A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-28 / 4. szám
ü-lK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JO FASZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította flegjelenik minden pénteken______Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 3Ö EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ' -v‘-T 03 ELŐFIZETÉSI DIJAK SUBSCRIPTION RATES: gy évre . . ............... $5.00 One Year ...................................$5.00 '• él évre ...... ........... . . $3.00 Halt Year ......................$3.00 litered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A MI SÚLYÚNK Az embernek tudvalévőén nincs súlya — a súly nem más, mint az az erő, amivel a föld magához vonz bennünket. Nem akarunk tudományos értekezésekbe bocsátkozni, de legyen elég annyi, hogy minél nagyobb és sűrűbb a íajsulya a planétának, amelyen állunk, annál nehezebbek vagyunk. Vegyünk egy könnyen érthető példát. Mrs. Kovács itt a földön 160 fontot nyom. De ha történetesen a Holdon állna, csak 58 fontot nyomna, és vannak égitestek, ahol a súlya ezer fontra ugrana. A Holdon azért “sovány” Mrs. Kovács, mert a Hold tömege kisebb a mi földünknél és ennek folytán kisebb a vonzereje. Mindezek a megjegyzések abból az alkalomból kívánkoznak toliunkra, hogy a hadsereg kutatja a világüri utazás embertani nehézségeit. Vannak, akik azt "fogják mondani, hogy az ember a föld lakója, semmi idolba más égitesten. Tudjuk azonban, hogy amikor a Wright-fivérek első alkalommal repültek, sok kifogás hangzott el az “istentelen” kísérlet ellen. Ha Isten arra szánta volna az embert — mondták, — hogy repüljön, akkor szárnyakat adott volna neki. Úgy tűnik, hogy sokan nagyon önkényesen magyarázzák Isten szándékait és akaratát. Az Isten halnak sem szánta az embert, nem adott neki uszonyokat, az ember mégis kezdettől fogva úszott és későlbb hajót készített magának, amivel keresztül-kasul járta a tengereket. Isten nem adott sem uszonyt, sem szárnyat nekünk, de adott agyvelőt, amivel mind a kettőt pótolni tudjuk. így hát, amikor az ember az első kísérleteket teszi, hogy idegen égitesteket megismerjen, nem hiszszük, hogy “semmi dolga” azokat megismerni. Ha valaki intő példának hozza fel, hogy lám, a súlyúnk is mennyire alkalmatlan idegen égitesten való közlekedésre, azt feleljük, hogy a súlyúnk a levegőben és vízben is megváltozik, ami nem volt akadály, hogy a vizet és levegőt meghódítsuk. KÉREGETŐ KEZEK A RADAR — A BÉKE SZOLGÁLATÁBAN Margaret Chase Smith mainei republikánus szsnálornő Ohio GOP képviselőnője, Frances Bolton társaságában jelent meg a sajtó képviselői előtt. Rózsáktól övezve jelentették ki a tréfás honleányok, hogy "az amerikai rózsát nemzeti virággá fogják nyilvánítani. Most, hogy már az uj költségvetés is elkészült, nem érdektelen megemlíteni, hogy Amerika, 10 évvel a második világháború vége után, még egyre segíti volt szövetségeseit, sőt volt ellenségeit is. Pénzt, hadianyagot, élelmiszert, gyógyszert és gazdasági szakértőket kapnak tőlünk ezek az országok az öt világrész minden zugában csakúgy, mint közvetlen közelünkben. Uncle Sam bőségszaruja ugylátszik kifogyhatatlan. A kéregetők nem távoznak üres kézzel Washingtonból. Érthető hát, hogy idejön mindenki. A elmúlt évben százmilliókat kapott Anglia, Franciaország, Oilaszclrszág, Németország, Hollandia, Dánia. Gazdasági és hadisegélyt kaptak India, Pakistan, Törökország, Jugoszlávia, és amióta bázisokat adott: Spanyolország felénk nyúló markába is hullott párszáz millió dollár. A billiókra rugó összegekkel állította talpra barátait Amerika. Elmaradt országokat viszont életképessé tesznek az amerikai segítséggel, nehogy a kommunisták befolyása alá kerüljenek ezek az irni-olvasni sem tudó népek. A tekintélyes összegeket nem fecséreltük el, nem volt hiábavaló az évtizedes segítség, mert háborútól megviselt szövetségeseink sorra talpra álltak és ma már virágzó kereskedelem tartja egyensúlyban költségvetésüket. Afrikáiban és a Közép-Keleten radarral figyelik a sáskainváziókat. A radar készülék, amely tulajdonképen háborús célokat szolgál és az ellenséget hivatott felderíteni, jelezve buvárhajók és repülőgépek •közeledését, — most a sáskák elleni hadjáratot segíti. Az angolok ilymódon óriási szolgálatokat tesznek a bennszülötteknek. A sáskák ugyanis évente 40 millió dollár kárt okoznak, letarolva a vetéseket, zsenge hajtásokat, ültetvényeket. Amerre elvonulnak, ott a szó szoros értelmében nem nő többé fü. A rajok 1300 mérföldes távolságot repülnek be egy hónap alatt Afrikában. Egy ily szörnyű istencsapásnak tekintett sáskafelhőt, amely 30 mérföldes fronton vonult előre, éjjel fedezett fel a radar. Idejében megtelefonálták a vészhirt a környék lakóinak és lángszórós csapatok vonultak ki az ellenség irtására. A marokkói Sousse völgyben 5 nap alatt kétmilliós kárt okoztak a sáskák. A vetést, gyümölcsöt és zöldségtermést teljesen elpusztították. A széllel haladnak előre és rovarirtószer, gáz nem sokat használ ellenük. A lángszóró az egyetlen, ami legalább felére apasztja a számukat. A farsang temetése Buséj ásás és turhajárás — batyubál és disznótor cipózás és koledálás — kokascséplés és farsangi babonák Csokonai Vitéz Mihály halálának 150-ik évfoidulója alkalmából A magyar irodalom egyik legnagyobb dalosa halálának 150-ik évfordulóját ünnepeljük január 28-án. Annak a Csokonai Vitéz Mihálynak emlékét, akinek a nevéhez fűződik a magyar nemzeti költészet feltámadása. Csokonai Vitéz Mihály tisztes debreceni cívis családiból származott. Atyja jóhirü seborvos, vagy, amint akkor mondták, kirurgus volt. Ifjú éveiből anynyit tudunk, hogy négy éves korában már folyékonyan irt és olvasott, és 13 éves korában veszítette el atyját. Iskoláit Debrecenben végezte t és verseivel, miket egyes alkalomra irt, már 16 éves korában hírnévre tett szert és mint husz-huszonegy éves ifjú, a debreceni kollégium hivatalos poétája és a költészettani tanítója volt. Úgy látszik azonban, Csokonai szabadság után vágyó lelke nem fért meg a kollégium falai és szigorú szabályai közt s a tanári kar kénytelen volt többször megfeddni mulasztásaiért, aminek a vége az lett, hogy Csokonainak tanító állásáról le kellett mondania. Elkeseredésében hátat fordított Debrecennek, sőt a költészetnek is, elment Sárospatakra jogot tanulni. A törvénytudománnyal sem tudott megbarátkozni. Egy ideig barátainál tartózkodott, majd hírét hallva, hogy Pozsonyban a nemesség összegyűlt, megszavazni a, Napoleon elleni hadjárat költségeit és újoncait, Pozsonyba siet és ott egy lapot indít. Számításában csalatkozva hagyja el Pozsonyt. Apró sikerei nem elégítették ki, vállalata sok pénzáldozattal járt. Reménykedve megy el Komáromba, hol a hadjárat dolgában gyűlés volt hirdetve, de céliát most sem éri el: költészete most sem ébreszt figyelmet. De egy uj szerelem aranyozza meg életét, amely ettől kezdve más irányt hoz életének és költészetének. Megismerkedik egy Vajda nevű kereskedő leányával, Juliannával, kit Lilla néven örökít meg. Szerelmében is csalatkozik. Lillája egy nála gazdagabb férfiúnak nyújtja kezét. Csokonai elmerül az abban a korban divatos mélabuban. Természete azonban nem tagadja meg magát. Fokozott vigságban keres vigasztalást a derült Dunántúl vidám házainál, mi? a megélhetés gondjai a csurgói iskolába küldik. Itten tölt mintegy 10 hónapot termékeny költői munkálkodás közt. Öt évi vándorlás után Csokonai visszatért Debrecenbe. Visszavonul mindenkitől, csak a munkának él ott, simitgatja régi munkáit. “Itt a magánosságban eltemetve élek magamnak, hazámnak és az én szokott foglalatosságomnak; az irigy fel nem talál ősi nádfedelem alatt, a világnak sziszegései be nem hatolnak könyveim közzé. Érzem, hogy esméretlen csendességben lelkem is, mely a szerencse hányatásai között törpévé lett — óriásodul kezd ...” Közeledik a vég. Csokonainak a gyenge szervezete nem Ibirta el azt a sok irányú és nehéz szellemi munkát,amire vállalkozott, amit ő kevesellett is. Hamar megőrölte. Hozzájárult még számtalan anyagi baja: Házikójuk pusztulása, méltatlan bánásmód. Egy januári utazás megölte. 1805 január 28-án. Emlékét, szellemi örökén kívül, mit a nemzetnek és a világirodalomnak hagyott, Debrecenben, Csurgón és másutt ércszobra, és a sok monda és anekdota is fenntartja, ime egy-két epizód: Hires hitszónok, vagy mint akkor mondták, prédikátor is volt Csokonai. Egy alkalommal barátai megtréfálni akarván cimborájukat, a prédikálószékbe a biblia helyett egy szakácskönyvet helyeztek el. Nagy volt hát Csokonai bámulata, midőn a vaskos könyvet kezébe vévén, kinyitja és ott a próféták intelmei helyett az ecetes uborka készitésének a módját olvassá. De találékonysága itt sem hagyta cserben. Az ecetes vízzel megitatott Jézus szenvedéseiről olyan prédikációt mondott, hogy hallatán a tréfás cimborák is, akik elmentek meghallgatni Csokonait — elsírták magukat. Csokonai egy kis falucskába volt kirendelve ünnepi szónoknak. Úgynevezett légátióban járt, s mint ilyen, a helybeli tiszteletes vendége volt. Történetesen a tiszteletesnek lánya is volt, ki meg akarván tréfálni a legátust, kabátja zsebébe zsebkendő helyett egy szép pirosra sütött lekváros palacsintát dugott. Mikor Csokonai a szónoklás hevében kissé megizzadt homlokát zsebkendőjével le akarta törülni, meglepetve érzi, hogy ott az illatos keszkenő helyett holmi lágy tészta van. Ez sem hozta ki a sodrából, elmondja a beszédet, de a beszéd végén a miatyánkból kihagyta ezt a mondatot: és add meg nekünk a mindennapi kenyerünket. Régi időkben a magyar nép< körében a farsang az év egyik 1 legnagyobb eseményének számított. Ma már ritkaság, hogy az utcán maskarába öltözött frasangolók táncoljanak és vigadjanak. A városok nagy forgalma megszüntette a farsangolást a rideg házitömbök között, de a falusi nép leikéből a; jelen kor sem tudta kiverni a farsang megünneplését. Dunántúlon, főleg Baranya vármegyében a busójárásnak nevezett farsangi játék van a legjobban elterjedve. Húshagyó héten, rendszerint már csütörtökön kezdődik a busójárás. Maskarába öltözött csoportok járják be táncolva az utcákat. Ha valamelyik maskarát felismerik, az hazamegy és másféle maskarába öltözik fel. Három nap, három éjjel tart a busójárás. Rengeteg mókát csinálnak a maskarák. Fürészporral, vagy hamuval töltött zsákokkal ütlegelik a bámészkodókat. Ha összetalálkozik két csoport, akkor birkózást rendeznek, de csak két középső ujjúkat akasztva össze, próbálja egy-egy ellenfél a másikat földre rántani. “Bambám” csatakiáltással rohannak egymásnak. Van, aki medvének öltözik és egyik társa táncoltatja. Tollat szórnak a lányokra, a nézők lábait hoszszu kampósbottal elkapják. Éjjel házról-házra járnak vigadni. Busójáráskor gyakoriak a szurkálások. Nem ismerhető fel a maskarába öltözött szurkiáló, aki ezt az előnyt használja fel, hogy régi haragosával leszámolj on. Szolnok megyében a turhajárás divatos farsangkor. Húshagyó kedden egy legény belebujik egy nagy zsákba, úgyhogy ki sem látszik belőle. A zsák tetején’egy fára kötözött csőr van. A turhajárót két társa kiséri, a gocoj és a vágólegény. A gocoj vezeti a turhajárót, a vágólegény egy felpántlikázott és tarkára festett tehenet vezet. Minden jómódú gazda házába betérnek s a turhajáró a cigányzenére táncol és énekel. A tánc után a gazdának a földre kell dobni egy pénzdarabot, melyet a gocoj csak akkor tehet el, ha a turhajáró a zsák tetején levő csőrrel szedi fel a pénzt a földről. Ez nehéz és mulatságos feladat. Egyes helyeken a turhajárást “téltemető játék”-nak nevezik. Vannak olyan vidékek, ahol hamvazó szerdán divatos a “farsang eltemetése”. Egy szalmabábut felöltöztetnek és felravataloznak a kocsma ivójában a nagy asztalod. Tréfás beszédeket mondanak és halotti tort ülnek. Azután megindul a menet a bábuval a kocsmaudvarra. Felássák a földet és ekkor kerülnek elő azok a borral tele üvegek, melyeket a multévi farsangtemetéskor ástak el a kocsma udvarán. Mikor megitták a multévi bort, az idei termésből ásnak el jövőre. A bábuból kiszedik a szalmát, kötelet csinálnak belőle és sorba járják a lányos házakat és tréfásan megverik a fehérnépet. Minden háznál lakomával várják a farsangtemetőket. A zilahi batyubál is egyik kedves mulatsága a farsangnak. Innen származik ez a szállóige: “Ha jöttök, lesztek, ha ihoztok, esztek”. Tarisznyásbálnak is hívták ezt a mulatságot. Az öregebb gazdák hozzák magukkal az ennivalót, az asszonynép a süteményeket, a legények pedig az innivalót. Á tarisznyabálra mindenki elmehet, de csak akkor táncolhat, ha nem ment üres kézzel. -Az AJfőjsÉin, szokásban van a farsangi disznótor. Ennek az az érdekessége, hogy ha a hívatlan vendégek az ajtón vagy az ablakon egy rudat dugnak be a szobába, a házigazda köteles a rúdra hurkát vagy kolbászt kötözni. Az ablakot nem szabad becsukni. Gyakran az is megtörténik, hogy a tréfa kedvérért fürészporral töltött hurkát, vagy kolbászt akasztanak a rúdra. Győr vidékén a cipózás van divatban. A fiatalság maskarába öltözve egy szabad téren gyülekezik és cigányzenére táncol. Egymást kérdezik a lányok és legények: Kell-e cinó ? Akár kell, akár nem a kérdezettnek, már kapja is a hátára a cipót, hátbavágás alakj ában. Pest megyében egyes helyeken a koledálás van szokásban farsang utolsó napján. Két legény felöltözik maskarának s végigjárják a lányos házakat. Megtáncoltatják a leányokat, cserébe ételt, italt kapnak. Dunántúl egyes vidékein farsangkor a “kokascséplés” j szokásos. A kocsma udvarán egy karóhoz kakast kötnek. Bekötik a legény szemét, kézé- j be nyomnak egy cséplőrudat s a legénynek egy ütéssel agyon kell verni a kakast. Ha nem sikerül, másik legény jön sorra. Amelyik legény leütötte a kakast, az a nap hőse és ő dirigál a kakascséplést követő bálon a cigánynak. A magyar népnek a farsanggal kapcsolatba!} sok babonája is van. A néphit szerint az a leány, aki másnap napnyugtáig, táncol, nem megy férjhez. A farsangi fánkba egy gyűrűt és egy gyüszüt sütnek. Aki a gyűrűt találja meg, az abban az évben házasodik, aki a gyüszüt, az nem talál élettársi. Akinek farsangi lakomán kicsorbul, vagy eltörik a kése, az szerencsétlen lesz. A jegyesek farsangkor kenyér helyett mézeskalácsot esznek, hogy boldogok legyenek. Amelyik lánynak bálbamenet elvész a zsebkendője, az egész éjjel petrezselymet árul. Ellenben az a leány, aki hóban mosdott és kemencénél száritkozott, sok táncost kap. A táncosfogásnak e g y ik módja, hogy kakasnak a taréját a szoknyába varrják. KIS ItÓMKt IR A RIPACS Egy vándor színigazgató a i.övetkező panaszos levelet intézte egyik barátjához: “Kedves Kollega! Végre valahára megérkeznünk Dunapatajra, hanem ugyancsak szánandó állapotban. Egész utunk alatt nyakunkba szakadt az eső, és emiatt felhőink pocsékká áztak, használhatalanokká váltak. így jártam nemrégen szerzett pusztámmal is. A kutgém is odalett. Egy régi lovagváram s egy erdőm egészen elmosódott. Éspedig csakis a hullámzó tengeren maradt meg, mert az a sugólyuk fedelébe vo.lt becsomagolva. Kérlek, küldj utánam azonnal egy mennydörgést és ha teheted: egy holdra és harminchárom csillagra is szükségem lévén, azokat is csomagold be. Hassál oda, hogy a török szultán palotája, amelyet Hatvanban csináltattam, húsz koronánál többe ne kerüljön. Egyébként megvolnánk, csak a hősszerelmesemet verték meg a falusi legények, a segédapát pedig két napra Berettyóba kérték kölcsön.” A PRÍMÁS INASA Vaszary Kolos hercegprímás János pevü öreg inasáról szól ez az adoma. Vaszary esztergomi érsekké történt kinevezése után Budapestre ment, hogy társadalmi és politikai kitűnőségeknél megtegye a szokásos látogatásokat. Mondanunk sem kell, hogy szívesen látták mindenütt, sőt egyik-másik mágnás estélyt is rendezett a tiszteletére. Egyszer a prímás, aki különben mindig jókor szokott lefeküdni, valamelyik estélyről késbben ment haza. János, az öreg szolga, nyugtalanul várta. Mikor a prímás belépett, zsörtölődve szólt oda: — No, maga ugyan jól kezdi! Nemsokkal ezután Vaszary Rómába készült, hogy megköszönje a pápának a biborosságot. Valaki kérdezősködött Jánosnál : — Nos, mikor utaznak Rómába? — Néhány nap múlva. — És meddig maradnak ott? — Hja, azt nem tudjuk. — Hogy, hogy? — Mert, amilyen szerencsénk van, még úgy lehet, hogy mindjárt ott fognak pápának. Henry Cabot Lodge az UN főtitkárával, Dag Hammarslcjóiddal tárgyalt.
