A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-12-24 / 52. szám

A JÓ FASZT i-m OLDAL ^RTÁ: BOROSS VILMOS — De szerette. Ez azonban elmúlt. Mariska a te feleségeddé lett, apósod gazdag várai* és nem cselek­szel helyesen, hogy ifjú és beteg nődet ide a vadonba hozod és itt a világ szeme elől elrejted. — Mariskát csakis a magány és a nyugalom gyó­gyítják meg, azt pedig az emberek közt nélkülözzük. — János Zsigmond látni szeretne benneteket. — Minket? — álmélkodott Balassa. — No ezt már nehezen hiszem. — Elhiheted, ha én mondom. Azért tedd meg a fejedelem utolsó kívánságát és látogass el hozzá a fe­leségeddel együtt. — Én? — Te és Mariska? — Soha! — János Zsigmond haldoklik. — Isten nyugtassa békével, ha meghal. — Emberek vagyunk, Mihály. Kötelességeink vannak embertársainkkal szemben . . . — János Zsigmond hazaáruló. Még az Isten sem bocsát meg neki! — Tehát nem jössz? — Nem! Mariska hófehér ruhában, aranyos szőke haját kontyba rakva, sápadtan a beszélgetők közé lépett. — Hallottam Blandrata uram kívánságát, — mondotta szelíden és halkan. — Gyönge és erőtlen vagyok uram, de én Szeretnék János Zsigmondhoz elmenni, hogy személyesen győződjem meg állapo­táról. Anyámtól tanultam egy gyógyír készítését, melyekkel ő a sebesült katonákat gyógyitgatta. Ta­lán meg tudom gyógyítani azt a veszedelmes sebet, melyet én ejtettem rajta. Édes Mihály, ne tartsál ha­ragot, gyógyítsuk meg a fejedelmet, ha ő meggyó­gyul, talán én is felépülök. — Én nem békülök meg soha! — felelte Balas­sa. — Ha a néhány hét alatt el tudjátok felejteni, hogy János Zsigmond gyávasága folytán tizezer er­délyi atyánkfia került török rabszolgaságba, ám bé­kái jetek meg, én látni sem akarom azt az árulót! — Igazad van, Mihály, — mondotta Mariska, — a fejedelemnek megbocsátani nem lehet. De a lelki­ismeretemet mégis csak jó volna lecsillapítani. Nem tehetek róla, borzadály fog el, ha arra gondolok, hogy János Zsigmond életét én oltottam ki. Igaz, hogy honleányi kötelességet telj esitettem, de mégis . . . mégis . . . Balassa Mihály a fejét csóválgatta. — Hát akarod Mariska? — kérdezte kedvetle­nül. — Nem kibékülni, hanem látni és meggyógyíta­ni szeretném őt. — Mariskám, — rebegte Balassa —, megte­szem, elviszlek hozzá, de nem szívesen. — Édes Mihály, még jobban szeretlek azután . . . Nézz rám, hiszen csak az árnyéka vagyok a régi Bé­kés Mariskának. Miért? Mert búsulok, mert a lelki­­ismeretem nem nyugodt. — Úgy, úgy, csak jertek Gyulafehérvárra, nem kell kibékülni, mégis jó lesz, — Ifciztatá a két fiatalt Blandrata. Néhány nap múlva Balassa Mihály, Mariska és Blandrata útban voltak Gyulafehérvárra. A fejedelem mozdulatlanul feküdt az ágyban, midőn érkezésüket bejelentették. Balassa és Mariska együtt mentek be. Blandrata, csupa figyelemből visszamaradt és csak később tisztelgett a beteg fejedelem előtt. Mariska szive hevesen lüktetett. Különös érzel­mek vettek rajta erőt. Férje karján egykori fejedel­mi vőlegénye előtt állott, kinek oldalát ő sebesitette meg halálosan. — Nem mindennapi dolog volt az. János Zsigmond pillanatokig kimeresztett sze- J mekkel nézett Mariskára. — A boldog asszonyok nem igy néznek ki, — gondolta magában, midőn Mariska szenvedő arcát megpillantotta. — Mégis eljöttetek, — kezdte a beszédet János Zsigmond halkan. — Ez nagyon jól esik nekem . . . Isten hozott Mihály, Isten hozott Mariska . . . — Fenséged látni kívánt bennünket, — szólt Ba­lassa hideg udvariassággal — és eljöttünk. — Köszönöm . . . köszönöm . . . Áldjon meg éret­te a mindenható Isten ... — Parancsol valamit, fenséged? — kérdezte megint Balassa. — Végső akaratomat kívánom veletek közölni. — Velünk? — kérdezte Balassa olyan hangon, melyből kiérzett, hogy semmi közük a fejedelemhez. — Mariska, a te kedves és jó feleséged úgy cse­lekedett, amint egy honleánynak cselekednie kellett. Megölte azt, aki trónba született, de nem oda való volt. Nem neheztelek rád, Mariska, sőt még magasz­­tosablbnak, dicsőbbnek látlak, mint azelőtt. A feje­delmi trónból távozom. A halál jön értem és elvisz oda, honnan nincs többé visszatérés. Elvisz oda, hol ur és szolga egyenlők és ahol a szív nem érzi azt, ami fáj! Erdély trónja üresen marad . . . Egykor elhagy­tam már — Mariskáért és átadtam neked, hü Balas­sa. Most elhagyom a trónt az istenverésekért és át­adom újra neked örökre, mindörökre. Fogadd el Ba­lassa, hiszen bebizonyítottad, hogy bölcsen uralko­dói. Foglald el helyemet és halálodig,őrizd meg tit­kunkat. Légy te János Zsigmond és az én egyszerű fejfám őrt álljon a te neved. Balassa Mihályt, az egy­szerű jobbágyot temessék el, jobbágy temetésnél na­gyobb pompát úgy sem érdemiek. A trónban te jóvá-1 teheted az én botlásaimat, hibáimat. A te erélyed és munkálkodásod megtörheti a török hatalmát Erdély­ben. Az a. kézcsók, mellyel most vádolnak^ a késő utókor előtt legyen kiköszörülve egy véres és dicső csatával! Mariskáddal pedig esküdjél meg újra! Nyilvánosan, fejedelmi pompával, a gyulafehérvári templom oltára előtt. Én a mindenható Istentől ál­dást kérek uralkodásodra és frigyetekre. A fejedelem szavai után mélységes csend támadt a szobában. Mariska a beteg halottszinü arcát nézte, Balas­sa pedig sötéten maga elé merengett. A fejedelem rendkívüli dolgot mondott. Erdély megséilett becsületének kiköszorülését akarta rá­bízni. Balassa nem volt hiú ember, nem is vágyakozott vissza a fejedelemi trónba. De hazafi volt s Erdély becsületét szivén viselte. Gondolkozott, küzdött magával, míg végre meg­szólalt: — Fenség, a kiengesztelés valóban nagy lélekre vall. Elhagyni a trónt, melyet betölteni nem tudunk, ez férfijellem. Ha fenséged ezt az ajánlatot egészsé­gesen teszi, elfogadom, habár az uralkodás tövis­­koronáit még most is érzem. De igy, most, midőn a halál szólítja el fenségedet arról a magas polcról, melyet nem védett meg a szégyentől, ajánlatát kö­szönettel vissza kell utasítanom. A halál kiengesztel mindenkit és kiegyenlít mindent. Becsületes ember halottról csak jót mond, vagy hallgat. Fenséged ha­lálával a kézcsókért megbocsát a nemzet és — egy uj uralkodóra bízza a csorba kiköszörülését. Rám nincs szükség! — Balassa Mihály nem értettél meg, — suttogta János Zsigmond erőtlenül.— Utolsó kérésem az hoz­zád, hogy a János Zsigmond emlékéről hárítsd el a kézcsók szégyenét! A mód és eszköz kezedben van, ez órától kezdve Erdély trónja a tied lehet, engem pe­dig az éj leple alatt vigyetek meghalni a kolostorba, a tisztelendő szüzek Balassa Mihály helyett eltemet­nek. — Becsületes nevemet kéri áldozatul az áruló, hogy emléke tisztán álljon az utókor előtt, — gondol­ta Balassa magában. — Tehát saját érdeke és nem a haza becsülete adta ajkaira az utóbbi szavakat? Nem, nem! Becsületes nevedet nem cseréled fel egy meg­alázott, beszennyezett fejedelmi trónnal! Az ajtó halkan feltárult és Blandrata rokonszen­ves alakja jelent meg a küszöbön. — Szabad? — kérdezte. — Szabad! — felelte a fejedelem. Blandrata közelebb lépett. Tekintetét bánato­san jártatta körül a szobában levőkön. Hiszen azok voltak együtt, akik egykor nagyon szerették egymást. János Zsigmondinak egykori legmeghittebb és leg­kedvesebb barátai, bizalmas és szeretett hívei állot­tak ott az ágy körül. Mennyi sok minden történt azóta, hogy igy együtt voltak. Mariska a paraszt Balassa Mihály felesége lett, a fejedelmi vőlegény pedig mindenkitől »Ibagyatva és Mariska kezeitől megsebesülve haldoklóit. — Lépj közelebb hozzám kedves Blandrata, — szólt a fejedelem erőtlen hangon. — Jó hogy jössz! Mihály ingadozik, nem akarja elfogadni a fejedelmi trónt, melyet én most örökre átadni akarok neki. Raj­tátokon kívül senki meg nem tudja, hogy nem én folytatom az uralkodást, én pedig majd csöndesen ál­modom örök álmaimat a fogarasi erdő lombjai alatt, mint Balassa Mihály. Nos, szólj neki, a te szavadra talán inkább hajlik. Blandrata kezébe vette a fejedelem láztól forró jobbját. Rövid ideig gondolkozott és igy felelt: — Felség, Balassától most az életénél is nagyobb áldozatot kíván. Balassa készséggel oda tartotta vol­na a mellét, hogy fejedelme életét megmentse . . . Életét szívesen feláldozta, de a múltban történtek után vájjon feláldozhatja-e tiszta jellemét, becsüle­tes nevet? Azon napon, melyen fenséged trónjába ül, e nemzet megvetése, mondhatom átka kiséri. Fáj­dalmasan esik nekem azt ilyen nyílt őszinteséggel megmondani és éppen most, midőn fenségednek tar­tózkodnia kell az izgalomtól. De meg kellett monda­nom, hogy lássa és tudja fenséged, mit kíván Balassa Mihálytól. A fejedelem kimeresztette szemeit. Sárga arca még sárgább lett, ajkszélei remegtek Blandrata sza­vai olyan mélyen érintették. — Hát olyan iszonyú bűnt követtem el? . . . Hát nemzetem annyira gyűlöl? . . . rebegte elhaló hangon. Eh pedig milyen nemes és nagy szándékaim voltak. Erdélyt naggyá, függetlenné akartam tenni, ezt fo­gadtam Mariskának és fogadalmamban meggátolt Mária! Azóta tűnt le szerencse-csillagom, hogy Má­riát megszerettem. Pedig ő is ártatlan, szelíd és ne­mes szivü hölgy. Mariska erőtlenül az egyik pamlagra omlott János Zsigmond folytatta: — Nemzetem gyűlöletével és átkával szállók a sírba . . . Oh, ez irtózatos tudat. . . Oh, ez kimondha­tatlan szenvedés! Balassa Mihály összefont karokkal állott a szo­ba közepén. Lelkében vihar dúlt, agyában rohamosan válta­koztak a gondolatok. Tekintete a haldokló fejedelem szenvedéstől eltorzult arcára esett. — íme az Isten verése! — gondolta magában Balassa. — Hogy vergődik, hogy kínlódik, nem tud meghalni, mert a hazaárulás bűne teljes súlyával ne­hezedik rája! Szegény fejedelem, de szánalmas alak vagy!... A szobában újra mély csend támadt. Mariska fáradtan dőlt a pamlag támlájára, Blandrata lehorgasztott fejjel állott a fejedelem ágya mellett, mig Balassa lelkiharcot vívott önmagával. — Küldjétek papért, — suttogta János Zsig­mond. — Gyónni akarok, hazámtól, nemzetemtől bocsánatot akarok kérni, hogy legalább siri álmom nyugodt legyen, a sir küszöbén szűnjön meg az átok, a megvetés! Balassa összerezzent. ■ . (Folytatjuk) McKeesport. Pa. Közli: Debreczeni Ferenc TISZTVISELŐVÁLASZTÁS McKeesport, Pa. — Az it­teni Magyar Társaskör tagjai december 4-én szombaton dél­után tartották tisztviselövá­­lasztó gyűlésüket és 1955 év­re a következőket állították a testület élére: Lázár Gyula diszelnök, a Fábiánházáró! Szatmár megyéből való Ga­­rancsi Lászlót harmadizben választották elnökül, Karabán Lukács alelnök, Orosz András titkár, Lénárt Gyula pénztár­nok, Marczin Sándor ellenőr. Béres Ferenc, Szabó Béla, Sol­tész Sándor számvizsgáló bi­zottsági tagok. HALÁLOZÁS McKeesport, Pa. — Abauj megyéből, Kér községből szár­mazott Szilágyi Györgyné, sz. Soltész Ilona életének 60-ik, házasságának 36-ik évében meghalt. A Szent István róm. kát. templomban Ft. Novák Raymond végezte a temetési szertartást, mely után az uj Szent József temetőbe kísér­ték örök nyugalomra. Gyászol­ják: férje, aki a Szabolcs me­gyei Nyiradonyból való, és lá­nya Szijártóné Julia (Bergen­field, N. J.) és testvére Soltész István (Duquesne, Pa.) Hírek Pittsburgh cs környékéről TÓTH J. JÁNOS. * Jé Pásztor Pittsburgh ás vidéki irodavezetői«, 75 Gust St., P, O. B. 5583. Tel: HA 1-2760,Pittsouigh, Pa. t A.MIIAI illUi'K FARKAS JÁNOS BÁCSI — KANADA LEGÖREGEBB MAGYARJA WINNIPEG, Man. — A Yorkton, Sask.-ban megjelenő “Enterprise” cimü heti lap hosszú cikkben emlékezett meg Farkas János 105. szüle­tésnapjáról. — Kétségtelen, hogy ő jelenleg a legöregebb magyar Kanadában. Mint minden évben, -— leg­alább is matuzsálemi korát elérve — Farkas bácsit felke­reste Yorkton polgármestere, akinek tolmácsaként régi pio­nír magyar, Konyha Feri sze­repelt. Most is C.G. Langrill polgármester tolmácsolta jó­kívánságait a 105 évet elért magyar pionírnak és hozta el a születésnapi tortát Erzsébet angol királynő gratuláló sür­gönyével. Farkas bácsi az okmányai szerint 1849 november 19-én született és az utolsó 60 évben Otthon, Sask. közelében szer­zett homesteadjén élt, melyet emlékezete szerint 1894 aug 15-én kapott a kormánytól 1891-ben hagyta el Magyaror­szágot és kanadai letelepedő se előtt Derby, Conn.-ben la kott. Felesége 15 évvel ezelőt halt meg és jelenleg Davit fia van a közelében. Hosszi élete nem családi örökség mert mint elmesélte, édesany­ja 33, édesapja 55 éves korá­ban halt meg. Jó humorral emlékszik meg a hosszú élet titkáról: hogy szereti a pálinkát, dohányzik és mindennap, főleg másokért órák hosszat imádkozik. Most is arra kérte a gratuláló ven­dégeket, hogy imádkozzanak azért, hogy a jó Isten minél hamarább magához vegye. Bár elméje ma is kifogásta­lan, úgyszólván semmit sem lát és az utolsó három hónap­ban ágynak esett. Születés­napján mégis bátran felöltöz­ködött és ha lassan is, de ki tudta fújni a születésnapi tor­ta gyertyáinak lángját. Jellemző az öregre, hogy senkitől sem akart elfogadni segítséget, sőt az öregségi nyugdijat is visszautasította az utolsó időkig. Most azon­ban már igényt tart rá, mert több pálinkát kivárt szerveze­te. Dávid fia határozottan ál­lítja, hogy édesapja ténylege­sen a tízparancsolat alapján élte egész életét. HÁRMAS CSALÁDI ÜNNEP Meadville, Pa. — Az itteni magyar társadalomban, de Pittsburgh környékén is köz­­tiszteletnek örvendő, Komjá­­tiból, Abauj megyéből 1898- ban az országba érkezet^ To­boz K. Dániel november 14- én ünnepelte meg nagy csa­ládja körében születésének 75 az Egyesült Államokba érke­zésének 56-ik és amerikai pol­gárságának 50-ik évforduló­ját. Duquesne, Pa.-ban kezdte amerikai életét, ahol 23 évig lakott s ott az egyházi és tár­sadalmi életben mindig az élrn járt. Hatszor volt elnöke a duquesnei református egye­sületnek, alapitó tagja a du­quesnei magyar ref. egyház­nak és több éven át gondnoka. A Református Egyesület 202- ik osztálya is az ő alapítása. 30 éve 80 holdas gyönyörű birtokán gazdálkodik Mead­­. vilién és itt a Református Egyesület 329-ik osztályát alapította és 14 éve vezeti azt. Élső feleségét, akivel 48 évig élt boldog házasságban, 1949 május 21-én az Ur hazahívta: Toboz Dániel 1950 december 30-án újra megnősült, felesé­ge Menyaszó, Zemplén me­gyéből való Molnár Borbála. 10 gyermeket nevelt, akik közül László fia 1944 éviben Leyte szigetén hősi halált halt. 27 unokával és 8 déduno­kával dicsekedhet. I A szép alkalommal együtt volt a család és nagy ünnep­lésben részesítették az érde­mekben gazdag családfőt. 30 ÉVES JUBILEUM Morgantown, W. Va. — Az itteni magyar református egyház kebelében áldásos munkát végző nőegylet decem­ber 12-én vasárnap Molnár Géza pénztárnok, az Amerikai Magyar Református Egyesü­let vezértestületének tagja Otthonának alsó termében tartotta alapításának 30-ik évfordulói ünnepségét, ebéd keretében. Morgantown ma már kicsi gyülekezet, a széni­­ipar válsága elvitte pnnan is a magyarságot, de akik refor­mátus magyarok még azon a tájon élnek, áldozatos mun­kájukkal fenntartják egyhá­zukat és ebből a munkából oroszlánrészt végez a nőegy­let. ■ Nt. Bernáth Árpád, az egy­ház lelkésze, köszöntötte a vendégeiket, elsősorban Nt. Borsos Istvánnak, az egykori lelkésznek özvegyét, aki ala­pítója volt a nőegyletnek és Detroititól jött el a jubileum­ra. Utána a lelkész asztali ál­dást mondott, mig Orosz Já­nosáé, a jubiláló testület al­­elnöknője, egy-egy rózsa mell­csokrot tűzött fel Borsos Ist­­vánnénak és a jelenlegi elnök­nek, özv. Kónya Andrásáéi nak, Fairmont, W. Va.-ból. Aztán felszolgálták a kitű­nő ebédet. Ebéd után Kónya Andrásné elnök köszöntötte Borsos Istvánnét, meg a ven­dégeiket is, majd Tóth Mik­­lósné, a Uniontown, Pa.-i re­formátus testvér egyház nm egyletének üdvözletét mondta el és ajándékot is adott át; Kish András, a morgantowni egyház gondnoka is köszön­tötte Borsos Istvánnét, aki fe­leségének falubelije és több, mint négy évtizede McKees­­porton esküvőjükön koszorús­lányuk is volt. Azután bemu­tatta az ünnepi szónokot, Fay Fisher Andort, aki melegen köszöntötte a minden dicsére­tet megérdemlő nőegylet tag­jait. Nt Borsos Istvánné meg­­hatottan mondott köszönetét az ünneplő nőegyletnek a ked­ves fogadtatásért, amiben őt részesítették. Beszédek közben Béres Danny kisfiú játszott harmo­nikán nagyon szépen és éne­keit is hozzá szép magyar nó­tákat. Az ünnepséget Nt. Bernath Árpád zárószóval fejezték bei Az orvosi tudomány ELISMERI a tiiélií utónk tnéfgé­nek hatását reumatikus esetekben. A "MUSCULAÍD” egyedüli olyan bedörzsölő módszer, mely méhrül­­lánkméiget tartalmaz. — fájda­lom nélküli enyliitőleg hat. Reuma, arthritis, viszketegség, csipő és der rékfájás, viszértágulás, görcs, hü­­lés, stb. esetekben. Ne szenvedjen, — Kérjen INGYENES bővebb ér­tesítést. Cim: JOHN TÓTH, 1143 Hillerest Road, South Bend 1?, ind. Telefon: 2-7809 TANÁCS! A MÚLT—A JELEN—A JÖVŐ szorosan egymásba kapcsolódnak. Harmincötéves gyakorlat és komoly : sikerek. Levélbeli megkeresésben mellékeljen 1 dollár készpénzt és ; V5 centet bélyegekben. írja meg korát, nemét és hajszínét. Pontos és gyors válasz. Családi, jzerelnü f és üzleti tanácsok a legnagyobb titoktartás mellett, ZONCICH JOLÁN ÍÖS5 W. Saaipi« §1» So. Band, lad.-- -Hirdessétek az örömhírt, hogy a Megváltó megszületett! Hirdessétek dicsőségét Istennek! Hirdessetek békességet a földön a jóakarata embereknek! De ünnepi zugástokkal rázzátok fel az alvó lelkiismereteket is, — rázzátok fel a közönyös sziveket, — döntsétek le az ember és ember kö­zötti válaszfalakat, — harsogjátok túl a turáni átkot, hogy még ha másutt a földön nincs is még békesség, ebben a hazában TESTVÉRE LEGYEN A MAGYAR A MAGYARNAK! Hirdessétek a Szeretet Istenének akaratát: hogy testvérre találjon egymásban a régi és uj amerikás, hogy testvére legyen egymásnak a testi és szellemi munkás, hogy testvér legyen minden vallás követője, HOGY TESTVÉRE LEGYEN MAGYAR A MAGYARNAK! Boldog magyar karácsonyt adjon a Mindenható Isten minden amerikai magyarnak! 1886. 19 5 4, TI TIT A történelmi 111 l\ü _ « A FEJEDELEM örömteljes karácsonyi ünnepeket és boldog- újévet kíván BÁNYÁSZ AGENCY NOTARY PUBLIC 801 AMITY STREET HOMESTEAD, PA. Telefon: HO 1-0587 139 BALDWIN ROAD HAYS 7, PA. Telefon: IO 1-1142 Zúgjatok, zúgjatok, karácsonyi | harangok VERH0VAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436 FOURTH AVF... PITTSBURGH 19, PA. V erhovay Bldg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom