem volt védekezés a halál ellen; pedig akkor még nem hallatszott ágyudörej, csak a Vezúv tompa dörgése. Az égből alászálló hamu és láva mindent eltemetett itt, elborította Pompei utcáit és házait, embereit és állatait. Volt, aki épen álomra hajtotta a fejét, ismét mások az ijedt grimászt vágták a szörnyű természeti tüneményre s ebben a merev mozdulatban örökre megmaradtak. A LÁVA ÉS AZ EMBER Pompei megsemmisült, és a láva megmerevítő aeéltükrében kétezer év után a római világ ködéből a legköznapibb élet mutatkozik meg, minit az élet ezer megkövült hétköznapi pillanata. Nincs az a háború, nincs az emberi indulatokból fakadó olyan történelmi tragédia, amely úgy megfogta volna az emberiséget, mint épen Pompei pusztulása. Most az ember által okozott veszedelem környékezi Pompeit. Azt a kis városkát, amelyet kétezer év óta ásnak. Pompei felásásából az idők folyamán valóságos ipar lett, időnként megkezdték és megint abbahagyták az ásást: csak a 19. század második felében kezdtek állami irányítás szerint feltárni. A Nápoly-öböl partján, a narancsligetek ölén, villák és nyári lakok rejtették magukba a rómaiak boldogságát. Hiszen ide már az ókorban is előszeretettel telepedtek le a lánca ott hevert érintetlenül ágya közelében az asztalkán. A hajótiszt kabinjában mindössze egy iv papirost találtak, rajta összeadott számoszlopok. Az ebédlőiben három személyre terített asztalon három teáscsésze, melyeknek tartalma — a Dei Gratia hajó tisztjének állítása szerint — még meleg volt, mikor az ebédlőbe benyitott. A legénység szobájában három kéziláda és három vászonzisák, száradás céljából kiteregetett három ing, a földön pipák és dohány szerteszórva. Az éléskamrában nagymennyiségű sózott hús, friss marhahús és kétszersült. A két mentőcsónak a rendes helyén s ugyancsak kifogástalan rend a fedélzeten és az alsó raktárhelyiségekben is. A vizsgálat tehát végeredményéiben teljesen meddő maradt, a fantoméba jó titkát felderíteni nem sikerült. A Dei Gratia kapitánya és matrózai ezerhétszáz font sterling jutalmat kaptak. J. H. Winchester, a Mary Celesta tulajdonosa, sietve utazott Gibraltárba s hajóját uj legénységgel látván el, azt Genovába irányítottá, ami különben is a hajót utjának végcélja volt. A genovai kikötőparancsnokságnak még ma is birtokában vannak azok az okmányok, amelyek szerint a Mary Celesta ott 550 hordó bálnaolajat, 350 hordó szinolajat és 48 hordó alkoholt adott át. Az immár hírhedték vált s 1861-ben épült hajó ezután — amely eleinte az Amazon, majd Mary Sellars s végül Mary Celesta nevet viselte — ismét folytatta rendes útját, a tengeren, de titkát megfejteni senki sem tudta. Azóta regényeket is Írtak róla, s a legfantasztikusabb magyarázatok kerültek forgalomba, amikben azonban senki nem hit. Sőt jelentkeztek is a new yortki rendőrségen többen, akik azt állították, hogy Mary Celesta legénysége közül valók, de ezekről is kiderült, hogy vagy csalók, vagy bolondok voltak. gazdag latinok: kiélvezték a zöldelő szőlők, az olajerdők, az ezüstös tengertükör és a kék ég nyújtotta szépségeket. A latin városiasság legkellemesebb jelentkezése volt ez az egykori városka. Róma metropolisától teljesen elütött, lakói egyáltalán nem vettek részt ottartózkodásuk idején a római világbirodalom sorsának intézésében: itt csak pihentek, élvezték az életet és kímélték agyukat, szivüket a haza gondjaitól, terheitől. Mintegy 25,000-re tehető a számuk közülök a nagyobbik rész elmenekült, mert az ásatások kapcsán idáig öszszesen 2000, lávába zárt, emberi testet találtak meg. A fórum, amely minden más ókori latin városban úgyszólván- centiméterrel mérhetően is a központban feküdt, Pompeíben egészen a város délnyugati sarkába került. Itt volt a vásárcsarnok, amelyet egészen kibontottak a lávából, de itt foglalt helyet az akko-Mrs. Una Fine második férjével tanácskozott, miután első számú férje, Daniel Schmidt pilóta hazatért a kínai hadifogságból. Una kijelentette, hogy második férjével, Alforddal (aki képünkön látható} marad együtt. Vigye szemiigyre saját financiális előmenetelét... és jövőjét! Megtalálja — fekete nyomásban fehér takarit, az az öné — és ha a Societypapiron — a Society of Savings ezer nél van letéve, akkor mindig rendeimeg ezer betevőinek passbook taka- keséiére áll, ha szükség van rá. rékkönyvecskéiben. Ezek az emberek rendszeresen takarékbetétre beteszik Ha pénzügyei nem úgy alakulnak, minden heti vagy havi fizetésük egy ahogyan szeretné, térjen be 9 könnyen részét elérhető fiókjaink egyikébe . . . nyisson meg egy takarékbetétet . . . kezd- Mindegy, hogy sokat vagy keveset ke- je felépíteni financiális biztonságát azres, a fődolog az ön jövője szernpont-^fczal .hogy rendszeresen megtakarít a jából az .hogy megiakarii! Amit meg-8®Society-nél. Sirfictij fa IN I H £ CITY OF CLEVELAND Founded 1849 (Folytatása következik) M E M S E R P E O E R A i. B E P O S i T ÍNSUfJA N C E CORPORATION Emlékezzünk a régiekről Az elhagyott hajó rejtélye
