A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-08 / 27. szám
á-IX oldal; 5. ÍO PÁSZTOR Pünkösd után 6. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Márk 8. fej., 1—lü Ama napokban, midőn ismét hatalmas sereg vala együtt és nem volt mit enniök, magához hiván a tanítványait, mondván nekik: Szánom a sereget, mert im már három napja tartanak velem s nincs mit enniök, és ha étien bocsátom haza őket, ellan-Hány kenyeretek vagyon? kadnak az utón, mert némelyek közülök messziről jöttek. Felelék neki az Ő tanítványai: Honnan elérthetné ki az ember ezeket kenyérrel itt, a pusztában? És kérdé őket: Hány kenyeretek vagyon? Azok pedig mondák: Hét. Erre parancsoló a seregnek, hogy telepedjék le a földre. S vevén a hét kenyeret, hálát adván, megszegé és tanítványainak adá, hogy eléjök tegyék, és a sereg elé tevék. Egy kevés halacskájuk is vala, azokat is megáldá és eléjük téteté- És evének és jól lakának. S a megmaradt hulladékokból hét kosárral szedtek fel. Valónak pedig, akik etek, mintegy négyezren. És elbocsátá őket. SZENTBESZÉD A mai szent evangéliumban a sokezer embert tápláló Krisztus bámulattal tölti el az embert. — Hát hogyan? — kérdjük — a földiek megvetésére buzdító Krisztus most földi táplálékot is nyújt az embernek? . ■ . Hiszen a tömeg étlen-szomjan, mindenről megfeledkezve hallgatja az evangélium tisztán csengő szavait! De Krisztus nem feledkezik meg arról, hogy az embernek táplálékra is szüksége van. A bajbajutott ember pedig milyen könnyen hajlandó elhinni, hogy az Isten megfeledkezett róla! íme, előttük a példa, hogy az Ur sohasem feledkezik el róluk még akkor sem, hogyha mi magunk elfeledkeznénk is magunkról. Van ugyanis isteni Gondviselés, amely kiterjed az ember minden ügyére, mert ne feledjük el, hogy semmisem történik Isten rendelése nélkül, vagy legalább is az ő megengedése nélkül. Végtelenül jó és bölcs az Isten, csakis olyasmit rendel el és csakis olyasmit enged meg, ami lelkűnknek javára válik, még ha az ember ezt nem is látja. Ezt mondotta Tóbiás is fájdalmai között, mikor mindene elpusztult már és ráadásul oly súlyos sebeket, fekélyeket kapott, hogy a szemétdombon cserepekkel vakargatta azokat: “Igaz vagy én Uram és minden utad igazság és ítélet.” A Bölcsesség Könyve hasonlóan ir: “A te kormányzásod elér végtől-végig erősen, ó Uram ,és mindent kellemesen elrendez”. Főképen Szent Pál hangsúlyozza ezt az igazságot: “Tudjuk pedig, hogy az Isten mindent javára változtat azoknak, akik őt szeretik.” De hogy ezt a tanítást mi is megérthessük, szükséges, hogy a földi élet minden eseményét az örökkévalóság szempontjából nézzük, hisz az Isten azért küldi reánk sokszor a földi megpróbáltatásokat, hogy megjutalmazhasson a másvilágon. Minden az örök cél szolgálatában áll. Még a rossz is, a szenvedés is arra szolgál, hogy megtisztítsa lelkünket a bűn következményeitől és alkalmat adjon érdemgyüjtésre. Nehéz időket élünk most. A rossz gazdasági viszony megcsappantotta a kereseti lehetőségeket, csökkentette a munkaalkalmakat. Mindenki kesereg és panaszkodik, mert nem tudja, mit hoz a jövő számára. A hitből élő ember nagyon jól tudja, hogy kötelessége mindenben Isten akaratában belenyugodni A sivatagi barlang bibliája Nemrég az egész tudomá-1 nyos világot szinte elektromos ütéssel járta át a ihir, | hogy egy kóborló beduin törzs férfiai az ószövetségi Szentirásnak eddig hallatlan régiségü példányából ajánlották fel tekercseket megvételre a jeruzsálemi héber egyetemnek, amely azokat természetesen meg is vásárolta és azon nal át ős vizsgálta. Az eredmény mindenképen alkalmas arra, hogy valóban lázba hozza az egész tudományos világot, messze túl a bibliatörténettel foglalkozó szaktudások körén. Kiderült ugyanis, hogy a töredék ezer évvel régibb, mint az eddig ismert legrégibb ószövetségi héber kéziratok és lehetséges, hogy a Krisztus előtti 10-11-ik századból való, Saul és Dávid idejéből. Olyan korból, amelyről a bibliakritika különböző iskolái azt tételezték fel, hogy ekkor mlég a mózesi öt könyvet is legfeljebb szóbeli hagyományok formájában vagy összefüggéstelen feljegyzések alakjában vázolták. A bibliakritika néhányszáz évvel későbbre a Kr. e. 7-5 századra tette a Szentirás eme első öt Könyvének tudatosítását és Mózesnek való tulajdonitását. Hogy ez állítható volt, ahhoz erősen hozzájárult az, hogy az ószövetségi Szentirás héber szövegeiből egyáltalán nem maradtak fen kéziratok a Jeruzsálem pusztulását megelőző időkből. Az ószövetségi Szentirás eddigi legrégibb héber szövegemléke egy Egyiptomban talált papiruszdarab (az u. n. Papyrus Nash), a Krisztus utáni 1. vagy 2. századból, amely ma a cambridgei könyv tár tulajdona. Nincs rajta más, mint a Tízparancsolat s az u. n. semáj-imádság, az ősi héber “Gloria”, Isten mindennapi dicsőítése. Afféle magánhasználatra szánt imakönyv töredéke. Ezután majd ezeréves ür következik a kéziratokban. Megállapíthatóan Kr. u. 835-ből való egy nagyobb töredék a kairói zsinagóga kézirat-lomtárából. Kr. után 10. századbél való az első teljes héber Szentirás-kézirat, az aleppoi zsinagóga szentirása, ma a British Muzeum tulajdonában. A könyvnyomtatás idejéig azután kb. 1500 tudományosan átvizsgált kézirattal rendelkezünk. Magának az ószövetségnek idejéből, a kortársidőkből, és az azokhoz közeli századokból idáig azonban egyetlen eggyel sem. A most nyilvánosságra került lelet épen ezért egészen rendkívüli jelentőségű. Mózes korát néhányszáz évvel megközelítő időkbe viszi vissza az öt Könyv kétségtelen létét, és egész csomó kétkedő feltételezést és elméletet dönt halomra a Szentirás keletkezéséről és a zsidóság történetéről, általában az ószövetségi könyvek és ószövetségi kinyilatkoztatás hiteléről. Valósággal a sivatag kiáltása az ószövetségi kinyilatkoztatás hitelessége mellett'. A lelet nyilvánosságra kerülése és feldolgozása utáni időkben egyelőre még fogadhatta némi kétely a kéziratot. A beduinok előadták, hogy a kézirat-töredéket egy barlang ban találták, a Holt Tenger partján, bitumen védőréteg mögé falazva. Minthogy a beduinok századok óta ismerik a szentirástöredékek roppant értékét, nem szokatlan a hamisítási törekvés. De a szakértő, aki a saját szemével vethetett akárcsak' egyetlen pillantást is erre a ma még névtelen ősi kéziratra, eddig sem kételkedhetett valósága és ősisége hitelében, még pedig azért, mert a legrégibb, csak néhány év óta ismert és megfejtett Írásjegyekkel, az u. n. “lachiszi” írással vannak írva. Azonkívül pedig Philippe Läppens fiatal belga katonatiszt nemrégiben véletlenek segítségével felfedezte azt a barlangot is, ahol a beduinok a kéziratot találták. Az elvégzett szakszerű kutatás feltárta a tekercsek csomagolásának maradványait is. A töredék különben a mózesi Öt Könyv harmadik könyvének, a Levisicusnak u. n. “Szentségi Törvényét” tartalmazza a papság külön rituális kötelmeiről és tilalmáról. Olyan részeket, amelyekről a kételkedő bibliakritika azt állította, hogy századokkal későbbiek. Szerintük Mózes miég nem alapított papi kasztot, ez csak a királyság alatt keletkezhetett. Éippen ezért a papságra vonatkozó előírások is csak a babiloni fogság után kerülhettek a biblia szövegébe, tehát mintegy 800 évvel Mózes után. A töredék hitelességét döntő módon írásból, a lachisi betűkből lehetett megállapítani. Ladhis egyik legrégibb települési helye volt Palesztinának, erődített város. Romjait az 1930-as években tárták fel, s a romok alatt különösen egy beomlott őrtorony padlóján italált cseréptöredékek megfejtéséből regény szerű izgalmassággal bontakozott ki egy politikai levelezés, amely Lachis katonai parancsnoka és az alárendelt szomszéd vár tisztje között folyt a zsidó királyság és Szennakerib idejében (Kr. e. 700 körül.) A talált névlisták pedig még régibb időkre; viszik vissza a héber irás általunk ismert típusairól való tudásunkat. Éppen a lachisi névlisták betűinek ismeretével lehetett elolvasni a • holttenger-menti barlang Szentirás-töredéket s időzíteni leírásának időpontjául a Kr. e. 10-11. századot. (Laehisnak egyébként érdekes magyar vonatkozása is van a kutatások első összefüggő ősz szefoglalója 1940-ben a magyarországi Balázs György volt, müve itt is jelent meg magyarul és előszavában köszönetét mond Aistleitner Józsefnek, a Pázmány Egyetem kitűnő professzorának, aki a szükséges anyagot bocsátotta rendelkezésére.) Amit a la chisi betűk alapján a most talált szentirástöredék bizonyít az nem kevesebb, mint a következők : 1. Mózes öt könyve (köztük a kételkedők által éppen mint egy 800 évvel Mózes utáninak álitott Leviticus) megvolt már a zsidó honfoglalás korában. 2. Ez újabb tudományos érv amellett, hogy a mózesi könyveket valóban Mózes irta. 3. A kinyilatkoztatás népe tehát a mózesi könyvekben elmondott módon és időben vonult be Palesztinába, a Mózes által irásbafoglalt hittel, általa akkor már elrendelt rituáléval, papsággal. 4. A mózesi könyvek, rituálé, papság, hitvallás: nem a Mózes utáni évszázadok hamisítása. A táj, ahol a kézirat felfedezése történt: a Holttenger partjának keskeny nyugati pusztasága 8 mérföldnyire délre a jerichoi oázistól és 1 mérföldnyire magától a parttól, nem messze Bethabarától, “ahol János keresztelt” s ahol a hagyomány szerint megkeresztelte Jézust is. Ez a táj most megszólalt a barlangból. MILYEN RÉGI A PORCELLÁN Egész bizonyossággal tudjuk, hogy a porcellánt Európában 1706-ban Böttger alchimista találta fel Drezdában. Ekkor még csak az úgynevezett vörös porcellán vegyi öszszetételét ismerte, de két évvel rá egy véletlen folyaán rájött a kaolin alkalmazására és porcellánt állított ki. Zimmermann Ernő, a drezdai királyi porcellán-gyüjternény igazgatója hosszos kutatások után rájött, hogy a porcellánt Kr. e. a 6-ik század végén az akkori kínai közmunkaügyi miniszter Hóiban fedezte fel. Annyi kétségtelen, hogy a kínaiak már 1360- évvel az európaiak előtt ismerték a porcellán készítését. úgy a jó-, mint a balsorsban, az idők viszontagságaiban, sorscsapásban, nyomorúságban épen úgy, mint bőségben. El kell mondnunk a türelmes Jobbal: “Ha a jókat elvettük Isten kezéből, á rosszakat miért ne vegyük el?” És ha mindent megtettünk, amit tehettünk, legyünk nyugodtak, az Isten jósága segítségünkre siet és nem küld reánk megpróbáltatásokat — erőnkön felül Thomas Walsh 46 éves forrasztómunkás 14 gyermekével “családi körben” Heti 85 dollárt keres, de a család azért megél valahogy. Az idősebb gyerekek dolgoznak. Pünkösd után 6. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9. rész, 29. Azon időben bemenvén Jézus a hajócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. S ime hozónak neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. S látván Jézus azoknak hitét s mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. És ime némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. S látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben? Kérdem tőletek: Mi könnyebb, mondani-e megbocsájttatnak neked a bűneid, vagy pedig mondani' Kelj fel és járj? . . • Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mondá az inaszakadt embernek: Kelj fel, vedd ágyadat és menj házadba. És felkelve és haza méné, látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek. SZENTBESZÉD Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és e tévelyben állandóan megmaradtak; ennélfogva tehát folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. És látván Jézus az írástudók gondolatait, mondá: miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked a bűneid, vagy mondani: Kelj fel és járj? ... Isten részéről mind a kettő könnyű, mert mindkét ténykedés csodamüvelet, melyhez Isten mindenható erejére van szükség. A tehetetlen ember pedig egyiket sem viheti véghez; de az Írástudók előtt talán nehezebbnek látszott a beteget egy szóval meggyógyítani, mivel ezzel semmi csalás nem lehetett összekötve . . . Jézus tehát az előttük nehezebbnek látszó dolog véghezvitele által meg akarta nekik mutatni, hogy ami előttük kevésbbé nehéznek látszik, azt is megteheti, vagyis a bűnöket is megbocsáthatja. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, de mint ember is, mivel emberi természete az isteni természettel egy isteni személyben egyesült s a Fiuisten második személyében állott: azért az egész világ bűneiért eleget tehetett az Ur; ennélfogva Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; — ezen tekintélyt és hatalmat másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur, hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba. Az Ur Jézus valahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyiszor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága s nagysága kitűnjék- így itt megparancsolta az inaszakadtnak, hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak inaszakadt készséggel engedelmeskedett s fölkele rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jeléül. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ilyen hatalmat adott Jézusnak, akit legtöbben csak csodatevő prófétának tekintenek. NAGY IMRE SORSA Ernst Halperin, a Neue Züricher Zeitung keleteurópai tudósítója, m e g á 11 a pit ja “Nagy Imre helyzete még távolról sem tisztázott . . . Néhány nap előtt Nagy megvált utolsó tisztétől, a hazafias népfront alelnökségétől . . . de minden vasfüggöny mögötti szokással szöges ellentétben most sem tett bűnbánati vallomást”. A esalósállamokban végbement nagy tisztogatási akciók prominens áldozataival ellentétben egy protestáns parasztnemzetségnek ez az önfejű szülötte nem hajlandó önkritikát gyakorolni, népies sztálinista szólammal: “leszerelni”. Ez a pártfegyelem súlyos megsértése. A totalitárius párt Íratlan törvényei szerint ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet, mint híveihez intézett hallgatólagos felszólítást, arra, hogy a harcot titokban folytassák és Rákosinak, a pártvezérnek utasításait szabotálják . . . Élhez még hozzájárul, hogy Kruscsev és Bulganin belgrádi látogatása igen alkalmas a pártfegyelem meglazitására. Az 1948-as kominf. konfliktusig Rákosi és Tito viszonya elsőrendű volt. Rákosi is hive volt akkor a Tito által propagált délkeleteurópai föderáció tervének, ha nem is volt olyan vakmerő mint bolgár kollegája (a megsemmisített Dimitrov.) A szakítás után Rákosinak sikerült hirtelen fordulattal az uj moszkvai politikához csatlakoznia. így történt, hogy 1949-ben nem Rákosi, hanem a párt jobbszárnyán álló riválisa, Rajk László lett a tisztogatások áldozata, holott ő állott a leghűségesebben szemben Titóval. Egyébként 1949-ben, Nagy Imrét, aki Rajkhoz hasonlóan ugyancsak a párt jobbszárnyához tartozott, szintén a legsúlyosabban fenyegette a tisztogatás. Ekkor elvesztette összes párthivatalait és csak a Szovjetunió egyes vezetőihez fűződő bizalmas kapcsolatai mentették meg . . . így történt, hogy a belgrádi orosz látogatás a magyar kommunisták jobbszárnyában, amelyet Rákosi amugyis csak a legnagyobb nehézséggel tud visszatartani, uj reményeket ébreszt.
