A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-15 / 28. szám
Világszerte annyira elterjedt és kedvelt a kávéivás, hogy ma már szinte el sem. tudjuk képzelni: hogyan élhettek meg a régi emberék kávé nélkül? Európába csak a tizenhatodik században került a kávé, de azután hamarosan megkedvelték mindenfelé. Nem lehet kikutatni, hogy mi módon fedezték fel az emberek a kávét és mióta isszák. Csak azt tudjuk, hogy alkalmasint Abesszíniáiban voltak az első kávéivók, még pedig Kaffa város vidékén. Innen kapta nevét a kávé. Abesszíniából azután a perzsákhoz, majd az arabokhoz került a kávé és csakhamar elterjedt az egész Keleten. Nincs ennél kedvesebb itala a keleti embernek. A krónika szerint egy arab ember vitt haza perzsiai utazásából egy csomó kávét s otthon az imádkozó derviseknek ajándékozta, hogy ezt igyák istentiszteletek alkalmával való virrasztásaik közben, mert majd ébren fogja őket tartani. A dervisektől azután a nép közé került a kávé és hamarosan megszokták, megkedvelték. A KALIFA ORVOSSÁGA I A mekkai helytartónak azonban nem tetszett a kávéivás terjedése s mint kezdetben a dohányzást, ezt is a nép egészségét rontó méregnek mondotta és szigorú büntetést szabott a kávéivókra; sokat ki is végeztetett közülük. Az orvosa, aki maga is szenvedélyes kávéivó volt, mindenképpen meg akarta őt győzni arról, hogy a kávé nem olyan veszedelmes méreg, amilyennek gondolta. Beszélhetett azonban akármennyit, a kalifát nem lehetett erről meggyőzni. Cselhez folyamodott ekkor az orvos. Orvosság helyett egy alkalommal kávét adott neki, jól megfűszerezve, nehogy megismerje. Azután napról-napra tisztábban adta be neki a kávét s végre annyira hozzászoktatta, hogy napjában többször is megkívánta a kellemes “orvosságot”, mely felmelegitette a vérét és kedvre derítette, megnyugtatta gondjainak közepette. Mikor azután a kafila egy alkalommal szigora büntetéssel akart sújtani egy kávéivó arabot, igy szólt hozzá az orvos: "“Remélem, hogy igazságérzeted nem tűni meg azt, hogy megbüntessél mást olyan bűnért, amit magad büntetlenül szoktál elkövetni.” A kalifa nagy csodálkozással nézett az orvosra, aki ezután megmagyarázta neki, hogy az a kellemes “orvosság” nem volt más, mint kávé. Persze, most már nem tilthatta meg többé a kalifa a kávéi vást, sőt ő küldött azután karavánokat Abesszíniába, hogy kávét hozzanak onnan. Az araboktól a törökökhöz is eljutott a kávé. Európába pedig velencei kereskedők hozták a keleti városokból. Ezután Londonba is eljutott, onnan pedig Franciaországba vitték. 1652-ben nyílt meg Londonban az első kávéház, 1671-ben pedig Marseilleban, majd. a következő évben Parisban is nyitottak nyilvános kávéházat. Az első bécsi kávéház 1683-ban nyílt meg s ezután Németország több városában is kezdték iszogatni a kávét nyilvános bolthelyiségekben. A FEKETE LEVES Magyarországba a hóditó törökök hozták be a kávét. Hogy 1668-ban már ismerték ezt az italt a .nagyárok, mutatja egy régi feljegyzés, amely szerint egy Matkó nevű ember igy fenyegetőzött: “Hátra van még a fekete leves”. Czeglédi István 1670-ben ezt mondta: “Ali basa leülteti vendégét s mindjárt az ő szokások szerónt való vendégséget indít, egy-egy fincsal cávét s azután serbetet hozat”. A Rákóczidkor egyik vitéze igy gyunyolja a törököt : “Majd sok török test lesz eves, kiknek nem kell kávé-leves”. Hogy a magyar asszonyok is már régen kávénénikékké lettek, bizonyítja ezt egy régi asszonykorholó litánia következő intelme: “Te kávévesztegető, jobbítsd meg magadat!” Pesten 1683-ban nyílt meg az- első kávéház, melynek egy Kucsioki nevű pesti polgár volt a gazdája. Ez volt az első magyar kávés. A kávé -tehát hamarosan elterjedt mindenfelé, amikor kikerült őshazájából Abesszíniából. Elvitték a magját a tropikus vidékeken mindenfelé s most már nagy kávéültetvények vannak Ázsiában, Afrikában és Amerikában, de egyik sem vetekedhetik a brazíliaival. Hatalmas kávétermelése van Brazíliának s rengeteg mennyiségű kávét szállítanak innen évente a világ minden részébe. A JÓ PÁSZTOR 3-IK OLDAL ü TAZÄS A FÖLD KÖltf EGY PERC ALATT L 225 beteget kellett sietve eltávolítani a pittsfcurghi egyetem kórházából, melyet tűz hamvasztott el. Egy emésztő szenvedély Egy orvos megbeszéli a közönséggel a kábítószer veszélyeit és az ellene való harc módját Az amerikai törvényhozás kezd kétségbeesetten szembenézni egy jelenséggel, amelynek méretei sokkal nagyobbak, mint a közönség sejtené. A kábítószer szenvedélyről van szó, amely nemcsak orvosi, erkölcsi és társadalmi, hanem rendőri probléma is. A méretek olyanok, hogy nem lehet többé úgy kezelni a kérdést, mintha a lakosságnak csak csekély részét érintené: a hatóságok 90,000 embert tartanak nyilván, akikről tudják, hogy a kábítószer rabjai, de a tényleges szám ennek a tízszerese lehet, mert hiszen a hatóságok csak azokról tudnak, akik valami módon összeütközésbe kerülnek a törvénnyel, vagy más módon kívánják a hatóságok figyelmét. (Mint például amikór Ijugosi Béla, a hires filmsztár kérte, hogy helyezzék el állami kórházba). A kábítószer rabjainak száma tehát közel lehet az egymillióhoz, és a betegek főleg az ifjúság köréből rekrutálódnak. A VESZÉLYEK Legutóbb Dr. Andrew Eggston orvos, a kérdés egyik legkiválóbb ismerője egy országosan ismert magazinban tárgyalta meg ezt a kérdést. “Nézzünk szembe a kérdéssel — irta többek között — a kábítószer ellen harcban addig nem lehet eredményt elérni, amig a morfinistát bűnözőként és nem betegként kezeljük.” Dr. Eggston javaslata: létesítsenek külön klinikákat az ilyen betegek részére, ahol orvosi felügyelet alatt kapnak kábítószert és megpróbálják leszoktatni őket annak használatáról. A veszély, mint mondottuk, nemcsak egészségügyi, hanem rendőri is. Tudniillik, a kábítószer rabja nem válogat az eszközökben, hogy a kábítószert megszerezze. Gyilkosságtól époly kevéssé riad vissza, -mint lopástól. A kábítószer, mikor “fel van töltve vele”, önbizalmat, biztonságérzetet ad neki. Mindenre -képes amikor a hatása alatt van -és többnyire maga is kábítószer üzér lesz. Fizetése a kábítószer, amit ő maga -használ. Hogy valakiből miként lesz a kábítószer rabja, annak annyi oka van, ahányféle ember. Nagyjából azt lehet mondani, hogy az ok ugyanaz, mint az alkoholizmusnál: az egyén menekülni akar az élet rideg valósága elől és a kábítószer ködös világába menekül. Némely esetben kórházi kezelés alatt szokta meg valaki a morfiumot, amikor azt fájdalom csillapítóként használták az orvosok. Más esetekben a szerencsétlen ember többnyire fiatalkorú — “izgalmat” keres. Van aki kíváncsiságból próbálja meg. Egyszerűen megvonni a kábítószert a betegtől veszélyes lehet, még halált is okozhat. Ha egy ember, aki megszokta a narkotikumot, csak egyetlen napis^kénytelen nélküle lenni, a jelenségek kínosak; hideg verejték, izomgör- 6%mk, fájdalmak, félelem-érzet, hányinger. Ha viszont korlátozás nélkül engedik a szer használatát, az eredmény: az összes szervek lelassulása, egy vegyi változás a szervezetben és végül korai halál. TÖBBRE ÉS TÖBBRE VAN SZÜKSÉG Egy másik szempont: a kábítószer m e g s z á llottj ának egyre többre és többre van szüksége, mert a szervezet ellenállóbb lesz az anyaggal szemben. Vannak emberek, akiknek napi szükségletük beszerzése 100 dollárba kerül. A filmsztár Lugosi, akinek milliós vagyona volt, ezen ment tönkre anyagilag. Valójában a kábítószer, amiért a szerencsétlen áldozat zugforgalomban 100 dpllárt fizet, talán 30 centbe kerül törvényes utón. A kábitószerek behozatalát nem lehet betlitani: szüksége van rá az orvostudománynak. Az amerikai kongresszus 1914-ben próbálta először szabályozni a kérdést. De a Harrison Act az orvosoknak csak azt engedi meg, hogy a kábítószert fájdalomcsillapításra használják. Ha az orvos olyan adagot ir fel neki, a-mi elég ahhoz, hogy “kényelemben érezze magát”, törvénybe ütköző cselekményt követ el. Dr. Eggston ép ezt a tör-Tornádó pusztított egy kanadai városban VITA, Man. — Ezen mintegy 400 lelket számláló manitobai ukrán telepet tornádó lepte meg, amely két perc leforgása alatt félmillió dolláros kárt okozott. Szerencsének tudható be, hogy a nagy pusztítás dacára emberéletben nem -esett kár, de a sebesültek száma meghaladja a félszázat. Az üzleti negyedben egy fűszer üzletet, egy garázst, egy középiskolát, egy vendéglőt, szállodát, temetkezési vállalat épületét s sok lakóházat rombolt le, legtöbbjüket a föld színéig. A rövid istenverés után a szélvihar által megrongált házakban valószínűleg rövidzárlat következtében tűz ütött ki, amely csak fokozt". a pusztítást. Nagyon sok vitai lakos egész élete munkája eredménye ment füstbe. A szélvihart jég és záporeső követte, és igy a kórházban levő betegeket a Royal Canadian Mountain Police kirendeltségei Morrisra, Emersonba, sőt Winnipegre szállították és a tető nélkül maradt kórházat teljesen kiürítették. vényt akarja megváltoztatni. MIT VÁRHATUNK TŐLE? Ha Dr. Eggston javaslatából törvény lenne, először is egy roppant kiterjedtségü kábítószer csempész hálózat alatt vágná a fát. Ezeknek a csempészeknek működése vér bűnökkel van egybekötve: különféle bandák tagjai nemcsak egymással és a törv-énynyel viselnek háborút, hanem áldozataiktól egyre nagyobb árakat követelnek és terror eszközökkel kényszerítik őket fizetésre. A Dr. Eggston által javasolt klinikákon a betegek megkapnák a minimális napi adagot, ami szükséges ahhoz, hogy a kínos jelenségek ne lépjenek -fel. Mindegyiknek a nevével és ujjlenyomatával ellátott kártyája lenne, úgy hogy nem csalhatna és nem mehetne egyazon napon több küir(i'káva is. Közben ideggyógyászok mindent elkövetnének, hogy leszoktassák a beteget káros szenvedélyéről. NEM KÖNNYŰ A KIVITEL Dr. Eggston tervének kivitele nem könnyű. A kritikusok rámutatnak, hogy erkölcstelen lenne ha maga a kormány adna kábítószert. Ez ellen még lehet érvelni azzal, hogy a közérdek igy követeli. De a kérdés az, hogy a kábítószer rabjai merik-e nyíltan feltárni szenvedélyüket. Legtöbbje titkolni próbálja a káros szenvedélyt ameddig csak képes. Mások pedig félnének az üzérek terrorjától, akik fenyegetnék őket. Mindazonáltal Dr. Eggston javaslata nagy érdeklődést váltott ki. Sokan hiszik, hogy ha magát a szenvedélyt nem is lehetne teljesen kiirtani — mint ahogy az alkoholizmust sem lehet — legalább is a minimálisra tudnák korlátozni. A javaslat nemsokára a kongresszus elé kerül. Hogy törvény lesz-e belőle, nem tudhatjuk, de annyi bizonyos hogy az összes érdekelt hatóságok érzik, tenni kell valamit, mert a szenvedély olyan mértékben harapódzott el az ifjúság körében, hogy attól kell tartani, a bűnöző ifjúságból bűnöző felnőttek társadalma fog kifejlődni. MULHOUSE, Franciaország — Joseph Pradier 37 éves férfi féltékeny1 volt a felségére, agyon akarta lőni. Vett is egy revolvert, de az nem sült el. Ezért éktelen haragjában megfenyegette a fegyverkereskedőt, hogy beperli, amiért használhatatlan fegyvert adott el neki. Sőt mi több, a rendőrségen fel is jelentette csalás miatt. De feljelentése visszafelé sült el: gyilkosság kísérlete elmén letartóztatták. MEXICO CITY — A múlt vasárnap elsőizben szavaztak Mexicoban a nők, miután 1953-ban alkotmánymódosítás szavazati joggal ruházta fel őket. Dél-California mexicoi állaimban nemcsak szavaztak a nők, hanem szavazataikkal be is jutttattak az állami törvényhozó testületbe egy asszonyt, Aurora Jimenezt de Palaciot. LONDON — Az első Erzsébet angol királynőnek, történelmi tudomásunk szerint, nagyon sok szeretője volt, és természetesen sok pletyka járt szájról-Sájra a felséges asszony kicsapongásairól. A legizesesebb pletykákat tartalmazó leveleket annakidején egy Andre de Coppet nevű new yorki régiséggyűjtő vásárolta össze és most ezt a pikáns gyűjteményt Londonban árverésen összesen 60,000 dollárért adogatták el pletylkakedvelő “műgyűjtőknek”. PORT SAID, Egyiptom — Az indokínai háború idegenlégiós veteránjai útban voltak Franciaország felé, de számuk a Szuez Csatornában hatvanhéttel megcsoppamt, mert ennyien a szűk csatornában a hajóról partra ugrottak és elszéledtek. Az egyiptomi rendőrség összefogdosta őket, de ez nem okozott nekik seim bajt, sem bosszúságot. Ugyanis az egyiptomi hatóságok a szuezi körzetben dezertálókat mindig szülőhazájukba deportálja; tehát az idegenlégió tagjait nem küldik Franciaországba, ahol megtorlásnak lennének kitéve, hanem hazájukba kerülnek vissza. A dezertőrök legtöbbje — 49 — német volt; magyar nem volt köztük. TURIN, Olaszország — Gottfried Meier osztrák tanító a náci uralom idején a hírhedt S. S. terrorbanda tagja volt s Olaszországban 1943-ban meggyilkolt négy zsidóvallásu olasz állampolgárt. Emiatt annakidején Becsben az osztrák bíróság elé állították, de a bíróság “bizonyítékok hijján” felmentette. Most a turini olasz biróság, elegendő terhelő adat birtokában, bűnösnek mondta ki az osztrák nácit S távodlétében életfogytiglani fegyházra Ítélte. NEW DELHI — Az indiai parlament jóváhagyta a törvényt, amely tiltja a többnejüséget és megengedi a válást. A többnejüség tilalma főleg a mohamedásokra vonatkozik, akik a Korán előírása szerint akár négy feleséget is tarthatnak, feltéve, hogy el tudják őket tartani. A törvény szerint a feleség, ha ő kéri a válást, köteles tartásdijat fizetni a férjének. PORTSMOUTH, Anglia — Az angol hadiflotta macskáinak afférja kedvezően végződött. Az admiralitás hivatalosan kinyilatkoztatta, hogy a Cleopatra cirkáló tisztjei helytelenül cselekedtek, amikor összefogdosták és a tengerbe dobták a matrózok macskáit, összesen húszat. A flottaparancsnokság megállapitotta, hogy az angol matrózoknak hagyományos joguk van macskák tartására, amely hagyománynak eredete az, hogy régen patkányok és egerek tömegesen ellepték a hadihajókat s irtásukra macskákat vittek a hajókra. KETCHIKAN, Alaska — Yves Allain francia származású alaskai halász 70 éves korában eltemette magát és meghalt. Különös, talán egyedülálló eset volt ez: előbb temetés, aztán halál. Kilenc gyermekéhez intézett búcsúleveléből megtudjuk, hogyan történt ez. Allain halászcsónakján kihajtott a nyílt tengerre, hozzákötötte magát egy cementtömbhöz, aztán lefcocsátkozott a vízbe és a cement nehezék foiztcisitotta elmerülését. A család már régtóta tudta, hogy a családfőnek ez a szándéka: a tenger vizében végezni az életet, a tenger vizében, amely 48 éven át táplálta őt és nagyszámú családját. WASHINGTON — Hivatalos körökben fejcsóválással fogadták a hirt, hogy Albert Woolson kórházban volt és 1200 dollárt fizetett kórházi kezeléséért. A pénzügyminisztérium azonnal intézkedett, hogy 1200 dollárt utaljanak ki neki. Miért? Azért, mert Woolson, aki most 108 éves, Lincoln hadseregének. utolsó veteránja. ► Emlékezzünk a régiekről | A FEKETE LEVES TÖRTÉNETE
