A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-05-20 / 20. szám

,MF OLDAL A JÖ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Fridi Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 •A> 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Sgy évre _____________$6.00 Fél évre ______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year _____________$6.00 Half Year _____________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. MINDENT EGY TÉTRE . . . Az okos és megfontolt Margaret Chase Smith szenátor volt az első, aki kétségbevonta múlt héten, hogy Eisenhower elnök jelölteti magát 1956-ban is. “Szeretném, ha az elnök futna — mondta —, de nem vágyik benne biztos, hogy fog és nem tudom kárhoz­tatni érte”. Ámde még ennél is fontosabb a szenátornak az a figyelmeztetése, hogy nem jó a republikánusoknak minden esélyüket egyetlen ember népszerűségére ala­pítani. Fel kell építeni a pártot — mondta —, úgy hogy a párt legyen vonzó a szavazóra, ne csupán a vezére. Nem jó minden egy tétre tenni. Ez a kis beszéd ingerültséget fog kelteni repub­likánus körökben, de rámutat egy fonák helyzetre: a kormányzó republikánus párt egyetlen támasza az elnök. Mindenki tudja, hogy Eisenhower jelöltsége nélkül a republikánusoknak elenyésző esélyük van a választási győzelemre. Mennyiben érdekel ez bennünket, átlagpolgáro­kat, akik nem vagyunk pártemberek, és csak az or­szág jólétét próbáljuk elősegíteni? Annyiben, hogy szerintünk nem a népakarat igazi kifejezése, ha egy párt egyetlen ember népszerűségére van építve. Ma olyan párt kormányozza az országot, amely kisebb­ségben lenne Eisenhower nélkül, mint ahogy ; isebb­­ségben maradt a legutóbbi kongresszusi választáson is. A republikánus párt akkor állná ki az igazi tüz­­pró'bót, ha az elnök vonzó személye nélkül is győz­ne. Nem mintha kifogásunk lenne az elnök ellen, de mindig úgy éreztük magunk is, hogy a szeretet és rokonszenv, amelyet a lakosság iránta érez, nem ad MEC ÍOCSÁTANAK A magyarországi szovjetkormány példáját kö­vette a csehszlovákiai szovjet kormánya is és amnesz­­titá hirdetett abból az alkalomból, hogy az országot az orosz vörös hadsereg felszabadított. (Igaz ugyan, hogy Csehországot nem az orosz vörös hadsereg sza­badította fel, hanem Patton tábornok amerikai had­serege, de hát ez nem számit a kommunistáknál . . .) Bíinbocsánatot adnak oly csehszlovák állampol­gároknak, akik semmiféle bűnt nem követtek el, ha­nem csak egyszerűen elmenekültek a cseh szovjetpa­radicsomból. Ellentétben budapesti kollégáiktól, a prágai elv­­társak még ma is indokolják, hogy miért adnak bün­­bocsánatot a szabad földre menekült embereknek: azért, mert a nemzet politikailag megérett. Jó vicc! De nem vicc az, hogy cseh menekülteknek, ép­pen úgy, mint a vasfüggöny töbib menekültjeinek rossz a soruk Németországban és Amerikába való bevándorlásuk elé súlyos akadályokat gördít az Eisen­hower elnök által kezdeményezett s a kongresszus­ban Walter pennsylvaniai németszármazásu képvi­selő vezetésével alaposan elgáncsolt menekült-beván­dorlási törvény. A Walter képviselő által elrontott törvény ka­póra jött a kommunista propagandának, amely haza­csalogatja a menekülteket, rámutatva arra, hogy Amerika kicsalta őket hazájukból, aztán cserbenhagy­ta őket. Századszor és ezredszer igaznak bizonyult Goethe mondása: A rossznak az az átka, hogy egyre újabb rosszat szül. Vérmező ■ Május 20. I rokonszenv, amelyet a lakoss PMPBWlPiisffNisrari iZöldel már a fü a budai Vérmező északi részén, ahol Martinovics Ignácot és tár­sait 1795-ben lefejezték. Május 20-án minden esz­tendőben rájuk kell gondolni, akik Magyarországon a felvi­lágosodás, a demokrácia mag­vetői voltak. Martinovics életműve a francia forradalom hatására Rousseau alapelveire épült, aki már az emberek közti egyenlőségről Írva, figyelmez­tet, hogy: “Elvesztetek, ha feleditek, hogy a gyümölcs mindenkié, a föld senkié!” Martinovics és társai meg nem szervezett forradalmá­nak a magyarországi francia foglyok zendülésével egyidő­­ben kellett volna kitörnie, de nem volt összeköttetésük a néppel és a besúgók pallós alá juttatták fejüket. HOL FEJEZTÉK LE A VÉRTANUKAT Vértanuságuk évfordulói á­­nak megünneplését a rendőr­ség annakidején megtiltotta, de néhány fiatal iró és újság­író kérésére Jászai Mari pi­­ros-fehér-zöld szalagos babér­koszorút tett a Vérmező At­­tila-utcai sarkánál egy fára, az egykori katona őrház tájé­kán. Ekkoriban, mint Tóth Béla irta 1895-ben, úgy vél­ték, hogy “Mikótérnél a Vér­mező délkeleti végében tör­tént a lefejezés a “silbakház­­nál.”, más hagyomány sze­rint a már lebontott Kriszti­­na-körut 99. számú házzal szemben. Hol állt tehát a vérpad? Nem is volt ott semmiféle “al­kotmány”, mert a bécsi Ma­gyar hírmondó levelezője sze­rint — aki a Czatwinsky-ez­­red katonai négyszögén be­lül állott, csak kissé felhány­ták a földet, hogy a vértanuk kiszökkenő vérét beigya. Régi budaiak elbeszélése szerint a vérpad (egy sötét­­az* -fhj iiárc. lejáratánál három ákacfa előtt állott a mező, Attila-utcai lej­tőjén. Mások állították, hogy a Bécsi-kapun át szekereken lehozott vértanukat ott te­mették el, ahova a garnizon­­templom tornya reggel ötkor árnyékát veti. A mende-mon­­dának mindig van valami alapja, feltehető tehát, hogy e szájhagyomány az árnyék­ról a lefejezések színhelyére vonatkozik. Ez annál valószí­nűbb, mert a torony árnyéka a Körmöczi-lápcső vonala és a most elkészült kerti körönd közé esik. A Gárdaház a mai Hadimu­­zeum déli részének helyén ál­lott és igy a “vérhely” való­ban az 1939-ben kivágott há­rom öreg akácfa előtt lehe­tett. Az egykorú kis festmé­nyek is ezt a feltevést támo­gatják. Innen szállították el az öt holttestet, majd a jú­nius 3-án lefejezett újabb két vértanú tetemét is — mint a Magyar Hírmondó Írja — “testeik a polgári temetőn kí­vül temettettek el.” “HÉT PIROS KERESZT” Ferenc császár a vizsgálat és a pör iratait saját titkos levéltárába vitette és Fraknói első kutatásai közben csupán a bécsi elővizsgálat iratai ke­rültek felszínre, - amig aztán az első világháború végével megnyílt titkos levéltár a ku­tatók számára. A pörröl és a kivégzésekről Írni, sőt beszélni is tilalmas volt és csak a sajtó 1848 már­cius 15-i felszabaditása után jelent meg az első magyar­nyelvű ismertetés, amelyet Jókai Mór irt az Életképek­ben. Addig csupán Lipcsében Addig csupán Lipcsében ad­tak ki egy németnyelvű füze­tet 1800-ban, de ez inkább “vádolóirat” volt. Az 1848 április 22-i ország­­gyűlés ünnepelte elsőnek em­léküket. 1848-Óan javasolták csontjaik felkutatását is. Pe­­tŐfí Ígjj^ÍáltJih-Jv.JS&'e£ii-t IPfíőzatok. Hol van­nak, hol Vfennák a ti sirjai-MÁSFÉL BILLIÓ FONT ÉLELEM Amerika olyan mértékben ajándékozza el élel­miszer feleslegét, amire még sohasem volt példa. Az idei költségvetési évben másfélbillió font súlyú élel­miszert kaptak tőlünk a velünk baráti viszonyban ie­­vő országok. Aránylag kevés jut ebből amerikaiaknak: isko­lák kapnak reggeli program keretében vajat, tejet. tojást. Kórházak és börtönök szintén kapnak vala­micskét. Ennek ellenére az iskolák reggeli program­ja évente 80 milliójába kerül Uncle Samnek. A világ távoli sarkában élő népek jutottak gabo­nához, húshoz, tejhez Amerika jóvoltából. Cserébe nem kértünk tőlük semmit, még csak propaganda-cé­lokra sem használtuk fel ezt a tényt. Egyszerűen emberbaráti kötelességünket teljesítettük. Ázsiában csakugyan mint Európában tudják ezek az emberek, hogy Amerika nem feledkezett meg róluk. Nem jel-A Jó Pásztor Verses Krónikája REJTELMES HATALOM •M EZERSZER IS KÉRDJÜK, mi is hát az atom? Miért lett a földön legnagyobb hatalom ? Görög szó az atom, jelentése parány: ismerjük anyagát, mégis örök talány. A Naprendszert szülte, a föld megőrizte; mégis egész világ van köztünk és közte. Egy gombostűfejben több van milliónál s egy-egy atom tisztább, fehérebb a hónál. Ártatlan a színe, látni sziklát, hegyet. Lángész-emberelmék csodás találmánya: Isten hatalmának ellopott paránya. ATOM-REPÜLÉSRE készülődünk máris, amikor majd innét pár percre lesz Paris. Meg lehet rémülve idős Őfelsége, mert ha igy haladunk, hatalmának vége. Mert az idő eddig Isten volt a földön: távolságok őre, örök földi börtön. Sohsem állt az idő; épített vagy rombolt: vaskesztyüs kezével mellünkön dorombolt. Hol szivünkbe markolt, hol torkunkat fogta; napunkat, percünket mindig megmarkolta. De már nem kérdezzük az időt, mi fajta? atomgépek szárnyán átrepülünk rajta. KEZÜNKBEN VAN MOSTMÁR a parányi ATOM s dörgését a TV-in gyakorta hallgatom. Távolság és idő titokban reszketnek: ATOM hatalmától trónvesztettek lesznek. Ha itt lenn tulmélyen merülünk majd gondba: pillanat s az atom felröpit a Holdba. És ha talán itt sem volna maradásunk: atomerő szárnyán más bolygóra szállónk. Atomgépbe ülünk . . . kettesbe . . . hármasba: néhány perc és máris ott leszünk a Marsba . . . ATOM ... az ősanyag csodás ősforrása: Isten hatalmának földre lopott mása! tok?” — és csak 66 év után találták meg eltitkolt nyug­vóhelyüket. Igaz, 1849 után nem is nagyon keresték a vértanuk csontjait (csak 1909-ben alakult Budán egy kutató-társaság), mig aztán 1914-ben a véletlen oszlatta el a rejtélyt. Kazinczy, az összeesküvő kortárs, majd a 80-as években Pulszky Fe­renc is — figyelmen kívül hagyva a Magyar Hírmondó tudósítását — azt a mende­mondát fogadta el, hogy a du­­namenti halmokon temették el a lefelezetteket. Gárdonyi Albert, a főváros egykori főlevéltárosa egy 1810. évi mérnöki tárrajzon hét piros kereszttel megjelölt helyet vett észre. A jelma­gyarázat szerint: wo die Ja­kobiner begraben sind”, vagy­is, hogy ott nyugosznak a ja­kobinus vértanuk. A főváros egykor a “generális kaszál­­ló” — a mai Vérmező, mely nevét a kivégzés után kapta a néptől — birtoklásáért port indított a kincstár ellen. Eb­ben az iratcsomóban volt a vízivárosi polgári temetőből 1797-ben kihasított katonai temető irata is, amelyen Hai­­ness Frigyes budai hites mér­nök megjelölte a vértanuk el­titkolt nyugvohelyét. A hét kereszt szerint az azóta meg­­sz.ünetett katonai temető és a városi vámház közt elterülő háromszögű telken volt a tit­kos sir. Gárdonyi felfedezésé­ről beszámolt a sajtóban és a főváros közgyűlésén ketten indítványozták a vértanuk nyugvóhelyének f e 1 k utatá­­sát.. hét régi csontváz NÉGY SÍRBAN Április 29-én két temetőőr­­rel és két napszámossal meg­kezdték az ásatásokat. A vil­lamossínek mentén lévő 16 gesztenyefát állítólag egy Gerliczy báróné-a 80-p* é vér­tanuk- rokona, tudott volna Inyugvóhelyükról. A gesizte­­nyefák mögött kezdték meg a futóárkok ásását és né­­hánynapi fáradtságos kutatás után éppen május 20-án, az első öt kivégzés 119-ik évfor­dulóján, az egyik ásó felve­tett egycsontot. Három nap múltán már feltárták a síro­kat! Négy sir volt egymás mel­lett, az első, a második és a negyedik egyes sir, a harma­dik közös sir. Ebben négy csontváz hevert mélyen a földben. Dr. Bartucz Lajos, mint szakértő már a helyszí­nen megállapította, hogy Martinovics Ignác külön sir- 1 ban porladt, az összeesküvés négy igazgatója: Hajnóczy | József, Laczkovics János, Szentmarjay Ferenc és gróf Zsigray Jakab a közös sírban. Őz Pál és Szolácsik Sándor pedig egy-egy külön sírban nyugodott. A f e1t a 1 ált csontvázak nyakcsigolyán m e g 1 el t é k a pallósvágás nyomát. Levá­gott fejük a lábszárcsontjaik között hevert. Az Embertani Intézetben aztán hosszas vizs­gálattal azonosították a csont­vázakat. Pontosan megállapí­tották — képekkel leírások­kal egyeztetve a koponyák és a csontok méreteit —, hogy melyik csontváz, melyik vér­tanúé. EURÓPA NEVET Egy hadihajón három admirális vitatkozik egy­mással, hogy melyik nemzet katonái a legbátrabbak. A francia, az olasz és az angol mind a saját nemzet­belijeit magasztalja. — Gaston, — hívja a francia admirális az egyik matrózt —, eredj, kússz fel az árbocra és ugorj a tengerbe! A matróz szó nélkül felmászik az árboc tetejére és leugrik a tengerbe. — Ilyen a francia bátorság! — kevélykedik a francia tengernagy. — Ez is valami? — mondja lenézően az olasz és most az parancsolja Giuseppe olasz matróznak, hogy másszon fel az árbocra és ugorjon a fedélzetre. Az olasz gyorsan felkuszik és következő pilla­natban rettentő csattanással rázuhan a fedélzetre. — Ez az olasz bátorság! — dicsekszik az admirá­lis. Most az angol tengernagyra kerül a sor. — Jones — mondja ez egy pipázó angol matróz­nak —■, mássz fel az árbocra és a kéményen át ugorj le a kazánházba. — Ugorjon az öregapja — feleli a brit és tovább füstöl a pipájából. A brit admirális körülnéz a társain és büszkén vágja ki: — Ez pedig az angol bátorság! * Hogyan büszkélkedik az amerikai az öreg eu­rópai kontinensen? íme egy példa: Az amerikai nagyiparos egy rakétagépen szá­guld végig Franciaország felett. A pilóta magyaráz: — Nézzen le, ez itt Franciaország — mondja az utasnak. — Ugyan hagyja az apró részleteket, — feleli az amerikai, — elég ha bemondja a kontinenseket. * Párisban egy szovjet polgár végignézte a mú­zeumokat és a Louvre-ben tett látogatása után egy francia megkérdi tőle: — Hogy szerette a kiállított műtárgyakat ? — Minden szép volt — feleli az orosz —, de azért legjobban tetszettek nekem a nagy orosz festőmű­vész, Leonardo Wishinsky alkotásai. * Két cseh álldogál az amerikai követség prágai palotája előtt és bámulják a kiparkolt hatalmas Ca­dillac autót ^ a nagyszerű orosz tecl .un micsoda mesés köcsiRat képes gyártani. — Hát nem tudja, hogy ez egy amerikai kocsi — kérdi a másik meglepődve. — Azt bizony én is tudom, csak azt nem tudón., hogy maga kicsoda. * Két pesti kommunista beszélget. Azt mondja az egyik: — Tudod, elvtárs, én két dologtól rettegek . . . — Ugyan? — Először attól rettegek, hogy ha az ország fel­szabadul, akkor nekünk keserű sorsunk lesz, dara­bokra fognak szakítani bennünket. Kérlek — felel a másik —, ne félj. Amig Rákosi elvtársat látod, már pedig őt hosszú ideig fogod lát­ni, addig neked nincs mitől tartanod! — Hát éppen ez a másik, amitói rettegek . .. szavakat, Ígéreteket küldtünk, mint azt a vörösök teszik, hanem szeretet-csomagokat. Nem a ködös jö­vő homályába vetített lázálmokkal próbáltuk kábí­tani őket.. Az éhínség rémétől mentette meg a nél­külözők millióit ez a humánus program. El van felejtve a "Nem, nem, soha!" Pár hónappal ezelőtt Molo­tov orosz külügyminiszter ki­jelentette, hogy ha a nyugati hatalmak m e g á 11 a pocinak Nyugat-Németország felfegy­verzésében, soha többé szó sem lehet Németország nyu­gati és keleti zónáinak egyesí­téséről, soha többé még csak tárgyalásba sem bocsátkoz­nak erre nézve. * Ez forró leves volt, kihűlt és most a szovjet elfogadta az amerikai-angol-francia meg­hívást az államfők konferen­ciájára — többek közt a né­met fegyverkezés és a német egység dolgában. ROPOG A PUSKA A HATÁRON Indiai és pakisztáni katonaság tűzharcot vívott a kashmiri határon. Mindkét oldalon voltak hősi ha­lottak és sebesültek. Ennek a rövid hadi jelentésnek megértéséhez tud­ni kell, hogy Kashmir (ahonnan szép keleti szőnye­gek jönnek) még se ide, se oda, sem Indiához, sem Pakisztánhoz nem tartozik és a két ország szeret­né megkaparintani. Eddig még érthető a dolog, mert nemzetek éppen úgy mint egyesek kapzsiak, gazda­godni szeretnek. De nem érthető, miért lövöldöznek a kashmiri határon, holott Nehru indiai miniszter­­elnök azt az elvet hirdeti, hogy minden nézetelté­rést fegyver nélkül tisztázni lehet. VIZET PRÉDIKÁL Nehru miniszterelnök különösen Amerikának szokta ezt az elvét prédikálni, miértis a nemrég az indonéziai Bandung városban tartott nagy ázsiai-af­rikai konferencián Romulo filipinó tábornok meg­kérdezte: “Ha maga békés eszközökre esküszik, miért tart állig felfegyverzett csapatokat a kashmiri hatá­ron?” Nehru kitérő választ adott: Kashmir lakosai­nak többsége indiai eredetű . . . A POSTÁSOK FIZETÉSEMELÉSE A kongresszus mindkét háza megszavazott 500 ezer postai alkalmazott részére átlag 8 és fél száza­lék fizetésemelést. A szenátusban csakis republikánu­sok szavaztak a fizetésjavitás ellen. Summerfield pós­­taügyi miniszter azt ajánlja Eisenhower elnöknek, hogy emeljen vétót a törvény ellen.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom