A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-10-21 / 42. szám

8-15 OLDAL X Xö PXSZTOR Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 18. fej., 23—35. szakasz. Hasonló a mennyek országa egy királyember- Kez, aki számot akart vetni szolgáival. S mikor el­kezdte a számvetést, eléje vivének egyet, aki neki tízezer talentommal tartozott. Mivel pedig nem volt miből fizetnie, parancsolá ura, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és minden vagyonát s úgy fi­zessen. Leborulván pedig a szolga, esedezék neki, mondván: légy türelemmel irántam és mindent meg­fizetek neked . . . Könyörülvén tehát az ur ama szol­gán, elbocsátá őt és az adósságát elengedé neki. Ki­­menvén pedig ez a szolga, találkozék egy szobatár­sával, ki neki száz dénárral tartozott s megragad­tán, fojtogatá őt, mondván: Add meg, amivel tarto­zol. És leborulván szolgatársa, kéré őt, mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek ne­ked. De amaz nem engedett, hanem ment és tömlőé­be veté őt, amíg csak meg nem fizeté adósságát. — Látván pedig szolgatársai a történteket, igen meg­­szomorodának s urukhoz menvén, elbeszélők neki mi történt. Akkor előhiván őt ura, mondá neki: Go­nosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy kértél engem, nem kellett volna-e tehát neked is könyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is könyörültem rajtad? És megharagudván ura, át­­adá őt a poroszlóknak, mig csak meg nem fizeti min­den adósságát. így fog cselekedni mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttatok, kiki az ő atyafiá­nak, szivetekből. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban ha­tározottan s nyíltan kijelenti, hogy amilyen bánás­módot tanúsítunk embertársainkkal szemben, épp olyant fog a jó Isten is velünk szemben tanúsítani. Más szóval: a jó Isten csak abban az esetben bocsát meg s gyakorol velünk irgalmat, ha mi is megbocsá­tunk és tudunk irgalmasak lenni embertársainkkal szemben. De ha úgy akarunk eljárni, mint az a bizonyos evangéliumi szolga, aki elfogadta ugyan urának nagy irgalmasságát, de ő már az egyenrangujával szemben, szolgatársával szemben, még csak egy cse­kély irgalmat sem akart gyakorolni, akkor kedves olvasóim, ránk is vonatkozik az, amit Krisztus egy más helyen mond: Irgalom nélkül való Ítélet vár mindazokra, akik az irgalmasságot nem gyakorol­ták. Mert hát mi alapon várok megbocsátást és irgal­mat Istentől, az Uramtól, amikor én egy embernek, a társamnak nem akarok megbocsátani és irgalmaz­­ni? Ugyan mi jogcímem van Isten végtelen nagy ado­mányára, amikor én egy végtelen kis ajándékot se akarok adni? Azt mondja az írásban az Ur: “enyém a bosszú, én akarok mindent visszafizetni!” Isten jogába avat­kozik tehát'az az ember, aki ítélkezik és bosszút gya­korol embertársa fölött, legyen bármennyire is iga­za, legyen bármennyire is megsértve. És az ilyen em­ber eljárásával mintegy kihívja az Istent, hogy úgy járjon el vele szemben is, mint ahogyan ő járt el em­bertársaival szemben . . . S még egyet. A Miatyánkban naponkint talán többször is elmondjuk: “és bocsásd meg a mi vét­keinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vé­­tetteknek ...” Bocsáss meg, amint mi is megbocsá­tunk . .. Ha mi ennek a krisztusi imádságnak szavait ajkunkkal ugyan elmondjuk, de az értelme szerint' nem cselekszünk, vagyis ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak, akkor az az imádság nem áldás lesz ránknézve, hanem átok; akkor nem megbocsátást es­­dünk le ,hanem — megtorlást, nem irgalom vár ránk, hanem irgalmatlanság . .. Mert ha nem akarunk meg­bocsátani és mégis ajkunkra merjük venni ezen sza­vakat: bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk, akkor mintegy azt mondjuk Istennek: Uram, amit én gyűlöletet és haragot táplálok szivemben ember­társam ellen, úgy táplálj Te is ellenem hasonlóan gyűlöletet és haragot. — Hát nem borzasztó az ilyen imádság, hát nem átok-e inkább az? ... És hozzá­fűzhetjük még azt is, amit ugyancsak az írás mond: “A te szádból ítéllek meg, haszontalan szolga! . . . ” “Vigyázzunk, nehogy önmagunk mondjunk ki ma­gunk fölött ítéletet. ARAB KÖZMONDÁSOK Mindenki meg van elégedve az eszével, senki sem a pénzével. * * A tudás éhezik, ha gazdag vagy, táplál, ha sze­gény vagy. * Egy dinár becsület többet ér egy láda aranynál. A veszprémi püspökség Kiváltsága volt a királynék megkoronázása A Szent István, királytól ránk maradt öt hiteles okle­vél közül egyik a veszprémi püspökség alapitó okmánya. A püspökség alapítása 1009- re tehető, amikor Szent Ist­ván Koppány lázadásának le­verése után a keresztény val­lás fokozottabb terjesztésére és megerősítésére külön püs­pökséget szervezett a Dunán­túlon. Szent László 1092. évi oklevele, melynek eredetije máig is a veszprémi káptalani levéltár tulajdona, már bőven tájékoztat a püspökség és káp­talan javairól. i Az egyházmegye megala­pításakor nagy területekre terjedt ki. Magában foglalta Veszprém, Zala és Somogy vármegyék legnagyobb részét a Balatonnal és Bakonnyal, Fejérmegyét a Csepelsziget­­tel és Pilis vármegyét Budá­val együtt. A Mura és Dráva vonalától felhuzódott a Du­náig egészen Visegrádig. A 14. századi pápai tizedjegyzé­­kek tanúsága szerint nem ke­vesebb, mint 498 plébániája volt. Ezenkívül neves monos­torok és kolostorok (ibakony­­béli, tihanyi, zalavári, kapor­­náki, somogyvári, zirci, som­­lóvásárhelyi, stb.) szolgálták a magyar művelődés magasz­tos munkáját. Emellett az államélet nem egy fontos központja volt a püspökség területén. Ilyen Székesfehérvár, mely hosszú ideig az országgyűlések szék­helyéül szolgált, társas kápta­lani egyházában történt a ma­gyar királyok koronázása, Szent István és Szent Imre herceg sírja pedig a nemzet zarándoklásainak célpontját képezte. A Nyulak szigetén Szent Margit áldozta életét engesztelésül hazájáért; Bu­davára a 12. században az or­szág fővárosa, Visegrád pedig a 15. században az európai hu­manizmus egyik legjelesebb központja volt. A török megszállás hosszú időre megállítja az egyházme­gye virágzását. Maga Vesz­prém városa két ízben, 1552- 1564. és 1593-1598 között van török kézen s a püspökség székhelye Bornemisza Pál püspök alatt (1549-1553) Sü­megre kerül. Gennyei István (1628-1630) már 1630-ban újjá­szervezi az 1552-es török meg­szállás óta szünetelő kápta­lant, az intenzivebb szervező munka azonban csak 1686, — az egyházmegye területének teljes felsbabadulása után in­dulhat meg, II. Rákóczi Fe­renc szabadságharcának hul­lámai eljutnak Veszprémig is: Heister Szigbert gróf csá­szári tábornok katonái 1704 május 31-én rombadöntik a várost. Ezután azonban megindul­hat a nyugodtabb építő mun­ka. Gróf Volkra János püspök (1710-1720) letelepíti a piaris­tákat s felépiti a szemináriu­mot, Eszterházy Imre gróf ne­véhez (1723-1725) pedig a ba­rokk stílusban emelt székes­­egyház fűződik. Mindezeknél jelentősebb Padányi Biró Márton (1745-1762) szervező munkája, aki egymaga 107 templomot emel, illetve épit újjá. Halálakor 175 plébániá­ja van már az egyházmegyé­nek. Koller Ignác (1762-1773) a püspöki palota, a ferences kolostor s a jelenlegi szemi­nárium építtetője. Mária Terézia uralkodása alatt az egyházmegye terüle­téből kihasítják a székesfehér­vári püspökséget (1777); az ugyanakkor alakult szombat­­helyi püspökség számára Za­la megye nyugati részét, mig Esztergom a buda-visegrádd vonalat kapja. Kárpótlásul a győri és zágrábi püspökségek területéből castolnak kisebb részeket az egyiázmegyéhez, úgy, hogy plébániáinak száma (151) igy is alatta marad a Bí­ró Márton püspök tevékeny­sége nyomán kialakult hely­zetnek. A 19. század jobbára az egy­házmegye belső szervezését szolgálja. Ranolder János (1849-1875) apácaiskolák ala­pításával uj korszakot teremt a magyar nőnevelésben; báró Hornig Károly biborospüspök (1888-1917) nemcsak a népne­velésnek, hanem az irodalom­nak és művészeteknek is bő­kezű támogatója. A 11-ik szá­zadban épült román, később gót, majd barokk ízlésben át­alakított székesgyeházat 1907- 1910 között eredeti román stí­lusban állíttatja vissza. A világháborút követő bé­keszerződés teljes egészében megkímélte az egyházmegye területét. A papi utánpótlás biztosítására Rótt Nándor (1917-1939) kisszemináriumot emel. A harmincas évek elején már mintegy 600 kát. népisko­lája és 6 középfokú iskolája volt a püspökségnek, melyek mind áldozatul estek az isko­lák állami kézbe való vételé­nek. Az egyházmegye eddigi 95 püspökének sorát István püs­pök nyitja meg. A 15. század­ban jeles diplomaták ülnek a püspöki székben s a legkivá­lóbb magyar prímások közül nem egy volt esztergomi ér­seki méltósága előtt a vesz­prémi püspöki szék birtokosa. A püspökség székelye a mindenkori magyar király­nék kedvelt városa. Boldog Gizella Szent Benedek szabá-A magyar szovjetkormány jelentette, hogy Grősz József kalocsai érsek tarötönbünteté­­sét megszakitották. Hogy mit jelent a büntetés megszakitása, azt tudjuk már Mindszenty József hercegprí­más esetéből. Nem szabadsá­got jelent, még a tartózkodá­si hely szabadságát sem; in­kább amolyan száműzetést, amely azonban a történelmi nevezetességű száműzetések­től annyiban különbözik, hogy a bíboros odahaza, Ma­gyarországon van száműzetés­ben, csaknem teljesen elzár­va a külvilágtól. Grősz József érseket, éppen úgy mint Mindszenty bíbo­rost, úgynevezett államelle­nes üzelmek címén 15 évi bör­tönbüntetésre Ítélte a xngyar lyai szerint élő apácákat tele­pit le a Séd völgyéiben, akik­nek kolostora az Árpádházi királyok alatt a magyar nő­nevelés hires központja, ahol Szent Margit is nevelkedett. Itt készült az a remekművű miseruha is, melyből a ma­gyar királyok koronázó pa­lástja készült. A veszprémi püspök kivált­sága lett a magyar királyné megkoronázása. Merániai Já­nos esztergomi érsekkel szem­ben Róbert püspök (1209-1226) ezen jogát 1220 december 18- án Rómában az apostoli szent­székkel is elismertette. IV. Béla óta a veszprémi püspök a magyar királyné kancellár­ja; a 14.—15. században külön pénzverő joggal is rendelke­zett. Külön említést érdemel a nagyhírű székesegyházi isko­la, mely a 12. században már virágzott s a latin nyelven, lo­gikán és szónoklattanon kívül a számtant, mértani, zenét és csillagászatot is tanítottak benne, sőt hosszú ideig egy­házjogi tanszékei is voltak. 1276-ban Csák Máté hadai végleg elpusztították. Ugyancsak a 12.—13. szá* * zadból való aizi úgynevezett Gizella kápolna is, mely csúcs íves építészetünknek egyik legrégibb emléke. Mindezen emlékeken felül számos je­lentős bucsujáróhely, temp­lom gazdagítja egyik legrna­­gyarabb és legkatolikusabb egyházmegyénket. pizovj etbiróság. Büntetéséből négy évet kitöltött. Hogy bün­tetését most megszakitották, azt annak a körülménynek köszönheti, hogy Moszkva a genfi négyhatalmi, vodkás és pezsgős konferencia után ba­rátságos húrokat kezd penget­ni, hogy amit fegyveres erő­vel, atom- és hidrogénbombá­val nem mer megkísérelni: a világhóditási politikát egye­lőre a diplomáciai fronton folytassa. Minthogy Moszkva a fővárosa Szovj et-Magyaror­­szágnak, az, amit ott elhatá­roznak, érvényes Magyaror­szágon is. Grősz érsek fél-sza­badsága azt a szovjet propa­ganda-hazugságot is szolgál­ja, hegy a szovjet országok­ban vallásszabadság van. HIRES hajdisz Párában valamikor az ifjúság bálványa volt egy Cáffbul nevű tenorista. A fiatalemberek még a frizuráját is utánozták s hajukat “á la Gapoul” fé­sülték. A tenorista egyszer egy kis nyári fürdőhelyen töltötte szabadságát. Egyik reggel úgy találta, hogy ideje, hogy fodrász fésülje meg és hozza helyre a frizuráját. Benyitott a fürdőhely egyetlen fodrász­­üzletébe. Ismét szülei otthonában van a kis Robert Marcus, akit Mrs. Betty Benedicto, egy gyermektelen anya vitt el a kórház bölcsőjéből. Oldalt Alan McCoy, a stocktoni ,Cal.) St. Mary templom papja látható, aki átvette a tolvajtól a gyermeket, majd vissza vitte szü­leihez. GRŐSZKALOCSAI ÉRSEKÉT KIENGEDTÉK Ä BÖRTÖNBŐL Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8, 5—15 Mondá az Ur e példabeszédet: Kiméne a mag­vető, elvetni az ő magvát; és amint vetett, némely mag az útfélre esék, és tapodtaték, és az égi mada­rak megevék azt. És némely a kősziklára esék, és ki­kelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége. És né­mely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövi­sek, elfojták azt. És némely a jó földbe esék, és ki­kelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Kérdezzék pedig őt tanítványai, mondván: mit je­lent e példabeszéd? kiknek ő mondá? nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig pél­dabeszédekben, hogy látván ne lássanak, és hall­ván, ne értsenek. Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azok, kik hallgatják, az­után eljő az ördög, és kiveszi az igét szivökből, ne­hogy hívén, üdvözöljenek. A kősziklára esők azok, kik midőn hallják, örömmel fogadják az igét; de nincs gyökerök; egy ideig hisznek, és a kisértet ide­jén eltávoznak. A tövisek közé esők azok, kik hall­ják, de utóbb a szorgoskodástól, gazdagságtól és az élet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. A melyek pedig a jó földbe estek, azok, kik tiszta és jó szívvel hallván az igét, megtart­ják, és termést hoznak béketürésben. Ezeket mond­ván felkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD Az Ur Jézus a következőképpen magyarázza a példabeszédet: A mag az Isten igéje. Az Isten igéje, tudniillik az evangélium és annak hirdetése helyesen hasonlittatik a maghoz és a vetéshez; mert valamint az Isten igéje a hirdetőnek szája által, úgy a mag a vetőnek keze által hintetik szét és vettetik el. Vala­mint az Isten igéje a hallgató szivében, úgy a mag a föld belsejében fogamzik meg. Valamint a magból jön létre a termés, úgy a jó Isten igéjéből erednek minden jó cselekedetek. Valamint a föld mag nélkül haszontalan növényekkel, dudvával, tövissel és más effélékkel nő be, úgy az emberi szív Isten igéje nél­kül hiúságokkal és vétkekkel telik el. Valamint a ma­got, hogy termést hozzon, tiszta, kövér és nedvdus földbe kell elvetni, úgy az Isten igéjét, hogy szellemi termést hozzon, tiszta és az erényességre, jámborság­ra kész szívbe kell befogadni — Szent Jakab apos­tol ezen szavai szerint: “Szelídséggel fogadjátok be a beoltott igét.” Valamint a földet, hogy a mag abban termést hozzon, meg kell tisztítani a haszontalan növényzet­től, dudvától, tövistől és más efféléktől, aztán meg kell javítani, megszántani és megboronálni, úgy az emberi szivet is meg kell tisztítani a vétkes hajla­moktól, indulatoktól és szenvedélyektől bűnbánati cselekményekkel. Mondá az Ur: Az útfélre esők azok, akik hallgatják az Isten igéjét, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szivükből, nehogy hívén üd­vözöljenek. Valamint a mag befogadására nem al­kalmas, kemény, járt útra esett magvak nem fogad­tatnak be a földbe és nem takartatnak be földdel, ha­­nam azoknak egyik részét a járókelők tapossák el, másik részét pedig a madarak ragadják el, úgy az Is­ten igéjét azoknak szivéből, kik bűnös szenvedés lyeikben elfogulva hallgatják, de belül nem képesek azt felfogadni, kiragadja az ördög, és a szivet a meg­szokott bűnökre tereli, hogy a lelket magának meg­nyerje és az örök üdvösségtől megfossza. Szívleljük meg az elmondottakat és adja a jósá­gos Isten, hogy amire törekszünk, kegyelmének bő­ségével gyámolitva teljesíthessük és igy egykor be­juthassunk az örök élet dicsőségébe, amelyről a nem­zetek apostola igy szól: “Szem nem látta, fül nem hallotta, se az ember szivébe föl nem hatott, mit Is­ten azoknak készített, akik őt szeretik.” — Hogy fésüljem az urat? — kérdezte a fod­rász, aki nem ismerte a művészt. Gapoul kérdéssel felelt: — Hallott már az “á la Capoul” frizuráról? — Természetesen. Hiszen egész Franciaország beszél róla. Itt még a falusi legényeket is “á la Ca­poul” kell fésülnöm. — Nos, hát akkor fésüljön meg engemet is “á la Capoul”. A borbély nézte a művész fejét, szemügyre vet­te elölről, hátulról, jobbról, balról, aztán kelletlenül megvakarta a füle tövét s szabadkozott: — Kérem, uram ne haragudjon, de meg kell mondanom egész őszintén, hogy olyan fejet, mint az öné, lehetetlen “á la Capoul” fésülni . . . Innitzer bécsi érsek meghalt Theodor Innitzer bíboros, bécsi érsek meghalt 79 éves korában. Utóda valószínűleg a jelenlegi érseki adminisztrá­tor Jachym lesz. HALLOTTA MÁR? . . . hogy Grönland a föld legnagyobb szigete, utána kö­vetkezik New Guinea.

Next

/
Oldalképek
Tartalom