A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-12-24 / 52. szám
A JÓ FASZT i-m OLDAL ^RTÁ: BOROSS VILMOS — De szerette. Ez azonban elmúlt. Mariska a te feleségeddé lett, apósod gazdag várai* és nem cselekszel helyesen, hogy ifjú és beteg nődet ide a vadonba hozod és itt a világ szeme elől elrejted. — Mariskát csakis a magány és a nyugalom gyógyítják meg, azt pedig az emberek közt nélkülözzük. — János Zsigmond látni szeretne benneteket. — Minket? — álmélkodott Balassa. — No ezt már nehezen hiszem. — Elhiheted, ha én mondom. Azért tedd meg a fejedelem utolsó kívánságát és látogass el hozzá a feleségeddel együtt. — Én? — Te és Mariska? — Soha! — János Zsigmond haldoklik. — Isten nyugtassa békével, ha meghal. — Emberek vagyunk, Mihály. Kötelességeink vannak embertársainkkal szemben . . . — János Zsigmond hazaáruló. Még az Isten sem bocsát meg neki! — Tehát nem jössz? — Nem! Mariska hófehér ruhában, aranyos szőke haját kontyba rakva, sápadtan a beszélgetők közé lépett. — Hallottam Blandrata uram kívánságát, — mondotta szelíden és halkan. — Gyönge és erőtlen vagyok uram, de én Szeretnék János Zsigmondhoz elmenni, hogy személyesen győződjem meg állapotáról. Anyámtól tanultam egy gyógyír készítését, melyekkel ő a sebesült katonákat gyógyitgatta. Talán meg tudom gyógyítani azt a veszedelmes sebet, melyet én ejtettem rajta. Édes Mihály, ne tartsál haragot, gyógyítsuk meg a fejedelmet, ha ő meggyógyul, talán én is felépülök. — Én nem békülök meg soha! — felelte Balassa. — Ha a néhány hét alatt el tudjátok felejteni, hogy János Zsigmond gyávasága folytán tizezer erdélyi atyánkfia került török rabszolgaságba, ám békái jetek meg, én látni sem akarom azt az árulót! — Igazad van, Mihály, — mondotta Mariska, — a fejedelemnek megbocsátani nem lehet. De a lelkiismeretemet mégis csak jó volna lecsillapítani. Nem tehetek róla, borzadály fog el, ha arra gondolok, hogy János Zsigmond életét én oltottam ki. Igaz, hogy honleányi kötelességet telj esitettem, de mégis . . . mégis . . . Balassa Mihály a fejét csóválgatta. — Hát akarod Mariska? — kérdezte kedvetlenül. — Nem kibékülni, hanem látni és meggyógyítani szeretném őt. — Mariskám, — rebegte Balassa —, megteszem, elviszlek hozzá, de nem szívesen. — Édes Mihály, még jobban szeretlek azután . . . Nézz rám, hiszen csak az árnyéka vagyok a régi Békés Mariskának. Miért? Mert búsulok, mert a lelkiismeretem nem nyugodt. — Úgy, úgy, csak jertek Gyulafehérvárra, nem kell kibékülni, mégis jó lesz, — Ifciztatá a két fiatalt Blandrata. Néhány nap múlva Balassa Mihály, Mariska és Blandrata útban voltak Gyulafehérvárra. A fejedelem mozdulatlanul feküdt az ágyban, midőn érkezésüket bejelentették. Balassa és Mariska együtt mentek be. Blandrata, csupa figyelemből visszamaradt és csak később tisztelgett a beteg fejedelem előtt. Mariska szive hevesen lüktetett. Különös érzelmek vettek rajta erőt. Férje karján egykori fejedelmi vőlegénye előtt állott, kinek oldalát ő sebesitette meg halálosan. — Nem mindennapi dolog volt az. János Zsigmond pillanatokig kimeresztett sze- J mekkel nézett Mariskára. — A boldog asszonyok nem igy néznek ki, — gondolta magában, midőn Mariska szenvedő arcát megpillantotta. — Mégis eljöttetek, — kezdte a beszédet János Zsigmond halkan. — Ez nagyon jól esik nekem . . . Isten hozott Mihály, Isten hozott Mariska . . . — Fenséged látni kívánt bennünket, — szólt Balassa hideg udvariassággal — és eljöttünk. — Köszönöm . . . köszönöm . . . Áldjon meg érette a mindenható Isten ... — Parancsol valamit, fenséged? — kérdezte megint Balassa. — Végső akaratomat kívánom veletek közölni. — Velünk? — kérdezte Balassa olyan hangon, melyből kiérzett, hogy semmi közük a fejedelemhez. — Mariska, a te kedves és jó feleséged úgy cselekedett, amint egy honleánynak cselekednie kellett. Megölte azt, aki trónba született, de nem oda való volt. Nem neheztelek rád, Mariska, sőt még magasztosablbnak, dicsőbbnek látlak, mint azelőtt. A fejedelmi trónból távozom. A halál jön értem és elvisz oda, honnan nincs többé visszatérés. Elvisz oda, hol ur és szolga egyenlők és ahol a szív nem érzi azt, ami fáj! Erdély trónja üresen marad . . . Egykor elhagytam már — Mariskáért és átadtam neked, hü Balassa. Most elhagyom a trónt az istenverésekért és átadom újra neked örökre, mindörökre. Fogadd el Balassa, hiszen bebizonyítottad, hogy bölcsen uralkodói. Foglald el helyemet és halálodig,őrizd meg titkunkat. Légy te János Zsigmond és az én egyszerű fejfám őrt álljon a te neved. Balassa Mihályt, az egyszerű jobbágyot temessék el, jobbágy temetésnél nagyobb pompát úgy sem érdemiek. A trónban te jóvá-1 teheted az én botlásaimat, hibáimat. A te erélyed és munkálkodásod megtörheti a török hatalmát Erdélyben. Az a. kézcsók, mellyel most vádolnak^ a késő utókor előtt legyen kiköszörülve egy véres és dicső csatával! Mariskáddal pedig esküdjél meg újra! Nyilvánosan, fejedelmi pompával, a gyulafehérvári templom oltára előtt. Én a mindenható Istentől áldást kérek uralkodásodra és frigyetekre. A fejedelem szavai után mélységes csend támadt a szobában. Mariska a beteg halottszinü arcát nézte, Balassa pedig sötéten maga elé merengett. A fejedelem rendkívüli dolgot mondott. Erdély megséilett becsületének kiköszorülését akarta rábízni. Balassa nem volt hiú ember, nem is vágyakozott vissza a fejedelemi trónba. De hazafi volt s Erdély becsületét szivén viselte. Gondolkozott, küzdött magával, míg végre megszólalt: — Fenség, a kiengesztelés valóban nagy lélekre vall. Elhagyni a trónt, melyet betölteni nem tudunk, ez férfijellem. Ha fenséged ezt az ajánlatot egészségesen teszi, elfogadom, habár az uralkodás töviskoronáit még most is érzem. De igy, most, midőn a halál szólítja el fenségedet arról a magas polcról, melyet nem védett meg a szégyentől, ajánlatát köszönettel vissza kell utasítanom. A halál kiengesztel mindenkit és kiegyenlít mindent. Becsületes ember halottról csak jót mond, vagy hallgat. Fenséged halálával a kézcsókért megbocsát a nemzet és — egy uj uralkodóra bízza a csorba kiköszörülését. Rám nincs szükség! — Balassa Mihály nem értettél meg, — suttogta János Zsigmond erőtlenül.— Utolsó kérésem az hozzád, hogy a János Zsigmond emlékéről hárítsd el a kézcsók szégyenét! A mód és eszköz kezedben van, ez órától kezdve Erdély trónja a tied lehet, engem pedig az éj leple alatt vigyetek meghalni a kolostorba, a tisztelendő szüzek Balassa Mihály helyett eltemetnek. — Becsületes nevemet kéri áldozatul az áruló, hogy emléke tisztán álljon az utókor előtt, — gondolta Balassa magában. — Tehát saját érdeke és nem a haza becsülete adta ajkaira az utóbbi szavakat? Nem, nem! Becsületes nevedet nem cseréled fel egy megalázott, beszennyezett fejedelmi trónnal! Az ajtó halkan feltárult és Blandrata rokonszenves alakja jelent meg a küszöbön. — Szabad? — kérdezte. — Szabad! — felelte a fejedelem. Blandrata közelebb lépett. Tekintetét bánatosan jártatta körül a szobában levőkön. Hiszen azok voltak együtt, akik egykor nagyon szerették egymást. János Zsigmondinak egykori legmeghittebb és legkedvesebb barátai, bizalmas és szeretett hívei állottak ott az ágy körül. Mennyi sok minden történt azóta, hogy igy együtt voltak. Mariska a paraszt Balassa Mihály felesége lett, a fejedelmi vőlegény pedig mindenkitől »Ibagyatva és Mariska kezeitől megsebesülve haldoklóit. — Lépj közelebb hozzám kedves Blandrata, — szólt a fejedelem erőtlen hangon. — Jó hogy jössz! Mihály ingadozik, nem akarja elfogadni a fejedelmi trónt, melyet én most örökre átadni akarok neki. Rajtátokon kívül senki meg nem tudja, hogy nem én folytatom az uralkodást, én pedig majd csöndesen álmodom örök álmaimat a fogarasi erdő lombjai alatt, mint Balassa Mihály. Nos, szólj neki, a te szavadra talán inkább hajlik. Blandrata kezébe vette a fejedelem láztól forró jobbját. Rövid ideig gondolkozott és igy felelt: — Felség, Balassától most az életénél is nagyobb áldozatot kíván. Balassa készséggel oda tartotta volna a mellét, hogy fejedelme életét megmentse . . . Életét szívesen feláldozta, de a múltban történtek után vájjon feláldozhatja-e tiszta jellemét, becsületes nevet? Azon napon, melyen fenséged trónjába ül, e nemzet megvetése, mondhatom átka kiséri. Fájdalmasan esik nekem azt ilyen nyílt őszinteséggel megmondani és éppen most, midőn fenségednek tartózkodnia kell az izgalomtól. De meg kellett mondanom, hogy lássa és tudja fenséged, mit kíván Balassa Mihálytól. A fejedelem kimeresztette szemeit. Sárga arca még sárgább lett, ajkszélei remegtek Blandrata szavai olyan mélyen érintették. — Hát olyan iszonyú bűnt követtem el? . . . Hát nemzetem annyira gyűlöl? . . . rebegte elhaló hangon. Eh pedig milyen nemes és nagy szándékaim voltak. Erdélyt naggyá, függetlenné akartam tenni, ezt fogadtam Mariskának és fogadalmamban meggátolt Mária! Azóta tűnt le szerencse-csillagom, hogy Máriát megszerettem. Pedig ő is ártatlan, szelíd és nemes szivü hölgy. Mariska erőtlenül az egyik pamlagra omlott János Zsigmond folytatta: — Nemzetem gyűlöletével és átkával szállók a sírba . . . Oh, ez irtózatos tudat. . . Oh, ez kimondhatatlan szenvedés! Balassa Mihály összefont karokkal állott a szoba közepén. Lelkében vihar dúlt, agyában rohamosan váltakoztak a gondolatok. Tekintete a haldokló fejedelem szenvedéstől eltorzult arcára esett. — íme az Isten verése! — gondolta magában Balassa. — Hogy vergődik, hogy kínlódik, nem tud meghalni, mert a hazaárulás bűne teljes súlyával nehezedik rája! Szegény fejedelem, de szánalmas alak vagy!... A szobában újra mély csend támadt. Mariska fáradtan dőlt a pamlag támlájára, Blandrata lehorgasztott fejjel állott a fejedelem ágya mellett, mig Balassa lelkiharcot vívott önmagával. — Küldjétek papért, — suttogta János Zsigmond. — Gyónni akarok, hazámtól, nemzetemtől bocsánatot akarok kérni, hogy legalább siri álmom nyugodt legyen, a sir küszöbén szűnjön meg az átok, a megvetés! Balassa összerezzent. ■ . (Folytatjuk) McKeesport. Pa. Közli: Debreczeni Ferenc TISZTVISELŐVÁLASZTÁS McKeesport, Pa. — Az itteni Magyar Társaskör tagjai december 4-én szombaton délután tartották tisztviselöválasztó gyűlésüket és 1955 évre a következőket állították a testület élére: Lázár Gyula diszelnök, a Fábiánházáró! Szatmár megyéből való Garancsi Lászlót harmadizben választották elnökül, Karabán Lukács alelnök, Orosz András titkár, Lénárt Gyula pénztárnok, Marczin Sándor ellenőr. Béres Ferenc, Szabó Béla, Soltész Sándor számvizsgáló bizottsági tagok. HALÁLOZÁS McKeesport, Pa. — Abauj megyéből, Kér községből származott Szilágyi Györgyné, sz. Soltész Ilona életének 60-ik, házasságának 36-ik évében meghalt. A Szent István róm. kát. templomban Ft. Novák Raymond végezte a temetési szertartást, mely után az uj Szent József temetőbe kísérték örök nyugalomra. Gyászolják: férje, aki a Szabolcs megyei Nyiradonyból való, és lánya Szijártóné Julia (Bergenfield, N. J.) és testvére Soltész István (Duquesne, Pa.) Hírek Pittsburgh cs környékéről TÓTH J. JÁNOS. * Jé Pásztor Pittsburgh ás vidéki irodavezetői«, 75 Gust St., P, O. B. 5583. Tel: HA 1-2760,Pittsouigh, Pa. t A.MIIAI illUi'K FARKAS JÁNOS BÁCSI — KANADA LEGÖREGEBB MAGYARJA WINNIPEG, Man. — A Yorkton, Sask.-ban megjelenő “Enterprise” cimü heti lap hosszú cikkben emlékezett meg Farkas János 105. születésnapjáról. — Kétségtelen, hogy ő jelenleg a legöregebb magyar Kanadában. Mint minden évben, -— legalább is matuzsálemi korát elérve — Farkas bácsit felkereste Yorkton polgármestere, akinek tolmácsaként régi pionír magyar, Konyha Feri szerepelt. Most is C.G. Langrill polgármester tolmácsolta jókívánságait a 105 évet elért magyar pionírnak és hozta el a születésnapi tortát Erzsébet angol királynő gratuláló sürgönyével. Farkas bácsi az okmányai szerint 1849 november 19-én született és az utolsó 60 évben Otthon, Sask. közelében szerzett homesteadjén élt, melyet emlékezete szerint 1894 aug 15-én kapott a kormánytól 1891-ben hagyta el Magyarországot és kanadai letelepedő se előtt Derby, Conn.-ben la kott. Felesége 15 évvel ezelőt halt meg és jelenleg Davit fia van a közelében. Hosszi élete nem családi örökség mert mint elmesélte, édesanyja 33, édesapja 55 éves korában halt meg. Jó humorral emlékszik meg a hosszú élet titkáról: hogy szereti a pálinkát, dohányzik és mindennap, főleg másokért órák hosszat imádkozik. Most is arra kérte a gratuláló vendégeket, hogy imádkozzanak azért, hogy a jó Isten minél hamarább magához vegye. Bár elméje ma is kifogástalan, úgyszólván semmit sem lát és az utolsó három hónapban ágynak esett. Születésnapján mégis bátran felöltözködött és ha lassan is, de ki tudta fújni a születésnapi torta gyertyáinak lángját. Jellemző az öregre, hogy senkitől sem akart elfogadni segítséget, sőt az öregségi nyugdijat is visszautasította az utolsó időkig. Most azonban már igényt tart rá, mert több pálinkát kivárt szervezete. Dávid fia határozottan állítja, hogy édesapja ténylegesen a tízparancsolat alapján élte egész életét. HÁRMAS CSALÁDI ÜNNEP Meadville, Pa. — Az itteni magyar társadalomban, de Pittsburgh környékén is köztiszteletnek örvendő, Komjátiból, Abauj megyéből 1898- ban az országba érkezet^ Toboz K. Dániel november 14- én ünnepelte meg nagy családja körében születésének 75 az Egyesült Államokba érkezésének 56-ik és amerikai polgárságának 50-ik évfordulóját. Duquesne, Pa.-ban kezdte amerikai életét, ahol 23 évig lakott s ott az egyházi és társadalmi életben mindig az élrn járt. Hatszor volt elnöke a duquesnei református egyesületnek, alapitó tagja a duquesnei magyar ref. egyháznak és több éven át gondnoka. A Református Egyesület 202- ik osztálya is az ő alapítása. 30 éve 80 holdas gyönyörű birtokán gazdálkodik Mead. vilién és itt a Református Egyesület 329-ik osztályát alapította és 14 éve vezeti azt. Élső feleségét, akivel 48 évig élt boldog házasságban, 1949 május 21-én az Ur hazahívta: Toboz Dániel 1950 december 30-án újra megnősült, felesége Menyaszó, Zemplén megyéből való Molnár Borbála. 10 gyermeket nevelt, akik közül László fia 1944 éviben Leyte szigetén hősi halált halt. 27 unokával és 8 dédunokával dicsekedhet. I A szép alkalommal együtt volt a család és nagy ünneplésben részesítették az érdemekben gazdag családfőt. 30 ÉVES JUBILEUM Morgantown, W. Va. — Az itteni magyar református egyház kebelében áldásos munkát végző nőegylet december 12-én vasárnap Molnár Géza pénztárnok, az Amerikai Magyar Református Egyesület vezértestületének tagja Otthonának alsó termében tartotta alapításának 30-ik évfordulói ünnepségét, ebéd keretében. Morgantown ma már kicsi gyülekezet, a széniipar válsága elvitte pnnan is a magyarságot, de akik református magyarok még azon a tájon élnek, áldozatos munkájukkal fenntartják egyházukat és ebből a munkából oroszlánrészt végez a nőegylet. ■ Nt. Bernáth Árpád, az egyház lelkésze, köszöntötte a vendégeiket, elsősorban Nt. Borsos Istvánnak, az egykori lelkésznek özvegyét, aki alapítója volt a nőegyletnek és Detroititól jött el a jubileumra. Utána a lelkész asztali áldást mondott, mig Orosz Jánosáé, a jubiláló testület alelnöknője, egy-egy rózsa mellcsokrot tűzött fel Borsos Istvánnénak és a jelenlegi elnöknek, özv. Kónya Andrásáéi nak, Fairmont, W. Va.-ból. Aztán felszolgálták a kitűnő ebédet. Ebéd után Kónya Andrásné elnök köszöntötte Borsos Istvánnét, meg a vendégeiket is, majd Tóth Miklósné, a Uniontown, Pa.-i református testvér egyház nm egyletének üdvözletét mondta el és ajándékot is adott át; Kish András, a morgantowni egyház gondnoka is köszöntötte Borsos Istvánnét, aki feleségének falubelije és több, mint négy évtizede McKeesporton esküvőjükön koszorúslányuk is volt. Azután bemutatta az ünnepi szónokot, Fay Fisher Andort, aki melegen köszöntötte a minden dicséretet megérdemlő nőegylet tagjait. Nt Borsos Istvánné meghatottan mondott köszönetét az ünneplő nőegyletnek a kedves fogadtatásért, amiben őt részesítették. Beszédek közben Béres Danny kisfiú játszott harmonikán nagyon szépen és énekeit is hozzá szép magyar nótákat. Az ünnepséget Nt. Bernath Árpád zárószóval fejezték bei Az orvosi tudomány ELISMERI a tiiélií utónk tnéfgének hatását reumatikus esetekben. A "MUSCULAÍD” egyedüli olyan bedörzsölő módszer, mely méhrüllánkméiget tartalmaz. — fájdalom nélküli enyliitőleg hat. Reuma, arthritis, viszketegség, csipő és der rékfájás, viszértágulás, görcs, hülés, stb. esetekben. Ne szenvedjen, — Kérjen INGYENES bővebb értesítést. Cim: JOHN TÓTH, 1143 Hillerest Road, South Bend 1?, ind. Telefon: 2-7809 TANÁCS! A MÚLT—A JELEN—A JÖVŐ szorosan egymásba kapcsolódnak. Harmincötéves gyakorlat és komoly : sikerek. Levélbeli megkeresésben mellékeljen 1 dollár készpénzt és ; V5 centet bélyegekben. írja meg korát, nemét és hajszínét. Pontos és gyors válasz. Családi, jzerelnü f és üzleti tanácsok a legnagyobb titoktartás mellett, ZONCICH JOLÁN ÍÖS5 W. Saaipi« §1» So. Band, lad.-- -Hirdessétek az örömhírt, hogy a Megváltó megszületett! Hirdessétek dicsőségét Istennek! Hirdessetek békességet a földön a jóakarata embereknek! De ünnepi zugástokkal rázzátok fel az alvó lelkiismereteket is, — rázzátok fel a közönyös sziveket, — döntsétek le az ember és ember közötti válaszfalakat, — harsogjátok túl a turáni átkot, hogy még ha másutt a földön nincs is még békesség, ebben a hazában TESTVÉRE LEGYEN A MAGYAR A MAGYARNAK! Hirdessétek a Szeretet Istenének akaratát: hogy testvérre találjon egymásban a régi és uj amerikás, hogy testvére legyen egymásnak a testi és szellemi munkás, hogy testvér legyen minden vallás követője, HOGY TESTVÉRE LEGYEN MAGYAR A MAGYARNAK! Boldog magyar karácsonyt adjon a Mindenható Isten minden amerikai magyarnak! 1886. 19 5 4, TI TIT A történelmi 111 l\ü _ « A FEJEDELEM örömteljes karácsonyi ünnepeket és boldog- újévet kíván BÁNYÁSZ AGENCY NOTARY PUBLIC 801 AMITY STREET HOMESTEAD, PA. Telefon: HO 1-0587 139 BALDWIN ROAD HAYS 7, PA. Telefon: IO 1-1142 Zúgjatok, zúgjatok, karácsonyi | harangok VERH0VAY FRATERNAL INSURANCE ASSOCIATION 436 FOURTH AVF... PITTSBURGH 19, PA. V erhovay Bldg.
