A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-03-04 / 9. szám

R-IK OLDAL Böjt második vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 17. fej. 1—8. Azon időben Jézus maga mellé véve Pétert és Jakabot és Jánost, ennek testvérét, s felvivé őket külön egy magas hegyre. És elváltozék színében előttük. — És orcája fénylik vala, mint a nap, ruhái pedig fehérek lőnek, mint a hó. S ime megjelenőnek nekik Mózes és Illés, be­szélgetvén vele. Megszólalván pedig Péter, mondá Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk; ha akarod, csináljunk itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Mig ő szólott, egyszerre fényes felhő árnyékold be őket. És ime szózat hallatszék a felhőkből, mely mondá: Ez az én kedves Fiam, akiben nekem ked­vem telt, őt hallgassátok. Hallván ezt a tanítványok, arcukra- borultak és igen megfélemlének. És hozzájuk méné Jézus és illetvén őket, mondá nekik: Keljetek fel s ne féljetek. Felemelvén pedig a szemeiket, senkit sem láttak, csak egyedül Jézust. SZENTBESZÉD A nagyböjt első vasárnapja Krisztus Urunkat mint bőjtölőt állította szemeink elé az evangélium­ban. A mai vasárnapi evangéliumban pedig Krisztus Urunkat már a Tábor hegyén találjuk. A múlt va­sárnap Krisztus testében szenved, ma pedig testé­ben megdicsőül. A múltkor mint ember mutatkozik meg előttünk, a ma pedig mint Istent mutatja meg nekünk. Nagy külömbség, nagy ellentét! A két vasárnap jelenti a két életet, a földi s az örök életet. Krisztus Urunk a saját példájával, a sa­ját életével tanít bennünket arra, hogy itt a földön küzdelem, szenvedés az ember sorsa és hogy ezt a küzdelmes kisértést böjtöléssel és vezekléssel kell hasznossá, érdemszerzővé tennünk, ha azt akarjuk, hogy a Tábor hegyére, a megdicsőülés helyére el­jussunk és hogy igy jövő életünk boldog legyen. Krisz­tus Urunk először végigcsinálja a föld keserveit, s azután megmutatja nekünk az ég örömeit, hogy tud­juk és akarjuk az utóbbiakért elszenvedni az előb­bieket. A kisértések helye és a Tábor hegye, a nagy­böjt első es második vasárnapjának szent evangé­liuma, a jelen és a jövő élet nagyszerű képe. Krisztus végigjárja a kísértések útját, legyőzi a test vágyait, az élet kevélységét és a szemek kíván­ságát és csak ezen hármas győzelem után jut fel a Tábor hegyére, ahol — az apostol szerint — jó ne­künk lennünk. A földi életben nekünk is végig kell járnunk a kisértések útját, sokszor még az ország­úját is. A szem, a test, az élet, a világ folytonfoly­­vást kisért, ostromol, zaklat bennünket s nekünk szüntelenül résen kell lennünk, amint Szent Péter apostol figyelmeztet:: “Testvérek, józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségtek, az ördög körül­jár, keresvén, hogy kit nyeljen el.” És hogy ebben a folytonos lelki harcban, ebben a szüntelen küzdelemben hitünket el ne veszítsük, re­ményünket fel ne adjuk, Krisztus Urunk bennün­ket is felvisz egyszer-máskor a Tábor hegyére! Ki­mondhatatlan lelki megnyugvást, leírhatatlan benső békét és édes örömet nyújt nekünk az imádságban, szent szolgálatában. A Tábor hegyén érezzük ma­gunkat és szinte önfeledten kiáltunk fel Szent Péter­rel mi is: “Uram, jó nekünk itt lennünk!” 101 billióéit több és jobb országutak A kormány hatalmas útépítési tervet készített, amelynek költségei 10 év alatt 101 ezer millió dollárt tennének ki. Ez közös szövetségi és állami vállalko­zás lenne és a költségekből 31 billiót az országos kor­mány vállalná magára. A billiók egy részét úgy te­remtenék elő, hogy kibocsátanának kötvényeket s azok kamatait a gazolin adóból, egyes útadókból és más bevételekből fedeznék. A kötvények forgalom­ba hozatala a bankoknak óriási jövedelmet biztosí­tana, miértis a pénzügyi köröknek nagyon tetszik a terv. GAZDASÁGI ELŐNYÖK — KATONAI SZÜKSÉGESSÉG Körülbelül 40,000 mérföld hosszúságiban ter­veznek országutakat építeni. Uj és jobb országutak­ra szükség van több okiból. Azért, mert az ország­utak jelenlegi, nem kielégítő állapota részben az oka annak, hogy évente egymillió ember megsérül és 36,- 000 ember életét veszti országúti baleseteknél. Az­ért, mert a rossz utakon hamarabb rongálódnak meg az autók és teherkocsik s ez évente körülbelül 10 bil­lió gazdasági károsodást jelent a nemzetnek, a több mint négy billió dollár káron felül, ami a balesetek következménye. És végül azért is van Szükség uj, jobb országutakra, hogy nagy városaink elleni atom­­bombatámadások esetében könnyebben és gyorsab­ban lehessen a polgári lakosságot, — de a katonasá­got is — a veszélyeztetett körzetből elszállítani. Tíz év múlva 80 millió autó, truck és autóbusz fog éjjel-nappal az amerikai országutakon robogni; ezeknek forgalmát a mai országutakon lehetetlen lenne lebonyolítani. Ma “csak” 58 millió kocsi szá­guld országsainkon. Isten és ember közt Mindkét lábával a földön áll mindkét szemével az Égbe tekint a pap. A pap határmesgyén jár; az isteni és az emberi határmes­­gyéjén. Az átlagos szemlélő úgy látja, se ide, se oda nem tartozik, hanem mint közve­títő Isten és ember között, tu­lajdonképen külön ember-ré­teget képvisel. A mindennapi életben viszont számtalan oly probléma merül fel, amelyben a papnak döntenie kell maga­tartásáról. Ha egyedül csak a természetfölöttit tartja szem előtt, elveszti a kapcsolatot az emberekkel; ha pedig mind­két lábával a földön áll, ak­kor elveszti tisztaságát mind­az, amit az isteniből az ember­hez közvetít. Mely határig szabad tehát kivonnia magát az emberi társadalom köréből és mely határig szabad abba belemerülnie ? Mennyi fárad­ságot fordíthat anyagi javak­ra, hogy magát és a rábízott intézményeket fentarthassa ? Meddig mehet el a lemondás­ban és áldozatosságban anél­kül, hogy emberi életének fenntartását és zavartalan munkáját veszélyeztetné? A “Humanitás” című egy­házi folyóiratban Giulio Be­­vilacqua “A pap élvebonco­lása” cimü cikkében arra a végső következtetésre jut, hogy a papnak a földiben és a földöntúliban egyaránt telje­sen benne kell élnie, egészen addig a határig, amig a föl­döntúli szempont egyenesen le­hetetlenné nem teszi számára a földi szempontot. Ilyen eset­ben természetesen a földön­túli az, amelyhez alkalmaz­kodnia kell. A pap élete valóban nagy ellentmondásra épül fel: arra, amely az isteni és az emberi szempont között szükségkép­pen fennáll. De ezt az ellent­mondást csak azok használják ki a papság rovására, akik nem tudván a Mestert vádolni, szolgáit vádolják és támadják. Aki viszont tárgyilagosan né­zi, az egyenesen szükségsze­rűnek és termékenynek fogja látni ezt az ellenmondást. A pap nem lehet “angyal”, ahogy igen sokan kívánnák tőle a milyennek igen sokan rajzolják. Ha angyal lenne, ki kellene lépnie természetéből, elvesztené a kapcsolatot az emberekkel, elvesztené a lé­­lekismeret és az érzékenység nélkülözhetetlen erényét, amely lehetővé teszi, hogy testvéreinek minden lelki rez­dülése visszhangot keltsen benne, ami nélkül nem tudná teljesíteni közvetítő hivatását az Ur és az emberek között. Aki csak az Ur hangját hallja, a feladatnak csak egyik részét teljesíthetné: Is­tent közvetítetné az emberek­hez. De nem tudná teljesíteni másik feladatát: hogy az em­bereket Istenhez vezesse. Eh­hez ugyanis az kell, hogy is­merje az embereket, együtt érezzen, együtt szenvedjen és együtt vágyakozzék velük. A jó pap nem angyal, nem emberfölötti ember, hanem olyan húsból és vérből való lény, akinek testiségét meg­tisztítja a Szentlélek lehelle­­te, de aki mégis test marad, hogy fönntarthassa a kap­csolatot a hozzá hasonlókkal. Egyensúlyát állandóan meg akarja bontani emberi mivol­ta; és nagyon gyakran nem is sikerül az egyensúlyt meg­őriznie. De Istenhez a szere­tet egy fellángolásán át min­dig újra eljuthat s ilyenkor gyakran elérkezik oda, ahol az Isten szeretete hamuvá porlasztja a testet, ahol a gyarló ember Isten szószóló­jává válik s megtisztul az em­beri természetében fészkelő szennytől. A pap olyan feladatokat vál­lal, aminőket más halandó, más területen soha nem tűz maga elé. Vállalja, hogy olyan csúcsokat ér el, melyek szinte járhatatlanok. Nem retteghet állandóan a szakadékba zuha­nástól, de meg sem feledkez­­hetik róla. Megváltó és meg­váltandó egyben: amikor má­sokat az üdvösség felé vezet, még ő maga is csak útban van a cél felé. ÁRTATLAN VOLT? A múlt év novemberében a columbusi (Ohio) fegyházból megszökött egy életfogytigla­ni börtönre ítélt rab, Pat Mc­Dermott; azóta sem került elő. Az a gyanú merült fel, hogy James Welsh segítette elő a gyilkos szökését. Ez a James Welsh a fegyház lakó­ja volt és feltételesen elbocsá­tották. Amikor azonban ez a gyanú merült fel ellene, a fel­tételes szabadság előírásainak megsértése címén visszavit­ték a fegyházba. Most Welsh cellájában felakasztotta ma­gát. CUKOR NINCSEN Csak lassacskán szivárog­nak ki hírek Oroszországból arról, hogy mi nincsen ott. A legújabb hír: cukor sincsen. Ezért a szovjet kormány Gu­bából rendelt 200,000 tonna nyerscukrot. A cubai kormány a szerző­dés megkötése előtt értesítet­te az Egyesült Államok kor­mányát és ennek nem volt ki­fogása a cukorkivitel ellen. A szovjet kormány a cubai' cukor árát dollárban fizeti meg. A BÉRHARC MÁSIK OLDALA A szervezett munkások harca legtöbbnyire a munkabérek emelésére és joblb munkaviszonyok el­érésére irányul. Sokszor sztrájkba mennek a munká­sok követeléseik érvényesítése érdekében és olyankor az újságok sokat írnak a bérharc lefolyásáról. De alig pár soros tudósítások jelennek meg a lapokban, ami­kor ennek ellenkezője történik: amikor a szervezett munkásság önként lemond jogokról és előnyökről, még órabérekről is. KÍMÉLETLEN __ Ez történt most Yonkersbe York északi folytatását képező külvárosban. AwjOtis Elevator Co. pénzügyi nehézségekkel küzd, - "Vállalat vezető­ségének állítása szerint azért, mert hirtelen felbuk­kanó és aztán váratlanul letűnő, tehát felelőtlen vál­lalatok piszkos konkurrenciát csinálnak; minthogy sok kiadástól mentesek, olcsóbban tudnak elevátort gyártani. Ez a helyzet a vállalatot arra az elhatáro­zásra késztette, hogy elköltözzék az ország belsejé­be. Az Otis Elevator Co. elköltözése több, mint ezer alkalmazottat súlyosan érintene, de nagy veszteség lenne Yonkers városának is, amely sok adóbevételtől esne el. Az alkalmazottak évi 10 millió dollár fizeté­sének elmaradását az ottani kereskedelem is meg­érezné. Az összes érdekeltek ezért mindent elkövetnek, hogy Otis elköltözését megakadályozzák. A vállalat vezetősége azt állítja, hogy az elköltözést csak úgy lehet megakadályozni, ha az alkalmazottak enged­ményeket tesznek, miáltal megtakarítások lehetővé válnának. Ez a meggondolás megértésre talált. Az irodai alkalmazottak túlnyomó többséggel, a CIO unióba tömörült munkások pedig nagy többséggel elfogad­ták a vezetőség ajánlatát, amely szerint lemondanak bizonyos előnyökről, mint szenioritási jogok, bonu­szuk és a személyenkinti termelést fokozzák. így otthon marad az Otis gyár, amely 101 év előtt alakult meg Yonkersben. A szeretet a rideg észszerü­­ség világában őrületnek tet­szik. Valóban magasahbrendü őrület ez, amely felkavar és megbolygat minden logikát, minden tervet. Csak ennek az őrületnek a jegyében lehet megérteni azokat, akiket ál­landóan a szeretet örvénye háborgat. Erejük kimerül, az emberek támadják, Isten os­torozza őket, vergődnek az isteni és az emberi között. Ilyenek az igazi papok, tel-VC Cici !o őrivel Q.O foj«7p ^4)817-tussal. Elbukhatnak, lehetnek legyőzöttek, elveszettek, de so­hasem lehetnek hitványak, mert a szakadékba is csak az­ért zuhannak, mert erejüket olyan magasságok elérésére feszítették, amelyek felé 'bí­rálóik még csak nézni sem mernek. S ezt talán öntudat­lanul még ellenségeik is elis­merik, amikor a legnehezeb­bet követelik tőlük; a teljes tisztaságot, teljes szeretetet, önátadást és önfeláldozásig menő hősiességet. A pap — fejezi be cikkét az iró, —1 bármikor alávetheti magát élvebo*ncolásnak,, a mennyiben az áldozatot, bele­nyugvást, emberiességet nem csak prédikálja, hanem hall­gatagon és munkásán meg is osztja e szavak mély és ször­nyű jelentőségét azokkal, akikhez irányítja őket. így bátran állhat az emberek ité­­lőszéke elé, mert így tudatá­ban lehet annak, hogy valóban tagja az Egyháznak, amely­nek Krisztus hányattatásokon és szenvedéseken át- ígérte meg az örökkévalóságot. Az inaszakadt EVANGÉLIUM Szent Márk, 2, 1—12 Azon időben: Beméne Jézus Kafarnaumba. És hallván, hogy egy házban vagyon, sokan gyülének össze, úgy hogy az ajtónál sem fértek el; és hirdető nekik az igét. És jövének hozzája, egy inaszakadtat hozván, kit négyen hordoznak vala. És nem vihet­vén őt eléje a sereg miatt, felbonták a tetőt, ahol volt, és a nyíláson lebocsáták az ágyat, melyben az inaszakadt fekszik vala. Látván tehát Jézus azok hitét, mondá az inasza­­kadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. Valának pedig ott némelyek az Írástudók kö­zül, ott ülvén és gondolván szivükben: Hogy szól­hat ez ily káromlólag? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, ha nem egyedül az Isten? Jézus azonnal megértvén lelkében, hogy magok­ban úgy gondolkodnak, mondá nekik: Miért gondol­játok ezeket sziveitekben? Mi könnyebb: mondani az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak neked a te bű­neid, vagy mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj? Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiának hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátására (mondá az inaszakadtnak): Mondom neked: Kelj fel, vedd ágyadat, és menj házadba! És amaz mindjárt felkele, és vévén ágyát, el­­méne midének láttára, úgy hogy mindnyájan csodál­­kozának, és dicsőítik az Istent, mondván: Még ilyet soha nem láttunk! SZENTBESZÉD Akik az inaszakadtat ily módon állították az Ur színe elé, ezen tettel Krisztusban való hitüknek nagy jelét adták. Azért Jézus, miután látta azok hitét, akik az inaszakadtat ő hozzá vitték, mondá az ina­szakadt embernek: “Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid!” E -szavak hallatára némelyek az írástudók közül mondák magukban: Ez, tudniillik Jézus, káromkodik; merthiszen a bűnt senkisem bo­csáthatja meg, csak egyedül a jó Isten; Ő tehát ha­sonlóvá teszi magát az Istenhez és ezáltal káromolja és szidalmazza az Istent. Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, Kanem csak embernek és a tévelyben állandóan meg­maradtak ; ennélfogva folytonosan üldözték az Urat, .Egészén a kergg^fcriáláig. - , ( J Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, hanem mint ember is. Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonat­kozólag Krisztusnak adatott; ezen tekintélyt és ha­talmat másokra, tudniillik a papokra is átruházta az Ur , hogy ők is megbocsáthassák a Bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba! Az Ur Jézus va­lahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyi­szor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a cso­da valódisága és nagysága kitűnjék. így itt megpa­rancsolta az inaszakdtnak , hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak az inaszakadt készséggel engedel­meskedett és felkelt rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jelét. Látván pedig ezt a sereg, megfélemlének s dicsőiték Istent, aki ily ha­talmat ad Jézusnak, akit legtöbben csodatevő pró­fétának tartottak. Lelki szemeink előtt lebegjen azoknak hite, kik az inaszakadtat Krisztushoz vitték. Bizalommal emeljük fel szemeinket az Ég felé. Bízzunk az Ur Krisztusiban és ő mindnyájunkat meggyógyít úgy testileg, mint lelkileg, sőt mindannyian meghalljuk a kegyelemszózatot is: Megbocsáttatnak bűneitek. 25 ember pusztult el a tűzben, amely elhamvasztotta ezt a chicagói külvárosi szállodát. 2 tűzoltó megsebesült. 7T PÁSZTOR A TESTVÉRISÉG HETÉBEN Milton massachusettsi város előkelő negyedé­ben mozgolódnak a fasizmus és nácizmus javíthatat­lan hívei. Zsidó családok lakásainak ajtajaira Hitler jelképét, a horogkeresztet mázolták, számos zsidó családnak horogkereszttel díszített leveleket küld­tek, amelyekben dachaui, Ibuchenwaldi és belseni módra való kiirtásukkal fenyegetőznek. A postahivatalok felügyelői, a rendőrség és az FBI detektivjei nyomoznak a gyilkossággal fenyege­tőző amerikai fasiszták után.

Next

/
Oldalképek
Tartalom