A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-05-27 / 21. szám
ME OLDAU X Jö PÁSZTOR Pünkösd vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János, 14 23—31 Az időben mondá Jézus: Ha valaki szeret engem, az én beszédemet megtartja és Atyám is szeretni fogja őt, és hozzája megyünk és lakóhelyet szerzünk nála. Aki engem nem szeret, az én beszdemet nem tartja meg; a beszéd pedig, amelyet hallottatok, nem az enyém, hanem az Atyáé, ki engem küldött. A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya az én nevemben küld, az majd megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondottam nektek, Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem miként a világ adja, adom én nektek. Ne riadjon meg szivetek s ne féljen. Hallottátok, hogy azt mondottam nektek: Elmegyek és hozzátok jövök. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálamnál. És most megmondottam nektek .mielőtt megtörténnék, hogy midőn meglesz, higyjétek. Immár nem sokat fogok beszélni veletek, mert jön a világ fejedelme, de én bennem semmije sincsen, hanem hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint meghagyta nekem az Átya úgy cselekszem. Keljetek fel, menjünk innét. SZENTBESZÉD A szülőt vesztett gyermek igazi szomorúsága ot kezdődik, hogy visszatér a temetőből s tudatára ébred magárahagyottságának. Az apostolok lelkében hasonló érzés lehetett, amikor isteni Mesterüket a felhő eltakarta szemük elől és hirtelen magukra mardatak. Bár fülükbe csengett még az Üdvözítő Ígérete: Én más Vigasztalót küldök nektek, az igazság lelkét, — az egyedüllét és a veszteség érzete mégis felülkerekedett bennük és szomorúsággal töltötte meg az Utolsó Vacsora termét, melyben összegyűltek. Végre a tizedik napon vakító világosság váltotta fel a sötét szomorúságot. A vigasztaló Szentlélek lelkesedést és tüzet öntött a csüggedő tanítványok leikébe és felvértezte őket hétszeres ajándékával a fáradhatatlan és félelmet nem ismerő apostoli munkára. Milyen más volna a katolikus élet, ha mindenki lelkét áthatná a pünkösdi Lélek kegyelmi áradata. Nem volna olyan sok aluszékony katolikus, akiket nem ä sziveket átalakító Szentlélek vezet, hanem talán csak a megszokás és épen ezért hasznavehetetlen harcosai csupán Krisztus Egyházának. XI. Pius pápa már évekkel ezelőtt hangsúlyozta a Katolikus Akció fontosságát. Mit értsünk ezalatt? “Akció” magyarul annyit jelent, mint munkásság, cselekvés, működés. Együttvéve pedig jelenti az eleven, munkás katolikus életet. Pünkösd ünnepe az “Actio Catholica” születésiapja volt az Apostolok számára, akik e napon, a Szentlélek erejétől felbátorítva, ráléptek az apostoli tevékenység küzdelmes útjára, amelynek eredményeként nekik köszönhetjük az igaz hitet. De kell hog> forrása legyen ez az ünnep a mi katolikus működésűnknek is. /‘Jöjj el, Szentlélek Úristen” — sir fel millió és millió lélekből piros pünkösd napján. Kérjük buzgón mi is lelkűnknek ezt az égi orvosát, hogy vezessen minket a saját lelkűnkért és mások leikéért minden áldozatos fáradság elfogadására. REGI MAGYAR PÜNKÖSD Magyarország népének az újkor küszöbén rendkívül népszerű, ''harmadik főünnepe “a dicsőséges vigasztaló Szentlélek eljövetele”. Milyen misztikus elragadtatás szavaival 'hívogatja a magyar kódexirodalomban megörökített népi áhitat, tegye “az mi szivünket önnön hajlékává, kiűzvén belőle bűnöket és lelki kísérteteket”. Szebbnél szebb cimekke'l tisztelik meg őt: “Édes fényességes Szentlélek, mindeneknek megvilágositója, szentséges szerelem minden Terólad gondolóknak, édes kegyelmesség, boldogságos világosság,. . Igazi népi izü imádságokat mondottak ezen az ünnepen; ritmikus lüktetésük igy szólitgatja a Szentlelfcet: “Ó Atyaistennek nemes ajándéka, kérlek, lakozzál énvelem sokáig! Ó szép Jézusnak kovetje, kérlek, ne hagyj engem egyedül! Ó én lelkemnek édes Gazdája, miikoron Te énvelem vagy, nincsen én lelkemnek semmi nyomorúsága.” A középkor végén az európaszerte szokásos tavasz-megszemélyesitést a magyar nép Pünkösd ünnepére rögzítette: leánykát választott meg pünkösdi királynőnek és a tavasz üdvözlését átformálták a lelkek tavaszának, a Szentlélekneik köszöntésévé. A templomokban a nagymise alatt galambot bocsátottak szárnyra, hadd gondoljon mindenki arra, hogy “olyanoknak kell lenniük ő életükben, mint a galambnak, mely epe nélkül vagyon, — ezenképpen valakik akarják venni a Szentlelket, haragnak, gyülöltségnek és irigységnek epéje nélkül kell őnekik lenniük”. Kócot gyújtottak meg, hogy emlékeztessék a híveket, hogyan jött el a 'Szentlélek “nyelvnek képében,\ — azért, hogy az emberek szólnának minden nemzeteknek tüzes törvényt tüzes nyelvekkel prédikálnák”. így igézték őseink Pünkösdkor imák szavával, tettel, énekszóval a Csodálatos Lelket, hogy “szerelmének lángoló tüzét” lolbbantsa fel őbennük és kijelentse nekik az Úristennek hozzájuk való' fogyhatatlan szeretetét. PÜNKÖSDI LEVÉL 80,000 koreai hősi halottat siratnak ezek a koreai özvegyek és anyák, akikről most a kormány fog gondoskodni. Ma, amikor végigjöttem a búzatáblák között, az átlátszóan tiszta kék ég alatt, amelynek végihete ti en ölelésében puha és vakítóan fehér bárányfelhők lebegtek, megcsókoltam a levegőt. Meg kellett csókolnom, mert a föld lebellete volt benne, a földé, amelyből vétetem; és az ég kék színe sugárzott belőle, az égé, amely felé tekintek. A levegőnek üde mézize volt. Édes, sima, illatos. A szivemig kiúszott ez a mennyei iz, gyermekkori emlékek és álmok ébredtek fel az érintésére. Körülnéztem. A síkságon, amely kerek és nincs más határa, csak az ég, már fehér fürtökkel megrakottan álltak az akácfák. A búza zöldibársony takarója vastagon borult a rögökre. Vidám fecskék cikáztak, szárnyúik fényét megmegvillantva és a nap, ez az áldott gyémánt, tündökölt. Lágy és forró varázs áradt a tájra. Tudtam, honnan ez a varázs. A levegő csókjában megéreztem a nyarat. Nemsokára pünkösd lesz. Pünkösd a nyár kapuja. Bíboros ajtók pattannak fel a tüzes vendég előtt. Pünkösd a munkáló, éltető, teremtő láng ünnepe. Az embernek ajándékozott isteni értelemé. A szent és áldott tüzé, amely a természetfölötti lobogás magasztosan borzongtató zúgásával szállt az apostolok fejére, hogy a Megváltó erejét és akaratát adja nekik. Egyezerkilencszáz és ötvenöt esztendővel ezelőtt egyetlen napon, az első pünkösd napján háromezren értették meg az uj hit szavát Jeruzsálemben, mert apostolok, a Szentlélek erejétől átsugározva, minden nyelven tudtak szólni a néphez. És azóta is minden nyelven értik Krisztus szavát. Ismeritek a hat vasárnapot ? A negyven nap ékességét, amely busvéttól pünkösdiig ragyog a szomorú emberekre. Az első quasimodo. Ezüstzöld. Illatos, mint az olaj ág. A feltámadás (hetének szent ámulatától szédült. Kristályos, mint a boldog könny. ' ■ A második miserioordia. Fehér nárciszokkal ékes. Nárciszok gyerekszeme a boldog világba tekint. Krisztust látja. Jubilate. Az ő mosolyára ébreidnek fel a tulipánok és hiiacinituszok. Viráglámpák gyulladnak meg és virágszivek dobognak a tavaszi kertekben. Gyöngéd és üde' minden Krisztus a földön jár. Kantate. Kinyílnak a gyümölcsfáik. A teljesülés ígéretét, a szűzies gyümölesvirágot hívja életre az Ur. A nap fény szelíd és szőke, mint Krisztus haja. Rogate kelti fel az orgonákat. Bűbájos, buja tavaszt lélegzik. A holdfény mély lesz, mint az ametiszt, ha a telt virágfürtökre tekint. Ezen a héten múlik el a negyvenedik nap és Krisztus elhagyja a földet. Exaudl. Csupa várakozás. Már minden rózsaszín. Pünkösd piros fénye előreragyog. Már mindennek célja van. Minden bátor és erős. A virágok tudják, hogy gyümölcsöt kell íhozniok. A buzaszár tudja, hogy a kötésében már elindult a kalász. A pünkösdirózsa biimbós. Még egy hét . . . A hat vasárnap: a legszebb napok gyönyörű stációi ajándékokkal megrakottan küldik egyre tovább a tavaszt. Öröm minden nap. A feltámadás fényétől világos. Mélységes értelemtől terhes. Nem a vérző, kiűzött Emberfia, hanem Istenfia, a tündöklő, aki az égből tért vissza, jár ezekben a napokban a földön. ö vezeti a kiválasztott vasárnapok virágos ive alatt a tavaszt a nyárihoz, ő vezeti a megváltott emberiséget, a tüzes világosság ünnepéihez. Ezalatt az idő alatt teljesedik ki minden éviben a tavasz és ez alatt az idő alatt lett teljessé a mi hitünk, amelyet a hetedik vasárnapon jött el megerősíteni az első pünkösd isteni lelke. Szombat van. Pünkösd szombatja. A véghetetlen kék ég édes enyhülete borul rám. Érzem a megváltást, az életet, az Istent. Lehajtom a fejem és imádkozom. Zsigray Julianna. Háborús csapadék a cigányföldön Ausztria keleti Burgenland tartományában, melyet Nagy-Magyarországból vágtak ki az első világháború után, nagy számban éltek évszázadok óta cigányok, a Romay és a Sinti törzsek moréi, akik németül beszélnek, de — akárcsak a magyarországi cigányok — cigányos tájszólással. Sokezret közülük Hitler feketeuniformisos bestiái legyilkoltak, mert a nácik őket alacsonyrendü emberenek tekintették és teljesen ki akarták irtani. Körülbelül 5000-en mégis túlélték a náci irtóhadjáratot. Most megint szaporodnak, nemcsak cigánycsemetékkel, hanem amerikai és más megszálló hadseregbeli katonák és osztrák lányok törvénytelen gyermekei révén. Ugyanis a burgenlandi cigányok tömegesen adoptálták ezt a háborús emberi csapadékot. ' A jóhiszemű szomszédasszony Vianney Szent János már minit ''kisgyermek sokat imádkozott. Egyszer a szomszédasszony a következő megjegyzéssel fordult János anyjához: — Úgy látom, szomszódaszszony, hogy a maga fiacskája engem ördögnek tart. Az anya csodálkozva kérdezte : — Miből gondolja? — Valahányszor találkozunk, mindik keresztet vett magára. Az anya csóválta a fejét és elővette a gyermeket. — Miét vetsz magadra keresztet, mikor a szomszédaszszonnyal találkozol ? Azt mondja, hogy ördögnek tartod őt. Ä gyermek még jobban elcsodálkozott, mint az anyja. — Anyám, nem is tudtam, hogy a szomszédasszony engem néz. Én az imádság előtt még után mindig keresztet szoktam vetni. NEM ÉLHETNEK ZENE ÉS LOPÁS NÉLKÜL A cigányok világában nehéz megbízható statisztikát készíteni. Ezért Dr. Walter Dostal, az ausztriai néprajzi muzeum igazgatója, aki hónapokat töltött a burgenlandi cigánytelepeken, csak annyit tud mondani, hogy nagyon sokan vannak osztrák lányok törvénytelen gyermekei a cigány családokban. Ezeknek sejtelmük sincsen arról, hogy ki az anyjuk, az apjuk. Cigánynémet nyelven beszélnek, megtanulnak zenét, táncot, lopást és jó étvággyal fogyasztják el a sündisznó húsát. Senkisem szereti a cigányokat, az osztrák szomszéd sem. Ez az oka annak, mondja Dr. Dostal, hogy a háború után sokan közülük lelkesedtek a kommunizmusért, amely jobb sorsot, több megbecsülést Ígért nekik. TÜRELEM! Akarnak látni egy csodálatos égi tüneményt ? A , hires Halley üstökös megjelenését az égboltozaton, a mindenségfoen ? Jön a hires üstökös, a csillagászok pontosan kiszámították, hogy jönnie kell, de — egy kis türelmet kérnek. A Halley .üstökös 30 év múlva fog újra mutatkozni a Föld lakóniak. Az üstökös sokévi időközökben szokott a végtelenségből ellátogatni a Föld nézőkörébe, miután időköziben átszáguldott végtelen térségeiken. EVANGÉLIUM A Szentlélek leszállása Szent János 7, 37-52 Az ünnep utolsó nagy napján megálla Jézus, és kiálta, mondván: Aki szomjuhozik, jöjjön énhozzám, és igyék. Aki hisz én bennem, mint az irás mondja, élővíz patakjai folynak majd őbelőle. Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyet veendők valának az ő nevében hívők, mert még nem adatott vala a Szent lélek, mivel Jézus még nem dicsőittetett meg. Azon seregből tehát sokan, midón hallották az ő beszédeit, mondák: Ez bizonnyal a próféta. Egyebek mondták: Ez a Krisztus. Némelyek pedig mondák: Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? Nem azt mondja-e az irás: hogy Dávid ivadékából és Bethlehem helységéből, honnan Dávid vala, jön a Krisztus? Szakadás lön tehát a seregben őmiatta. Némelyek pedig közülük meg akarák őt fogni; de senki sem veté rá kezeit. Eljövének tehát a poroszlók a papifejedelmekhez és farizeusokhoz: és ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt? Feleiének a poroszlók: Soha ember igy nem szólott, mint ez az ember. Mondák azért nekik a farizeusok: Talán ti is el vagytok ámítva? Vájjon a fejedelmek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki őbenne? De ez a népsereg, mely nem tudja a törvényt, átkozott. Mondá nekik Nikodémus, az, ki éjjel jött hozzája, ki egyik vala közülük: Vájjon a mi törvényünk elitélie az embert, mielőtt nem hallja tőle és nem érti meg, mit cselekedett? Feleiének és mondák neki: Vájjon te is galileai vagy-e? Vigasztalódjál és lásd, hogy Galileából próféta nem támad. SZENTBESZÉD Midőn Krisztus Urunk a sátoros ünnepek utolsó nagy napján a jeruzsálemi templomba ment, igy kezdte tanítását: “Ha ki szomjuhozik, az jöjjön én hozzám és igyék . , . Ha ki szomjuhozza az örök boldogságot, mely után mindenkinek leginkább kell vágyni, mert ez a legfőbb jó és az ember végcélja, az jöjjön énhozzám, mint az élővíz forráshoz, azaz higyjen bennem és igyék, tudniillik merítse tőlem az evangéliumi tant, a malasztot és a Szentlelket minden adományaival és a Szentlélek őt az örök életbe bevezeti.” Ezt az Ur Jézus a Szentlélekről mondotta, amelyet veendők valának az ő halála után az ő érdemeinél fogva Pünkösd napján az igaz keresztények. Jóllehet az apostolok már azelőtt megkapták a Szentlelket és pedig a szent keresztsén szentségének felvétele alkalmával, azután a Legméltóságosabb Oltári szenség szerzésekor, amikor az Ur őket papokká avatta fel, továbbá az ő dicsőséges menybemenetelekor, de nem oly mértékben kapták meg az apostolok a Szentleiket az említett esetekben, mint Pünkösd napján. Ez alkalommal, amidőn Jézus az említett beszédet intézte az egybegyült néphez, némelyek azt mondották : “Ez bizonnyal az a próféta, akit nekünk Mózes megigért.” Mások pedig Jézust Krisztusnak mondották. De voltak az egybegyűltek között olyanok is, akik ezeket mondották: “Vájjon Galileából jön-e a Krisztus? ... Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából s Betlehem helységből, ahonnan Dávid vala, jön a Krisztus.” A külömböző vélemények miatt, amelyek Krisztus felől keletkeztek, szakadás jött létre a zsidó nép között, amennyiben némelyek közülök Jézus Krisztust, mint újítót, vádolták, mások mint prófétát védték és dicsőítették. Ekkor előálltak némelyek a szolgák közül, akiket a papi" fejedelmek küldtek, hogy Jézust elfogják, de senkise veté rá kezeit, mert Krisztus ékesszólásával és felséges külsejével, de leginkább elrejtett isteni erejével visszatartotta őket attól, hogy reá vessék a kezeiket, amennyiben szenvedésének általa megválasztott órája még nem érkezett el. E szolgák, miután céltalan jártak el küldetésükben, visszatértek a papifejedelmekhez és farizeusokhoz, mint a saját uraikhoz, akik kérdőre vpnták őket, mondván: “Miért nem hoztátok el őt, az újítót, a csábitót, az álprófétát, akinek elfogatására küldtünk titeket?” A szolgák igy feleltek: “Soha ember igy nem szólott, mint ez az ember ...” A farizeusok megrótták azért a szolgákat s hogy őket megfélemlítsék és annál inkább visszatartsák Jézus hitétől és szeretetétől, kiátkozták a népsereget, mely Jézusban hitt. De az átok magukat a farizeusokat érte. Az isteni Megváltónk elfogatására kiküldött poroszlók példájából kitűnik, hogy mily ereje van Jézus tanításának. Rendületlenül ragaszkodjunk tehát az ő szent evangéliumához, Krisztusban való élőhit fáklyaként világítson előttünk, kik a világ tévelyeinek és vétkeinek sötétségében bolyongunk, hogy lássuk meg az erény igazi útját, amelyen a mennybe, az örök boldogság honába sértetlen lábbal bejuthassunk. I i.
