A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-12-09 / 49. szám

A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó the good shepherd publishing company Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ügy évre _________________$6.00 Fél évre _________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year ________________$6.00 Half Year ________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KARÁCSONYI VÁSÁR Hangos hirdetéseik most is, mint mindig a Ka­rácsony előtti hetekben, szép ajándéktárgyakat kí­nálnak olcsó áron. Sokszor a, múltban azt tapasztal­tuk, hogy ezek üres szavak, csábitó ígéretek voltak. Nem úgy most. A most hirdetett alkalmi vételek csakugyan kedvező alkalmi vételek. A leszállított árak 'csakugyan leszállított árak. Ha a dolgok mélyére nézünk, ennek okát hamar megtaláljuk. Az utóbibi években a szervezett mun­kásoknak, és részben a nem-szervezetteknek is, a munkabérei emelkedtek és drágábbak lettek a nyers­anyagok, a szállítás is. Ebből az következnék, hogy általános drágulásdenne folyamatban már néhány év óta. Mégis azt látjuk, hogy sok szükségleti cikk nem drágul és nagyon sok portékát bargain árakon kínál­nak. Az üzletek kénytelenek igy eljárni, mert máskü­lönben elvesztenék azt a legszámosabb vevőcsopor­tot, amelynek jövedelme nem tart lépést a munkai -.'ár­emelésekkel. Egy példa elég ennek az érdekes gazdasági je­lenségnek megvilágitására. Az autóiparban a mun­kabérek emelkedtek, erre az uj autók árait a gyárak felemelték (még nagyobb mértékben, mint a munka­béreket). Ezeket a megdrágult autókat vásárolhat­ják azok, akik most többet keresnek, köztük éppen azok, akik ezt a drágulást magasabb bérek kiharco­lásával előidézték. A kevésbbé szerencsések közül egyre többen leszorulnak az uj autópiacról és hasz­nált autót vásárolnak. A használt autó árusok bar­gain ek kel próbálnak magukhoz édesgetni minél töli. szerény jövedelmű embert. Van valami megnyugtató a dolog ilyen alaku­lásában. A fák nem nőhetnek az égig, mert az em­berek legtöbbje nem tud olyan magasba nyúlni. És az üzletek fő bevételét mégis azok a szerény jöve­delmű, de nagyszámú emberek nyújtják, akik nem tudnak, nem is akarnak, a magasságokba nyúlni. EGY ÉSZSZERŰ AJÁNLAT Az elnök múlt héten egy nyilatkozatban arra kérte a nemzetet, hogy a közeledő elnökválasztási kampányból hagyja ki a külpolitikai kérdést, és mu­tassa meg, hogy bárki győz is, külpolitikánk lénye­gében változatlan marad. Válaszolva erre a javaslatra, Paul M. Butler, a demokrata párt országos bizottságának elnöke azt felelte, hogy pártja szívesen kötne ilyen egyezményt, ha a republikánusok felhagynának azzal a jelszóval, hogy ők csináltak békét. A republikánus kampány jelszó ugyanis a jelek szerint “béke és prosperitás.” “Az előző Truman adminisztráció háborút csinált, míg az Eisenhower adminisztráció békét hozott” — ez a párt jelszava. Nekünk úgy tűnik, hogy Butler javaslatában sok észszerüség van: legalább egy hazug jelszóval ke­vesebb lenne a választási kampányban. Mert az igaz­ság az, hogy sem a demokrata, sem a republikánus párt nem “csinál” békét, mint ahogy nemi csinál há­borút sem. Békét és háborút csak a szovjet tud csinál­ni. Miután nekünk nincsenek háborús szándékaink, a szovjet aggressziótól függ, hogy miikor keveredünk valami háborús konfliktusba. És a szovjettől függ az is, hogy mikor hajlandó abbahagyni a háborút. Ez teljesen független attól, hogy Amerikában melyik párt van kormányon. Szívesen látnánk egy választási kampányt, mely­ben ilyen abszurdumok nem szerepelnének, mint az a feltevés, hogy bármelyik pártunk döntésétől függ a háború vagy béke. Ha ez igy folytatódna, a végén még kiderülne, hogy nem is a szovjet, hanem a de­mokrata párt felelős a mai nemzetközi feszültségért. A TAKARÉKOSSÁG BAJNOKA Az angol lapok ismertették Bili Hughes hajó­gyári munkás esetét. Heti 56 dolláros fizetéséből az ötven éves agglegény 18,000 dollárt takarított meg. Az adóhatóságok gyanúsnak találták a dolgot, azt hitték, titokban lóversenyen nyert pénzét rejtette el előlük és nagy adóval akarták Sújtani. Bili bíróság elé vitte a dolgot és itt aztán bővebb magyarázattal szolgált, mint lehet éhbérek mellett 18,000 dollárt spórolni. KEMÉNY SORS Irta: MÓRICZ ZSIGMOND A kertész dinnyét fészkelt. Zsinór mellett rakta a gödrö­ket, egyiket a másik után. Már alkonyodott, a hegyből jöttek a szőlőmunkások, de ő még mindig dolgozott. — Elég lesz már, — kiáltott be egy ember. — Hónapra is hadd maradjon egy kis munka. A kertész felnézett és elmo­solyodott, de nem felelt. Ko­mája ez a Sövény András, hát lehet neki tréfálni. De az ő munkáját más nem végzi el, azt neki kell megcsinálni. — No, gyűjjön mán egy ki­csit, kérdezni akarok. Erre letette a kapát s le­ballagott a kerítéshez. Á ko­ma is ellépett az útról az árok­partra és köszönt: — Jó estét. — Jó estét. Kezet is fogtak. — Mit csináljak a fiúval? — kérdezte Sövény András. Inasnak akar állani, hogy nem akar itthon maradni. A kertész gondolkozva né­zett a komára. — Nekem hat gyermekem van, — mondta — de én egyet se hagytam ezen a kemény sorson. Menjenek. Ki asztalos lett, ki hentes, ki pék. A lá­nyokat is iparoshoz adtam és adom, aki még van. Hallgattak. Sövény András lehajtotta a fejét és a csizmá­ja orrát nézte. — Magának könnyű. Maga kertész. Mindig megvan a ke­resete. De ha én a fiamat ki­adom, sose lesz, aki segítsen rajtam. Á kertész elfordította a fe­jét. - 1 ' — Az én a m is igy gon­dolkozott. Azért adtam aszta­losnak a fiam, mert én is asz­talosnak szerettem volna len­ni. De az öreg azt gondolta, hogy akkor három évig nem kap utánam semmit, pedig ti­zenöt forintot kaptam havon­ta akkor és azt mind haza ad­tam. Az pedig abban az időben nagy segítség volt. Azér kell nekem egész életemben a ka­pát huzni . . . Pék is lettem volna szívesen, mer az anyám, tu Jód, hogy kenyérsütő asz­­szony volt, hát mellette meg­tanultam azt is. Úgy dagasz­tottam én, mint egy asszony. . Mikor hazajöttem este, azt mondja édesanyám: fenn ma­radsz vetem, fiam, féléccaka? . . . Fenn én, mondtam, csak lángost süssön. Mert igen sze­rettem adángost. Még most is szeretem. Édesanyám befütöt­­te a kemencét, de fáradt volt, mer sokat kellett neki dolgoz­ni. Mondta: fiam, vigyázz a kemencére. Mikor itt az ideje, nézzed az órát, szedd ki a ke­nyeret. Én meg alszom egy ki­csit . v . Hát én vigyáztam a kemencére, ő meg aludt . . . Fogtam a szitát, megszitáltam a lisztet. A maggal beáztat­tam, és be is dagasztottam . . . Mikor a kenyér kész volt, ki­szedtem, megmosdattam, és liszttel meghintettem, ahogy akkor szokás volt . . . Mikor a tekenőben a tészta megkelt, kiszakítottam a szakajtóba, megliszteztem, betakartam? De már akkor virradt. Felköl­töttem édesanyámat . . . ő meg érezte, hogy sokat aludt, mondta: nem aludtam én so­kat? . . . Nem, nem, csak kel­jen fel, vesse be a kenyeret . . Fiam, most vetettem be ... A mán megsült, újra kell vetni. Hát akkor nézte szegény hogy készen van az uj sütnivaló . . . Aj örült . . . Sövény András hallgatott. — Ma nem ilyenek a fiuk . . Azt mondja, hogy ő nem fog egész életében gyomlálni, ka­pálni. — Hadd menjen. Mer azér ez kemény sors. Ha meggon­dolom, hogy az én szüleim hogy éltek, mennyi munkával és mégse tudtak semmire se menni ... Az édesanyám av­val a temérdek sütéssel soha többet nem keresett csak hogy megvolt az élelem egész hétre. Liszt, kenyér lángos, meg a zsirravaló. Amit meg az édes­apám keresett, abból kike­rült a ruháravaló. De egész életükben nem tudtak többet venni, csak azt a kis hold sző­lőt, amit most adtunk el. A há­zat örökölte az apjától, a föl­det is, a két holdat ők maguk úgy törték magukat egész éle­tükben, mig csak bírták, mint az állat, mégse tudtak semmit venni. A szőlőt is az én kere­setemből vették, amit én ad­tam haza. Ötforintjával fizet­ték ki. Mondta is az apám, hogy: ezt a gyerek keresetiből vettem. Rá fogom íratni. De nem irattáram. így a nőtest­véreimmel közösen — örököl­tük. Most hogy eladtuk, most osztoztunk meg az árán. Fele­ségemnek mondtam is: most kapom vissza azt, amit le­génykoromban kerestem . . . De én is itt vagyok, ötvenéves ember, én még ennyit se tud­tam venni. Csak eladtam, azt amit az apám ragasztott. Ke­mény sors. Hát csak engedd a gyereket, ha akar. A Jó Pásztor Verses Krónikája LÁTOMÁSOK Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Képzelet, reménység, valóság és álom: gyakran találkoznak a közös határon. Mi álomnak indult, valósággá érik; ami élet volna, álom marad végig. Mindennap álmodunk földi boldogságról, de álmunk minden nap szóifftsziik magától. Álmodunk sziv-frigyről, örök szerelemről, szivvirágon nyiló hűség gyémántcseppről. S ránk szitál az élet rideg valósága: Elhervad az élet minden boldogsága. Száraz, zörgő ág lesz a boldogság fája: és csak emlékezni járunk már alá ja. * i Krisztus a magvető, Krisztus a Jó Pásztor, bűneinkért velünk, majd az Égben számol. Hogyan szökne drága vetésünk kalászba, mikor bűn-magvetők járnak a nyomába? Pogány bűn-magvetők éjjel-nappal vetnek, s vetésükből véres kalászok teremnek. Nem látják már Istent a moszkvai ködtül, s azt várják, hogy a fű majd vörösre zöldül. Jaj, ha elkezdődik Moszkva aratása, hány ifjúi szívnek huny le szent forrása? Akkor majd átverve millióknak szive: zöld fűnek valóban vörös lesz a szine . . . Sokszor nappal van bár, lehunyom pillámat, s nem tudom, hogy miért látomásom támad. Egymásra rohannak hegyek, völgyek dombok, s uttalan utakon holtak közt bolyongok. Egymás ellen törnek véres villámlások, gyilkoló, dübörgő, öldöklő vivások. Óriás az egyik . . . még nagyobb a másik, s küzdenek utolsó életvillanásig. Uraitól Alpokig lángolnak a hegyek, dördülnek az ágyuk, dörögnek az Egek. Itt robban száz akna, ott bőg ezer bomba: Atom és hidrogén döntnek mindent romba. — Osztán, ha ur lesz belőle, csak lenézi az apját. Nem se­gít semmivel. Meg még el is megy. Kapálhatom a más sző­lőjét, mig élek. Legalább ad­dig segítsen, mig itthon van. — Ez a te dógod. Akkor mi­nek kérded. — Bika sógornak is elment a fia. Hentes lett. Szobalányt vett el. A gyerekei úgy van­nak öltözve, mint az orvos űré. Nagyapjuk meg most is egy korona húsz fillérért dol­gozik. — De örülhet neki, hogy leg alább az unokái nem lesznek olyanok, mint ő. — Nem. Polgáriba jár mind. Tanulnak. — Jobb vóna, ha a nagyap­juk mellett kapálnának? Egy buszért? — Legalább együtt véná­nak ... Itt vannak a Mai'osi­­ak, mind otthon vannak egy rakáson. Mem is ölik egymást. — Szóval nem tudsz sem­mit se mondani. — Mást nem mondhatok: örülök, hogy a gyermekeim kikerültek a nehéz sorból na. — Hát akkor jóéccakát. Sövény András elballagott, nehéz léptekkel, tűnődve. A kertész pedig visszament a kapájáért és aztán elment az üvegágyak felé, mert be kell takarni éjszakára. Mig az ablakokat leeresz­tette s a gyékénytakarókat is ráteritette az ablakokra, gon­dolkozott : — Még a palántáknak is jobb, ha melegágyban nőnek fel és úgy ültetjük azokat ki a hideg fődbe . . . Csak jobb, mintha csirába már a kemény sorsban lenne azoknak részük. Gazdagság jótékonyság nél­kül: fa gyümölcs nélkül. A MESTERSÉGES HOLD Az utolsó évszázad folyamán az emberiség cso­dálatos arányokban terjesztette ki fizikai világát. Megtanulta a módját, hogy saját maga irányította géperővel száguldja át a szárazföldet, cirkáljon a tenger szine alatt és repüljön a felhők felett. Most pedig uj korszak hajnalához érkeztünk. Rö­videsen lehetségessé válik, hogy az ember a távolsá­gok minden akadályát legyőzve, a Holdon vagy más, távolabbi csillagzaton kössön ki. Amerika mestersé­ges bolygó készítésén dolgozik. Az első mesterséges hold kibocsátása egybe fog esni a nemzetközi földtani év idejével, ame yet 1957 nyarától 1958 nyaráig fognak megtartani az egész világon, amikor is a világ tudósai, negyven nemzet képviseletében, kicserélik tudásuk eredményeit az időjárásra, földtani ismeretekre, a felsőbb régiókra és világüri tüneményekre vonatkozólag. Az Egyesült Államok ugyanakkor nyilvánosságra fogja hozni a mesterséges bolygó kibocsátásával kapcsolatos ta­pasztalatait is. Az első embercsinálta bolygó kicsiny lesz, nem nagyobb mint egy basketball. Valószínű, hogy raké­ta fogja a föld felszínéről a felsőbb régiókba taszí­tani, a föld kérgétől körülbelül 250 mérföldnyire, ahol is megkezdi földkörüli keringését 13 ezer mérföldnyi sebességgel. Néhány héten belül lelassul, kigyullad és részeire hullik. Mi a célja ennek a kísérletnek? A tudósok véle­ménye megegyezik abban, hogy még tulkorai volna annak előnyeit pontosan körülírni. De a bolygón el­helyezendő műszerek jelzései sokat fognak elárulni abból, amit még nem tudunk, a napfény, a kozmikus sugarak erejéből és tulajdonságaiból. Ezek az ada­tok roppant fontossággal bírnak, ha olyan jármüvet akarunk építeni, amely majd nemcsak műszereket,, hanem embereket is szállíthat naprendszerünk távo­labbi részeire. De sokféle azonnali következtetést is vezethetünk le majd a kísérletből. A nap sugarainak tanulmányo­zásával a távolabbi jövőben bekövetkezendő hővál­­tozásokra is következtethetünk, például arra, hogy a havasok fleccserei elolvadnak-e vagy megszaporod­nak, a sivatagok még jobban kiszáradnak-e vagy ned­vességhez jutnak? Az igy nyert ismeretek befolyá­solni fogják a földmivelés irányát és a népek ván­dorlásának az útját. Mihelyt többet tudunk a földet övező légkörök­ről, uj és tökéletesebb bolygók építéséhez kezdhetünk. Talán már 25 év múlva olyan bolygót állíthatunk elő,, amely 1000 mérföldnyire a földtől örök időkig kering­het a világűrben. Ilyen mesterséges bolygóból kiin­dulva, a 240,000 mérföld távolságban lévő természe­tes Hold meghódítása nem látszik megoldhatatlan problémának. Mielőtt azonban az első expedíció em­berei elindulnának a kalandosnak látszó utazásra, sokkal többet kell még tanulnunk arról, hogy mi a feltétele annak, hogy az ember testi és lelki épség­ben essék keresztül az utazáson és köthessen ki a Hol­don. Sok tudósunk azon a véleményen van, hogy a Marsra vagy Venusra való első utazást is kortár­saink közül sokan megérhetik, talán a 2000. év elmúl­ta előtt. A legfantasztikusabb álomregények költött kalandjai a közeli megvalósulás korszakába jutottak. A HAJVISELETRŐL A régiek hajviseletre nem sokat adtak. A legré­gibb emlékeken, amiken emberi alakok is láthatók, az emberek feje borzas, soha nem irtott hajzat bo­rítja. Érdekes kivételt tesznek ez alól az egyiptomiak, az ókor kétségkívül egyik legműveltebb népe. Az egyiptomi síremlékekben talált úgynevezett múmiák feje csupaszra volt borotválva s azon paróka volt. A paróka-készitést magas tökélyre fejlesztették. Bajuszt, szakállt egyáltalán nem viseltek. Az elő­kelőknek nagy kitüntetéskép meg volt engedve, hogy az álluk alá holmi mesterséges szakállfélét ragasz­tanak, mely a viselő rangja szerint lehetett hosszabb vagy rövidebb. A leghosszabb természetesen a kirá­lyé, de néha a királynőé volt. Színük és formájuk vál­tozott. A nők természetes hajat növesztettek és pedig szépet és hosszút. A haj mesterséges ápolásához ki­tünően értettek. Egy Ses nevű asszonyság olyan haj­­lenőcsöt talált fel, ami 2000 év múltával is sikerrel használható volt. Az assyr emlékeken már kétfelé választott kurta hajat viselő harcosokat láthatunk. A rómaiak kezdettől fogva körszakállt viseltek, a Krisztus előtti 3. században azonban már eltanul­ták a görögöktől a borotválkozást és Hadrianus csá­szár koráig csak az viselt szakállt, akinek nem volt pénze, hogy a borbélyt megfizesse. Ettől kezdve azonban megint divatba jött a rö­vid korszakán viselése s a divat meg is maradt egé­szen addig, mig a pápák átvették Róma uralmát. Js P - "7TGT? ’ -T” OLD A' — Soha nőkre egyetlen pennyt nem költöttem, — vallotta Bili. — Soha lokálba, vendéglőbe nem ' mentem. Moziban egyszer voltam tiz év alatt. Mindip olcsó, alkalmi ételeket ettem, másodnapos kenyeret és’ maradék 'ételt, amit kifőzdék olcsóbban adnak. Tessék, nézzék meg a ruhámat, folt hátán folt. A ci­pőimet apáimmal közösen hordom, mert ő éjjel dol­gozik, mint éjjeli őr és nappal alszik, amikor én me­gyek munkába. Gyermekkorom óta takarékoskodók. A kérdés, hogy miért élt ilyen nyomorúságosán, ; miért nem élvezte az életet, amig fiatal volt, értet­­. lenül nézett a bíróra: ; — Mi mást tehet a szegény ember, mint hogy i spórol .. . Az eset azért érdekes, mert rávilágít sok más » szegény emberre, akik a takad ékosságot beteges zisu­­: gorisággá fejlesztették és elhaladt mellettük az élet. Ezek a boldogtalanok nem élnek, csak léteznek . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom