A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-08-12 / 32. szám
8-IK OLDÁE Ä JŐ FÄBZTOK Pünkösd után 11-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 18, 23—35. Az időben mondá Jézus e példabeszédet: Hasonló a mennyeknek országa egy királyemberhez, aki számot akar vetni szolgáival. És mikor elkezdte a számvetést, eléje viteték egy, aki neki tízezer talentummal tartozott. Mivel pedig nem volt honnan megfizetnie, parancsolá ura, hogy eladatván ő és felesége, fiai és minden vagyona, úgy fizessen meg. Leborulván pedig a szolga, kéré őt, mondván: Légy béketűréssel hozzám s mindent megfizetek tenéked. Könyörülvén tehát az ur azon a szolgán, elbocsátá őt és az adósságot elengedő neki. Kimenvén pedig a szolga, talála egyet a szolgatársai közül, aki száz pénzzel tartozik neki vala és megfogván, fojtogató őt, mondván: Fizesd meg, amivel tartozol. S leborulván szolgatársa elé, kéré őt, mondván: Légy béketüréssel hozzám s megfizetek neked mindent... Amaz pedig nem akarta, hanem elmenvén, a tömlőébe veté őt, amig nem fizeté az adósságot. Látván pedig szolgatársai a történteket, nagyon el szomorodának és elmenvén, elbeszélők uruknak azokat, ami történt vala. Akkor előhivá őt ura s mondá neki: Álnok szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy kértél engemet... Vájjon nem kellett volna-e Jézus és a királyember neked is könyörülnöd szolgatársadon, a mint én könyörültem rajtad? És megharagudván ura, átadá ötét a poroszlóknak, mig le nem fizeti minden adósságát. így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsátótok, kiki az ő atyafiának, szivetekből. SZENTBESZÉD Az idősebbek megbecsülése a legszebb emberi gondolat és kötelesség, mely sajnos ma nagyon is kezd veszendőbe menni, mert az emberek nem igen akarják figyelembe venni a szentirás ezen szavait: “Az ősz fő előtt kelj fel és az öreget tiszteld meg.” Azt mondja az isteni parancs: “tiszteljed” — vagyis ha a szülők beszélnek, a gyermek hallgasson. Valaha ez magától értetődő volt minden családban. Ma a gyermek vitatkozik a szüleivel, jobban tud mindent és okosabbnak tartja magát. “Tiszteljed” jelenti azt, hogy nem szabad szüleinket bántalmazni. Az ószövetségi szentirás azt mondja: “Aki atyját vagy anyját megüti, haljon meg.” Ugyancsak az ószövetségi szentirásban van mondva: “Hollók vájják ki és sasfiókok falják fel azt a szemet, amely megveti atyját és ferdén néz anyjára (Préd. 30. 17.) “Tettel és szóval és minden türelemmel tiszteld atyádat” mondja a szentirás. Vagyis támogassuk szüleinket betegségökben, ha szükséget szenvednek, anyagilag. Jusson eszünkbe az, hogy soha se nőttünk volna fel, ha szüléink nem gyámolítottak volna minket. Aggódó virrasztással ültek betegágyunk mellett. Ne feledjük el azt a sok munkában eltöltött napot, mellyel véres verítékkel keresték meg a mindennapi kenyeret. Ne feledjük el azt a szorgos gondoskodást, aggódást, álmatlan éjszakákat, melyeket szüléink a mi jó voltunkért tettek és átéltek. A szülők iránt érzett szeretetből és tiszteletből soha se szabad kinőni. Bölcs mondások A könnyelmű, jószivü ember tclbb nemes tettet visz vég hez, mint a kifogástalan erkölcsű szívtelenek. * Akinek csak a cél a fontos, az az életből csak annyit élvez, mint aki gyönyörű tengeri utat tesz meg a hajó fenekén. * Az igazság, melyet nem szabad kimondanunk, ellenségünkké teszi azt, aki hallgatásra kényszerit. * A tettek emberei nem is tudják, vagy ha tudják, nagy szerényen el szokták hallgatni, hogy amit sikerült elérniük, az mind az elmélet csendes munkásainak fejéiben született. Ünnepélyesen bocsájtották vízre a Maid of the Mist III. hajót, amely a Niagara vízesés permet-záporába viszi a turistákat. Rablelkeket téritett a váci fegyházban Mindszenty József bíboros hercegprímás Írországba kicsempészték a bíboros munkatársának és fogoly társának naplóját betű gyenge hangon a fiatal fogoly. —: Erre Mínl'özenty oda nyújtott a fiúnak egy darab kenyeret, pedigibát neki magának sem volt elég ennivalója. A fiúnak szemei könnybelábadtaik, alázatosan és hálásan megcsókolta a bíboros kezét. — Amikor a sétának vége volt, a bíboros odasugta a fiúnak: “Imádkozni fogok érted.” SZELLEME JELEN VAN . . . 1952 tavaszán Mindszentyl elszállították a váci f egy házból. Dr. Tóth Zoltán feljegyezte: — A 'bíborost áthelyezték, senkisem tudja, hová. Szomorú dolog, hogy nem láthatom őt többé a napi séta alkalmával a fegyház udvarán. Mindszentyről el lehet mondani, hogy a büi-tönélet terhét nemes méltósággal viselte. Nem látjuk többé, de a börtön minden zugában mintha mégis ott lenne . . . HOL VAN MINDSZENTY? gye közli, hogy Mindszenty József bíboros hercegprímás egy vidéki kastélyban Pécs környékén tartózkodik. Ott már meglátogatta idős édesanyja, de eddig még egyetlen egyházi személy sem lépett vele érintkezésbe. A pápa nővére meghalt Josephine ipacelli, a pápa nővére, 84 éves korában meghalt. Húsz év óta magával tehetetlen beteg volt. A válasz — Kérem, kapitány ur, mit csinál az ember, ha tengeribeteg lesz? — Majd megtudja. * * Kellemetlen emlék — Mondd, Oszkár, mire emlékeztet az uj kabátom? — Félhavi fizetésemre. * jobb vendégek — Uram, a barátja az asztal 'alatt fekszik. — Miért? Azért mert berúgott, vagy azért, mert a fő-Az esztergomi főegyházme- pincér jött a számlával? Stritdi érsek—magyar származású DUBLIN, Írország — Az itt megjelenő “The Standard” katolikus hetilap birtokába jutott annak asnaplónak, melyet Dr. Tóth László katolikus újságíró, Mindszenty bíboros fo'golytársa, irt titokban a váci fegyházfoain. Tóth László, akit Mindszentyvel együtt börtönbüntetésre Ítélt a magyar szovjet néplbiróság, ez év elején börtönében meghalt s utóbb egy másik fogoly csempészte ki, kiszabadulása alkalmával, a naplórészleteket. Ezekből kiderül, hogy a bíboros mártiroimiságának jó oldala is volt, amennyiben a váci íegyházban — és feltehetően /más börtöneiben is — visszaterelt eltiévelyget't bárányokat az Egyház kebeléibe. Mintszenty 1949-től 1953-ig volt a váci fegyház rabja. Vele együtt ott isenyvedett még 2000 fogoly, köztük “elvtársak’ ’is, akik valami okból kegyvesztettek lettek a folyton változó kommunista rezsiül efcben. PÁLFORDULÁSOK Dr. Tóth László ezt irta naplója bevezető részében (angolból magyarra visszafordítva: — Amikor a bíborost áthelyezték Vácra, az volt az általános benyomás, hogy a fegyiház lakói közt vannak hitetlenek, liberális marxisták, akik nem értenek egyet a stalinista orthodox kommunistákkal. — De a bíboros jelenléte a fegylházban mélyreható befolyást gyakorolt a körülbelül 2000 börtönlakóra, akik közül sokat visszavezetett a hit útjára. A börtöncellákban eleven szellemi erő lett a vallás. — Sok esetben tapasztaltam, hogy istentagadó marxisták, akik korábban esküdt ellenségei voltak minden vallásnak, elvetették Marx történelmi materialista elméletét és visszatértek a katolikus hithez. SZAMARITÁNUS . . . Elképzelhető, milyen tisztelet vette körül Mindszenty bíborost, akinek börtönéletéből többek között ezt a jelenetet örökítette meg naplójában Dr. Tóth László: — Fogaink vacogtak az éhségtől és a hidegtől. Megint leszállították a kenyér adagokat. Megindító jelenet játszódott le tegnap az udvarban a napi séta alkalmával. Egy fiatal rab elájult, eszméletlenül terült el a sáros sétauton. A bíboros odasietett és lábraállitóttá a fiút. — Éhes vagyok, nem bírok állni ... — suttogta alig ért-Rio De Janeiroban, Brazília fővárosában a napokban véget ért az Eucharisztikus i Kongresszus és mi magyarok elégtétellel jegyezhetjük fel, hogy ott, a világraszóló egyházi ünnepség keretében, a maroknyi magyarságnak jelentős szerep jutott. Mindszenty Józsefnek, a mártír bíboros hercegprímásnak, egy üres széket tartottak fenn, ezzel jelképezve, hogy lélekben jelen van. És magyar szempontból jelentős volt az is, hogy Samuel Stritch bíboros, chicagói érsek, az amerikai papi küldöttség vezetője, ez alkalommal jelentette ki azt — ami'eddig nem volt ismeretes —, hogy ő magyar származású. Hozzátette az érsek, hogy mindenkinek, aki az igazság harcosa, részt kell vennie a magyar igazságért való küzdelemben. Mindszenty hercegprímást — aki úgynevezett szabadonbocsátása ellenére továbbra is a kommunisták rabja — Stritch bíboros a szabadság legkiválóbb jelenkori harcosának nevezte. Stritch érsek Rio de Janeiroban az ottani magyarok részére ünnepi nagymisét celebrált, melynek során szentbeszédében a következőiket mondta: “Mindössze ötszázan vagyunk itt magyarok a Kegyelem Nagyasszonya kápolnában, de annál buzgóbban kőnyörgünk a Mindenhatóhoz Magyarország népének felszabadításáért. Mindszenty hercegprímás, akinek sorsa az egész világ előtt Magyarország kálváriáját jelképezi, a lelkiismereti szabadság halhatatlan bajnokaként irta bele nevét a történelembe. A közéletet elsötétítő fellegek dacára ne veszitsük el jobb jövőbe vetett reménységünket. Imádkozzunk a becsületes békéért, amit csak igazsággal és nagylelkűséggel lehet elérni.” A bibornok azután Rio de Janeiro magyarjaival együtt lefényképeztette magát Mindszenty hercegprímás hatalmas plakátja előtt, melyen ez a felírás vol olvasható: “Szabadságot Magyarországnak!” Stritch kijelentette, hogy ő maga ugyan Tennessee államban született, de magyar vér is csörgedezik ereiben és mivel úgy az óhazában, mint az Egyesült Államokban közelebbről megismerhette népünket, mindenkor síkra fog szállani a magyar igazság érdekében. Az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni központja és chicagói osztálya köszönetét fejezte ki Stritch kardinálisnak, amiért nyíltan kiállott a magyar ügy mellett egy olyan nemzetközi konferencián, ahol a földkerekség minden zugából nagy számban vettek részt delegátusok. Pünkösd után 11-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Márk 7. fej., 31—37. Az időben Jézus ismét eltávozván Tirus vidékéül. Szidonon át a galileai tengerhez méné, a tiz /áros határai közé. Ott hozzá vivének egy siketnémát s kérék őt, hogy tegye rája kezét. És félrevivén ót külön a seregből, füleibe bocsátá ujjait, és köpvén, illeté nyelvét és föltekinve az égre, fohászkodék és mondá neki: Effeta, azaz nyíljál meg. És azonnal megnyilának fülei és megoldódék a nyelvének köteléke és helyesen szól vala. És megparancsolá nekik, hogy ezt senkinek se mondják. De mennél jobban tiltá nekik, annál inkább hirdeték és szerfölött csodálkozának, mondván: Mindent jól cselekedett, a siketeknek visszadta hallásukat és megszólaltatta a némákat. SZENTBESZÉD Aki ismeri az emberi életet, az előtt nem lehet kétséges mily nagy jelentősége van életünkben az evangélium fenti mondatainak. Nemcsak azért, mert egy siketnéma meggyógyitásáról van szó'. Nem csekély dolog az ... Vannak percei az embernek, amikor irtózik minden zajtól, különösen terhes az embernek a nagyvárosok lármája, gépek zakatolása, szirének bugása, automobiltülkölés. Ám ennél sokkal szörnyűségesebb az a végtelen csend, amely a süket embert környékezi, aki nem képes arra, hogy egy csengő szót halljon. Nélkülöznie kell a muzsikának lelket vidámitó zengését fogalmat sem szerezhet magánakénál, hogy milyen gyönyörűséget jelent az ártatlan kisdedek gügyögése, a madarak vidám dala, források csörgedezése, a háborgó tenger moraja. Nehéz elviselni a kellemetlen zajt, de ennél sokkal ijesztőbb az üres csend, melyben a süket ember kénytelen élni. Hogy milyen a néma ember sorsa, arról mi mindnyájan fogalmat szereztünk akkor, a mikor idevetődtünk az amerikai tájakra és egy árva szót sem tudtunk beszélni angolul. Sokszor úgy szerettünk volna valamit kimondani az idegen környezetben, de képtelenek voltunk rá. Drága kincse az embernek mind a kettő. A fül is, a nyelv is. Csak az a veszedelem, hogy az ember visszaélhet mindkettővel. A siketnéma meggyógyitásával az Ur Jézus erre akarta felhívni a figyelmünket. Ha mindkét szervünk egészséges is, még sem szabad felhasználnunk a rosszra. Nagyon nehéz volna az életünk, ha nem hallanánk semmit. Néha azonban igen jó volna, ha semmit sem hallanánk egyes olyan beszélgetésekből, amelyek ártalmasak, szeretetellenesek, békességbontók. Természetes, hogy ilyenekben résztvenni nem is szabad. Még a puszta jelenlét is az ilyen beszédeknél veszedelmes lehet, mennyivel vétkesebb dolog ilyen beszédeket folytatni, illetve a hallott dolgokat azonnal másoknak is elmondani. Az a kis nyelv nagyon sok testi-lelki romlásnak volt már előidézője. Nem egyszer mozgatta valaki a nyelvét önfeledve, gondatlanul és az eredmény egy egész élet elkeseritése és boldogtalansága lett. Meghallgatni azt, amire kötelességünk hallgatni, nagyon jó. Hallgatni különösen a lelkiismeret szavára, a kegyelem hivó intésére, az evangéliumi tanításra, szülői, lelkipásztori intésre elvitathatatlan kötelességünk. Megnyitni viszont ajkainkat az Isten dicséretére, a szeretet ápolására, az igazság védelmezésére, a bárdolatlan beszédek megakadályozására — szintén nagyon fontos feladatunk kell hogy legyen. Sok előny és áldás rejlik az Isten e két adományában, a fül és nyelv épségében. Legyünk hálásak érte az Istennek azáltal, hogy nem engedjük meg használatukban a jó Isten és felebarát megsértését, hanem inkább gondosan felügyelünk rájuk s csak a jó előmozdítására használjuk. Walda Winchell 28 éves lánya férjhez ment Hyatt von Dehn szállómanagerhez Los Angelesben. OKTATÁS
