A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-04-22 / 16. szám
int OLDAL 'S JÖ FMTÖR Husvét után 2. vasárnap EVANGÉLIUM Szent János, 10, 11—16 Én vagyok a jó Pásztor ... A jó pásztor életét adja juhaiért .A béres pedig és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látván a farkast jönni, elhagyja a juhokat és elfut, és a farkas elragadozza és elszéleszti azokat. A béres elfut, mert béres és nem törődik a juhokkal ... Én vagyok a jó Pásztor és ismernek engem enyéim, amint ismer engem az Atya, én ismerem az Atyát és életemet adom a juhokért. Egyéb juhaim is vannak, amelyek nem ez akolból valók, azokat is ide kell teremnem s hallgatni fogják az én szómat és egy akol lészen és egy pásztor. SZENTBESZÉD Álljunk meg e jellegzetes szavak mellett s elmélkedjünk azok fölött. Krisztus a jó Pásztor, a lelkeknek az igazi pásztora, aki nemcsak tanította az embereket, nemcsak megmutatta nekik az igazságra vezető utat, azt az utat, mely egyedül vezet a jó Istenhez, hanem Krisztus az a pásztor is, aki életét is feláldozta az emberekért, vagyis megváltotta az embereket a bűntől és a büntetéstől. Mert amint az igazi pásztor nemcsak arról gondoskodik, hogy a nyájnak jó legelője legyen, hanem meg is védi a farkastól és a tolvajtól, úgy Krisztus Urunk is főleg azért mondja önmagáról: “Én vagyok a jó Pásztor”, mert amellett, hogy tanította az embereket, meg is váltotta őket a legnagyobb ellenségtől, a legragadozóbb farkastól, a legveszedelmesebb tolvajtól: a bűntől és az ördögtől. A jó pásztor ismeri minden egyes juhát és bárányát. Ismeri a hangját, ismeri gyapját, ismeri juharnak a természetét és szokását, tudja, hogy melyikkel hogyan kell bánni; tudja azt is, melyik a jó vezető, melyik a jó tejelő és melyik a jó báránynevelő. Krisztus Urunk is, mint jó Pásztor, azt mondja magáról: “Ismerem enyéimet!” Ez természetes is. Mert ha már egy emberi pásztor ismeri száz és száz juhát, száz és száz bárányát, akkor semmi csodálni való nincs abban, hogy Krisztus, az isteni Pásztor ismeri az övéit, ismeri az embereket, ismer bennünket. Ismeri külsőnket, de még inkább belsőnket, mert hát íz Isten előtt a belső számit és nem a külső; ismeri minden egyes tettünket, szavunkat, sőt még gondolatainkat is; ismeri a szándékunkat, úgy ismer ben nünket, amilyenek tényleg vagyunk. Vessünk hát számot magunkkal, vájjon elmondhatjuk-e nyugodtan magunkról, hogy Krisztus nyájához tartozunk, avagy talán ránk is illenek a szavak: “Egyéb juhaim is vannak, melyek — nem ez akolból valók.” Az emberek mind Krisztusnak juhai, s következőleg azoknak mind egy akolban, vagyis egy házban kellene lenniök, de — sajnos — nem igy van. És ez áll nemcsak a pogányokra, nemcsak a zsidókra nézve, hanem szomorúan szól a keresztényekről is. Mert hát valljuk meg őszintén, sokan a keresztények közül is elhagyták az Ur Jézus egyházát s Krisztus idejétől kezdve napjainkig szinte szakadatlanul akadtak s akadnak olyan keresztények, akik nem akartak és nem akarnak a Krisztus Urunk által küldött evangéliumhirdetőkre és tanítókra hallgatni. A keresztények azért nincsenek egy egyházban, mert nem ismerik igazán Jézust. Ha ismernék, vagyis, ha igazán az Ur Jézusé lennének, akkor égegyházban is lennének. Akkor ugyanis tudniok kellene, hogy Krisztus annak az egyháznak, amelyet megalapított, megígérte, hogy: “íme, én veletek vagyok mindennap, egészen a világ végezetéig.” Akkor tudniok kellene, amikor Krisztus Urunk az egyházat alapította, akkor Szent Péternek azt mondotta: “Te Péter vagy, azaz kőszikla s e kősziklán építem anyaszenteg.yházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Vagyis Krisztus igazi egyházát semmi földi hatalom le nem győzi és Krisztus egyháza soha nem tévedhet, mert Krisztus állandóan az egyházával van. Legyünk mindnyájan Krisztus engedelmes, szófogadó bárányai, akkor majd Ő is mindenkor jó pásztorunk lesz. A szövetséges nemzetek biztonsági tannácsa ismét a Palesztinái határvillongások ügyében ülésezik. Misszionáriusok Csámpaijában Irta: ALEXANDRLNA NŐVÉR (Folytatás) Az együk Mttaníitó Ikülöinösen kitüntette magát buzgóságával és nagyon szép tanításával Érdeklődtem, hogy ő M is tulajdonlkápen. Hát kitűnt hogy ő még néhány év előtt hírhedt dóm tolvaj volt, imár néhányszor meg is ismerkedett a börtönnel. Egy buzgó misszionárius Páternek si-| került őt megtéríteni és azóta tolvaj hivatását elhagyva a Páternél maradt. Később hitoktató lett belőle, mégpedig különleges jó. Meg is dicsérteim őt szorgalmasságá- Erre azt felelte: kor hallottuk a vonat megérkezésiét. Még néhány perc és a nagy vendlég megjelenik. Az autó begördült végre az udvarra s mi mindannyian készen álltunk a nagy öröimteljes fogadtatásra. De csalódás, a püspök uir helyett egy fiatal ncvidius lépett ki az autóiból, azzal a szomorú hírrel, hogy a püspök urat éppen indulása előtt fontos ügyeik visszatartották és helyette a imisszidnárius ' Páternalk adott teljes hatalmat a bérmálási szentség kiosztására. Tehát ezzel a mii jó Páterünk másnap reggel 7 óráig püspök ur lett. Azután.1 látva, hogy mii történt, ő is nevetni kezdett és mondogatta: “No de ilyesmit sem éltem még még!” Hogy megviigasztailjam, hamarosan átadtam neki az én ágyamat és ismét mindenki mély álomba merült. Három ómkor már megzendü'lt a harang szava. Hamarosan 'megkezdődött az ünnepélyes szentmise, utána egy szép szentlbeszéd a bérmálás szentségéről, azután annak kiosztása. Minden! szertartás .nagyon ünnepélyes volt. Ezzel ibefejezőtílőtt a misszió, több “Kedves nővér, ez mind kegyelem, és ha a jó Isten 'kegyelme nem tartana engem, én isimiét tovaj lennék.” Aimit ő a múltjában rosszul tett és elmulasztott, most testvérein akarta jóvátenni. Voltaik itt asszonyok, kik életükben miég nem, láttak egy kedves nővért. Ezek azt hitték, hogy mi földöntúli lények vagyunk. Midőn magyarázni kezdtem nekik, egy közibe vágott: “De te neim, mama? !” Miért nem ? “Mert hiszen te oly szép fehér vagy és a ruhád is olyan tiszta és fehér, s mindent tudsz, a jó Istenről!” Milyen jó benyomást tett rájuk a szent szerzetes ruhánk ! Ebédlőnek a szántóföld egy darabja szolgált. Ezt lesiimitották vízzel és agyaggal. A hőség miatt egy tetőt is húztak főléje, amit azonban az első forgószél felforditott. Az élelem nagyon elegendő volt. Tíz szakács' főzött. Tányérul a lótus virág levele szolgált, melyet mindig egy közeli tóbóíl hoztak. Kanálra és székre itt nincs szükség. Az illemet betartva, a férfiak és aszszonyok külön 'étkeztek. A hittanlitclk tálaltak, de ha mi nővérek tálaltunk, akkor jobban ízlett nékik minden. A misszió egy vasárnapon, az ünnepélyes szent mise után befejeződött. Sokan meggyóntak és megáldoztak. Többet megkereszteltek. Lehetett érezni, a misszió befejeztével ezen egyszerű népnek őszinte jóakaratát a jó Istenihez. Az arcúikról lehetett levölvasni a meggyőződést, őszinte jó akaratot, a békét, titkos örömet és boldogságot, 'amivel szivük meg volt telve. “Jöjjön el a te országod!” Ez itt beteljesedett. Nem volt hiába a sdk áldozat, fáradság és miunlka. De ezzel még nem fejeződik be a misszionáriusi munka. Továbbra is lélekben kapcsolatban lke-11 maradni nekünk ezekkel a lelkekkel, sóik imával és áldozattal, Ihogy ők jóban kitartók maradihassanak. Mivel a bérmálási szentség kiosztása is a programmunkban volt, a püspök ur megjelenésére mi mindent gyönyörűén földiszitettünik és előkészítettünk. Az oltár fölálMtás'a a szabadban nehéz volt a nagy szél miatt. De azért sikerült. Éjjel 11 óráig dolgoztam rajta. A Páter ll:30-ikor kiment a rozoga autóján az állomásira a püspök ur elé. Mi 12 óra-ASSISI SZENT FERENC IMÁJA Uram, tégy engem békéd magvetőjévé: Hol gyűlölet az ur, hadd vessek szeretetet. Hol hántás, bocsánatot. Hol civakodás, egyetértést, Hol tévelygés, — igazságot Hol kételkedés, hitet, Hol kétségbeesés, ott jóreménységet. Hőt sötétség, ott a Te világosságodat, Hol szomorúság, ott az öröm magvát hadd vessem el! ó, Mester! Engedd, hogy törekedjem: Inkább vigasztalni, mint megvigasztaltatni; Inkább másokat érteni, mint megértve lenni, Inkább szeretetet tékozolni, mint követelni azt. Mert aki ad, az kap, Aki önfelejtő, az talál; Aki megbocsát, az bocsánatot nyer, S aki elveszti életét, örök életre támad az fel. . Fordította: FEHÉR MÁRIA, Hommond, Ind. / PERON AZ EGYHÁZ ELLEN szünetelt. Azt az 1947 évi törvényt most a Peronnak vakon engedelmeskedő parlament hatályon kívül fogja helyezni. Természetesen az egyház elleni akciója során Peron diktátor nem feledkezik meg a katolikus iskolákról, azok megnyoimoritásáról sem. Bejelentette, hogy megvonja az egyházi iskoláik állalmi' szubvencióját, ami évi 87 millió pesot (6.3 millió dollárt) tesz ki. Argentínában közel ezer egyházi iskola van s a diákok száma fcörüllbelü'1 240,000. Argentína diktátora, Juan Peron, ujaiblb csapást mórt a katolikus egyházra: betiltotta a vallási órákat a nyilvános 'iskolákban. Ez a rendelkezés csak ideiglenes, mondja a vallásügyi miinisztlériuim közleménye, de mindenki tudja, hogy nem ideiglenes, hiszen egyenes folytatása ez a korábbi egyhiázeUenes akcióknak, amelyeknek végcélja az egyház és állaim elválasztása1. Különös ebiben az esetben az, hogy éppen Peron volt az, aki 1947Jben bevezette a nyilvános iskolákban a vallási öktatást, miután m 60 óven át A következő rendelet az volt, hogy mindenki rögtön menjen aludni. Fáradtak is 'voltunk, igy hát örömest felkerestük alvó helyünket. Egy k'is idő múlva én valami nagy ropogásra felébredtem. A mi kis kamránk mellett a szabadban 200 dóm hortyogó Ikoncertot tartott, de közülük is többen felébredtek erre a zajra és hangosan kérdezték, mivel a zaj a mi kamránkból jött: “Mama, mi Van a kamrájukban?” Mire magamhoz tértem és meggyujtottaim a lámpát és megláttam, hogy a nővérke a prices alatt a föildönfekszifc. Hogy is történhetett ez ? kezdtem gondolkodni. Hát igy történhetett. A prices, vagyis a tábori ágy, vászna már gyenge és öreg volt, a nővérke pedig egy kissé súlyos. Ahogy megfordult álmában, a vászon megrepedt alatta és olyan gyorsan végig szakadt, hogy már nem is tudott leszállni és tompa zuhanással szépen leesett. Éin hamarjában nem tudtam a hangos nevetést visszatartani; oly mulatságos volt a mlég félig alvó nővérkét, csodálkozva maga elé nézve, a földön ÖBSzelkuiporodva látni, tanítás e napon nem volt. Lélekben megtisztulva, fölvilágosítva és megerősödve később mindenki letelepedett a hűvös helyeken és .barátságos fecsegésre ültek össze. Az éjjeli ropogás is felmerült. De senki sem adott nekik erre felvilágosítást. Körülnézve a fecsegő tömegen, látni lehetett az arcúikon, hogy a bléfce angyala tanyázik közöttük. A szakácsok utasítást kapták, hogy egy sertést leüljenek és abból egy jó Ízletes kárit (gulyást) főzzenek. Ebédre megjelent az illatos kari, főtt rizsa, aludttej cukorral. A kari mindig nagyon fűszerezett és sok erős paprikáit ils tesznek bele, ihogy égjen mint a tűz, mert csak akikor izük ez nekik. Általában itt Indiában ez a négyféle étel (kari rizs, aludt-tej és cukor) teszi ki az ünnepi ebédet. A sütemény (metáj) sem hiányzott, no még a szép dóm zene sem. Ezzel azután befejeződött miniden. Mi is lösszecsoimiagoltunik és a rozoga autón Hazafelé indultunk, közben a jó Istenit dicsérve. Ömklénytelenül dludolnü is kezdtem azlt a szép magyar éneket: “Ki mondaná el, Isten, a te jóságodat!” RÁÉRT . t . Philadelphia. — Stanislav Muirawski 71 évvel ezelőtt vándorolt be Lengyelországból és a miult Héten, 93 éves koráiban, amerikai állampolgár lett. A kenethozó asszonyok EVANGÉLIUM Szent Márk 15, 43—47; 16, 1—8. Az időben eljőve arimateai József, egy nemes tanácsos, ki maga is várta vala Isten országát s bátran beméne Pilátushoz, s kéré Jézus testét ... És hiván a századost, megkérdező őt, vájjon meghalt-e már? És midőn értesült a századostól, Józsefnek ajándékozá a testet. József pedig gyolcsot vásárolván és levevé őt, gyolcsba takará és betevé őt a sirba, mely a kősziklában vala kivágva, és követ hengeritett a sir szájára. Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézik vala, hová tették. És mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Salome, fűszereket vásáriának, hogy élményén, megkenjék Jézust. És korán reggel, a hét első napján, a sirhoz ménének — napfeltekor. És mondták egymásnak: Ki hengeriti el nekünk a követ a sirbejáratától? É,s oda tekintvén látták, hogy a kő el van hengeritve, pedig igen nagy vala. És bemenvén a sirba, látának egy ifjút ülni jobbkéz felől, hoszszu fehér ruhába öltözve és megrémülének. Az pedig mondá nekik: Ne féljetek! A megfeszített názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt; íme a hely, ahová tették őt. De menjetek,, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába, ott meglátjátok őt, amint mondotta nektek. Azok pedig kimenvén, elfutának a sírból, mert elfogta őket a rettegés és félelem és senkinek sem szóltak, mert féltek vala. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk ezen asszonyok megérkezése előtt, éjfél után, a nap feljötte előtt, feltámadt halottaiból úgy, mint azon időben született a Boldogságos Szűztől, úgy most, a dicsőséges feltámadás alkalmával a Szentlélek erejével újjászületve, mint az igazság uj Napja az egész földkerekséget elárassza világosságával. Valamennyi szentatya tanítása szerint az Ur feltámadása a sirbolt megnyitása nélkül történt. Krisztus Urunk az ő sírboltját elzáró kövön keresztül isteni erejével áthatolva támadt fel halottaiból, megdicsőült testben. A kenqthozó asszonyok midőn bementek a sírba és abban nem találták Krisztus Urunk testét, szent félelemmel teltek el részint azért, mivel a sirt üresen találták, részint azért, mert angyalokat vettek észre maguk előtt, részint féltek is, nehogy gyanúsaknak látszassanak aziránt, hogy talán ők lopták el Jézust; féltek tehát a kenethozó asszonyok, hogy megölik őket annak hallatára, hogy a megfeszített Krisztus feltámadását hirdetik. Krisztus feltámadása alapja a mi hitünknek, mert amint Szent Pál mondja: “Ha Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a ti hitetek, de hiábavaló a mi prédikálásunk is”, akkor Krisztus megalázódása nem vált volna dicsőséggé, akkor a keresztények alázatos, szegény és keresztteljes élete szintúgy reménynélküli lenne; akkor a világi élet lenne a dicsőség, a mi életünk pedig semmi. Az Ur feltámadása által nyerünk bizonyságot arról, hogy Krisztus élete nemcsak a, lélek boldog halhatatlanságára, hanem a testnek is megdicsőülésére, az egész emberiség váltságára vezérel, mert az Ő feltámadása nekünk is feltámadásunk, ha mi az Ő élete szerint élünk. így pazarolnak, úgy pazarolnak Néhány évvel ezelőtt Truman elnök megbízta 1 Hoover volt republikánus elnököt, hogy egy bizottság élén vizsgálja felül a kormányhivatalok pénzköltési módjait és tegyen javaslatokat, hogyan lehetne felesleges kiadásokat elkerülni. A Hoover bizottság azóta már több javaslatot tett és ezek alapján sikerült is sóik, millió dollár megtakarítást elérni. KIDOBOTT MILLIÓK Moist a Hoover bizottság a szállítási költségek körül felmerült pazarlásokról tett jelentést a kongresszusnak. A kormány évente több mint két és fél ezer millió dollárt költ — békeidőben — szállításra, úgy katonai, mint polgári szállításra. Elbből az őszszegből évente 150 millió dollárt meg lehetne takarítani, ha elkerülnének felesleges Szállításokat, például két szállítást, amiket egyben is el lehetne végezni, továbbá ügyetlen szállítást darabokban, holott együttesen olcsóbb lenne, és végül, ha elkerülnék, illetőleg megtiltanák az esztelen parazást. KUTYÁK PARADICSOMA Az esztelen pazarlás vádja főleg a katonaság ellen irányul. Hoover példaképpen említette, hogy a távolkeleti 'katonai parancsnok rendelkezésére Okinawa szigetére katonai repülőgépeken szállítják a kutyaeledelt. Igen sok és felesleges kiadást okoz az is, hogy a tengerentúli szolgálatra beosztott tisztek autóit ingyen 'szállítják Európába vagy Csendes tengeri szigetekre.
