A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-09-10 / 37. szám

2-IK OLDAL A JO FASZTOB A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD,) Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította (legjelenik minden pénteken Published every Friday Published by 1— Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzsíay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office ^36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: í(/y évre .......................— . . . -$5.00 ’éj évre .....................................$3.00 SUBSCRIPTION RATES: One Year ......................... .$5.00 Half Year .........................— ..$3.00 •ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 187y. TÉVEDÉS VOLT... Az amerikai kommunista párt Daily Worker cí­mű lapjában a kultúrái rovat vezetője, David Platt, iszonyúan lehordta a népszerű kis magazinokat, me­lyekben több a pucér lány, mint az érdekes olvasni- j való. Csatornairodalom! — irta a szigorú kommunis­ta erkölcs-csősz. És persze, mint rettenthetetlen hős, mindjárt fel is sorolta azokat a meztelenkedő folyó­iratokat: Bold, Tempo, People Today, Jet. Ebből aztán baj lett. Kiderült ugyanis, hogy a Jet csakugyan szoknyaemelgető^ hölgyikék mutoga­tásával vét a közerkölcsok ellen általában és^ a fiatal­ság erkölcse ellen különösen, de ... ez a Jet néger lányokat mutat be félmeztelenül, harmadmeztelenül és majdnem-meztelenül. Nos, ez ellen lehet kifogást emelni, de nem kommunista ujságban._ Kommunista újságban négereket nem szabad kritizálni, mert Moszkva már régen kiadta az irányelvet, hogy a né­gerek angyalok, igaztalanul üldözött, ártatlan an­gyalok. Amerikaiakról általában minden rosszat sza­bad írni és mondani, de négerekről csak jót vagy sem­mit. Ez a párt “vonala”, ettől a vonaltól eltérni (vagy ahogy ők mondják: deviálni) kegyvesztés terhe alatt tilos! Amikor a kulturfelelős ballépését felfedezték, a Daily Worker már az olvasók kezében volt, igy hát nem lehetett Platt elvtárs cikkét fehér (vagy fekete) papírdarabbal letakarni. A lap következő számában lehetett csak a hibát jóvátenni. Platt elvtárs bevallot­ta töredelmesen a bűnét: “Én csak a Jet címlapját láttam és nem tudtam, hogy az néger folyóirat. Vég­telenül sajnálom tévedésemet”. Vicces dolog ez? Nevetséges? Nem. Ez újabb bizonysága a kommunista szellemi rabságnak. A kommunistának elő van Írva, hogy mi szép és mi jó, mi erkölcsös és mi erkölcstelen, ki bűnös és ki bünte­­leri. Ha van is ítélőképessége a,tkóramiyűstának^azt Beria és a többi hires oünvallók sorsára juthat. Isten gondolkodásra adott eszet az embereknek; a szovjet megtiltja, hogy az ember — a kommunista — az eszét használja. A VIZ PROBLÉMÁJA Earl Warren, a főbíró mondta egyszer, még cali­­forniai kormányzó korában, hogy egy jó eső na­gyobb értéket jelent, mint az összes arany, amit Cali­­forniában valaha bányásztak. De minthogy az eső az időjárás szeszélyétől függ — különösen a nyugaton — a lakosság jóléte is összefügg az esővel. Ez jut eszünkbe a belügyminisztérium jelentésé­re, amely hangsúlyozza, hogy ebben az országban nincs elég viz. Nem úgy értendő, hogy a folyókban és tavakban nincs elég, — hanem nincs elég ott, ahol kell. A földeken, amelyek mesterséges öntözésre szo­rulnak, a városokban, ahol ipar céljaira kellene, és az otthonokban, amelyek az ország sok részén viz­­hányiban szenvednek. Nem elég, hogy a viz “van” — el is kell vezetni oda, ahol használják. Tárolni kell nagy vízgyűjtők­ben, csatornákon elvezetni, erőmüveket építeni, me­lyek a vizet pumpálják. Mindez természetesen nem lehet magánvállalkozás, mert folyamszabályozásra sohasem vállalkozik magánember. Vízmüvek mindig közületi kézben vannak. Ez az oka annak, hogy a ma­gánvállalkozás országában kevés a viz. De ma már egyre erősebb a felismerés, hogy egy népnek vannak szükségletei, amelyeket a közületnek — szövetségi, állami, városi kormányzatnak stb. — kell ellátnia, ha magánvállalkozás nem gondoskodik róla. A vízellátás ilyen szükséglet. Az ország sok ré­sze fejlődésképtelen a vízhiány miatt. Itt az ideje, hogy valaki tegyen valamit a viz ér­dekében. Több vízre van szükségünk, és a megfelelő helyen. Különben a hatalmas folyók és tavak országa egy szép napon vízhiánytól kezd majd sorvadozni. ÉHES VILA«* A UN Food and Agricultural Organization je­lentése szerint javult a világ elmaradt népeinek élel­mezési helyzete. Amerika nagy mértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy ezekben a távoli országokban el­fogytak az éhezők és nőtt a jóllakottak száma. De még most is az a helyzet, hogy gyorsabban szapo­rodnak az ázsiai országok népei, mint amilyen tem­póban fokozódik az élelmiszer termelésük. Indiában például évente négymillióval gyarapo­dik az ország lélekszáma. Ezzel szemben a gabona és rizstermés elmaradott és lassú. Hozzájárul ehhez a sok árvíz, szárazság és sáskajárás is. Kínában az idei árvizek miatt milliók éheznek és a kommunista kormány tehetetlen. A világ minden részében foglalkoztatja ez a probléma a szakértőket. A kormányok laboratóriu­mokat redeztek be, ahol olcsó tömeg-élelmiszert igye-Weslport cűnnecíiculi tengerparti város házai közül sokat megrongált a múlt heti orkán Margitszigeti emlékek Irta: FARKAS IMRE AZOK A NŐK Legszebb a Sziget tavaszi este, mikor az emberek már elszélecltek és a fák még nem lombosodtak annyira, hogy jobbról-balról ki ne csillanjon a sötétben villogó-csillogó öreg Duna. Ez a rózsák ideje, amelyek ilyenkor szédülten árasztják illatukat, és az éne­kesmadarak ideje, mert zavar­talanul harsogva trillázhat­nak. A Margitsziget a szerelme­sek szigete. Nincs szerelme­sek számára megfelelőbb díszlet; itt megvan a kellék­tárban minden, ami szükséges Csillagos ég, .mosolygó rózsák, bóditó illatot árasztó rezedák, éneklő madarak és fehér pa­dok, biztos irány jelzők a de­rengő esti homályban. Megfigyeltem, hogy egyes keresik fel. Volt például egy kedves, ifjú pár, az három éven keresztül a nagy platán alatti pádon diskurált. Ezek a konzervatívok; akik ragasz­kodnak a megszokáshoz, az emlékekhez, a megkezdett út­hoz. Ezekből férj és feleség lesz . . . Egy másik pár az Arany­szobor előtt telepedett meg. Ezek voltak a kedvenceim, mert mindig a Szigetre jöttek — veszekedni. Rettenetesen gyűlölték volna egymást, ha /nem szerették volna egymást olyan nagyon. A képet, ame­­yet róluk őrzőik, egyszer ri­mes sorokba is foglaltam. A kis vers a következőképpen szól; Megfigyeltem egy ifjú embert S egy csinos vidám ifjú nőt, Lelőttek egy amerikai repülőgépet az oroszok A szibériai partoktól 40 mér­­foldnyire cirkált a levegőben egy haditengerészeti repülő­gép, amikor hirtelenül rájuk támadt és nyomban tüzelni kezdett két orosz MÍG villám­repülőgép. Az amerikai gép a tengerbe zuhant, tiz főnyi személyzetéből kilenc pilótát, órákkal később egy amerikai hadihajó kimentett a vízből. Ezt az alávaló merényletet a szovjet még azzal tetézte, hogy tiltakozott az állítólagos orosz légi tér megsértése el­len. Tény az, hogy egy ország légi tere mindössze 3 mérföld a szárazföldtől, ez a merény­let pedig 40 mérföldnyire tör­tént. Amerika kormánya az Egye­sült Nemzetek biztonsági bi­­zotsága elé viszi ezt a leg­újabb orosz ellenséges csele­kedetet. ‘ Ott szoktak mindig találkozni Arany János szobra előtt. Ott szoktak sírni, csókolózni, Veszekedni, aztán kacagni , . . Csodálom az öreg Aranyt, Hogy ilyen nyugodt tud maradni! A terraszon a fürdővendé­gek mellé odaszegődik egy ingyenélő tábor: a verebek lármás serege. Május elején jelentkezik az első pár, aztán mind többen lesznek. Nem tu­dom másképen elképzelni, minthogy értesítik ligeti s új­pesti ismerőseiket: — Gyertek a Szigetre! Ott most jó világ van! Volt köztük egy veréb. Dombinak hívtuk, mert későn kelt, későbben jelentkezett, mint atöbbhde úgy Robbant tói kezdve, ru^y megjelent a porondon, a többinek fölko­pott az álla. Nem értem, ho­gyan csinálta, de mindenhol ott volt, ahol egy apró kenyér­­morzsa csak lehullott ... el­kapta a levegőben, kitépte kis társainak a csőréből a falatot, a többiek szerényen és megté­pázva eltűntek, sehol sem vol­tak, végük volt! Ott voltam azon az emléke­zetes reggelen, amikor a ve­rébtábor föllázadt Bombi el­len. Nagy, mérges csiripelés­­sel rátámadtak Bombira, ki­kergették a muskátli-sövé­nyen is túlra. A réten folyt a küzdelem, az egész fürdőven­dég tábor élénk érdeklődése mellett. A verebek alaposan hely­benhagyták Bambit. Megté­pázták éles csőrükkel. Megver­ték, ös'szeütögették. Alig tu­dott a csipogó, riadozó, dühös kis fenevadaktól, megverve, összetépve elmenekülni Óbu­da felé! Azt hittük: sose fogjuk töb­bé viszontlátni. Tévedtünk! Másnap az éhes kis verébse­­reig között egyszerre, hirtelen megint megjelent Bombi. Úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna . .. És megint csak elszedte a többiek elől a legjobb faliato­kat ! A Sziget költője! Drága, kedves, öreg fiú, a legrégibb Sárgarigó itt, minden hónap­ban, amikor a szobája árát ké­rik, el akar repülni, aztán ott marad: — Megszoktam a kalitká­mat. A költőnek világoskék ka­bátja van, csapzott frizurája ék áimatag hangja. A remeték ama fajtájából való, akivel mindig történik valami ked­ves. Egyszer reggelinél találkoz­tam vele. Azt mondta: — Éhenhalunk, barátom! A költő előtt e pillanatban a következő műtárgyak vol­tak: Három tojásból rántotta, tea tejszínnel, vaj, pirított ke­nyér és földieper. Ez volt a reggelije. De amikor fölsóhaj­tott, hogy: “Éhenhalunk”... egészen elborult az arca, szen­vedett, szinte végigélte e pil­lanatban az éhenhalás borzal­mát. Mert hiszen azért valódi 'költő, hogy elhigyje azt, amit elképzel. Három kék boríték feküdt előtte felbontatlanul, nyomta­tott nevek riasztottak a bori­­tékck balsarkában, ügyvédek nevei és egy szövetkezet címe. De a negyedik levél, az fe volt bontva, mert az halavány­­rózsaszinvolt! — Szerelmes levél ? ... — kérdeztem. V U'iOU-Iiaj’LOltr-14.cncl>» A levélben a következő pár !sor állott; “Tiszteit író Ur! Mivel rá­jöttem, hogy felszólitólevelei­­met olvasatiamul e 1 d o b j a, olyan papiroson írok önnek, amiről nem fog külsőleg rám ismerni. Fölhívom ennélfogva, hogy azt a tavalyi hátralékot három nap alatt fizesse meg, külömben személyesen jövök ki a Szigetre. Tisztelettel: Gránszky József szabómes­ter.’ Haragudjék békében! Frigyes porosz királyhoz egyizben egyik minisztere az­zal a jelentéssel fordult, hogy egy berlini polgár felségsér­tő kifejezéseket használ elle­ne. — Nos, hát miket mondott? — kérdi a király. — Felség, oly dolgokat, hogy azokat a király fülehal­­latára nem is lehet ismétel­ni. De hiszen mégis tudnom kell, hogy azután intézkedhes­­sem. Beszéljen tehát. Azt mondta felségedről, hogy zsarnok, deszpota és még más hasonló kifejezése­ket is hallottak tőle. Bizonyos, hogy nagyon gyűlöli felsége­det. — És aztán miféle ember ez? — A neve . . . — A nevét nem kérdeztem — vágott közbe gyorsan a király. — Csak azt akarom tudni, hogy miféle ember? — Berlini polgár. — Társadalmi állására sem vagyok kiváncsi; ellenben mondja meg, az illető ki tud-e kétszázezer katonát állítani ellenem? — Dehogy, felség. Eléggé jómódú ember arra, hogy gond nélkül élhessen, de ka­tonaságot tartani, az már nem telik ki tőle. — No hát akkor csak hagy­ja békében. Ha olyan ember volna, akitől félnem kellene, akkor nem hagynám megtor­­latlanul bűnét, de igy, amikor mit sem árthat, haragudjék reám békében. A VITA VÉGE William Miller 24 éves new­­yorki férjnek a szokottnál is hevesebb vitája volt kedves feleségével s miután az asz­­szony úgy “felhúzta”, hogy szegény férj már nem hinta tovább, kiszaladt az utcára és úgy csillapította le a harag­ját, mint egykoron Petőfi ju­hászbojtára, aki nagyot ütött botjával a szamár fejére. Willy egy baseball ütővel ne­kitámadt az utca szélén álló parkoló-metereknek s sorra fejhekólintotta azokat. Amire rendőr jött s lecsillapította Willy haragját, már 37 par­­koló-meternék részegre ütöt­te a fejét. Willy esetéből a tanulság az, hogy: “Férj, adj igazat az asszonyodnak: mindenkor, min­denben, mindenáron!” FÉRFIAK PARADICSOMA A nagy arab félsziget dél­nyugati csücskében, Aden an­gol protektorátusban van Dhal'a falu, a férfiak paradi­csoma. A dhalai arab asszo­nyok nagyon szépek és nagyon szorgalmasaik s a világért sem engednék meg férjeiknek, hogy a mezőkön (vagy a kony­hában) dolgozzanak. A fér­fiaknak általában és békeidő­ben az az egyedüli dolguk, hogy felügyelnek a quat nevű fákra, amelyek persze fel­ügyelet nélkül is meglennének valahogy, és rágják annak kissé kábító izü leveleit. Csak háborúság esetén akad komo­lyabb dolguk a férfiaknak. Ha két törzs közt viszály támad, amolyan párbajszerű háborút viselnek: magas falak törésein át lövöldöznek egymásra. PIKETELNEK Saginaw michigani város­ba« «7 ríhavyott nők elégedet­lenek, mert sok a hátralékos hűtlen férj, a bíróság nem in­tézi el gyorsan a tartásdij iránti kereseteket. A múlt hé­ten az elégedetlen asszonyok, számszerűit harmincán, pike­­telték emiatt a bíróságot. A bíróság -azzal védekezik, hogy sok esetben nem is in­tézkedhet. Ugyanis sokan a hűtlen férjék közül do'logke­­rülők, a biróság nem tud raj­tuk behajtani pénzt s igy nem maradna más hátra, mint la­kat alá tenni őket. Ebben az esetben aztán a törvény sze­rint a feleséget és a gyermeke­ket a városnak kellene eltarta­nia. NEM TETSZIK A SZŐKE A japán férfiak nem szere­tik a szőke nőket, és mégis, Tokáéból azt jelentik, hogy tele van a város szőkehaju szépségekkel. A háború óta sok japán nő festeti a haját — szőkére vagy ritkábban vörös­re — úgy, amint azt amerikai tisztek női családtagjainál lát­ták. Hiába a férfiak tiltako­zása, a japán nőknek tetszik a szőke haj. És azt remélik, hogy idővel a férfiaknak is tetszeni fog. A férfiaknak azért nem tet­szik a szőke haj, mert -— ide­gen. Ne majmolják a külföl­det! — mondják a férfiak. Ä falu bölcsei Gróf Eszterházy rozsnyói püspökhöz egy falusi küldött­ség ment bizonyos fontos ügyben. A püspök csak hall­gatta a szónok beszédét, de sehogy sem birt eligazodni be­lőle. Végre türelmét veszítve kérdezte: — Hát a kendtek falujában nincs okosabb ember kend­­teknél ? — Dehogy nincs! — vála­szolt a szónok — vannak biz’ ott nálunknál okosabb emberek is. 1— Miért nem jöttek hát el azok ide ? — Jaj, kérem alázatosan, azoknak el kellett menniök az erdőbe makkot néznyi! . . . POHÁR VAGY PALACK III. György angol királynak bemutatták Irwin Johnt, aki arról volt nevezetes, hogy na­gyon szerette az italt és hihe­tetlen mennyiséget meg tu­dott inni együltő helyében.. — Azt beszélték nekem — szólt hozzá a király —, hogy ön mindennél többre becsül egy pohár jó bort. — Dehogy, felség — felel­te Irwin —, azok az emberek, akik igy tájékoztatták felsé­gedet, nagyon igazságtalanok voltak irányomban. “Palac­kot” kellett volna mondaniok, 1 palackot bizony. keznek kitermelni. Ilyen például az alga is, a tengeri moszat, amely dús protein tartalma miatt kitűnő táp­szernek bizonyult. 1 Ha ezt nagyban fogják termelni és emberi ele­delkent alkalmazni, akkor többé nem látunk majd a nagyvárosok utcáin és az országutakon éhes gyere­keket es éhes öregeket. HAMIS VÁDASKODÁS VOLT Abraham Chasanow 23 éven át dolgozott a ha­ditengerészet egyik tudományos kutató laboratóriu­mában, teljes megelégedésre. Amikor aztán divatba jött a közhivatali alkalmazottak politikai megbízha­tóságának vizsgálata, Chasanow ellen, — mint min­denki ellen^—, beérkeztek feljelentések. Azt vetet­ték a szemére, hogy érintkezésiben volt olyan embe­rekkel, akik a kommunista mozgalomban résztvesz­­nek. Chasanowot 23 évi szolgálat után, mint megbíz­hatatlant, elbocsátották állásából. Ez ellen szabály szerint nern lehetett volna semmit tenni, mert felleb­bezésnek nincs helye. Mégis, a haditengerészeti bi­zottság kivételesen módot nyújtott Chasanownak ar­ra, hogy a vád ellen védekezzék, és ekkor kiderült, hogy a vádaskodások teljesen alaptalanok voltak. Most a haditengerészet nyilvánosságra hozta ezt a megdöbbentő esetet és beszámolójában Chasanow­­ról azt mondta, hogy “módfelett hazafias és hűséges” kormányhivatalnok. Egyben a fegyelmi eljárás mó­dosítását is elhatározta a haditengerészet, hogy ilyen üldözés ne ismétlődhessen meg. Leégett a yotmgstowni katedráik A múlt héten zuhogó eső közepette hirtelenül villámcsapás érte a St. Columba katedrálist, tűz ütött ki, amelyet három óra hosszat próbáltak, de nem tud­tak eloltani a nyomban kivonult tűzoltók. Az egész épület — a dupla torony kivételével — a tűz martalé­ka lett. Az egyház kára körülbelül másfél millió dol­lár s ennek a kárnak csak egy része térül meg, mert a templom mindössze 900,000 dollár ereiéig volt be­biztosítva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom