A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-09-17 / 38. szám
A JO PÁSZTÓ Í A REGI SPIELBERG TITKAI II. AZ OLASZ KÖLTŐ A szomszédos cellában vezetőnk, a fáklyát magasra tartva, szinte szónokolva adta elő betanult mondókáját, amelyből megértettük, hogy ebben a cellában sorvadt Maroncelli olasz költő, akit 1822- ben tizenöt esztendei börtönre Ítéltek felségárulás címén. Skorbut támadta meg és olyan veszedelmes daganat támadt a térdén, hogy lábát amputálni kellett. Ezután kegyelmet kapott és 1830-ban, nyolc évi fogság után kiszabadult börtönéből. Arcképe a cella falát díszíti. A GRÓFNŐ ÉS DAJKÁJA A szomszédos cellának érdekes lakója volt valaha: 1816-tól 1826-ig itt sínylődött nápolyi Filangeri grófnő, aki árulás miatt került ide; a mellette levő még kisebb cellában lakott a grófnő hűséges dajkája, aki önként követte úrnőjét a fogságba és mindvégig ápolója és vigasztalója maradt. Most a Maroncelli költő cellájához hasonló nagyságú cellába léptünk; vezetőnk fenhangon jelenti, hogy itt töltött gróf Pallavicini Gyula tiz esztendőt; szabadulása után a gróf kivándorolt Franciaországba, ahol utódai még ma is élnek. ABLAKTALAN KRIPTA A cella mellett van Silvio Pellico, a hírneves olasz költő börtöne, amely éppen a fele az előbb említett két cellának. Ennek falát is a költő penészes, foszlányos arcképe ékesíti. Ennek a cellának azonban még világitó ablaka sem volt; teljesen sötét! Ismeretes a szegény költő szomorú sorsa; megalapította a “Conciliatore” cimü folyóiratot, a amelyet azonban forradalmi iránya miatt 1820-ben elnyomtak és munkatársait börtönbe vetették. Pellicot előbb halálra, majd kegyelemből tizenöt évi börtönre Ítéltek. Rabságának történetét “Börtöneim” cimü munkájában irta le. Ezt a munkáját minden müveit nyelvre lefordították, magyarra is. Pellico cellájával szemben van egy kicsiny, szűk odú; itt töltött tizennyolc keserves esztendőt egy szerencsétlen erdész, aki bírái tévedése folytán került ide; 1816-tól 1834-ig sinylődött itt ártatlanul a szerencsétlen ember . . . ACHMED PASA A legközelebbi cella falán egy török pasát ábrázoló festmény ragadja meg a figyelmünket: Bonneval, francia származású, osztrák tábornok lakott itt valaha. Bonneval Kolozs Sándor, később Achmed pasa, korának leghíresebb kalandora. Már tizenhárom éves korában tengerész lett, de csakhamar otthagyta a hajót és katonának csapott fel. Az olasz és a németalföldi háborúkban kitüntette magát, de mert kegyetlenkedései miatt mellőzték, a francia hadügyminisztert megsértette. Ezért halálra Ítélték, de megmenekült és Savoyai Jenő hadseregében hazája ellen küzdött. Vitéz katona volt mindig, de a herceg kalandos természete miatt gyűlölte és hogy szabaduljon tőle, Németalföldre küldte. Csakhogy itt is rossz fát tett a tűzre és haditanács elé került, amely őt halálra ítélte. Ezt az Ítéletet azonban a császár egy évi várfogságra változtatta. Ezt az egy esztendőt töltötte Bonneval Spielbergben s amikor kiszabadult, Konstantinápolyba ment, ahol áttért az izlam vallásra és mint Achmed pasa a török tüzérséget európai módra szervezte. CSEH RÓZSA SÁNDOR Az utolsó cellában tartották fogva 1841-től 1855-ig Venceslaw Babinsky rettegett cseh rablóvezért, aki a még hátralevő hat esztendei börtönbüntetését, a Spielberg fogház jellegének megszüntetése (1855) után, más tömlőében ülte le. Kiszabadulása után egy zárdában kapott állást, mint kertész. A cella falán ott lóg még ma is a penészes, korhadozó olajfestésű arcképe. Kérdésünkre előadta a vezetőnk, hogy a szocialisták koszoruzták meg Babinsky arcképét, akiről azt mondja a legenda, hogy csak a gazdagokat fosztogatta, ellenben a szegényeket segélyezte volna. ÁLMATLAN ÉJSZAKÁK Ezután egy nagyobb helyiségbe léptünk, amelybe azokat a szerencsétlen rabokat csukták össze éjszakára, akik arra voltak kárhoztatva, hogy a kemény, fárasztó nappali munka után se élvezhessék a pihenést és az álmot. A szomszéd cellából a falon keresztül egy hosszú lánc nyúlt át ebbe a közös cellába; a rabokat ehhez a lánchoz kötözték s amikor kimerültén már-már elaludtak volna a lánc durva megrántása ugyancsak kiverte szemükből az álmot. Végre kijutottunk a szabadba, az épületnek éppen az ellenkező oldalán. Ezen a helyen végezték ki a halálraítélteket; vezetőnk a térség egyik szögletére mutatott, ahol az akasztófa' állott valaha. Most egy ajtó elé érkeztünk, amelyen át a női fogházba, vagy miként a vezetőnk megjegyezte1 a boszorkányok odújába jutottunk. Előbb egy hosszú, tágas téren kellett áthaladni s azután a kinzókamrába értünk. Amikor 1879-ben a kazemattákat kiürítették, egy befalazott cellára bukkantak. Ebben a cellában akadtak egy hajókerékkel ellátott emelőgép roncsaira és e gép működését szemléltető képre. A kínzásra Ítélt rabot hátrakötözött kezeinél fogva a tetőzetre erősített csigán átvetett kötéllel a magasba húzták, előbb azonban a lábaira 25 font súlyú vaskörtét erősítettek, Termé-3-IK OLDAL Egyetlen ember makacs munkájának köszönhet© az, hogy uj vasérc forrásokra tettünk szert Amerika vasérc szükségletének 70 százalékát Minnesotában bányásszák, a legendás Mesabi vasérc medencében. Az ország gazdasági fejlődésének alapja, hogy Amerika bővelkedik vasércben — illetve eddig bővelkedett — és olcsón lehet bányászni. A Mesabi oly gazdag a vörös vasércben, hogy “csak le kell hajolni érte” — mint mondják. Nem kell tárnákat fúrni a bányászáshoz, a hatalmas ásók szinte a talajból lapátolják fel a vasércet. Közel száz éven át igy bányásztak vasércet Amerikában, amikor a bányászati s z a k é r tők egyszerre csak kezdték rémülten hangoztatni, hogy az ipar roppant arányú fejlődése folytán a Mesbai vasérc medence kimerülőben van. Davis professzor vészharangja Egyetlen szakértő sem verte a vészharangot vészesebben, mint Edvyard Wilson Davis professzor, a minnesotai egyetem kohászati osztályának tanára. Az ő mérései alapján tudtuk meg, hogy a Mesabiban a talaj felett már csak 717 millió tonna vasérc van és* a talaj alatt 237 millió tonna. A mai fogyasztás mellett ez nyolc évre elég. Ezért keres Amerika oly lázasan vasércet külföldön. De ez felesleges! — kiáltotta Davis professzor. A Mesabiban bőven van vasérc, de a szakértők nem tudják kihasználni. Ez a vasérc a taconite. A taconite vasércet a szakértők régen ismerték, de nem nyúltak hozzá. Az ok: a taconite oly kemény, hogy a vasérc bányászása költséges. A taconite 50 százalék vasércet tartalmaz, de a szikla oly kemény, hogy az acéláaóknak a fogazata 7 óránkint elkopik és egy gyémánt fúró egy nap alatt csak 10 incset tud befurni. A szikla 25 százaléka mágneses részecskéket tartalmaz és a Mesabi medencében 175- 300 láb mély réteg van belőle a talaj alatt —- mintegy 50 billió tonna, ami mérhetetlenül hosszú ideig, talán évszázadokig fedezné az országnak szükségletét. Davis professzor megszállottja lett annak az ideának, hogy az országnak taconiteból kell a vasat kivonni. De ennek sok akadálya is volt — nemcsak technikai, hanem adóügyi. Davis professzor ilgyszólván gyerekkorától keapve feltaláló volt. Egyszer, Jamikor még apja farmján dolgozott, feltalált egy eljárást — egy kis mágneses gépet — melynek segítségéből a tehénből egyenesen vajat tudott'‘kifejni — ahelyett, hogy köpülővel lassan készítette volna a vajat. Semmi baj sem volt; ezzel a tudományos fejéssel, kivéve hogy a tehén nem tűrte és összerugdalta a feltalálót. Davis felnőtt korában arra gondolt, hogy miután a taconite mágneses tartalmú, egy mágneses géppel kell a vasércet a sziklától elválasztani. Fel is talált egy gépet, amely a sziklát finomra őrli, azután mágnessel kivonja belőle az ércet. A gép azonban nem vált be, noha az elv jó volt. Tudniillik oly finomra kellett őrölni a sziklát, hogy a vasérc is lisztfinomságuan jött ki belőle. A nyílt vagonokban való szállításnál sok elporzott belőle és a blast furnace egy részét kifújta a kéményen át, Indián módszerek A balsiker nem csüggesztette el a professzort. Emlékezett rá, hogy az indiánok, amikor még nyilat használtak, kemény taconiteból készítették annak hegyét. De hogyan? Tanulmányozta az indiánok történetét és rájött, hogy azok tüzet gyújtottak a sziklán. A nagy hő hatása alatt a sziklából lemezeket vágtak ki. Davis erre szerkesz tett egy gépet, amely oxigén hegesztőből állt és egyben vágóból. A gép mintegy lángvetőként működik, átheviti a sziklát és az apró pikkelyekben válik szét, körülbelül penny nagyságú darabokban. Az ilyen módon kezelt vasércet a blast furnace ntííh' vétó SÍ a nyíláson, mint a finom port. De ezzel nem volt vége a nehézségnek. A legnagyobb nehézség az adó volt. Minnesota állam nagy adót vet ki a vasérc bánya tulajdonosokra, pusztán azért, hogy a lerakatot a talajban tartják. Például egy cég, amelynek a talajban lévő vasérc lerakatát 200 millió tonnára becsülik, évi 400.000 dollár adót fizet. Persze a cégek igyekeznek minél gyorsabban kibányászni a vasércet a földből és igy túlontúl gyorsan emésztik fel az ország vasérc lerakatait. szetesen, a megkínzott ember minden csontja kimozdult a helyéből és inai elszakadoztak. A szomszédos cellában láttunk még több hasonló kinzóeszközt: hüvelykszoritót, spanyolcsizmát és egyebeket. ' Legutoljára azt a cellát mutatta meg vezetőnk, amelynek falába a gyermekgyilkos asszonyokat nyakig befalazták. E szerencsétlen teremtések rettentő kínszenvedéseit végig kellett nézniök a hasonló bűnbe esett asszonyoknak, akiket azután a kiszenvedett bűnösök helyébe befalaztak. Harc az adó ellen Taconitet azonban nem lehet olyan gyorsan bányászni, mint a vprös vasércet, amelyet csak fellapátolnak a földről. Egy tonna taconite vasérc bányászásához hétszer annyi ember kell, mint a vörös vasércéhez. így tehát senki sem fog takonitet bányászni. De ha az adótörvényt megváltoztatnák, egész évben lehetne bányászni — a mai hét hónap helyett — egybevetve a taconite magasabb érctartalmával, akkor kifizetődne. Az állam és a városok, amelyeknek nagy jövedelmet biztosított a vasérc adó, hallani sem akartak annak elengedéséről. Davis valóságos keresztes hadjáratot inditott. A kereskedelmi kamarát és újságokat ostromolta beadványaival, megmagyarázva, hogy a vasbánya tulajdonosok néhány éven belül ki fognak vonulni a Mesabiból, külföldön építenek fel bányákat, és a vidék tönkre fog menni. Azon vasérc bányászásából és szállításából. A makacs érvelés végül is hatott. Minnesota és a környező államok törvényhozása eltörölte az adót. Nyomban prospektorok százai lepték el a környéket, hogy bejelentsék igényeiket a taconite lerakatokra. Azonkívül Davis feltalált egy gépet, amely fele áron bányássza és aprítja a taconite ércet: Megindul a munka Ebben az évben élőször bányásznak taconiteot. Még csak egymillió tonnát fognak bányászni de jövőre már 4 milliót és 1957-ben tizmilliót. A taconite a jövő vasérc Amerikában. Nem kell többé tartani attól, hogy valaha is kifogy. És a Mesbi környékén, ahol néhány évvel ezelőtt gyűlölték Davist, mert el akarta töröltetni az adókat, ma a “Mesabi mentőangyalának” nevezik. A Mesabi vasérc medence képe is megváltozik a taconite miatt. Azelőtt, amig csak vörös vasércet bányásztak, a téli hideg miatt a munka csak hét hónapig folyt. Taconitot azonban egész évben kell bányászni, külömben nem fizetődik ki. Ezért a nagyvállalatok gyönyörű modern városokat épitenek a régi bányásztábor helyére,, ahol gyakran sátrakban laktak az emberek miután télen úgyis el volt hagyatva a vidék. Ezekkel az uj, modern házakkal csábítanak az acélgyárak munkásokat, mérnököket, technikusokat egész évre a vidékre. Gyönyörű modern kikötők épülnek. A vasérc szállítása egész évben folyik majd és a Lake Superior vizét jégtörők járják, majd, amelyek az érc szállító hajók részére biztosítják a hajózást. A taconite e g y s z eriben megszabadította az országot attól a gondtól, hogy néhány éven belül külföldi vasércre lesz rászorulva. És ez a vívmány egyetlen ember makacs, de hivő munkájának köszönhető. Nem pusztítani, hanem építeni Az “atom-korszak” szót általában, mint valami vészjósló, fenyegető szót szoktuk használni, rettegéssel gondolva arra, hogy mi lesz, ha kitör ennek a kornak tipikus háborúja, a még ismeretlen atomháború és mint kártyavárak fognak összeomlani nagy városaink házai, felhőkarcolói. De másként is lehet ezt a szót érteni. Úgy, hogy az uj időkben az atomenergia az embernek építő, segítőtársa lesz, nem pedig Ijalálsugara. Az atomerőt lehet erőkifejtésre, motorok hajtására, villanyerő termelésre is felhasználni. Amerika ebben az értelemben, ebiben az irányban akarja kihasználni az atomenergia bámulatos lehetőségeit. A múlt héten megtörtént az első amerikai atomerőre alapított villanyüzem első kapavágása. Ez az első kapavágás szenzációs televíziós bemutatás keretében történt meg, imigyen: “KAPAVÁGÁS” Denver coloradói városban Eisenhower elnök egy urániumot tartalmazó kapszula felett megsuhintott egy radioaktiv varázsvesszőt s abbah a pillanatban az 1200 mérföldnyire keletre fekvő Shippingport pennsylvaniai városban, Pittsburgh közelében, elkezdte a földet túrni egy atomerővel hajtott földturó gép. ATOM-INTERN ATIONÁLÉ Ezzel az igazán szenzációs televíziós mutatvánnyal kapcsolatban az elnök bejelentette, hogy Amerika, Anglia, Franciaország, Kanada, Ausztrália és Délafrika kormányai közt megállapodás jött létre az atomerő hasznos, építő célokra való kihasználása végett. Együttesen fognak kutatni és dolgozni az atomtechnika fejlesztésén és e célra rendelkezésre bocsátanak a birtokukban levő atomanyagokt ól bizonyos részt, A gyakorlatban ez főképp azt fogja jelenteni, hogy a nevezett országok Amerikától atomanyagokat fognak kapni. Folyamatban vannak es hamarosan befejeződnek a tárgyalások még Belgium kormányával is, amelynek nagymennyiségű atomanyagja (uránium) van az afrikai Kongo gyarmatban. “NYET” — MONDJA A SZOVJET Az atomerő alkalmazása ipari célokra a technika és az anyagok kölcsönös kicserélése utján azt is célozza, hogy az atomtermelő országok atomanyagjaiknak egy részét ne bombák gyártására, hanem építő munkára használják fel. Az elképzelés az, hogy ilyen módon egyre több atomanyag fogja a munkát és a békét szolgálni. A szovjet kormányt is meghívtuk, vegyen részt az atomenergiának ebben a nemzetközi hasznosításában, hónapokon át folyt a tárgyalás, de — eredmény nélkül. A szovjet ragaszkodik ahhoz, hogy titokban annyi atombombát készít, amennyit tud, és nem árulja el, mennyit nélkülözhet, mennyit adhat abból a nemzetközi atomakció részére. Mint minden más kérdésben, ebben is lehetetlen a szovjettel megállapodásra jutni. IGAZI ÉS HAMIS KURUC DALOK (Folyt, a 2-ik oldalról.) toktól stb; csak igen csekély részben magától a néptől^ melynek soraiban Kodály Zoltán még két-három évtizeddel később a legmegragadóbb kuruc emlékek egész sorát találja meg ... De ez a tiszta forrás akkor még jórészt kívül esik kutatóink látóhatárán. Hogy “nem-igazi” kuruc dalok is belekerülnek ebbe az áradatba, az szinte természetes és — népszerű zenei mozgalomról van szó — valósággal elkerülhetetlen. Legyen elég néhány példa: Luttenberger Ágost zenetanár 1890 táján komponálja a “Magyar gályarabok éneké”-t ifjabb Jeszenszky Károly mezőberényi lelkész szövegére; kompozíciója több évtizedig 17. századbeli magyar dalként szerepel a gyűjteményekben. Dankó Pista 1900 táján zenésiti meg Endrődi Sándor “Nagy Bercsényi Miklós”-át, melyről ma is sokan azt hiszik, hogy kuruckori ének. 1820 körül két pataki diák hazafias dalt szerez “Ha visszanéz a bus magyar” szöveggel, melyet Káldy, mintegy hetven évvel később, kétszázéves magyár kesergő gyanánt vesz fel egyik gyűjteményébe ... és igy tovább; hogy a “Nagy majtényi síkon” és hasonló szövegekre készült újabb kompozíciókat ne is említsük. FÖLDRENGÉS Algériában, Észak-Afrikában, megrengett a föld, mindössze 12 másodpercig tartott a rengés, de e rövid pillanatok alatt szörnyű pusztítást vitt véghez. Orleansville városban úgyszólván minden ház megrongálódott, farm o k o n 4Q, négyzetmérföld körzetben .sok kár esett. Több mint 1600 ember életét vesztette, köztük 600 Orleansvilleiben, az éjfél után 1 órakor történt katasztrófa alatt. Ballimoro iskoláiba 143,000 fiú és leány iratkozott be hérek és feketék közös osztályokban, fognak tanulni. fe= | Emlékezzünk a régiekről az uj vasere Taconide r m U