A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-11-12 / 46. szám

*2 IK OLDAL A JO PASZTOB (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken_______Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office ’’36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 t «4gjggg>. 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: fK7 évre ............................. . $5.00 One Year .................................$5.00 el évre ....................................$3.00 Half Year .................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. HAZAFIAS NÉPFRONT Az általános elégedetlenség arra kényszeritet­­te a magyarországi szovjetkormányt, hogy az ország ügyeinek vezetését “szélesebb alapra” fektesse. Ez normális észjárású embernek azt jelentené, hogy fel­hagytak a diktatórikus, terrorista kormányzattal s koalíciót kormányt alakítottak. De erről szó sincs; a Hazafias Népfront se nem koalíció, se nem önkéntes együttműködés, hanem a kommunista terrornak újabb megnyilatkozása. Az ő jelszavuk: “Aki nincs velünk, -az ’ellenünk van!” Sorra felszólítottak tehát a szélen, vagy akár a túloldalon álló személyisége­ket, lépjenek elő és nyilatkozzanak: Velünk vagy el­lenünk? Ha egyik vagy másik, például Czapik Gyula érsek, a kommunista kormány és párt ellen nyilatko­zik, Mindszenty hercegprímás sorsára juthat. Ha egyik vagy másik, például Czapik Gyula érsek elfo­gadja a meghívást és belép a Hazafias Népfrontba, még mindig többet tehet híveiért, mintha a börtön falai közt sorvadna. így hát a kommunista rend lel­kes hívei és gyáva kiszolgálói mellett ott találjuk ebben a vegyes társaságban a szovjetparadicsom üzöttjeit és kiűzöttj'eit is. A hazafias Népfront nem a főtitkárnak, Rákosi Mátyásnak a találmánya. Az ausztriai fasizmustól tulajdonították el a kommunisták nemcsak a gondo­latot, hanem még a nevet is. Ausztriában Vaterlaen­­dische Front (Hazafias Front) volt a neve és oda is beterelték a fasiszta rend ellenfeleit, akik úgy vél­ték, hogy jobb az ellenséggel együtt élni, mint meg­halni, éhen veszni. De hogy politikailag vagy gazda­ságilag vagy'szellemileg gazdagodott-e ezáltal a Va­­terlaendische Front, az kezdettől fogva kérdéses volt; a fasiszta rezsim összeomlása után senkisem kételkedett abban, hogy értéke zéró volt. , LANCER SZENÁTOR ÉS A NŐK William Langer szenátor felesége — mint ol­vassuk a kedves történetet — néhány hétre elutazott rokonaihoz és a szenátor Öméltósága nagyon egye­dül érezte magát a házban. Különösen az estéi vol­tak magánosak. Nosza rajta mit tett? Meghívott egy csapat asszonyt vacsorára, számszerűit 127-et. A re­publikánus hölgyek megjelentek, nagyszerű vacso­rát tálaltak és a szenátor “pompásan érezte magát” a női társaságban — amint a bizalmas jelentést ol­vassuk. No már most, az epés nyelvűek részére sietve közöljük, hogy Langar szenátor 72 éves és nem vol­tak csintalan szándékai a hölgyekkel — valljuk be, 127 hölggyel egyszerre csintalankodni még Casano­vának is munkát adott volna. Nem — Langer szená­tor csak vacsorázni akart, éspedig női társaságban, mert a “szenátusban sajnos túl sok a férfi és túl ke­vés az asszony. Az ember előbb-utóbb megunja az örökös férfi társaságot.” Ennek ellenére a fővárosban suttogás indult meg erről a vacsoráról és a hölgyek egy része felhu­­huzott szemöldökkel tett fel kérdéseket. Vitatták, hogy “ildomos” volt-e egy “törvényhozó szalmaöz­vegynek felesége távollété'ben női társaságban töl­teni idejét”. Nem tudjuk, hogy azok a hölgyek pa­naszkodtak-e, akik nem kaptak meghívást a vacso­rára, de biztosak vagyunk benne, hogy a vacsorán nem történt semmi, amiről ne lehetett volna fényké­pet csinálni. Ez a jelentéktelen kis incidens bizonyítja, hogy az epés rosszakaratnak nincs igazi tápanyagra szük­sége, ahhoz hogy hallassa szavát. Langer szenátor, lévén politikus, aki érzékeny a közhangulatra, sietve beszüntette a további vacsorákat és vendéglőben fog vacsorázni, amig felesége visszaérkezik a rokoni lá­togatásból. Nem mindig értettünk egyet a szenátor törvényhozói működésével, de sajnálnánk, ha köz­életi pályafutásának ártana az ártatlan kis szórako­zás. INGYEN FOGHÚZÁS ’ Egyes honatyák még mindig acsarkodnak Eisen­hower elnök társadalombiztosítási tervezete ellen, amelyet egyébként sikerült “jégre tenni” és igy a tör­vénytervezet megszavazását bizonytalan időre elha­lasztották. Szomorú, hogy az orvosok egyrésze is harcol a program ellen, amely amerika szegénysorsu dolgo­zóinak millióit akarja segíteni ingyen orvosi, fogor­vosi és kórházi kezeléssel. A Journal of the American Dental Association azon a címen rohan ki az angol társadalombiztositá­­ti törvény ellen, hogy az “rendkívül népszerű Angliá­ban és amióta életbelépett, annyi a beteg, hogy nincs elég orvos és fogorvos, akik kellőképen foglalkoznak a betegekkel.” Furcsa érvelés, annyi szent. Bűnként rója fel a Passau németországi határvárosból léggömbök viszik a szabad világ bátoriió üzenetét a vasfüggöny mögött élő népeknek. ÉLETVESZÉLYES MÓKÁK Mindég valami uj mutat­ványt kíván a közönség a ko­médiásoktól, akik valóban kénytelenek kieszelni és gya­korolni a leglehetetlenebbnek látszó produkciókat, hogy éb­ren tartsák maguk iránt az ér­deklődést s ennek révén köny­­nyen kaphassanak szerződést cirkuszokban, orfeumokban. Kenyérkeresetük a komédiá­­zás, 'tehát igyekezniük kell, hogy folyton kapjanak szerző­dést, még pedig minél maga­sabb díjszabással. Attól függ a keresetük nagysága, hogy milyen érdekes a mutatvá­nyuk. Érthető tehát, hogy semmitől sem riadnak vissza, hogy mutatványuk rendkívül érdekes lehessen, nem törőd­nek ilyenkor még az életvesze­delemmel sem. Némelyik ko­­médiás-trükk olyan veszedel­mes, hogy az előadója mindég el lehet készülve a halálra, ha csak egyetlen mozdulatot té­veszt el, vagy nem számítja ki pontosan, hogy milyen lendü­lettel kell ugrania: azonnal a halálos katasztrófa «érheti. Száz meg száz komédiás pusz­tult már el veszedelmes ke­nyérkeresete közben, fiatal­ságának legszebb éveiben. Bicikli a levegőben Az életveszélyes mutatvá­nyok között is egyike a legve­szedelmesebbeknek azé az an­golé, aki évekkel ezelőtt nagy feltűnést keltett bicikli-trükk jével. Bejárta már az egész Amerikát és még az erős ideg­zetű embereket is megfélem­lítette mutatványának izgató, életveszélyes voltával. Ez az angol ember eleinte mint bi-A Jó Pásztor Verses Krónikája VOINÍS NAP A HORIZONTON Irta: Szegedy László MIKOR LEMEGY A NAP: ég a hegyek orma; vörös színben ragyog Moszkva ezer tornya. S vcrös tégla falán a Kremlim várnak még vörösebb színben terjengnek az árnyak. Mit főznek, kotyvasztnak a Kremlinen belül? Mi az, mitől minden bolsi jobban hévül? Mi az, mit oly titkon halmoznak halomba? Részint atom, részint már hydrogénbomba! Mit hozhat a jövő? Találgatva kérdjük: suttognak az árnyak, csak nehezen értjük. Békéről beszélnek, harcra készülődnek s véres dübörgését halljuk a jövőnek! BŐSZ KERGE jelszavak köröttünk kerengnek: lélekmérgezői múltnak és jelennek. Uj rendről kárognak, megváltást hirdetnek, vörös prófétái a véres végzetnek. Farkasok bégetnek szelíd báránybőrben s elejtik a hívőt éles farkas tőrben. Békét nyekeregnek, háborút csinálnak s tömegsírját ássák, máris a világnak. Koreában kezdték; ki tudja, hol végzik, mikor majd a lángok felcsapnak az égig. De lángok múltával leszállnak az árnyak s összecsuklanak a vörös bolsi-szárnyak. SZOVJETFÖLDÖN, jaj még nem ég a szövétnek; szovjetföldön most sincs szava még a népnek. Sok száz milljó orosz lelki borsa-sava: egyedül, mindenkor a diktátor szava. Tolstoj könnyes népe . . . cárok holt lelkei: mint régen, most is csak kancsuka jut neki. Ha kondul fölötte majd a végzetóra, mészárszékre megy majd diktátori szóra. S mégcsak meg sem meri a nép majd kérdeni: mért kell saját láncát vérével védeni? Fejük felett lebeg a diktátor végzet, mely láncon tart kétszáz milljós órjás népet! lap a betegnek, hogy orvoshoz merészel menni. Ki­fogásolja, hogy azelőtt fele ennyien sem jártak or­voshoz. Persze, hogy nem. A magyarázat'egyszerű. Inkább lyukas foggal jártak, inkább a természetre, a véletlenre, vagy házi kuruzslásra bízták egészsé­güket, mert az orvosi kezelés, mint tudjuk, luxus ma­napság. Amióta az állam fizeti a doktor számlát An­gliában, a betegek gyógyulni merészelnek. Ez a bű­nük a fogorvosok szaklapjának cikkírója szemében, Szomorú ez az elvakultság, majdnem olyan el­keserítő, mint az a düh, amellyel Eisenhower pro­gramját gáncsolják. Talán az uj kongresszus, amely­ben most több lesz a demokrata, keresztül erőlteti a maradiak ellenkezése ellenére is ezt az annyira fontos tervet. cikliversenyző keltett feltű­nést s amikor már elsajátítot­ta a biciklizés valamennyi fo­gását, titkát, egy szép napon elhatározta, hogy az artista­pályára lép és mint “bicikli­­művész” fogja mutogatni az ügyességét. Alig pillantott be azonban az artista életbe, ha­marosan nagy csalódás érte. Meggyőződött arról, hogy egy egész sereg biciklimüvész mu­togatta már az ügyességét és amit ő tudott, azt már sokan tudták. E szerint nem számíthatott arra, hogy különös érdeklő­dést kelthet a biciklizésével s sóik pénzt kereshet az artista­pályáján. Nem cselekedhetett tehát egyebet: elhatározta, hogy valami olyan produkciót fog kitalálni, amilyent még ed­dig egyetlen egy bicikli-mű­vész sem mutatott be sehol a világon. Nem azért volt an­gol ember, hogy meg ne való­sítsa, amit erősen elhatáro­zott. Mindenféle kísérletezés után abban állapodott meg. hogy begyakorol egy mutat vánvt. melyre még a legvak­merőbb bicikli- művészek sem mertek gondolni: ’ rohanár közben hirtelen bukfencet vet majd a levegőben biciiklistő1 együtt. Ennél életveszélye-1 sebb mutatványt csak keveset lehetett még látni cirkuszban Fél esztendeig mindennap gyakorolta magát ebben a mu­tatványban, mely eleinte le­hetetlenségnek látszott, mert á biciklin ülve nem volt kénes testének olyan nagy lendüle­tet adni, hogy biciklistő1 együtt megfordulhasson a le­vegőben. Biciklije fölé erős acélivet készíttetett, hogy a mennyire lehet, megóvia ma­gát attól a veszedelemtől, hogy kitörje nyakát, ha esetleg fej­jel lefelé zuhan a földre. Száz szór és százszor lezuhant é? nem egyszer meg is sebesült de akaratát semmi sem bírta megtörni: fél év múltán végre sikerült a veszedelmes mutatvány. Most már tudta, hogy miké­pen kell meglendítenie testét* pontosan kiszámíthatta, hogv mikor kell megkezdenie a bi­ciklihalálugrást. Kardnyelők Manapság csak ritkán lá­tunk kardnyelőket, inkább csak a faluról-falura vándor­ló komédiás-társaságokban akadnak még ilyenek. Hiszen a komédiás mesterségben is nagy átalakulások történtek az idők folyamán; amit azelőtt megbámultak az emberek, ma már borzadva fordulnak el tő- 1e. Nem is méltó az emberhez hogy gyönyörűséget találton olyasmiben, ami esetleg halált vagy betegségét okozhatja embertársának. Pedig a sok komédiás mutatvány csak az életveszedelmességével kel­tett érdeklődést. Keletről kerültek Európába ezek a veszedelmes mutatvá­nyok ; Keleten még ma is ren­geteg sok az olyan utcai ko­médiás. aki izzó parazsat vesz a szájába, üveget rág és nyel, -tűkkel, hegyes vasakkal Szur­­kálja át testének valamelyik részét. Az ilyesmivel szerzi meg a szegény utcai* komédiás a betevő falatját s folyton fe­bíróválasztás bótrágyon Részlet Izsák Gyula “Samaritánus” cimü korrajzából (Folytatás) Az egyhangú burdosi életet azzal fűszerezte, hogy olvasgatott könyveket és újságokat. New York­ban akkoriban jelent meg az első nagyobb magyar­nyelvű újság, a “Nemzetőr”, ennek állandó olvasója volt, néha cikket is irt bele. Később jöttek a nagyobb lapok: az “Amerikai Magyar Népszava”, a “Szabad­ság”, úgyhogy néhány év alatt az egyszerű falusi bi­­rójelöltből müveit ember lett, akinek tanácsára min­denki felfigyelt. Nagy lett a meglepetése, mikor néhány év múl­va kivel nem találta magát szembe, mint azzal, arí neki életében talán a legrosszabbat, vagy talán a leg­jobbat tette: az egykori bótrágyi birónéval, Molnár Pálnéval. Mikor meglátta, nem tudta egyszerre, bosz­­szankcdjon-e, sirjon-e, vagy kacagjon-e? De annál hamarabb feltalálta magát az asszony, akiben a­­mugyis egy színésznő veszett el. Úgy kimagyarázta magát, nemhogy haragudni tudott volna rá, még se­gíteni igyekezett rajta, szivből megsajnálta. El tudta panaszolni, hogy húzta, csalta őket mindenki. Azt elhallgatta, hogy a fényüzéses, nagyra­­tartás vitte el a nagy vagyont. Igaz, hogy az asszony nem volt rossz szivü, nem járt rosszul, aki neki híze­legni tudott, akár férfi, akár nő. Azokból való volt, akik a társadalomban mindig melegítenek maguk körül, arra nem gondolnak, hogy egyszer ők maguk is kihűlnek. — Hej János, — mondotta nagy bőbeszédűség­gel, — csak hat hónapig el ne tudtál volna még jön­ni Bótrágyról, tudod, hogy az öledbe hullott volna a bíróság! Gondold meg, olyan hamar meghalt Ko­vács Pál, megüresedett a bírói állás, már azt én sem szerettem volna, hogy más lett volna a bíró, mint te. Elmondta aztán, hogyan mentek tönkre, mi ve­zette Amerikába. Hallotta, hogy Amerikában nagy szükibe vannak a burdosasszonynak, sok magányos férfi volt, akik burdosházakban laktak és étkeztek. Akinek annyi tehetsége volt, hogy egy házat ki tu­dott árendálni és ócska bútorral berendezni, az sok jó pénzt csinált ezen az utón. Magyarországon sok uj ház felépült és sok hold föld gazdát cserélt azok­ból a pénzekből, amit az illetők mint burdosgazdák és gazdasszonyok nagy szorgalommal összekuporgat­­tak. Csak ott jött 'be a baj, hogy Molnár Pálné nem erre született. Aki a 'bőkezűséget ^megszokja, az ne­hezen mond arról le. Abban az időben az volt a szo­kás, hogy az élelmet a burdosok vették, az asszony­nak csak azért fizettek, amiért elkészítette. Termé­szetesen a lakás, mosás külön volt, igy amelyik asz­­szony bőkezű volt, többe kerülvén a burd, otthagy­ták a burdosok. így járt Molnár Pájnéjs. Mikor lát- y f ta, hogy egyesivel mindenki elszállingózik? nemhogy ' kereste volna a baj okát, hanem kétségbeesett. “Ne­kimegyek a víznek, a Riverbe ölöm magam, igy meg­­szégyenitenek”, stb. Ismét csak Szabó János volt az, aki átérezte az asszony fájdalmát, vigasztalta, ellátta jó tanácsok­kal. Megmondta neki, hogy mi a baj. Tanácsolta ne­ki, hogy menjen egy más helyre és próbáljon annyit összespórolni, hogy elmehet vele haza, ahol még nin­csen minden elveszve. A birtok egyrésze megvolt még akkor, csak igen el volt adósitva. Abból a cél­ból is jött ki egy lányával, hogy ketten hamarosan keresnek annyit, hogy kifizethetik az adósságot. — Még ez a huncut lány is ellenem van — ke­sergett tovább. — Férjhez akar menni egy amerikai­hoz. Ha beszélni tudna vele, talán már meg is szö­kött volna. — Szabó János azt mondta neki, hogy engedje férjhez menni, hátha megcsinálja vele a sze­rencséjét. Erről hallani sem akart, nagyobb magyar volt annál, mintsem ebbe belenyugodott volna. ^ Rövid idő múlva tényleg elmentek haza az ó­­kontriba. Otthon férjhezadta a lányait igen rendes emberekhez, de hiába, a vágy csak visszahozta Ame­rikába, miután a férje meghalt. A birtokot — ami még volt — eladták. 1906-ban már Békeváron talál­koztam velük, ahonnan néhány év múlva átmentek az Egyesült Államokba. Nemsokára Molnár Pálné is örök álomra hunyta le szemeit. 1933-ban felkeres­tem a családot Ohio állam Geneva nevű városában, de ő maga már nem élt. Három ve je lakott ott csa­ládjaikkal. Megszaporodtak az unokák és a déduno­kák. Az elmúlt háborúban, mint tengerésztiszt esett el egyik dédunokája, valahol a japán vizeken. (Folytatjuk) nyegeti az egészségét és az életét ez a veszedelmes ke­nyérkereset. A kardnyelés is az ilyen ve­szedelmes mutatványok közé tartozik s ezért ma már nem is kedveli a közönség. Évek­kel ezelőtt Szegeden egy ma­gyar kardnyelő komédiásnak az életébe került a veszedel­mes mestersége; az egyik kard, amelyet ledugott a tor­kán, kilyukasztotta a gyom­rát. Bevitték a kórházba, ott rövid idő múlva meghalt. Egy olasz komédiás volt a leghiresebb kardnyelő a múlt század közepén. Bejárta Ame­rikát és Európát s mindenütt nagy feltűnést keltett a mu­tatványaival. Mindenféle for­májú kardot vitt magával a színpadra, sőt szuronyos pus­kákat is. A kardokat, szuro­nyokat egyenként ledugdosta a torkán a gyomrába, majd egyszerre két, sőt három egy­más mellé tett kardpengével is megcselekedte ezt. ÖRMÉNY ÉSZJÁRÁS Két örmény atyafi kemé­nyen összetűzött egymással, elannyira, hogy mázsás go­rombaságokat vágtak egy­más fejéhez. Az egyiknek kü­lönösen sokat kellett hallani a másiktól, de nem mert ököl­re menni, hanem feljelentette a bíróságnál. A tárgyaláson a hiró előhí­vatja a vádlottat akit csak­hamar húsz koronára Ítélt el. Az elitéit leszúrta a húsz koronát e szavakkal: — Lefizetem, de csak azt mondom: tolvaj, gazember az a másik! Mire a bíró újból elitélte. De már erre igy okoskodott az örmény: — No, még ezt lefizetem s nem mondok most már sem­mit, csaik gondolok valamit. Terjessze lapunkét

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom