A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-06-03 / 22. szám

wr oldal A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre __________________$6.00 Fél évre ________________$3.50 SUBSCRIPTION One Year _________ RATES: _______$6.00 Half Year _________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. EGY SZEMÉLYI TRAGÉDIA szomorít kende A minap a Cleveland Press 'beszámolt egy Kará­csonyi Pál nevű magyar személyi tragédiájáról, az­zal 'kapcsolatban, bogy vissza akar vándorolni Ma­gyarországba, noha saját rokonai figyelmeztetik e Karácsonyi Pál esete szerintünk túlmegy egy egyéni tragédián és annak várható következményein. A 67 éves ember, aki megrokkant és munkaképtelen, nemrég veszítette el feleségét. A súlyos csapáson kí­vül felesége elvesztése egyebek közt azzal a követ­kezményekkel jár, hogy a Social Security csökken­tette öregkori nyugdiját az özvegynek. A maradék havi 67 dollár nyugdíjból nem tud megélni — ezért akar hazatérni Magyarországba, “ahol az ember dol­gozhat”. Minden részvétünk Karácsonyi Pálé, de úgy érezzük, hogy ha visszatérne Magyarországba, a kommunisták szekerét tolná s ez okból tekintjük ese­tét közügynek. A kommunisták nem adnának munkát neki. Nem hogy élemedettkoru és félig munkaképtelen em­bernek nem adnak munkát, de köztudott dolog, hogy a fiatal, erős emberek munkaerejét is kiszipolyozzák ' és eldobják őket, mint az üres tojáshéj jat. Ha pedig Karácsonyi Pál kevésnek találja a 67 dolláros ame­­, bikái nyugdijat, — mint ahogy kevés is a megélhe­­| léshez —, akikor tudná meg, mi a nélkülözés, ha a I magyar kommunista kormány nyugdiján kellene él­nie. Kende volt a bihari falucs­ka legszomorubb legénye. Mintha csak a legszomorubb szomorufüzfa indult volna el a tó partjáról, úgy járkált Kende a faluban, a mezőn. Volt is rá oka. Akármibe kezdett: hiábavaló volt. Sem­mi sem sikerült szegénynek. Kis házikót örökölt édes­apjától. Volt az udvaron ólacs­­ka is. Riska tehén ropogtatta benne az illetos szénát. A pad­láson szép tarka tyukicák kot­­kodácsoltak. De egyszer, mig ö kint járdogált a virágos, pompázó májusi mezőn s les­te az égről lefutó csillagokat, hallgatta a csöndes éjszaka gyönyörű muzsikáját, a sok­­ezer bogár egybeolvadó cirpe­­lését, a harmatos füvek ziz­­zenő sóhajtásait: porig égett a falucskában kis házikója. Mire hajnalodott s hazaért, csak az itt-ott rápislogó üsz­­köt nézte, nézte sokáig. Mint­ha attól akarta volna kérdez­ni, hogy most már mit csinál­jon? A falubeliek nagyon szeret­ték Kendét. Adott volna neki mindenki valamit, de a szo­morú legény nem fogadott el senkitől semmit. Udvara vé­gében búslakodott egy szo­morú fűzfa. A tűz egyedül ezt a fáoskát nem pusztitta el, ezt nem csókolgatta halál­irta: GYÖKÖSSY ENDRE ra piros nyelvével. Kende vá­gott a fáról két ágat. Az egyi­ket vándorbotnak, a másikat furulyának szánta. El sem búcsúzott a falutól. Ment, mendegélt Kende le­gény. Az egyik füzfagallyból harmadnapra már cifra botot faragott magának, de a má­sik füzfagallyból sehogy sem tudta kifaricskálni a furu­lyát. Megvolt annak a sípja, a nyelve, akkurátusakban még a furulyafaragó mester se készítette volna el, mégse volt az furulya, mert nem szólt. Más se kellett Kendének: még nagyobb busulásnak ad­ta fejét. Úgy ment, mende­gélt, tovább, tovább. — Addig megyek, mig meg nem szólal a furulyám. Meg­szólítom én előbb-utóbb, aki vigasztaló dalát várja s ak­kor megszólal bizonyosan. A bihari rónáról már Er­dély hegyei közé jutott Ken­de. A Sebeskőrös kanyargó medre mellett egyre beljebb került Erdélyországba. De egy sötét éjszaka a Sebeskő­­röst is elvesztette útjában: sziklás, meredek, virágtalan, néma hegyek között bandu­kolt. És mégis mintha most va­­. lami titkos hang csapódott ■ volna a fülébe: Igaz, ©leinte Karácsonyi Pálnak jó dolga lenne* «Néhán^j^hjé^ig való^inüleg teilvp-vnjiKa. fü-i-öszt-enék. Kirakatba tennék, annak bizonyítására, hogy íme: ezt teszi a 'megöregedett, munkaképtelen emberek­kel Amerika. De amint Karácsonyi Pál propaganda értéke elfakult, sorsa ugyanaz lenne, mint a magyar millióké, akik egy zsarnok uralom alatt élnek, a pusz­ta létfentartásnál*alig magasabb színvonalon. Az amerikai magyarságnak még áldozatok árán sem szabadnia visszariadni attól, hogy Karácsonyi Pált maradásra bírja. Lehetetlen, hogy az amerikai magyarság ne találjon valami megoldást, hogy egy balszerencsés honfitársának sorsán könnyítsen és eletet türbetőbbé tegye. Ha ezt elmulasztja, tálcán kínál a kommunizmusnak egy meg nem érdemelt győzelmet. kölcsön felvételére azok számára, akik gazdálkodás­ba akarnak kezdeni. | A vásárolni szándékozók jó ha figyelembe ve­szik a következő pontokat: Talaj-vizsgálat, a hely­beli mezőgazdasági kiküldött segítségével; milyen a ház és csűr viz-ellátása; milyen a megművelendő föld lecsapolásii lehetősége (itt segít a mezőgazdasá­gi kiküldött); a vizfelnyomó szerkezet ibeszereitetési költsége, ott ahol erre szükség van; milyen az utak állap óta télen; hogyan fütődik a ház; milyen karban vannak az épületek; vannak-e piacok a termények (számára? Nyilvánvaló, hogy ennél még sokkal több adat­ra van szükség. Mr. Nominton, a cikk irónia hangsú­lyozza, hogy a tartomány és az ország lakossága igen 'gyors ütemben növekszik és élelmiszerre mindig 'szükség lesz. A modern gazdasági gépek segítségé­vel a gazdálkodás nem erőlteti meg jobban az em­bert, mint a gyári munka, viszont sokkal tcbb előnyt 'nyújt. Jó FARMOK ONTARIOBAN Meg ne fordulj, csak előre, Feljutsz majd a hegytetőre. Kende önkéntelenül szólt rá: Várhat-e ott szép és jó rám, Ugy-e, lesz még boldog órám ? Kende hangosan mondta e szavakat, mikor a legirdatla­nabb sziklánál g y ö n y örü völgybe fordult. Ott egy hó­fehér szakállu ember szólt rá: Mi a bajod, ifjú ember? Mondd el nekem türelem­mel ! Kende hirtelen nem tudott szóhoz se jutni a csodálkozás­tól. Amilyen puszta, szomo­rú, kihalt sziklák között ődön­­gött még az imént, olyan vi­rágos tündégvölgy szórta most felé minden pompáját. S ahol az öreg hófehér sza­kállas ember állott mellette, a völgy legszélén, beláthatat­lan magasságba nyúló, egé­szen meredek sziklahegy kar­colta fejével a tarka fellege­ket. Kende még csak köszönni is alig tudott: — Adjon Isten! — Neked is fiam! Majd az öreg tovább foly­tatja a beszédet: — Már száz éve várlak, édes fiam, Vedd a furulyádat, kedves fiam, Az én leányom fent a várba, A te furulyád szavát várja, Édes fiam. Kende szomorúan válaszol: — Nem szól az én furulyám, Felhérhaju szép apám. Fúnám már egy esztendeje, De nem szorult nóta bele. _Az öreg mosolygott: — Nem tudod te azt, fiam. Azt csak én tudom. Látod ezt a fellegekbe nyúló hegyet? — Látom, csudálom. Azt hiszem álom. » C'. : —• "."V" ......... ■■ 1 ■ -A Jó Pásztor Verses Krónikája MAGYAR *0RF A VILAGS0RSBAN Irta: 5ZEGEDY LÁSZLÓ VILLÓDZIK A LÉLEK — világit az elme, de az élet mindig vérrel van keverve. Hiába imádjuk az örök keresztet, túl a Vasfüggönyön az embersziv reszket. Keleten még tart a vérnek áradása s átvert szív e folyam buzgó vérforrása. Földrengés a szívben; földrengés a Földön; a világ nagyrésze sötét-eszmebörtön. Lelki messzelátónk borzalmakat láttat: vérbe-szenybe fulladt a huszadik század. Lesz-e még a Földön egy újabb megváltás s uj világfcünökre újabb megbocsátás? DE TITKOS HANG ÉGBŐL azt kiáltja felénk: uj korszak, uj sorsot tereget mjad elénk. Megtisztul a lélek, megtisztul az eszme s ránk szitál az égből Isten uj kegyelme. Ha megtartjuk a szent Tízparancsolatot: újra megleljük az égi kapcsolatot. Akkor éltünk utján Jóság vezet végig, s ágyudörgés helyett zsoltár száll az égig. Nem lesznek a Földön véres harci torok s nem diktálnak többé véres diktátorok. Nem lesz többé erény a sok véres vétek s tisztültan szárnyalhat égbe majd a lélek. SZÁZARCU IGAZSÁG szólalj meg felénk is: végül elmul-e a miagyar szenvedés is? Százarcu Igazság: mi az igazságod, hogy áll a magyarral régi számadásod? A magyar szabadság oly soká mért várat? Mért terjeng felettünk, mindig csak a bánat? Mért akadt el százszor az ős Magyar Batár? Mért tört ránk a török, mért tört ránk a tartár? Mért tört ránk az osztrák; mért tört ránk a német s nem tudjuk elűzni most a vörös rémet? Magyar történelem: most. . . vagy egykor régen: mért van mindig ború fönt a magyar égen? (Canadian Scene). — Ontariotoam emelkedik a farmok ára. A tartomány 232,500,480 aker földterü­letéiből csak 9 'százalék művelhető. A “Globe and Mail” című toron tói lap azt ajánlja, hogy most ve­gyenek földet azok, akik az üzleti vagy ipari éledből vissza akarnak vonulni. A tartományban sok a megmüveletlen terület és ezeknek nagy része értékes. A farmok művelőit a vá­rosokba csábította a gyári és hivatali munka látszó­lag könnyebb mivolta. Az idősebb gazdák megma­radtak földjükön, mig kényelmes körülmények kö­zött tudtak nyugalomba vonulni kisebb vidéki váro­sokba. Mr. Normiintoin szerint, a gazdasági munkának sok előnye van, annak .ellenére, hogy több munka­időt kíván. A gazda a maga ura. A téli hónapokban nincsen sok munka. Bőségesen van a fáimon friss és megfelelő élelem. A cikkíró úgy gondolja, hogy az ujkanaidásök kielégítőbb életmódot találnának a farínon. “Gaz­dálkodni akármilyen nyelven lehet” — Írja. Az asz­­szonynak ma már nem kell olyan nehézségekkel küzdenie, mint mikor nem volt még villanyáram. A villany- és vízvezeték (amely kb. 500 dollár­ba kerül az átlagos 'háziban, ha a vizforrás közel van) sok munkát megtakarít a 'gazdálkodó felesége szá­mára. Viszont nem sok siker reményével indul az olyan gazda, akinek felesége nemi, hajlandó segíteni férje vállalkozásában. Az ontarioi farmok ára 2,000 és 25,000 dollár közt váltakozik. Az átlagos ár $8,000 dollár. Legtöbb gazda, ha el akarja adni farmját, hajlandó jelzálog­kölcsönt (mortgage) adni rá 4—6,000 dollárig, öt évre, 5—6 százalékos kamatra. A farm átlagos be­vétele becslések szerint kb. évi 2,000 dollár készpénz s ezenfelül 'élelem, lakás és tüzelői Lehetőség van — Nem álom ez, fiam. Hát érméik a hegynek a tetején van egy sziklavár. Ott van már száz esztendeje az én leá­nyom. Oda vitte fel a világ legerősebb sasmadara, a tün­dér parancsára, mert nem akart Erdélyországból Tün­­d'érországba királykisasszony­­nak elmenni az én Ildikó leány­kám. Azt mondták a tündérek, hogy száz esztendő múlva él majd egy bihari falucskában egy nagyon szomorú legény, Kende lesz a neve. Egészen elhagyja a szerencse. Akkor aztán nyakába veszi a világot. Ide talál. Az fogja megválta­ni rabságból az én leányomat. Éppen ma száz esztendeje en­nek a történetnek, fiam. Lá­tod, ide a sziklába véstem egy rovatkával minden hónapot. Jól tudom. Azóta ember nem járt erre. Én gyümölccsel, vadhússal és mézzel élek. Te vagy az első ember, akit száz esztendő óta látok. Nem le­hetsz te más, csak az a bihari Kende, az én Ildikó leányom megszabaditója. — 'Szegény Ildikó, de én hogy szabadítsam meg? — Fúdd meg a furulyát. Arra majd történik valami csoda. Azt mondták a tündé­rek. Én hiszem az ö szavukat. — Hiába fúvóm, nincs ben­ne nóta! — Próbáld csak, Kende. Kende nagy szomorúan elő­kotorászta tarisznyájából a füzifafurulyát, még szomorúb­ban fújja, csakhogy elhigyje az öreg, szép apó, hogy nem szól ibiza. De halljatok csodát: megszólalt a füzfafurulya. Egyszer csak tizenkét tün­dér rózsákból font erős lét­rát eresztett a sziklavárból le a földre. Jaj, be hosszú is volt az a rózsából font létra! — Nézd csak, Kende, jön az én Ildikó lányom. Hat tündér előtte, hat utána, úgy hozzák vissza hozzám a földre az én leányomat. Csak fúdd furu­lyádat, Kende. A furulya egyre szebben szólt: Ildikó egyre közelebb ért a földhöz. Mikor édesapja nyakába ugrott a rozsaiéira utolsó fokáról, a tizenkét tün­dér úgy elszállott, mintha so­ha nem is jártak volna arra. Hogy azután Ildikó és Ken­de lakodalmat csaptaik: minek A TIZENHARMADIK FARKAS (Folytatás) Trombita hijján a két tenyeréből tölcsért for­mált és így ébresztgette társait. De a dolog kitudó­dott és Farkasnak útilaput kötötte a talpa alá. Ismét visszakerült a Rotond kávéház lézengői közé. Éhe­zett. Kínjában felkereste Páráé egyik legnagyobb bú­torkereskedő jót és ajánlatot tett neki, hogy kifekszik a kirakatába élő reklámnak: levetkőzik, pizsamát húz magára és így vonzza a járókelőket az ablakhoz. A kereskedő belement, Farkas tizenöt frankot ka­pott egy napra. Másnap reggel be is állított uj mun­kahelyére. Szépen megfürdették, gyönyörű selyem­­pizisamábia bujtatták és Farkas befeküdt egy elegáns kétszemélyes mahagóni ágyba. A megállapodás sze­rint negyedóránként ki kellett bújni az ágyból, na­gyot nyújtózkodni és hintázni a matarcon, hogy a nagyérdemű publikum lássa, milyen masszív és mi­lyen 'élvezetes. Eleinte még pontosan csinálta, de ké­sőbb elálmosodott és bárhogy küzdött is ellene, el­aludt. Arra ébredt, hogy az egyik isegéd a rollóvassal piszkálgatja és dühösen morog rá. Ijedten ugrott ki az ágyból és végezte tovább csábitó körútját. — Ekkor aludtam, először rendes, puha ágyban hosszú idő óta — vallotta be Farkas. Megkereste a maga kis tizenöt frankját, de . . . egy napon felfedezte egy Rotondista. Nyomban el­rohant a főhadiszállásra, az irodalmi 'kávéházba és magával cipelte az egész-törzset. Megoldódott hát a rejtély: honnan van napok óta pénze Farkasnak? A cimborák aztán a kirakat elé tódultak és harsány röhejjel biztatták. Csődület támadt, a forgalom el­akadt és a bútorkereskedő valósággal őrjöngött dü­hében. Farkast nyomban kidobták. Úgy, a kanári­­sárga selyempizöamában . . . Ujahb fordulópont: Farkas, mint az Academia de Mercerieu szónoka! Mercerieu úgynevezett iro­dalmi kocsmát nyitott Parisban. Itt állították fel a ©zabadkéimiia tanszékét, amelyen a legkényesebb té­mákat vitatták meg. A meglehetősen vegyes közön­ség előtt tartott Farkas Louis Loup néven egy elő­adást a szeméremről. Azt igyekezett bebizonyítani, hogy a szemérem érzés — álszem éremből fakad, neun ösztönből. A szemérmetlenségeit dicsőítette. Abbé Rich, másik előadó, gúnyosan kiáltott rá: ' — Mit szaval? Hiszen maga is szemérmes! Mi­ért nem jött ide meztelenül? Farkas válasz helyett csendesen vetkőzni kez­dett. Annikor a nadrágnál tartott a -nők. menekülni kezdtek, közbelépett a rendőrség és Louis Loupo-t, mielőtt még magasröptű előadását befejezhette vol - na, 'eltávolították a dobogóról. Egy napon lierándult Velencébe. Az élelmes, fia.’» talemibert itt sem hagyta cserben a leleményessége. Beült egy gazdátlan gondolába s elevezett vele. An­golokat és németeket fuvarozott két napig és ezek, 'különösen a németek, meg voltak hatva, hogy milyen jól be-széli anyanyelvűket. Még a Sanc-tia Luciát is 'elénekelte kicsit rekedtes baritonján és hogy a bé­csieket főzze, a Gotterbalté-t. Ennek 'sohasem ma­radt el a hatása, a kövér bécsiek busás borravalókkal honorálták 'előzékenységét. De a gondolát visszavet­ték tőle és Farkas üres zsebekkel, korgó gyomorral 'té-nfergett a Márkus tér jóllakott galambjai között. Már csak az útiköltségre valót akarta összeszedni. Ekkor támadt az az ötlete, hogy fogadást ajánlott egy angol nászutaspárnak: — Fogadjunk három fontba, hogy meghúzom ; annak a rendőrnek a bajuszát! ; A miéltóságos testtartásu olasz zsaru hatalmas ■ bajusza valósággal látványosságszámiba ment Velen­­‘ 'céhen, akár a múzeumok, a galambok, vagy a Már- 1 kus templom. Az angol kételkedve csóválta fejét: A — Öt fontot teszek egy ellen, hogy ön nem mer erre vállalkozni! Farkas odalépett a rendőrhöz. Megkérdezte, 1 merre van a legközelebbi posta és amikor a derék hatósági közeg szolgálatkészen a keresett irányba- fordult, Farkas hidegvérrel sodort egyet az impozáns 'bajuszon. A rendőr úgy elképedt ezen a szemtelen­ségen, hogy percekig nem tudott szóhoz jutni. Miire t magához tért, Farkas már eltűnt a lagunás utcák kö­- zött, zseb-éhen az öt fonttal . . . ! Öt évig irta életrajzát, melyet előbb franciául 1 adtak ki. Nagy sikere után olaszra, németre is lefor­­di'tották. A viharos múltú Írónak már nem kell a hi­- dák alatt aludnia . . . (Vége) meséljem, tudom ugy-is, kita­lálja azt már mindenki. ZSÍROS ÉHSÉGKURA Egy 'hollywoodi filmgyárost, aki s zél té'be n h o s s z áb a n ter­jesztette, milyen szigorú dié­tán -él, -barátai egy külvárosi étteremben hatalmas adag hús bekebelezése közepette csípték rajta. — Ez meg micsoda ? — kér­dezték, — hiszen te -szigorú diétán élesz. — Ez igy is va-n -— válaszol­ta a filmgyáros. — Csak most egy kis erőt gyűjtök, hogy ki­tarthassak a diéta mellett. VAK, DE LÁT Egy portlandi rendőr tet­­tenért egy vak koldust, amint éppen újságot olva­sott. A megszeppent koldus a rendőrségen azt vallotta, nem felel meg a valóságnak, hogy újságot olvasott volna. Csak a képeket nézte.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom